Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-28 / 73. szám
Szerda, 1962. március 28. 3 SOMOGYI SltPLAP ' dUjtf ass zúnij, AKI LEMONDANI KÉSZOL arcúé: Bíró Gézáné. Kom: 57 év. A balatonmáriai tanács elnökhelyettese, és azt mondják róla, hogy még most is olyan fiatalos energiával, lelkese- déssel dolgozik, mint egy húszéves. Ő szerzett 150 családnak villanyt. Igen, kereken ki lehet ezt jelenteni. Mert folyt ugyan a község villamosatása, de a külső telepről megfeledkeztek. És akkor fölkerekedett tamácstársával, özvegy Horváth Istvánnéval, bejöttek szinte mindennap Kaposvárra, kilincseltek az Áramszolgáltató Vállalatnál és másutt. Végül csak egy aláírás hiányzott, de azt volt a legnehezebb megszerezni. De nem olyan fából faragták Bíró nénit, mint aki beletörődik a vereségbe. A megyei tanácson még ma is jót derülnek az aláírás megszerzésének történetén. Bejött a két asszony — most már végső elszántsággal —, hogy aláíratják az él- elnökkel az engedélyt. De az elnök éppen értekezett, s hogy, hogy nem, mindenki sietett, rohant, nem akadt meghallgatója az asszony kérésének. . Aztán délfelé kinyílt az ajtó, kijött egy fiatalember, de ő meg ebédelni indult. Bíró- né és Horváthné azonban nem volt rest. — Addig bizony el nem megy ebédelni, amíg meg nem hallgat bennünket... Semmi de... Nem pocsékoljuk mi az állam pénzét a mindennapos utazgatással... így is eleget elköltöttünk már a nép vagyonából.. s És dr. Karsai János tanácstitkár — mert ő volt az »áldozat" — meghallgatta azasz- sízonyokat, az elnök is intézkedett, rövid idő múlva pedig megjelentek a munkások a telepen, felállították a villanyoszlopokat, és kígyóit a fény. Hát ilyen, asszony volt Bitó néni. Msa pedig? — Most már lemondok. s. Óreg is vagyok, beteg is, nem bírom már... Közben pedig utat épít. Mert meg kell csinálni a külső terület bekötő útjait, a Nefelejcs utcát — és ki más szervezhetné a munkát, mint ő. Tanácskozásokat hív össze, hogy ki' mennyi társadalmi munkát végezzen, és az emberek hajlanak a szavára. Mondják, hogy majd minden tanácsülésen van valami okos javaslata, és ezeket a javaslatokat ellentmondás nélkül él is fogadják. — Aki ennyire a szívén viseli a falu dolgát, azt csak segíteni lehet — hallottam innen is, onnan is. A falu dolga mellett még az emberek egyéni ügye is érdekli. Él a külső területen néhány államilag támogatott öreg. Persze az állami támogatáson azt kell érteni, hogy Bíró néni és néhány lelkes segítője viseli gondjukat, ők látogatják meg ezeket az elesett embereket, harapnivalót visznek nekik, takarítanak rájuk, gondoskodnak róluk. — Igen, lemondok... — mondja újra meg újra Bíró néni, amikor a kellemesen meleg kis szobában beszélgetünk — Kifáradtam már... Több mint tíz éve vagyok tanácstag ... Meg aztán kell a hely a fiataloknak. Akiknek fürgébb a lábuk, és nem dobog hevesebben a szívük, amikor öt kilométer gyaloglás után késő éjszaka érkeznek haza egy-egy tanácsülésről. — Mi már megcsináltuk az alapot, erre jó épületet lehet húzni — él a hasonlattal Bíró néni. — Nem fog hiányozni a munka? Gondolkozik egy kicsit, aztán elmosolyodik. — Azt hiszi, hogy teljesen abba tudom hagyni? Ilyen asszony Bíró néni... Polesz György Az egyiket fejlesztették, a másik visszamaradt Hogyan tovább a szarvasmarha-tenyésztéssel lapsonyban? A TAPSONYI RÁKÓCZI TSZ-BEN a sertésleadás tavaly több mint félmillió forintot hozott — terven felül. Ám a munkaegység értéke 22 forint az előirányzott 38 forinttal szemben. Ebben közrejátszott az is, hogy a növény- termelés a vártnál kisebb hozamot adott Számottevően rontotta a szövetkezet eredményét, hogy a szarvasmarhatenyésztés szembeötlően visz- szamaradt. A hízott marhák értékesítésének, az állatlétszám növelésének tervét nem valósították meg, s ez több mint 77 ezer forint kiesést vont maga után. A tervezett 71800 liter helyett mindössze 33 548 liter tejet fejtek tavaly, az ebből adódó hiány meghaladta a 60 ezer forintot. Meiszterics László tsz-elnök jól ismeri ezeket a gondokat, bár csak február elején került a szövetkezet élére. Azelőtt az ellenőrző bizottság elnöke volt. Akkori észrevételeiről és az azóta kialakult véleményéről így beszél: — Balogh Lajos mezőgazdász csak a sertéstenyésztés fejlesztését szorgalmazta, onnan várta a nagyobb jövedelmet Annak idején többször javasoltuk neki, hogy törődjön a szarvasmarha-tenyésztéssel is. De ő idejének háromnegyed részét ezután is a sertéstenyésztésre fordította — mondja az elnök. A SZARVASMARHÁKAT ELHANYAGOLTAK. Nem gondoskodtak az állomány gyarapításáról. Jellemző például, hogy szeptember óta sem természetes, sem mesterséges megtermékenyítés nem volt a tehén- és üszőállománynál. Csak nemrégiben kaptak egy apaállatot. A TECHNIKA BEVONUL A SERTÉS- ÉS BAROMFITENYÉSZTÉSBE A mezőgazdaság gépesítése nemcsak a talajművelésben, a betakarításban vagy az ezekkel kapcsolódó területen halad előre, hanem az állattenyésztésben is. A sertéstenyésztés egyik legfontosabb munkája a takarmányelőkészítés és -adagolás. A korszerű állattenyésztési elvek megkövetelik, hogy a takarmánykeveréket minél többféle anyagból állítsák össze. Éhhez megfelelő tisztító- és mosógépekre, darálókra és pé- pesítőkre s a közöttük elhelyezett szállítóberendezésekre van szükség. A cél az, hogy a munkára csak kevés emberi erőt fordítsanak, és a gépek minél önállóbban dolgozzanab Gép készíti az egyenletes takarmánykeveréket Jó megoldás született a nagytétényi sertéshizlaldában. Itt a különböző alapanyagok adagolása részben még kézi feladat, viszont az anyagok egyenletes összekeverését egy nagyméretű tartályban már gép végzi. A sertések takarmánykeverékébe sok mindent kell beleadni (pl. kukorica, árpa, korpa, dara- és lisztfélék, víz vagy tej, takarmánymész, só, stb.), és nagyon lényeges, hogy mindezt egyenletesen keverjék össze. A folyékony anyagokat kü- lön-külön csővezetéken szivattyúk szállítják, míg a szemes, illetve száraz anyag serleges felvonón, esetleg pneumatikus fúvó segítségével jut a keverőtartályba. A keverőlapátokat elektromotor működteti. Csővezeték szállítja a takarmányt A takarmány szétosztását a nagytétényi üzem szintén gépesítette. A központi keverőtartályból — légmentes lezárása után — kompresszornyomással a szerteágazó csővezetékbe »kényszerítik« a sertések ele- ségét Az egyes állásokhoz vezető csővezetékeken át a vályúba ömlik a kész pépes takarmány. Csupán a kiömlő csapok kezeléséhez szükséges egy dolgozó, a takarmány egyenletes szétosztárára már a csővezetékek méretezésénél gondoltak. Előnye ennek a rendszernek nemcsak az igen gyors, szinte teljesen önműködő munka, hanem az is, hogy nem kell az előkészítőből sok helyet foglaló sínpályán vagy egyéb úton a takarmányt az állásokig szállítani. Télen még egy különleges technikai probléma is akad. A sertések elé kerülő víznek vagy takarmánynak nem szabad túl hidegnek lennie. Éppen ezért — de a befagyás ellen is — a szétosztandó vizet (kazánban vagy egyéb módon) melegíteni kell, illetőleg gondoskodni kell arról, hogy a ma már nagy számban alkalmazásra kerülő önitatók (etetők) ne fagyjanak be. Az utóbbi célra izzólámpás, termeszcsészés és egyéb melegítő szerkezeteket is készítenek. Csővezetékben haladó csiga a tojóházban A baromfitenyésztés gépesítésében is sok új történt az utóbbi években. Most csupán — az előzőhöz hasonlóan — az eleség állatok elé juttatásának néhány módszerét ismertetjük. Az előkészítőt lehetőleg a (folytatás a 2. oldalról.) Bz elegendő lenne India egy évi gabanaimportjának fedezésére. A gazdaságilag gyengén fejlett országokban összesen kb. 30 millió embert foglalkoztatnak a hadseregben vagy a hadi termelésben. A katonai kiadások összesen 5—6 milliárd dollárra rúgnak évente. Nyilvánvaló, hogy a szocialista országok is kénytelenek ebben a helyzetben jelentős erőfeszítéseket tenni honvédelmük fokozása végett. Az imperialisták által országainkra kényszerített fegyverkezési verseny nálunk is számottevő emberi és anyagi erőforrásokat köt le, s ezek felszabadítása az általános és teljes leszerel® megvalósulása esetén ugrásszerűen meggyorsítaná fejlődésünket. Mit jelentene a leszerelés? Az utóbbi években a szocialista országokban, a vezető tő- késországökban és a világ más területein is számításokat végeztek arra vonatkozóan, hogy mit jelentene a leszerelés, s mit lehetne építeni azokból a hatalmas összegekből, amelyeket ma fegyverkezésre fordítanak a világon. Kiszámították pl., hogy azokból az összegekből, amelyeket a világon a leg-' utóbbi tíz évben katonai célokra költöttek, több mint 150 millió házat építhettek volna. Ezekben — átlagosan 15 lakást «ámítva házanként — 1 milliárd 250 millió családnak lehetett volna új, minden kényelemmel ellátott lakást adni, vagyis bolygónk csaknem minden lakosa új lakásba költözhetett volna. Ha azt az összeget, amelyet 1937 óta a világon fegyverkezésre fordítottak, a gazdaságilag gyenge országok fejlesztésére használták volna fel, szovjet tudósok számításai szerint ma ezek az országok az egy főre jutó termelésben és fogyasztásban olyan szinten állnának, mint az Egyesült Államok állt 1937-ben. Kimutatták azt is, hogy ha a fegyverkezésre fordított összegeket békés célokra használnák fel, néhány éven belül megoldhatnák a világ energiaproblémáit. Ha azokat a tudományos dolgozókat és eszközöket, akiket és amelyeket ma a haditermeléssel kapcsolatos kutatások kötnek le, békés célokra használnák, néhány éven belül leküzd- hetnének olyan súlyos betegségeket is, mint a rák, s az emberiség átlagos életkorát legalább 3—4 évtizeddel fölemelhetnék. Ha pedig azt a pénzt, amelyet ma fegyverkezésre költenek, a népek életszínvonalának emelésére fordítanák, nyomban 20 százalékkal meg lehetne emelni a világ lakosságának fogyasztásét. Az emberiség ellenségei ellenállnak A logika, a józan ész, az emberiség érdekei azt diktálnák tehát — mint az említett néhány példából is látszik —, hogy minden erőt e célkitűzés megvalósítására összpontosítsanak a világ népei. Különösen akikor, ha figyelembe vesszük, hogy a fegyverkezés miatt állandóan fenyegető új háború pusztításai mit jelentenének. Közismertek azok a számok, hogy az első világháborúban 10 millió ember, a második világháborúban 32 millió ember pusztult el, és 20, illetve 35 millió ember sebesült meg, - s a második világháború összes kiadásai — beleértve az anyagi károkat is — 4000 milliárd dollárra rúgtak, tehát csillagászati összegre. Nyilvánvaló, hogp egy harmadik világháború, amelyet már nem a hagyományos fegyverekkel, hanem a tömegpusztító nukleáris fegyverekkel, rakétákkal vívnának meg, még hatalmasabb pusztításokat okozna emberben és anyagban egyaránt. Miért nem lehetett mégis mindeddig megvalósítani a leszerelést? Ez elsősorban azoknak a köröknek ellenállásán múlott és múlik, amelyek a fegyverkezés legfőbb haszonélvezői, amelyek óriási hasznot húztak az első és a második világháborúból és a második világháborút követő fegyverkezési hajszából: a hatalmas fegyvergyártó társaságok az Egyesült Államokban és a tőkésvilág más államaiban, Angliában, Franciaországban, Nyu- gat-Németoc&zágban, Belgiumban és egyebütt. Ezek egymással szoros szövetségben mindent elkövetnek a nemzetközi légkör mérgezésére, a fegyverkezés fokozására, a leszerelés megakadályozására. Rajtuk kívül is azonban jelentős tőkés körök számítanak arra, hogy a fegyverek erejével legyőzhetik vagy meghátrálásra kényszeríthetik a szocializmus erőit. Nyilvánvaló azonban, hogy a mai erőviszonyok mellett terveik már megvalósíthatatlanok, s bár az említett körök súlyos veszélyt jelentenék a világ békéjére, megvan a lehetőség a háború elhárítására és a leszerelésre. A Szovjetunió erre vonatkozó javaslatai óriási visszhangot keltettek világszerte, s a szocialista országok, valamint a | volt gyarmatvilág népeinek | százmilliói minden erővel har- | colnak megvalósításukért. Ez} volt egyik központi kérdése a | Béke-Világtanács legutóbbi j stockholmi ülésének is, mely- j nek határozata kimondta, hogy * »Ma nyitva áll a leszerelés útja, de a népek fáradhatatlan erőfeszítésére van szükség ahhoz, hogy célhoz vezessen. A háborús erők ellen vívott elszánt küzdelemnek lehet és kell ezt az utat előkészítenie. Mozgalmunk — egységben minden néppel és a béke érdekében munkálkodó szervezetekkel — mindent elkövet, hogy kikényszerítse a leszerelést és előbbre jutásunkat olyan világ felé, amelyben az emberiség az atomháború fenyegetésétől mentesen élhet.« De. Simái Mihályi tojóház mellé kell helyezni. Itt történik a darálás, illetőleg a megfelelő keverékek előkészítése a kiszállításra. Az utóbbi időben a -gyárilag« készített és különböző tápanyagokkal rendelkező, vitamindús baromfi- tápok alkalmazása terjed erősen. A kész eleséget lehetőleg az állatok zavarása nélkül kell a tojóházba juttatni. Erre a célra szállítószalagok, csigás szállítók vagy a legújabb rázócsúszdás megoldások szolgálnak. Mindegyiknek az a lényege, hogy a takarmányt adagoló személynek nem kell az állatok közé mennie, csupán az előkészítőben egy surrantón, csúszdán vagy tárolóbunkeren keresztül a kiszállítórendszerre vezeti a keveréket. Talán a legjobb megoldásnak látszik a zárt csővezetékben haladó csiga, amely a szállítócső mindkét oldalán 20—30 méter hosszúságban teríti az állatok elé az eleséget. A szerkezet aránylag egyszerű, mégis teljesen automatizált. A etetővályú végére érő takarmányfo- lyam kis ütközőt nyom meg s az egy elektromos kapcsolón * keresztül a szállítási folyamaitól leállítja. Még arra sincs ‘szükség, hogy az anyag útját figyelemmel kísérjék, és nem kell tartani attól, hogy esetleg a takarmány a szállítórendszer végén fölöslegesen kiömlik. A takarmányozás elba-i nyagolták. 10 hold sioúvúkori- ca még ma is lábon áll a határban, márciusban rothadt kukoricaszárt silóztak répa- szelettel. A szövetkezetnek 440 hold rétje és 434 hold legelője is van, most mégis venniük kell szénát. A RÁKÓCZI SZAKOSÍTOTT TERMELŐSZÖVETKEZET, és ezért a sertéstenyésztés irányítását hozzáértő szakemberre bízták. Ennek eredménye meg is mutatkozott: számottevően gyarapodott sertésállományuk. A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére 100 borjú. 30 növendék állat és 20 előhasi üsző vásárlását tervezték, ezzel szemben mindössze 79 szarvasmarhával gyarapították az állományt vétel útján. 113 borjú született a tsz-ben tavaly, ezekből 10 elhullott fertőző megbetegedés miatt. — Tavaly bebizonyosodott, hogy a tagság milyen nagy kárát vallja ennek az egyenlőtlen fejlődésnek. Rövidesen elfoglalja munkahelyét új mezőgazdászuk, Nagy József. Egyik feladata a szarvasmarha-tenyésztés szakirányítása lesz. Elvetettük azt a téves gondolatot, hogy a sertésállomány fejlesztése mellett nem szükséges különösebben szorgalmaznunk a szarvasmarhatenyésztést. Sertésekért ezután is sok pénzt várunk, de pénzelni akarunk a marhatenyésztésből is — magyarázza za elnök. A két állatfaj közti aránytalanságot úgy akarja megszüntetni, hogy a marhaállomány gyorsabb ütemű fejlesztése céljából megfelelő mértékben csökkentik a sertésállományt. Március elején eladtak 200 süldőt 34 kilós átlag- súlyban, a 200 koca közül 50 darabot kiselejteznek. Rövidesen vásárolnak hízóba állítható marhákat. A tavaszi zöld- takarmányról is gondoskod- nak. NEIIÉZ A DOLGUK a Rákóczi Tsz új vezetőinek, hiszen a szarvasmarha-állománynak nincs elegendő takarmánya. A múl év hibáit nem lehet máról holnapra kijavítani De rendet akarnak teremteni, és látják, hogy mit kell tenniük. Ezért átdolgozták idei tervüket. Megvalósításával megszüntethetik az aránytalanságot, helyre billenthetik az egyensúlyt. Hemesz Fereue Kuligán ára 540 Ft-tól Kapható: Kaposváron, Nagyatádon, Barcson, Siófokon. (11540)
