Somogyi Néplap, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-15 / 38. szám

(Csütörtök, 1962. február 15. 3 SOMOGYI NÉPLAP SÖRPALACKOZÓK A Söripari Válla tat balatonboglári kirendeltségén na­ponta 60—S.i hekto­liter sört palackoz­nak. A közelmúlt­ban nyolc kiren­deltség versenyé­ben a balatonbog- Iftriak lettek az el­sők a palackozás- Felső képün- Bajzik János naponta U ezer öveget tölt meg gépével. Az alsó képen: Csizmadia Lajosné, a győztes brigád egyik tagja. A tagság szava — a gazda szava Honvédségtől leszerelt fiatalok találkozója a városi KlSZ-bizottságon Barliti beszélgetésre hívta össze a városi KlSZ-bizottság a honvédségtől közelmúltban leszerelt kaposvári fiatalokat. A fiatalok beszámoltak kato- naél menyeikről, s kitértek ar­ra, hogy a szolgálati idő meg­hosszabbítása miként hatott valamennyiükre. — Megértettük, hogy szük­ség van ránk. Ez a néhány hó­nap még jobban összekovácsolt bennünket — mondották. A kaposvári fiatalok közül többen lettek a honvédségnél párttagok vagy tagjelöltek, és nem egy közülük a magasabb egységek KISZ-bizottságaiban töltött be vezető szerepet. A találkozón a városi KISZ- bizottság titkára arra kérte a leszerelt fiatalokat, hogy mi­nél hamarabb kapcsolódjanak be a mozgalmi munkába, és hasznosítsák tapasztalataikat a civil életben isi Elsőként Koller Pál kért szót. »Azt akarom mondani, hogy az új vezetőség máris jobban csinálja a dolgát, mint a régi. Mert mi volt itt tavaly ? Ha még öt-hat embert adnak a kertészetbe, idejében végez­tek volna a zöldbab kapálásá­val, szedésével, s így 60—70 ezer forinttal több pénzt kap­tunk volna érte. A kukoricában is dolgoztak annyit az asszo­nyok, amennyit bírtak. Az eredmény mégis elmaradt. A kapálást a vezetőség akkor szerveibe meg, amikor már térdig ért a gaz. Az ilyen ha­nyagságra ráfizettünk mind­annyian. A rossz szervezés, a gyenge vezetés miatt elvesztet­tük tavaly a reményünket, a pénzünket. Ha a vezetőség ösz- szefog a szorgalmas tag­sággal, akikor biztosan rendbe jövünk. Van szép joszágállo- mányunk, jó földünk, rétünk, legelőnk, erdőnk; 38—f0 vagy 50 forintos munkaegységünk is lehet a mostani 18 forint 50 fillér helyett. A tagságot nem okolhatja senki a gyenge ered­mények miatt, a vezetőség volt a hibás. Most új az elnök, az agrcmómus meg az állatte­nyésztő, fogadjuk meg a sza­vukat, de ők is a mienket, ak­kor kilábalunk a bajokból.« Az osztopáni Győzelem zár­számadásán hangzottak el ezek a szavak. A résztvevők tanúsá­ga szerint másutt isi szerte a megyében népesek a termelő­szövetkezeti közgyűlések, ezeken hallatja szavát a tag­ság. Érzik, tudják, hogy róluk, sorsukról, megélhetési! faről van szó Ezért beszélnek nyíltan a bajokról, nehézségekről, ezért ostorozzák szenvedélyesen a gazdálkodás tavalyi hibáit, és a gazda bölcsességével taná­csot, adnak ahhoz, hogy az idén szervezettebb, eredménye­sebb legyen a munka. Bonv- nyán keveset, 15 forint 16 fil­lért ér a munkaegység. A tag­ság a zárszámadó közgyűlést nem arra használta fel, hogy siránkozzék emiatt, hanem ke­reste, kutatta annak módját, hogy hogyan juthatnák gyor­sabban előre. Az állattenyész­tést megalapozták, most a nö­vénytermesztésben kell jelen­tősebb fordulatot elérniük. Föl­vetették hát, hogy a vezetőség még a tavaszi munkák kezdete előtt hordássá ki az ősz óta fel­gyülemlett istáttótrágyát. Drá- vaszentesen arról határoztak, hogy pontosan mérjenek mun­kaegységgel minden elvégzett tennivalót. Kisasszondon olyan intézkedés kidolgozását sürget­ték, amelynek révén nem ma­rad az idén talpalatnyi terü­let sem kapálatlan. Általános tapasztalat, hogy nemcsak ve­zetőik, hanem tagtársaik mu­lasztását is szóvá teszik a köz­gyűlési felszólalók. Karódon meg az volt az újszerű, hogy önbirálattal kezdte beszámoló­ját Kromek Pál, a Búzakalász elnöke mondván: »A múlt év elején a vezetőség nem volt ura teljesen a helyzetnek. Jó­magam is gyakran inkább a kocsmába mentem, semmint arról tanácskoztam volna a vezetőség tagjaival, hogy mi­lyen sürgős intézkedéseket kell tennünk.« A zárszámadó köz­gyűlésen a termelés, a be­ruházás, a gazdálkodás meg­annyi nagy kérdése mellett szá­mos apróbbnak tűnő probléma is szóba kerül. Elvárja a tagság — teljes joggal —, hogy a ve­zetőség beszámoljon a szövet­kezetét érintő intézkedéseiről, és adjon magyarázatot észre­vételeikre. A kaposvári Latin­ka Tsz közgyűlésén elszámol­tatták a vezetőséget a szociális alap utolsó forintjaival is. Má­sutt megkérdezték: felelősségre vonták-e a mezőgazdászt, amiért rosszul állította össze a takarmányszabványt, s az abraktakarékosság túlhajtásá- nak következtében leromlott a jószág. A siófoki Egyetértés Tsz-ben az ellenőrzés feltárta, hogy elloptak 237 csirkét, 7 zsák terményt és 25 üres zsá­kot. Mit tettek a vétkesek megbüntetéséért? — ez is ér­dekli a tagságot. Rácegresen a vezetőség év közben leváltot­ta a brigádvezetőt — most az elnök a közgyűlésen indokolta meg ezt az intézkedést. Még egy példa a tabi járásból: a cséplőgép a borsót összetörte, miért nem kötbérezték meg emiatt a gépállomást? Ma már csak ritka kivétel­nek számít az olyan eset, mint ami Miklósiban történt. A zárszámadó közgyűlésen csak a felsőbb szervek képviselői szólaltak fel, a szövetkezeti gazdák közül senki sem hallat­ta hangját. Közös gazdaságaink döntő többségében élénk véle­ménycserét tapasztaltunk. Ez részint örvendetes, másrészt figyelmeztetés is. Örvendetes benne az, hogy mind több em­bernek van mondanivalója közügyekben. Figyelmeztető jelenség viszont az, hogy azért beszélnek januárban, február­ban a múlt nyári, őszi dolgok­ról, mert most nyílott rá először alkalmuk. Arról van szó, hogy termelőszövetkezeteinkben rit­kán tartanak közgyűlést. Éven­ként kétszer összejönni — tervismertetéskor és zárszáma­dáskor — nem elég. Az igaz, hogy az egész falu népét ne­héz havonta összehívni. Tart­sanak hát negyedévenként közgyűlést. Közben pedig min­den hónapban tanácskozzék a vezetőség a küldöttekkel. So- mogyudvarhelven, Somogyvá- ron és másutt is sok tsz-ben ezt teszik. Osztopánban most választottak meg 69 küldöttet, hogy az ő rendszeres ellenőr­zésük alá vonják az új veze­tőség munkáját. A küldöttgyű­lések mellett sok szövetkezet­ben brig’ádértekezletet is tar­tanak. Ezeken a fórumokon mód nyílik arra, hogy megvi­tassanak fontos, időszerű, kér­déseket. Ilyen például a soron1 következő munka megszervez zése, a munkaegységek jóváz írása, a fogathasználat. Így nem évülnek el, nem merülnek feledésbe ezek a mindennapos kérdések, s ha hiba fordult elő, vagy mulasztásra bukkan* nak, azonnal intézkedhetnek. Esztendő végén nemz csak a gazdálkodást, hanem saját munkáját is mérlegre te­szi a vezetőség. Vizsgálnia kell tevékenységét abból a szem­pontból is, hogy az mennyiben felelt meg a szövetkezeti de­mokrácia követelményeinek. Odáig már eljutott a tsz-veze­tők többsége, hogy belátta: szükséges minél gyakrabban tájékoztatni a szövetkezet gaz­dáit a történtekről. Most en­nél tovább kell lépni: ismer­jék föl annak szükségességét is, hogy a tervezett határoza­tok, döntések, intézkedések meghozatala, megtétele előtt is tanácskozzanak az emberek­kel. Helyesen teszi a vezető­ség, ha a gazdálkodás egyik vagy másik ágához legjobban értő parasztemberek kisebb vagy nagyobb csoportját mint tanácskozó, tanácsadó testüle­tet bevonja a szövetkezet ügyes-bajos dolgainak megvi­tatásába, elrendezésébe. Ezzel a vezetőség könnyít munkáján, több ember javaslatára támasz­kodhat, abból pontosabban ki­választhatja a legmegfelelőb­bet. Ezt a tanulságot is adják a zárszámadó közgyűlések ta­pasztalatai. Kutas József Mégis fegyelmi ügy lett belőle... Bar még a múlt év novem­ber 16—17-én történt ez a sza­bálysértés a TRANSZ VILL- han, amelyről a következőkben szó lesz, a kedélyek még ma sem csillapodtak le. Elsősorban azért nem, mert a szabályta­lanságot Varga István párttit­kár, üzemrendészet-vezető. Sza­bó József raktáros, szb-elnök és Vida Emil szállítási felelős követte el. — Nem lesz az ügy­ből semmi, elsimítják — véle­kedett mindenki. A látszat va­lóban ezt mutatta, voltaképpen pedig az történt, hogy Sugár Imre igazgató csak késve, egy újabb szabálytalanság után tudta meg a dolgot, s emiatt a fegyelmi eljárás is későbben indult meg. November 16-én késő este értesítették Varga Istvánt, hogy édesapját súlyos betegen a győri kórházba vitték, azon­nal menjen oda, ha még látni akarja... Szabó József azt ja­vasolta Varga Istvánnak, hogy vegye igénybe a vállalat te­hergépkocsiját, s azon menjen el Győrbe. Szabó József és Vi­da Emil rávették Tiszpergel ÓNODVÁRI MIKLÓS: cd sárga dosszié — Tudod, egy este nálam vacsorázott Sűrűn meglátoga­tott, mert nincs más barátnője. S beszélgettünk ... szerelem­ről, mindenféléről. Akkor mondta, hogy ismer egy Hor­váth Károly nevű magyar or­vost. Elmondta, hogy s mint ötéi Nickelsdorfban, aztán Bécsben, ahol szintén találkoz­tatok. — Folyton terád gondol, és amikor karácsonykor csak éj­fél utánra ért oda a megbe­szélt randevúra, sírva keresett az utcákon és a lakásodon. — Ne mondd! — így van — mondta Rose —nekem elmondta. Én tudom biztosan, hogy szeret. Horváth kimondhatatlanul boldog volt. — Lassan indulhatsz — fi­gyelmeztette Rose —, jobb, ha nem lát meg itt senki. — Időn­ként én majd fölkereslek, ami­kor átadod a SZER részére ké­szített anyagot. Ha valami problémád van, ne telefonálj, és levelet se írj, csak erre a táviratozz. Rose egy cédulára írta a cí­mét. — Legyen a távirat szövege mondjuk ilyesmi, hogy »Reg­gel érsezem. Várjatok az állo­máson«. Akkor én hozzád uta­zom. Jó lesz így? Nem akarom, hogy ott is sokat lássanak ben­nünket együtt. A többit rád bízom. Horváth elköszönt a lány­tól és az állomásra sietett. — Majd elfelejtettem — kiáltott utána az ajtóból Rose —, a másik bőröndben vannak a reprodukciók és a rézkarcok. * • • Korán beült a vonatba. Na­gyon fáradt volt. A bőröndö­ket kulcsra zárta, s a kulcsot a pénztárcájába tette. Aztán kényelmesen hátradőlt az ülé­sen és elaludt. Álom nélkül aludt, ringatta az egyenlete­sen zakatoló személyvonat, amelynek fülkéjében fullasztó meleg volí. Arra ébredt föl, amikor valaki lehúzta mellette az ablakot, és a friss léghuzat megcsapta, összekuszálta a ha­ját. Első tekintete a bőröndök­re esett, a helyén volt mind a kettő, megnyugodott. Hajnalo- dott Megnézte útitársait. Előt­te nagy bajuszos parasztbácsi pipázott, és amikor találkozott a tekintetük, köszönésképpen megbiccentette a fejét. — Jót aludt az elvtárs... — Igen — felelte Horváth, s az »elvtárs« szóra egy kicsit elpirult —, csodálkozom, hogy nem költött fel a kalauz. Hol járunk már? — Nem költötte fel, mert nem hagytam — mondta di­csekvő mosolygással az öreg. — Már Rákosnál lekezelte a kocsit, de az elvtárs olyan jó­ízűen aludt, még a nyála is kicsordult, hogy mondtam ne­ki» hagyja csak békén magát, biztosan megvan a jegye, nem olyan embernek nézem... — Köszönöm! — mondta Horváth — nagyon köszönöm bácsikám, tényleg itt a jegyem. — Aludt mér Pesten is — folytatta az öreg —, amikor én beültem ide. Nem ébredt föl, amikor elindult velünk a vo­nat, azóta nézem, pipa agatok Itt magamnak csöndesen. — Bácsikám nem aludt? — Nem tudok én aludni — nevetett fogatlan szájával az öreg —, csak otthon, az ágy­ban. A vonaton pipázok, pipá­zok, nézegetem az embereket, az állomásokat, meg a csilla­gokat Az előbb lehúztam az ablakot, mert nagy volt a füst. Nem messze van már Mező­falva, ott leszállók. Az elvtárs meddig utazik? — Erdőslakra egészen — fe­Tibor gépkocsivezetőt, hogy vigye el őket Siófokig. A me­netlevél csak kaposvári helyi közlekedésle volt kiállítva. A gépkocsivezető először vonako­dott, de mivel felelős vezetők­kel állott szemben, engedett kérésüknek. S nem Siófokra, hanem Győrbe vitte Vargát és Szabót (Vida itthon maradt). Másnap este érkeztek vissza. Varga felesége november 17-én telefonom közölte a vál­lalat igazgatójával, hogy férjé­nek sürgős családi ügyben el kellett utaznia, s érre a napra utólag adjon néki szabadságot. Az igazgató állítása szerint Vargáné nem említette a gép­kocsi igénybevételét. Nem be­szélt erről visszaérkezése után Varga sem. Szabó még arról is »elfeledkezett«, hogy a ma­ga és a gépkocsivezető számá­ra szabadságot kérjen. Az üzemben különböző men­demondák terjedtek el az üggyel kapcsolatban. A többi között azt is rebesgették, hogy az igazgató engedélyezte a sza­bálytalanságot, ezért nem in­dított fegyelmit. így érkezett éi január 5-e. Vida Emil ezen '{a napon disznót akart vágni, s ' megemlítette Szabó Józsefnek, hogy »csúsztatni« fogja túl­óráit. »Te úgyis annyit dolgo­zol, maradj csak otthon, meg- érdemled azt a nyolc órát«, hangzott Szabó válasza. Még azt is megtette, hogy a távol maradó Vida kartonját reggel az üzembe menet lebélyegezte. Egyik beosztottját is kivonta Vida a munkából, hogy az ne­ki a disznóölésben segédkez­hessen. Annak a kartonját egy másik dolgozó bélyegezte le. »Emiatt sem lesz baja senki­nek — mondogatták az üzem­ben. — Vidáék segítettek sza­bálytalanul gépkocsit szerezni Vargának, ő is elhallgatja csa­lásaiért.« Kéz kezet mos — gondolták. De nem így történt. Varga, amint tudomására jutott ez az eset, azonnal jelentette az igazgatónak. S minthogy a vál­lalatvezető közben az előző ügyről is tudomást szerzett, megindította a fegyelmi eljá­rást mindkét szabálytalanság miatt. Varga István párttitkárt írásbeli megrovásban részesí­tették, megvonták tőle az ez évi nyereségrészesedés 25 szá­zalékát. Köteleztek az okozott kár 60 százalékának — 1100 forintnak — a megtérítésére is. Szabó József szb-elnök ugyancsak írásbeli megrovás­ban részesült, évi szabadságá­ból egy napot, a nyereségrésze­sedéséből 25 százalékot levon­nak, s meg kell térítenie a kár 40 százalékát Vida Emilt írás­beli megrovással sújtották, s nyereségrészesedéséből 15 szá­zalékot vonnak le. Sz. L. Az ausztráliai munkanélküliek tragikus sorsa Frank Hardy ausztráliai író a Tribune c. lapban megrendí­tő riportot közölt a hazájában uralkodó munkanélküliségről. lelte Horváth —, s minek volt lEdyebek fcözöít a következőket Pesten, bácsikám?, iírta.. , 1 »A hivatalos statisztika sze­A fiamnál jártam, aki ott | rint Ausztráliában több mint egyetemem tanul. Már ötödik!Hl 000 munkanélküli van. Ez ... orvostanhallgató * ® szám azonban semmit sem »r ,,, ___ „___, { mond a velük lejátszódó ezer­N e beszeljen! - Honra- jnj/i tragédiaroL NincSenek kő­thofe kis izgialom lepte meg. —tzöttük erőszakoskodók vagy Csakugyan? I bűnözők. Ennek ellenére a — Úgy bizony — örült meg ♦ rendőrség minden este meg­az öreg az elvtársnak isi tervezetten üldözi a »fölös- _ . .. Xleges embereketA rabszal­van valakije ott. Xlító kocsik effajta emberekkel — Magam is orvos vagyok...ítélnék meg, és lecsukják őket, — Pardon! — s most a pd-! vagy »erőszakoskodásért« fél- pázgató bajuszos bácsin volt ápoltra verik. Megismerkedtem ° . . . ..légy munkanelkulivel, akit a csodálkozás sora, meg a pipát t rer}dörök véresre vertek, hogy is kivette a szájából —, ne ha- ♦ beismerjen egy bűncselek­csupán egyszer eszem, mert ez is hat schillingbe kerül.- Kilométeres sorokban várakoz­nak a munkanélküliek egy-egy tálka levesért egy ilyen gazdag országban, mint Ausztrália — s ez mindennapos jelenség.« ragudjon, hogy nem mindjárt. (FolytatiukJ láttam; ményt, amelynek tettesét nem \ sikerült kézrekeríteniük. Meg­♦ kérdeztem, hogyan távlá'k'i­* zik. Azt válaszolta; »Naponta Több mint 3200 orosz nyelvtanfolyam Csehszlovákiában Csehszlovákiában évről év­re nagyobb az orosz nyelvtan- folyamok sikere. A csehszlo­vák dolgozók az idén több mint 3200 nyelvtanfolyamon sajátítják el az orosz nyel­vet. A nyelvtanfolyamodon rendszeresen gyakorolják a szakirodalmi fordításokat. A különböző szaklapok cikkeinek lefordítása lehetővé teszi szá­mukra, hogy elsajátítsák az élenjáró szovjet termelési tie pasztalatokat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents