Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-04 / 53. szám
Vasárnap, 1962. március 4. SOMOGYI NfiPLAV Legenda és valóság A LEGENDA futótűzként terjedt el, és megyénk népművelőinek figyelmét egy csapásra fordította a nagyatádi járás felé. Csodálkozással vegyes kételkedés fogadta e járás ismeretterjesztő munkájának eredményeit Az egységes népművelés napjainkban legfontosabb ágánaik, az ismeretterjesztésnek korábbi években szerzett jó-rossz tapasztalatai, véznáeska gyümölcsei tették, hogy még az illetékesekben is fölmerült a gyanú: — Tűi szép ez a menyasz- Bzöny, vajon mennyi rajta a kozmetika művé; nem festenek-e az ismeretterjesztésről szóló jelentések rózsaszínűbb körképet, mint amilyen maga a valóság? Meg kell vizsgálni, hogy reálisak-e azok az aredrpé- ayek, amelyek csodálkozást, kétkedést és jófajta versenyre való készséget váltottak ki megyeszerte. Ebben a járásban a múlt év ismeretterjesztő munkája semmivel sem volt jobb, mint más járásokban. Az 1961-es naptári évben 23 ezer 39 volt a hallgatók összlétszáma. Lebontva ezt a számot egy-egy előadásra, tavaly átlag 58—60 hallgatót összegezhettek a jelentések, statisztikák. Átlag 58—60 ember egy előadáson az idei erős, sőt st?' nevezhető átlag 130—1 szemben! Ez lehetetlen fogalmazódott meg a véle még illetékes körökben is. As ettől számítva »véletlenül" megnövekedett a rajtaütés- szerű ellenőrzések, vizsgálódások száma a járásban. Az ellenőrzők, a realitást lakkozástól féltőik nem kevés restelke- déssel távoztak meg-megismétlődő betoppanásaik után, mert a jelentések igaznak bizonyul talc Miután a legenda jogot nyert a valóság nevére, természetszerűleg ez a kérdés kapott szárnyra: — Hogyan csinálják? Milyen boszorkányos módszereket találtak fed az ismeretterjesztés számára, hogy egy-egy előadáson — akármiről esik is szó t- ott szorong esetenként 130—300 ember is? A kérdés föltevése indokolt, annál is inkább, mert mindenki szívesen tanul, és aki tanulni akar, nyilván azért akar tanulni, hogy munkájában hasznosítsa a frissen szerzett tudást. Egyébként az előbbi kérdésre megközelítően sem egyszerű a feledet Ám ha mégis egyszerűsítésre vetemednénk, azt kell papírra vetnem, hogy a nagyatádiak legendás Ismeretterjesztő eredményei kemény munka gyümölcseként értek meg a téli tervek megvalósítása során. K ezdjük az alapoknál. A téli tervek jó meghatározása volt az alapja minden munkának. Céltudatos tartalmi meghatározás, összehangolt tervezés és legalább ekkora mértékben összehangolt munka a megvalósításban. Talán nem vágok elébe a lényegnek, ha itt mindjárt feljegyzem, hogy az ismeretterjesztés felvirágoztatása a járási szervek, a községi tanácsok, népművelők közös nevezőre hozott tevékenysége folytán sikerülhetett és sikerült így. Másként az a minőségi változás, amedyet a nagyatádi járás mondhat elsőként magáénak a népművelés e területén — az ismeretterjesztésben —, nem születhetett volna meg. A népművelés évnek jóval a küszöbe előtt készültek ed a járás községeinek téli tervei, amelyekben az ismeretterjesztés állt fontosságban az első helyen. Ezeknek a terveknek már más volt a fogadtatása, mint elődeiknek. Nem bürokratikus módon fogadták el őket; volt ügyszeretet, idő elég, hogy átdolgozzák ezeket a terveket az elfogadó szerveknél, a járási pártbizottságnál és tanácsnál. Arra is futotta a nagy munkára felkészülök előrelátásából, hogy aprólékosan összeegyeztessék a terveket; ne legyen ütközés; biztosíthatók legyenek az előadók; a szemléltetőeszközül használandó filmek, egyebek. S talán nem is utolsó sorban biztosítható legyen a mynka folyamatos kézbentartása, a rendszeres ellenőrzés. A szerdai és csütörtöki napokon az említett két járási szerv két gépkocsija csak ez utóbbit szolgálta, az ismeret- terjesztést Azt, hogy idejében érkezzenek meg minden községbe a szemléltetőeszközök, kijussanak a járás központjától legmesszebre eső községekbe is az ellenőrzéssel megbízottak, s pontosan megjelenhessenek egy-egy község ismeretterjesztő előadáséra azok a »segédcsapatok", amelyek élvezetesebbé, érdekesebbé kívánják tenni az eüőadást így vált mozgékony alakulattá a Gábor Andor Járási Művelődési Ház irodalmi színpadának és zenekarának lelkes csoportja. Derűsen, de nem kevés büszkeséggel emlegetik például azt a csütörtök estét, amikor a művelődési ház zenekara Kutasra látogatott el, hogy a meghirdetett egészség- ügyi előadás és a témához vágó kisfilm elhangzása, illetve levetítése után a hallgatóság ráadásként kapjon még egy kis zeneszót is. A járási művelődési ház által nyomtatott, névre szóló meghívó háromszáz felnőtt és kevés híján száz gyerek érdeklődését keltette föl. Persze baj mindig jön, hívatlanul. Az est programjának sorrendjét meg kellett változtatni, mert az előadó elfelejtett idejében megérkezni. Várakozás közben a zenekar szórakoztatta a valóban jól szórakozó közönséget. Az előadó késve jött, és felkészültsége sem volt kifogástalan. A műhiba hamari következményeként egy hét múlva »csak« 148 hallgatót számolhattam meg a kutasi művelődési otthonban. Viszont mivel elfogytak a nyomtatott meghívók, csupán százhúsz meghívót tudtak szétküldené a faluban. M egvallom, magam is a kételkedők közé tartoztam mindaddig, amíg a személyes tapasztalás meg. nem győzött. Bocsánatot kellett kémem Kutason, sőt Lábodon. is, ahol a helyi irodalmi színpad Puskin-estjét majdnem kétszázan hallgatták meg. Taranyban 180 ember kísérte figyelemmel a háztartási gépekről szóló előadást, nézte végig az idevágó kisfilmet, s hallgatta meg a járási művelődési ház irodalmi színpadának Gábor Andor- estjét Az elmúlt években még sok panasz merült fel a TIT által készített előadásvázlatok késedelmes megérkezése miatt. Ebben az évben mór hibátlanabb volt az összmunka e te- kintetben is. S ráadásul — mintegy a siker biztosítékaként — a nagyatádi járásnak komoly előadói gárdája növekedett fel. Olyan emberekből, akiket a művelődéspolitika idevonatkozó irányelvei Ösztönöznek a mind lelkiismeretesebb munkára. De a községekben kint levő előadók fel- készültségével is kevesebb a baj. ötletesek, igényesek az esetenkénti előadók, s tudatában vannak annak, hogy a népművelésnek fontos szolgálatot tesznek. Kutason például egy földrajzi előadást hallgattam Biacs Ilona tanártól. Rokomszenwel könyvelhettem el, hogy az előadó nem sajnálta sem a fáradságot, sem pedig a felkészülésre áldozott időt; maga rajzolta térképen hívta utazásra az előadás’ közönségét, és állítom, hogy élménytadó volt ez az utazás a Bükk festői vidékén. A jól meghatározott tematikához, az erős előadói gárdához megfelelő filmek biztosítása járult. Ez is nyitja a legenda titkának. Mindig kiválasztani a legmegfelelőbb szemléltetési eszközt. Ez szintén nem könnyű feladat, hiszen valahányan tudjuk, hogy még fiatal megyei filmtárunk elég szegényes. Népszerű kis- filmekből egy-egy kópiával rendelkezik csupán, s ezeket a kópiákat gyakran egymás orra elől kaparintják él a járások. Gondoskodni kellene arról, hogy filmtárunk valóban tára legyen az ismeretterjesztést segítő filmeknek. Végre elérkeztünk arra a pontra, amelyen maguk az előadók és a hallgatóság nélkülözhetetlennek vallják a szemléltetést, a tanításnak azt az eszközét, ami rögzíti, elmélyíti, élmény- szerűbbé teszi az előadáson elhangzottakat. Az igények fejlődése elé kár lenne torlaszokat emelni a továbbiakban. T artok tőle, hogy hosszan beszélek, de még így is rengeteg kedvező tapasztalat marad említés nélkül. Fedig közülük nem egy megérdemli, hogy közreadjam. Nem szabad _ elhallgatni például a járási könyvtár munkáját sem. Nem szabad pedig azért, _ mert _ a | könyvtár segítője, támogatója i volt az ismeretterjesztés tartalmi változásának. A fomyó- diak példájára ajánló könyv- j jegyzékeket készített a könyv- i tár, sőt kiállításokat, hélyszí- J ni kölcsönzéseket is rendezett, | illetve tart ma is. Változatosságot jelent ez a szín a jó előadók, filmek, műsorok mellett? Igen, vonzó változatosságot jelent. Hiányoljuk viszont a közösen tett erőfeszí- pP®®^®®®*-^^®0000000000000000000000000000000 < tésekből a földművesszövetke- < Szekeres Emil: ASZTALNÁL. iaus Gyula. BALATONI HALÁSZA (A Hippi-Rónai Múzeum »Bel aak anyagából.) zet mozgékony könyvbizomá- < nyosi hálózatának közreműködését! Nem véletlenül han- j goztatjuk egyre többször, J hogy a jó ismeretterjesztő < munkának a könyvekhez, az < olvasási kedv növekedéséhez < kell elvezetnie. Megítélésem* szerint sok értékkel lesz tel- j jes a téli tervek végrehajtá- < sánaík összegezése a nagyatádi járásban, mert az előadások! megnőtt hallgatólétszámából j bőven jut az új olvasók lét-< számának növeléséhez is. Nem szándékom hamis ké- < pet festeni a nagyatádi járás* ismeretterjesztő munkájáról, j Éppen ezért jegyzem föl azt < is, hogy egyelőre még csak az ( általános műveltség külöwbö- ( ző témaköreiből vett előadó- < sok hallgatólétszáma a na- < gyobb, a biztatóbb, a mező-( gazdasági szakelőadásoké ki- ( sebb. Magyarázat erre a je-5 lenségre sokkal több kínálko- < zik, mint amennyit föl leheti itt sorolni. Így csak annyit? mondok, hogy marad tenni-> való a jövő évre. Nagy mun-S ka lesz úgy elkészíteni a me-f zögazdasági ismeretterjesztés p tematikáját is, hogy az meg- & feleljen az igényeknek. De Q még nehezebb lesz a szak- Q igazgatás terveit összeegyez- o tetni, beleilleszteni a járás q népművelési egységre törekvő S terveibe. Nehéz lenne össze- O számolni, hogy hány szerv je- [ lentkezett igényeivel a téli < tervek megvalósítása közben. * Ennek eredményeként nem ( is kicsit zsúfolódott túl az is- ( meretterjesztési program. A) felkeltett közérdeklődés íz- í mosodásával magyaráznám, ( hogy a soron kívül, utólag be-O iktatott előadásoknak is vanf közönségük. S MOST MÉG EGY-$ SZER a legendáról. Az ismeretterjesztési ( munka elérte a kellő szerve- < zettséget a nagyatádi járás-£ ban. Soron következő feládat l már most a nagy társadalmi < erőket felszabadított önmüve- ( lési igény bázisát szélesíteni!\ Mert erőtartalékok még min- ^ dig akadnak, és ha kevesen^ is, de még mindig vannak p akadályozói a mostaninál iso eredményesebb munkának. Azt hiszem, elég, ha a mező- p gazdasági már említett lók. Nagyatád példázza, hogy az$ összehangolt erőfeszítések nem értelmetlenek, visszatérül a (, befektetett munka és idő gyak'v'-1-'*’ V^tben. László IbolyaC É! ismeretterjesztés p jellemzőjére uta- r SZIRMAY ENDRE: MINDEN ÁLDOTT ASSZONY Fecske szárnya cikkant, virágok daloltak, amikor először utat tört a szónak félve a szám, Zenélt a folyóvíz, napsugár csilingelt, amikor ez a szó ringatott el minket: édesanyám. Rigó fuvolázott, lágy esők suhogtak, amikor íze lett mind annak a csóknak, amit viszünk, Vashidat kovácsolt az egész világnak az élő szeretet, amellyel kiárad tiszta szívünk. Vadgalamb turbékol, felhők köszöngetnek, mosoly-virágokkal bízón integetnek kicsik, nagyok, Zivatarokon túl, a szivárvány ívén, minden áldott asszony adakozó szívén béke ragyog. CSANÁDY JÁNOS: AZ Ül TAVASZ ELÉ Sürögnek a sürgős utak, zúgni hallom a falukat, az országot! Országutak. során fürge traktorokat! Túl a télért, vihart űző szelekkel tisztul a mező, egy a föld, egy a parasztság: el-lebbentik a múlt rosszát! Nem marad meg, csak ami jó: tisztult vízzel visz a folyó vállas partok közt — s a tenger síkságára ér az ember! Zord zárával a február számadását lezárja már, új gyűlésre zúg a termek sokaságán felnőtt, gyermek; zúgni hallják a falukat, az országot, országutak során a jó traktorokat, új tavaszt virágzó utak! SZÜTS LÁSZLÓ: LEVÉL HAZA Tél van. Kályhakürtök és száraz szőlővenyigék évszaka. Kapirgál korhadt padló alatt a fázós egér éjszaka. Nem alhattok el soká tőle, s csalt fekszetek. lám éberen magára maradt a két kis öreg álmatlan, havas éjeken. Jár a gondolat, jár le és föl, akár az óra a falon; és beleüt a csendbe néha, hogy itt is meg kell hallanom. »Régen nem írt már, haza sem jön!« »Dolgozik, nagy gond két gyerek/« Elhal a szó a vak-sötétben, és már a padló sem recseg. Megijedt a buta egérke, és csak fülel egy darabig, de aztán megint újra kezdi, koptatja növő fogait. Jár a gondolat, jár le és föl, aljár az óra a falon; és beleüt a csendbe néha. hogy itt is meg kell hallanom. IOOOOOOOO COCO'
