Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-11 / 59. szám

ÍW?. március H« 3 SOMOGYI NfiK-A» NEMZETKÖZI SZEMLE A szocializmus a mezőgazdaságban is legyőzi a kapitalizmust Az SZKP Központi Bizottságának plénuma a XXII. kongresszus után első ízben ült össze a minap a kommunista építés konkrét felada­tainak megvitatására. A plenum előtti hetek­ben a mezőgazdaság dolgozói területi érte­kezleteket tartottak; ezeknek az értekezletek­nek az volt a céljuk, hogy feltárják a falvak­ban tapasztalható folyamatokat, és helyes kö­vetkeztetéseket vonjanak le a szocialista me­zőgazdaság további fejlesztéséről. A kommu­nista építés alaptételei már régóta ismerete­sek, de most, mikor ez az építés gyakorlati tervfeladattá vált, akkor mutatkozik meg igazán, hogy a nép mit tanult meg abból, amire nem lehet mindig konkrét választ ta­lálni a könyvekben. A gyakorlati tapasztalatok bőségéről, az ideológia alkalmazásának lehetőségeiről és általánosításáról tanúskodnak a plénumon elhangzott felszólalások. Azok a káprázatos számok, amelyek a mezőgazdaság föllendíté­sének mutatói, bármennyire káprázatosak is, reálisak. Miközben érkeztek a hírek a ple­num eseményeiről, harci jelentések futottak be a mezőgazdasági munka különböző front- szakaszairól. A kommunizmus építésének nagy távlatai és a közvetlen feladatok nagy lelkesedést váltottak ki a falu dolgozóiból, hogy gyorsan befejezzék a tavaszi vetés elő­készítését, és azt szervezetten bonyolítsák le. Nem vesztegetnek időt; napról napra kitartó munkával, állhatatosan gyorsítják a föld­művelés és állattenyésztés továbbfejlesztésé­nek ütemét. A kommunizmus építése egyik fő feladatának, a mezőgazdaság tíz- és húsz­éves távlati tervének teljesítése közben el­énk azt is, hogy még az idén minden gazda­ságban következetesen biztosítják az összes mezőgazdasági termékfajta hozamának je­lentős növelését. A szovjet mezőgazdaság kimeríthetetlen tartalékai, a XX. kongresszus óta felszaba­dult alkotó, kezdeményező erő bő áradása a biztosítéka annak, hogy a plénumon megho­zandó határozatok valósággá válnak. A szov­jet valóság nemcsak a Szovjetunió népei, ha­nem a világ valamennyi népe érdeklődésére tart számot, mint ahogy Hruscsov rámutatott: a kommunizmus építésének programja iránt megnyilvánuló lankadatlan érdeklődést an­nak a világ fejlődésére, az emberiség sorsára gyakorolt hatása magyarázza. A kommuniz­mus fölépítése a Szovjetunióban és ennek egyik döntő összetevőjének, a mezőgazda­ságnak hallatlan magasságokra juttatása ér­deke mindazoknak- az egész világon, akik a kommunizmustól az emberiség jobb jövőjé­nek megvalósulását várják. »A kommunizmus építése hazánkban nem­zetközi kötelességeink teljesítése a világ összes forradalmi erői iránt« — ezekkel a szavakkal kezdte Hruscsov beszámolóját a plénumon. Az ellenforradalom erői világszer­te félelemmel szemlélik a kommunizmus épí­tését, így a mezőgazdasági határozatok való­ra váltását is. A nyugati reakciós sajtó dü­hödt magatartására mi sem jellemzőbb an­nál, mint hogy azokon a történelmi okokból adódott nehézségeken csámcsognak, amelye­ket a plénuin őszintén fölvetett. A meglévő hiányosságok és nehézségek fölvetése teszi viszont egyedül lehetővé azok megszünteté­sét és a termékbőség, a jólét megvalósítását a Szovjetunió minden részében. Az algériai békéért Minden je! arm mutat, hogy Afrika térké­pén egy új, független ország neve jelenik meg: Algéria népe elnyeri független állami létét. Algéria hős népe nyolcesztendős fegy­veres harcban vívja ki szabadságát. Néhány nappal ezelőtt Evianban elkezdődött a döntő ütközet a békéért Az algériai nép képviselői töretlenül békét akarnak, de nem akármiféle békét. Csak olyan fegyverszüneti szerződést hajlandók aláírni, amely biztosítékul szolgál a valóságos békére. Mint a Combat című francia lap rámutat, a francia küldöttség határozott és magabiztos ellenfelet ismert meg az algériai kormány- küldöttség tagjaiban. Az algériai küldöttség részt kér a rendfenntartásban a fegyverszü­neti szerződés aláírása és a függetlenség ki­kiáltása közötti átmeneti időszakban, külö­nös tekintettel arra, hogy a francia hadsereg túlságosan gyengének bizonyul az OAS-terror­istákkal szemben, vagy éppen szabotálja az erélyes föllépést — állapítja meg a New York Times —, és bár a New York Herald Tribune valószínűnek tartja, hogy az OAS elsütötte utolsó lövedékeit, hangsúlyozza: mindenkép­pen akad még probléma, amíg az eviani kéz­fogás algériai tettekre válik. A Figaro azzal fenyegeti az algériaikat, hogy ha sokáig této­váznak, csak növelik az OAS tevékenysége fokozódásának kockázatát. Az algériai kormány nem ijedt meg a fe­nyegetéstől, mint ahogy nem ijedt meg ez­előtt egy esztendővel sem az akkori tanácsko­zások ultimátumszerű hangjától. Annál ke­vésbé teszi ezt, mert az események azóta az algériai népet igazolták. A tavalyi eviani ér­tekezleten a francia küldöttség nem volt haj­landó másról tárgyalni, mint a fegyverleté­telről, az algériai nép megadásáról. Azóta a francia kormánynak tudomásul kellett ven­nie ultimátumának irrealitását, és a jelenlegi tanácskozásokon már biztosítékokat kell nyújtania az algériai hadsereg részvételét illetően a rendfenntartásban, az algériai nép önrendelkezési jogáról, Algéria területi egy­ségének megvalósításáról. A hírügynökségek szinte egybehangzóan a helyzetet úgy ítélik meg, hogy a francia kormány újabb enged­ményeket ad majd, és a legközelebbi napok­ban lehetővé válik az algériai fegyverszünet kihirdetése. ÓNODVÁRI MKLÓS: rA SÍufqa dosszié — Ma ugyan azt mondta, hogy munka után siet haza... Ezért tűnt fel, és... ugye megért, őrnagy elvtárs... megszólalt bennem az ördög. Kíváncsi voltam, hová megy, hogy tisz­tázzam a gyanút. Bevallom, nagy vihar dúlt bennem, ször­nyű perceket éltem át: a félté­kenység és a harag érzete ke­veredett a szívemben. De most már kigyógyultam, őrnagy elv­társi Ön jó volt hozzám, vé­gighallgatott, atyai tanácsokat adott először, kötelességemnek tartottam tehát, hogy most is önhöz jöjjek* Bocsásson meg, hogy ilyen indulatos vagyok, pedig igyekszem uralkodni magamon. Azonban a csaló­dás, amely ért, olyan fájdal­mat okoz, hogy legszívesebben nyüszítenék, mint a horogra akadt kutya. Láttam, hogy be­kukkant a Jázmin-bárba, de aligha volt ott, akit keresett, mert megfordult, és a szálló flőtt taxiba ült... Az őrnagy nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen. — S maga? ... Maga nem követte? — Nem volt a közelben má­sik taxi... — Mit csinált hát? — Barangoltam az utcákon, és visszajöttem ide, hogy be­szélhessek önnel. Bocsásson meg, őrnagy elvtárs, de meg­fulladtam volna, ha mindezt «A nem mondhatom... — Rendben van — mondta az őrnagy —, megértem ma­gát De... egy kicsit harag­szom. — Miért? — Mert... ha ehelyett ma­ga is bepillant a Jázmin-bár­ba, láthatta volna azt az em­bert, akit ma este letartózta­tunk. ISTVÁNT MEGELŐZIK A zongorista ujjad végigfu­tottak a billentyűkön. A feke­tére lakkozott hangszerből elő­varázsolt dallamok körbeszár- nyalták a bárhelyiséget Vé­gigszaladtak a falak mentén, belecsendültek az üvegpohár­ba, visszaverődtek a mennye­zetről. Felsírt a régi nóta: »•Hol van, az a nyár?« Fehér kabátos pincérek su­hantak nesztelenül az asztalok között. A párolgó-gőzölgő fe­ketekávé illata ünnepi hangu­latot árasztott Lám, egyszerű, szimpla hétköznap, és mégis milyen ünnepi! Horváth doktor körbehordta tekintetét a vendégseregen. Ma is jobbára a szálló lakói töltötték meg a füstfoltos bár­helyiséget, akiket már a hali­ból és a folyosókról ismert. Persze nem mindegyiket. Egyik-másik arc új volt szá­mára. csak most tűnt fel. A Bükk Hotelben gyrkran cse­rélődtek a vendégek, s már lassacs kán törzs lakónak szár mított Figyelte az embereket, és halkan dúdolta a dallamot. — Hol van az a nyár?... Mikor énekelte utoljára? Ti­zenöt éve is van talán. Egy házi mulatságon. A barátja zongorázott. S ő... halálosan szerelmes volt a háziasszony­ba, egy falusg körjegyző fele­ségébe. Klára szép, barna asz- szony volt Azóta már bizo­nyára ráncos az arca, festi a haját, hogy eltüntethesse az ősz szálakat, és gyermekeket szült Azóta talán már meg seni ismerné. Elza jutott eszébe. Micsoda ellentét! Klára barna volt, El­za szőke... Hát ilyen az élet! Egyik végletből a másikba. A Klárának ígért szerelmet Elza kapja meg... A másik... va­lóban kaland volt... Két *.é- tig tartó futó kaland, ifjonti szerelmes fellobbanás. Elza a felesége lesz!... Délelőtt cigarettázva, ing­ujjra vetkőzve állt az ablak­nál. A szállóval szemközti te­ret nézte, gyönyörködött a vi­rágba borult japán cseresznye- fákban, amikor megszólalt szobájában a telefon. Rose volt a vonal másik végén. — Hogy kerülsz ide! — kér dezte tőle. amikor lefutott hoz­zá a hallba. Rose megütközött. — Nem hívtál? A Siófoki Halértékesítő Vállalat a mólt évben kapta ezt az uszályt, melynek tartá­lyában mintegy 200 mázsa élő halat tárolhatnak egyszerre. rr Az igali kérdés Amikor kimentem Igalba, mindössze egy járási KISZ-bi- zottsági vélemény volt a tar­solyomban: az utóbbi időben jelentős javulás tapasztalha­tó a fiatalok munkájában, ér­demes megnézni, és írni ró­luk. Antikor a termel öszövetke- aet vezetőitől megtudtam, hogy egyetlen húsz éven aluli fiatal sem tagja a közös gazdaság­nak, húsz és huszonhat év kö­zött csupán tizenhat ifjú ember van a szövetkezetben, és a 413 tag közül 102 nyugdíjas, a töb­bi pedig a nyugdíjaztatás hatá­rát súrolja, okkal döbbentem meg. Amikor a statisztikai adato­kat böngészve olyan számokra bukkantam, hogy a falu lakos­sága immár tíz év óta majd minden évben 40 fővel csök­ken, mepróbáltam kutatni az okokat, és választ keresni az igali kérdésre: mi lesz öt év múlva, mi lesz Igái jövője? számmal. Most már nyolcadi­kosok — és mindössze 30-an vannak. 18 »eltűnt«, elköltö­zött. A KISZ-alapszervezetnek ugyan 51 tagja van, de hely­ben húszan-huszonketten van­nak a földművesszövetkezet és főleg az Áramszolgáltató Vál­lalat alkalmazásában. A töb­biek Kaposváron dolgoznak. A nyolcadik osztályt tavaly vég­zettek túlnyomó többsége kö­zépiskolába jár, vagy szakmát tanul, s az a néhány fiatal, aki nem tudott sehol sem elhelyez­kedni, otthon éJ, de nem dol­gozik sem a tsz-ben, sem má­sutt, csupán szüleinek segít a házköriili munkákban. Érdekes tapasztalatokat sze­rezhet az ember, ha bemegy az általános iskola két nyolcadik osztályába, és megkérdezi a gyerekeket: mit csinálnak az iskola elvégzése után? Még vé­letlenül sincs egy sem, aki azt mondaná, hogy itthon marad a tsz-ben. Általános gimnázium és édesipari technikum, gyors­ós gépíróiskola és szakmatanu­lás — ezt tervezgetik a gyere­kek. Hol vannak hát az igali fia­talok? Kezdjük a számokkal. Legjobb összehasonlítási ala­pul az általános iskola nyolca­dik osztálya szolgál. Ez az osz­tály az 1954—55-ös tanévben kezdte meg a tanulást 48-as lét­— De... igen, igen! A táv­irat ... igazad van. Emlék­szem. — No hát, furcsa kérdéseid vannak! Mi újság? Mire van szükséged? — Átmenetileg semmire. Azóta megoldódott a problé­ma. Sőt: nemsokára megnyílik a kiállítás... — Örülök. Már azt hittem, lustálkodással töltőd napjai­dat ^ — S te? Mit csinálsz? — Mit gondolsz? Én sem korzózom! Ott is lesz egy ki­állítás. ... Jó dolog az, hogy ilyen ma­gabiztosan beszélnek terveik­ről? Jó dolog. Benne van ezek­ben a kijelentésekben a felnö­vekvő generáció tudatos akará­sa. De ha például azt nézzük, hogy a nyolcadik A osztályban három fiú akar szerelő lenni, Í három pedig gépipari techni­kumba kívánkozik, rájövünk: | lehet irányítani ezeknek a gye- * rekeknek pályaválasztási el­képzeléseit A termelőszövetkezetben azt hallottam, hogy a teljes gépe­sítés előtt állnak. És akkor sze­relőre szükség lesz. Ezt a há­rom fiatalt (és bizonyosan akadna még más jelentkező is, ha megtudnák, hogy miről van szó) a tsz el tudja küldeni tár­sadalmi ösztöndíjjal mezőgaz­dasági szakmunkásképző isko­lára. Ugyanígy lehetne tenni a gépipari technikumba kíván- ikozókkal is. Ez mindenképpen ’ megérné a tsz-nek. Suttogva beszéltek, bér a portáson kívül senki sem tar­tózkodott a hallban, az is a, _ rádiót hallgatta. ♦ — Őszintén meg kell monda t«+ __ |nunk: a szövetkezet egyelőre — Itt maradhatnál estére... jnem tud olyan megélhetóst — Nem lehet. Feltűnhet. A | biztosítani a fiataloknak, hogy következő vonattal visszame- ♦ vonzó legyen. Mindössze gyek. Most pedig sétáljunk ki 121 forint 37 fillért osztottunk valamerre, és mondj el min-1 egy munkaegységre. Nem cso- dent. Tudsz valami jó helyet? ; dúljuk, ha ez nem lelkesít sen­— Kimehetünk ide, a szálló «kit — mondta a főkönyvelő, előtti parkba. $ Pálfi Sándor. — Nagyon otthonosan moz- ♦ A 21 forint 37 fillérből nem goL. I lehet túlsókat venni. A föld­— Miért ne! A kutya sem • művesszövetkezet áruházában törődik velem |a vásárlók nagy része a kör­Rose elégedett volt. Horváth tortán- +/U.T i,;f_.. . , *ból kerül ki. Miért? Mert Rak s * SÄS ő: fer “=ESESS , . »fizet a fiataloknak. akciót, mnyomebganhaSd fel| Vajon IgaJb£m nem lehetne Pestre. Két-három nappal | valamit tenni? előbb jelentkezz ki a szállódé-| — De igen. Szövetkezetünk bői, elég meleg az idő, töltsd »számos fiatalt tudna kertésze- az éjszakát a szabadban vagy í ti, állattenyésztési és egyéb ahol tudod... fszakiskolákra küldeni. A szak­Elza felől nem kérdeze" í iskolákról visszatérők brigád Rose maga hozta elő- l •'agy munkacsapatvezrtok le Ehetnének. Csakhogy ide nincs {FolytaijukJj £ jelentkező.«« Hosszasan beszélgettem er­ről Gaál László iskolaigazgató­val és Ágoston Károly KISZ» titkárral. Gaál elvtárs megem­lítette, hogy a továbbképző is­kolába pillanatnyilag kilenc lány és 1 fiú jár. Nos a kilenc lány közül egészen bizonyosan akadna olyasvalaki — talán nem is egy —-, aki vállalkoz­nék, hogy elmenjen ilyen ker­tészeti vagy állattenyésztés» szakiskolára. Mert a tsz tervei között szerepel egy nagymére­tű kertészet létesítése, ott szük­ség lesz a jó szakembereikre. — Azt csináljuk, hogy sorra látogatjuk ezeket a gyéreiteket, beszélgetünk velük, igyek­szünk meggyőzni őket — mondta Ágoston Károly. — Nem lesz könnyű, de segítsé­get kérünk a pártszervezettől és a tanácstól. Közösen pró­bálunk valamit tenni. És vajon tudják-e az igaE fiatalok, hogy 1400—1600 fo­rintos keresethez juthatnának a faluban? Az általános iskolá­ban nem hallottak róla. A tsz- közgy üléseken se nagyon em­lítették meg. Pedig a tehené­szetben dolgozók ennyit keres­hetnének. És ami lényeges: készpénzben kapnák meg bérü­ket. A többi helyen — a növen­dék- és hízóállat-gandozásnál — a kereset 1200—1400 forint — A szövetkezet vagyonának háromnegyed részét az állatok teszik. Itt sem kell nyolc órá­nál tovább dolgozni senkinek: sem, csupán az osztott munka­idő okozhat gondot — állítja a főkönyvelő. © Mit tudunk meg válaszolni am igaii kérdésre? A helyzet nem ró­zsás. Nincs iiaíaA. Ez tény, ezen szépíteni nem áenet. Tíz év alatt négyszáz fővel csökkent a falu lé- lekszáma, és ez a folyamat »»pg minüig tart. — Legyen jobb a tsz, fizessen többet... — ez volt a visszatérő refrén, ha fiatalokkal beszéltem. — Akkor nem megyünk el... Engedjék meg, hogy megkér­dezzem: — Hogyan tud a tsz többet pro­dukálni, ha majd hatvan év az átlagos életkor? Hogyan adhat többet, ha pont azok, akiknek ten­niük kellene valamit, ölbe tett kézzel néznek, és csak sóhajtoz­nak: majd ha több lesz a munka­egység .... Miben bíznak a község vezetőt? Az idén megkezdik a gyógyfür« dő építését, ezzel egy időben me* legágyi hajtatókertészetet létesíte­nek. 1963-ban ismét működik a sajtgyár, ott újabb 18—20 fiatalt tudnak foglalkoztatni. S maradnak a szakiskolára küldendő és addig­ra visszatérő lányok és fiúk . .. Mindehhez idő kell, nem megy egyik napról a másikra a vált©“ zás. Az emberek egyelőre csak azt látják, hogy egy tagra 13 és fél hold szántó int a tsz-ben. s ba — orvmond — megszakadnak ;s. nőm i~ífaor£»i több eredménvt, érniük. fend^kra nem vár *i7dh?k, hi>"rv o1r/>c iA*; frinorf-ontnlt t?vdr*t©S van CT.vkcÄ«*, Az igali kérdőcro maoriiknak a* daliaknak kell vá1"1-—'»ubik. Poiesz GyörgV

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents