Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-29 / 74. szám

Csütörtök, 1962. március 29. s SOMOGYI NÉPIM Q-ümkcL Jl/T őst már pontosan közle- kedik a sárdi autóbusz, időnként kisüt a nap is. Így Szabó Ilonkának nem okoz gon­dot, hogy Mezőcsokonyáról ide­jében megérkezzék a textilmű- vékbe a műszak kezdetére. Já­tékos könnyedséggel ugrik le a buszról, és táskáját lóhálva sietve indult a keresztorsózó- ba. Itt bent, a kondicionált le­vegőjű gépteremben is olyan pirospozsgás, mintha mindig a mezőkön kószáló friss szelek fújdogálnáik az arcát. Ismeri jól a szeleket, hozzájuk szokott az arcbőre. De amikor mosta­nában a lába alatt megroppan az olvadó hó, fülében újra fel­zúg a szél, amely akkor, azon a napon félelmetes volt szá­mára ... I) eggel kinézett az abla- kon: a falu mozdulat­lanul gubbasztott a fehér hó­lepel alatt. Esett, fújt, hordta... Déltájban szertefoszlott a re­ménye, hogy buszra ülhet, mert az idő semmit sem engedett, sőt hótorlaszok borították él az utat Mégis hallgatózott, de sehonnan sem észlelt motorzú­gást. Szél rázta a jégcsapos ab­lakokat Tegnap is sokan hiá­nyoztak az üzemből — mondta maisában —, mi lesz ma? Va­lami egyre azt sdgta, hogy el kell jutnia Kaposvárra. Ki­ment a megállóhoz, s még min­dig az üzemre gondolt. Látta gépét: vajon a délelőtti mű­szakban dolgozott-e vele vala­ki? Mi lesz a mai tervteljesí- tésseL, ha délután se tudnak senkit sem a gép mellé állíta­ni a művezetők? Arra kémlel, ahonnan a busz szokott jönni. A szél ha­vat csapott a szemébe. Fázott, topogott. Sokáig várt, de nem jött egyetlen jármű sem. Egy­szer csak megfordult, és most már nem arra tekingetett, ahonnan az autóbusz szokott jönni, hanem amerre a Kapos­várra vivő út vezet. Lépett né­hányat, próbálgatta a szaporo­dó havat, s azon kapta magát, hogy már tel jes erővel megy az úton. Visszapillantott: hosszan kígyózott mögötte a frissen ta­posott nyom. Mély lélegzetet vett, s határozottan folytatta útját. Aztán egy asszony csat­lakozott hozzá. Ahogy kiértek a nyílt terepre, egyre nehezebbé vált a gyaloglás. Fütyült a szél, nehéz volt kiverekednie magát a hófúvásokból. Késő délutánba hajlott az idő, amikor betoppant az üzem­be. Lerázta magáról a havat, a szokott mozdulattal elkötöt­te haját. Odaállt a géphez, és egy kicsit fáradt tekintettel nézte, hogyan peregnek az or­sók. Jólesett a meleg. Megfog­ta az első szál gyapotfonalat. Talán ebben a pillanatban érez­te először igazán, hogy az uta­zás sikerült, legyőzte a havat. ]\ f őst már közlekedik a lrJm sárdi busz is, Mezőcso­konyáról könnyű beutazni a városba. Süt a nap, és nem csoda, ha megfeledkeznek ar­ról a napról, amikor olyan ke­vesen tudtak bejönni a gyárba. Felejti lassan maga Ilonka is. Ha kérdezik, behunyja szemét, aztán akadozva összerakja em­lékeiből az ehposódó résziete­ket a szélről, a hófúvásokról. Nevét azonban azóta többször emlegetik az ifjúsági szervezet­ben. Nemrég akkor került szó­ba, amikor a munkáról, az if­júsági brigádok eredményeiről beszéltek. Többen — nem alap­talanul — megdicsérték ezeket a brigádokat. De kevés szó esett a «-közepesekről«, akik ki­váló dolgokat nemigen tnűvei­nek. Akkor felállt az osztály- vezető technológus, és ezt mondta: — Elvtársak, örömmel adhatok számot arról, hogy a brigádon kívül is vannak olya­nok, akikre mindig lehet szá­mítani. Ilyen például Szabó Ilonka Mezőcsokonyáról. A műszaki megállt egy pil- ^ lanatra és elgondolko­zott ... Aztán lassan hulltak szét szavai a teremben, mint a hó szokott odakint, amikor be­borítja a tájat... . Szegedi Nándor Országszerte megünneplik a Szovjetunióban április 4-ét Moszkva (MTI). A Szovjetunió sok városában ké­szülődnek a Szovjet—Magyar Ba­ráti Társaság helyi tagozatai, a társadalmi szervezetek és a lapok a magyar nép nemzeti ünnepének, április 4-ének megünneplésére. Moszkvában a magyar nagykö­vetség nagyszabású fogadást ren­dez az évforduló napján. Előesté­jén, április 3-án az 1905-ös forra­dalom nevét viselő villamosgépgyár klubjában a szovjet társadalmi szervek rendeznek ünnepséget. Ha­sonló ünnepség zajlik le Kijevben, Minszkben, Tallinban, O gyes szó­ban, Lvovban, Ungváron, Kali- nyinban, Szimferopolban és Her- szonban, aiiol az SZMBT legtevé­kenyebb tagozatai működnek. Március végén és április elején ugyanezekben a városokban új és régebbi magyar filmeket mutat­nak be, sok helyen előadásokat tartanak a Magyar Népköztársaság eredményeiről. A szovjet rádió, a televízió és a sajtó számos cikket, riportot, zenei adást készít az év­fordulóra. Traktorokról, döntési jogról, humanizmusról i íGZüiéSfŐl, a vezetés szán- vonala emelésének föltételeiről beszélgettünk a közelmúltban a Marcali Járási Pártbizottsá­gon. Egy rossz módszer szem­léltetésére mondták el a követ­kező esetet: “-Tizennégy erőgé­pet kap járásunk ebben az év­ben, kevesebbet, mint ameny- nyit szövetkezeteink megvásá­rolnának. Melyik közös gazda­ságnak kellene jobban a gép, hogyan osszuk el a tizennégy traktort? — ki dönthetné el ezt igazságosabban, mint mi, a já­rás vezetői, hiszen mi ismer­jük a legjobban a szövetkezetek helyzetét, teherbíró képességét és gépekkel való ellátottságát A helyzet alapos mérlegelése után meg is hoztuk döntésün­ket, s erről értesítettük a me­gyei tanácsot. Ám mit tesz is­ten, amit mi hosszas vizsgáló­dás és gondolkodás után elha­tároztunk, azt a megyei taná­cson egy előadó egyetlen toll­vonással keresztülhúzta. Na­gyon bosszantott bennünket a dolog, mert már megmondtuk az illető tsz vezetőinek, hogy ebben az évben traktort kap­nak, s így most ígéretükről megfeledkező vezetőknek fog­nak tartani bennünket. A leg­jobban azonban az a mód bán­tott, ahogyan az egészet elin­tézték.« I Valóban helytelen ez a mód­szer, mélyen sérti a járási ve­zetés önállóságát és felelősség- érzetét. Tévedhet a járás? Persze, hogy tévedhet. De miért tudna tárgyilagosabban és a tévedés kisebb veszélye nélkül, elfogulatlanabbul dön­teni a megye azoknál, akiknek több módjuk, lehetőségük van a helyzetismeretre? Hát nem ők a terület gazdái? Nem arra kellene sarkallni őket, hogy csak hadd törjék a fejüket, s ne várjanak mindent felülről? S ha «fent«, a megyénél mégis ügy látják, hogy a járás nem a legszerencsésebben döntött, akkor nemcsak jogúk, hanem kötelességük is megfelelő ér­vekkel más belátásra bírni a járásiakat. Persze a járásiak nem hagy­ták magukat, s a traktorokat végül is azok kapták, akiknek a járás vezetői eredetileg szán­ták. Egy másik hasonló példa ugyancsak Marcaliból. A kü­lönbség csak annyi, hogy az egyi'k — a sértett — szereplő nem a járás, hanem a székhely község. Barát elvtárs, a tanács vb-elnöke és Bojtár elvtárs, a községi pártbizottság titkára mondta el, hogy a járási taná­cson gyakran nem érdeklődnek (folytatás a 2. oldalról.) jáfc a tájékozatlanabb vitapart­nerek. Az igazság az, hogy a minisztérium ugyan létezett, de — amint Hruscsov teljes élességgel föltárta a plénu- mon — nem irányította a mezőgazdaságot. Sok derültsé­get keltettek Hruscsov fejte­getései arról, hogy a minisz­térium még struktúráját is a cári rendszertől örökölte, s nem a termelés irányításával, hanem emberek igazgatásával, státusok, kinevezések, áthe­lyezések kérdéseivel, “globá­lis« határozatok és egyéb, általános jellegű direktívák kiadásával foglalkozott. A minisztériumot később átszer­vezték, s új feladatköre az agrártudományok irányítása, a kutatási eredmények széles körű elterjesztése lett. Így valóban dlyan helyzet alakult ki, amelyben egyetlen közpon­ti és helyi szerv sem foglal­kozott a kolhozok, a szovho- zok termelőmunkájának, a ter­mékek felvásárlásának meg­szervezésével és különösen a konkrét, mindennapi, de nem gyámkodó és nem sablonos irányító munkával. AZ ŰJ SZERVEZETET most építik ki. A legnagyobb köztársaság, az OSZSZSZK mezőgazdasági bizottsága már megtartotta alakuló ülését, ugyancsak megalakult a köz­társaság mezőgazdasági Ter­melési és Felvásárlási Minisz­tériuma. A bizottság elnöke G. Voronov, a miniszter N. Szmirnov lett. Hasonló szer­vek alakultak a többi köztár­saságban is. A köztársasági vezető szervek alatti középső fokozat a területi és regioná­lis mezőgazdasági bizottságok, amelyeket sokan a tökélete­sen bevált népgazdasági taná­csokhoz, az iparvezetés szer­veihez hasonlítanak. A holhozokkal és a szovho- zokknl pedig a legközvetle­nebb kapcsolatban állnak, majd a konkrét irányítás ve­zető szervei: a kerület-közi (járásközi) termelési igazgató­ságok.. Ezeknek neve- Terüle­ti Szovhoz Kolhoz Termelési Igazgatóság, illetve Kolhoz— Szovhoz Termelési Igazgató­ság, attól függően, hogy me­lyik gazdaságforma van több­ségben az adott kerületcso­portban. A rendszer első látásra bo­nyolultnak tetszik. Ez a be­nyomás azonban nyomban el­tűnik, ha szemügyre vesszük, kikből áll az irányítás legfon­tosabb szerve. Az alsó lánc­szem a kerületközi (járásközi) igazgatóság E testületek tag­jai két-három, esetleg valami­vel több kerület legkiválóbb mezőgazdasági vezetői, szak­emberei: a kolhozok elnökei, a szovhozok igazgatói, a ke­rületi párt- és tanácsvezetők s mellettük a kiváló, ismert mezőgazdasági dolgozók, újí­tók, a termőföld ismerői és szerelmesei. Már maga az olyan fontos kérdések iránt — mint pL a község fejlesztése —, amelyeknek megoldásában so­kat tudnának segíteni, viszont nemegyszer egészen apró, sőt jelentéktelen ügyekbe is bele­ártják magukat. Joggal érzik lebecsülésnek a község veze­tői, hogy a járási tanács ma­gának tartja fenn a jogot — mégpedig beleszólás kizárásá­val —, hogy például ki legyen a községi óvodában a főzőnő vagy a dajka. A járási tanácsnál talán nem tartják elég alkalmasnak a marcali községi vezetőket, hogy kiválasszák a jelentkezők kö­zül a legrátermettebb főzőasz- szonyt az óvodához? Azt hi­szem, túlzás volna ilyen mesz- szemenő következtetésre vete­medni. Vagy talán egy túlbuz­gó, csak a saját döntésének he­lyességében bízó emberrel van dolgunk? Egyik nagy termeffiszövetke­zetünk elnöke nem olyan régen még arról volt nevezetes, hogy semmit sem hagyott jóvá, amit a főmezőgazdász elhatározott, és feladattá szabott. Járta a brigádokat, és sorra felrúgta, becsmérelte és megváltoztatta a főmezőgazdász utasításait. Ügy vélekedett, hogy csak az ő elgondolásai a helyesek, az egyedül üdvözítőek. Később a kedveszegett szakember fölösle­gesnek érezte magát, és már nem is szabott feladatot, s szó, ami szó, intézkedéseinek nem is lett volna foganatjuk. Ha valamelyik brigádvezető nem azt csinálta, amit ő mondott neki, inkább elvégezte helyet­te a feladatot. Mi lett ebből? Kapkodás és zűrzavar. Szeren­csére a járási pártbizottságon idejében fölfigyeltek e káros jelenségre, s beszéltek a túl­buzgó elnökkel és az »elnyo­mott« főmezőgazdásszal. Az­óta, mint értesültem róla, az elnök sokat változtatott irányí­tó módszerein, s az agronó- m- s. pun erűre'; már a szö­kés. Közös nevezőre jutottak az irányítás hogyanját illetően, s most már nem ellenlábasai, hanem segítői, társai egymás­nak a különböző tisztségekben levő vezetők; mindegyikük azt végzi, ami a feladata, s azt jól. Senki sem dolgozik a másik helyett. Ez a helyes módszer. Hz említett és bírált vezetési módszereknek éppen az a hi­bájuk, hogy a magasabb beosz­tásban vagy felsőbb szervnél ri Igézők némelyike nem érti, vagy nem jól érti: nem sérthe­ti meg a felügyeletük alatti szervek vagy kollektívák veze­tőinek önállóságát. Jól tudjuk, hogy ez a helytelen gyakorlat ■»»*»*■« ....................»»»»»»»................>■. általában jó szándékból fakad, S de akkor is hadakozni kell el- összetétel is biztosíték men azonkívül, hogy ren­hogy az új vezető szervek J>OS%u?9°* °koz\s°k lóban a legjobb tapasztalatokig5^ elkedvetlenít; a tétle- alapján, nagy hozzáértéssel ♦ne^’ 5. lépésükhöz fogják irányítani területük J >n telked est felülről varok meg mezőgazdaságát, s igen ♦ inkabb elkenyelmesednek; a rencsésen egyesítik a közpon- jkezdemenyeJM, ujito, tö- ti érdekeket a helyi önálló- *rekvo szellemű embereiket Sággal, a szabad kezdeménye- » letöri ez a munkastílus. zéssel. IHa nem sokan is, de A LEGUTÓBBI NYOI.C j mé2 akadnak olyan vezetők, ESZTENDŐBEN 1,6 szeresére |akik nem mernek kezdemé- emelkedett a szovjet mezőgaz- * nyezni, minden megoldást fe- daság termelése. Ez hatalmas1 lülről, a járástól vagy a me- növakedés, különösein ha te- f gyétől várnak, belenyugszanak kintetbe vesszük, hogy a Szov- J a hibákba, mert közönyösek. S jetunió a világ egyik legna-x találkozni még olyanokkal is gyobb — ha nem az első — * — ahogy egy járási párttitkár mezőgazdasági hatalma. A »találóan mondotta —, akik szovjet mezőgazdaság az J megélnek úgy, hogy nem csi- utóbbi években — noha a ho-»válnak jóformán semmit, ám zamokat tekintve még mindig*ha valahol hibát ejt valaki, aki alacsonyabb szinten van — I becsületesen, szívvel-lélekkel , ., ... . . . tdolgozott, s nem riadt vissza a jóval gyorsabb ütemben fej- $ kísérletezéstől, rögtön megjön lődik, mint az Egyesült Alln- Ja hangjuk, hogy »én ezt előre mok mezőgazdasága. E nőve-1 láttam«. Az ilyen vezető töb- kedés eddigi fő tényezői a»óét árt, mint használ a párt­szűzföldek termővé tételében.:™*- a gépnek mert a . , ... ♦ haladast. Az ilyen embert — a kukorica es mas jövedelme- ♦ ezkívánja a közösség és az zo növényfajták elterjesztésé- ♦ egyéni érdek is —félre kell ál- ben, vegyi talajművelés gyors J Utáni, vagy legalábbis olyan fejlődésében keresendők. posztra kelltenni,aholelbol­. . ... T , . , :dogul tudásával, kepessegevel. tartalékok meg szinte kimé-»Ismerünk két egyforma föld­ríthetetlenek, s az új irányítá- ; rajzi, természeti adottsággal si módszerek feladata, hogy 5 rendelkező községet; az egyik­minden tartalékot kiaknázza-♦ óén jó a szövetkezet, nagy ter­__. . , , r tméshozamokat érnek el, a ta­n ak, minden gazdasagot aleg- gok elégedettek, a másikban fejlettebb színvonalra emelje- jrneg éppen fordított a helyzet, nek. A következő két-három • Ha valaki hosszabban vizsgáló­év megmutatja, mennyire al-; dik a két községben, rájön, kalmas erre ez a kétségkívül • hogy a titok nyitja a vezetők, jól átgondolt, megalapozott új • a vezetés közti különbségben vezetési rendsz«®. jvaa. S nem találkozunk-e üze­meinkben közéleti szerveink­ben tunya, tehetetlen emberek­kel, akik hosszú évek óta azt bizonyítják be magukról, hogy nem képesek, nem tudnak jól, a kor követelményeinek meg­felelően vezetni? Ismerünk ilyen embereket. Akad közöt­tük olyan is, aki igen nehéz időben állt a vártára, ám köz­ben az idő úgy haladt el fölöt­te, hogy nem tudott vagy nem is akart lépést tartani vele. Szeretjük és tiszteljük ezeket az elvtársakat, s ha története­sen eljutottak odáig, hogy va­laki a leváltásukról ejt szót, mások — szintén jó szándék­kal — humanitásra hivatkoz­nak mondván.: »Igaz, hogy sok hibája van, de azért rendes, becsületes, harcos elvtárs« stb. Pedig nem humanizmus, hanem álhumanizmus az, ha vezető poszton hagyjuk az ilyen vagy olyan okból vezetésre alkal­matlanná vált embert. Ártunk ezzel a közösségnek, amely az ő vezetésére van bízva, s ár­tunk neki is. Az ilyesfajta jó­szívűségnek már nem egy em­ber látta kárát. Volt egy lőkönyielö, aid jói értett a számokhoz, a könyve­léshez, de amint mondják aka­raterő vajmi kevés volt benne. Nos, lehet, hogy erős, igazsá­gos vezetés embert tudott vol­na faragni ebből a főkönyvelő­ből ha... Ha az igazgató, lé­vén maga is járatlan — s mondjuk meg őszintén, vezetői adottságokkal kevésbé megál­dott ember — nem hagyja ma­gát megtéveszteni, félrevezet­ni, s nem vállal főszerepet a gyenge jellemű főkönyvelő hi­báinak eltussolásában. Igazga­tónk, sajnos, ezt tette. Tizen­két fegyelmit kapott ez a fő­könyvelő ivászat és egyéb vét­ségek miatt A józan ész szerint a tucat fegyelmi bőven elegen­dő ok lett volna elbocsátására vagy legalábbis alacsonyabb munkakörbe helyezésére. Ta« Ián ez segített volna Juhász Istvánon. Ha nincs megint az a bizonyos jószívűség, amely na­gyon sokszor ebben jut kifeje­zésre: »Nem baj, ha itt nem jó, majd jó lesz másutt.« Per­sze ehhez — a tanácsi segédlet mellett — kellett egy másik jó­szívű igazgató is, aki erre az emberre rá merte bízni a vál­lalat gazdasági ügyeit. »Adjá­tok nekem, majd én megneve­lem« — mondta az igazgató, és így lett 12 fegyelmivel, súlyos vétségekkel másodszor is fő­könyvelő Juhász a szikvíz» üzemnél. S innen a börtönbe vezetett az útja. Amit mások jószívűségnek, humanizmus­nak tartottak, ő úgy értelmez­te: »Nekem mindent szabadj hibáztam, szabálytalankodtam, elhelyeztek egy másik vállalat­hoz, majd itt is elnéznek viselt dolgaim fölött.« Jóllehet egy kis erély, egy kis okos szigorú­ság más irányba terelte volna Juhász életét. Elvégre olyan nehéz elképzelni, hogy aki rendszeresen iszik, dorbézol, szoknya után fut, arra nem sza­bad pénzeszsák őrzését bízni? Persze, mondhatja akárki — és jogosan —, hogy nem lesz minden olyan emberből sik­kasztó meg bűnöző, akit veze­tő poszton hagynak, noha tud­ják róla, hogy nem oda való. Ez igaz. Ez a példa arra is ta­nulságul szolgál, hogy egy ve­zető személyének kiválasztása­kor nem elegendő csupán a szakmai tudást mérlegelni, em­berileg is fel kell készülnie a vezetésre. Jellembeli fogyaté­kosság, durvaság, gőg, bekép­zeltség — vagy mint ez a pél­da mutatja — iszákosság is ki­záró ok lehet ahhoz, hogy va­laki akár a legalacsonyabb ve­zető funkcióit is betöltse, vagy ok arra, hogy tisztségéből le­váltsák. Varga József Két érdekes géptípus Két érdekes géptípus soro­zatgyártására adott engedélyt a Kohó- és Gépipari Minisz­térium. Közülük is talán a leg­fontosabb a lucernaliszt-készitő malom, amelyből az év végéig 14 komplett berendezést állítanak elő. Az új gép iránt máris olyan nagy az érdeklődés, hogy további 20 malomberen­dezés szállítására kaptak meg­rendelést. A külön épületben felállítan­dó gépsor automatikus. Műkö­dési elve a következő: a frissen lekaszált lucernát egy adago­ló berendezés a szecskázóba to­vábbítja, majd nedvességtartal­mát elpárologtatja. Az ehhez szükséges 800 hőfokot egy olaj- tüzelésű kazán szolgáltatja. Szárítás után a lucerna a ka­lapácsos darálóba jut, s végül lisztté őrölve a zsá'kolóba. Ha a lekaszált lucerna nedvesség- tartalma nem haladja meg a 72 százalékot, a malom órán­ként 15 mázsa lisztet készít. Mint megtudtuk, a Földmű­velésügyi Minisztérium lucer­natermelő cél gazdaságok szer­vezésével foglalkozik. A lucer- naliszt-készítő malmok üzembe helyezése az ilyen célgazdasá­gokban kifizetődő, mert folya­matos működését csak több száz holdas lucernások biztosít­hatják. Az ország első két lu­cerna! iszt-készítő üzemét Sina- telepen és a Lajta-Hansági Ál­lami Gazdaságban helyezik üzembe. Lucernapogácsa- készítő gép A másik gép ugyancsak a lu­cernatermesztéssel kapcsolatos. Ismeretes, hogy a lucerna ép­pen a fehérjében leggazdagabb részét, a leveleit hullatja el. FrlhnÉtf tehát, ha a szakembe­reket évtizedek óta foglalkoz­tatja olyan gép szerkesztése, amivel levél vesztes ég nélkül takarítható be a lucerna. A Törökszentmiklósi Mezőgazda- sági Gépgyárban hosszas kí­sérletezés után hozzá is kezd­tek a prototípus gyártásához. Ebbe a traktorvontatású gép­be egy 80 lóerős Diesel-motort szerelnek be, amely az egy nappal korábban lekaszált, 35 százalékos nedvességtartglmú lucernát kb. 10 dekás pogá­csákká sajtolja. A nagy telje­sítményű gép óránként 3—í tonna ilyen pogácsát készíthet. A gyakorlatilag teljesen meg­szüntetett levélveszteségen kí­vül a lucemasajtolás további nagy előnye, hogy dekányi pon­tossággal mérhetjük ki az ál­latok takarmányát. A szarvas- marhák nagyon kedvelik a lu- cemapogácsát. Az eddig foly­tatott kísérletek bebizonyítot­ták, hogy a szdlázs közé kevert lucernapogécsákat ették meg elsőnek a tehenek. Az új mó­don betakarított lucerna a sok gonddal járó tárolási problé­mát is megoldja, hiszen a tá­rolási helyszükséglet egyötödé­re csökken. Duzzasztóművel« és mesterséges tavak Csehszlovákiában A Csehszlovák Szocialista Köz­társaságban a mezőgazdasági ter­melés íöllendítése országos mozga­lom lett. A duzzasztóművek és mesterséges tavak építése is ezt a célt szolgálja. Csehszlovákia egyik legnagyobb kerületében, a dél-morvaországi kerületben az előirányzat szerint 11 új duzzasztóművel és 447 mes­terséges tavat építenek, s számos egyéb talajjavító munkák elvég­zését is kilátásba helyezték. A duzzasztóműveket elsősorban az öntözéses gazdálkodás kiszélesíté­sére kívánják használni. A Mora­va- cs a Die-folyókon építendő duzzasztóművek csaknem 176 OOÍ) hektár terület öntözését biztosít­ják, és hozzájárulnak az ország villamosenergia-termelésének foko­zásához is. A duzzasztómű-rendsze­rek segítségével az ország évi ga­bonatermelését 163 000 mázsával, zöldség és ipari növények termelé­sét pedig 3 millió mázsával kíván­ják növelni. Sz. 1*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents