Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-30 / 75. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Péntek, 1962. március 36. Egy munkanapló margójára KÉK FEDELŰ, IGÉNYTE­LEN KÜLSEJŰ füzetke, még­is fontos dokumentum annak, akinek a kezébe kerül. Azt mondja a cím: »Munkanapló a téli kulturális tervhez.« A fü­zetke az 1655 lakosú Somogy- szil művelődési életéről ad számot. Ott találkoztam ezzel a munkanaplóval a községi ta­nácson, mintegy a tájékozó­dást megkönnyítendő adta ke­zembe Szappanos Sándor, a vb elnöke a téli tervek pak- samétájavai egyetemben. Azt mondta, nézzem meg, hason­lítsam össze a két ügyiratot, s ha valami nem világos, majd válaszol. Somogyszilben ez volt az első kellemes meglepetés, ami ért: a községi tanácson nem utasítottak a művelődési ott­hon igazgatójához. Nem mond­ták az elmúlt években annyi­szor hangoztatott indokot: »►Népművelési ügyekben ő az illetékes.« Ez a tény és a gonddal, naprakészen vezetett napló eleve változásról tanús­kodik, akárcsak az, hogy a somogyszili műkedvelők há­rom művészeti ágban képvi­selhetik majd falujukat a kvl- turállis szemle járási döntő­jén. Ha csak ezt tekintenénk, a munkának ezeket az ered­ményeit, akkor is nyilvánvaló a lényeges javulás. De a téli terv nemcsak művészeti mun­kából áll. S amikor itt öröm­mel publikáljuk és tiszteletre méltónak nevezzük Somogy- szil művelődési életének po­zitív változásait, szót kell ej­tenünk néhány olyan problé­máról is, amelyeknek megol­dása még gyümölcsözőbbé te­heti a népművelési munkát a jövőben. A NYILVÁNVALÓRÓL — arról nevezetesen, hogy a ter­melésre kedvezően hat a mű­veltség minőségi javulása — ne beszéljünk most. Ezt ugyan­úgy tudják Somogyszilben, mirkt bárhol másutt Beszélni kell azonban arról, hogy bár a népes község kulturális ter­vei» kollektív munkában ké­szültek el, a tervek megvaló­sítását azonban nem kísérte, nem jellemezte kollektív fe­lelősségtudat, kollektív mun­ka. Már a beszélgetés során — résziben a tanócsházán, részben pedig az iskolában, ugyanis itt találtam a falu művelődési otthonának veze­tőjét, Várhalmi Károlyt — fölmerült, hogy a pártszerve­zet kivételével (Tóth József községi párttitkár és Szappa­nos Sándor aktív tagjai a kó­rusnak!) a tömegszervezetek, az fensz, sőt maga a termelő- szövetkezet sem vállalt olyan részt a munkából, mint amennyi megillette volna. Amíg tervezésről volt szó, az igények széles körben meg­hallgatott öszegezéséről, lehe­tett számítani a tömegszerve­zetekre, az fmsz-re, a terme­lőszövetkezetekre is. Később az ügyszeretet lelohadt. A fe­lelősségtudatnak ez a csökke­nése különösen a termelőszö­vetkezetek részéről bántó. Miért? A somogyszili műve­lődési otthon gazdája a terme­lőszövetkezet. Gazdája anya­gilag. De gazda mivoltának erkölcsi támogatás tekinteté­ben eddig nem adott hang­súlyt. MIBEN NYILVÁNUL MEG a községi tanács, a pártszer­vezet és a művelődés ügyeit bonyolító Várhalmi Károly magára hagyatottsága? A kul­turális események látogatói­nak munkanaplóba rögzített létszámhullámzásán! Ott, ahol a termelőszövetkezet is se­gített például a közönségszer­vezésben, szép szám jetei az érdeklődést. Viszont előfordul olyan bejegyzés, amely elszo­morító és ePgondr 'irtató. A KISZ-szervezet sz 1 ^zói be­tanulták Debreczeni László— Somlai Pál Huszárvágás című vígjátékát. A bemutató elő­adáson 24 főnyi közönség vett részt. Gondolom, a szereplők rokonsága. Nem sokkal ez­után, a vígjáték második elő­adásán jelen volt 221 fő. A harmadik előadáson több mint 90 fő. Ha azt számítom, hogy a Csiky Gergely Színház elő­adásainak átlagos hallgató- létszáma 100—120, még fur­csább az első előadás alkal­mával bejegyzett 24 ember... Persze nem fest más képet a szervezés gyakorlatáról az a statisztika sem, ami az isme­retterjesztő előadások hallga­tólétszámát illeti. S itt ez azért furcsa, mert az előadá­sok tematikája alig lép túl a mezőgazdasági szakismere­tek bővítését szolgáló előadá­sokon. Tehát a termelőszövet­kezetnek nagyobb érdeke lett volna a szervezés, a hallgató­ság biztosítása mint amekko­ra érdeket fölismert. A SZÉP EREDMÉNY, a jelentős változás még szebb is lehetne, még jelentősebb is, ha a kollektiven készített té­li tervek kollektivebb munká­ban valósulnak meg. A falusi tömegszervezetek napjaink­ban nemcsak részfeladatokért felelősek, felelősek a népmű­velési munka egészéért. Ez vonatkozik fokozott mérték­ben a termelőszövetkezetre és bizonyos mértékig az fmsz- re is. Ha a népművelési mun­ka feladatait sikerült volna valóban társadalmivá tenni, nem jelezné mínusz egyik tervbe foglalt vállalást sem. Ezt azért említem meg, mert jellemző. (Jóllehet a kórus kis létszámmal is bejutott a járá­si szemlére.) Azt írta elő a terv, hogy növelni kell a 23 taggal dolgozó kórus létszá­mét. A szervezők föl is ke­resték azokat a ríz-tagokat, akikről tudták, hogy szeret­nek énekelni. Találtak kórus­tagjelölteket bőven. De ez volt a kívánság: »Mi firíkai munkát végzünk, s ez fárasz­tóbb, mint az irodai munka. Megyünk énekelni, bármit csi­nálni, ha azt látjuk, hogy a tsz központjában dolgozók is jönnek.« Jöttek, de csak egyszer. S azok az emberek, akiket a jó példa vonzása hozott ide, há­tat fordítottak a kóruséiefcnek. Helytelen szemléletre vall az is, ahogyan az fensz veze­tője nyilatkozik, amikor arra szólítják fel, hogy segítsen. (Az fmsz-nek ugyanis sok dol­gozója van a községben.) Itt számtalanszor ez a válasz hangzott el: — Nekünk nincs kulturális alapunk (?!), nem tudunk mit csinálni. Lehet, hogy ez így igaz. De az fmsz dolgozói tömegkapcso­latokkal rendelkeznek. Éppen ezért sokat tehetnének pél­dául a közönségszervezésben. FÉLREÉRTÉS NE ESSÉK, nem ünneprontás kedvéért foglaltam somogyszili króni­kámban a hátráltató negatívu­mokat. Ne is úgy vegyék. A cél csupán annyi — és nem is kevés, ha jól meggondol­ják —, hogy kéüó időben el­hangozzék a figyelmeztetés. Hogy idejében felkészüljenek Szilben arra, hogy jövőre még szebb eredmények kerüljenek abba a munkanaplóba, amely az idén már előrelépést, ha­ladást rögzíthetett A fölve­tett problémákat csak össze­hangoltabb, szélesebb körre kiható munkával lehet megol­dani. László Ibolya1 dig te most nem jó úton jársz. Emlékszel? Egyik szombaton este váratlanul meglátogatta­lak, akkor, amikor énekeltél. Le akartam ülni az egyik asz­talhoz, s ekkor valaki megfog­ta a váltamat, és egy cédulára mutatott az asztalon. A cédu­lára ez volt írva: »A művész­nőnek fenntartva.« Azt mond­ták, hogy a művésznő az te vagy. Elszégyelltem magam, és arra gondoltam, hogy ezek az emberek nem tudják, kit tisztelnek meg ezzel a szóval. Alig múlt el a szégyen, s máris újra pirulnom kellett miattad. Azt mondtad volt munkatárs­nődnek, minek hangoztatja, hogy veled dolgozott az üzem­ben. Nem érdemelte meg ezt a ridegséget tőled az a lány. Hát szégyen az, hogy munkás voltál? Hát azt gondolod, hogy nem voltam rád büszke abban az üzemben, amikor az elsők között láttam neved a ver­senytáblán? Azt hiszed, hogy nem örültem, amikor az álla­mi gazdaságban dolgoztam, és a zenekar az ablakunk alatt nekem játszott a jó munká­mért ...?« Ihessegette anyja sza­vait. Észre se igen vet­te, hogy megérkezett. Bújt az ismerősök elől. Mellékutcákon igyekezett a gyárba. A. fölvé­teli irodában azt mondták ne­ki, hogy csak segédmunkás­ként tudják alkalmazni. Bólin­tott, hogy elvállalja, de érezte, hogy beleszédül. Eltévesztette az ajtókat, úgy érezte, hogy mindenki rajta nevet. Mindegy — gondolta —, néhány napig kibírom, aztán... Melyik is az a tabletta, amelyik gyorsan és biztosan öl? — villant át ben­ne. A portás becsukta mögötte a kaput, és udvariasan elkö­szönt. = Mikor halljuk éne­MŰVÉSZNŐ 2 utasok nem tudták, hogy miért izgatott Ma­rika, miért löki félre a jegy­pénztárnál az előtte álló kis­gyereket. Talán arra büszke, hogy dióbarna szeme a leg­szebb kubai lányokéra emlé­keztet, vagy mert szombaton­ként eljár egy másik megyébe táncdalokat énekelni a járási művelődési házba? Marika feldúlt lelkiállapota válóban szoros összefüggésben volt a táncdallal. Csakhogy most éppen azon gondolkozott, hogy bár sohase állt volna oda a zenekar elé énekelni, s ma­radt volna az üzemben szak­munkásnak, s hordta volna ha­za a pénzt az anyjának. Akkor biztosan meg volna elégedve vele, s nem hallaná tőle örök­ké ezt: »Így nem lehet meg­élni, lányom, ahogy te akarsz. Napidíjat és utazási költséget kapsz két napra, ennyi az egész. Öt nap pedig itthon he­versz, vagy törökülésbe rakott lábbal figyeled, hogyan dol­gozom én. Másfél év óta tarta­lak, mintha legalábbis nyomo­rék vagy hasznavehetetlen vol­nál ... Legalább azt látnám, hogy a zenében komolyan kép­esed magad, de...« A vonaton újra rátörtek a kétségek. összeveszett áz anyjával, s most oda uta­zik, hogy elhelyezkedjék, ahol eddig csak ünneplő ruhában látták. Azelőtt sohasem mert volna arra gondolni, hogy ab­ba a városkába menjen <V>1- gozni, ahol énekelni szokott. Most, amikor az anyjával ke­nyértörésre került a dolog, elő­ször mégis ez a város jutott eszébe az elhelyezkedéssel kap- csölatban. Oda váltott jegyet. Most érzi igazán, hogy nem tud elszakadni attól a helytől, ahol szombatonként annyiszor megtapsolták. Ügy döntött, hogy a cellulózgyárban helyez­kedik el. De mindjárt meg is döbbent ettől az elhatározástól. Mit fognak szólni ehhez az em­berek, mi lesz, ha megtudják, hogy az énekesnő segédmun­kás a Cellulózban? Milyen kel­lemetlen volt az is — emléke­zett vissza —, amikor egyszer, egyik, énekszáma után meglá­togatta ■volt munkatársnője, és arra hivatkozott mások előtt, hogy valamikor egy gépen dol­goztak. A szégyen most újra kezdődik, de most még rosz- szabb formában. Mindegy, nincs más út —- gondolta. Ha belepusztul is, nem szakad el attól a helytől. Már-már őrült gondolatok fordultak meg fe­jében, s egyik pillanatban ar­ra gondolt, hogy ha leég, ha szégyent vall, ha elfordul tőle a közönség, öngyilkos lesz... Odaszorította ■ orrát a hideg vonatablakhoz, és csöndesen sirdogált. A kocsiban csak egyedül ült. Olyan jólesett vol­na most, ha megsimogatják a fejét, és azt mondják, hogy no, ne sírj ... —... Kislányom — mondta egyszer az anyja —, hidd el, én nagyon szeretlek, s jót aka­rok neked. Azt, hogy egész ember légy. Énekes vagy mun­kás, de egész ember, s ne csa­vargó. Tanulj és dolgozz, mert ha nem ezt teszed, mindig má­sokra leszel utálva. Amióta meghalt apád, benned van egyetlen örömöm. Nem aka­rom, hogy csalódás érjen. Pe­Idegen nyelvet tanító pedagógusok tapasz alalcsrréje (Tudósítónktól.) Nagy jelentőségű találkozón vettek részt megyénk idegen nyelvet, elsősorban orosz nyel­vet tanító általános iskolai pe­dagógusai a közelmúltban. Az észak-somogjn járások (tabi, siófoki, fonyódi) orosz szako­sai a zamárdi általános iskolá­ban, a déli járások és Kapos­vár idegennyelv-szakos álta­lános iskolai tanárai a nagy­atádi általános iskolában tar­tották meg konferenciájukat. Az előbbin 30, az utóbbin 50 nevelő jelent meg, tehát az orosz nyelvet tanító pedagógu­sok túlnyomó többsége. Mindkét helyen bemutató ta­nítással kezdődött a tapaszta­latcsere. A megjelented nagy érdeklődéssel figyelték Zamár- din dr. Mencz Sebestyénné orosz-német szakos, Nagyatá­don pedig Gergő Sándomé orosz szakos tanár oktató-ne­velő tevékenységét. Mindkét konferencia köz­ponti témáját dr. Bánó István előadása adta meg. A Központi Pedagógus Továbbképző Inté­zet Idegennyelvek Tanszéké­nek vezetője beszámolt fran­ciaországi tanulmányújának tapasztalatairól. Elmondotta, hogy Franciaországban az ide­gen nyelvek tanításában na­gyobb eredményeket érnek el, mint hazánkban. Utalt a Szov­jetunióban szerzett tapasztala­tokra; a franciákéhoz hason­lóan ott is nagyon eredményes idegen nyelvi oktatás folyik — mondotta. — Az említett orszá­gokban elsősorban beszédre ta­nítanák, és az idegen nyelvi oktatás egyéb területei csupán másodlagos célokat szolgálnak. Dr. Bánó Isvtán hangsúlyozta- — A legsürgősebben gyakorla­tivá kell tennünk idegen nyel­vi oktatásunkat, tanulóinkat meg kell tanítani az idegen nyelv megértésére és beszelő­sére. Lehetővé kell tennünk idegen nyelvet oktató pedagó­gusaink számára az eredmé­nyes továbbképzés minden módját. Tökéletesíteni kell el­sősorban, a kiváló kül- és bel­földi tapasztalatok alapján az idegen nyelvi oktatás módsze­reit. A nagy érdeklődéssel kísért előadást vita követte. A vitá­ban részt vevők e^vetértve az előadóval kifejtették, hogy ők is elsősorban az élő, a beszélt nyelv megértését és beszélését tartják az idegen nyelvi okta­tás legfontosabb didaktikai céljának. Dokum sntumfilm Károlyi Mihályról A Magyar Filmhíradó munka­társai — Bokor László rendező irá­nyításával —* dokumentumfilmet készítettek Károlyi Mihály életé­ről. A film egy részét régi film­krónikákból állították össze. Ezen­kívül számos fénykép és egyéb dokumentum ismerteti a nagy ál­lamférfi munkásságát. (MTI) A MÉRLEG KÉT OLDALA.., így látja a vevő... és így látja az eladó... (Szegő Gizi rajza.) kelni, művésznő? ■= lááltott még utána. Mari azt hitte, hogy megnyí­lik alatta a föld. Mit fog ez szólni holnap, amikor meg­mondom, hogy a rázóüzemrész­be megyek dolgozni? Csak bá­mult vissza a portásra, mint akinek egy csöppet sem fog az agya. Aztán elindult fásultan a Fő utcán... — Szervusz, Mari! — kö­szöntötte a tisztiorvos felesége. “ »A tabletta!« — rezzent össze Mari, s arra gondolt, hogy ez biztosan tudja a ne­vét, — Honnan jössz? —■ kérdez­te az asszony. — Az üzemből, elhelyezked­tem — mondta fáradtan. — Nagyszerű! — vágta rá amaz— legalább itt leszel mindig, nem kell hazautazgat­nod. Jó helyet kaptál? — Egy könnyebb helyen se­gédmunkás vagyok «— mondta Mari. — Sebaj! — karolt bele az oi-üos felesége. — Tanulni fogsz,' s előbb szakmunkás, majd művezető leszel. Itt ze­neiskola is van, képezheted magad. Csak rajtad áll... Mari a tablettáról akart ér­deklődni, de az asszony közbe­vágott: — Szombaton énekelsz, ugye? Ott leszek! Szervusz! Tl/f íré Mari a művelődési otthonig ért, már vagy tíz ismerősével találkozott, s mindegyik természetesnek ta­lálta, hogy ő segédmunkás. A Fő utcán plakátokat ra­gasztottak, és látta rajtuk a nevét. »A műsorban föllép Horváth Mari táncdalokkal.« lesietett a művelődési otthon igazgatójához, s ezt kérdezte tőid ■— Megőrült, miért nyomatja ki az én nevemet, meg akarja buktatni a műsort? Tudja, hogy elhelyezkedtem? — rikácsolt, mint valami eszelős. — Tudom — mondta a mű­velődési otthon vezetője. — Fél órával ezelőtt hívott fel a Cellulózból egy ismerősöm, ő említette. Azt mondja, rendkí­vül örülnek a gyárban, hogy itt telepedsz le. — Azt is mondta, hogy se­gédmunkás vagyok? — Na és? — kérdezte nyu­godtan a vezető. — Készülj csak komolyan a két hét múlva megtartandó műsorra. Még ma érdeklődj a zeneiskolában a fölvételed iránt. Mi is támo­gatjuk ... Mari csöndben kifordult az ajtón, és elment az egyik kö­zeli cukrászdába. Leült a sa­rokba. Cigarettára gyújtott, föltett egy lemezt. Szállt a dcdlal, s lábával dobolta a rit­must. Lassan fütyülni kezdte a melódiát. Képzeletében a közönség tapsa, az üzem, a ze­neiskola képei váltakoztak, s úgy érezte, hogy ilyen élmény­nyel még sohasem hallgatott zenét. aricska, a művészeti ve zető lépett be egy dup Iára. Észrevette a lányt. — Örülök, Mari, hogy ná­lunk telepedsz le. Ismered már, ugye, legközelebbi műsorun­kat? Ezek lesznek a számaid — sorolta... — Jól készülj föl, teljes sikert akarunk. Előzete­sen, sajnos, nem tudtunk még veled beszélni. Van valami kí­vánságod ? — Igen — mondta elgondol­kodva a lány. — Hívjátok meg rá az édesanyámat... t Szegedi Nándor B m jf»í( v/fl ■r* ÉRDEKES KISFILMEKET l,.at vasárnap a ka. osvá- ri közönség. A Vörös Csi'lag i- iimszínház délelőtti műso­rában egy magyar, egy szov­jet és egy nemet alkotás sze­repel. Kolonics Ilona ren­dezte a »Két szüret Márká­zom« című ötletes riportfil­met. A szovjet filmesek az arany kovácsok, szőnyegszö­vők, csontfaragók .munkáit örökítették meg a »Népmű­vészek alkotásai« című film­jükben. A DEFA Stúdió »Öt évszak« című alkotása is ér­deklődésre tarthat számot. A Latinka Sándor Műve­lődési Ház filmszínháza »A csillagok Moszkvában talál­koznak« című színes filmet vetíti vasárnap délelőtt. Ma­gyarországon először itt mu­tatják be a moszkvai film- fesztivál eseményeiről beszá­moló alkotást. Jól tájékozott... A nagyatádi járás egyik földművesszövetkezeténél az értekezlet beszámolóját a szövetkezet elnöke politikai tájékoztatóval kezdte. — Elvtársák! A közelmúlt­ban zajlott le az SZKP tizen- kettedik kongresszusa, s ez irányt szabott a... Az egyik vezetőségi tag fölfigyelt a melléfogásra. »Nem tizenkettedik, hanem huszonlcettedik« súgta oda neki. Az elnök egy pillanat­ra megakadt, gondolkodott, s visszaszólt: — Márpedig ide tizenkette­dik van írva... Harc Grace Kellyért Grace Kelly, aki 1956-ban feleségül ment Rainer mo­nacói hercegihez, de most el­határozta, hogy félbeszakadt filmkarrierjét ismét folytat­ni fogja, amerikai filmber­kekben nagy izgalmat oko­zott. A űlmszínésznő-herceg- nő megállapodott Alfréd Hithcookkal, akinek filmjei­ben már régebben is szere­pelt, hogy eljátssza a »Mar- nie« című, Winston Graham regényéből készült film fő­szerepét. A Metro—Goldwyn —Mayer hollywoodi filmvál­lalat azonban perrel fenye­geti Hitchookot, azt állítva, hogy egyedül neki van joga Grace Kellyt fölléptetni. A színésznő ugyanis 1953-ban hétéves szerződést kötött az MGM-mel, és a cég most ki­jelenti, hogy ez a szerződés nem járt le 1960-ban, mivel Grace Kelly házassága kö­vetkeztében felfüggesztették érvényét. Ilyenformán az MGM úgy véli, hogy a szer­ződés most újból érvényre lép, s egyedül neki van joga a nagy szenzációt ígérő leg­újabb Grace Kelly-film for­gatásához. Ilyen csöpp színpad nincs is Orson Wellest, a híres filmszínészt fölkereste egy fiatal lány, és határozottan kijelentette, hogy színésznő akar lenni, föl akar lépni »akármilyen kis színpadon is«. Orson Welles eljátszatott valamit a lánnyal, majd le­mondóan intett: »Sajnos, ilyen csöpp színpad nincs is!« Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: RISDEÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Teiefon 15-16. Felelős kiadó: W1RTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra II W-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents