Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-09 / 57. szám

SOMOGYI NÉPLAP 0 Péntek, 1962. március k ,Jaj, kérem, ezt egészen elfelejtettem... — Megértette, hogy mivel gyanúsítják? " — Igen, kérem. Elismerem, hogy én követtem ei ezt a két lopást... — Jó, akkor írja alá a jegy­zőkönyvet. .. És a megnyerő külsejű fér­fi, Kondor István tollat vesz kezébe, nagy udvariasan ér­deklődik, hogy hol kell aláír­nia, aztán eleget tesz a fel­szólításnak. Kondort a Bizományi Áru­házban vette őrizetbe a rend­őrség. Csizmákat akart elad­ni. A becsüs gyanút fogott, s visszatartotta öt addig, amíg megérkeztek a nyomozók. És akkor kiderült, hogy a csizmákat Kondor aznap dél­előtt lopta a honvédség nőt­len tiszti szállójából. Előző nap pedig a Tatarozó Vállalat munkásszállásáról emelt el egy téli- és egy esőkabátot Talán le is zárult volna az ügy, ha a nyomozóknak nem jut eszébe néhány ismeretlen tettes élleni följelentés. — Hol is járt ezekben az időpon­tokban Kondor? — Kérem szépen, tényleg Pécsen voltam... Beismerem, hogy azt a két öltönyt és a bőröndöt én Hoztam el az Tstván-akna öltözőjéből... De mást már nem csináltam. — Jó, rendben, írja alá ezt a vallomását is. Egy nappal későbbi —• Mondja csak, nem Járt maga véletlenül a cukoripari technikumban ? — Jaj, kérem, ézt egészen elfelejtettem. Egyszer voltam ott, benéztem, hátha van va­lami szajré. Láttam, hogy lóg egy bőrkabát a fogason, gon­doltam. ez pont jó lesz nekem. Fölvettem és kisétáltam az épületből. Senki sem kérdezte, hogy miért járok ott, és kit keresek. — Valóban csak egyszer voK ott? — Ja, tudják a töWWt is?... .Vem akartam elmondani, de ha ismerik az ügyet... Szávai Automata tűzhely Tatán nem is tart már na­gyon sokáig, s a háziasszo­nyok az egész heti ebédet automatikusan megfőző tűz­hellyel körmyíthetnek házi­munkájukon. Egy amerikai eég nemrég fejezte be egy olyan automata tűzhely meg­konstruálását, amely az egész heti kosztat önállóan megfőzi. A háziasszony vasárnap egész hétre előkészíti a fő éte­leket, és beállít egy főzés­szabályozó órát; az automata naponta a megadott időpont­ra megfőzi az ebédet. még másik hármat is elvit­tem más-más alkalommal. De más már komolyan nem volt— A nagystílű szélhámost visz- szakísérik börtöncellájába. Másnap folytatódik a kihall­gatás. — És mi volt azzal a pon­gyolával? Meg a cukorgyári munkásszállásról elhozott hol­mival? — Persze, persze — alakos­kodás Kondor. — Rémlik va­lami, hogy egy ruhaszárító kötélről leemeltem azt a pon­gyolát, aztán elrejtettem, és csak este hoztam eL.. Igen, most már emlékszem... Azért a kis vacakért ilyen nagy föl- hajtást csinálni... — játssza meg a sértődöttet — De ugye, a Kaposvári Állami Gazdaságból már nem maga hozta el azt a bőrkabá­tot? — Kérem, az volt az utolsó. Becsszóra mást már igazán nem csináltam... A rendőrségi kihallgatás be­fejeződött. Eddig tizen­négy rendbeli lopást vallott be Kondor István, de a Pécsi Rendőr-főkapitányság jelzése szerint még van egy-két ott elkövetett bűntett is a rová­sán. Kondort u rendőrség előze­tes letartóztatásba helyezte. Ügyét rövidesen átadják az ügyészségnek. p. Gy. Ne kongassunk vészharangot! Hozzászólás „A marcali járás műkedvelő művészeti mozgalmának néhány kérdésérőlcímű cikkhez A Somogyi Néplap február 18-i, vasárnapi számában cik­ket olvashattunk «■A marcali járás műkedvelő művészeti mozgalmának néhány kérdé­séről« címmel Paál László tol­lából. A cikk néhány megál­lapításával nem értek egyet. Igaz, hogy az öntevékeny mű­vészeti mozgalom — s a töb­bi között a színjátszás — eredményes kibontakoztatása sok nehézségbe ütközik, és igen nagy feladatokat tó a népművelőkre, de az is igaz, hogy a cikkben említett mar­cali példa nem általános, hi­szen az öntevékeny művészeti mozgalom megyei és országos viszonylatban is jól áll Már 1959-bén 6—7 ezer színjátszó csoport működött az ország­ban, s számuk a televízió el­terjedésével és a színházak vi­déki táj előadásainak szaporo­dásával sem csökkent Paál László több okot sora­koztatott fel annak magyará­zatául, hogy a marcali járás­ban miért olyan kevés a szín­játszó csoport A következő­ket írja: *>... meg kell állapí­tanunk, hogy nem egy köz­ségben A színjátszás egysze­rűen nem fér bele a program­ba, az úgynevezett műsornap­tárba.« Csodálkozom ezen a kijelentésen! Egyszerűen el­képzelhetetlen, hogy az any- nyira kedvelt műkedvelő cso­portoknak nem adna helyet a művelődési otthon tanácsa a művelődési otthonban. Másik okként pedig ezt említi: »...a fiatal színjátszók, akik rend­szeres látogatói a színház táj­előadásainak, a filmvetítések­nek, a televíziós közvetítések­nek, azzal magyarázzák kedv- telenségüket, viszolygásuJ-at (!!!) a műkedvelő színjátszás­tól, hogy színvonalban túlsá­gosan messze állnak a hivatá­sos színészektől, és arra hi­vatkoznak, hogy ezt nemcsak ők észlelik, hanem a közönsé­get alkotó falusi lakosság nagy része is.« Paál elvtárs elfe­lejti: senki sem kíván önte­vékeny művészeti mozgal­munktól olyasmit, hogy a hi­vatásosokkal versenyezzen, vagy hogy túlszárnyalja őket Magától értetődő követel­mény, hogy minden művészeti csoport élén képzett vezető álljon. Persze ennek megvaló­sítása korántsem egyszerű, de nem elérhetetlen. Most mar másodízben nyüt lehetőség ar­ra, hogy a megyei székhelyen elvégezzék a színjátszó cso­portok vezetői a Népművelési Intézet szervezte kétéves szín­játszó rendezői akadémiát 1961-ben végeztek az első ren­F0T0-0PTIKA ÚJDONSÁGOK Az amatőr fiimezők örömére több külföldi filmfelvevő gépet importálunk. A gé­pek egy része már kapható az üzletekben. Néhánynak csak a mintadarabja ér­kezett meg, de még ebben az évben ezek is forgalomba kerülnek. Űj típusok­kal gazdagodott a fényképezőgépek családja is, így a Mikroma gépek sztereo változatával és tartozékaival. Újdonság a sztereo vetítőgép, a televíziós szem­üveg is. (MTI Foto —< Kácsor László felvj fjgyetlenül ^ hntlntfyjAr csellettem­botlottam a különböző fiókok között, a szappanok és krémek, kölnik és púderok er­dejében kezemben a lás drót­Szemek és mentem. A kis szobában egy férfi ült íróasztal mellett. Mi ez? Mi ez? — villámlott bennem a dac. Férjének akar bepanaszolni? Egyáltalán nem kosárral, mint egy gombasze- arcon bujkáló kis szégyenlős sem vettem le a kisasszonyról, értettem, miről van szó, s még dő kamasz. Borotvapengéi szemérmet. Tetszett ez a hun- Most már közvetlen közelről kevésbé találtam föl magam, meg fogkrémet kerestem az cutkodás. Engem is észrevesz láttam kreol bőre üde hamvas- mikor a kisasszony számomra árurengetegben, de nem lel- hát még valaki. És nem is ságát, s nyaka szép hajlatában érthetetlen szavakat mormo- tem rá egyikre sem. Tovább akármilyen valaki! Milyen fölfedeztem egy lencseformájú, 9°tt a férfinak, s minket ma- kutatkoztam hát türelmesen, szép ívű nyak, milyen lágyan pikáns kis anyajegyet is. De gunkra hagyva behúzta az aj- mint lelkes önkiszolgáló, míg hullámzó csípő, milyen ke- hogyan kellene hát megszólí- lót. csak meg nem éreztem, hogy esés lábak tartoznak e gyönyö- tani? Mit is kellene mondani engem néznek. A csigolyám rú szempárhoz! egy ilyen bolti ismerkedés nyi­köriil indukálódott a csalha— Mtegreszkíroztarn még né— tanyaként? Semmi sem jutott tatlan érzés. Hátrapillantöt- hányszor, hogy vissza-vissza- eszembe. Csak álltam előtte tam, s két; vagy fekete szemet nézzek, hiszen elégedett völ- vörösen, zavartan, és teljesen láttam, két csodalatos, olajo- t/im mindennel, s a kisasszony bizonytalannak éreztem má­sán csillogó szemet. A pénz- & »vette a lapot«, mert ugyan- gamat. Végül is ő szólalt meg. nunk. tárpult mellett állt a boltos- 0iyan figyelmes érdeklődéssel __ ]\fem akarjuk megsérte- . — Szóval motozás? — Tessék parancsolni — emberéltem mqg magamat. — Lesz szíves a kabátját! — Mi ez, kérem? Mi ez? — Elnézést kérünk, időn­ként ellenőrzést kell gyakorol­kisasszony, és nézett, nézett kísért továbbra is fióktól fió- nekifeledkezve, míg föl ni a kedves vevőt, de A férfi "széttárta a karját saj­neuifeleakezve, mag föl nem kig, s ugyanaz a lírai zavartság megkérjük, szíveskedjék befá- nálkozva, és tapogatni kezdte tunt neki, hogy en eppen olyan tükröződött arcán, valahány- radni itt ebbe a kis szobába — o kabátomat, áthatóan nézem. Ekkor szé- szór találkozott a szemünk. mondta ismét csak szégyenlő- TpOV Pór pecig tartott az gyenlősen elkapta tekiptetét, A kölcsönös tetszés kétség- sen> és egy kis ajtóra mutatott. ■*-* egész, azután ■ elbocsá­egy kicsit el is virult és vők- te^cn — állapítottam meg ma- Nem is olyan ártatlan ez a toltak. Mentem a portékáért. A , .... . ’ gamban, és melegség futott vé- kislány, mint amilyennek lát- kisasszony most is ott állt a naiot Keresett a mennyezetre gig minden p0rcikámon. Való- szik — gondoltam magamban, kasszapultnál, de nem nézett áthelyezett figyelmével. hogyan tehát meg kell ismer- Égy eszpresszó már nem is jó rám. Én viszont annál jobban Tovább keresgéltem a bolt- kedni, de nem sablonosán, pri- neki az ismerkedésre. Külön megnéztem. S ráébredtem, hogy kan. A lülcör előtt lesimitot- mitív módon, hanem nagy- ^is szobát tart, itt a boltban! nem is olyan szépek azok a tam haiamat, megigazítottam vonalúan, ügyesen. Megvár- Nem mondom... De most már fekete szemek, nem is olyan nyakkendőmet, s most már tam, hogy minden vásárló vé- késő meghátrálni. Mit gondol- gyönyörű a nyak meg a csípő szándékosan nem találtam az gezzen, utoljára maradtam. Be- na rólam ha éppen akkor fu- íve’ de a »csinos« lábak oly igen szükséges cikkeket, letettem a kosárba egy csomag , ’ is elég formátlanok, ha úgy fi­E'7 7„I.„ — „'.A— nprínót man pm, tnhuh irynlrrp- meg, miKOT Karon avclmpsehhp'n PH tnrn.nlnr,n­Ellenben újra hátrafordultam; pengét meg egy tubus fogkré- és csodák csodája, újra lát- met, és odaléptem a pénztár- kapott a szerencse? iám a két fekete szemet meg az hoz. Szememet egy pillanatra Férfiasán kihúztam magam. gydmesebben és tárgyilago- sabban tekinti reeg az ember. Sz. Simon István dezök, .járásunkból például né­gyen. Az ősszel indult meg a második kétéves kurzus, ezen szintén tanulnak járásúinkból. Jól beváltak a megyei szintű továbbképzések is, melyeket a megyei tanács művelődésügyi osztálya szervez nyaranként 2—3 hetes időtartammal. A szakmai vezetés megjavítását szolgálják a járási művelődési házakban szervezett tovább­képzések is. Az elmondottakból követke­zik, hogy a szakképzett ve­zetővel Rendelkező csoportok művészi színvonala is egyre inhább éléri a kívánt szin­tet. Ezzel és a jó műsorpoli­tikával a színjátszómozgalom — a többi rokon művészeti ággal együtt — elősegíti a la­kosság, elsősorban az ifjúság irodalmi, esztétikai nevelését. Szólni kívánok a színműtá­rakról is, miivel a szóban for­gó cikk velük is foglalkozik. Ezekkel sem állunk már mos­tohán! Akinek; ez gondot okoz, az nem ismeri az utóbbi esz­tendőkben — régi és új — megjelent színműveket, műso­rokat! A Megyei Könyvtár­ban is bőséges választék áll a színjátszó csoportok rendelke­zésére. A Megyei Népművelé­si Tanácsadó is kölcsönöz mér darabokat. A járási könyvtá­rak és művelődési házak szän- niűtára is egyre gazdagszik. Csak nálunk több mint száz műsor közül válogathatnak a színjátszó csoportok vezetői. A Népművelési Intézet pedig műsortamácsadőval enyhíti a témaválasztás gondjait. Ter­mészetesen a műsorkiadás mennyiségi és minőségi fejlő­dése önmagában nem elegen­dő ahhoz, hogy a műsorpoli- Uka szocialista szelleművé váljék. Széles körű és követ­kezetes nevelőmunkára van szükség, s ezt a hivatalos szer­veken kívül a csoportok ve­zetőinek kell elvégezniük. Kár tehát megkongatni a vészharangot! A színjátszó- mozgalom fellendülőben van, és igen sok kellemes, tanulsá­gos estét szereznek ország­szerte színjátszóink a falusi közönségnek. Befejezésül meg­említem, hogy nem kívántam minden, a cikkben fölvetett problémára válaszolni, mert úgy gondolom, hogy Paál László írásához még több népművelő szól majd hozzá. Dórral Sándor. a nagyatádi Művelődési Ház Igazgatója. Szülői értekezlet a KISZ * városi bizottságán Érdekes ötletet valósított meg a Magyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Kaposvári Városi Bizottsá­ga. Baráti beszélgetésre, eszme­cserére hívták meg a KIMáa György Ifjúsági Házba a város kö­zépiskolás diákjainak, ipari tanu­lóinak szüleit. A »szülői értekez­let« célja az volt, hogy a KISZ városi vezetői megismerjék az otthoni nevelés problémáit, és a szülők is megtudják, miben szá­míthatnak a KISZ segítségére. A beszélgetésen szó esett a po­litechnikai oktatásról, a tanulók túlterheléséről és egyéb nevelési problémákról. A KISZ-bizottság vezetői megkérdezték a szülőket, hogyan vélekednek a zsebpénzről, a diákok házimunkába való be­kapcsolásáról, az udvariasságról és egyebekről. Az érdekes szülői értekezlet meg­nyerte a jelenlevők tetszését. A városi KISZ-bizottság a jövőben gyakrabban rendez hasonló össze­jöveteleket. 1 ÍJJgs fjm Házilagos gyógymód Minden járványkor születik egy újabb, addig nem hallott házi gyógymódjavaslat. Köztu­domású, hogy mostanában az influenza, a nátha dühöng. A minap találkoztam egy kedves ismerősömmel, és rögtön meg­csapta szaglószervemet a szil- vapálinka kellemes és mással össze nem téveszthető illata. — Kalapkúrázol? Mennyit tál? — kérdem. — Nem ittam egy csöppet sem, ez már a múlté, és kü­lönben is drága — feleli. Hitetlenkedésemre aztán el­mondja, hogy mindössze fél deci pálinkát vásárolt, mert azt tanácsolták neki, hogy pálin­kába áztatott vattát tegyen az orrába, ettől egykettőre rendbe jön. — Na és használt? — Egyelőre még nem érzek semmit! Na, ugye! Nem klkfsérlete­zett dolog ez, és én csak azt mondom, hogy ismerősöm job­ban tette volna,' ha azt a fél decit belsőleg h~ tnálja a ha­gyományos gyógymód szerint — ha már egyszer ehhez folya­modott! * * t Panaszkodó vad libák Egyedül repültem ide a hi­vatalba, de csapatom nevé­ben gágogok. Nem tűrhetjük, hogy megfélemlítsenek ben­nünket. Robognak a gépko­csik az országúton, egyik- másik megáll, és ablakából puskagolyó vagy sörét süvít közénk. Megriadunk, felröp­penünk, még akkor is lövöl­döznek ránk. Eltalálni egyi­künket sem sikerül nekik, ebből arra következtetünk nem is annyira buta liba­ésszel. hogy gyakorlatlan va­dászok utaznak gépkocsin. Az igazi vadászokat megis­merjük, azok gyalog csatan­golnak a mezőben. Már mesz- sziröl észrevesszük őket, fel­száll unk magasra, és V alak­ban elhúzunk fejük fölött. Mondom, velük nincs ba­junk, annál több van az au­tósokkal. Őket legyenek szí­vesek megfegyelmezni, hogy ne nyugtalanítsanak ben­nünket. Ezt kérjük mi, pa­naszos vadlibák. • • • Szeretjük a valóságnál töb­bet mondó kifejezéseket. Egy-egy botladozó, betűző felolvasást elnevezünk elő­adásnak, két előadást már tanfolyamnak, ötöt legalább akadémiának (l. szülők, tsz, stb. akadémia). Lassan azon­ban már, úgy látszik, unjuk a megbeszélés, értekezlet stb. kifejezéseket is. A mi­nap ugyanis az egyik tö­megszervezet vezetője fel­hívott telefonon, és mivel egy kis — különben jelen­téktelen — ügy megtárgyalá­sához nem bizonyult elég alkalmas eszköznek a tech­nika e vívmánya, ezekkel a szavakkal búcsúzott: — Jó, majd átmegyek hoz­zátok, és megkonzul­táljuk ezt a problémát. Ezek után nem csodálkoz­nék, ha az orvosok a súlyos beteg ágyához röpgyűlést hívnának össze. — sk — ... Egy kis bevásárlás... A görög királyi család nő­tagjai repülőgépen London­ba érkeztek egy 24 órás »kis bevásárlásra«. Másnap ki­lenc hordár vitte utánuk 105 darab csomagjukat. Fémmel átszőtt textíliák Manchesterben a Shirley Intézet tudósai olyan fémes textilanyagot állítottak elő, amely megvéd a nagyon ma­gas hőmérsékletek ellen, és védelmet nyújt a nagy hideg­gel szemben is. Az ilyen vé­dőruhák igen alkalmasak tűz­oltók, sarki expedíciók tagjai és űrhajósok számára. m Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelés szerkesztő: KISOEÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-H. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-1«. Felelős kia«ó: WIKTH L \ JÓS. Készült a Somogy megyei N >md&- ipari Vállalat kaposvári i rnében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta Elő­fizethető a helyi posiahiva aJ iknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra U Fi»

Next

/
Thumbnails
Contents