Somogyi Néplap, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-28 / 49. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, 1902. február & 4 gránáttölcsértől a televízió-képernysig V alahol Sztálingrádnál történt A német csa­patokat már körülzárták. Egy gránáttölcsérben ketten hasal­tak. Felhívást olvastak be né­met nyelven: hagyják abba az esztelen harcot, őrizzék meg életüket a szabad, a demokra­tikus német állam számára. Egy szovjet fotoriporter fény- képfelvételt is készített a grá­náttölcsérben fekvőkről, akik nem voltak mások, mint Wal­ter Ulbricht és Erich Weinen német költő. A fénykép ma is megvan. — Ez a katlan, úgy éreztük, a szülőföldje \tolt a Német De­mokratikus Köztársaságnak — mondja Hans Oliva-Hagen új­ságíró, filmdramaturg, A lel­kiismeret lázadása című nagy sikerű televíziófilm forgató- könyvének írója. Néhány nap­ja vannak csak Magyarorszá­gon, de fáradhatatlanul vála­szolnak a kérdések özönére, amellyel a hallgatóság érdek­lődése nyomán mindenütt el­halmozzák őket. Az újságírók kérdéseinek középpontjában is rendszerint ez van: mi az igaz, mi az, ami csak költői kikere­kítése a valóságnak az ötrészes tv-játékban. Hans Oliva-Hagen is erre a kérdésünkre válaszol, amikor a sztálingrádi katlan­ról beszél: — A tv-játékban ez a jele­net Dem pontosain így játszó­dik le. Stiller sofőr alakja te­hát sző szerint nem igaz. Lé­nyegét tekintve azonban itt is az igazsághoz ragaszkodtunk, mint végig a filmben, amely­nek szereplői mintegy 90 szá­zalékban éltek és élnek, s a helyzetek is valósaik. A körül­zárt német egységek között va­lóban ott volt a sebesült Ru­dolf Petershagen, akit az utolsó repülők egyikével szál­lítottak vissza Németországba. — Még egy ponton hiányosan ábrázolja az én írásom és a film is a történteket — teszi hozzá Rudolf Petershagen —, amikor a szovjet csapatokról tárgyaltam Greifswald átadá­sáról. Á Luftwaffe, a légierő egységei nem teljesítették tűz- szüneti utasításaimat. A szov­jet csapatok parancsnoka meg­értette, hogy ez nem rajtam múlott, de kérte, hogy több lövés most már ne essen. Ek­kor a Hitler-Jugend egységei ismét megszegték utasításai­mat, és a hitleri felhívásnak engedelmeskedtek, páncélök­lökkel támadták meg a szov­jet csapatokat. Azért nem ír­tam erről részletesen, mert a történelmi hűség megkövetel­te volna, hogy arról Is beszél­jek: nem ezek a gyerekek, ha­nem az én korosztályom volt a hibás a nevelésben, amely ilyen esztelenségekhez veze­tett. Most befejezett regé­nyemmel azért kívántam erről a kérdésről szólni. Címe: »Az élet nem kockajáték...« Ugyanis a Hitler-Jugendnek volt egy nagyon kedves dala, amelynek ez volt a címe: »Az élet kockajáték«. Arról szólt, hogy mindannyian a sors ke­zében vagyunk, úgysem tehe­tünk semmit ellene, használ­juk ki hát az életet, amíg lehet A dal címét németül csak egy betűvel kellett megváltoztatni — ein kein —, és azt próbál­tam megírni, hogy ennek az egy betűnek a megváltoztatá­sa mögött mi rejlik. A film negyedik részében Ebershagen ezredes München­be utazik, s ott eléggé íköny- nyelműen áldozatul esik egy provokációnak. Hogyan történ­hetett ez meg egy idős, ta­pasztalt katonával? — így szólt a következő kérdés. •—< Még nehéz erre válaszol­ni — mondja Fetenahagem. — Nekem barátaim éltek és él­nek Müncheniben, akikkel le­veleztem is. Ök becsültek en­gem, Meggyőződésem, hogy so­kan egyetértenek tetteimmel. S azt hiszem, hogy az a sze­mély is, aki végül az ameri­kai kémszervezetnek dolgozott, s engem bevont a provokáció­ba, először nem így képzelte él az / amerikaiakkal való együttműködést "p gymás mellett ül a szí- nész és a modellje. Pe- tershagenben ősz hajjal, bete­gesen, civil ruhában is van va­lami a katonás merevségből. Geschonneck arca lágyabb ka­rakterű. Mozgékonyabb. A magyar mozilátogató közönség a Kőszívben is, legutóbb az öt töltényhüvely című film­ben is láthatta. — Az én életem egészen más volt. Csak a koncentrá­ciós táborokban találkoztam a tisztekkel, ezért aztán visz- sza is utasítottam először Hans Oliva barátom ajánlatát, aki meghívott a filmre — mondja Erwin Geschonneck. — Aztán mégis megtaláltam azokat az érintkezési pontokat, amelyek megkönnyítették, hogy eljátsz- szam ezt a filmet, amelynek — úgy érzem — valóban minde­nütt sikere volt. A sikerről szólva megtudjuk azt is, hogy Nyugat-Németor- szágban százezrek, nézték meg A lelkiismeret lázadását, mint a televízióhoz érkező nyugat­német levelek bizonyítják. Hannoveri munkások írták például: »Örülünk, hogy a Német Demokratikus Köztár­saság létezik, így -megvan a perspektívája az egységes de­mokratikus Németországnak.« Magához Petershagenhez is írtak levelet, példának olajért egy öreg tábornok ismerőse: »Ismerlek téged, tudom, hogy minden szavad igaz, de talán közös ügyünkre nézve ez nem volt hasznos.« Nem tudni, mit ért a tábornok közös ügyön, de valószínűleg Petershagen- nek már nincs közös ügye ve­le. Hiszen Nyugat-Német or­szágban él as a személy is, aki a filmben mint SS-tisz szereped: a legnagyobb újság- konszern vezető munkatársai között ül. A tulajdonos az apósa, aki magas váltságdíj fejében járta ki szabadulását s most ez a személy irányítja a Bild Zeitung, a Die Welt és más vezető nyugatnémet lapok politikai vonalát. A Petershagenéknek, a ha­zájukat igazán szerető néme­teknek nem lehet többé közös ügyük a volt nácikkal. Bemét László Larionov alezredes kritikája Taylor tábornok könyvéről A Krasznaja Zvezda közűi Larionov ezredesnek, a kato­nai tudományok kandidátusá­nak kritikáját Taylor tábor­nok, volt amerikai vezérkari főnök könyvéről. A könyvet orosz nyelven kiadták a Szov­jetunióban. Taylor könyve — írja La­rionov — alátámasztja, hogy az Egyesült Államok politiká­jára egyre nagyobb befolyást gyakorolnak a Pentagon és a központi felderítő hivatal tá­bornokai. Taylor kardoskodik a fegyverkezési verseny foko­zása, a katonai költségvetés növelése, a békeszerető orszá­gok és népek elleni agresszív cselekedetek előkészítése mel­lett, teljes nyíltsággal hirdeti az erőszak kultuszát. Taylor emellett azzal ijeszt­geti olvasóit, hogy az Egye­sült Államok a haditechnika sok területén elvesztette fölé­nyét a Szovjetunióval szemben, jelentősen lemaradt a világűr meghódításában és az inter­kontinentális rakéták mennyi­ségét és hatékonyságát tekint­ve is az oroszok mögött ma­radt. Mindezt nyakonönti a szovjet agresszivitásról koty­vasztott szósszal mondván, hogy ez az állítólagos agresz- szivitás az amerikaiak ellen irányul. Larionov értékelését össze­foglalva megállapítja: Taylor ultimátumszerű instrukciókat ad arra vonatkozólag, hogy miként militarizálják még in­kább az országot, hogyan ren­deljék alá az új háború előké­szítésének, milyen határozott­ságra és teljhatalomra van szükségük az amerikai katona­politika vezető szerveinek. Nem csoda, hogy Taylor könyvét nemcsak az amerikai tábornokok fogadták nagy lel­kesedéssel. Számos nyugat-eu­rópai országban, köztük a Né­met Szövetségi Köztársaság­ban, ahol a fékevesztett Bun- deswehr-tábornokok vezető ál­lásokra törnek a NATO-ban, élénk vita tárgyát képezi a könyv. Az Egyesült Államok volt vezérkari főnökének könyve — írja befejezésül Larionov — újra csak alátámasztja az SZKP XXII. kongresszusának azt a megállapítását, hogy a modem kapitalizmus állammo- nopolista kapitalizmussá vált és ma, mérhetetlenül felfokoz­va a nemzetközi imperializmus minden agresszív tendenciáját, a legvilágosabban megfogal­mazott militarista programmal lép feL A1 esterséges éghajlatú város A Szovjet Építészeti Aka­démia leningrádi l'ióktagozatá- nak munkatársai kidolgozták az Északi-sarkvidéken építen­dő mesterséges éghajlatú vá­ros műszaki terveit Az örökké fagyott talaj fö­lé 1 méter magasságban kü­lönleges emelvényt építenek, ez lesz a város alapja. A vá­ros fölé óriási átlátszó mű­anyag kupola borul majd. Alatta építik ki a város köz­pontját parkkal, stadionnal, hangversenyteremmel, vendég­lővel. kávéházzal. A központot széles körúttal övezik. Ennek két oldalán boltokat építenek. A sarkvidéki várost a ter­vek szerint hőszigetelő bélés­sel ellátott alumínium panel- lekből építik meg A sokemeu letes házak henger alakúak lesznek, mert ilyen forma esetén a külső falak hőleadá­sa kisebb. Az épületek abla­kai hermetikusan záródnak, s a friss levegőt különleges be­rendezés juttatja a lakásokba. A város közelében ugyan­csak átlátszó műanyagbúra alatt sarkvidéki szanatóriumi központot építenek. Egyéves az NDK televíziós főiskolája Február 20-án ünnepelte egyéves fennállását az NDK televíziós fő­iskolája, amelynek 6 ezer állandó nézője van. Ezenkívül 15 ezer pél­dányban kelnek ei a televíziós elő­adások nyomtatott anyagai. A te­levízió főiskolai oktatása matema­tikai, kémiai és modern technoló­giai tanfolyamokból áll. A hallga­tóság, illetve helyesebben a »né-* zők« életkor szempontjából főleg a 25—40 évesek közül kerülnek ki. Szeptemberben megkezdődnek a televízióban a fizikatanfolyam elő­adásai is. AZ OTTHON SZOBÁIT JÁROM, lázasan kutatok a kedves és szomorú vadóc te­kintetek között. Minden gyer­mek külön tanulmány, minden élet megrázó és felemelő egy­ben. A hely ismerős; regényes domboldalban épült a kastély Szöllőskislak határában, s a ház mélyén egy külön világ, érdemes betekinteni. Három­szor is jártam már itt. Lelken­deztem akikor, s valahogy így foglaltam össze gondolataimat: nagyszerű élet vár ezekre a kis elhagyatottakra. Akkor csak órákat töltöttem el közöttük, most napokat; akkor csak a felszínt láttam, most a mélysé­geket, s a kép egészen más, nem olyan vonzó és megnyug­tató, mint éveken át hittem. Pedig nem az intézmény a rossz; nem a társadalom vonja meg a legkedvesebbet zakla­tott sorsú leánygyermekeitől. Nem! Az önzés és a felületes­ség, a kínzó bizalmatlanság embertelen motívumai s a leg­szebb érzés hiánya — amit oly nagy akarással és vággyal in­nának magukba e magukra maradt lányok —, igen, úgy hívják ezt az érzést, hogy sze­retet ... SORSOKRÓL BESZÉLEK, Bár kezemet megkötötték, s az ígéret kötelez. Oly őszintén, és nyíltan már rég beszéltek Velem fiatalok, mint ezekben a napokban. S ők vallottak, mert vallhatták, s csupán ez a lehe­tőség is boldoggá tette őket. Tragédiájukról nem beszélhe­tek, csak jelezhetem életük út­ját, de erre szükségem van. Mi magyarázná másként azt a hallatlanul csekély kívánságot, amit most a világért sem kap­hatnak meg közös otthonuk­ban?... Boldogok voltak? Ragyogott az arcuk, a bizalom felszabadí­totta lesütött szempiUáikat, s VSá dalától egész délután haiv SORSOK ÉS KÖRNYEZET sogott az épület, inert elmond­hatta valakinek, hogy szeretné megtalálni édesapját... Az ő kis életükben a legfon» tosabb hiányzik: a szülő, az anyai szeretet. Néhánynak meghaltak hozzátartozói, több­ségüké él, csak az ő számukra nem. Ha a sorsok filmszalagját pörgetnénk, részegen tántorgó apák, züllött, erkölcstelen éle­tű anyák, kolduló, éhező és fagyoskodó gyermekek képe elevenedne meg. Egy család ki­lenc gyermekét látnánk szét­szórtan élni az ország külön­böző részén; tizenhárom éves kislányának késsel rohanó »apát«; asszonyt, aki minden este más apukát ígért és mu­tatott gyermekének; fejlődő leánykát, akit anyja arra biz­tat, hogy feküdjön nevelőapja mellé, akkor nem kell éhez­nie és rongyokban járnia az utcát. S látnánk a kislányt, aki undorral arcán, kisírt szem­mel rohan a háztól egy ször­nyű emléket feledni örökre, elkeseredetten és szomorúan, kiábrándultán és félszegen, bi­zalmatlanul és szeretette vá­gyón ... MIÉRT IS MONDANÁM TOVÁBB, elég e villanás: ők élnek itt a kislaki otthonban, őket mentette meg a társada­lom, órájuk áldoz az állam, őket vehetné körül szeretettel az emberi jóakarat. Mert nem felelnek anju> vétkéért, nem sújthatja őket az élet. Ember­ré kell lenniük, feledni a múl­tat, a keserűséget, látni, hogy szép az élet, keresni, megtalál­ni értelmét, hinni, hogy a mun­ka fölemel, s a jövő az övék... Ez az intézeti elet oélja, ér­telme, s ha valaki nem érti, miért is próbál gáncsoskodni. Valahol azt mondták nekem: az otthon lakói börtöntöltelé­kek. Nem igaz! Másutt azzal fogadtak: ezek a lányok hajla­mosak az erkölcstelenségre. Csak annyiban, amennyiben a többiek is — válaszoltam én. Mondják, hogy züllöttek, rossz hírük van a környéken. Hírü­ket nem ők kovácsolták: mocs­kolódó emberek tesznek ki cél­táblának védtelen lányokat, s talán éppen azért, mert má­soknak mutatkoztak, mint amit föltételeztek róluk. Hi­bátlanok ők, azt próbálnám bi­zonygatni? Nem! Sok hibájuk van: durvák, szófogadatlanok, bizalmatlanok és rakoncátla­nok. A szeretet hiányának re­akciója ez, amit egy simogatás, egyetlen jó szó, egy kedves mosoly, vagy barátságos kézfo­gás egy csapásra semmivé ké­pes foszlatni — ha van. S ha nincs, mit várunk mi tőlük, akiket gyermekkorukban amúgy is eléggé megviselt az élet... Az otthon szobáit Járom, a környezet már megnyugtató Emlékszem, két-három évvel ezelőtt még idegen emberek, tüdőbajos lakók jártak keresz­tül az otthon szobáin; a kerí­tés nélküli kastélytól kétszáz méterre ácsoltak ócska illem­helyeket. A harminckét lány négy mosdótálban mosakodott, ha volt alkalma rá, és meleg víz sehol. (Gondoljuk csak el, 14—18 éves lányok!) Azóta minden megváltozott. Nem ment magától, csak kemény harc árán. A bogiári gazdaság (övé az épület, s egyben mun­kaadója a lányoknak) nem sok gondot fordított rá, inkább kihasználta őket, mintsem hu­manizmusát bizonyította. Hosszas vita után falat, für­dőt, vécéket építettek; szépen letakart ágyak, barátságos klubhelyiség, televízió és könyvtár áll a lakók rendelke­zésére, és — ki hinné, milyen óriási jelentősége van ennek itt — villanyboyler ontja a fürdővizet nemsokára. Az alap tehát megvan, a tartalom hiányzik és még valami: a be­tegszoba. Hányszor és hányszor töltik álmatlanul éjszakáikat a mun­kában elfáradt lányok. Ha va­laki megbetegszik közülük, ott kínlódik, köhög éjszakán át a közös hálóteremben. Zaklat és fertőz, elkülönítésre semmi le­hetőség. Valóban nincs? De igen, van! Csakhogy a gazda­ság nem segít. Ott áll egy szo­ba naphosszat üresen, irodának használják, a brigádvezetőé. — A gazdaság termelési te­vékenységet folytat ott — mondja Lakatos elvtárs, a gaz­daság főkertésze —, szükség van rá. — Nem vitatom. De ötszáz méterrel odébb is van egy ir(gla a munkásszálláson, nem lehet a kettőt összeköltöz­tetni? A járási főorvos, a ne­velők, a fölöttes szervek kér­ték, könyörögték a betegszo­bát — a gazdaság hajthatat­lan. Hiszem, hogy nem so­káig. .. ÉS VAN VALAMI BONYO­LULT és kedvezőtlen az inté­zet életében. A leányotthon voltaképpen Zalaegerszeghez tartozik, a megye azonban igen kevéssé törődik vele. Somogy csak felügyeletet gyakorol, gazdaságilag nem segíthet. Maradna hát a szőlészeti gaz­daság, a gazda. De mit várha­tunk, ha legszívesebben meg­szabadulnának az otthontól és lányaitól? Hallottam, repre­zentatív borkóstolót szeretné­nek létesíteni a kastélyban. El is, hiszem, szép helyen van, még csak létjogosultságát se vitatom. Mégis fellázzad ben­nem a gyerekek féltése; a ró­luk való gondoskodás a társa­dalmat, de mindenekelőtt azo­kat kötelezi, akik munkaerejü­ket hasznosítják. Baj van és mindig is baj volt az intézet és a gazdaság közötti kapcsolat­tal. Miért? Egyszerű dolgot, említek csak: láttam tüzet rakni a lányokat. Láttam ahogy csöpögött a víz az akác­ból, láttam kínlódásukat. S láttam Erzsit, aki mélyen vá­gott kezébe egy rozsdás késsel, amikor gyűjtést készített elő. Harminckét lány él az otthon­ban, s nincs egy balta, amivel fát vághatnának. Nem azért mondom, mintha ez volna az intézet fő gondja, nem. De hi­szem, hogy hallatán ítéletet mondanak az emberek, s a közvélemény szava hat a ke­mény szívű emberekre is... , (Folytatjuk.) Jávori Béla NÉHÁNY IÍÉTTEL EZ­ELŐTT örömmel tekintettük meg az Állami Budapest Táncegyüttesnek Kaposváron és a megyében bemutatott műsorait. Még nagyobb öröm töltött el bennünket, amikor a sajtótájókoztatások alkal­mával és a plakátokról meg­tudtuk, hogy ez a jó hírű együttes február 5-én Kapos­váron tartja 1500. előadását. Nem kis meglepetéssel ta­pasztaltuk ezek után, amikor a filmhíradó legutóbbi mű­sorát megnéztük, hogy a kér­déses 1500. előadást mégsem Kaposváron, hanem Ireg- szemcsén mutatták be. Az esethez csupán egy kérdést szeretnénk hozzáfűzni: úajon hány 1500. előadása van a Budapest Táncegyüttesnek? Helyesebben: vajon hány megyében mutatják be 1500. előadásukat, és ezek közül melyik az igazi? * * * A HÁZIASSZONY egész este szóval tartja a vendége­ket. Miután minden témát sorra vettek már, szóba ke­rülnek a betegségek, az inf­luenzajárvány. A háziasszony erre is tud valamit mondani. — Képzeljétek, egész héten annyira fáj a torkom, hogy alig tudok beszélni... Nóhányan áhítatosan a mennyezetre nézünk. — Te jóságos ég... És ha nem fájna a torka?... Zenebarát krokodilusok Ausztráliai vadászok legutóbb nem csekély meglepetésre meg­állapították, hogy a krokodilu- sok nagyon szeretik a zenét. Egy vadászaton estefelé hang­lemezeket hallgattak; a kroko- dilusok a hangra kijöttek a vízből, és kíváncsian közeled­tek a vadászok felé, s azok így könnyen jutottak gazdag zsák­mányhoz. Azóta Ausztráliában mindenütt nagy sikerrel alkal­mazzák az új módszert, sót ar­ra is rájöttek, hogy a klasz- szikus zene »jobban fekszik« a krokodilusoknak, mint a dzsessz. * * * Bomba üzlet... New Yorkban, közvetlenül a központi adóhivatallal szemben egy színész üzletet nyitott, és szokatlan vállalko­zásba kezdett: a jelentkező­ket a legkülönbözőbb arcki­fejezésekre oktatja. A mester plakátjain így propagálja tudását: »Specia­litásom: becsületes arokiíe- jezésre tanítom növendékei­met.« A vállalkozás bomba üz­letnek bizonyult... * * * 250 trank a lengéiből kihalásion palackért A francia oceanográfiai szol­gálatnak az A zori-szigetekről — Gibraltáron át — a Földközi- tengerre vetődött palackját Messina közelében találta meg Vicenzo Mossetta olasz diák. A palackba rejtett szöveg sze­rint 250 frankot kap, aki a le­letről értesíti a francia oceanog­ráfiai szolgálatot. Mossetta az értesítéssel együtt azt kérte, hogy pénzjutalom helyett job­ban szeretne Párizsba vagy Lyonba látogatni. * * * Miért repül a dongó ? Egy francia repülőgépgyár tervezőirodájában a falon egy hatalmas dongót ábrázo­ló kép függ. A kép alatt ez a felirat olvasható: »A rovar testének viszonylag nagy a súlya a szárnyak kicsiny fe­lületéhez képest. Ez elméle­tileg lehetetlenné teszi, hogy a dongó repüljön. A dongó csak azért repül, mert nem tudatosan csinálja.« Somogy/tfpntfiif Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDIÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-0, Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-lb. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nv?r»d®» Ipari Vállalat kaposvári r^rrében# Kaposvár, Latinka S. u 6. <F v.* (.ászló Tibor i Terjeszti r\ a Magyar Posta Elő­fizethető a helyi postahiva»a’ >kn.íl és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra U H

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents