Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-30 / 75. szám
Péntek, 1962. március 30. * 3 SOMOGYI NÉPLAP A hangosújság jelentkezik... Valaki a hangosújság ládájába dobott egy papírt. Néhányan észrevették, és gondolkodni kezdtek, vajon rejtvényt vagy cikket dobott-e be a ládikába. Mert nem mindegy Ha rejtvényt küld, akkor semmi baj sincs, de ha cikket, akkor feltehető, hogy ő az osztály tudósítója. És ha igen, akkor jó lesz tiszteletben tartani ezt az embert... így morfondíroznak a kaposvári ioarita- nuló-iskola növendékei. Ugyanis két hete hogy megszületett a hangosújság, s ha valami Rendkívüli esemény történik egyikmásik osztályban, arról a következő héten hírt adnak. A tudósítókat csak a szerkesztő bizottság tagjai ismerik. A tudósító megírja az anyagot, és bedobja a ládába. Szombaton ösz- szeülnek a szerkesztők, s a beküldött írásokból műsort készítenek, magnetofonra veszik, és a következő héten minden nap lejátsszák a tanulóknak. Rövid kül- és belpolitikai tájékoztató után következnek a helyi tudósítások. A diákélet apróbb eseményeiről szólnak i*t vidám, vagy ha kell, elmarasztaló hangon. A cél mindenképpen a A kérdéses pillanat: rejtvényt vagy cikket dobott a ládába Németh Endre? Szombaton délután összeül a szerkesztő bizottság. A* új szám fölvételei készülnek. Wagner Miklós és Horváth Etelka bemondók. lés. Megmosolyogtatni a tanulókat saját hibáikon, s felhívni figyelmüket arra, hogy minél előbb hozzák helyre botlásukat. Ezért határozta el az iskola párt- és K ISZ-szervezete, tanári kara a hangosújság megszervezését. Az elgondolást hamar tett követte: Vermes Vilmos tanár irányításával felkerültek a hangszórók, az erősítőberendezés, és már két hete nap nap után reggel és este jelentkezik a hangos- újság.;; A. ADZSUBEJ: JVLtq^kúaásutazásra LATIN-AMERIKAI RIPORT Mai számunkban elkezdjük A. Adzsubejnek, az Izvesztyija főszerkesztőjének latin-amerikai országokban tett utazásáról írt riportsorozatának közlését. ,Milyen szép az égbolt...“ A z újságíró kollégáink meghívására történt latin-amerikai utazást én is, társaim is különösen jelentősnek tartottuk. Négy évvel ezelőtt már jártunk Latin-Ame- rika legendák övezte, mesés, távoli partjain. Akikor, négy évvel ezelőtt, az utazás kezdetekor csak egyetlen vízumunk volt Uruguayba. Már Montevi- deóban voltunk, amikor sikerült kijárnunk még néhány beutazóvízumot, így Argentínába és Chilébe is. El akartunk látogatni Mexikóba, Brazíliába és néhány más országba, de a dolog olyképpen alakult, hogy amikor Panamában voltunk, érvénytelenítették a vízumokat, és eléggé kalandosan tértünk vissza Latin-Amerikából Moszkvába, s így nem jutottunk el sem Costa-Ricába, sem Mexikóba, sem Brazíliába, sem Bolíviába. Nem volt nehéz kitalálni, ki intézte .úgy, hogy a szovjet újságírók megszakítsák latin-amerikai útjukat. Pana- ma-City repülőterén a csatornaövezet arcátlan tisztviselői — egyszerűbben szólva az Egyesült Államok titkosrendőrei — (a Panama-csatorna ugyanis az Egyesült Államok hitbizo—ánva) összeturkálták bőröndjeinket, letépték róluk a zárat — állítólag atom- vagy hidrocónbcmbákat kerestek a poggyászokban —. maid az ilyen esetekben szokásos legelemibb bocsánatkérés nélkül távoztak, vízumainkat pedig érvénytelenítették. N- égy év telt el azóta, és most újra távoli országon leié vezet utunk. Hogyan fogadnak ott majd bennünket, milyen események történtek közben Latin-Amerikában, ki irányítja a politikát, ki befolyásolja a népek hangulatát, hogyan változott meg az élet, amely örök mozgásban van, és egyre újabb lehetőségeket, egyre fényesebb perspektívákat tár fel az ember előtt és a népek előtt? Az újságok közleményeiből, cikkeiből valamennyien ismertük a Latin- Amerikában végbement változásokat, á rádióból is hallottunk ezekről az eseményekről, és a rádióbemondók riadt hangja izgalmat ébresztett bennünk, töprengésre késztet minkét. De más dolog az újság, a rádió, és megint más a jelenségek közvetlen megtekintése, mintegy tapintása, más dolog saját szemmel látni a dolgokat. Eszembe jutott, hogy Kennedy, az Egyesült Államok elnöke a vele készített interjúm során milyen hangsúlyozottan ismételte, hogy szeretné, ha a Szovjetunió meghagyná a világot olyannak, amilyen. Az elnök nyilván azt akarta mondani, hogy a ma világszerte végbemenő nagyarányú társadalmi változások, népiek, sőt egész kontinensek megmozdulása — mindez állítónak valakinek az akaratából történik, és ha ez az akarat nem érvényesülne tovább, akkor az események visszakerülnek a helyükre, mozdulatlanná dermednek, vagy pedig az Egyesült Államok számára elfogadható irányba fognak fejlődni. Pedig az Egyesült Államok elnökének el kellene igazodnia a politikai szituációkban. Különös volt ilyen kijelentéseket hallani tőle, s szavai több mint naivan csengtek. Most azokba az országokba indultam, ahol a változások, a harc, a szenvedélyek forrongása különösen nyugtalanította az Egyesült Államokat. Ügy mentem, mint szovjet újságíró, hogy beszámoljak mindarról, amit látok. Mindig érdekes élményt jelent visszatérni azokra a helyekre, ahol valaha már jártunk, mivel ez semmihez sem hasonlítható lehetőséget nyújt, hogy világosabban és határozottabban alkossunk ítéletet a dolgokról. Az út már befejeződött, s most én hívom utazásra az olvasókat. I gaz, repülőutunk ez alkalommal sem kezdődött kalandok nélkül. Ám ezek sajátos kalandok voltak, s legalább röviden szeretnék beszámolni róluk. Prágában, mielőtt beszálltunk a kubai légiközlekedési társaság gépjébe, melegen üdvözöltük Henri Al- leget, aki velünk együtt utazott, és Kubába indult, hogy ott részt vegyen a Nemzetközi Üj- ságíró Szövetség Végrehajtó Bizottságának ülésén. Henri Alleg egy borzalmas algériai börtönből szökött meg, ahová a 10 eitőemyős hadosztály katonái zárták. Alleg. ez a becsületes és bátor forradalmár újságíró, az Alffer Remiblíc-in című algériai lap szerkesztőié, aki meg’ncndta a n-^nnek az igazságot hóhérok fogságába került. Először az El-Biar-i IFÉILIR A betűk nehezen formálódnak szavakká. A tollat tartó kéz minden pillanatban megáll (»Jól csinálom?«), aztán továbbcsúszik a papíron. Pedig nemrég még ismeretlen vonalak zavaros káosza volt a szemnek a nyomtatott és az írott szó. — Kik tanították meg Balogh Gyurkát írni? >— A brigád .. o Azt mondták a Kaposvári Ruhaüzem vezetői, hogy addig el nem engedik Krajcsók Pali brigádját, amíg teljesen készen nem lesz a gyár bővítése. És nem csoda ez a ragaszkodás A fiúk például egyetlen nap alatt 35 mázsa betont dolgoztak be az épületbe. Ott voltam, amikor a brigádvezető bejelentette: — Gyerekek, holnapra mindenki úgy hozzon ennivalót, hogy este tízig maradunk... Nem volt egyetlenegy sem a brigádtagok köziül, aki zúgolódott volna. »Jól van, megcsináljuk.« A 24 éves Krajcsó Pali egy éve megkapta a harmadéves ipari tanulókat. — Annyit járt a szád, hogy csináljunk egy külön ifjúsági brigádot, tessék, itt vannak a tanulók, kínlódj velük — mondták néhányam a hitetlen- foedők közül. És a kísérleti brigád (»úgyis leégnek, aztán akkor fene- gyerekeskedhetnek«) 120 százalékra teljesítette éves tervét. Akkor aztán volt nagy csodálkozás és sürgés-forgás a brigád körül. »Hogy csináltátok?« Most meg? Hiába vicsorgott a cudar hosszú tél, hiába vágott havat és ónos esőt a kőművesek arcába a szél, az első negyedévet 135 százalékkal zárták. A Krajcsó brigád munkából kitűnőre viszgá- aott. 0 — Nincs ott semmi közösségi szellem ... Dolgozni tudnak, de más egyéb ... Sajnos, volt, aki ezt mondta a Tatarozó Vállalat vezető börtönbe vetették, azután egy koncentrációs táborba, ahol OAS-ejtőernyősök parancsnokoltak. Henri Alleg kiállta a megpróbáltatásokat, a kínzásokat, azután megszökött... Az alacsony termetű, elfogó- dott, lágy szavú és nagyon megnyerő Henri Alleg csaknem mindig mosolyog, és akkor úgy tetszik, hogy aranycsillogású szemében sűrű, hullámos, vöröses árnyalatú hajának színe tükröződnék vissza. Első pillantásra azt hinnénk, hogy ez az ember teljesen képtelen hőstettet véghezvinni, hogy biztosan megremeg a halál előtt. A törékeny, finom, keskeny kezű Henri Alleget még egy tapasztalt fiziognómus is inkább énektanámak nézné, olyan embernek, aki megszokta, hogy mindent nyugodtan csinál, nem képes kockázatot vállalni, és még kevésbé képes kihívásra. Henri Alleg élete azonban a külső benyomás csalárd voltának újabb igazolása. tt gy történt, hogy amikor l_J gépünk elhagyta Írországot, és Kanada felé indult, az egyik műszer felmondta a szolgálatot. A pilótáknak választaniuk kellett: vagy le- szállnak Kanadában, s rendbehozzák a műszert — s akkor egy-két napot ott kell maradni, el kell hagyni a repülőgépet —, vagy pedig visszatérnek Prágába. De mi vár Henri Allegre, ha a repülőgép leszáll Kanadába, mi vár rá, a forradalmár újságíróra, aki megszökött egy algériai börtön cellájából? Ismét börtön vagy talán még ennél is szörnyűbb? Mindenesetre — és ezt min- deki meeértette. aki a repülő- génen volt — jobb volt elkerülni ezt a kockázatot. A kubai pilóták így is cselekedtek. A gép hosszú órákon át elro» emberei közül, s talán éppen ezért nem kapta meg a brigád a városi KISZ-bizottság legjobbaknak kijáró versenyzászlaját. De akkor ki tanította meg Balogh Gyurkát a neve leírására, és ki sulykolja belé a betűk ismeretét továbbra is? A brigád. Vagyis jobban mondva Csirke György és Weisz Lajos. Ök azok, akik kihasználva a néhány perc szabad időt, betűsraj zolásra tanítják kollégájukat. S Weisz Lajcsiről érdemes még mást is elmondani. Mivel kiváló tanuló volt, egy fél évvel korábban, már most márciusban segédlevelet kapott. Első havi fizetése 1700 forint; nagy részét félreteszi. Hogy miért? Azért, inert az ipari iskola mellett még gimnáziumba is járt, a negyedik osztályba; félévkor jeles tanuló volt, és az ősszel egyetemire akar menni. S a kis ipari tanulók, Oláh Laci, Vörös Laci és Szarka Laci a megmondhatói: az a »jaj de rossz« közösségi szellem azt eredményezte, hogy sokszor ők falaznak, a szakmunkások meg téglát adogatnak, vagy akár maltert hordanak a kezük alá. ' Jól mondta valaki a brigádból, hogy a gyerekek itt mindent megtanulnak, legfőképpen megtanulják becsülni a munkát. o A tizenegyből hatan vidékiek, vonattal járnak be. Így aztán nem csoda, ha nem szívlelik a késő délutáni, esti értekezleteket. De ha műszakon túli munkáról van szó, nincs moraj. — Tudja, elvtárs, nálunk az átlagkereset 1700—1800 forint. És ez nem rossz. Igaz, sokszor nagyon nehéz a munka, majd odafagy az ember keze a téglához. De hát építők vagyunk... — summázzák véleményüket. Újra csak szó esik arról az elpackázott zászlóról. Csirke György mondja: — Rosszul esett, hogy így leértékeltek bennünket. De igyekszünk majd. Mert ugye, nem mutatna rosszul itt az asztalon az a kis zászló? Polesz György A gyermekek bábszakkörei A művelődési otthonok sok ágú munkájában, sajnos, meglehetős«! háttérbe szorul a bábjáték, pedig néhol — mint például a kaposvári Latinka Sándor Művelődési Házban — kiváló bábegyüttes működik. Példájuknak azonban kevés követője akad. A bábjáték fontos népművelő tevékenység, s mivel igen sok művelődési házban folyik rendszeres gyermekfoglalkoztatás, elsősorban a gyermek esztétikai nevelését szolgálja a bábjáték. »... A gyermek kulturális nevelését igen korán kell kezdeni, sokkal hamarabb, mintsem a gyermek megtanulni írni olvasni, voltaképpen még akkor, amikor megtanul jól látni, hallani és kissé beszélni. Egy jól elmondott mese már a kulturális nevelés kezdete. Nagy jelentőségű a gyermeki fantázia fejlesztése és az életről való elképzelések bővítése szempontjából a képek nézegetése« ... — írja Makarenko. Ugyancsak tőle olvashatjuk a következőket: » __Ebben a k orban (6 éven alul) csak kivételesen és csak gyermekelöadá- sokra engedhetjük a gyermeket színházba vagy moziba. Általában jobb, ha a gyermek ebben a korban nem jár sem színházba, sem moziba, mert igen kevés a kisgyermekek számára alkalmas előadás.« Tegyük hozzá, hogy ez sokban érvényes a mi viszonyainkra is. Ezért van szükség a bábszínházra, amely a gyermekek színháza, kulturális nevelésük egyik legmegfelelőbb eszköze. A bábszínház nak minden föltétele megvan. lőtt műszerrel szállt visszafelé Prágába. Repülőgépen utazva az embernek mindig eszébe ötlik, hogy milyen messze van lenn a föld. Bizonyára még a leg- bátrabb embert is foglalkoztatja a tudat alatt a gondolat, hogy a levegő óceánja nem tréfadolog. Henri Alleg, aki nyilván nem önmagáért, hanem a többiekért izgult, fel-alá járkált a gépben, hol az egyik, hol a másik elvtárshoz lépett, és ábrándozva mondta: »Milyen nagyszerű itt fenn a levegőben! Milyen szép az égbolt, nem igaz?« A z égbolt csakugyan szép volt. A gép az egyre terjedő hajnali pírral szemben szállt, és az égbolt, mint egy óriási kék itatóspapír, szomjasan magába szívta a hajnal rózsapiros nedveit. Henrire pillantottam, és »Kínvallatás« című bátor, hősi könyvének soraira gondoltam. Arra a könyvre, amelyet ez a törékeny termetű entellektüel olyan megrendítő erővel fejezett be: »Elbeszélésem végére értem. Még soha nem írtam ilyen nehezen. Talán még túlságosan frissen él minden az emlékezetemben. Lehet, hogy ezt a sok szörnyűséget mások is átélik, amikor ezeket a sorokat írom, s ez teljesen lehetséges mindaddig, amíg véget nem ér ez a gyűlöletes háború. De amit elmondtam, nem lehetett nem elmondani. Meg kellett tennem ezt a »nyomtalanul eltűnt« Odinért, mindazokért, akiket elpusztítanak, akiket kínoznak, és akik önfel- áldozóan tovább küzdenek. Ez kötelességem mindazok iránt, akik napról napra életüket áldozzák országuk szabadságáért.« Igen, Henrinek joga volt azt mondani: »Milyen szép az égbolt, nem igaz?« — Folytatjuk — 5 ahhoz, hogy a művészet révén ♦ eszmeileg, erkölcsileg és ízlésében nevelje a gyermeket aleg- J kisebb kortól egészen a serdü- jlőkorig vagy azon is túl. A gyermekekből alakult bábcsoportok legjobb működési formája a szakkör. Ebben — ellentétben a csak produkcióra készülő bábcsoporttal — rendszeres önképzés, belső nevelőmunka folyik. A gyermekek bábszakköri munkájának feladata, hogy kiegészítse az iskolai oktató-nevelő munkát, segítse az esztétikai és politechnikai oktatást, éppen úgy, mint az értelmi, erkölcsi és testi nevelést. Fontos feladata még a bábszakkömek, hogy a kollektív életre neveljen, segítsen megszerettetni a művészetet. Amíg a bábszakkör ezeket a célokat szervezetten szolgálja, alapvetően megkülönbözteti más szakköröktől az, hogy i mindvégig megmarad játék♦ nak. Ezért nem is ajánlatos, Jhogy gyermekszakkörök évi 2 J—3 előadásnál többet tervez♦ zenek. Segíti a bábcsoportok | munkáját, ha más gyermek- J szakkörökkel is együtt dolgozónak, így a politechnikai, zened, ♦ képzőművészeti stb. szakkörök♦ kel vagy a művelődési ház gyer♦ mekkórusával és egyéb gyer♦ mekművészeti csoportj aival. ♦ Könyves Károly. ♦ a ^kaposvári járás báb-r-rn’creferense Nemzetközi borverseny Budapes en Az ősszel megrendezésre kerülő 3. Budapesti Nemzetközi Borversenyre 58 ország bortermelőit, illetve borkereskedőit hívták meg. A versenyre máris érkeztek jelentkezések Ausztriából, Olaszországból, Franciaországból, a Német Szövetségi Köztársaságból, sőt Portugáliából is. Legutóbb 24 ország borait bírálták el. Mivel a világ csaknem minden jelentős bortermelő országának részvételére számítani lehet, a katalógus készítésénél szakítanak az eddigi általános hagyománnyal, és nemcsak a rendező ország szőlészeti és borászati eredményeit ismertetik, hfi- nem minden részvevő országból hasonló tájékoztatót kérnek. így a nemzetközi borverseny prospektusa nemzetközi szőlészeti és borászati almanach lesz. (MTI)
