Somogyi Néplap, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-06 / 30. szám
SOMOGYI NÉPLAP Jól sikerült a harmadik Dorottya-bál Csilingelő szánok és cséziák robogtak végig szombat délután a havas kaposvári utcákon. A kocsikról víg »urak és dámák« integettek a járdaszélén álló gyerekeknek és járókelőknek. A kürtösök teli tüdővel fújták hangszerüket, hadd hpjlja, akinek van füle, megérkezett a bálok, víg farsangi mulatságok mestere, Karnevál herceg és kísérete. — Mindenkit meghívunk a ma esti Dorottya-bálba — zengte a vígság koronázatlan uralkodója. S mosolyogva integetett a csukott ablakok mögül kíváncsiskodó lányoknak, szépasszonyoknak. Az urak fején prémföveg, cilinder, a dámákén párta. Aranysujtásos atillák, menték feszülnek a férfiakon, a nőkön estélyi ruha. Az embereknek tetszik a bevonulás. S a korabeli víg kompániát is hamar felvillanyozza a járókelők barátságos biztatása. Kétszer akkora kedvvel gyújtanak nótára, mint előbb. A jókedvű, rokokó hölgyek és mentés, atillás nemes urak a felvonulás után a Kilián György Ifjúsági Házban telepedtek le elfoglalva a nagyterem első négy-öt sorát. Megcsodálták őket a gyülekező iskolások, KISZ-fiatalok, s körülöttük villogtatták lámpáikat a szaladgáló fotoriponte- rak. Fél hat körül egy matróz- hlúzos kislány bejelentésére megkezdődött a Csokonai-em- lékünmepség. Meghallgattuk Szirmay tanár úr szép beszédét a költő életútjáról, a Munkás Stúdió versmondóit, a Somogy megyei Népi Együttes és a leánygimnázium kórusainak énekszámait, és sizívesen tapsoltunk a BM-kultúrcsoport táncainak is. Az ünnepség végeztével az egyre inkább benépesedő Béke Szállóban láttuk viszont a XVIII. századi kosztümös,' urakat, hölgyeket. Itt már javában gyülekeztek a gyengébb nemnek szépségükről messze földön híres somogyi képviselői elegáns sötétruhás kísérőikkel. Nem sokkal fél kilenc után dr. László István, a megyei tanács vb-elnöke megnyitotta a harmadik Dorottya-bált, majd hármat koppant a hírnök botja, megérkezett Karnevál hercege, s megkezdődött a műsor. Opor űr társaságában láttuk és hallottuk a szerelmes költőt, gyönyörködtünk a kor- hangulatot szépen festő dalokban, s derültünk a férfiért remegő vénlányon, Dorottyán. A színen megjelenő nemes urak és hölgyek az idén is ki tettek magukért: díszpalotásuk méltó bizonyítóka volt a magyar tánc szépségének és »első jussának«. Ezt hangsúlyozta a Budapest Táncegyüttes korabeli »Oldalozó és csárdás« tánca is. Majd a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia tán. cosai keringő vei megnyitották a bált. A csárdásba már belekapcsolódott a fehér asztalok mellett borozgató báli közönség is, s megkezdődött a reggelig tartó mulatság. Sok szép kis- és nagyestélyi simult ezen az éjszakán a nyalka szmokingokhoz, s egy másik tényező, ajó rendezés érdeme is, hogy ä harmadik Dorottya-bólon mindenki jól érezte magát. (1—w) VÉSEI VASÁRNAP | A vései művelődési hí%\ Május 1-ig lehet jelentkezni az ipari üzemgazdasági tanfolyamokra A művelődésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben szabályozta az ipari üzemgazdasági tanfolyamok szervezeti, tanulmányi és gazdasági kérdéseit. Ezeket a tanfolyamokat a Művelődésügyi Minisztérium műszaki egyetemi osztályának tanfolyami csoportja szervezi, és irányítja oktató munkájukat. Az oktatás a képzés szakiránya szerint tagozatokon történik. Budapesten gép-, textil-, vegyi-, villamos-, építőipari, közlekedési, általános ipari, Miskolcon bányaipari tagozat működik ebben az oktatási évben. A következő tanévekre minden év május elsejéig lehet jelentkezni. (MTI) több __________ szobájából énekszó hallatszik. Hirtelen azt sem tudjuk, hogy az emeleti folyosó melyik ajtaján kopogjunk be Végül benyitunk oda, ahonnan halk zene s néha eléggé zajos tetszésnyilvánítás szüremlik ki. A televíziós teremben vagyunk. Több mint hatvan gyerek ül, áll, szorong a félhomályban, s figyeli moccanatlanul a képernyőt. Odaadunk a faihoz, mégpróbáljuk követni a gyermekműsor bábjainak játékát. Egy kis idő múlva újra felcsattan a gyereksereg nevetése. Lehetetlen csöndben nézni a labdázó mackók játékos esetlenségét. Közben a folyosóiról mozgás, lépések zaja hallatszik. Gyülekeznek a szólamok a tágas színpadon, hogy közösen próbáljanak. Odasietünk. Takács István tanító, a vegyeskórus vezetője fogad. Elmondja, hogy a 45 tagú kórus nemrég alakult. Évtizedek óta nem volt a faluban ilyen énekkar. Az idősebbek pedig mindig szívesen hozták szóba a valamikori dalárdát. A hosszú téli esték beálltával aztán az történt, hogy a pedagógusok elhatározták: házról házra járva fölkeresik azokat a férfiakat és nőket, akik köztudomás szerint szépen énekelnek, és megkérik őket a kórus megalakítására. Az eredmény ez lett... — S nem szabódtak az fpv- berek, nem hivatkoztak azasz- szonyok a fontos ház körüli munkákra? — kérdezzük az időközben hozzánk csatlakozó Bozsoky Lászlót, a művelődési ház és az iskola igazgatóját. — Akadtak olyanok is — mondja —, de a többség örömmel fogadta meghívásunkat. A kórusban /KISZ-korú fiatalok, 40—50—60 éves férfiak, férjhez- menendő lányok, többgyermekes anyák vannak. Néha él-el- rnarad valaki a próbákról családi okok miatt, de a következő alkalommal már jön, inkább próba előtt vagy után végzi el a ház körüli teendőket. Igyekeznünk kell, mert a körzeti kulturális seregszemlén szeretnénk föllépni először. Ez itt lesz a községben február 25-én. Nagyon örülnénk, ha sikerünk lenne.. Közben felhangzik a dal, Beethoven Tavaszi ének című szerzeménye, majd egy népdal - csokor. Sokszor újrakezdik, csiszolgatják, keresik a harmóniát, de hisz ez a dolog rendje. Az első lépéseket teszik ambícióval, lelkesen. Amíg az énekhangok betöltik a nagy előadótermet, messze hallatszanak az utcában, lemegyünk a táncterembe. Itt most a pinpongasztal vonja magára a figyelmet. Négy fiatal üti a labdát, nóhányan pedig szurkolnak. Szokatlanul visszhangzanak az apró kiáltások a nagy teremben. Nem így bálok alkalmával, amikor zsúfolásig megtöltik a 21 méter hosszú helyiséget! A kórus befejezi a Dél van. . próbát, tagjai azzal búcsúznak, hogy hétfőn este újra találkoznak. A gyerekek is szaladnak ebédelni. Az ismeretterjesztő munkáról érdeklődünk a pedagógusoktól. — Hétfőn és szombaton kóruspróba, kedden és pénteken ezüstkalászos tanfolyam, szerdán pártokitatás, csütörtökön ismeretterjesztő előadás, emellett színdarabpróbák hetente kétszer — ez a rendszeres heti program. Az ismeretterjesztő előadások látogatóinak száma az elmúlt évekhez viszonyítva örvendetesen emelkedett. Esténként 120—200 személy jön el, egy alkalommal 218-an voltak. Az egyik előadás a falu történetéről szólt. Utána élénk beszélgetés alakult ki. A jelenlevő idősebb emberek a régi népszokásokat elevenítették föl, meséket, énekeket mondtak. Egy asszony ott mindjárt fölment a színpadra, és bemutatott egy táncot. Ez a sikeres est érlelte meg a pedagógusokban azt az elhatározást, hogy néprajzi kutatómunkát végeznek a faluban. Délután két órakor a könyvtár előtt nagy a tolongás. A meglehetősen kicsi szobába nem sokan fémek be. A 40— 50 látogató türelmesen vár, amíg rákerül a sor, és a könyvtárossal közösen megfelelő könyvet választhat. — Milyen a felnőtt lakosság érdeklődése a könyvtár iránt? — kérdezzük Szabó Péter tanítót, a könyvtár vezetőjét. — Van néhány tsz-tag, aki rendszeresen és nagyon szorgalmasan olvas. A 220 olvasónak azonban csak egyharma- da felnőtt. Az idősebbek mintha nehezen szoknék meg a könyveket. Nagyon biztató viszont a fiatalok érdeklődése, akiknek zöme szinte falja az olvasnivalót — válaszolja a könyvtáros. A könyvtár hamarosan kinő ebből a szobából. Maga a szaporodó könyvállomány is sakkal nagyobb teret követel, s gondolni kell az egyre több olvasom, a megfelelő bútorzat beszerzésére, elhelyezésére is. A tv-terem most 16—20 éves fiatalokkal van tele. Válogatják a tánclemezeket a lemezjátszón, s táncolnak, szórakoznak estig. A másik szobában idősebbek sakkoznak, kártyáznak. A mozi háromkor megkezdte az első előadását. A táncteremből a pingpongozok zaja hallatszik. Az esti mozinak 9 órakor van vége, de sokan bemennek még utána televíziót nézni.' Éjszakába nyúlik az idő, ami-' kor a gondnok bezárja az aj-! tokát. ! Amikor pár évvel ezelőtt felavatták ezt a korszerű művelődési házat, akadtak, akik ezt mondták: »Itt van, jól van, de ha már ennyibe került, vajon ki tudjuk-e használni, nem válik-e gazdátlanná? A tények megcáfolták a kétkedőket. A hét minden napján majd minden terem tele van szórakozó, művelődő emberekkel, Bertók László cJ nagy, halott bosi&zúfa? ^1/ ovácséknál mindenről szabad beszélni, csak egy témát kell elkerülni gondosan, és ez a disznóölés. Ha valaki vigyázatlan fecsegő szóba hozza a disznóölést, a fiatal házaspár, bármennyire boldog és békés is különben házaséletük, napokig nem beszélnek egymással. Karcsi, a férj válla közé húzott fejjel közlekedik, és úgy lapul, mint nyúl a bokorban, Ilonka pedig, aki különben ga- lambepéjű teremtés, amellett, hogy csendes szavú, nem tudja abbahagyni az asszonyi harag levezetésére szolgáló tirá- dázást. — Itt többé nem lesz disznóölés, fiam! Budán is egyszer volt kutyavásár, Kovácséknál pedig disznóölés. Ez is majd megőrjített. — De Ilonka, szivem! Meglátod, a másodiknál már nem lesz semmi baj! — Csönd! Hallani sem akarok róla. Csak azt sajnálom, hogy nem lehetett kitömetni a disznó fejét. Oda tenném az asztalodra, hogy szüntelenül a képedbe vigyorogjon. S minél részletezőbbé válik az ingerült emlékezés, Karcsi annál hallgatagabbá válik, annál boldogtalanabbal bolyong a lakásban, ha már Ilonka megelégelte az egyoldalú veszekedést. Miért, mi történt? át csak sorjában... A halálraítélt kora reggel érkezett meg a bérház szűk kis udvarára. Nem látszott azon semmi jele annak, hogy vesztőhelyére jött a ráccsal ellátott parasztszekéren. Sőt, mondhatni, hogy igen tetszett neki a kocsikázás. Olyannyira, hogy amikor deres bajszú börtönőre, akit gazda néven emlegettek, szólítgatta, s kinyitotta hátul a rácsozat ajtaját, mind hátrább farolt, mert esze ágában sem volt föl- tae rélni a helyzet magaslatát az udvarral, amit négy oldalról égig érőnek látszó falak öleltek, s amikről baljós csillo- gású ablakszemek meredeztek alá. Baljóson nézett le a száraz fagyot ígérő, tintakék reggeli égbolt is. De ö nyugodt volt, pedig mind több idegen forgolódott a kocsi körül, egyikük be is nyúlt a rácsok között, és megmarkolászta a tokáját. Ezt a gorombaságot már nem lehetett szó nélkül eltűrni, mérgesen röffentett hát, utána meg egy keserveset, ami csak halo- vány ígéretecskéje volt annak az eget hasogató hörgésnek, visításnak, ami tiltakozásul ezután következett. Meg sem szűnt addig, amíg a fehér köté- nyes fiatal óriás — az ítéletvégrehajtásra vállalkozott hentes föl nem egyenesedett a minden oldalról jól megszorongatott hízó mellől, és be nem jelentette komor hangon: — Ennek már vége! A nagy halott kunkori sértőjét valami tekergetős masina borotválta le, ami lángokat lövellt, s amitől mind több kíváncsi szemlélőt odacsalogató szag terjengett a levegőben. Ekkorra a fehér hajú bácsika már messze járt pénztárcájában az egymáshoz simuló piros bankókkal. De még most is cuppogatva törölte meg a bajuszát, amikor arra az üvegre gondolt, ami a kövér halálraítélt földre emelése után körbejárt. A lovak Kaposfüred felé kocogtak. Emitt meg a pucérra vetkeztetett megboldogultat forró vizes lemosás után rivalgó hórukkal emelték rendfára, hogy megkezdődjön az igazibb munka. Ekkorra már több ízben járta meg a kört a pálinkásfiaskó. Ilonka boldog örömmel hozta a mindig szomjasságról panaszkodó öt férfinak az italt, mert miért is ne legyen vidám asszonyi életének első, önálló disznóölése, amitől úgy félt. Félt pedig addig, amíg meg nem nyugtatták Karcsi barátai, hogy jönnek ók segítem szívesen, csak semmi riadalom, egyszerű az ilyesmi, mint egy nipkleves, csak hát jó hentes kell. Az is került, korosabb sem volt, mint a segítségre jöttek, így már a hízó megérkezése előtt megpecsételte a barátságot néhány kupica kisüsti. Ami ilyenkor sohasem árt, mert a mestert megvidámítja, a segítők vállalkozókészségét pedig kellő fokra hevíti. Egyszóval éppen megfelelő harmóniát eredményez. Olyat, ami nélkül hosszadalmas lebonyolítani egy olyan nagy eseményt. mint a disznóölés. ilenc órára még úgy JC számolt a kisüstitől felvirágoztatott kedvű férfinép, hogy kettőre készen lesznek, legföljebb a zsírsza- lomía kisütése marad a háziasszonynak. Tizenegy órakor már meg-megállt a szerszám a mester kezében, mert valahányszor azt a nótát kezdte el valaki, hogy »Akácos út, ha végigmegyek rajtad én...« akkor a mester szeme olyan messzire tévedt, hogy azt a messzeséget be nem járhatja más, csak a kisüstitől inspirált képzelet. Ilonkának nem valami nagyon tetszett a férfiak Hangossága, de Karcsi rászólt, hogy hagyja csak, vasárnap ide, vasárnap oda, Usznóölés egyszer van egy év* .1, és a lakótársak sem különbek, ha disznót ölnek. így az asszonyka legföljebb magában zsör- tölt, és magában haragudott a hentesre, akivel az imént már össze is kellett szólalkoznia, ráért a füstölésre meg a sütésre szánt húsokat a kése alá söpörte éppen egy csárdás pattogó ütemére. Nem vitás, milyen szándékkal! Csontozás után mehet ez is tölteléknek a hurkába, kolbászba. Valamicskét sikerült kimenteni a keze alól, de későn fedezte föl Ilonka a végveszedelmet. Déli tizenkét óráig négyszer hívta félre Karcsit, vagy invitálta be a szobába, hogy nem így emlékezik, otthon ezt meg amazt nem így csinálták. De Karcsi leintette: — Cicám, te csak bízd ránk magad. Mindent elintézünk, hogy te kevesebbet fáradj. Jóska remek hentes. Ötre már nyoma sem lesz a disznóvágásnak. Csak ezt hajtogatta. Visszavisszamentek hát a szűk kis konyhában alig megférő go- molygásba. Pont három liter pálinka folyt le eddig a torkokon. A kések egyre kevesebbet csettentek, a bárd egyre kevesebbszer koppant. Már bort ittak a koca hentessegédek, és amikor Ilonka falfehér arccal rontott be a konyhába, hogy hiába strázsálta Feri lent az udvaron az üstöt, az abalében szétfőtt a hurka meg minden, egy teremtett lélek sem volt a konyhában. A legénység bevonult azonmód zsírosán, piszkosan a szobába, és Karcsi félrebillent fejjel éppen a mestert dirigálta a fotelból, amaz meg egy tüzes rock and rollt mutatott volna be, ha partner nélkül nem lettek volna olyan bizonytalanok a■ lépései. Derékon kapta hát Ferit, akin nyoma sem látszott lelkiismeret- furdalásnak a hurka szétfőzése miatt. Hiába volt itt szép szó, könyörgés, észtvesztve menekült ki, mert Tibi meg őt kapta el, és táncoltatta volna. /T\ ohant a konyhába ' Űristen, amíg az udvaron volt, ezek odarakták a zsírszalonnát, ég a zsír! Égett az bizony, mégpedig bőröstül, mert a nagy igyekezetben ott felejtődött a bőr a szalonnán. Lázas keresésbe kezdett. Üres a kis fateknő, nincs abban egy fia hús Sem. Disznót vágtak, és még egy kis sültet sem ehetnek! Bőrke sincs! Kocsonyát se főzhet! Tönkrement a hurka, tönkrement itt minden. Ráborult a zsírmaszatos asztalra, és fez- j sírt szemmel ment ajtót nyit- J ni, amikor becsöngetett a ház-1, mester, hogy hát a disznó fe-j jéről megfeledkeztek-e, lent > maradt az udvaron! KezébenJ ott lógott a fej. Ilonka kikap-', ta a kezéből, s úgy vágta az\ asztalra a pimaszul vigyorgó ] fejet, hogy a fiókban összezör- ] rentek az evőeszközök. j De mi ez? Mi ez a nagy\ csönd odabent a szobában? \ Megtörölte a szemét, hogy most bemegy, és leszámol a \ díszes társasággal, kivált Kar-' csival és a hentessel. Nagy ro-> bajjal nyitott be, de iába földbe gyökerezett az eléje táruló látványtól. A négy segédhentes és a mester szanaszét heverve szuszogott oly édesde- den álmodozva, mint a nagyon nyugodt lelkiismeretű emberek. A hentes lent ült a szőnyegen, és busa fejét ott nyugtatta a fotel karfáján. A többiek — ki itt, ki ott — aludtak, mint a bunda. Apró jajdítással fordított hátat, hogy aztán ismét szemügyre vegye a valószínűtlen képet. Most mit csináljon ezekkel itt? Hasznukat nem vesszi, többet rontottak eddig is, mint amennyit használtak. Egyedül többre megy, legföljebb szégyenszemre átszalad a komaasszonyához, hogy jöjjön segíteni, rendbehozni, amit még lehet. Csöndes sírással tette hát be maga mögött az ajtót, minek előtte felállította a tízliteres demizsont, ami a reka- mién fekvő Feri kezéből csúszhatott ki, és amiből a ki- ömlő vörös bor széles tavacskát alkotott a torontálin. /» arról nem szól a kró- C/t, nika, hogy a hosszú alvás után mint szeleit el a három barát és a hentes. Karcsinak maradnia kellett, és szembenéznie újra meg újra a nagy halott vigyo- ri ábrázatával mindaddig, amíg Ilonka kocsonyát nem főzött belőle némi pótlással, amit a húsboltból vele hozatott — a zsebpénzéből. László Ibolya TARKA Nem mind fényes, ami arany! Bizony sokszor aranyat ér egy-egy korszerűsítés, új üzlet — s tisztesség ne essék szólván — egy új szemétláda is, ha az rendeltetését köz- megelégedésre töltheti be. Szép és örvendetes a fejlődés, amit ezen a téren tapasztalhatunk: a városi tanács és a KIK a múlt héten 150 darab modern vonalú, henger alakú, csukható szeméttárolót (népszerűén kukát) telepített Kaposvár utcáira és a lépcsőházakba. A régi, korszerűtlen szeméttárolók legtöbbje pedig eltűnt. Ideje is volt, senki sem sírja vissza... De hát mindig voltak aggályoskodó, szőrszálhasogató emberek, mint például a Beloiannisz utca 5-ben is. Nemhogy örülnének, amiért kaptak lépcsőházamként 3 darab kukát! Igaz, hogy így a 2,5x2 méter »nagyságú« előtérbe most a három kuka miatt a pincébe való közlekedés csak »profilban«, némi oldalozó mozgással lehetséges. Na és?! Istenem, ügyeskedjen egy kicsit a kedves lakó... Hogy a nyáron, a 30 fokos melegek idején mi lesz? Tényleg, akkor mi is lesz? Megvan! Javasoljuk a Belker. Kölcsönzőnek, hogy idejében megfelelő mennyiségű gázálarcot szerezzen be. S máris megoldódott a Beloiannisz utca 5. lépcsőházaiban a nyári közlekedés ügye. W. E Szórakozott építőmester Miramutu japán építőmester Tokió egyik külvárosában nyolcemeletes bérházat épített, de a lépcsőkről megfeledkezett. A lakásokat kiadták. Minthogy Tokióban is rendkívül nehéz lakáshoz jutni, a 18 bérlő örült, hogy tető van a feje fölött, és nem emelt panaszt a hiányzó lépcső miatt. Kötélhágcsó segítségével költöztek be, és megbízást adtak egy tűzoltófölszereléseket gyártó cégnek, hogy a ház külső oldalára vaslépcsőt építsen. Amikor az egyik bérlő végül mégis panaszt" emelt a városi hatóságnál a lépcsőhiány miatt, a többi bérlő annyira megverte, hogy kórházba kellett szállítani. Az illetékes hatóságok ugyanis elrendelték a ház kiürítését, és csak a lépcsőház és a felvonó fölépítése után költözhettek vissza a lakók. * * * Betörés a {egyházba A San Ouentin-i fegyház fennállása óta első ízben fordult elő, hogy valaki nem kitömi próbált onnan, hanem betömi oda. A betörési kísérletet a 17 esztendős David Sargano követte el, aki miután letartóztatták, kijelentette, hogy »segítségül akart sietni egy nőnek, akit' sikoltozni hallott odabenn«. * * * A NEW YORK-I RENDORSEU megállapította, hogy 19111-bon követték el eddig a legtöbb gyilkosságot, szám szerint 483-at, vagyis hetenként több mint kilencet. Az 1961-ben New York városban ellopott vagyontárgyak értéke 65 millió dollárra rúgott. A bűnözések általános aranyszáma az előző évihez képest 4.8 százalékkal emelkedett, s tavaly összesein 38 ezer embert tartóztattak le súlyos bűncselekmények elkövetése miatt. Somogyi, Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11* Kiadja a Soinogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LA-JOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, I£aposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Fi»
