Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-28 / 73. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, 1962. március 28. Az egész falu érdekében A község fejlesztés tapasztalataiból Hogyan halad, mikorra fejeződik be a volt Korona Szálló átalakítása? Hamarosan véget ér a téli igyszünet, s hozzákezdhetnek i községfejlesztési tervek meg- alósításához. A legtöbb falu- an alaposan megfontolták, iogy mire használják föl a fej- asztési alapot. Barcson például viharos tanácsülések .■lőzték meg a végleges terv isszeállítását. A falu fejleszté­se közügy náluk. Sok szép tervet valósította! nár meg. Szinte kivétel nélkü. a tanács építőbrigádja építette a különböző létesítményeket. A legyventagú brigádnak egész éven át biztosít munkát a ta­nács. Évről évre fejlődik a község. Persze hibák itt is csúsznak be. Nemrég bővizű melegforrást találtak a falu központjában. Elhatározták, hogy fürdőt létesítenek. Egy magántervezőre bízta a tanács a tervek elkészítését. A lakos­ság a medencét társadalmi munkával ásta ki. És akkor ki­derült, hogy a terv rossz, a munka hiábavaló volt. Emiatt most — érthetően — nehezebb a társadalmi munka szervezé­se. Pedig erre nagy szükség lesz, mert elkészült a jó terv, s még ebben az évben hozzá­látnak a fürdő építéséhez. A mült évi és az idei felada­tok megvalósításáért egy emberként állt ki az egész falu Babócsán. Így vélekednek: »A gázvezeték építése közös érdek, a mi ér­dekünk. Ha megcsináljuk, sa­ját gondjainkon enyhítünk.« A Tosconini-múzeum Arturo Toscanini családja megvásárolta a pármai házat, ahol a világhírű karmester szü­letett, és ott múzeumot rendez be. falugyűlésen majd minden csa­ládból ott volt valaki. Egyhan­gúlag szavazták meg a hozzá­járulást és a társadalmi mun­kát. Eddig csaknem 3 kilomé­ter hosszú fővezetéket építet­tek. Az eredmény: gázzal fű­tik az iskolát, az óvodát, és 60 családnál már nem gond a fű* tés. A nyár elején végeznek a bekötéssel. A siófoki járásban iskolapéldaként emlegetik Balatonszabadit. Ugyanis olyan alaposan, mint itt, nagyon kevés községben vitatják meg egy-egy létesít­mény tervezetét. Először vb- ülésen beszélik meg, utána a tanácstagok és a népfront ak­tivistái körzetük lakóival is­mertetik a terveket. A leg­utóbbi öt évben negyedmillió forint értékű társadalmi mun­kát végeztek a község lakói. Még felsorolni is sok, mi mindent építettek. Parkot lé­tesítettek a libaúsztató helyén, eltüntették a mocsarakat a fa­lu tereiről, megadták a falu számára mindazt, ami saját erőből tellett. Itt minden: a járda, a műve­lődési otthon, az orvoslakás, az egészségház, a játszótér, a gyógyszertár, a négy autó­buszváró, az óvoda, a három közkút az összefogás eredmé­nyeként született. Hosszan sorolhatnánk még a jó példákat. Lengyeltótiban például az új óvoda építésénél 400 000 forintot takarítottak meg társadalmi munkával. Ba- latonlellén meg akarják javí­tani a vízellátást. Batéban is sokat tettek a falu fejleszté­séért. Sok községről azonban még nem mondható el ugyanez. A pogányszentpéteriek panasz­kodnak: »Nálunk, kérem, csak arra fordítanak gondot, hogy beszedjék a hozzájárulást. Nem csináltak itt jóformán semmit. Pedig ez a falu van a legrosz- szabb körülmények között a járásban.« Jóllehet némi túlzás van eb­ben a véleményben, a valóság mégis elszomorító. Ebben a fa­luban megfeledkeztek a lakos­ság érdekét szolgáló létesítmé­nyekről. örvendetes, hogy egyre több helyen építenek új művelődé­si házat. Azzal azonban nem lehet egyetérteni, hogy ezek az építkezések többnyire három­négy évig is elhúzódnak. Lá- bodon már három éve folyik az építkezés, és a végső határ­idő még mindig bizonytalan. A megye valamennyi közsé­gében adva vannak a lehetősé­gek. A lakosság — mint a pél­dák tömkelegé bizonyítja — mindent megtesz a közös célért. Joggal várják a taná­csoktól mindenütt, hogy törőd­jenek a községek fejlesztésé- veL Közismert, hogy milyen ke­vés a szállodai szoba Kapos­váron. Előfordult olyan nap is, amikor nyolcvan vendéget kel­lett visszautasítanunk, mert nem tudtunk nekik szállást ad­ni — mondja Balogh Lajos, a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat igazgatója. — Ezért tette lehetővé kormányzatunk, hogy a volt Korona Szállót ere­deti rendeltetésének megfele­lően átalakítsák. Erre a célra 11 millió forintot bocsátottak a tervosztály rendelkezésére. Ebből a pénzből kétmillió fo­rintot ebben az évben kell fel­használni. 60 szoba készül az átalakítással — mondja az igazgató. — 1964 januárjában — a tervnek megfelelően — sze­retnénk az új létesítményt hasznosítani. De... A szállodában jelenleg mind­össze 10—12 ember dolgozik. Bontanak. Mivél már negyedév elmúlt ebből az esztendőből, félő, hogy nem készül el a ki­tűzött időre a szálloda. Meg­kérdeztük az illetékeseket, ho­gyan vélekednek erroL Bálint József, a megyei ta­nács tervosztályának vezetője elmondta, hogy ők biztosították az építkezésre a pénzt, így a munka rajtuk nem múlik. Ezt Fehér Ferenc, a Somogy megyei Építőipari Vállalat igazgatója is elismeri. Az épí­tőket azonban akadályozza, hogy több ! „úyiségben még la­kók, irodák vannak. Itt van még a Mecsekvidéki Üzemélel­mezési Vállalat étterme is. Pe­dig amíg rossz az idő, végez­hetnék a belső átalakítást. Az építkezési anyag is lassan ér­kezik a helyszínre, mert a fel­vonulási út rendezetlen, még a konyhára is igen sok élel­miszert szállítanak. Mindez akadályozza a munkát. Bár ezeket az okokat jobb munka- szervezéssel ki lehetne küszö­bölni. Hová költöztetik a lakókat, az irodákat, a raktárakat, az étkezdét? Erről dr. Halomvári Györgyöt, a városi tanács vb- titkárát kérdeztük meg. El­mondotta, hogy bár az irodák, a lakások és az étkezde átépí­tésére még nem a közeli hetek­ben vagy hónapokban kerül sor, ez máris sok gondot ad a tanács vezetőinek. A Vendég­látó Vállalat 'a maga irodáit el tudja helyezni máshová az építkezés idejére. De csöbör­ből vödörbe estek a Fehérne mű Ktsz raktárának ismét az épületben való elhelyezésével. Nekik megfelelő raktárt kell biztosítani, esetleg építeni. A Kapos Étterem vezetőivel megtárgyalták, hogy ha az át­alakításnál az ő helyiségeik kerülnek sorra, akkor az ét­keztetést megszüntetik. Ezt an­nak idején majd jó előre közük az érdekeltekkel, hogy étkezé­sükről máshol gondoskodhas­sanak. (Vajon megoldás-e ez?!) Legnagyobb gondként megma­rad a második emeleten lakók elhelyezése. Itt ugyanis 14 szobában tíz család lakik, több­ségük törvényes jogcím, vagyis tanácsi kiutalás nélkül. Van, akinek még a volt kollégium vezetője engedte meg a beköl- tözködést. Hova teszik őket, vagy miattuk megáll az épít­kezés? — Ez a kérdés még el­döntetlen — hallottuk a vb-tit- kártól. Németh Sándor HATÁSOS ELLENSZER — Mit csinál, igazgató kartárs? — Fúrnak, Mancika, de én maradni akarok! (Gerő Sándor rajza.) ÁNS A HANGKULISSZÁK MÖGÖTT VAN HA VALAKI AZ OPERA­HÁZBÓL TÁVOZIK, az ének- liangok, a muzsika „szépségén kívül, Radames románcának varázsán kívül maga elé idé­zd soká és hosszan a Nílus- parti pálmák suhogását, az eli'alazott kőbarlang súlyos tömbjét is. De hogy mi tör­ténik a kulisszák mögött, a zsinórpadláson vagy éppen az öltözőkben, a sminkes szobá­jában, azt jószerivel csak a beavatottak tudják, sokszor azok is rosszul. Így vagyunk egy kicsit a rádióval is; az éter hullámain a szavakat és hangokat hal­lani csupán, és a rádió hang­kulisszák mögötti zajló éle­téből azok is keveset tudnak, akik egyszer szerencsésen be­jutottak a híres VI-os stúdó- ba egy vidám műsor fölvéte­lére. Pedig.. j Olvasóinkat ezúttal a sza­lag- és lemeztárba invitáljuk sétára. Ha az adóállomás a rádió szíve, akkor a szalag- és hanglemeztár talán a rádió agyközpontja. Ha belépünk a hatalmas terembe, fehérköpe­nyes vagy kék zulbbonyos, sür­gő-forgó emberekre bukka­nunk. Vezetőjük, L atorczai Ferenc úgy irányítja munká­jukat, mint parancsnok a ka­tonáit. Szürke acél polcokon végeláthatatlan sorokban sza­lag, szalag, szalag. Mennyi is? — NEM IS OLYAN KÖNY­NYU a felelet — kezdi La- tarczai Ferenc. — Hát élőszar is: tizenkét darab huszonnégy méter hosszúságú polcon he­lyezkednek el a szalagok. Összesen annyi szalagunk van, hogy ha egymáshoz ragaszta­nánk őket, körülbelül kétszer ómé körül a földet az egyen­lítő mentén. Ezekből a mag­nószalagokból egy részt ké­peznek az úgynevezett »Z« te­kercsek. A »Z« annyit jelent, hogy ezek zenei fölvételek, s nem egyszeri, hanem többszö­ri adásra szolgálnak. Csak magyar .stúdiófelvételekből ti- •em hatezer darab van, ez azt jelenti, hogy csupán ezekből a szalagokból egyfolytában ki­lencvenezer percig sugároz­hatnánk mindenfajta muzsi­kát. Aztán vannak úgyneve­zett »M« tekercseink is, eze­ket a külföldi rádióktól kap­juk; megtalálható közöttük a koreai rádió legújabb népze­nei fölvétele éppen úgy, mint Prokofjev »Egy igaz ember« című új operája vagy a mün­cheni Siegfried. — A hallgatók tudják, hogy a legtöbb riportműsor is hangszalagról hangzik el. El­árulhatom, hogy körülbelül kétezer riporttekercsünk van állandóan forgalomban, reg­gel hattól este tízig jönnék a technikusok, riporterek, s vi­szik magukkal az »R«, azaz riport jelzésű tekercseket — Az évi »szaporulat« nyolc-tízezer tekercs, de el­helyezésük nem okoz gondot mert a régi, rosszabb fölvéte­leket vagy az olyan szalago­kat amelyek nyúlottak, vagy lebeg rajtuk a hang, töröljük, helyüket az új, a jó fölvétel foglalja el. Polcaink sohasem üresek, nincs rajtuk egy cen­timéternyi hely sem, de mind­máig sikerült megoldanunk, hogy él ne vesszen egyetlen tekercs sem. — VAJON MIKÉNT SIKE­RÜL, hogy mindig minden te­kercs kéznél van? — Műfajonként, szerzőkként katalogizáljuk a tekercseket, és kísérőlappal látjuk el őket. E hármas ellenőrzés lehetővé teszi, hogy csak nagy ritkán forduljanak élő hibák vagy tévedések. — Ilyen is volt? — Egyszer nem volt vissza­tekercselve a szalag és az adón véletlenül fordítva kezd­tek játszani egy szimfóniát. Kínos volt. De csak egyszer fordult élő. — Mi az érdekessége mind­ezeken felül a szalagtámak? — A végére hagytam. Kü­lön óriási értéket képvisel"ek a muzeáüs fölvételek. Ügy hívjuk rádiós nyelven, hogy »aranyalap«. A felejthetetlen Bajor Gizi, Somlai Artúr, Ödry Árpád, Lehotay Árpád legszebb fölvételei éppúgy megtalálhatók benne, mint a nemzet csalogányának, Blaha Lujzának hangja vagy éppen a — már muzeális értéknek számító — londoni 6:3-as fut­ballmeccs közvetítése. De van Ferenc József-hangunk is és dokumentumműsorok céljára kitűnően felhasználható régi politikusok hangjai, például a fasiszta diktátor, Hitler be­szédei. Fölmérhetetien muzeá­lis anyagunk van, s úgy vi­gyázunk rá, mint a szemünk fényére. A lemeztárról azért nem beszélek, mert már min­den értékes lemezt magnósza­lagra másoltunk, játszottunk át. így aztán nincsen gondja egyetlen szerkesztőnek sem, ha válogatni akar. — VAJON ÍGY VAN-E? — kérdem Benczés Magda zenei szerkesztő tőL — így bizony. Ha gondola­tom támad, és új műsortaka­rok szerkeszteni, például most majd Marlene Dietrichről, ak­kor a műsor írójával együtt megbeszéljük elképzelésünket, s aztán együtt fordulunk a szalagtárhoz, hogy a meg­adott számok alapján keressék ki a zenei anyagot lehallgatás céljából. Egy-egy műsor anyagát tíz perc alatt megka­pom. Aztán téma és minőség szerint szelektáljuk a fölvéte­leket, és utána már a stúdió következik; a színészek olvas­sák az összekötő szöveget, a technikus beállítja a magnó­szalagot: fölvétel indul. És a rádiókészülék mellett ülve senki sem gondol arra, ami a hangkulisszák mögött van — talán még a műsor ké­szítője senv Igen nagy szüksége van a városnak az új szállodára, ezt mindenki elismeri. Sok aka­dályt kell még elhárítani az út­ból, s a legnagyobb teher a városi tanács vezetőinek a vál­lát nyomja. Előrelátó, gondos munkával azonban meg lehet oldani ezeket a problémákat. F. L. Főiskolák a kimustrált hajókban New Yorkban és az Egyesült Államok más kikötővárosaiban azzal a tervvel foglalkoznak, hogy a második világháború után kimustrált hajókat a tan­teremhiány enyhítésére a fő­iskolák rendelkezésére bocsát­ják. Első érdeklődőként az ENSZ nemzetközi iskolája je­lentkezett. Titok így születik néha a »tarka sor«. Az újságíró hirt sze­retne kapni, de hát sokan félnek a nyilatkozástól, és ilyen válaszokat adnak. — Élelmiszerkisker? — Igen, tessék! — Az áruforgalmi osztályt kérem. — Itt az áruforgalmi osz­tály. — Arról érdeklődünk, hányféle mirelit árut árusí­tanak. — Nehéz dolog, kérem. Tudom, de nem mondhatom meg. Talán a megyei tanács kereskedelmi osztálya... tes­sék náluk érdeklődni ... Űjabb telefon: — Én nem tudom, de ta­lán az osztályvezető-helyet­tes. — Sajnos, most nem tudok azonnal választ adni, előbb utánanézek, s holnap meg­lesznek az adatok. Hja, kérem, a titok, az ti­tok. még előtte is. * * * TÖRTÉNELEMÓRÁN Spar­tacus rabszolgalázadása ke­rül szóba: — Mikor volt az a bizo­nyos nagy rabszolgafelkelés? — kérdezd a tanár a felelőt, de az makacs hallgatással válaszok A tanár könnyítő kérdést tesz föl: — Legalább a felkelés ve­zérének nevét mondja meg! A felelő tanácstalanul hor- gasztja le fejét. — No — biztatja a tanár —, mondja csak, van olyan nevű borotvapenge is! A felelő arcán öröm suhan át, s diadalmas mosollyal ki­vágja: — Ja, igen, Figaró! * * * Szegény gazdagok... Reinier herceg riviérai pa­radicsomában rémület ural­kodik a gazdag emberek kö­zött. De Gaulle .ugyanis el­határozta, hogy ezentúl a monacói állampolgárok is jö­vedelemadót tartoznak fizet­ni a francia államkasszának. Márpedig Monaco jólétét ed­dig éppen az biztosította, hogy az adómentesség követ­keztében külföldről iáé 3"reg­lettek a gazdag tőkések, föl­vették a »monacói állampol­gárságot*<, és élvezték adó­mentes életüket. így tett pél­dául Faruk egyiptomi ex- király is. De 15 ezer olyan francia cég is van, amelyek névlegesen Monacóban van­nak bejegyezve, és ezáltal ki­bújtak adófizetési kötelezett­ségük álól. Beszélik, hogy egy gazdag párizsi magánzó például csak azért tart fenn Monte-Carlóban lakást, hogy alkalmazottja minden reggel felhúzza és minden este le­engedje a redőnyöket azt a látszatot keltve, hogy a la­kástulajdonos Monacóban lakik. Pedig úgy tudják, hogy még a lábát sem tette be a lakásba, tősgyökeres pá­rizsi lakos. * * * Tudja-e, hogy... ... az ember hátgerince 34 csigolyából, egyes kígyófajtáké viszont 400 csigolyából áll; ... a gyík gyakran elveszíti farkának egy részét, de az ha­marosan újból kinő, míg azon­ban eredetileg csontból álltak a csigolyák, az új kinőtt fa­rokrészben porcogok helyette­sítik őket. SomauiNépim Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTli LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyal* Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra U W.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents