Somogyi Néplap, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-03 / 28. szám
SOMOGYI NÉPLAP 0 Szombat, 1962. február & Éjszaka a volánnál *— Gyula bácsi, a múltkor tíz forinttal adós maradtam. Ne haragudjon ... Csinos fiatalasszony kopog a 2404-es számú taxi ablakán. Átadja a tíz forintot és elköszön ... — Szabad a kocsi? — Igen, tessék beszállni — és Gyula bácsi máris nyitja az ajtót. Először egy piros sálas, szürke kabátos hölgy száll be, utána egy fiataSemtber. — A Mező utcába..; Elindulunk. Kikanyarodunk az útra, aztán végig a Május 1. utcán. Este nyolc óra van, még nagy a forgalom. A hö’igy bizonyára nincs több tizennyolcnál. Elég hangosan beszél, nem kell hallgatózni. — »És tudod, a főnök nem voJt bent. Egész nap olvastam. Aztán lementem kávézni. Éva mesélte, hogy akkor hívtál...-« Elhallgat. Csönd van. Gyula bácsi a visszapillantó tükörbe tekint. Mosolyog. A fiatalok csókolóznak. Miután kiszállnak és elsietnek, csöndesen megjegyzi: — Jegyesek. Amikor a fiatalember fizetett, láttam a gyűrűt az ujján. Beáll a kocsival a 3-as állomásra, az ÉDOSZ elé. Bejelentkezik és visszaül. Fölteszi szemüvegét, bejegyzi a fuvart a menetlevélbe. Nézem az arcát. Nem látszik 54 évesnek. Ötvenféle selyemúidonság készül az idén A Magyar Selyemipari Vállalat Szemeiben több mint 30 millió méter selyem készül ebben az évben. Kétszázötven gyártmány, ezer szövésminta és színváltozata kerül forgalomba, s ezek között 50 újdonság. Üj alapanyagok felhasználásával, Illetve a selyem összeházasításával kísérleteznek. Készítenek például acetátot és hernyóselymet tártál- mazó kelmét, műhelyemmel és poliészterrel kevert burettszövetet. A tiszta selyem santunggal vetekszik majd az új, félselyem san- tung, de az eredetinél jóval olcsóbb lesz. Műselyem- és műszál- keverékből nyüstös gépen, vagyis mintás szövéssel gyapjú hatású kelmét is gyártanak. Még csak kísérleteznek vele, de tehetséges, hogy a következő báli Idény legdivatosabb ruhaanyaga lesz a maratott selyem. Az acetát- és nylonfonalból szőtt kelmét a ráhelyezett sablonok szerint meghatározott helyeken vegyszerrel bekenik, és az acetátot kimaratják. Ezáltal a szövet csipkeszerű lesz. (MTI) Az igazgatóhelyettes délelőtt ezt mondta róla: »Horváth Gyula bécsit ajánlom, harminchat éve járja a várost, és ismeri az embereket.-« Már egy órája ülök mellette, de még nem tudtunk egymással beszélgetni. Talán most... Gyula bácsi befejezi az adminisztrációt és megszólal: — Tudja, az a szép a mi szakmánkban, hogy rengeteg emberrel van dolgunk. Megismerjük az embereket, | mert sok mindent lehet ám látni éjszaka! Nyolc éve állandóan éjszakás vagyok. Rengeteg kellemes és kellemetlen emlékem gyűlt össze ez alatt az idő alatt Amikor például részeg embert viszek, mindig eszembe jut egy kedves ismerősöm. Folyton ezt hajtogatta: »A bort az életemnél is jobban szeretem.« De nem láttam soha részegen, mert megtartotta a maga szabta törvényt: első a család. Én is szeretem az italt. De csak az üvegben, és akkor is csak úgy, ha be van dugva. Jó árában mondom és lekopogom, nekem még nem vélt balesetem, táppénzt sem vettem föl soha életemben. Ha innék... Ki tudja? Fuvarunk akad. Két fiatalembert viszünk a Patyolathoz. Majd a Szántó Imire utcába megyünk rendelésre. A Béke előtt hárman szállnak be a kocsiba.-— A Mező utcába.;. Az utasok beszélgetnek. — Nem vagy te részeg, bemegyünk egy kicsit, megmosakodsz, addig vár a kocsi. Várunk. Tíz perc múlva visszajön az utas, és akadozva mondja: — A vasútállomásra. Az állomáson hat kocsi áll előttünk. Taflán tíz percet várunk, és jönnek az utasok. Fiatal pár kopog az ablakon, azt hiszik, foglalt. Beszállnak. A Kölcsey utcába. A férfi mondaná a házszámot is, de az asszonyka hamar közibevág. — Tudja a sofőr bácsi, hiszen már harmadszor jövünk vele. Tizenegy órakor kerültünk vissza a Kossuth térre. Beszélgetésire most sincs idő. „Haza akarok menni“, { mondja egy idősebb szemüveges ember, és kis híján hanyatt vágódik. A barátja benéz az ablakon és felkiált: — Gyulám, édes Gyulám, vigyél haza bennünket! Ügy örülök, hogy veled találkoztunk. Beszállnak, a szemüveges énekelni akar, de csak csukía- rú tud. A másik meg folyton a találkozást emlegeti: — Hát ezt nem gondoltam volna! Gyulám, téged mindig megtalálunk. Az Arany utcában megállunk. A szemüveges nem akar kiszállni, és szinte sírva mondja: — Józsikám, egy kicsit még mulassunk. Menjünk a Farkba kocsonyát enni. Elhallgat, és a következő pillanatban már alszik. Társa rendezi a számlát, és nagy nehezen M emeli s kocsiból alvó barátját. Még meg sem állunk « beä- váiroo előtt, máris integetnek. Egy idős házaspár szeretne kijutni r Domb utcába. A Dorottya előtt Gyula bácsi fékez. Három fiatalember megy az út közepén kart karba öltve. Nem zavartatják magukat. Torkuk szakadtából énekelnek: »Lump vagyok, lump, az is maradok, ha elfogy a pénzem, hitelbe iszok...« A Béke előtt egy fáradt arcú fiatalember várakozik. Beszáll a kocsiba, de még mielőtt elindulnánk, újból kinyitja az ajtók — Hát altkor megérkeztünk, mennyit fizietek? — De kérem, még eá sem indultunk! A fiatalember nem vitatkozik, kiszáll, és tengerész járással elindul hazafelé. Gyalog, pedig ide rendelte a kocsik Egy bőrkabátos, aktatáskás férfi búcsúzik ismerőseitől, aztán beszáll. — Gyula bécsi, hazamegyünk. Ne csodálkozzon, be vagyok rúgva. Nekem ez nagy nap volk Mérnökké avattak. Látja ezt a bizony itványt? Ezért kínlódtam öt évig. Gyula bécsi, érti?! Mérnök vagyok! Tudja, soha nem szoktam inni, de most megengedtem magamnak... „Két házzal odébb“ | Egyenruhás fiatalember állítja meg a kocsit. — Gyula bátyám, vigyen haza. De előbb a komámat tegyük le az Ady Endre utcában. Amikor a »koma-« kiszállt, a fiatalember újra megszólalt: — Gyula bácsi, tudja, két házzal odébb. Az asszony mindent meghall, pedig erről nem szabad tudnia, még mit nem! Akkor még a mellékesről is igazolást kellene hoznom. ...Egy óra. A grillből egy leányka lép ki. A társaság többi tagja az utcán búcsúzik tőle. — Most pedig hazamész, és meglátod, délben már vidáman ébredsz. Ezt meg kell szoknod, kicsim! A »kicsi« beül a kocsiba, és valami új slágert dúdóL Fél kettő... — A szokásos út. Gyula bécsi — mondja egy fiatalember, és besegíti a feleségét. Nem értem a rendelést Először a Cserbe megyünk, a fiatalasz- szony ott kiszáll. Azután a Jutái úton állunk meg. Külön fizet az asszonyka, külön a férfi. Gyula bácsi mosolyog: — Jól látta, férj és feleség. A férj kártyázik, és emiatt a feleségének a szülei elzavarták. Az asszonyka szereti, így járnak össze. Már hét vagy nyolc éve hordozom őket minden szombaton. * • « Gyorsan elment az éjszaka. Volt még egy vidéki és nyolc helyi fuvarunk. Szinte kivétel nélkül italos vagy elázott vendégeket szállítottunk, öt óra. Ébred a város. Siető emberek az utcán. Legtöbben az állomásra igyekeznek. Nem állított meg berniünket senki. A korai vonatok elindultak, és nem akadt utasunk. Az újságárus már kiállt a sarokra, és hangosan kínálja a lapokat. Véget ért Gyula bácsi munkaideje. Beviszi a kocsit a telepre és hazamegy. Gyalog, a Vöröstelek utcába. Németh Sándor TARKA sorok Mese Először Barcson állított meg egy ismerős. — Hallottad az Ördögöt meg a kisfiút? Tagadóan ráztam a fejemet, és megkezdődött a mese: — Képzeld, most történt a napokban. Görgetegen az egyik háznál csak a kilenc éves kisgyerek volt odahaza. Este hat óra körül valaki kopogott az ablakon. Aztán nyílt az ajtó, és belépett egy fekete bundás ember. A kisfiúnak azt mondta, hogy ő az ördög. Körülnézett a lakásban, kinyitotta a szekrényajtót, zsebre rakta a pénzt, és éppen távozni akart, de a gyerek felkapta az apja vadászpuskáját, és meglőtte a bundás embert. Ugyanezen a napon Babó- csán azt mesélték, hogy Barcson történt az eset. Darány- ban megesküdtek rá, hogy Szigetváron. Hiába, a modern mesékkel bajok vannak!. • • Csalódás Az egyik járási székhely vas- útállQmásán két bácsi beszélget. Először az idősebbik méltatlankodik. _ Bemegyek a törvény házba, és keresem a főügyészt. Egy olyan bojtárkinézetű azt mondta, üljek le, és mondjam el a panaszomat. Éppen befejeztem, amikor belépett egy ősz hajú, olyan igazi főügyész formájú. El is futott a méreg, gyorsan befejeztem. Hát ez mégiscsak disznóság! Az ember a vezetőt keresi, és a bojtárnál köt ki. A másik ember jót derült a történeten, és a bácsi már éppen meg akarta szidni, amikor megszólalt: — Rossz1 már a szeme, Józsi bácsi. A fiatal a vezető, és az ősz hajú a bojtár... * * * ÍZLÉSES BORÍTÁSÚ, kínai teacsomagocskák sorakoznak a csemegeüzlet polcán. Messziről látni, hogy nem a régi, megszokott csomagolásban. — Talán valami új márka? — Igen, tessék k’próbálni, nagyon finom. Ez a legfinomabb — mosolyog kedvesen az eladónő. — Köszönöm, csak érdeklődtem. Megszoktam a grúz teát, azt szeretem. — Igen, ezzel mindenki fgy van. Én is egyszer vittem haza egy dekát a kínaiból,, i mindig grúz teát iszom.. Az Építőipari Gépesítő Vállalat TMK-műhelye két szocialista brigádjának kezdeményezésére január 1 óta bevezették, hogy a dolgozók az üzemben ne használják a bélyegző órát. Kezdeményezésük sikerrel járt, azóta az üzemben nem késett senki egy percet sem. Ma már az is természetes, hogy a fizetést a TMK-műhely dolgozóinak nem a bérosztály fizeti, hanem a kb. 100 000 forintnyi összegből maga veszi el mindenki illetményét. Hiány még nem volt. Képünkön: »önkiszolgáló-« kifizetés a »becsület műhelyben*. A képen: Tóth Henrik lakatos fölveszi a fizetést. (MTI Foto — VI- govszki Ferenc felv.) Ozót kérek, tisztelt bi- d róság. Szabad lenne elmondani a véleményemet?... Igen?... Köszönöm... Nos, hát arra kérem a tisztelt bíróságot, ne húzzák sokáig az időt, mert én délre haza szeretnék érni. Engem rengeteg munka vár a termelő- szövetkezetben. Amint látják, én ügyvédet sem fogadtam. Nem kell nekem ügyvéd. Megvédem én magam, mert érzem, hogy igazam van. Figyeljenek hát. Elmondok én mindent, úgy ahogyan történt. Fölösleges o tanúk kihallgatása is. Minek húznánk az időt? Bevallom, kérem... nem töredelmesen, hanem büszkén, kertelés nélkül, hogy igen, megütöttem, kétszer pofon vágtam Sebő Imrét. De kérem, hallgassanak meg mindent elejétől a végéig, és majd azután ítélkezzenek. Majd akkor mondják meg, lánek volt igaza... Kezdem hát elölről... Falumban egy esztendővel ezelőtt alakult meg a termelő- szövetkezet. Megmondom úgy, ahogyan volt. Az atyaúristen szavára sem akartam belépni. Rettegtem a közös gazdaságtól. Ne nevessenek ki ezért, mert még kell érteni azt az embert is, aki egy esztendővel ezelőtt voltam. Most már szövetkezeti tag vagyok, és nem lépnék ki a szövetkezetből semennyi pénzért. Pedig nem is olyan jó a mi szövetkezetünk. A szövetkezetben egyszerű tag maradtam. Bár a falu legjobb gazdájának tartottak, ezt sokszor el is mondták, de nem választottak be sehová. Gondolom azért, mert utolsónak léptem be. Ezt is meg lehet érteni ... No már most, következésképpen, kérem szépen, engem az apam becsületben mevelu Becsületes ember volt ÜGYV LKÜL nekem már az apám is. Ezt verte legeslegelőször belém: a becsületet. Hogy azt mondja: fiam, inkább dögölj éhen, de akkor se nyúlj a máséhoz, és soha senkit se csapj be. A szövetkezetben úgy kezdtem gondolkozni, hogy a becsület kötelező mindenütt. De a becsülethez a munka, a szorgalom is hozzátartozik. Mert én olyanformán vallom, kérem szépen, hogy aki nem szeret dolgozni, az nem is lehet becsületes ember. Hát még az olyan, aki elnézi, hogy mások dolgoznak, ö meg nem. Az olyan ember az én véleményem szerint egyenesen börtönbe való, nem a szép szabad természet ölére, a kéklő ég alá. Az olyan ember, kérem szépen... már bocsánatot kérek, de majd a bíró elvtárs mondja meg, hogy igazam van-e vagy sem ...de ismételten mondom, az a véleményem, hogy az olyan ember nem érdemli meg a napfényt, a friss vizet, a jó ételt, hozzá a bort, és még kevésbé érdemli meg más, becsületes ember szavát. Az ilyen emberhez én nem is szólok, kérem... Nekem ez a felfogásom. /"W o már most, a továb- ' biakban, hogy a pofon, vagyis a pofonok lényegére térjek, azt akarom mondani, hogy én gondolkozni kezdtem az agitátor elvtársak szavain. Azokat kezdtem latolgatni. Mert meséltek nekem az agitátor elvtársák sok mindenről ... Többek közt arról, hogy az embernek a szövetkezetben is van vagyona, hogy ott is minden a mienk. Nem az enyém, hanem a mienk. Ezen kezdtem én gondolkozni. Még nevettem is, hogy akkor nem nagyon hittem nekik, s lám, mégsem voltak hiábavalók azok a szavak. Később csak megszívleltem. Mert ott van a szövetkezet... Kié az? A mienk! Hát ki az ördögé lenne? Benne van az én földem, az én jószágom, az én fölszerelésem is. Amit meg azóta vettünk, megint csak a mienk, hiszen közösen szereztük... Itt azonban, ha megengedi a tisztelt bíróság, közbevetnék valamit. Én amondó vagyok, hogy a közösen szerzett vagyonból mindenki annyit érezhet magáénak, amennyit érte dolgozott... És itt már csatlakozik a pofonhistória is. Mert én, kérem szépen, megkérdezhetik bárkitől, az első naptól kezdve mindig dolgoztam. Egy napot sem hiányoztam. Még vasárnap is mentem, ha menni kellett. Éppen ezért én a közös vagyont keményen magaménak érzem. Ilyen alapon aztán könnyen megérthetik, miért adtam azt a két pofont. Az meg úgy kezdődött, hogy Sebő Imre... ugyebár itt van, a szemébe mondom... Egyszóval az én Imre öcsém nem nagyon kapkodott a közös munka után. El-eljárt dolgozni, de mindig azt leste, mit vihetne haza. Egy ideig csak néztem. Nem szóltam. Arra gondoltam, nincs jogom szólni, mert én utolsónak léptem be, és még a fejemhez vágnák, hogy mit jártatom a számat. De aztán fordítottam a gondolkozásomon... Az istenfáját — így magamban — igaz, hogy utolsónak léptem be, de éu is csak itt vagyok, <5‘ a jogaink egyenlőek. Ráadásul dolgozok is, vállalok minden munkát. Megmérgesedtem, tetszenek tudni. Mondom a feleségemnek meg a fiamnak: halljátok, én mégiscsak kinyitom a számat. A feleségem óvatosságra intett, de a fiam azt mondta: nyissa csak, apám, én is ott leszek. gyik este aztán megláttam, hogy az én Imre öcsém, mármint Sebő Imre szövetkezeti tag akkora kötél szalmát kötött a közösből, hogy meg sem bírta mozdítani. Először még azt hittem, becsületes úton jár. Odamentem hozzá, hogy segítek neki. De azért megkérdeztem: papír, vagyis elnöki engedély van-e, hogy a szalmát vigye. Azt mondja: nem kell ahhoz engedély! Már hogyne kellene, válaszoltam. Ez közös, mindenkié, és csak az elnök engedélyével vihetsz belőle... Hát még neki állt följebb. Ettől annyira megmérgesedtem, hogy elvágtam a kötelet, és kiborítottam belőle a szalmát. Mondom, márpedig ezt nem viszed haza.:. És még jóindulattal beszélni kezdtem neki a közös vagyonról, hogy azt védeni kell. Mondtam neki, hogy védje ö is, ne engedjen egy szálat se belőle ... Megharagudott és elment... Kérem szépen, ezzel én még nem törődtem. Nem is haragudtam Sebő Imrére ... Igaz, hogy most sem haragszom ... Hanem később, úgy hat hét múlva, ugyancsak este, látom, hogy a felesége az út közepén áll, őrködik, ó meg ott kúszik a tőkék között, és szedi a közös szőlőt... Ejnye, ejnye, Imre fiam, mondom neki, hát mire való ez? Lődd, senki sem nyúl hozzá, csak te... Közös ez, Imre fiam, csak közösen nyúlhatunk hozzá ... Erre azt mondja nekem, hogy törődjek a magam dolgával... Hát megkövetem a tisztelt bíróságot ... az ilyesmi nem az én dolgom? Az én szőlőm is ott van a közösben! Háztájija meg neki is maradt... No, ezután bevitettem a szőlőt az irodára, és határozottan követeltem az elnöktől, hogy fizettesse meg vele a kárt, sőt büntesse meg. Az elnök megígérte, hogy megbüntetik, de a büntetés csak elmaradt. Nem is törődtem volna az üggyel, ha néhány hét múlva el nem fogom az én szövetkezeti tagtársamat a közös kukoricában... Nem vagyok én csősz, kérem szépen, de valahogy mindig összeakadtunk ... No, mondom, Imre, hát már megint a közösben turkálsz... Akkor azonban megijedt. Kérlelni kezdett, hogy ne szóljak senkinek, itt hagyja a kukoricát, és többé egy szál szalmához se nyúl hozzá. Már azt hittem, jó útra tért, amikor egy vagon korpa érkezett az állomásra a szövetkezet címére. Este volt. Éppen ott ültem az irodában. Ott volt Imre is. Azt mondja az elnökünk: hívjatok még néhány embert, és hozzuk be azt a korpát. Megyek én is. Azonnal beleegyeztünk. Az elnök elment, és szólt a zetorosnák, hogy jöjjön az állomásra... Jött is hamarosan. Rakni kezdtük a korpát, megtelt a pótkocsi, amikor azt mondta nekem Sebő Imre, hogy mi csak menjünk el a Zetorral, ö majd marad, és vigyáz a nyitott vagonra, vagyis a benne maradt korpára. Ügy is történt. Hanem én tudtam, hogy hány zsák korpa van a vagonban, és amikor visszamentünk, megszámoltam a zsákokat. Egy hiányzott... Hát mégis, gondoltam, ez az Imre mégis ... Kérdem tőle, hová tetted a korpát? Azt mondja: sehová. Ennyi volt... De engem nem lehet csak úgy megnyugtatni... Elindultam a sínek közt. Hát a vasúti raktár mögött, az árokban megtör- láltarn a zsák korpát... Ni- csak, hogy a fene egye meg ezt a zsákot, lába nőtt és idejött ... Visszamentem, mondom Imrének, hogy megtaláltam a zsákot... Ekkor még nem akartam pofon ütni ... Hanem azt mondja: biztosan maga lopta el... Erre, már bocsánatot kérek a tisztelt bíróságtól, de annyira elfutott ffi méreg, hogy gyorsan lekevertem két jókora pofont. át ez a tényállás, tisz- telt bíróság. Én hatvanhárom éves var- gyök. Imre harminc. A fiam lehetne. Éppen ezért arra kérem itt. a tisztelt bírósár' előtt, hogy köszönje meg azt a két pofont, és térjen már észhez. Nem neki van igaza, hanem nekem. Én, látják, ügyvédet sem fogadtam, mert az igazságnak nem kell testőr. Az igazság sehol sem fél, mert mindig, mindenütt kiderül, és átragyogja még az éjszakát is. Csak ennyit akartam mondani, tisztelt bíróság. Tettemet nem bántam meg. Kérem, ezek után ítélkezzenek Szendrei Józset
