Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-20 / 66. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Kedd, 1968. március 86. Ki milyen ember...? — Engem nem érdekel a aínház; nem is voltam ebben i színliázban, csak akkor, '.mikor ökölvívó-mérkőzés ■olt! Engem más nem érdekel! — Ezt a meghökkentő nyilatkozatot nem akárki tét- e, hanem valamelyik állam- gazgatósi szervünk egyik ve- .ető munkatársa. Milyen em- >er ő, milyennek ítélhetjük e ■ájelentése nyomán? Aki manapság úgy próbálna különbséget tenni ember és ember között, mint régebben ’olt szokásban, enyhén szólva ■sodabogárnak ítélnék. 1945- dl rangok és értékítéletek nentek ki a divatból, adtak lolyet a felszabadult nép, az íj társadalom emberéhez méltóbb értékítéleteknek. Ma annals alapján találtalak súlyosnak vagy könnyűnek valaki, hogy hogyan és mennyit dolgozik, munkájának mennyi társadalmi haszna van. Az új értékítélet egyik legfontosabb mértékegysége, hogy ki miiyen művelt, s tudását menynyire kamatoztatja. Nézzük csak, kit tartottak régen és kit tartunk ma művelt embernek. ■ Gondoljunk a múlt falujának életére! Az én nagyapám például ír- ni-olvasni tudó ember volt, de egyik kezemen össze tudnám számolni, hogy hány könyvet olvasott él egész életében. Mégis olvasott, az év derekára már betéve el tudta mondani a kalendárium történetecs- kéit. Mégis olvasta ezeket az agyonnyűtt lapokat azért a gyönyörűségért, hogy lém, megállja ő is a betűtudó ember próbáját. A kommeneió mellé nem mértek könyvet, annyi pénzt se, hogy abb3l jusson olyan »hiábavalóságra«, mint egy-egy könyvre! Ki számított ebben a majori világban és bentebb, a falvak világában okos embernek? Áltáléban az értelmiségi foglalkozásúak és az urak, akik a jólétnek sokkal magasabb fokán állva elérhették azt, amiért az alacsonyabb néposztályok gyermekei csak nyújtózkodtak. A tanyai, falusi, a városokban a kültelek! iskolákból nem vezetett magasabb iskoláiba út a paraszt- és munkásgyerekek- nek. A műveltség forrásaitól való légmentes elzárást talán leghívebben dokumentálja, hú idézek egy költőt azok közül, akik eladták tollúkat a fasi- zálódó Magyarország urainak, íme a népről alkotott »költői-« ítélet: »... elméje tompa, vágya állati, világa szűk, csak gyötrött teste él!« Nem tudom, mit mondana ennek a derék úriembernek napjaink parasztja, kétkezi munkásembere; nem is próbálom papírra vetni az ehhez az értékítélethez fűződő megjegyzéseket. Annyi bizonyos, hogy az idézett sorok írója ugyancsak elámulna a dolgozó és egyúttal tanuló felnőtt emberek létszámán. De hagyjuk ezt a hamis prófétát. Térjünk vissza a mához. A mind nagyobb tudás birtokbavételéért folyó csendes harc láttán furcsa érzéseket ébreszt az emberben, ha úgynevezett hivatalnokoktól ilyeneket hall: — Ilyen és ilyen iskolát végeztem, bizonyítványom van róla! — Ügy érti, hogy ez elegendő, bem is kíván többet, magától se kívánjon többet a társadalom? — Nekem elég, amit tudok! Nem döbbenetes szűMátó- körűségre vall ez? Alva, hiszen néhányan komolyan hiszik, hogy a »nekem bizonyítványom is van«-nal varázsszót mondtak ki. Pedig csak ítéletet alkottak magukról. Súlyos ítéletet, mert a korábban megszerzett tudás, mihelyt nem gyarapítják, afféle szellemi inflációt szenved. Értéke leszámítolódik. Így a tudásukkal olyan nagyon elégedetteknek lassan azzal kell számolniuk, hogy lemaradtak, a tömegek mögé kerültek. És ezen a ponton jelentkezik a nagy kérdés: formálhat-e jogot fontos közügyek intézésére, irányítására az, aki lemarad, aki egyebek között arra is büszke tud lenni, hogy utoljára akkor olvasott, ami-' kor kötelező olvasmányairól csinált naplót, vagy aki arra büszke, hogy amióta a megyének színháza van, azóta azt csali bokszmeccsek alkalmával látogatja?! László Ibolya Ital és munkafegyelem Azokat sem illeti dicséret, akiknek útja munka után legelőször a kocsmába vezet, s onnan gyakran részegen térnek haza. De akik munkahelyükre is ittasan mennek, azok az üzem rendje, fegyelme ellen is vétenek. Munka helyett italboltba A Somogyvári Cyógypeda- gógiai Intézetbe küldte ki négy dolgozóját az Építőipari Vállalat. Sürgős munkát, az üvegezést kellett elvégezniük. Ök azonban a vonatról leszáll- va előbb egy fél deci »védő- ital«-ra az állomáson levő vendéglőbe tértek be. Az egyik féldecit követte a második, a harmadik és még kit tudja, hányadik. Az építkezésre délután négy óra felé értek oda. Csupán annyi idejük volt, hogy köszönjenek, s utazhattak vissza Kaposvárra. A négy dolgozót: Kovács Béla időmérőt, Orosz János, Visnyei János asztalosokat és Horváth József üvegest fegyelmileg felelősségre vonták. De meglehetősen enyhén bírálták el tettüket. Írásban figyelmeztették őket, s napjukat igazolatlan mulasztásnak vették. Legalább a vasúti jegyet megfizettethették volna velük! Pótszilveszter A TRANSZVIL.L szilveszteri mulatságán megmaradt néhány liter bor. Hogy kárba ne vesszen, eladták. Január 3-án néhány irodai és műszaki dolgozó pótszilvesztert tartott. Schindler Béla, az öntöde művezetője úgy berúgott, hogy a mellékhelyiségből kiabált taxiért. Végh József művezető és Lili Zoltán meós is követte a »jó« példát E napi munkájuk nem sokat ért. Ráadásul irodáról irodára járva zavarták azokat is, akik dolgozni akartak. Tetézte mindezt, hogy az üzem kultúrhelyiségóben majd húsz amber verődött össze, és segítettek a megmaradt bor elfogyasztásában. Az említett három személyt felelősségre vonták: szóbeli feddésben részesítették őket De az üzem dolgozói azt kérik, hogy állítsák fegyelmi elé a többi italozót is, s azt is, aki engedélyezte a bor kimérését. Csak néhány üveg sör Tízórai szünet a ruhaüzemben. Egymás után mennek az asszonyok, leányok az üzem büféjébe egy pohár üdítő italra. De a büfés mást is kínál. »Maradt a vállalati mulatságról egypár üveg sör, engedélyezték, hogy eladhassam.« Így aztán többen nem málnát, hanem sört kémek. Nem egy asz- szonynak, leánynak csillogott a szeme a sörtől, amint visszafelé tartott munkahelyére. Családi bánat miatt Csapó Gyula és Deschner József, a Kaposvári Faipari Vállalat asztalosai ittasan állítottak be munkahelyükre. Természetesen nem engedték őket dolgozni. Mindkettőjüket hazaküldtek. Miért ittak műszak előtt? Egyikük valami tanfolyamon volt, utána tértek be egy vendéglőbe néhány pohár italra. A másik ... — Családi bánat miatt ittam. Feleségemtől különváltam, s emiatt... Büntetésük: szóbeli feddés. Keményebben. de emberien is Majd minden üzemben akad hasonló példa. A Finommechanikai Vállalatnál Szilvást Lajos és Kovács István tekercselő az egyik ipari tanulóval vitetett be sört a műhelybe. Mindkettőjüket hazaküldtek, s a napot igazolatlannak vették. Szalai Imre, az Építőipari Vállalat éjjeliőre ittasan otthagyta munkahelyét, mondván, őrizze más. A napokban Nagy Józsefet, a Baromfifeldolgozó Vállalat munkását kellett ha- zaküldeni, mert ittasan ment be munkahelyére. Igen sok üzemünkben, vállalatunknál névnapok, születésnapok alkalmával pálinkás-, borosüvegek kerülnek a munkapadokra, íróasztalokra. Egyik üzemünk női dolgozói nemrégen például olyan jól sikerült névnapot tartottak munkaidőben, hogy az pohárvagdosással ért véget. Határozott, szigorú intézkedésekkel útját lehetne állni a fegyelmezetlenségnek. Azoktól, akik súlyosabban vétenek a munkafegyelem ellen, vonják meg a nyereségrészesedés egy bizonyos hányadát, vagy helyezzék az ilyen dolgozókat alacsonyabb beosztásba. Előbb azonban meg kell vizsgálni, mi vitte az illetőt rossz útra. Ha valaki családi okok miatt iszik, vagy mert rossz társaságba keveredett, ne várják meg, amíg odáig fajul a dolog, hogy el kelljen munkahelyéről bocsátani, hanem segítsék, hogy megváltozhasson. Ez nemcsak a fegyelmezetlen ember, hanem az üzem érdeke is. Szalai László % L| 3 Um A politikai foglalkozás fontossága — négyszer aláhúzva 1— Elvtársak, ismételten aláhúzni kívánom: fejlődésünk mai szakaszában a dolgozók tudatának átformálása olyannyira előtérbe került, hogy bűid, követnénk el, vétenénk a szocializmus építésének elve és Ion, de különösen a mi válla- előadó — aki a szakszervezet gyakorlata ellen, ha nem tá- latunknál. Csak ennyit akar- kultúrfelelösi tisztét is ellátja mogatnánk azt minden erőnk- tam mondani. — tartotta föl kezét: kel — fejezte be hozzászólását Gyorsan peregtek a hozzászó- — gjj, mint a gazdálkodási a Minőségi Aktagyár helyettes lások. A kiszerelő csoport ve- ügyek legfőbb intézője, de úgy igazgatója. y zetoje emelkedett szólásra: is, mint a dolgozók művelődéAlig ült le, a beruházási ősz- — Nem szeretem a nagy séért leginkább felelős sze- tály vezetője kért szót: szavakat, de nem tudom eltit- mély, szeretném négy vastag Szeretném kétszeresen kölni azt a nemes érzést, mely vonallal aláhúzni az előttem aláhúzni az előttem szóló vé- keblem feszíti, mint levegő á szólók véleményét, amely leleményét, amelyet oly frappán- futball-labdát: végre bátran, lágitó fáklyaként mutatja meg san és tömören fejezett ki, kendőzetlen őszinteséggel kife- Htunk további szakaszát. Mert hogy kár is minden szóért, jezhetjük véleményünket, oka- nézzék csak, elvtársak: igaz, amit e témára vesztegetünk, tatunkat e roppant fontosságú hogy a lét határozza meg a tu- Legföljebb csak ennyit: ne- ügyben. És ez nagy dolog, elv- datot, ahogy azt az igazgató künk, osztályvezetőknek is el- társak. Ezt szerettem volna elvtárs a minap is elmondotta sőrendűen fontos feladatun^a szerény hozzászólásommal leg- a termelési értekezleten, de hozzánk beosztott dolgozók aLább, háromszorosan aláhúzni. nem feledkezhetünk meg sem- fejlődésének biztosítása, pöli- Köszönöm. miképpen sem az agy e magastikai tudásuk gyarapításának Néhány másodpercig úgy lát- rendű termékének viszonthatá- elősegítése, mert az ma már szott, nem akad több hozzá- sóról, ami abban nyilvánul nélkülözhetetlen minden vona- szóló. Aztán a gazdálkodási fő- meS, hogy a fejlettebb gondolkodásmód, a nagy tudás, ugyebár, segíti a termelést, tehát következésképpen olyan viszony alakul ki a két tényező között, amely föltétien... Szóval, elvtársak, nem akarok hosszú lenni: legfőbb feladatunknak kell tekintenünk az emberek tudatának alakítását. Ezt határozottan ki merem jelenteni, úgy is mint gazdálkodási főelőadó, de úgy is mint a szakszervezet kultúr felelőse. Mindenki élénken helyeselt, néhányan meg is állapították magukban: hiába, jól képzett előadó ez a kulturos, mindig alá tudja támasztani mondanivalóját elméletileg is. Igaz, hogy mindig ugyanazzal, de hát az már mindegy. As értekezlet elégedett hangulatban ért véget, és mindenki úgy érezte, hogy megint egy szilárd téglát tett a szocializmus egyre magasodó falára. Elérkezett azonban a politikai foglalkozás napja. Kiss elvtárs, az alapfokú csoport propagandistája pontosan öt perccel a kitűzött idő előtt meg is jelent jegyzeteivel fölszerelve a kijelölt helyiségben. Kellemes meleg és két hallgatója fogadta. — Várjuk meg a három órát — gondolta, és még egyszer átfutotta följegyzéseit. De a mutató azt is elkerülte, és így egyáltalán nem csodálható, ha mérni türelmetlenség fogai . ’ ^ * , v * . '■ ' fi- átóv -- A »«a fMm Tél fogadta az első tavaszi üdülőket » SZOT-üdülő hajójául. Csaknem 120 vidéki dolgozó kapott beutalót az idei első csoportban a SZOT-üdülő hajójára, mely Pesten a Vigadó téren állomásozik. A váratlan tél nem zavarja a vidám üdülőket, «kik a fővárosban töltik pihenőjüket. A képen: Hócsata a hajó fedélzetén. tMTI Foto =* Friedmann Endre íeivj el. Mit tegyen? Rövid töprengés után úgy határozott, hogy felhívja az illetékes vezetőket. Először is az igazgatóhelyettest kérte, akinek a gépírónője ugyancsak hozzá van beosztva. Rövid választ Icapotl: — Ne haragudj, Kiss elvtárs, de most nem tudom nélkülözni a kartársnőt. Fontos beszámolót kell készítenünk. Majd legközelebb pótolja. Szervusz. A beruházási osztályról két dolgozó tartozik a csoportba. — Politikai oktatás? Igen, rémlik valami, de igazán nem tehettem mást: az egyik kartársat kiküldtem vidékre bort szerezni a bankettünkre, a másik meg éppen most ment él a harmadik kerületbe egy disznóólát átvenni. Ma kivételesen tehát hiányoznak. Hányán vagytok egy csoportban? Húszán? Na, látod, annyi ember közül észre sem lehet venni ezt a kettőt. Elkeseredetten tárcsázza a kiszerelő csoportot: — Hogy miért nem jelentek meg az asszonyok? Megmondom őszintén, ennek objektív okai vannak. Fontos kiszerelésünk van, nem nélkülözhetem őket. De írd le pontosan, mi lesz a következő anyag, aztán majd én gondoskodom, hogy pótolják. Azt hiszem, ismered az elveimet a továbbképzés fontosságát illetően. Végül, inkább már csak a teljesség kedvéért, a gazdálkodási főelőadót, valamint kul- túrfelelőst hívta fel: — Elnézésedet kérem, de a két dolgozómat sehogy sem tudom nélkülözni. A táncruhákat kell kiszellőztetni és rendben visszarakni a szekrénybe, ahol már hónapok óta porosodnak. Hiába, nem várhattam tovább egy percet sem, mert megeszik a molyok, és így súlyos anyagi károsodás érheti j népgazdaságunkat. Ezt pedig, úgy gondolom, te sem szeretnéd. Na, minden jót. A buzgó propagandista elkeseredetten ment vissza ott hagyott két hallgatójához. T\? már csak egyet talált a helyiségben. A másik gépírónőért beszóltak, hogy menjen át a szomszéd vállalathoz, erre a délutánra kölcsönadták, itt úgy sincs semmi dolga: csak politikai foglalkozáson kellene részt vennie, S. K* Ejnye, Józsefek! Két férfi beszélget a vonaton. Az egyik fázósan dörzsöli a kezét, a másik magasra tűrte gallérját a hideg ellen. — Borzasztó, hogy nem akar már megjavulni az idő! — Hát igen. Az ember már belefárad ebbe a télbe! Elhallgatnak, mindketten kifele néznek. Az egyik aztán váratlanul rácsap szomszédja kezére: — Most jut eszembe, te is ludas vagy abban, hogy ilyen rossz az idő! _ •>•>•> — H át mint József szé- gyellheted magad, hogy sem te, sem társaid nem tettek semmit. Hol hagytátok zsákjaitokat? Megrendül ám a bizalom, ha így csináltok! Aki a szemrehányást kapta, hallgat egy pillanatig, aztán rávágja: — Te csak ne háborogj! Hát mit vársz tőlünk! Azt hiszed, amit mások hosszú időn át elrontottak, azt mi, Józsefek egyetlen nap alatt képesek vagyunk helyrehozni? — v m — e * * Béka a kocsonyában Vidám hangulatban ballagott hazafelé a hegyről két nemesdédi jó barát. Tréfálkoztak, viccelődtek, és úgy döntöttek, betérnek Mari nénihez, akiről köztudomású, hogy mindig akad kamrájában valami jó toroköblítő. Mikor a liter az asztalra került, Mari néni a frissen főzött kocsonyáját is ajánlotta. Kapott az alkalmon a két ember, de mivel pénzük már fogytán volt, ketten egy tányérral vettek, s elosztoztak testvériesen. Fogyott a kocsonya, ők nem fogytak ki a dicsérő szavakból. Az utolsó falatoknál azonban elállt dicsérő szavuk, és elment az étvágyuk. Észrevették ugyanis, hogy egy béka belefagyott a tálba... Jó a tapasztalatgyűjtés A marcali fmsz vendéglőjének vezetőjét sokat és sokan »nyaggatták«, hogy vezesse be a lángos sütését és árusítását. A vezető azonban nem akart kötélnek állni. Ám annyit, sikerült elérni, hogy elutazott Csurgóra megtekinteni, hogy ott hogyan megy ez az üzlet A tapasztalatszerzés eredményes volt A marcali vendéglőben naponta 600 lángost adnak eL * * * Nyolcezer forintot érő gomba A lombardiai Ostigla városka környékén találtak egy 40 dekás szarvasgombát, amelyben egy XIV. századi firenzei aranyérem rejtőzött. Az érem becslések szerint ma 8 ezer forintot ér. SomggiMéplw Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDF.ÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15*10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-ltí. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft
