Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-20 / 66. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Kedd, 1968. március 86. Ki milyen ember...? — Engem nem érdekel a aínház; nem is voltam ebben i színliázban, csak akkor, '.mikor ökölvívó-mérkőzés ■olt! Engem más nem érde­kel! — Ezt a meghökkentő nyilatkozatot nem akárki tét- e, hanem valamelyik állam- gazgatósi szervünk egyik ve- .ető munkatársa. Milyen em- >er ő, milyennek ítélhetjük e ■ájelentése nyomán? Aki manapság úgy próbálna különbséget tenni ember és ember között, mint régebben ’olt szokásban, enyhén szólva ■sodabogárnak ítélnék. 1945- dl rangok és értékítéletek nentek ki a divatból, adtak lolyet a felszabadult nép, az íj társadalom emberéhez mél­tóbb értékítéleteknek. Ma an­nals alapján találtalak sú­lyosnak vagy könnyűnek va­laki, hogy hogyan és mennyit dolgozik, munkájának mennyi társadalmi haszna van. Az új értékítélet egyik legfontosabb mértékegysége, hogy ki mi­iyen művelt, s tudását meny­nyire kamatoztatja. Nézzük csak, kit tartottak régen és kit tartunk ma mű­velt embernek. ■ Gondoljunk a múlt falujá­nak életére! Az én nagyapám például ír- ni-olvasni tudó ember volt, de egyik kezemen össze tudnám számolni, hogy hány könyvet olvasott él egész életében. Mégis olvasott, az év dereká­ra már betéve el tudta monda­ni a kalendárium történetecs- kéit. Mégis olvasta ezeket az agyonnyűtt lapokat azért a gyönyörűségért, hogy lém, megállja ő is a betűtudó em­ber próbáját. A kommeneió mellé nem mértek könyvet, annyi pénzt se, hogy abb3l jusson olyan »hiábavalóságra«, mint egy-egy könyvre! Ki számított ebben a majori vi­lágban és bentebb, a falvak világában okos embernek? Ál­táléban az értelmiségi foglal­kozásúak és az urak, akik a jólétnek sokkal magasabb fokán állva elérhették azt, amiért az alacsonyabb néposztályok gyer­mekei csak nyújtózkodtak. A tanyai, falusi, a városokban a kültelek! iskolákból nem ve­zetett magasabb iskoláiba út a paraszt- és munkásgyerekek- nek. A műveltség forrásaitól való légmentes elzárást talán leghívebben dokumentálja, hú idézek egy költőt azok közül, akik eladták tollúkat a fasi- zálódó Magyarország urainak, íme a népről alkotott »köl­tői-« ítélet: »... elméje tompa, vágya állati, világa szűk, csak gyötrött teste él!« Nem tudom, mit mondana ennek a derék úriembernek napjaink parasztja, kétkezi munkásembere; nem is pró­bálom papírra vetni az ehhez az értékítélethez fűződő meg­jegyzéseket. Annyi bizonyos, hogy az idézett sorok írója ugyancsak elámulna a dolgo­zó és egyúttal tanuló felnőtt emberek létszámán. De hagyjuk ezt a hamis prófétát. Térjünk vissza a mához. A mind nagyobb tu­dás birtokbavételéért folyó csendes harc láttán furcsa ér­zéseket ébreszt az emberben, ha úgynevezett hivatalnokok­tól ilyeneket hall: — Ilyen és ilyen iskolát vé­geztem, bizonyítványom van róla! — Ügy érti, hogy ez elegen­dő, bem is kíván többet, ma­gától se kívánjon többet a társadalom? — Nekem elég, amit tu­dok! Nem döbbenetes szűMátó- körűségre vall ez? Alva, hi­szen néhányan komolyan hi­szik, hogy a »nekem bizonyít­ványom is van«-nal varázs­szót mondtak ki. Pedig csak ítéletet alkottak magukról. Súlyos ítéletet, mert a ko­rábban megszerzett tudás, mi­helyt nem gyarapítják, afféle szellemi inflációt szenved. Ér­téke leszámítolódik. Így a tu­dásukkal olyan nagyon elége­detteknek lassan azzal kell számolniuk, hogy lemaradtak, a tömegek mögé kerültek. És ezen a ponton jelentkezik a nagy kérdés: formálhat-e jo­got fontos közügyek intézésé­re, irányítására az, aki le­marad, aki egyebek között arra is büszke tud lenni, hogy utoljára akkor olvasott, ami-' kor kötelező olvasmányairól csinált naplót, vagy aki arra büszke, hogy amióta a me­gyének színháza van, azóta azt csali bokszmeccsek alkal­mával látogatja?! László Ibolya Ital és munkafegyelem Azokat sem illeti dicséret, akiknek útja munka után leg­először a kocsmába vezet, s onnan gyakran részegen térnek haza. De akik munkahelyükre is ittasan mennek, azok az üzem rendje, fegyelme ellen is vétenek. Munka helyett italboltba A Somogyvári Cyógypeda- gógiai Intézetbe küldte ki négy dolgozóját az Építőipari Vállalat. Sürgős munkát, az üvegezést kellett elvégezniük. Ök azonban a vonatról leszáll- va előbb egy fél deci »védő- ital«-ra az állomáson levő ven­déglőbe tértek be. Az egyik féldecit követte a második, a harmadik és még kit tudja, há­nyadik. Az építkezésre dél­után négy óra felé értek oda. Csupán annyi idejük volt, hogy köszönjenek, s utazhattak vissza Kaposvárra. A négy dol­gozót: Kovács Béla időmérőt, Orosz János, Visnyei János asztalosokat és Horváth József üvegest fegyelmileg felelősség­re vonták. De meglehetősen enyhén bírálták el tettüket. Írásban figyelmeztették őket, s napjukat igazolatlan mulasz­tásnak vették. Legalább a vas­úti jegyet megfizettethették volna velük! Pótszilveszter A TRANSZVIL.L szilveszte­ri mulatságán megmaradt né­hány liter bor. Hogy kárba ne vesszen, eladták. Január 3-án néhány irodai és műszaki dol­gozó pótszilvesztert tartott. Schindler Béla, az öntöde mű­vezetője úgy berúgott, hogy a mellékhelyiségből kiabált ta­xiért. Végh József művezető és Lili Zoltán meós is követte a »jó« példát E napi munkájuk nem sokat ért. Ráadásul irodá­ról irodára járva zavarták azo­kat is, akik dolgozni akartak. Tetézte mindezt, hogy az üzem kultúrhelyiségóben majd húsz amber verődött össze, és segítettek a megmaradt bor el­fogyasztásában. Az említett három személyt felelősségre vonták: szóbeli feddésben ré­szesítették őket De az üzem dolgozói azt kérik, hogy állít­sák fegyelmi elé a többi italo­zót is, s azt is, aki engedélyez­te a bor kimérését. Csak néhány üveg sör Tízórai szünet a ruhaüzem­ben. Egymás után mennek az asszonyok, leányok az üzem büféjébe egy pohár üdítő ital­ra. De a büfés mást is kínál. »Maradt a vállalati mulatság­ról egypár üveg sör, engedé­lyezték, hogy eladhassam.« Így aztán többen nem málnát, ha­nem sört kémek. Nem egy asz- szonynak, leánynak csillogott a szeme a sörtől, amint visszafe­lé tartott munkahelyére. Családi bánat miatt Csapó Gyula és Deschner József, a Kaposvári Faipari Vállalat asztalosai ittasan állí­tottak be munkahelyükre. Ter­mészetesen nem engedték őket dolgozni. Mindkettőjüket ha­zaküldtek. Miért ittak műszak előtt? Egyikük valami tanfo­lyamon volt, utána tértek be egy vendéglőbe néhány pohár italra. A másik ... — Családi bánat miatt it­tam. Feleségemtől különvál­tam, s emiatt... Büntetésük: szóbeli feddés. Keményebben. de emberien is Majd minden üzemben akad hasonló példa. A Finommecha­nikai Vállalatnál Szilvást La­jos és Kovács István tekercse­lő az egyik ipari tanulóval vi­tetett be sört a műhelybe. Mindkettőjüket hazaküldtek, s a napot igazolatlannak vették. Szalai Imre, az Építőipari Vál­lalat éjjeliőre ittasan otthagy­ta munkahelyét, mondván, őrizze más. A napokban Nagy Józsefet, a Baromfifeldolgozó Vállalat munkását kellett ha- zaküldeni, mert ittasan ment be munkahelyére. Igen sok üzemünkben, vállalatunknál névnapok, születésnapok alkal­mával pálinkás-, borosüvegek kerülnek a munkapadokra, íróasztalokra. Egyik üzemünk női dolgozói nemrégen például olyan jól sikerült névnapot tartottak munkaidőben, hogy az pohárvagdosással ért véget. Határozott, szigorú intézke­désekkel útját lehetne állni a fegyelmezetlenségnek. Azok­tól, akik súlyosabban vétenek a munkafegyelem ellen, von­ják meg a nyereségrészesedés egy bizonyos hányadát, vagy helyezzék az ilyen dolgozókat alacsonyabb beosztásba. Előbb azonban meg kell vizsgálni, mi vitte az illetőt rossz útra. Ha valaki családi okok miatt iszik, vagy mert rossz társa­ságba keveredett, ne várják meg, amíg odáig fajul a dolog, hogy el kelljen munkahelyéről bocsátani, hanem segítsék, hogy megváltozhasson. Ez nem­csak a fegyelmezetlen ember, hanem az üzem érdeke is. Szalai László % L| 3 Um A politikai foglalkozás fontossága — négyszer aláhúzva 1— Elvtársak, ismételten alá­húzni kívánom: fejlődésünk mai szakaszában a dolgozók tu­datának átformálása olyannyi­ra előtérbe került, hogy bűid, követnénk el, vétenénk a szo­cializmus építésének elve és Ion, de különösen a mi válla- előadó — aki a szakszervezet gyakorlata ellen, ha nem tá- latunknál. Csak ennyit akar- kultúrfelelösi tisztét is ellátja mogatnánk azt minden erőnk- tam mondani. — tartotta föl kezét: kel — fejezte be hozzászólását Gyorsan peregtek a hozzászó- — gjj, mint a gazdálkodási a Minőségi Aktagyár helyettes lások. A kiszerelő csoport ve- ügyek legfőbb intézője, de úgy igazgatója. y zetoje emelkedett szólásra: is, mint a dolgozók művelődé­Alig ült le, a beruházási ősz- — Nem szeretem a nagy séért leginkább felelős sze- tály vezetője kért szót: szavakat, de nem tudom eltit- mély, szeretném négy vastag Szeretném kétszeresen kölni azt a nemes érzést, mely vonallal aláhúzni az előttem aláhúzni az előttem szóló vé- keblem feszíti, mint levegő á szólók véleményét, amely le­leményét, amelyet oly frappán- futball-labdát: végre bátran, lágitó fáklyaként mutatja meg san és tömören fejezett ki, kendőzetlen őszinteséggel kife- Htunk további szakaszát. Mert hogy kár is minden szóért, jezhetjük véleményünket, oka- nézzék csak, elvtársak: igaz, amit e témára vesztegetünk, tatunkat e roppant fontosságú hogy a lét határozza meg a tu- Legföljebb csak ennyit: ne- ügyben. És ez nagy dolog, elv- datot, ahogy azt az igazgató künk, osztályvezetőknek is el- társak. Ezt szerettem volna elvtárs a minap is elmondotta sőrendűen fontos feladatun^a szerény hozzászólásommal leg- a termelési értekezleten, de hozzánk beosztott dolgozók aLább, háromszorosan aláhúzni. nem feledkezhetünk meg sem- fejlődésének biztosítása, pöli- Köszönöm. miképpen sem az agy e magas­tikai tudásuk gyarapításának Néhány másodpercig úgy lát- rendű termékének viszonthatá- elősegítése, mert az ma már szott, nem akad több hozzá- sóról, ami abban nyilvánul nélkülözhetetlen minden vona- szóló. Aztán a gazdálkodási fő- meS, hogy a fejlettebb gondol­kodásmód, a nagy tudás, ugye­bár, segíti a termelést, tehát következésképpen olyan vi­szony alakul ki a két tényező között, amely föltétien... Szó­val, elvtársak, nem akarok hosszú lenni: legfőbb felada­tunknak kell tekintenünk az emberek tudatának alakítását. Ezt határozottan ki merem je­lenteni, úgy is mint gazdálko­dási főelőadó, de úgy is mint a szakszervezet kultúr felelőse. Mindenki élénken helyeselt, néhányan meg is állapították magukban: hiába, jól képzett előadó ez a kulturos, mindig alá tudja támasztani mondani­valóját elméletileg is. Igaz, hogy mindig ugyanazzal, de hát az már mindegy. As értekezlet elégedett han­gulatban ért véget, és min­denki úgy érezte, hogy megint egy szilárd téglát tett a szo­cializmus egyre magasodó fa­lára. Elérkezett azonban a politi­kai foglalkozás napja. Kiss elvtárs, az alapfokú csoport propagandistája pontosan öt perccel a kitűzött idő előtt meg is jelent jegyzeteivel fölszerel­ve a kijelölt helyiségben. Kel­lemes meleg és két hallgatója fogadta. — Várjuk meg a há­rom órát — gondolta, és még egyszer átfutotta följegyzéseit. De a mutató azt is elkerülte, és így egyáltalán nem csodálható, ha mérni türelmetlenség fogai . ’ ^ * , v * . '■ ' fi- átóv -- A »«a fMm Tél fogadta az első tavaszi üdülőket » SZOT-üdülő hajójául. Csaknem 120 vidéki dolgozó kapott beutalót az idei első csoportban a SZOT-üdülő hajójára, mely Pes­ten a Vigadó téren állomásozik. A váratlan tél nem zavarja a vidám üdülőket, «kik a fővárosban töltik pihenőjüket. A képen: Hócsata a hajó fedélzetén. tMTI Foto =* Friedmann Endre íeivj el. Mit tegyen? Rövid töpren­gés után úgy határozott, hogy felhívja az illetékes vezetőket. Először is az igazgatóhelyettest kérte, akinek a gépírónője ugyancsak hozzá van beosztva. Rövid választ Icapotl: — Ne haragudj, Kiss elvtárs, de most nem tudom nélkülözni a kartársnőt. Fontos beszámo­lót kell készítenünk. Majd leg­közelebb pótolja. Szervusz. A beruházási osztályról két dolgozó tartozik a csoportba. — Politikai oktatás? Igen, rémlik valami, de igazán nem tehettem mást: az egyik kar­társat kiküldtem vidékre bort szerezni a bankettünkre, a má­sik meg éppen most ment él a harmadik kerületbe egy disz­nóólát átvenni. Ma kivételesen tehát hiányoznak. Hányán vagytok egy csoportban? Hú­szán? Na, látod, annyi ember közül észre sem lehet venni ezt a kettőt. Elkeseredetten tárcsázza a kiszerelő csoportot: — Hogy miért nem jelentek meg az asszonyok? Megmon­dom őszintén, ennek objektív okai vannak. Fontos kiszerelé­sünk van, nem nélkülözhetem őket. De írd le pontosan, mi lesz a következő anyag, aztán majd én gondoskodom, hogy pótolják. Azt hiszem, ismered az elveimet a továbbképzés fontosságát illetően. Végül, inkább már csak a teljesség kedvéért, a gazdál­kodási főelőadót, valamint kul- túrfelelőst hívta fel: — Elnézésedet kérem, de a két dolgozómat sehogy sem tu­dom nélkülözni. A táncruhá­kat kell kiszellőztetni és rend­ben visszarakni a szekrénybe, ahol már hónapok óta porosod­nak. Hiába, nem várhattam to­vább egy percet sem, mert megeszik a molyok, és így sú­lyos anyagi károsodás érheti j népgazdaságunkat. Ezt pedig, úgy gondolom, te sem szeret­néd. Na, minden jót. A buzgó propagandista elke­seredetten ment vissza ott ha­gyott két hallgatójához. T\? már csak egyet talált a helyi­ségben. A másik gépírónőért beszóltak, hogy menjen át a szomszéd vállalathoz, erre a délutánra kölcsönadták, itt úgy sincs semmi dolga: csak poli­tikai foglalkozáson kellene részt vennie, S. K* Ejnye, Józsefek! Két férfi beszélget a vo­naton. Az egyik fázósan dör­zsöli a kezét, a másik ma­gasra tűrte gallérját a hideg ellen. — Borzasztó, hogy nem akar már megjavulni az idő! — Hát igen. Az ember már belefárad ebbe a télbe! Elhallgatnak, mindketten kifele néznek. Az egyik az­tán váratlanul rácsap szom­szédja kezére: — Most jut eszembe, te is ludas vagy abban, hogy ilyen rossz az idő! _ •>•>•> — H át mint József szé- gyellheted magad, hogy sem te, sem társaid nem tettek semmit. Hol hagytátok zsák­jaitokat? Megrendül ám a bizalom, ha így csináltok! Aki a szemrehányást kap­ta, hallgat egy pillanatig, az­tán rávágja: — Te csak ne háborogj! Hát mit vársz tőlünk! Azt hiszed, amit mások hosszú időn át elrontottak, azt mi, Józsefek egyetlen nap alatt képesek vagyunk helyrehoz­ni? — v m — e * * Béka a kocsonyában Vidám hangulatban balla­gott hazafelé a hegyről két nemesdédi jó barát. Tréfál­koztak, viccelődtek, és úgy döntöttek, betérnek Mari nénihez, akiről köztudomá­sú, hogy mindig akad kam­rájában valami jó toroköblí­tő. Mikor a liter az asztalra került, Mari néni a frissen főzött kocsonyáját is aján­lotta. Kapott az alkalmon a két ember, de mivel pénzük már fogytán volt, ketten egy tányérral vettek, s elosztoz­tak testvériesen. Fogyott a kocsonya, ők nem fogytak ki a dicsérő szavakból. Az utolsó falatok­nál azonban elállt dicsérő szavuk, és elment az étvá­gyuk. Észrevették ugyanis, hogy egy béka belefagyott a tálba... Jó a tapasztalatgyűjtés A marcali fmsz vendéglő­jének vezetőjét sokat és so­kan »nyaggatták«, hogy ve­zesse be a lángos sütését és árusítását. A vezető azonban nem akart kötélnek állni. Ám annyit, sikerült elérni, hogy elutazott Csurgóra megte­kinteni, hogy ott hogyan megy ez az üzlet A tapasztalatszerzés ered­ményes volt A marcali ven­déglőben naponta 600 lángost adnak eL * * * Nyolcezer forintot érő gomba A lombardiai Ostigla vá­roska környékén találtak egy 40 dekás szarvasgombát, amelyben egy XIV. századi firenzei aranyérem rejtőzött. Az érem becslések szerint ma 8 ezer forintot ér. SomggiMéplw Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDF.ÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15*10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-ltí. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft

Next

/
Thumbnails
Contents