Somogyi Néplap, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-07 / 31. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, 1962. február % AZ ERŐS MEQÁLLJA... Délután . negyed hat. Erősen sötétedik. A Május 1. utca neon-»alagút«-ja sétáló, bevá­sárló, szórakozni induló vagy hazafelé tartó emberekre veti éles, hideg fényét. »•Szórakozni, ofljvasmi, sétál­ni ... Ez néhány év múlva ne­künk is osztályrészünk lesz majd ...« Bizonyára sokszor gondolnak ilyesmit azok, akik munkájuk után az iskolapad­ban folytatják a napot. Késő estig — hetente négy alkalom­mal. A Cukoripari Technikum termeiben délután 3—4 órától este 8 óráig folynak a felnőtt tagozat órái. — Négy szakterületen, két tanulócsoportban oktatjuk halit- gatóinkat — tájékoztat ben­nünket Lőczy Zoltán igazgató. — A létszám, sajnos, a tavalyi nagyarányú lemorzsolódás miatt nagyon kicsi. Ebben a tanévben első osztály nem in­dult; a mostani másodikban a tavalyi huszonhatból tizenha­tan folytatják a tanulást. Eb­ben az osztályban a tartósító- és húsipar, illetve a tejipar dolgozói végzik szaktechnikumi tanulmányaikat. A harmadik osztályba huszonegy cukoripa­ri, illetve sütő- és édesipari technikumi hallgató jár. A humán és természettudományi tantárgyakat — osztályon be­lül — együtt hallgatják; a szaktárgyak óráin mindikét ta­nulócsoport külön válik. ■— Mi a Véleménye, igazgató elv-társ, as iskola felnőtt hall­gatóiról? — Nagy igyekezettel tanul­nak. Nem azért a papírért, amit négy év után kézihez kapnak, hanem a tudásért. Sajnálatos viszont, hogy pont azok az üzemi vezetők mond­tak búcsút az iskolának a múlt tanév elején — két hét után (!) —, akiknek kötelező lenne a technikum elvégzése, s akik a legjobban szorgalmazták a tagozat megindítását. Csöngetnek, a hallgatók ki­jönnek az óráról. Néhány perc szünet, kikapcsolódás, néhány szippantás a cigarettából, s az­tán vissza. Összpontosítani a figyelmet, újabb csatát vívni a fáradtsággal* az elnehezülő pillákkal... A második évfolyamnál ma­gyaróra után beszélgetünk a Tejipari Vállalat és a Húsipa­ri Vállalat dolgozóival — Akaraterő kérdése — vall a tanulásról és saját magáról Az egyenáramú mágneses mérőműszereket ismerteti Paál Je­nő tanár a harmadik évfolyam fizikaóráján. Óra előtt, szünetben a harmadik évfolyam hallgatói. az egyik hallgató, Mágori Ti­bor. — Két gyermekem van, kislányom a Cukoripari Tech­nikum nappali tagozatára jár. A feleségem érzi meg legjob­ban az én esti iskolámat, hi­szen nem tudok segíteni ne­ki, ti — Lemaradás esetén hogyan tudják pótolni a mulasztotta­kat? <—i Amikor hiányzik valaki, de a nehezebb anyagrészek feldolgozásánál is ez a kis­lány segít bennünket; neki az érettségije is megvan, elma­gyarázza, amit nem értünk -— Magyaróra a második évfolyamon. Nagy József, a Tejipari Vállalat dolgozója házi feladatát olvassa fel. Középen: Arufrássy Antal tanár. mutat Bemáith Lajos a hátsói padiban szerénykedő Sütő An-i nára, a hűtőház segédmunka $ sara. I A másik teremben a harma­dik évfolyam hallgatóinak fi­zikaórájára is ellátogattunk. A hallgatók többsége itt is csa­ládos. — Levesszük a kalapot az, asszonyok előtt. Az ő áldozat-, vállalásuk nélkül nem tud-i námfc ezt végigcsinálni — mondja Valkó István, a cu­korgyár lakatosa, s ezt mind­nyájan megerősítik. Igen. Napi nyolc óra az1 üzemiben, négy-öt óra a tech­nikumiban; otthon egyéni ta-, nulós, házi feladatok elkészí. tése: ennek a föltételeit az' élettársak biztosítják. S mint a tanulmányi eredmények bi-( zonyítják: a feleségek, a csa­lád áldozata nem hiábavaló. A bukás nagyon ritka, erről' tanúskodik a hármas-négyes ( közötti átlagos tanulmányi i eredmény is. »Akarat kell hozzá...« Sok-1 szar hallottam ezt aznap este, s e gondolat nyomán a £öltő sorai muzsikáltak bennem: »Előtted a küzdés, előtted a pálya — Az erőtlen csügged,, az erős megállja.:.« i W. E. TÁBIKA 3<9Pők MOST MÁR MINDEGY. Cukorra fogunk mosakodni? Én aura számítottam, hogy egy világsikert aratott re- ,A vüé« cukortermelése geny filmváltozatot latom, tás szükségleteit. Éppen Ezért is vettem meg a je- ezért a szakemberek mag- gyet a Vád tanúja előadása- próbálnak a cukor számára ra. És akkor mi történik? máf felhasználási lehetőséget 0 ___ f - is teremtem. Londonban pel­S orra peregnek a feliratok, <jául a trópusi termékek ku- aztán megjelenik egy mon- tatóintézetében kísérleti stá- dat. »Agathe Christe világ- diumban van az a módszer, sikert aratott filmváltozata.« amelyet a cukorból állítottak Szeretnék felkiáltani: »De elő. Mint mondják, a eukor- kérem, én nem az író film- ból készült mosószernek igen i változatára vagyok kíváncsi, nagy előnye lenne az is, hogy a hanem a regényének film- a hagyományos mosószerek- i1 változatára.« kel ellentétben nem szeny- t* Pgy nyezné a csatornák vizét, mert a vízben élő baktériu­mok fölemésztenék. # . • . <> Láncra vert feleség <[ Utóhang a „kukák“ ügyében Tegnapi számunkban ezen a helyen megemlékeztünk a Beloiannisz u. 5. számú ház- Salvatore de Vita szicíliai tömb lépcsőházaiban beteűie- építőmunkás annyira félté- ó pített új szeméttárolóikról. keny volt 21 esztendős fele­időközben ezek a szeméttá- sógére, hogy esténként to­roló edénykék kiebrudaltat- fekvés előtt vaslánccal fűzte tak a lépcsőházi bejáratok össze az asszony bal bokáját ele. Szó, ami szó, ezzel a - t lépcsőházban való közvet- 60 a *Jat Jobb h«*«®1- len szeméttárolás lehetősége akart bizonyos lenni benne, megszűnt De ha vala- hogy az asszony nem lesz A ki most végigtekint az utca- hűtlen hozza. A fiatalasszony <• rész megváltozott képén... néhány napig tűrte az eljá- < J Persze ez nem kötelező. 18 rast, azután értesítette a kuka nem a világ; ha nem rendőrséget A szicíliai nézem, nem látom, s külön- • Othellót 8 hónapi börtönre (> ben idővel ezt is meg lehet ítélték, de az ítélet végrehaj- szokni. tását felfüggesztették. Úica ßUfUiik a „UU vitcítyzsMla* éjikéi Emlékeztetőül elöljáróban fel­soroljuk az ókor »hét világcsodá­ját«: 1. az egyip­tomi piramisok, 2. Szemirámisz ki­rálynő babilóniai függőkertjei, 3. az efezusi Artemisz templom, 4. Phei- diasz Zeusz-szobra Olümpiában, 5. a halika masszoszi mauzóleum, 6. az alexandriai Pha­rosz, vagyis vilá­gítótorony és 7. a rhodoszi kolosz- szus. Utóbbit Rhodosz- sziget jelenlegi polgármestere is­mét fel akarja építtetni. A rho­doszi kolosszus 33 méter magas volt, és bronzból ké­szült. Minden va­lószínűség szerint földrengés követ­keztében dőlt le. Még maradványai sincsenek, mert i. u. a VII. század­ban a szaracénok 900 tevére rakták fel a kolosszus darabjait, és ma­gukkal vitték a sivatagba. A ko­losszust most Rho- dosz szigetén bronzszínűre pá­ti n ázott alumí­niumból akarják újból fölépíteni. HÁRMAS VAGY NÉGYES? z asszony főirezzen az ajtónyitásra, de megismeri férje lé­péseit, motozását az előszobában. Üjra munkájába mélyed, az előtte fekvő osztá­lyozónapló nyitott lapjára me­revíti tekintetét. Akkor sem néz föl, amikor férje belép a konyhába, odamegy hozzá, és megcsókolja a nyakát. Fino­man, nagy gyöngédséggel. De asszonya nem mozdul. Csak álig észrevehetően rázkódik meg a teste, mintha azt fejez­né ki: — Hagyj békén, elég a bajom, nincs kedvem enyeleg- rá. — Az ember meg is érzi ezt. Szótlanul veti le kiskabát- ját, sáros csizmáját kezdi húz­ni, melegítőbe öltözik. Üjság után kutat. De nem találja, kérdezni nem akarja, így csak leül. Nagy sokára szólal csak meg: — Még mindig a Kovács gyerek osztályzatán töprengsz? Az asszony válla megrán­dul. Férje látja: hangtalanul sír. Mit tegyen? Vigasztalja? Adjon tanácsot? Hiszen már megmondta, nem kell olyan lelkiismeretesnek lenni, ha et­től függ a családi békesség, a nyugodt élet. Mert ezt az álla­potot nem bírja sokáig. Egész nap futkos, veszekszik az em­berekkel, néha még magával az elnökkel is, most meg rá­adásul itt a zárszámadás, a feje kábul bele, fáradtan ván­szorog haza esténként, és ak­kor itthon nemhogy nyuga­lom, barátságos otthon, mo­solygó, kedves feleség, hanem szipogó, ideges asszony várja. Meddig lehet ezt bírni? Ki is mondja nyugodtságot erőltetve magára: — Aztán ez mindig így lesz? Az egészséged megy tönkre, meat veszed észre2 Meg az egész jövőnk! Mi lesz később, ha már féléves együttlét után is ilyen estéink vannak? — Könnyen beszélsz — vág vissza könnyeit törölgetve az asszony. — Te még ilyen hely­zet előtt nem álltái. — Á, dehogy. Manapság ter­melőszövetkezeti agronómus- nak lenni a világ legkényelme­sebb állása. Persze. — Csak gúnyolódj. Minek is jöttem haza! Ebbe az átkozott faluba, ahol nevelkedtem, ahol a szüleim is élnek... Csak szenvedés az ember élete. — Végül még én leszek az oka az egésznek, mert meré­szeltem megkérni a kezed és idehoztalak. De ha egyszer itt biztosítottak lakást számunk­ra! Meg az embereket is meg­szoktam, nem szeretem a he­lyemet minden évben változ­tatni. Úgy nem lehet felmu­tatni semmit. — De én meg ezt nem bírom ki! — tör fel az asszonyból az elkeseredés. — Hogy rólam azt terjesszék, nem értem a mun­kámat, fiatal vagyok meg rész­rehajló. — Most aztán elég legyen! Azt mondom, ha ezt az ügyet nem zárod le magadban egy­szer s mindenkorra, hát... Idejében visszakapta a szót, és így folytatta: — Csak ak­kor járok haza, ha már alszol. A többi szabad időmet a kocs­mában töltöm. áskor hasonló kitö­résekre sírógörcsöt kapott volna a fia­talasszony, de most csak a naplóra réved tekinte­te, azzal sem törődik, hogy férje öltözködni kezd, vacsorát sem evett, és köszönés nélkül elrohan. Nem, a kocsmába nem megy, azt tudja, sosem szeret­te a szeszes italt, talán csak sé­tál egyet és visszajön. Nincs ereje, hogy fölkeljen és utána­kiáltson. Csak nézi a fekete vo­nalak közé szorított számokat, önkéntelenül is újra maga elé idézi a másodikos Kovács Bé­la feleleteit a táblánál, he­lyén; átsiklik tekintete az asz­talon fekvő nyitott számtanfü­zetére. Aztán a gyerek anyja jelenik meg előtte. Ahogy egyetlen koppantás után, fele­letet sem várva berontott az osztályba, odasietett a fiához, és nekiadta a tízórait. Őrá, a tanítónőre rá sem nézett. Alig tudta folytatni az órát. Így be­jönni ... Még akkor is, ha szü­leik haragban vannak. Afféle régi, elszántási pörlekedés. De ők, az asszonnyal — aki öt év­vel idősebb nála — köszönő viszonyban voltak. Nem tar­tottak haragot. Aznap délután nem is tu­dott kellően figyelni a füzetek javítására. A délelőtti eset járt az eszében. Miért viselkedett így vele Kovácsné? Egy hete kezdődött meg a tanítás. Igaz, többször is rá kellett szólni ad­dig is a kis Bélára — igen élénk gyerek, kötekedő, és nem is tartozik a legjobb tanulók közé. De osztályzatot még nem kapott. Vagy az az oka az asz- szony magatartásának, hogy egyáltalán hazajött? Esetleg irigység? Bár parasztember fe­lesége, de jobb módban él, mint ő. Tavaly egy fiatal ta­nító lakott náluk, az elődje, akinek miatta kellett elmennie. De még örült is, mert köze­lebb került a szüleihez. Persze talán továbbra is jó lett volna az a néhány száz forint, amit a tanító fizetett a kosztért, la­kásért. Mindegy. Nem ő akart hazajönni, férje és a falu ve­zetősége rendezte így. — Bár maradtam volna a régi helyemen — sóhajt fel. — Nem volt semmi bajom az em­berekkel, a szülőkicel. De itt... Novemberben is a szülői ér­tekezleten Kovácsné megkér­dezte, hogyan áll a fia. Meg­mondta, hogy kettesei meg hármasai vannak. Érdekes — jegyezte meg gúnyosan az asz- szony —, pedig tavaly ötöse volt. Igaz, a tanítók sem egy­formák ... Belevörösödött a lebecsülés­be. A legszívesebben sírásban tört volna ki, de uralkodott magán. Azt ajánlotta, foglal­kozzanak többet a gyerekkel, számoltassanak vele, és majd ő is mindent elkövet, hogy fél­évre feljavuljon. Aztán visszahallotta, hogy hazafelé nagy hangon arról be­szélt az asszony, hogy nem hagyja annyiban az egészet, majd ő elintézi, tudja, hova kell fordulni. Ennek ellenére sokat foglal­kozott a gyerekkel. Először — néhány gyengébb társával együtt — visszahívta délutá­nonként egy-egy órára. Erre az anyja azt üzente, hogy ehhez nincs joga a tanító néninek, tanítsa meg délelőtt, azért kap­ja a fizetését. Ezután tanítós után fél órányit foglalkozott vele, de a msáodik nap már jött eléje az asszony, és végig­kiabálta a fél falut, hogy bosz- szúból bezárják a gyerekét, de majd ő megmos túi-r, és külön­ben is, micsoda vil g ez, nem demokrácia, hogy ilyesmit megengednek a felsőbb szer­vek is. De a tanulásnál is nagyobb gondot okozott számára a gye­rek magatartása. A kis Béla túlságosan szertelen volt, csip­kedte, meg-megrúgta társait, tízpercben elgáncsolta a lá­nyokat, a kisebb fiúkat. Az ilyen gyereket legföljebb a szülőkkel közösen lehetne ne­velni az együttélés szabályaira, de így?... Sokat töprengett, mitévő legyen. Egy-egy csíny­tevése után hosszan beszélge­tett vele négyszemközt vagy az osztály előtt, óraközi szünetek­ben pedig, amikor játszani ta­nította a gyerekeket, mindig maga mellé fogta Bélát. A ka­rácsonyi népi játékban őt tet­te meg királynak. A gyerek boldog volt, magatartása is ja­vult egy kissé. A bemutató előtt azonban három nappal odaüzent az anyja, hogy kisfia nem játszik, mert elviszi a nagymamájához Baranyába. Közeledett a félév. A gyerek dolgozata egyesre sikerült. Itt fekszik előtte. Az apja azt mondta, följelenti a járási pártbizottságon. Könnyen meg­teheti, községi tanácstag és párttag. Csak tudna vitatkozni. De ahelyett, hogy érvekkel véde­né meg igazát, ha kell, emel­tebb hangon is, torkát sírás fojtogatja ilyenkor. Ezért fél a kivizsgálástól. Igaz, lelkiis­merete tiszta, de vajon be tudja-e bizonyítani? Minden kopogtatásra, ajtónyílásra ösz- szerezzent, ha meg valamiért a tanácshoz hívatták, alig tudta palástolni remegését. Hova forduljon? Körzeti igazgatója bátorítja, hogy nem lehet ilyesmiből semmi baj, a. rendelkezéseknek megfelelően járt el, minden tőle telhetőt elkövetett, csak álljon a sar­kára, és ne engedjen az iga­zából. Férje meg egyre azt ja­vasolja, térjen ki a falu ha­ragja elől. Mert ugyan csak Kovácsokkal van baj, de egy ember is tud közvéleményt alakítani. És a békesség min­dennél előbbre való. A megfe­lelő, nyugodt légkör a munká­hoz. ilenc óra. Holnap reggel be kell kül­deni az összesítést az igazgatóhoz. Nézi Kovács Béla osztályza­tát. Fél év alatt számtanból nyolc jegy a dolgozatokkal együtt, összevont osztályzatok­ban ennél több egyik gyerek­nek sem jutott. Zömmel kettes meg hármas, egy négyes meg az az egyes. Beírhatna még esetleg két ötöst, három né­gyest, aztán kialakulna a »jó« érdemjegy. Hármas helyett négyes lenne a bizonyítványá­ban számtanból. Egy jegy csu­pán. Érdemes?... Még az osz­tály átlagán is javítana, s ez szintén a javát szolgálná. És főképp: megszűnne a kellemet­len Kovács-ügy. A férje nem menne el esténként, vidáman várná a munkából, nyugodt lenne az életük. Mindez csak rajta áll. Egyedül. Még néhány percig töpreng. Aztán a tolláért nyúl, és ha­tározott mozdulattal írja be a két vastag vonal közé a hár­mast. Somogyi Káról;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents