Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-24 / 70. szám

SOMOGYI NfiPLAP 6 8aombat, I98S. ínárctna CIRKUSZHERCEQNŐ AZ OPERETTTRODALOM iy«agy világhírű vagy a kö­rszerűség jegyeit magán ísélő darabjának bemutatója tán rendszerint vita alakul i. Különböző vélemények iapnak össze, s akár az igé- yesség, a nemes többet aka- ás alapállásából, akár a sem- ütmondás bűvkörében elpu- ultan, régi módon szórakozni ívánó ember szemszögé- ől folyik a csatározás, vala- íi haszna van. Sokszor momS- ik az emberek, hogy egy-egy perett-előadás vegyes érzel- íeket táplált bennük, s ne- éz gdön térniük, hogyan érté- elj<R a produkciót. Nos, szín­ázunk legutóbbi bemutatója em okozott ilyen gondot. Ta­in ezzel magyarázhatnám, rogy a kritika is szabálytalan, supán néhány megállapításra zorrítkozik. A Církuszhercegnő a mű- ájban nem foglal el előkelő lelyet, ezt tudja a színház is, i közönség is. így hát a vá- asztésért kell leginkább el- narasztalni színházunkat. Vlost már nem is feltűnő, in- ább bosszantó, hogy híresebb elődeihez méltóan ez az ope­rett is végiggyűrűzi az orszá­got, mintha valóban képtele­nek volnának színházaink vá­logatni, megtalálni a régiek közül is a jobbat, a színvona­lasabbat Tudom, hogy orszá­gos betegségről van. szó, de ez sem mentheti azt a színházat, amelynek hivatása és törekvé­se, hogy egyre magasabbra emelje a közönség igényét, s felkészüljön e fokozott igény kielégítésére. A Cirfcuszher- cegnő nem táplálhat vegyes érzelmeket a nézőben, nagyon is egyértelműen bizonyítja, hogy a szövegkönyv értékte­len, ne féljünk kimondani: gliccs a javából. Ennek tuda­tában ültünk be a színházba, tehát nem vártunk sokat. Igaztalan követelés volna ilyen alapanyag után világot A világ legnagyobb aknája A krivojrogi ércmedencében rö­videsen üzembe helyezik az új Gigant-GIubokaja- aknát. Akna­tornya mintegy 100 méter magas. Ez lesz a világ legnagyobb érc­bányaüzeme. Évi termelése 1 mil­lió tonnával nagyobb lesz, mint amennyi az egész krivojrogi me­dence termelése volt 1913-ban, s annyi kohászati nyersanyagot hoz felszínre, amennyit Olaszország, Spanyolország, Norvégia és Jugo­szlávia együttvéve termel. vagy legalábbis Somogyot rengető előadást várni. Csa­lódásra mégis volt okunk. FIATAL RENDEZŐNK — Szilágyi Sándor — mát sem tudott kezdeni. Az operett kelléktárából elökaparta ugyan a szokásos szerpetint, a fényözönt, az értéktelen ra­gyogást, sikerült adnia hozzá néhány valóban szép ruhát, elfogadható díszletet — de többre már nem futotta erejé­ből. Az igénytelen librettó igénytejlenségre csábította őt és színészeit. Elég a bevezető cirkuszi giccsparádé mozzana­taira emlékeztetni. Az előadás széteső, egyenetlen. Valamit pedig várhattunk volna még: énekes- és színészteljesít­ményt. EgyJkét kivételtől el­tekintve azonban ezzel is adósunk maradt a színház. A koncepció nélküli, a hagyo­mányokra is felületesen tá­maszkodó rendezés kedvezőt­lenül hatott a zenekarra is. Kálmán muzsikája szép, bár nem tartozik legsikerültebb művei közé. Várkonyi Sándor néha próbálkozott ugyan, de általában unottan, felületesen dirigált. Néhány kirívóbb ze­nei buktató között is meghök­kentő volt az a merészség, ahogy az első felvonásban a kórus függetlenítette magát a zenekartól. KIEMELKEDŐ SZÍNÉSZI TELJESÍTMÉNYRŐL sajnos, Moszkva (MTI), Az utóbbi időben egyes szov­jet lapok, például az Ogonyok című képes folyóirat, felkarol­ták a kommunista brigádok mozgalmának egyik elszigetelt jelenségét, amely kísérletkép­pen született meg egyes üze­mekben. Az említett lapok újí­tásként földicsérfcék, hogy a brigád tagjai egyenlő bérezést vezettek be, közös munkalapo­kat íratnak ki, és a keresetet a tagok szakképzettségétől, tel­jesítményétől függetlenül egyenlő arányban osztják fel egymás között. A Szovjetszkaja Rosszija szerkesztősége a lap pénteki nem számolhatok be, tanán még Csorba István, Pálfy Alice, Holl János és Komlós István nyújtott elfogadhatót. Vári Éva egyéniségéből nem tellett Mabei megformálására; sajnáljuk, hogy minden moz­dulatával, minden idegszálá­val Zilahy Katalin akart len­ni. Az ő beállítása súlyos ren­dezői tévedés volt, és mond­hatnánk ezt több szereplőre is. Minden jó szándék mellett is fáradt, nehézkes volt Somogyi Géza éneke, s az a gondolat merült fel bennem: kiváló jellemszínészi karaktere más feladatokra szólítja őt. S még néhány szót a tán­cokról. Elfeledném a nem sti­lizált, hanem kifacsart orosz tánc mozzanatait, a cirkusz­hölgyek egynémelyikénefc esetlenségét, ha nem valami merőben téves felfogás kísér­tene már hosszabb idő óta. Nem ártana figyelemmel kí­sérni a színpadi tánc fejlődé­sét, lehetőségeit! ÖRÖMMEL SZÁMOLNÉK BE egy minden részletében kitűnő operett-előadásról; a Cirkuszhercegnő bemutatása azonban ezt nem tette lehető­vé: az igényesség fokozására, jobb választásra, alaposabb rendezői és színészi munkára intó színházunkat. gádvezető bíráló levelére vá­laszolva hangoztatja, hogy a szóban forgó »-kezdeményezés-« alapjában helytelen, mei4 fi­gyelmen kívül hagyja az anya­gi érdekeltség lenini elvét. Az egyenlősdi akadályozza a tech­nika fejlődését, a termelékeny­ség emelését, nem ösztönzi a dolgozókat szakmai képzettsé­gük fokozására. A »közös bog­rács« elve ellentmond az SZKP programjának, amely szerint »a kommunizmus épí­tésének az anyagi érdekeltség elvére kell támaszkodnia« — írja a lapu Jávori Béla Szovjet lap elítéli a brigádmozgalom egyik vadhajtását számában két moszkvai bri­A k&nAszidn élben már nyoma sem volt a kora reggeli zápornak. A felfris­sült, üde zöld réten békésen le­gelésztek a kocák. Nem sok gondja volt velük Évának, de azért szüntelenül rajtuk tar­totta a szemét, Sose tudni, va­lami bolondéria rájön egyre, aztán lesz dolga neki meg a Fickónak. Hol van ez a Fickó? — ötlött az eszébe. — Adta lustája! — kiáltott fölfedezve az egyik bokor ár. nyékában heverészö kutyát. Az felkapta fejét, és farkcsóvál­va szaladt eléje. — Fickó, Fickó, így vigyázol te?! — dorgálta a lábához dör- gölőző pulit —, na, gyere, ülj ide mellém, én is lepihenek egy kicsit, aztán beszélgetünk. De a te szemed is rajta legyen ám a jószágon! A kutya azt hitte, hogy a szokásos játék kezdődik, s ahogy Éva lehuppant a fűre, rögtön a térdére ugrott — Ne oda, te bolond, ide mellém, így ni! Tudod, mi új­ság? Színésznő leszek! Ah, ne nézz rám ilyen keservesen, nem hagyjuk itt a legelőt meg a disznókat, csak itt leszek szí­nésznő a faluban. Tanulunk egy színdarabot, nekem is ad­tak szerepet. Na, Fickó, mit szólsz hozzá? Ma lesz az első próba. Örülsz, ugye?! — és könnyedén megbokszolta a ku­tyát. Az a félbemaradt játék folytatásának vélte ezt, és meg­kezdődött a hancúrozás. Éva, mintha nem is 17 éves nagy­lány lett volna, hempergőzött, kacagott, szőke haja közé keve­redett a zöld fű. Majd hirte­len talpra szökött. — Eredj, Fickó, tereld ősz­szébb őket, nézd, kezdenek szétszéledni. Az esti próba motoszkált fe­jében. Lám, milyen rendesek ezek a gyerekek! Most először gondoltak őrá is, a kanászlány- ra! Egy pillanatra lebiggyedt az ajka. Hányszor csúfolódtak vele a faluban az apró köly­kök: »Kanászlány, kanász­lány/« — kiabálták utána. Mennyit mérgelődött butasá­gukon, még sírt is. De hát ő kedveli ezt a munkát, szeret kint lenni naphosszat, meg aztán szükség van a családban az ő keresetére is... Otthon gondosan megmos­dott, felöltözött, egyik legszebb ruháját vette föl. Arca kipirult az izgalomtól. Vajon jól mond­ja-e majd a szerepet, mit szól­nak a többiek, főleg Pista? Er­re a gondolatra még pirosabb lett. assan gyűltek össze a fiatalok; mindegyik a szerepét olvasgatta, nemigen szóltak egymáshoz. Éva is megkapta az övét, leült egy sárokba, böngészni kezd­te. Valami szorította a torkát. Felpillantott, Pista állt vele szemben, őt figyelte. Ettől za­varba jött. — Na, kezdjük, gyerekek, kezdjük, mert nem megyünk semmire — harsant az egyik szereplő hangja. — Mikor föl­megy a függöny, Éva, te bent vagy a színpadon, kezded ol­vasni a szöveget. — Nyugalom, Éva, nyuga­lom —• biztatta magát, mégis a torka egészen kiszáradt. —Kezdd már, na! — szólt az egyik lány erélyesen. — »Csak azt tudnám, hol van már édesapám.— össze­folytak előtte a betűk. Mintha nem is ő beszélt volna, bátor­talanul, remegve jött ki a hang a torkán. El is akadt rögtön, a többiek meg nevetni kezdtek. Még Pista is. — Nem az ítélőszék előtt állsz, te szegény — kiabált Julis —, természetesen mondd, úgy, mintha tényleg sokáig vártad volna az apádat, és már ideges vagy, hogy miért nem jön. Éva újra próbálta, de még rosszabbul sikerült. Mit ne­vetnek ezek mindig, miért súg­nak össze? — cikáztak gondo­latai. — így próbáld mondani, Éva — lépett hozzá Karcsi. Többen türelmetlenkedni kezdtek: — Mi lesz már, miéri nem megyünk tovább, nem le­het így színdarabot tanulni, külön foglalkozás van Évának? — kiabáltak innen is onnan is. Éva csak állt, és már na­gyon bánta, hogy elvállalta; nem kellett volna, hiszen meg­lehetősen keveset találkozik ezekkel a fiatalokkal; ő mindig magányos, ezek meg napköz­ben is együtt vannak, együtt dolgoznak. — Na, csináld — biztatta Karcsi. »Hát azért is megmutatom ezeknek a vihogóknak, hogy tudok annyit, mint ők<< — kelt életre benne az elhatározás, és a lendülettől szinte kiabálva kezdte: — »Csak azt tudnám...« Er­re váratlan fordulat követke­zett. Már nem nevettek, hanem dühösen hadonásztak körülöt­te. Nem értette meg, hogy mit kiabálnak, csak egy minden zajt átütő hang jutott el a tu­datáig: — Mit ordibálsz itt?! Azt hiszed, hogy most is a disznók közt vagy?! Te kanászlány! A hirtelen beállt néma csöndben Éva úgy érezte, mint­ha valaki jobbról-balról pofon Indul a világ eddigi legnagyobb északi-sarki expedíciója, a Szever—14 Moszkva (MTI). Moszkvában bejelentették, hogy március utolsó napjaiban megkezdődik a nemzetközi tu­domány eddigi legnagyobb bé­kés »hadművelete« az Északi­sarkon, A Szever—14 szovjet légi expedíció ikét hónapig a Ferenc József-földtől a Csukcs- félszigetig terjedő körülbelül 3500 kilométer széles övezet­ben végez majd kutatásokat Az expedíció szállítására több tucat repülőgépet jelöltek ki a pilóták, összesen több mint kétmillió kilométert tesznek meg az Északi-jegestenger fö­lött, majd visszahozzák az ex­pedíció több száz részvevőjét és ezer tonna terhet. KÉSZENLÉTBEN — Mégis el tetszik utazni Genfbe, kegyelmes uram?..; — Pardon! Nem utazom, csak nagyon szeretnék!... (Toncz Tibor rajza) Tizenöt előadást tartott eddig a L atinka Sándor Művelődési Ház A múlt év novemberében alakult meg a Latinka Sándor Művelődési Ház bábcsoportja. Azóta az együttes 15 előadást tartott: kilencet a város külön­böző intézményeiben, hatot a művelődési házban. Az első bemutató december 25-én volt. »A három kis gida« című báb­darabot adták elő. Most va­sárnap a »Többet ésszel, mint erővel!* és a »Kiskacsa« című darabot mutatják be. Május közepén a »Piroska és a far­kas« című darabbal lépnek tó a művészeti együttes tagjai. Előkészületben van egy felnőt­teknek való műsor is, A bábosok a szakkör tagjai» val együtt 23-an vannak. Az együttes néhány tagja a közel­jövőben vasárnaponként vi­déken tart majd előadást Terv­be vették, hegy az óvodák munkáját is segítik. Egy két- három tagú csoport a tananyag­ban szereplő gyermekversek dramatizált változatát mutatja be a kicsinyeknek. ktötte volna, minden vér «s arcába tolult. Szótlanul letette szerepét az asztalra, fölkelt, megindult kifelé. Egy pillanat­ra hátrafordult: — Igen, kanászlány vagyok — mondta halkan, és betette maga mögött az ajtót. /! lig lépett ki, nagy C7t hangzavar tört ki a te- zen Pista remben. Egyesek vé- ránk delmükbe vették Évát, mások továbbra is méltatlankodtak. “L ^ J ^ De mind kisebbre zsugorodott SnZi’ Í2S „v-Z megbántottunk teged, csúnya je a legelőn keresztül. Össze­rezzent, amikor ráköszöntek: — Szervusz, Éva! — Szervusztok. Nem tudta mire vélni jöve­telüket. Ahogy Pistára nézett, elfutotta a pír az arcát, és le­hajtotta a fejét. — Éva — kezdte nagy nehe- , ne haragudj azoknak a tábora, akik lené­zően beszéltek róla. — Elég legyen már! — mondta Kovács Jenő, a KISZ- titkár —, egyáltalán nem mél­tó hozzánk ez a viselkedés. Hát az a fontos, hogy ki milyen munkát végez, és nem az, hogy hogyan dolgozik?! Egyiktek sem állna helyt abban a mun­kában, amit Éva csinál. Na­gyon megbántottuk ezt a lányt. Gyerekes módon, ostobán. Ezt jóvá kell tenni, mégpedig ha­mar! Késő estébe nyúlt a vitatko­zás. A próba elmaradt. Már mindannyian nagyon szégyell- ték magukat, kivált Pista, hogy nem állt a lány mellé. Még ha­zafelé is azon tanakodtak, ho­dolog volt... Éva csak állt, egy göröngyöt rugdosott, félt fölemelni a fe­jét, a sírás a torkát fojtogatta. — Nem... Nem haragszom rátok... — mondta lassan —, én is hibás voltam, ügyetlen ... — Nem baj az, ma;d bele­jössz — szólalt meg rábeszé- löen Pista —, ma este újra pró­bálunk várunk. — Nem én o*a nem me­gyek — tolongtak már ti'kán a szavak, de ráesett tekintete Pistára, és nem tudta kimon­dani a tiltakozást. — Na, ugye, jössz? — un­szolta Kati. — Hát jó, elmegyek. — A három látogató hirtelen mel­gyan engeszteljék ki Évát, ha- léje lépetí ég mef}öieUék_ Va_ gyan feledtessék el vele ezt csúnya epizódot... — Mi bajod, kislányom? — kérdezte másnap reggel Évá­tól Jóska bácsi, az öreg sertés­gondozó. — Nem szoktál te ilyen szomorú lenni... — Semmi, semmi, Jóska bá­csi, nincs semmi bail — felel­te csöndesen, és már terelte a kocákat a legelő felé. Kint egy fához dőlve nézte a zsenge fü­vet tépő jószágokat, és meg­telt a szeme könnyel. — Látod, Fickó, buták az emberek... Gyere, húzzunk vizet n ralimba. /f ooy ott hajladozott, éozre sem vette, hogy Pista, Kati men Kar­csi nagy sietve igyekszik felé­Hasznos látogatás Kim Novak amerikai film­színésznő márciusban Moszk­vába látogatott hogy szovjet filmesekkel tárgyaljon egy produkció elkészítéséről. A film, amelyben Kim Novak szerepet vállalt, egy Nyuga­ton élő lány és egy szocia­lista országban élő fiatalem­ber szerelméről szól. A film­híresség így nyilatkozott a Szovjet Filmművészek Szö­vetségének meghívásáról és a filmfőszereppel kapcsola­tos reményedről: »Jó gondo­latnak találom. Nálunk so­kan hamisan képzelik el a szomszéd házak lakóit épp­úgy, mint más országok né­peit« * * • Kacsa a sínek között A városba igyekszik egy kerékpáros gazda. A cso­magtartóján kosár, benne hí­zott kacsák. A piacra viszi őket. Megáll a vasúti átjáró­nál, mert zárva a sorompó. Vár, csak vár, de a vonat nem jön. Türelmetlenkedik, sajnálja a kárba veszett per­ceket Óvatosan lemegy az úttestről a rétszélbe, onnan meg föl a vasúti töltésre. Gyors robogással közeledik a motorvonat Az egyik ka­csa — ijed tóben-e, unalmá­ban-e — számycsapkodva ki­ugrik a kosárból Tűnődik a gazda, most mit tegyen? El­menjen-e a vonat elől, vagy próbálj a-e elkapni a szöke­vényt? Ügy dönt, hogy a leg­gyorsabban szabad utat en­ged a motornak — nehogy megálljon az, mert akkor többe kerül a büntetés, mint amennyit a kacsa ér. Az csak később ötlött eszé­be, hogy nagyobb baj is származhatott volna, ha a sínek között marad... * * * Az „állam fedezi**«. G. E. Stockleynak, a nizzai angol konzulnak van talán az összes angol diplomaták közül a legnagyobb költség- számlája. A múlt esztendő­ben nem kevesebb mint 184 honfitársát szállíttatta ál­lamköltségen haza Angliába. Gyakran hosszú sarokban áll­nak a konzulátus épülete előtt olyan angol turisták, akik a játékkaszinóban még az útiköltségüket is elveszí­tették. Habár névlegesen a hazautazás költségeit csak kölcsönkapják, ezeket a tar­tozásokat szinte sohasem le­het behajtani. * • * Egy fohász — egyem börtön Az amerikai igazságszol­gáltatás bajnokai Panama­city ben (Florida állam) egy­évi börtönbüntetésre ítélték Josephine Johnson 98 éves néger öregasszonyt. Egyetlen »bűne« az volt, hogy egy néger fiatalember bírósági árgyalásán félhangosan így 'ohászkodott: »Istenem, légy I kegyes ehhez a gyerekhez.« Az egyik bíró állítása sze­rint e szavakat három es­küdtszéki ülnök is hallotta. A bíró kijelentette, hogy az 'télét végleges, és föllebbe­lamennyiük szivéről mintha * zésnek helye nincs. egy kő esett volna le. A Fickó kétségbeesetten ugatta őket, nem látott még soha ilyen jele­netet. Erre elnevették magu­kat — Akkor jössz? — kérdezte újra Pista. — Igen, megyek! /S küldöttség eltávozott, C/l a legelő szélén még egyszer visszaintettek. Éva ott állt a kútnál, ö is föl­emelte a kezét, aztán gyorsan megfordult, és a Fickóval együtt szaladni kezdett, hogy Összeterelte a szétsz-ledöben levő kocákat... Vörös Márta SummiMépfm Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEÄK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-IL Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra U Ft.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents