Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-24 / 70. szám
Szombat, 1962. március 24. 3 SOMOGYI NePMF Kopognak az ajtókon ) u , ,. | erdők melH. anyargó utón lett robog gépkocsink Tótújfalu felé. A havas mezők birodalmában arra gondolok, hogy melyik lehet az a földterület, amelyiken a tótújfalui t&z-el- mökfcel megesett az alábbi kis történet. Ügy volt, hogy senki sem akart menni zabot kaszálni. Már úgy látszott, hogy lábon marad ez a növény. Ekkor az elnök kaszát köszörült, és családjával elindult zabot vágná. Útközben \ tsz-tagokkal találkoztak. Azok megkérdezték, hova igyekeznek. — Le kell vágni a zabot — mondta Nyári Pál elnök —, oda tartunk. Az emberek nem szóltak semmit, de amikor az elnök először ért ki a föld végére, s hátrapillantott, látta, hogy nycmá- , ban már heten vágják a rendet ... Próbálom ezt az embert magam elé képzelni. Három év óta elnöke — jó elnöke — termelőszövetkezetének Nyári Pál. Az első esztendőben 33, a másodikban 40, tavaly pedig 42 forintot osztottak munkaegysegenként Tótújfaluban. Az elmúlt három évben négy gépet vásároltak, s ma már nélkülözni tudják a gépállomás munkáját. Fölépítették a tsz- majort. Az elnök ácsmester lévén személyesen irányította az építkezést. Három és fél millió tiszta vagyona van a szövetkezetnek, s a gépek meg a major együtt csupán 600 ezer forintba kerültek. Azt mondják, olyan vezető ő, aki ha szükséges, zsákol éjszaka is; nekiindul a határnak, hogy megnézze, lelkiismeretesen szánt-e traktoros öa, nem alszik-e az éjjeliőr. Vajon ugyanilyen dicsérőleg fognak-e róla nyilatkozni jövőre is? Megbirkózik-e azzal a feladattal, amelyet az idén tettek a vállára? Kivezeti-e a kátyúból az évek óta eredménytelenül működő lakócsai termelőszövetkezetet, amelyet most az ő hatáskörébe helyeztek? Ez izgat, s ezért jöttem a faluba, hogy választ keressek ezekre a kérdésekre. Fehér házak között lassítunk. Talán mindössze egy utcából áll ez a 600 lelkes község, Tótújfalu. Szinte minden épületre ki lehetne tenni a •Tiszta udvar, rendes ház« táblát. Sokat elárul ez a község vezetéséről és a lakóikról is. ...Józan gondolkodású emberekkel találkoztam. Olyanokkal ismerkedtem meg, mint Bunyevácz Pál, Eskutics János. A tsz elnökéért tűzbe mennének. Odavaló embernek tartják, ahol most van. Megelégedettek a jövedelemmel, de La- kócsáról nehezükre esik beszélni. Az első meglepetést — amelyet az okozott a tótújfaluiak- nak, hogy Lakócsét zilált gazdasági körülményeivel egyesítették községükkel — felváltotta már a nyugalom. Utána tudniillik mégis úgy döntöttek, hogy Lakócsa önelszámoló lesz, amíg rendibe nem hozzák. Az izgalmat most inkább az okozza, vajon nem esik-e visz- sza Tótújfalu, ha az elnöknek szinte minden idejét elveszi Lakócsa vezetése, amely az ő irányítása alá tartozik annak ellenére, hogy önelszámoló lesz. Izgatja ez egy kicsit a tanácselnököt és a párttátkárt is. Még élénken emlékeznek ugyanis arra, hogy a községi pártszervezetnek és a tanácsnak mennyit kellett segítenie, hogy sikerüljön jó közös gazdaságot kialakítani. Ki tartja már számon azt, hogy a tanács hogyan igyekezett a fiatalokat a községben tartani? Pedig ez is — mint anriyi más, apróságnak látszó dolog — előrevitte a közös gazdaságot. És most itt van az újabb próbatétel: Lakócsa. Már-már magam is kezdtem komolyan aggódni, vajon mi lesz a két községgel együtt? Nem riad-e vissza Nyári Pál, nem gondolja-e meg, hogy végül is kevesebb gondja lesz, ha ennek a községnek a gondjait lerázza a válláról?-szolt atale___Halló Lakócsa? i onba Nyári Pál a csöppnyi irodában, amelynek egyik sarka az agronómusi, a másik a könyvelői, a harmadik az elnöki iroda, a negyedik pedig az ajtó helye, amely szinte a hóborította mezőre és a tsz majorjára nyílik. — Hát kedves Lakócsa. Megijedtünk, ugye, a máirciusd hóvihartól? — kérdezte, és sár- álló csizmájában, szélfogó nadrágjában fiatalos frisseséggel topogott. — De nem szabad ám megijedni! Nyugalom, emberek, nyugalom. Minden rendbe jön. — Szavaiból az a bizalom áradt, amely eltöltötte őt akkor, amikor nekifogott a munkának, s amely most is sajátja, amikor új feladatok előtt álL Ez a kép még akikor is előttem van, amikor Lakócsára érünk. Megnézek szinte minden házat, és arra gondolok, hogy a bennük lakó emberek gondjait Tótújfaluban a tsz- elnök már jól ismeri. Még ugyan nem egészen tiszta előtte a gyenge lakócsai gazdaság minden pénzügyi kapcsolata, de már ismeri az embereket. Neki, aki szinte fanatikusan törekszik a szakszerű gazdálkodásra, szinte új istene az előrelátó tervezés, a rugalmasság olyannyira, hogy még a szárazságot is képes kijátszani. Tavaly szeptemberben például leszedette az érett kukoricát, és besilóztatta a szárát, midőn látta, hogy a takarmány odavész, s veszélyben az állatok átteleltetése. Mondom, ő, aki a számok, a tervezés, a realitás embere, nem mindjárt a számokkal kezdte, hanem egyik nap maga mellé vette az agronómust, a könyvelőt, és végigjárták a lakócsai házakat. Meghallgatták a panaszokat. Bizony volt mit hallgatniuk! Mégis a látogatás, amely izgatott hangnemben, ingerült emberek kirohanásával kezdődött, úgy folytatódott, hogy mire az ajtókon kopogniuk kellett, már szinte várták őket a házaknál. A gyerekek előreszaladtak, s megsúgták otthon, hogy jönnek. •Jön a tótújfalui tsz-elnök, a mi elnökünk is!« És kinyíltak az ajtók. A tsz- elnök pedig ment és beszélt. Lócákon ülve mondta él az embereknek, hogy -föl a fejjel, ha összefogunk, ragyogóan élünk az egybeszántott "földek javaiból-«. Példát akart mondani egy fehérre meszelt takaros kis faluról, az övéről, de nem, nem ezt akarták hallani Lakócsán elsősorban. Itt is ismerik a tótújfalui eredményeket. Nem a szövetkezeti gazdaság előnyéről kellett beszélnie. Tisztában vannak ők azzal Másról, arról akartak hallani, hogy itt is szívén viseli-e a vezetés a falu sorsát. Lelkiismeretesen, fáradhatatlanul küzd-e a gazdálkodás megjavításáért, leszereli-e a még visszahúzódókat, nyílt, szól timondó, következetes, becsületes lesz-e? Határozott igei hangzott el minderre, s megzendült a bizalom húrja, s nyíltak az ajtók sorra. Ment, érvelt, agitált abban a tudatban, hogy a föl- emelkedés, a gazdagabb jövő útját egyengeti. ...Lassan elmaradoznak a lakócsai házak. Belevesznek a hóviharba. Körülveszi őket a végtelen mező, s már úgy tetszik, mintha az isten háta mögé bújtak volna, oda, ahova ritkán jár a madár is. Pedig közelről érezni, hogy Lakócsára is megérkezett már a pezsgő életet termő friss szél, mely a XXII. kongresszus óta bejárja a világot Szegedi Nándor Helyes üzemszervezés — eredményes gazdálkodás Az irányítás bolhái módszereiből ONODl GYÖRGY: (5) A szürke eminenciás salto mortáléja A KUBAI KUDARC UTÄN a világ közvéleményének reflektorfényébe került a Po- tomac-parti ház második emeleti sarokszobájának lakója, a hatalmas kémszervezet főnöke: Allan Dulles. Akadtak, akik védelmükbe vették, mások hevesen bírálták, s szemére vetették, hogy az »amerikai titkosszolgálat amit nem tud, azt kitalálja; hamisítások és vágyálmok vál takoznak jelentéseiben«. Amikor a CIA központi épülete előtt a washingtoni lakosság tüntetést is rendezett, az egyre sokasodó bírálatok hatására Kennedy elnök bizonyos lépések megtételére szánta el magát. Megbízta Maxwell Taylor tábornokot, a hadsereg volt vezérkari főnökét, hogy vizsgálja felül a hírszerző szervezet működését. Ennek a lépésnek a hátterében az a szándék rejtezett, hogy a kubai kaland felelősségét csupán egy helyen, a CIA központjában kell fölvetni. Habár nem sokkal a banditakaland megíeneklése után a Fehér Ház sajtófőnöke sietett bejelenteni, hogy »nem próbálnak bűnbakot keresni«, rövidesen nyilvánvalóvá vált, hogy a történteket a hivatalos amerikai adminisztráció felhasználja Allan Dulles eltávolítására. AZ TÖRTÉNT ugyanis, hogy az amerikai sajtó, amely korábban csak igen elvétve és igen óvatosan szellőztette a CIA és személyesen Allan Dulles külpolitikai baklövéseit, most a cikkek egész sorát közölte, s számon kérték a titkosszolgálat korábban és jelenleg elkövetett hibáit. A CIA ugyanis — annak ellenére, hogy hatalmas apparátussal dolgozott — sok esetben későn vagy egyáltalán nem értesült fontos eseményekről, és elemzései, javaslatai sem mindig feleltek meg a valóságnak, gyakorta félrevezették a Nemzetbiztonsági Tanácsot, mert jelentéseik a tényleges helyzet helyett gyakorta azt tükrözték, amit a két Dulles fivér szeretett volna. Természetesen kezdetben szóba sem jött Allan Dulles leváltása, sőt az amerikai külpolitika szürke eminenciása még helyet is kapott Taylor tábornok bizottságában. Dulles, mint annyiszor a politikai kérdésekben, most a maga és a CIA helyzetének a megítélésében is tévedett. Nem vette észre, hogy a »Kuba-operáció« az ő tragikusan végződő salto mortalé- ja lett. Dulles olyan biztosan érezte magát a nyeregben, hogy augusztusban még követelésekkel állt elő. El akarta érni, hogy Kennedy a CIA-ra bízza a »növekvő délvietnami kommunista partizánerők« ellen előkészületben levő »széles körű műveletek« ellenőrzését. Elképzelései szerint a Pentagon szerepe ebben az akcióban csupán arra korlátozódott volna, hogy fölszereli és kiképezi a Dél- Vietnamban szervezett »partizán-egységeket. DULLES SZEMÉLYE azonban már túlságosan kellemetlenné vált a Kennedy-admi- nisztráció számára. Főként módszerei miatt Az amerikai elnök helyeselte és támogatta a Kuba elleni agressziót, de Dullesszel ellentétben inkább a polgári konzervatív emig-SOKAN FÖLKERESNEK BENNÜNKET, és érdeklődnek, milyen a mi vezetési, üzemszervezési módszerünk, hogy ilyen eredményesen gazdálkodunk. Valami rendkívüli dolgot, nagy horderejű találmányt keresnek nálunk. Pedig semmi ilyenünk nincs. Hanem azt tesszük, hogy igyekszünk az alapszabály szerint dolgozni. Egyedül ez a nyitja eredményünknek.« Gombaszögi Jenő, a bolihói Határőr Tsz elnöke mondta ezeket a szavakat. Érdemes megismerkedni a bolhái szövetkezet irányítási, üzemszervezési módszereivel. A Határőr Tsz idejében fölismerte a szakosítás jelentőségét. Két év alatt él akarjál« érni, hogy éves viszonylatban kétezer hízót adjanak a népgazdaságnak. Ennek szellemében szervezték meg gazdálkodásukat. Főleg sertéstenyésztéssel és burgonyatenmesztés- sel foglalkoznak. Céljuk, hogy minél kevesebb növényfélét termesszenek, és csak olyanokat, amelyek legjobban megfelelnek adottságaiknak. Nem úgy kertészkednek tehát, hogy termelnek különböző zöldségféléket, paprikát, paradicsomot, hanem úgy, hogy " 100 holdon nem termelnek semmi mást, csak káposztát. Ez a növény kedveli az itteni talajt Tavaly például az aszály ellenére holdanként 196 mázsával fizetett. Bár a területeket felosztották tagokra, és mindenki felel a rábízott munkáért, a tennivalókat mégis kampányszerűen szervezik meg. Minden embert egyfajta munka végzésére, egy területre irányítanak. Ennek a módszernek — amellett, hogy köny- nyebb az ellenőrzés, és nem forgácsolód!k szót az erő — igen jó erkölcsi és lelkesítő hatása is van. A szövetkezet tagjai jól láthatják, hogy ha összefognak — és például ötszázan együtt dolgoznak —, mennyivel gyorsabban és eredményesebben halad a munka. Ezeket az ésszerű üzemszervezési módszereket most dolgozzák ki írásban, meghatározva az egyes vezetők, az irányító emberek hatáskörét, feladatát is. NINCS SEMMIFÉLE PREMIZÁLÁS a szövetkezetben. Kezdettől fogva vigyáznak arra, hogy a munkaegységnek becsülete legyen. A múlt évben 40 forintot osztottak, havonta rendszeresen 15 forint előleget fizettek; ezt nem volt köteles fölvenni senki, viránsokra kívánt támaszkodni, akiket legalább színleg el lehet különíteni Batista véres rendszerének emlékétől. Dulles ezzel szemben a Batista- hívekben látta a biztos szövetségest. Hasonló problémák kerültek előtérbe a kémügynökség algériai akciójával kapcsolatban is. Az algériai tábornokok puccsában — ma már köztudomású — jelentős szerepe volt Allan Dulles embereinek is. Nemcsak tudtak róla, hanem jóváhagyásukat is adták az akcióhoz, sőt támogatást is ígértek. A CIA mögött álló szélsőséges militarista és reakciós amerikai monopoltőkés körök szívesen látták volna ugyanis, ha egy erős kezű, fasiszta érzelmű, az algériai háborút tovább folytató katonai junta kerül hatalomra Algériában és Párizsban. Ez pedig keresztezte a hivatalos washingtoni politikát, s Kennedy — amikor az esetre fény derült — meglehetősen kellemetlen helyzetbe került francia kollégája előtt. SOKÁIG KÉTSÉGES VOLT az új kémfőnök személye. Többen az elnök öccsét, Robert Kenoedyt emlegették, mások úgy vélték, hogy Taylor tábornok a jelölt. A választás végül is John Alex McConra esett, aki Eisenhower alatt egy ideig az atomenergia bizottság elnöke volt. Az 59 esztendős kaliforniai szont ha valaiki kérte, visszamenőleg is megkaphatta. Igen, Bolhán van tekintélye a munkaegységnek. Ez részben annak köszönhető, hogy mindig a legszigorúbban kezeltek a háztáji területeket, és elejét vették mindenféle munkaegység-hígításnak. EZ UTÓBBINÁL sokat SEGÍTETT az úgynevezett zsebkönyvrendszer. Lóki Vendel főkönyvelő javaslatára készítették el a vezetők a zsebkönyveket. Ezekben tömören benne van az egész évi termelési és pénzügyi terv. Hónapról hónapra pontosan jegyzik, mit végeztek el. így állandóan tájékozottak a tsz helyzetéről, nem okoz gondot egy-egy adat megkeresése. Nemcsak a zárszámadáskor, hanem év közben is tisztán látják, hogyan alakul a szövetkezet gazdálkodása. így ha szükséges, idejében intézkedni is tudnak. Tavaly például máir a nyáron fölismerték, hogy a bab nem adja meg a várt teamest. Hogy emiatt ne csökkenjen a bevétel, úgy döntöttek, hogy többet értékesítenek az aprómagvakból. A munkaegység-felhasználást is szemmel tudják tartani a zsebkönyvből. Ha túllépést tapasztalnak, azonnal ellenőrzést tartanak, s ha a körülmények úgy kívánják, átszervezik a munkát. Az ősszel az burgonyaszedés kezdetén észrevették, hogy több egységet kíván ez a munka, mint tervezték. Ezért a burgonyát géppel szedték föl. A zsebkönyvrendszer tehát igen jól bevált. A BOLHÖIAK MÓDSZEREIRE — ahogyan az alapszabály szerinti gazdálkodásra törekednek — érdemes fölfigyelni, mert tanulni lehet belőlük. V. M. Közelebb a termelés napi gondjaihoz ! Ahhoz, hogy megyénk iparának jövőjét megalapozzuk, a szakemberek, kivált a műszakiak felkészültségét kell növelni. É célt szolgálják a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége szákegyesületeinek Kaposváron megalakított csoportjai. Ha fölmérjük a faipari, az építőipari és a közlekedéstudományi egyesület helyi csoportjainak eddigi működését, azt állapíthatjuk meg, hogy csak többé-kevésbé teljesítették feladatukat. Szembeszökő, hogy mindhárom csoport sajátos utakat keresve próbálta betölteni hivatását. A faipariak előadások tartásában, az építőipariak külföldi tapasztalatcserékben látták a helyes, de sajnos, csaknem az egyedüli működési lehetőséget. A Közlekedéstudományi Egyesület csoportja túlment ezen. Tartottak hét előadást, és miiként a faipariak, ők is voltak tapasztalatcserén. Munkabizottságuk megvizsgálta a kaposvári ipartelepeknek a közlekedés szempontjából is célszerű elhelyezési lehetőségeit, és ezzel segítette a városrendezési tervek elkészítését Most a Május L utca átépítésével kapcsolatos problémákat vizsgálják, s hamarosan ankéton vitatják meg tapasztalataikat. Ehhez hasonló tevékenységet kellene kifejtenie a másik két csoportnak is. Módot kellene találni arra, hogy az egyesület az egyének szakmai műveltségének emelésén kívül közvetlenebbül is részt vegyen a termelés és az élet napi gondjainak megoldásiban. De vajon van-e lehetőség erre? Találni-e területet, ahol kezdeményezhetne, segíthetne a tudományos egyesület csoportja? Föltétlenül van. Az Építés- tudományi Egyesület harminc helyi tagja közül huszonnégyen jártak külföldön. Temérdek tapasztalattal érkeztek vissza. Ezeket élménybeszámolókon tovább adták. Devajon a tapasztaltabb műszakiakból nem lehetne-e egy-egy munkabizottságot alakítani az Építőipari vállalat ismétlődő problémáinak megoldására? (Ugyanis a harminc £ag közül 27 ennek a vállalatnak a dolgozója.) Üzemszervezési gondokban nem szűkölködik megyénk építőipara. Gyakorta akadnak bosszantó és csak drágám helyrehozható hiányosságok. Ezeknek megszüntetését is feladatául tűzhetné a helyi csoport. Érdemes volna az ÉM Építőipari Vállalatán kívül a többi építőipari vállalat műszakijait és a Tervező Iroda munkatársait is bevonni az egyesület tévé- kenységébe. Így könnyebb gyümölcsözőbb volna egy-egy ' délután vagy vita megrende- Jzése is. üzletember első ízben a Tru-- A Kaposvári Faipari VállaíaZwZ? sín j lat és az Asztalosipari Ktsz tYici.in kormamy iclGjcsi állt/ koz- j _ mml/OÜniknin 10/1*7 A Q Kon » dOÍl0OZOÍ SlfllkltOttdJt 1T1€;§ 3 s““ “S? “SSSSfríS Dwight D. Eisenhowerrel. jEzek ^gszuntotÄenek ™óó- 1950—51-ben a légierők mi- j » gJZKJ miszterhelyettese lett, és «}££££ yálSlItaÍkés at Íőgé^ek termelésének^ ÍAsztalosipari Ktsz-pek isszűfc ra. Később neveztek ki az j sokrétű műveletében jártas* ségéről 1961. január 20-án ön-j ló bizottság segíthetne a tarként lemondott. ♦ melés könnyebbé, ütemesebbé Ma még vajmi keveset le-! tételét bet tudni McCone elképzelő-| T akadna s seiről, terveiről. De egy bizo-l ljehetoseg tehat aBaclna> nyos: ha a Dulles-féle irány-:*10 0 csoportok kilépnének az vonalat követi, rá is hasonló \egyes üzemek falai közftl, sors vár. A XX. század hat-'megszűnnének, a »káderhiány« lághelyzet, mint az iráni vagy I g k **? Konyguatemalai kaland idején. jnyebb volna előadót, vitave- DE TERMÉSZETESEN ízet5t találni a helyi ankétokSZÄMOLNI KELL AZZAL, I ra, megbeszélésekre, hogy ezt a tanulságot a Ken-: a Műszaki és Természettu- medy-adminisztráció is levon- • , . . . ta, és új emberével tulajdon-J damanyl Egyesületek Szövetképpen csak a megváltozott Jsége szakegyesületeinek helyi körülményekhez szeretné ala- j csoportjai fontos szerepet kítam ennek a hatalmas, sza-. kaphatnak megyénk iparának botazsokat és államcsínyeket j fejlesztésében. Ezért arra kell szervező, katonai inváziókat | törekedniük, hogy még köze- irányító kémszervezetnek te-1 kerüljenek a termelés vékenységét. Erre a kérdésre f napi gondjaihoz, s hogy se- a választ csak a következő I gtísék enyhíteni, illetve meg* hónapok adhatják meg. | szüntetni ezeket a gondokat. (Vége.) í R. ».