Somogyi Néplap, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-10 / 34. szám
Szombat, 1962. február 10. 3 SOMOGYI NÉPLAP A nyughatatlan ember Kaposváron a Kossuth La- ■JDS utca és az Arany utca sarkán áll egy új ház. Külseje még vakolatlan, a szobák festettének. A szomszédok és az arra járók nemegyszer még éjféltájban is világosságot látt oak a házban vagy a mellette tevő kis műhelyben. — Nyughatatlan ember — vélekednek az új ház gazdájáról. A tulajdonos — Papp József, a Sütőipari Vállalat TMK csoportvezetője — valóban nyughatatlan ember. Mindig valami újnak a megteremtésén vagy valami réginek a módosításán, korszerűsítésén fáradozik. Nyűgkerületi Sütőipari Vállalatnál és a Szegedi Vendéglátó Vállalatnál is bevezették. Ezért az újításomért eddig 34 ezer forintot kaptam. Centrifugális lisztszitáló gépét az ország valamennyi sütőipari vállalatánál bevezették. Ezért 45 ezer forint újítása díjat kapott. Papp József újításai eddig több mint másfél millió forint megtakarítást eredményeztek a népgazdaságnak. Talpal János igazgató a Sütőipari Vállalat egyik legjobb dolgozójának tartja Papp Józsefet, Gépész és motorszerelő nem alszik, amíg elgondolását meg nem valósítja. Tagja a megyei újító tanácsnak, kétszeres kiváló újító, birtokosa az újítók ezüstjelvényének. Még arra is jut ideje, hogy iskolába járjon. A gépipari technikum harmadik osztályában tanul. Lakása is mutatja, hogy itt újító lakik. Négy éve használ olajtüzelésű kályhát, először neki volt ilyen az országban. Most azon gondolkodik, hegy az olajtüzelést miként tehetné a sütőkemencéknél még gazdaságosabbá. S ha sikerül — márpedig sikerülni fog, állítja határozottan —, akkor 20 százalékos megtakarítást érnek el ezzel a berendezéssel. Sz . L. hatatlanságának eredménye ez a kétszobás, összkomfortos, alápincézett ház is. — Mindig azon töprengek — mondja Papp József —, hogy hogyan tudnám meggyorsítani, egyszerűsíteni a munkát, hogyan lehetne a hibákat kiküszöbölni. Amikor például az olajtüzelést bevezették az üzemben, éjszakákon át talpon kellett lenni az olaj nagy víztartalma miatt. Már alig bírtuk leküzdeni a fáradtságot Sokat gondolkodtam azon, hogyan lehetne a víztartalmat csökkenteni. Egyik éjjel aztán tó ötletem támadt, s a következő éjszaka meg is valósítottuk: készítettünk egy víztelenítő berendezést Azóta nincs baj. Sokat törtem a fejem azon is, hogy hogyan tudnánk az olajat minél gazdaságosabban felhasználni. Ez adta az ötletet egy tüzelőfej elkészítéséhez. Ezt nemcsak Kaposváron, hanem a Budapesti V. a szakmája, de inkább lehetne ezermesternek nevezni. Házát némi segítséggel maga építette, ő végezte el a villanyszerelési és betonozási munkákat, még a cserépfedést is. Munka közben lábát törte, de míg fekvő beteg volt, sem pihent — fes- tegetett. Mert fest is »szabad idejében«. Lakását maga készítette portrék, tájképek díszítik. Nyughatatlan természetéről árulkodik szobájának asztala is: rajta szakkönyvek, rajzok, jegyzetek sokasága, újságok, a készülő vagy a már elkészült újításokra vonatkozó följegyzései stb. Újító munkájában néha harmadikos gimnazista űa, Attila segédkezik neki. Ha valami nem sikerül — mint a szitálógép első kísérleti példánya —, nem veszíti el kedvét. Töpreng, éjszakákat Földművelés 5000 méter magas fennsíkon llbet nyugati részenek tó nevű vidékén, amely ötezer mé* tér magasan fekszik a tenger« szint fölött, a felszabadulás előtt tulajdonképpen nem fog- lalkoztak földműveléssel a* emberek. Hosszú időn át assfe hitték ugyanis, bogy ilyen magasságban egyszerűen lehetetlen meghonosítani ország más részeiben hagyományosan termesztett mezőgazdasági kultúrákat. Ez volt a múltban. Jelenleg viszont egészen más a helyzet. Ari vidékén a múlt évben már kukoricát, kölest, gyapotot és cukorrépát ültettek. Ezen a fennsíkon körülbelül 30 000 tibeti él, a 400 000 négyzetkilométernyi terület lakosai mégis állandóan gabonahiányban szenvedtek. Főleg állattenyésztéssel foglalkoztak, 9 földművelés lényegében csak amolyan háztáji formában folyt. Ez a helyzet most gyökeresen megváltozik. A tervek szerint ez évben már teljesen önellátóvá válik a vidék lakossága kenyérgabonából és más mezőgazdasági termékekből. Wita közben részvevőtől. Nehezen «■*. dtü a vita. Senki sem akart első lenni a felszólalásban. Pedig a gyűlést vezető elnök szaporán nógatta az embereket: — Szóljanak hozzá, elvtársak, mondják el bátran a véleményüket az eredményekről és a hibákról.-. — Feszült csend. A csendnél csak néhány irodai alkalmazott türelmetlen fészkelődé- se volt nagyobb. Ők függetlenítették magukat a többi Nyugodtan falatoztak és beszélgettek. Nem zavartatták magukat. Már-már úgy látszott anélkül ér véget a vezetőségválasztó taggyűlés, hogy a tagság elmondja véleményét. S egyszer csak megtört a jég. Fiatal munkás kért szók »Van-e törvény arra, hogy vasárnap berendelnek dolgozni bennünket hétfőn pedig csúsztatunk« tette' szóvá panaszát egyszerű, keresetlen szavakkal. Még megtoldotta: »Öltözőszekrényeinkbe bejárnak az egerek, hozzányúlnak az ennivalóhoz, hogyan együnk így?« Megeredt a sző másokban is. Szakszervezeti demokráciáról, üzemérdekről, jogokról és kötelességekről beszéltek. A felszólaló munkások és az üzemvezetők képviselői aprópénzre váltották mindazt, amit a beszámoló nem éppen konkrétan így fogalmazott Albert Imre. az hj szb-titkár meg: »Varrnak, eredményeik, de többet is tehettünk volna...« A hozzászólók legtöbbje az »ami a szívemen, az a számon« elv alapján fejtette ki véleményét a gazdasági vezetésről, a szakszervezeti bizottságról. Az egyik munkás szépítgetés nélkül elmondta, hogy véleménye szerint a szakszervezeti bizottság nem törődött a munkaversennyel, különösen a szocialista brigádmozgalommal. Az értékelést baráti alapon végezték, akinek több barátja volt, az több szavazatot kapott. Nem rejtette véka alá véleményét, a szakszervezeti bizottságról sem. Szerinte az S2sb-ben nem volt kollektivitás, mindent egyedül a titkár akart végezni, no meg nem is nagyon segítettek neki a többiek. A vitában kiderült — ezt Csanádi elvtárs, a területi bizottság titkára is megerősítette —, hogy a cukorgyár gazdasági vezetői néha a szakszervezet megkérdezése nélkül vagy a .szociális szempontok fi gyeimen kívül hagyásával bocsátanak el embereket. Arra kérjük a gazdasági vezetőket — mondotta az egyik felszólaló —, hogy a törvények szellemében intézkedjenek. Kitért a hozzászólásokban elhangzott bírálatokra Szőke Pál elvtárs, a Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsának vezető titkára is. Arra kérte a munkásokat, hogy sokkal nyíltabban, bátrabban beszéljenek, és ha akad olyan vezető, aki retorzióval él a véleményét nyilvánítóval szemben, azt meg kell büntetni. Egyetértett azokkal, akik bírálták a szocialista brigádok értékelésének cukorgyárbeli módszerét. Hangsúlyozta, hogy ebben is, akárcsak a jutalomelosztásnál, illetve az üdülőjegyek odaítélésébert a kollektíva döntsön. Ez a mód a leghelyesebb, mert kizárja az elfogultság és az igazságtalanság lehetőségét. Azt akarjuk, hogy ne legyenek kiváltságosok, ezért kérjük a ■munkásokat — hangoztatta Szőke elvtárs —, hogy erezzenek felelősséget az üzem dolgaiért Hogy ez így legyen, ahhoz az kell, hogy a munkások választ kapjanak tanácsaikra, javaslataikra, hogy érezzék: komolyan veszik szavukat. A munkások és a lelépő szakszervezeti tisztségviselők közül többen is felhívták a figyelmet: hiába választják titkárnak a legügyesebb embert is, ha nem kap elegendő támogatást, ő is belefárad, s az & munkája is üresjárattá válhat. Az új szb-be öt—tíz, sőt húszévesnél is hosszabb szak- szervezeti múlttal rendelkező embereket választottak a cukorgyáriak, így minden feltétel megvan ahhoz, hogy a vitában elhangzottakat hasznosítva fellendítsék a szakszervezeti életet megyénk egyik legrégibb üzemében. Varga József FELELŐSSÉG VÁR RÄNK... MILYEN HAMAR ELSZALADT ez a két hét! Azt hittem, hosszú lesz ennyi ideig tévői lenni otthonról, és szinte észre sem vettem, máris itt a vizsga. Igen sok volt a ta- nulnivaló. Foglalkoztam azelőtt is növényvédelemmel, de nem hittem, hogy mennyi, edmegtaniulni itt a tanfolyamon. Több mint hetvenen jöttünk össze Bogláron a megye szövetkeze teibőL Büszke vagyok, hogy már az első tanfolyamon részt vehetek.., Mert a megyében ilyen még nem volt! Hogy szükség van-e rá? De mennyire! Nemcsak azért, dig ismeretlen dolgot fogok mert a Növényvédő Állomás ÓNODVÁRI MIKLÓS: sárqa dosszié te, s bár már elhatalmasodott __ Délfelé visszajövök. Ad- A hajnali csöndben pukka* kényelemben. Jönnének csak rajta a halálos kimerültség, c fígra állítsa össze a jelentést, násszerű zajt csapott a fegy- ide: kúsznak át ilyen életve- minden tagját zsibbasztotfca a gépei kikerülnek a gépállomásokra, és onnan kapjuk meg mi, hanem azért is, mert bebizonyosodott, hogy ha eredményesen akar a szövetkezet dolgozni — márpedig mindenütt ez a cél —, akkor saját hatáskörében sem hanyagolhatja el a növényvédelmet... Tanfolyamvezetőnk, Horváth Gyula, a megyei mezögazda...................... Jsági osztály növényvédelmi I előadója is erről beszélt nél messzebb innen, hogy egér-1 a megnyitón. Azt mond- utat nyerjen. Tíz perc múlva |ta: igen fontos, hogy a szö- aa erdő szélére ért, nem mész-1 vetkezetek az alapvető nö- sze a fák között házak fehér- fvényvédelrm munkát maguk lettek. -végezzék eL Ehhez szakember — Falu lehet. Onnan is feu- -kell. A kártevők, a betegségek tyaugatás hallatszik. ff11«1 akkor védekezhetünk a Messze, nagy ívben elkerül- |leghatasosatoban, ha megszererdész De kérem, én nem vagyok ver, amikor a lángcsóva ki- szély között a határt, ahol fáradtság, elszántan vonszolta 1 — _'Z —.f—k* A n gr, -v,i rí rvr, ___—w.—X O..nAv. — r.n l obbant a cső végén. A ma- minden fa, minden bokor mö- magát tovább. Szomjas volt, vezzük az üzemi növényvédelmet, s azért vagyunk mi itt, hogy ez valóra válhasson. KOMOLY MUNKA folyik itt a tanfolyamom. Hiszen nagy felelősség vár ránk, ha visszamegyünk... A múltkor __Hát akkor mi az isten ha- darak riadtan rebbentek föl a gött járőrt lát lesfcelődni az kiszáradt a torka, megdagadt, r agját keres itt maga? fákról, s menekültek be a sű- ember, ahol retteg még a fel- ^ fért el a szájában a nyel_ Foertto úr _ nyafogte nite A* «fcz ™sokat vote, mól egy S* eneklo hangon az öreg —, hl- megelevenedett az erdő, özek, ban ver a szive, ha egy sza J . mégs„m hnev ék itt szarvasok iramodtak meg. s ráz ág reccsen a talpa alatt. pohár vízért Meg inkább fe-58 eves mar, mégsem szén tetszik tudni, hogy én itt szarvasok iramodtak meg, s ráz ág reccsen a talpa alatt, remete vagyok... vitték a hírt a többieknek: restell tanulni. Azt mondta----------------------- „ , u , ~ ^ renfte Úr! kNC koZta SZomÍÚSÓgát> hogy a Mnekem: - Tudod, én tizenhat — S ki van még a hasiban? embert öltek. Valahol bagoly haragudjék, de nekem ma biz- a házak között gémes- 5 éves koromtól fogva szeretem — Csak én magam, kérem, huhogott vésztjóslóan. Horváth halkan fölnevetett: A remete hangtalanul »Hiszen ez remek! Akkor nem hant ed, s a gyufásdóboz fedezhetnek föl!.. —■ Menjen és imádkozzon! messzire. — kiáltotta jókedvűen, és nekivágott a ház mögötti sűrűnek. tonságban kell Budapestre ér- batgkBt látott zu- nem. cső- Mintegy másfél órán át gya♦a nálamnál okosabb embere— Nem, a faluba nem sza- jket hallgatni, és mindig szívnanx ea, s a sjuyacuyyuAVA. ..I®« c te,- . - _ iügyem volt a növényvédelem, rögve gurult széttárt kezéből logoit az erdőben: lassan itt is bad bemennem. Erre szigorúan jD~ azelött hiába csináltam, ha A MEGLEPETÉS M világosodott, a reggeli nap- figyelmeztetett Rogger is. A }a szamszéd nem tette. — Igen fény atszurődőtt a fák zöldéi- határmenti községekben a la- lörül — mondta —, hogy öreg lo lombjain Nem ismerte ate- , figyel minden idegent létére is a szövetkezet erre a Amikor az orvost újra ed- repet, bar Gyarmathy kioktat- kossag figyel minőén laegent. Lisztsógre Jelölte Sok hasznoKétszáz métert haladhatott, nyelte a fák: között a sejtelme® ta az erdei tájékozódásra is. Alig lakhat itt harom-negyszaz megtanult. Náluk a légionamikor más gondolata támadt, homály, s újra fölismerhetett Egyszerre megtorpant. ember, azonnal feltűnnék kö- {tosabb a burgonya-, a do— Úristen, hátha nem is jo és átadnának az első »hány- és a gyümólcsvédelem artvHn ^ fezért a továbbiakban o ezzel »A határőrök fölfedezik a nyo- lenné vált előtte minden, ak- momat, és farkaskutyával utá- kor döbbent rá, mi történt tu- nam jönnek... A remete sze- lajdonképpen. Megtántorodott mélyleírást adhat rólam.« tettétől. Riadtan futni kéz- körülötte zúgott az erdő. A ta- Visszafordult. A kutya meg- dett, s azzal nyugtatta magát: irányba megyek! Tanácstalanul álldogált 0tt; rendőrnek. Kényszerítette magát, I jfog részletesebben foglalkozni • mii t növényvédelmi felele s. * xx B------- nácstalanság teljesen megza- viselje él a szomjúságot, s egy; Bajna Feri a kaposvári tszi smerte, nem acsarkodóit rá. »Mit tehettem volna mást? Ha varia, nem tudta, merre tart- magaslaton ahonnan viszony-1af.n^g “sy be*z®1> Horváth bekiabált a házba, nem én ölöm meg, a remete öl son.......................................,a„ «, tartható dnndo. Nem sósat xoglalkozott azelőtt novenyvedelemA reszkető öreg ismét meg- meg engem. Utánam küldi a jelent az ajtóban. nyomomat követő határőröket, — Van egy szál gyufája? s engem elfognak. Kettőnk kö— Hogyne, máris hozom. zött ennek így kellett történni. Sietve csoszogott elő a gyű- önvédelemből öltem... Mr. ember csodálkozó arcát, Iával. Horváth megvárta, Rogger nem dicsérne meg ér- kor felakadt, kimeresztett szeamíg elválik az ajtótól, s a fe- te, de hát kérdezem én: mit mefckel a földre zuhant. Hal'- Mégis, meg kellett volna lag ÍÓ1 szemmel tarthatta a____ a remetétől kérdeznem... környéket, megpihent. Átvizs-1 , a-» mondia. ahoev A remete! Maga előtt látta gálta zsebeit, nála volt min-|telnek a napok; eg>Te jobban a szakállas, csíkos ingű öreg- den: az igazolványok, amelyek * látja> mennyi mincemt meg- ami Szabó Zoltán névre szóltak, | menthettek volna, ha márko- zsebkése, öngyújtója, töltőtől-1 rabban a fejében van az, amit hérre meszelt falú házikó előtt csinált volna ő az én helyem- lotta a kutya rémült, síró uga- la> 500 forint készpénzben és jó célpontot nyújt az öreg. Az- ben?« Úgy van! Mr. Rogger és tását, amint az erdőbe rohant, némi apró egy kopott pénztártán előrántotta hangtompítós Kömer is könnyen beszél a belga pisztolyát, és kétszer rá- müncheni villában berende»Ha fölfedezik, végem van!« Ismét futni kezdett. Nem cában. »ott zett abszolút bánta, bármerre, csak ai, mtt (FoiytatjukJ :most tanult meg. : Hát ilyen err ferek kei va- •gyok együtt Ök is meg a ■ Nagyszakácsiból jött Kiss ‘ Énére se, meg mindannyian ;azt mondjuk: most már csak az a kívánságunk, hogy haha- zamegyünk, a vezetőség hallgasson meg bennünket, segítsen hasznosítani mindazt, amit itt tanultunk. SOSEM HITTEM VOLNA, hogy két hét alatt ennyi mindent meg lehet tanulni. Az a szerencse, hogy igen jó előadóink vannak. Lakatos And* rás, a bogiári gazdaság főkertésze, Molnár Imre megyei főmezőgazdász, dr. Rajniss La* jós, a Kertészeti Növényvédelmi Kutató Intézet tudományos munkatársa. Horváth Gyula, a tanfolyamvezető, Tóth Lászióné, Kupái József, a Növényvédelmi Állomás munkatársai tartottak előadást. Mondhatom, nagyon élvezetes volt mind. Tizedikén tesszük le a szakmunkásvizsgát. Akármilyen idős is az ember, ha vizsgáról van szó, diákká válik, és bizony izgul. Bár nem új dolog egyikünknek sem a vizsga, hiszen majd mindanny i un knak van már valami képesítése; Még meg is mosolyogtuk, hogy most előkerült a ládafiából minden megsárgult dokument, ami valami tanfolyam elvégzéséről tanúskodik. Mert csak úgy vizsgázhatunk, ha az ember igazolja, hogy már végzett valamilyen tanfolyamot, és legalább kétéves gyakorlata van. A mi csoportunkban már majd mindenki tanult, sokan még most is ezt teszik. Kit is említsek? Itt van például a nagybajomi Horváth József, a kétszeres ezüstkalászos gazda, a csurgói Csertis József, szakiskolát meg ezüstkalászost végzett, a pogányszentpéteri Ko- del-a Ferenc, kitűnő eredménynyel végezte él a mohácsi szakiskolát, a somodori Fehér Sándor, tanfolyamunk bizalmija jeles ezüstkalászos gazda. REMÉLEM, hogy sikerre? vizsgázunk. Izgulunk ugyan, de örülünk, hogy itt vagyunk, mert újra csak azt mondhatom, hogy növényvédelem nélkül helyesen és jól gazdálkodni nem lehet. Föl jegyezte; Vörös Márta
