Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-03 / 52. szám

Szombat, 1962. március 3, 9 SOMOGYI NÉPLAP HOMOKSZENTGYŐRGYI Vonzóit ez a munkakör... noteszlapok Jó érzés ebben a faluban járni, örül az ember, ha vé­gigtekint a 200 új ház utcá­jában, ha a szövetkezeti tagok­kal beszél, ha intézkedni lát­ja az előrelátó elnököt, s ami­kor hallja, hogy 47 forintot osztottak egy-egy munkaegy­ségre. Ez igen! Igaz, csak egy forinttal több ez a' ta­valyinál, de több! Jó a veze­tés, megérti az idők szavát, szorgalmas a tagság. De nem akarom ezt most boncolgatni. Csupán néhány noteszlapra valót jegyeztem föL o A földművesszövetkezet ve- zt gondoskodtak arról, hogy boltjaikban elegendő áru legyen. Ám főként mű­szaki áruból nem tudnak minden igényt kielégíteni. A zárszámadás utáni napokban ugyanis szinte megostromol­ták a tsz-tagok az üzleteket. Már az előző napon hatezer forinttal nőtt a forgalom. A zárszámadás után közvetle­nül 10 ezer forint értékű árut adtak el a boltok dolgo­zói. A következő napon 18 ezer forintos forgalmat bo­nyolítottak le. Mintha csak egymástól kaptak volna ked­vet a tsz-tagoik, egyre töb­ben nyitottak be a boltokba. Az eladók fáradt tagjaikon érezték a legjobban, hogyan gyűl a forint a pénztárba. A napi 48, majd pedig a 107 ezer forintos forgalomra bi­zony nem számítottak. A raktárban egyre kevesebb lett a rádió, a mosógép, megcsap­pant a ruhák választéka. A zárszámadás utáni tíz nap­ban mintegy 400 ezer forint értékű áru talált gazdára. © A község vezetői sokat fog­lalkoznak azzal, hogyan te­remthetnének jobb kulturális eletet. Ez azért kerül előtér­be, mert egyre több idő jut a szórakozásra. A művelődés iránti igény nemcsak abban nyilvánul meg, hogy többen olvasnak. még olyanok is, akik eddig sohasem vettek kezükbe újságot, hanem hogy egy-egy film- vaigy ismeret- terjesztő előadásra annyian mennek el, hogy be se Igen fémek a művelődési házba. A szovjet hadsereg megala­kulásának 44. évfordulóján például annyi asszony gyűlt össze az ünnepi előadást meghallgatni, hogy sokaknak már csak kívül jutott hely. Kinőtték a régi helyiségeket. Építeni azonban nem lehet mind újat. Ha sikerül megszc. j/.ni azt az épületet, amelyben most az erdőgazda­ság van, akkor talán megol­dódik ez a probléma. De ad­dig is kellene* valamit csi­nálni. Van már televízió, de kevés. A * kültelkeknek is szükségük van tv-re. — Vennénk mi ötöt is — je’entette ki Berki József, a tsz elnöke — Nagyszerű! — mondták mások. —• H omokszen tgyörgy lesz a televízióval legjobban ellátott község. — Igen ám — higgadtak le —■, csakhogy a készülék­nek helyiség is kell,., 0 Ha helyiség hiányában nem nézhetnek televíziót, azért még lehet színházba menni! Homokszentgyörgyöt is érinti a színházi IBUSZ-vonat — gondolta a vezetőség. Innen aztán nem megy tovább úgy, hogy ne vigyen látogatókat a Svejk a második világhábo­rúban című előadásra Kapos­várra. A művelődés olyan fontos — mondták —, hogy mind a négy IBUSZ-vonattal 30—30 tagot küldenek a tsz költségén a színházba. Igen ám, de ki legyen az a harminc? Elővet­ték azt a gyakran forgatott jegyzéket, amelyen ez a fel­írás olvasható: »Munkaegy­ség-nyilvántartás.« Akiknek a legtöbb egységük volt, azo­kat küldték el jutalmul szín­házba. Így senki sem vethet­te a vezetők szemére, hogy a kiválasztásnál igazságtalanul jártak éL Legföljebb talán azt kifogásolhatta volna va­laki, hogy , a színházi vonat­ra várakozók között csak mu­tatóban akadt férfi. © A hamokszentgyörgyi asz- szonyok példamutatóan dol­goznak, s nemegyszer, mint mondani szokták, »lepipálják a férfiakat«. De nem mindig volt ez igy. Jól emlékeznek még azokra a napokra, ami­kor aüg-alig sikerült egy-egy asszonyt bevonni a közös munkába vagy rendezvénybe. A nőtanács elnöke, Zákányi Istvánné sokszor a cipője tal­pát is elkoptatta, mire sike­rült néhány asszonyt össze- vérbuválni, esetleg küldött­ként egy-egy járási értekez­letre lei jelölni. Ilyenkor a nő­tanács elnöke bizony nagy bajban volt, s kereste a mód­ját, hogyan lehetne az asszo­nyok lelkére beszélni, miként győzhetné meg őket, hogy a közös rendezvényeken isi, a vezetőségben is ott a helyük, s hogy hallassák szavukat. Azóta megváltozott a helyzet Az asszonyok, lányok zöme becsületesen dolgozik. Egy- egy rendezvény alkalmával megtöltik a művelődési ott­hont A nőtanács elnöke azon­ban megint csak bajban van, ha asszonyokat kell küldeni a járáshoz, vagy ha valamilyen közös feladat elvégzésére kell kijelölni őket A sok jelentke­ző közül ugyanis nem tudja melyiknek hogyan mondja meg, »me haragudj, most nem terád esett a választás...« Hamokszentgyörgyön — úgy látszik — most is nehéz nő- tanácselnöknek lenni. © A férfiak sem ölbe tett kézzel néznek a világba. Tö­rekvők, s küzdenek a közösért. A zárszámadás után több fia­tal is belépett a szövetkezet­be. Ügy látszik, ez gondolko­dásra késztetett olyanokat, akik falujuktól távoli munka­helyen dolgoznak. Az egyik ilyen nemrég Varga József tsz-tag és társai közelébe ke­rült, amint dolgoztak. Elnéze­gette munkájukat. Egyszer az­tán odalépett hozzájuk, és ezt kérdezte: — Mondják, embe­rek, mit lehet itt keresni? — Idefigyeljen — felelték neki —, nálunk előbb azt szoktuk megszabni, mennyit kell dolgozni ahhoz, hogyeny- nyi és ennyi pénzt kapjunk. Mi előbb a javakat teremtjük meg, aztán lehet csak belőle osztani. Ha jól dolgozik, jól keres, ha nem, hát magára vessen.;. , A szigorúbbak azt mondják, hogy az ilyen ember nem kell a közösbe, ez csak a hasznot lesi. A munkához nem fűlik a foga. De lehet, hogy egy­szer azt fogják mondani ők is, hadd jöjjön csak be, hisz még megtanulhatja, hogy csak következetes munkával lesz egységenként 47 forint a jöve­delem. Igaz, hogy a bátrak, akik elsők voltak a közösben, nem tudták kitol megkérdez­ni, mennyit lehet keresni, ha­nem maguk előtt látva a célt, bátran dolgoztak. De hát ez a fiatalember, ez a kicsit még bizonytalankodó fiatal­ember nem volt az elsők kö­zött. Nem olyan természetű! Ö úgy látszik, hogy csak a bátrak nyomában tud járni... Szegedi Nándor ÓNODVÁRI MIKLÓS: cA sárga d&iizíé — Rajtad kívül még három ember tud erről, de azok szin­tén érdekeltek, s nélkülem nem boldogulnának, biztos hát, hogy nem árulnak el. István egyszeriben kijózano­dott. Csodálkozó tisztelettel nézte az előtte álló embert, a képügynök nagyra nőtt a sze­mében. — Most megkérdezhetnéd, hogy téged miért avatlak be a titokba? — mondta Horváth, és választ sem várva folytatta: — Azért, mert szükségem van rád, és ha megígéred, hogy se­gítesz, s amíg nem vagyunk bizonyosak a sikerben, nem szólsz erről senkinek, híres emberré és téged is gazdaggá teszlek. A találmányt, amely­nek nevében a te neved kez­dőbetűi is benne lesznek, az eflész világon ismerni fogják, mindenütt bevezetik, és te ak­kor is jól élsz, ha csak eszel»- >*tol, s a lábadat lóbálod egész etedben... A fiúval forogni kezdett a Álomszerűnek, hihetet­lennek tetszett mindez. Mese­beli alakká változott az előtte álló férfi, aki máris milliókat csörget a zsebében ... — Elárulom, hogy unoka­öcsémet is ezért kerestem. Azt hiszem... nem találjuk meg, pedig az idő pénz, s veszedel­mesen múlik. Minden nappal, amelyet tétlenül elszalasz- tunk, messzebb kerülünk a megoldástól és a pénztől, amely itt van a közelünkben, csak nem tudjuk fölemelni, mert közben van az akadály: nincs kikísérletezve a találmány, nem tudunk vele a szakembe­rek elé állni... Sokat gondol­kodtam rajtad. Tetszel nekem: értelmes, ügyes fiúnak tarta­lak, és tegnap óta úgy hatá­roztam, hogy beszélek veled erről. Akarsz sok pénzt keres­ni? Tízezret, húszezret!?... — Akarok! — kiáltotta lel­kesedve István. — De föltétien titoktartást kérek. — Ígérem. Mit kell tennem? Horváth rágyújtott. Oldal­vást figyelmesen vizsgálta a fiú arcát. — Azt mondod, hogy lie ko­hókőműves vagy. Tehát ott dolgozol a nagykohónál. — Igen. — Most javításra álltok le... — A jövő héten. — Ez éppen alkalmas ne­künk. Magammal hoztam az előállított műanyag kísérleti példányát. Az a tervem, hogy titokban beépítjük a kohó fa­lába, és ott hagyjuk a követ­kező javításig. Ezáltal gyakor­latilag kísérleteznénk ki, hogy sikerült-e a mű. Meg tudnád ezt csinálni? — A kohó falába kell beépí­teni? — Igen. Horváth felnyitotta az egyik bőröndöt, s az asztalra he­lyezte a gondosan becsomagolt pokolgépet. — Mindössze erről van szó. Kis helyen elfér. Beviheted az aktatáskádban. Persze nem mindegy, hogy hol he’yezzök el. Éppen ezért szükségem vol­na előbb a kohó vázlatos raj- zára. Ha meg tudnád szerez­ni... Beszélgetés dr. Guba Sándorral, a mezőgazdasági technikum igazgatójával A közép- és a felsőfokú mező- gazdasági techni­kum igazgatója, dr. Guba Sándor magas, csendes szavú ember. Lassan fél fve, hogy itt él So­mogybán. Azóta sokan megismer­ték. Fáradhatat­lanul dolgozik, s ezért bizonyos vagyok benne, hogy igen sokan meg is szerették. Magával hozta a munka szelete­iét, a kutatási szenvedélyt; ez elválasztha tatlan tőle, hiszen tizen­egy évet dolgo­zott az Állatte­nyésztési Kutató Intézetben. Na­gyon szerette munkakörét, mégis meg tudott válni tőle — persze nem telje­sen. — Vonzott a sók munkával, felelősséggel járó beosztás — feleli magyarázatként —, és nem utolsósorban az, hogy itt is foglalkozhatok azzal a mun­kával, amit eddig végeztem. Többször járt már Somogy­bán mint kutató, főleg állami gazdaságokban. Majd felvető­dött egy kutatórészleg megala­kításának gondolata. A terv megvalósult, s amikor igazga­Szőnyi Sándor író találkozása a barcsi olvasókkal (Tudósítónktól.) Szönyi Sándor író részvéte­lével a MÉSZÖV és az FJK já­rási könyvesboltja író-olvasó találkozót rendezett a barcsi járás művelődési házában, ör­vendetes módon a találkozón többségükben fiatalok jelentek meg, s érdeklődéssel hallgatták Szönyi Sándor beszámolóját életéről és munkásságáról. Nagy tetszést aratott a most befejezett és nyomtatásban ed­dig még nem közölt novellájá­nak a felolvasása. A találkozó alkalmával rendezett könyvvá­sáron az író valamennyi mű­vét megvásárolták. tóra volt szükség a techni­kumban, nagy tudású szakem­berre a felsőfokú oktatási in­tézményben, reá esett a vá­lasztás. Így lett igazgató és a mo6t megalakult kutatócsoport vezetője — Azt a megbízatást kaptam — mondja mosolyogva —, hogy elsősorban a szakirányítást ve­gyem kézbe, az oktatásban, a pedagógiában pedig támasz­kodjam az igazgatóhelyettesre, a nevelőkre. Sikerült is ezt megvalósítanom, ugyanis igen jó munkatársaim vannak, nagyszerűen lehet velük dol­gozni. Szavaiból őszinte öröm és lelkesedés érződik. Ez csendül ki akkor is, amikor a megye vezetőitől kapott segítséget kö­szöni. Ez a segítség ösztönzó- .leg hatott rá, még nagyobb kedvet teremtett munkájához. — Ügy ismertem meg a so­mogyi parasztembereket — mondja —, hogy állatszerető, jó állatgondozó gazdák. Kjuta- tócsopartunik hivatása, hogy segítse őket. Legelső teendőnk az ivadékvizsgálat megszerve­zése és megindítása. Emellett mindenkor segítjük megoldani a nagyüzem kialakításában je­lentkező problémákat, mint például a takarmányozás» a helyes ápolás stb. A feladatok lelkesítik. El­mondja, Ijpgy a kísérleti prog­ram elkészült, s rövidesen a mezőgazdasági bizottság elé terjesztik. Az országban ez az első ilyen jellegű kutatócso­port. Ü ttörő munkát végeznek. Bátorságot ad nekik a nagy feladatokhoz, hogy mindenfe­lől támogatást kapnak. Ott van például a nemsokára elkészülő tátompusztai ivadékvizsgáló állomás, amely első lesz az or­szágban a maga nemében. A kutatásban otthon van. Hát az iskolában? — Kezdettől fogva úgy ér­zem, mintha mindig itt lettem volna — mondja. — Pedig elég bonyolult helyzet fogadott: a felsőfokú technikum megindí­tása, bizonyos átszervezés. Ter­veink vannak az oktatás meg­javítására. A csoport egyetem- legesen az egész megye állat- tenyésztését segíti, az iskola jó szakemberek kibocsátásával szintén. Egyformán fontos mind a kettő. A kutatócsoport tagjai tanítani is fognak a fel­sőfokú technikumban, de kö­zépfokon is javítani keH az oktatást. Jövőre szakosítást hajtunk végre: egy-egy tanár’ csak egy tantárgy előadására specializálódik. Gondoskodunk arról is, hogy közép-, de kivált felső fokon továbhképezzük a tanárokat. Mennyi tennivaló! Dr. Guba Sándor kedvvel, nagy szeretet­tel fáradozik. Mi mást kíván­hatnánk a szép tervekhez, a további munkához, mint na­gyon sok sikert! T. M. Alt Jdeű­Szüej'dLoaíizkbAL..'. >r u Népművészeti kiállítást rendez a helyi nőtanács a bárdibükki is­kolában. A népművészeti szakkör párnák, térítők, fali szőnyegek és egyéb hímzések bemutatásával ad számot munkájáról. A kiállítást ma délelőtt nyitják meg. — Ez lehetetlen! — mondta a fiú és elpirult. — Nem tu­dom megszerezni. Horváth csalódott arcot vá­gott. — Azt hittem, jobban lelke­sedsz! Visszariadsz az első ne­hézségtől. Mit szólnál, ha húsz éven át kellene harcolni, küz deni... Visszarakta a bőröndbe a kis csomagot. István hamar meggondolta a dolgot, meg­ijedt, hogy a képügynök visz- szavonja az ajánlatot. — Megpróbálom!... S ha én rajzolnám le? — Értesz a műszaki rajzhoz? — Keveset — Az semmit sem ér. A rajzra van szükségem, azt kell \ megszerezni. ♦ — Hogyan tudnám én azt • megszerezni ? | — Ez a te dolgod. Eszelj valamit. Mondjuk ... juk __ellopod! A fiúnak hirtelen melege | lett. Vonakodott. I — Ha megtudják ... ha el- ♦ kapnak ... börtönbe kerülök t Nem, ezt nem csinálhatom! ♦ Horváthot elfutotta a méreg ♦ Ellenállásra nem számított. A £ szoba sarkában állt. Hír tele' f a fiúhoz lépett. —■ Folytatjuk, em ki: mond-1 : : Morzejelek zavaros káo­sza. A fülhallgató recseg, serceg. Aztán egyszer csak tisztán kivehető jelek érkez­nek. A kis adószobában ülő szakemberek felkapják fejü­ket. »UA9KDL — ez Szvard- lovszk, a Szovjetunió Uraion túli területe.« Nassz Ferenc, az MHS rá­diósklubjának vezetője adás­ra kapcsol, és villámgyorsan küldi a választ: »Itt a HA3KGC, Kaposvár, Feri vagyok. Köszönjük az össze­köttetést, zdrasztvu j tye.« És szverdlovszki amatőr- társuk, Leo szintén üdvözlő szavakat küld az éterbe, az­tán csönd lesz. Egy kicsit még ott ülünk a készülék mellett, hátha be­fut valami, de az időpont nem kedvező, inkább késő éjszaka kellene próbálkozni. Mert olyankor nemcsak az európai rádióamatőrök kere­sik az összeköttetést, hanem a hat világrész minden or­szágából röpködnek a hívó­jelek. S míg várakozunk, előke­rül a szekrényből a másfél év alatt létesített 4650 külföl­di összeköttetés igazolólap­ja. A rövidhullámú szakosz­tály tagjai büszkén mutogat­ják ezeket a lapokat, hiszen nem kis dolog 76 ország rá­dióamatőrjeivel kapcsolatot teremteni. Az egyik igazolólapról is­merős arc tűnik fel. — Ugye, látta már vala­hol? — adja a kezembe a la­pot Papp András, az egyik legjobb és a külföldiek sze­rint leggyorsabb amatőr. — Popov, a híres szovjet bo­hóc. Lelkes rádiós, igen sok­szor beszélünk vele. De van itt más érdekesség is. Benes Jancsi barátunk szinte egye­dülálló összeköttetést létesí­tett Á Vatikánnak egyetlen amatőrje van, a pápa titká­ra. Híres arról, hogy csak igen ritkán »jár« az éterben, s akkor sem áll szóba min­denkivel, Nos, úgy látszik, Jancsi szimpatikus volt ne­ki, mert nagy kegyesen tár­salgóit vele. Nézem a többi lapot. Mennyi érdekesség! Itt van például több szovjet északi­es déli-sarki expedíció rádió­távi nászának, Ernst Krenkel- nek igazolólapja, de igazol­ták az összeköttetést India, Ciprus, Üj-Zéland, Japán, Izrael, a Niger Köztársaság, Grönland, sőt a guantanárnői amerikai katonai támaszpont rádióamatőrjei is. Jugoszlá­viából és a Szovjetunióból szinte naponta érkeznek a lapok. 35 rendszeres látogatója van a szakosztályoknak, fő­leg munkásak, a kaposvári üzemek dolgozói, de diákok és néhány értelmiségi is igen kedvelik a rádiózást. A vételtechnikai szakosztály­ban rádiókat készítenek, ja­vítanak, egyszóval ezermes­terkednek, az ultrarövidhul­lámú szakosztály viszont még csak éppen hogy hozzákez­dett a munkához. Az MHS rádiósklubjának tervei között szerepel egy nagy teljesítményű adóbe­rendezés építése és egy an­gol nyelvtanfolyam, hogy ezen, a rádiózásban megho­nosodott egyezményes nyel­ven beszélgethessenek kül­földi partnereikkel. — Nem dicsekvés, de néz­zen a falon levő külföldi dip­lomákra, elismerő oklevelek­re — mondja dr. Mihályfi János. — Ezek ért bizony na­gyon meg kellett dolgoznunk. De szíwel-lélekkel csináljuk, és azt hiszem, ez a legfonto­sabb. P. Gy. ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents