Somogyi Néplap, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-27 / 48. szám

Kedd, 1962. február 21. 3 SOMOGYI BÍÉPLAF Kisasszondi változások Tegnap még kilátástalannak ♦ették a közös gazdálkodást a kisasszondi szövetkezeti tagok. E község tegnapja a múlt év, a fölfejlődés esztendeje volt, s az idén léptek a mába. És most szinte hihetetlennek hangzik mindaz, amit Zsobrák János tsz-elnök elmond. Pedig igaz volt — sajnos —, és leginkább ez okozta, hogy csak 15 forin­tos volt a részesedés. — A 150 főnyi tagság közül 38-an orvosi igazolással kérték fölmentésüket a munka alól. Külön nyilvántartást vezettünk azokról, akik nem dolgoztak rendszeresen a közösben, s in­dokolt esetben 3—5 munka­egységet levontunk tőlük. A múlt nyáron csak részért akar­ták learatni a tagok a gabonát, s mivel a vezetőség nem járult hozzá ehhez, sokan nem is arattak; a könyvelők, az agro- nómus és jómagam láttunk ne­ki legelőször, hogy ne marad­jon lábon a gabona. Ha vala­milyen tennivalót kellő időben akartunk elvégezni, végig kel­lett járni a falut, hogy embert találjunk. Húzódoztak a mun­kától, a tagság egy része arra várt, hogy felbomlik a közös­Súlyos szavak ezek, s hihe­tetlenül hangzanak azok után, amiket ma tapasztalhatunk a Csokonai Tsz-ben. Nagy vál­tozások mentek végbe Kisasz- szondon. Azok az emberek, akik tavaly még helytelenítet­ték a nagyüzemi gazdálkodást, s görcsösen ragaszkodtak a ré­gi, ldspareellás tulajdonukhoz, ma, az egész község szövetke­zésének második évében már önmagukról beszélnek, ha a tsz-ről tesznek említésit, és részt kérnek a közös munká­ból. Egy hónappal ezelőtt elké­szültek a szerződések, azokat a tagok aláírták, és önként kö­telezettséget vállaltak a kapás­növények megmunkálására. H. Szabó István és felesége pél­dául 3 hold kukorica, másfél hold burgonya, fél hold takar­mányrépa és 400 négyszögöl mák teljes művelésére szerző­dött a termelőszövetkezettel. A tsz földterületének egy részét harmadosán művelik majd a tagok. Tóth Gábor fogatos 56 éves, tavaly mégis csaknem 260 egy­séget teljesített. Bizakodóan mondja: — Feleségemmel együtt dol­Lövöldözés az építkezésen A szovjet konstruktőrök igen nagy erejű pisztolyt szerkesz­tettek. Ez csak annyiban külön­bözik a közönséges lőfegyver­től, hogy vastagabb a csöve, s gyűrűs csatlakozó vég van raj­ta. Szerkezete olyan, hogy e fegyver munka közben teljesen veszélytelen. A moszkvai szerelők mosta­nában mind gyakrabban visz- szaadják a raktárba a hagyo­mányos ütőfúrót és kalapácsot. Üj szerelőpisztolyt vesznek he­lyette magukhoz. E pisztolyból különleges acélszegeket leltet kilőni. Kezelése igen egyszerű. A munkás a pisztoly csatlakozó végével a falhoz szorítja a tám- vasort, és megnyomja a ravaszt. Eldördül a lövés, s a támvasat többé nem lehet eltávolítani a falról, mintha odanőtt volna. Az e pisztolyból kilőtt acélsze­gek különösen a fém- és be­tonanyagba ágyazódnak be erősen. A fémszegek ütöereje olyan nagy, hogy 5 grammos puskaportöltettel 10 milliméter vastag acél is átfúrható. A nehéz munkálatok, ame­lyek régebben rengeteg időt vettek igénybe, most a pisztoly- lövés gyorsaságával mennek végbe. goztunk a közösben. Igaz, nem sok pénzt fizetett ki a pénztá­ros, de nem is várhattunk töb­bet, hiszen sokan csak távol­ról nézték, hogyan dolgozik a másik. Az idén már ök is más­képpen látnak munkához, és biztosan több lesz majd a jö­vedelmünk, mint 1961-ben volt. Mindenki számára nyilván­valóvá vált, hogy akkor- boldo­gul a szövetkezet tagsága, ha nemcsak Bencze Ferenc, Bor­bély Imre, idős handek Imre fogatosok és Vajda- Jánosáé állattenyésztő. Kosa Béláné növénytermesztő meg még né- hányan dolgoznak lelkiismere­tesen, hanem mindenki egy­formán kiveszi részét a mun­kából. Ezekben a napokban a fér­fiak az erdőn, az asszonyok pedig a n ádkitermelésben dol­goznak. Mintegy 100 szövetke­zeti gazda kapott munkát a télen. A nők — vagy harmin­cán — a 26 holdas halastó ná­dasát termelik ki; a nádat a szövetkezet mindjárt értékesí­ti is. A tagság jelentős hánya­dát a téli időszakban is foglal­koztatják. Vaíí, András mezőgazdász el­mondja, hogy az idén a mun­kaegységekkel is másképpen gazdálkodnak, és csak a leg­fontosabb beruházásokat vég­zik el. Tavaly ugyanis a túl­zott építkezés miatt több mint 20 ezer munkaegységgel túllép­ték a tervet, s ez körülbelül 7 forinttal csökkentette az egy egységre jutó részesedést. Az idén tapasztalatcserét is terveznek. Egy fejlett, eredmé­nyesen gazdálkodó termelőszö­vetkezetbe látogatnak majd el, s ott a munkamódszereket, a Jövedelemelosztás módját és a vezetőség irányító tevékenysé­gét nézik meg. Üj útra tértek a Csokonai Tsz gazdái, és ha egész évben olyan lelkesedéssel dolgoznak, mint most, akkor ez az út ered­ményes gazdálkodáshoz vezet. H. F. W ... Esküszöm, hogy a Magyar Népköztársaságnak hűséges katonája ÓNOD VÁRI MIKLÓS: f/l $árqa- Szeretlek, és boldoggá akar- ik tenni. Bízzál bennem jób­an. Összekötöm veled a jövő- íet, az egész életemet, Zsu- sa... ón feleségül veszlek! Észre sem vették, hogy késő jszaka lett, mire ezerszer íeg-megállva hazaértek. Zsu- sát a csókok íze ringatta el, alolt, zsengett-zsongott, mu­nkált benne minden, álmá- am is a férfi szerelmes öleié­it érezte és ugyanilyen bol- cgan ébredt föl. Amikor reg­ei a parkon keresztülment, jraélte az esti csókokat, isszacsengtek fülébe a szerel- les szavak. Milyen más lett a ark! Megtelt a szerelmes este miékeivel. Itt álltak meg elő- sör. Itt csókolta meg a kezét ános... Amott, azon a pádon »káig üldögéltek... erről a írói egy madár röppent fel. Alig bírt a parkból elmoz- ulni, mindenhová az emlékek úzták vissza; hát erre, hát ar- a emlékszel-e? Mindenre emlékszik. Boldog :galom az egész napja, a hi- atalban is. Valaki elhaladt mellette a •pcsőn, nem figyelte meg, lost is János járt eszében, ietefct az aktával, benyitott a óldszimti terembe. Itt a már ól ismert munkazaj fogadta, h'vül, a kis ablakok előtt to- ogtak az ügyfelek: pénzes- talványokat, ajánlott külde- íényeket csúsztattak be; egy­seire három-négy telefon is sengett, amely a stemplik yors és ütemes kopogásával gységes harmóniába olvadt ssze. Az aktát az 1-es fiókba ítte s megfordult. Halk sikoly hagyta el az aj- áit. Mintha elektromos áram- tés érte volna. A hármas ab- aknái annak a férfinak... az rvosnak az alakját pillantotta Villanásnyi látomás volt az gesz. A hármas számú felvevő­piacnál váltás következett. lz orvos volt az utolsó ügyfél. l postaalkalmazott összehúzta ■tana a kisablakon a zöld füg­gönyt, és hozzáfogott a rovatok összesítéséhez. Zsuzsa meg­támaszkodott, hogy el ne es­sen. Arca elsápadt, falfehér lett. Forogni kezdett vele a terem, reszketett félelmében, és rémülten ismételgette: — Lehetetlen! Lehetetlen! De hát az orvos volt! Fölis­merte! Nem képzelődés, hiszen ezt az arcot örökre emlékeze­tébe véste az annak idején ki­állt fájdalom. Fölismeri millió ember között is. Borzongott: idegen szagok támadtak föl benne, összefüggéstelen hango­kat vélt fölismerni zakatoló agyában, fülében, beteges kép­zelete orvosi rendelővé változ­tatta a postahivatalt. A fehér ablak mellett üvegszekrények álltak, bennük csillogó műsze­rek, mindenfelé nyomasztó éterszag terjeng, föléje az or­vos hajol, magyarul beszél hozzá, gyakran leveszi a szem­üvegét, és gyakran törülgeti iz­zadó homlokát. — Egy kicsit fájni fog... kibírja... Ügy... ne szorítsa össze a lábát... várjon ... ne ordítozzon... még hozzá sem fogtam... Igen. Ezt az orvost jól az emlékezetébe véste, a hangot és a mozdulatokat is, csak a nevét nem tudja. Azt nem kérdezte meg sohasem. — Lehetetlen! Lehetetlen!... Világosan emlékszik: az or­vos arról beszélt neki, hogy Becsbe megy, állást kapott egy kórházban, s hogy éppen azért nem tartozik a műtétért sem­mivel, mert ezt az állást vég­eredményben neki köszönheti. —Miért jött hát vissza? Belül, titokban a lelke mé­lyén mindig hálát érzett az or­vos iránt, de ez a váratlan megjelenés ... most... ami­kor ő meg János ... Most, amikor lassacskán máx kigyó­gyult rossz álmaiból. Éjszakánként gyakran hány­kolódott álmatlanul a„ ágyon. Nem haevta aludni a naey ti­tok. Mi lesz, ha a nrnma és István öccse megtudja? Mi történik, ha az a titok, amely úgyis örökké nyomni L g,ja a lelkét, va'ahogy kipattan? Megvetik, kigúnyolják, ha megtudják, hogy neki... gye­reke lett volna. Akkor nyugo­dott meg, amikor hallotta, hogy a hűtlen szerető mégsem hajózott ki Amerikába. Rá­szedték őket. Az a fiatalokból álló társaság, akikkel elment, a francia idegenlégiónál kö­tött ki, és gyermeke apját Sidi bel Abbes ban szökés miatt ki­végezték. ., Arra gondolt, az egyik ember magával vitte a titkot. A másik meg Bécsben van valahol... Ezért sápadt el annyira, amikor megpillantotta az or­vost. — Telefonhoz kémek! — ki­áltották a kagylót nyújtva fe­léje. Rogyadozó léptekkel indult el, szédült, kábán zúgott a fe­je. Reszkető kézzel szorította füléhez a hallgatót. János ke­reste. — Látlak ma este? — Nem... nem... ne várj! Ma este nem mehetek... — Miért? Már nem sze­retsz? — De! János, az istenért, ma ne. Nem érzem jól ma­gam. — Beteg vagy? Meglátogat­lak. Mit vihetek? — Ma ne... nagyon kérlek, ne gyere... — Zsuzsa! Nem tudort válaszolni. Ide­gesen rakta helyére a beszé­lőt. Két pere múlva újra csen­gett a telefon. — Te vagy, Zsuzsa? — Igen. Ne haragudj ... Majd holnap vagy holnapután megmagyarázom. — Csak azt akarom monda­ni, hogy rosszul e~ett Mivel érdemeltem ezt ki tőled? — János!... — Folytatjuk. — A csípős feb­ruári szél kö­rülöleli a csa­patzászló sely­mét, amely ott lengedezik az erős katonake- zekben, szem­közt a felsora­kozott kato­nákkal. A te­ret betöltő ze­ne elhalkul, ütem«; pa­rancsszavak visszhangzanak, s megkezdődik a katonai ün­nepség. Kovács László élvtárs, főtiszt, az egy­ség parancsno­ka a díszemel­vényen elhelye­zett mikrofon­hoz lép, s be­szédet mond a katonáknak. Azokat a har­cosokat köszön­ti, akik nem­rég öltötték magukra a nép­hadsereg egyen­ruháját, és most esküvel is meg­pecsételik azt a kapcsolatot amely mostan­tól fogva a fegyveres erők­höz köti őket. »Ez alól az es­kü alól nem oldja fel senki a katonát. Eskünk törhetetlen hűséget követel tólünk ha­zánkhoz, népünkhöz, szocialis­ta rendszerünkhöz...« — szállnak a szavak a téren, s az arcokról meghatottság olvas­ható. A díszemelvény mellett » jobbról és balról tömött so­drokban és példaadó fegyelme- Jzettséggel civilek — apák és ♦ anyák, testvérek és feleségek *— állnak. A katonák legköze­* l obbi hozzátartozói ők, akik | a parancsnokság meghívására eljöttek, hogy tanúi legyenek az ünnepi eseménynek. Róluk is, hozzájuk is beszél a tiszt, f amikor a hazáról és a haza­szeretetről, a haza iránti kö­telességtudatról szól. A ven­dégék; között nagyon sok, bol­dogságtól és meghatottságtól könnyes szemű édesapát és édesanyát látni. Az öröm csal­ta ki szemükből a könnyet: »Lám, ilyen derék embert ne­veltem, ezt is megérhettem.« Száll a fogadalom Nichter Antal hon­véd szájából: »...Békében és háború­ban egyaránt népünk igaz fiához méltó módon viselkedem, becsülettel élek és balok..,« Mert ha fáj Is, rossz is a szü­lőnek, hogy gyermeke kiválik a szülői fészekből, és a haza parancsainak kell engedelmes­kednie, megnyugtató érzés lát­jó helyre került a gyerek, aftd! nehéz szolgálat, testet, lelke!; edző, erősítő évek próbái vár­nak reá. s azt is, hogy szere­tetteljes gondoskodás veszi kö* rül őket. Jó érzéssel töltötte el a hozzátartozókat az az egyszerű közvetlenség, amely abban is kifejezésre jutott, hogy eljöhettek értre az ünne­pi eseményre, láthatták a fegyvereket, s betekinthettek a körletekbe. Arra szolgáló bizonyságul, hogy a nép ma­gáénak tekinti hadseregét, erői és bizakodást ad a munkához ez a közvetlen kapcsolat. Megható volt látni, hogy tm eskütétel hivatalos aktusának megkezdésekor felbomlottak í látogatók sorai, mindenki hal­lani akarta hozzátartozójának, fogadalomtételét. A sorból * parancsnoki asztalhoz szólított katona mellé odaállták a köz­vetlen hozzátartozók — néni» egyszer a család négy-öt tagja is —, s együtt tettek fogadal­mat a hazának. Az eskütétel után a tiszt elvtársak kezei fogtak a hozzátartozókkal ke­ményen és köszönetképpen! derék embert, jó harcosnak valót neveltek. Sok, régi had­sereget kiszolgált apát láttam elérzékenyülni. amikor a tiszt az eskütevő katonának meleg kézszorítás közepette kívánt jó egészséget és sok katona» szerencsét, A nép gyermeké, nek kézfogása volt ez a nép fiával. Az egyik apa, Polgár bácsi, ni és tudni, hogy végtére isi akiinek a fiát Balatonfürediről Az eskütételre meghívott hozzátartozók egy csoportja. »Gratulálok veje eskütétele alkalmából« — mondja a tiszt Mihálovics bácsinak. szólították a katonasorba, el is mondta, hogy bizony az ó ka­tonáskodása idején még csak álmodni sem lehetett volna ilyen kapcsolatról. Mihálovics Józsi bácsi, a somogyszentpéU tsz tagja szinte alig bírt szó­hoz jutni a meghatottságtól, hogy vele kezet szorított ve- jenek a parancsnoka. A baráti, elvtársi kézszorí« tásban buzdítás is volt: ké­szüljetek föl jól katonai tu­dásban, őrizzétek, védjétek bé­kénket, szocialista hazánk sérthetetlenségéit, ▼. J. A lengyel társada’mi menltásbíróság nem büntet, hanem nevel | Lengyelországban a múlt év közepe táján a wroclawi dol­gozók kezdeményezésére szá­mos nagyüzemben megalakul­tok a társadalmi munkásbíró- i ságok. Az első tapasztalatok jalapján a jogászok és az üze- ♦ mi dolgozók közösen összeál- jlították a társadalmi munkás- | bíróságok ideiglenes működési : szabályzatát Eszerint térsa- I dalmi munkásbíróságokat csak I nagy ütemekben a párt- és a t szakszervezet helyi vezető- jségévél egyetértésben a mun- | kásönkormányzati konferencia Salakíthat. A bíróság hatáskö- trébe az üzem területén elkö- {vetett kisebb bűncselekmé- ínyek tartoznak, mint például a társadalmi tulajdon kismér­vű megkárosítása, csekélyebb huligán-megnyilvánulások és a szocialista .együttélést sértő más cselekedetek. A munkásbíróság háromta­gú. A bírákat meghatározott időre az egész kollektíva vá­lasztja az arra legérdemesebb közmegbecsülésnek örvendő dolgozókból. A tárgyaláson a bíróság ki­hallgatja a vádlottat, a tanú­kat, illetve meghallgatja az elnök által kijelölt vádló éf védő beszédét. A tárgyalás | nyilvános, azon az üzem min­den dolgozója részt vehet, és szót kérhet. Ez még inkábt növeli a tárgyalások nevelő hatását nemcsak a vádlottra, hanem az egész közösségre. Az ítéletet megföllebbezná nem lehet A bíróság alapos mérlegelés után erkölcsi-ne­velő eszközökkel hat a bűnö­sökre, mint például figyelmez­tetés, megrovás, kötelezés az okozott kár megtérítésére, il­letve a bocsánatkérésre stb. Súlyosabb «etekben a bíróság javasolhatja az illető felelős­ségre vonását vállalati úton vagy a törvény előtt A társa­dalmi munkásbíróságok mű­ködésének leglényegesebb jel­lemvonása tehát, hogy a műn» kásbíróság nem büntet, ha» nem nevek

Next

/
Thumbnails
Contents