Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-25 / 71. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Yasárm*, ML REKLÁM FILMMEL ÉS FI|.M NÉLKÜL és ha így haladunk, megérjük, (J)lUcuiatkAp.ek A BÍRÓSAQRÓL 1 AJÁNDÉK | Idős házaspár álldogál a bíróság épületének folyo­sóján. A férfi hat­van, az asszony ötven év körüli. Barátságtalanul méregetik egy­mást. Az asszony gondolataiban tá­voli emlékek raj­zanak, a 25 évvel ezelőtti lázas éj­szakák gyötrő em­lékei. Hideg, re­ménytelen decem­beri éjszakák vol­tak azok. Egy pó­lyába csavart, né­hány napos kis te­remtés követelte jussát az élethez. Éppen egy hónapos volt a kicsi, ami­kor a férj otthagy­ta őket És most 25 év után egymás mel­lett állnak. A fér­fi egyik cigarettát szívja a másik után, és bizalmat­lanul nézeget egy kisbabát dédelgető fiatalasszonyt. Ar­cára kirajzolódnak gondolatai: "•Ugyan, mi végre cipelhette ide a feleségem ezt a fiatal nőt?... Tiszta ögy a mienk, tanára Jdnes szükségünk, mindketten válni akarunk...« Csak a tárgyalóterem­ben tudja meg —- miután a bíró »összeismer let!« őket —, hogy a fia­talasszony nem más, mint az ő lánya. A karján ülő kicsi pedig az első unokája. A fiatalasszony szomorúan hajtja le fejét, s kicsi­nye arcát kutatva olykor úgy véli, hogy egy-egy vo­nása a nagyapáéra hasonlít. Ilyenkor bártortalanul újra meg újra apjáA emeli tekinteté*, hogy meggyőződ­jön, nem képzelő­dés-e az egész. A bíró észrevet­te ezt, s felfogta a némajáték értel­mét. Magához in­tette az ősz hajú apát. Az ember­ségnek, a szeretet­nek csak egyetlen apró szikráját sze­rette volna kicsi­holni belőle, s nem is a tárgyalás si­kere vagy az elha­gyott feleség, ha­nem az apa nélkül felnőtt fiatalasz- szcmy kedvéért. — Van magánál pénz? — kérdezte szinte suttogva az apától. Az félreértette a kérdést, magabiz­tosan rántotta elő százasoktól duzza­dó pénztárcáját. — Hát akkor — szólt a bíró —, míg a jegyzőkönyv el­készül, vegveti va­lami ajándékot a lányénak meg az unokájának... A férfi elpirult, zavartan tette be mega mögött az aj­tót. Néhány perc múlva két tábla csokoládéval tért vissza• •« f CSALÓDÁS 1 Három évvel ep­előtt, így tavasz elején egy bálban ismerkedtek össze. A férfi rokonszen­ves volt, szerény, a kislány takaros, a társaságot nem túlságosan kedve­lő teremtés. Az el­ső találkozást egy­re gyakrabban kö­vette a többi. És most a húsz­éves lány könnyes szemmel, összetör­tén áll a bíróság előtt. Kezéb en hó­napokkal ezelőtt készült eljegyzési képüket szorongat­ja. — Nagyon sze­rettem ... Az el­jegyzés után arra kért, hogy ne vár­junk az esküvőig; ha szeretem, bizo­nyítsam be... És én nagyon szeret­tem, és bíztam benne. Még ami­kor másállapotba kerültem, se gon­doltam arra, hogy hazug, becstelen ember lehet. De ő csak halogatta az esküvőt... Vé­letlenül tudtam meg, hogy nős, és hogy két gyereke van... Megdöbbentő vallomás. A férfi nem cáfol. De vád te e vallomás. A tervszerű és fon­dorlatos megté­vesztés, a lánynak és szüleinek hiszé­kenységével, bizal­mával való vissza­élés a társadalom és a bíróság jogos felháborodását és ítéletét váltja kt.~ N. S. Beltenger a föld mélyében A HIDAT, amely Manhat­tant köti össze Brooklyrmal, sokszor és sokféleképpen meg­énekelték már eddig. Most például erről a hídról, ponto­sabban hídhírességről kell gondolatokba merülten alápil- lantani egy íróhírességnek, Arthur Millernek, Miért? Hogy a filmriporterré vedlő Sidney Lumet filmrendező meginterjúvolhassa az írót itt, a Hídon. Mi célból? Nem másért, csak ezért: legyen ke­vesebb kockázatú az üzüeF. Sidney Lumet rendezi ugyan­is a világszerte ismert ameri­kai író Pillantás a hídról cí­mű drámájának filmváltoza­tát. S ez utóbbira — biztos, ami biztos — föl kell hívni idejében a figyelmet, föl kell kelteni az érdeklődést. Mert úgy látszik, senki sem próféta a saját hazájában. Sőt minél haladóbb a próféta, annál ke­vésbé örülnek próféciáinak. A próféták ezért kényszerülnek a tengeren túli világban arra, hogy ugyanúgy reklámozzák műveiket, mint — teszem azt — a Coca-colát, a rágógumit, egyebet más üzletemberek. A Voiksstimmében megje­lent kis hír kapcsán ötlött fél bennem a gondolat, hogy míg Athur Miller hazájában rek­lámot kell csapni műveinek filmváltozata körül, nálunk lassan, ha nem is ellenreklá- mot kell érvényesíteni, de va­lahogyan csak el keltene ven­ni a kitűnő amerikai író túl­hajtott népszerűségéből. Azt is megmondom, hogy miért. Nem sokkal azután, hogy mó­domban állt a Madách Szín­házban megnézni a szóban forgó Miller-dnámát — amelynek előadása bizonyára próbára tette mind a rende­zést, mind a szereplőket —, hallom ám, hogy egy műked­velő színjátszó csoportunk Is fölfedezte Millert Sőt, elő is adta a darabot Eszem ágában sincs megsérteni az illető cso­portot, csupán egy pélc mondanék, hogy értsünk a szóból: műkedvelő színjátszó mozgalmunk újbóli felvirágzá­sa, megerősödése ellenére is csak olyan kisgyerek, amelyik csupán tejfogakkal rendelke­SÜMMA SDMMARUM, Miller fölfedezése reklámfilm nélkül indult meg Somogybán, és most hallom, hogy az első vállalkozók után akadnak más műkedvelő vállalkozók is* akik a Pillantás a hídról című drá­ma előadására készülnek. Vannak ismét új tejfogak, amelyek a nagy falatba akar­nak ha nem is beletörm, de meglazulni. Előre lehet tarta­ni attól is, hogy a közvetle­nebb színházi hatásra, a Csi- ky Gergely Színház első Mil- leir-bemutatójára. Az ügynök halálának az előadására még többen fölfigyelnek, és ahogy ez már lenni szokott, sorra tűzik a műkedvelő színjátszó;: is műsorukra a Fillamtás után ezt a drámát. De miért van erre szükség, miért kell mű­kedvelő színjátszásunk elé olyan feladatokat tűzni, ame­lyeknek megoldása még a hi­vatásosokat is alaposan meg­vizsgáztatja? Miller haladó író. Nem énről van szó. De haladó mivolta egyáltalán nem olyan világos, hogy megfele­lően értelmezzék a műkedve­lők. Az író kapitalista kör­nyezetben él, és ez legjobban az általa felmutatott konflik­tusok megoldásában mérhető le. Kár tehát leegyszerűsíteni Millert a műkedvelő színját­szás szintjére: NÉHÁNY ÉVVEL EZ­ELŐTT hadakoztunk sokat a Shakespeare-, a Lorca- vagy Brecht-művek műkedvelő elő­adásai ellen. Próbáltuk meg­értetni, hogy színjátszóink ere­jükhöz mért feladatokat vál­laljanak. Bíráltuk a Népmű­velési Intézet vaskos műsor­tanácsadóját, amelyben benne van minden Magyarországon már bemutatott és fellelhető színpadi mű. Most isimét ez a probléma kopog az ajtónkon, hogy a szegedi szabadtéri fel­újítás hatására valamelyik' műkedvelő csoportunk a Tra­gédiát tűzi műsorára. Biztos vagyok abban, hogy akik annyira becsülik aklasz- szikus, a haladó és a mai ma­gyar irodalmat (ez utóbbiak közül a valóban nagyokat), mint amilyen fontosnak tart­ják a műkedvelő színjátszó mozgalom útjának egyen geté- sét, nem fognak örüüni ilyen híreknek. VÉGŰI, MÉG ANNYIT: amit papírra vetettem, a ké­szülő filminterjú kapcsán ju­tott eszembe. Azt hiszem, illetékes szerveinknek eszükbe juthatna immár az, hogy a műsorválasztást megfelelő me­derbe tereljék. Nem azért, műkedvelő együtteseink mű­sorpolitikájával nincs baj. A baj mindig akkor kezdődik, amikor a hivatásosokhoz in­kább méltó művészi felada­tokba vágnak műkedvelőink. Milyen eredménnyel? Lehet ez jobb is, rosszabb is. A jó és rossz ellentétpárja között elfér még sok fokozata a si­kernek és a sikertelenségnek, de mondjuk már ki végre, hogy aki a klasszikust, a ha­ladót vagy a mai magyar da­rabot műkedvelő szinten tol­mácsolja, az nem segít Az legföljebb sznobizmusáról tesz tanúbizonyságot. Szovjet geológusok a Dnye­per és a Moloknája folyók vi­dékén, Ukrajnában beltengert fedeztek föl a föld mélyében. A moszkvai rádió beszámolója szerint a föld alatti »tenger« nagyjából akkora kiterjedésű, mint az Azovi-tenger, és he­lyenként 100 méter mély. A geológusok saerint vize öntözé­si célokra felhasználható. A tea világkarrierje A tea a legnépszerűbb Ital a világon. Egyedül a tej szár­nyalja túl. Á világ évi teátok gyasztása 900 000 tonna. A leg» több teát az angolok isszák. Évente személyenként 4,42 ki­logramm a teafogyasztás! Ez­után a brit államközös sw:g töb­bi országa, Írország, Uj-Zé- land, Ausztrália következek 3 kilogramm körüli fejenkénti évi fogyasztással. Hatalmas mennyiség ez, hiszen az Egye­sült Államokban pl. csak 29 de­ka a fejenkénti évi teafogyasz­tás. 1961-ben kb. 1 millió tonna teát termeltek a világon, 9—10 százalékkal többet, mint az elő­ző évben. A legnagyobb termést India érte el: 344 000 tonnát. Utána következik Ceylon 190 ezer tonnával, Kína 160 ezer ton­nával, majd Japán, az afrikai országok, Indonézia, a Szovjet­unió és Pakisztán. * * * Tanszék az ,ivás művészetének' tanulmányozására A springfieldi főiskolán (Massachusetts) tanszéket -rendszeresítettek az »ivás művészetének« tanulmányo­zására. A főiskola igazgató­jának magyarázata szerint a meglepő újítás célja, hogy »elősegítse a hallgatók értel­mes állásfoglalását az adott alkalmaknak megfelelő sze­szes italt* kiválasztásában«. » * • Borpor Londonban borpor árusítá­sát kezdték meg. A port csak bele kell keverni a víz­be, és kész a bor. Kérdés, hogy jó-e. • • • A királylány és a kőműves Fari* volt egyiptomi ki­rály lánya, a 24 éves Ferial beleszeretett a házuk padlá­sát javító kőművesbe. A tör­ténet nem végződött roman­tikusan: Faruk elküldte a kő­művest, és szobafogsággal büntette leányát. * * * Hát lehet ezt győzni? Merre Anbertin ügynök egy női fehérneműgyár számára gyűjt megrendeléseket. A ne­László Ibolya Márciusi hólabdázás. __ 'V essék a harmincezer­*■ százasokban és két­száz forint egy-, illetve két­forintosokban. Szíveskedjék megszámolni,.. Görnyei bácsi nem számolta meg, tudta, hogy hiánytala­nul megvan mind. Sokszor jött már a bankba pénzért, de még sohasem volt keve­sebb $em a kötegben, sem a zacskóban, mint amennyi rá volt írva. Otthon a tsz-ben, mielőtt a páncélszekrénybe tette a pénzt, mindig utána­számolt, de hiányra még nem bukkant. / A bankból az állomásra in­dult. Útközben arra gondolt, annyi ideje még lesz, hogy egy korsó sörre betérjen a restibe. Meggyorsította lép­teit, és csakugyan, az állo­más órája szerint még egy­órányi várakozási ideje ma­radt. Elővette pénztárcáját, ám abban bizony csak százforin­tos volt. Éppen arra gondolt, hogy kár lenne felváltani a piros hasú bankót, amikor va­laki megérintette a vállát. — Hát te mi járatban vagy, János? — köszöntött rá egy falubelije. — Pénzért jöttem. — Aztán kaptál is valamit, vagy üres táskát viszel ha­za? — Kaptam, pajtás, már hogyne kaptam volna! A mi szövetkezetünknek adnak, van a számlán pénz mindig ■— magyarázta Görnyei bácsi. A falubeli elismerően bó­lintott. Aztán megkérdezte: — Ezzel a vonattal jössz ha­za te is? Görnyei bácsi igennel vá­laszolt, és ismét elővette pénz­tárcáját, hogy két korsó sört ierjesu Társa megjegyezte: «- A magadéból vagy a kö­zöséből fizeted? Görnyei bácsi csodálkozva nézett rá, és rendreutasitó hangon válaszolta: — Az enyémből! Csak nem gondolod, hogy hozzányúlok a téesz pénzéhez?! — No, nem is azért kérdez­tem. De biztosan kapsz vala­mit, ha bejössz a bankba, nem a te pénzedet költöd az utazásra. Meg egyéb kiadás is akad ilyenkor. Mint most ez a sör is. Görnyei bácsi megsértődött a bántó, gyanúsítgató szavak hallatán, aztán fontolóra vet­te a dolgot. Hiszen voltakép­pen igaza van ennek az em­bernek. Napidíjat fizet a tsz, meg az útiköltséget is megté­rítik. És ezt nem is lehet le­tagadni. i—■ Ügy van, pajtás, a téesz megfizeti. — Hát akkor mindjárt ki- veheted a táskádból? vagy nem? Úgyis te számolod el, te vagy a pénztáros... Görnyei bácsi hallgatott. Úgy bizony, ő a pénztáros, és senki sem számolja meg a pénzt, amikor hazaér, csak ő. Meg aztán mit szólna az asz- szony, ha estére kelve egy százassal kevesebb lenne a pénztárcában? A táskában van aprópénz is, és amit most elvesz, majd visszateszi a sa­játjából otthon. Kivett tehát egy tasakot, felbontotta és sört kért. Hozzáláttak az italozáshoz. ÁPRÓP A sör után bor következett Az idő gyorsan múlott, és egyszer csak azon vették ész­re magukat, hogy elérkezett a beszállás ideje. A pénztáros­nak akkor már maradhatnék- ja volt, társa ugyancsak rá­érősen terpeszkedett • széken. Meg is jegyezte: — Később is megy vonat, úgy tudora. Talán elmehetnénk azzal... — Nem bánom. Úgysem tud­nék ma már dolgozni. Majd a másik hazavisz bennünket — fűzte hozzá Görnyei bácsi. Maradták. A sör és a bor megtette a hatást, hamarosan rózsás kedvük kerekedett Az aprópénzes zacskó pedig egy­re soványabb lett... \/f ásnap reggel Görnyei bá- esi rémülten gondolt vissza a történtekre. Furdalta a lelkiismeret Azzal vigasztal­ta magát, hogy majd hozzáte­szi saját pénzét a közöséhez a hiányzó összeg erejéig. Erre gondolt, amikor az iroda felé ballagott. — Alig győztük kivárni, míg ideér! Már hívatni akartuk — fogadta az elnök, amint az aj­tón belépett. — Miért olyan sürgős a je­lenlétem? dörmögte maga elé Görnyei bácsi. — Tegnap úgy döntött a ve­zetőség, hogy az ellenőrző bi­zottság ma megvizsgálja a könyvelést és a pénztárt. Ké­szítsen elő mindent, hogy a bizottság munkához láthasson. ÉNZ Mit akarhatnak ezek? — morfondírozott az öreg. Nyug­talansága csak fokozódott, amikor látta, hogy az ellenőr­ző bizottság tagjai mind ott ülnék az ó asztala körül. Tudjuk, János bátyám, hogy magánál mindig rend van, és most is biztosan erről győződhetünk meg — mondta az egyik bizottsági tag. Szeme közben az aktatáskára tévedt, és megkérdezte: — Csak nem pénz van benne? — De bizony az... — No, akkor azt te hozzá­számítjuk az egyenleghez. — Persze. Bevételezem, és máris rendben van. A pénzt meg hozzáteszem a többihez — magyarázta Görnyei bácsi, és ríagy buzgalommal szedte ki a táska tartalmat. Három kö- teg százas és egy tasak apró­pénz feküdt pillanatok múlva az asztalon. — Harmincezer forint vám. százasokban, és... és mennyi ez az aprópénz? *— vonta ma­ga elé a tasakot az ellenőrző bizottság elnöke. A pénztáros­nak nem sok ideje maradt a gondolkozásra, rögtön vála­szolt: — Ez itt ötven darab két­forintos, ami a tasakban van. Meg itt van még egy százas, amit a pénztárcámba tettem, nehogy elvesszen. Mert ez volt a harmincezer forinton fölül az egyik százas... Af ég tovább is magyaráz- kodott volna, ha nem toppan be felesége. Az asszony váratlan megje­lenése fokozta Görnyei bácsi idegességet. De még csak ak­kor öntötte el igazán a forró­ság, amikor a felesége ezzel fordult hozzá: *— A boltba megyek, János, kell az a százas is, amelyik tegnap nálad volt. Azért jöt­tem be, hogy elkérjem... Az öreg pénztárossal hetet fordult az iroda. Minden rend­be* lett volna, hiszen betette a kasszába a' hiányzó százast. És most pont az kellene, ép­pen most van rá szüksége az asszonynak.... — Nincs... nincs már ná­lam a százas — mondta aka­dozva —, tudod, tegnap, ami­kor a bankban voltam, ak­kor... egy kicsit iszogattunk... — Hát elittad? Te... te, lump fráter! Hiszen gondol­hattam volna, hogy nem ma­rad meg nálad a pénz... No, megállj, otthon majd számo­lunk! Görnyei bácsi csalt akkor ocsúdott fel, amikor felesége mögött hangos csapód&ssal be­vágódott az ajtó. Megszégye­nülve nézett körül, s amint a bizottsági tagokra tekintett, eszébe jutott, hogy ez így még mindig jobb, mintha a tsz pénzének eltulajdonítását bi­zonyítanák rá. Az asszonnyal majd megbékíti valahogyan, de ezeknek az embereknek, a szö­vetkezet tagjainak sosem mer­ne a szemükbe nézni a szé­gyentől... j\J iután a bizottság tagjai végeztek az ellenőrzés­sel, megállapították, hogy a pénztárkönyv szerinti összeg hiánytalanul megvan. Senki sem értette azonban, hogy Görnyei bácsi miért mondja minduntalan: — Csak aprópénz ne volna a világon... pókban a párizsi metróban fe­lejtette rendelési könyvét, amelyben hosszú listája olyas- ható a nót megrendelők pontos méreteinek. Néhány nap mól­ra visszaküldték főijegyzéseit ezzel a megjegyzéssel: »Mond­ja, hogyan győzi ezt? Egy is* meretlen irigye.« ... Telefon — Kaposvári Járási Ta­nács? — Igen, tessék, kit tetszik kérni? — Az egészségügyi osz­tályt. — Kapcsolom... A kagylót egy hölgy vette föl. Est mondta először: — A doktor úr nincs benn. Most következett az érve­lés: — De hát ő kért, hogy hív­jam fel. Másodszor: — Egy pillanat, azonnal megnézem. Megnézte... SemmiKéglim Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KJSDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11, Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 3. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitőknél. Előfizetési <Ly egy hónapra U Ft Herne» Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents