Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-20 / 16. szám

Sxombat) 1962. január 28. 3 SOMOGYI VÉPLAF AZ ÚJ IQAZQATÓ ÉjSZdkB VOlt, hideg januári éjszaka. A műhely falán mí­nusz 12 fokot mutatott a hő­mérő, de kint a szerelőcsar­nokban ennél jóval hidegebb volt. Hárman dolgoztak az egyik gépen. Halas bácsi, a nyugdíjazás előtt álló szerelő, Jakab Jancsi és Tóth Peri, akit mindenki csak Kockás­nak szólított az üzemben. Egy órája dolgoztak már, amikor Kockás csúnyán elkáromkodta magát. — Most jönne ki, most néz­né meg, hogy mit csinálunk! A2. a legkönnyebb: bemenni a a műhelybe és rácsapni Sze­gő bácsira. Hát csinált magá­nak egy kályhát Istenem, nem dőlt össze a világ. Akad­nak szép számmal olyanok, akik nem kályhát fusiznak, hanem tele zsebbel távoznak. Mégis mindig az olyanokon csattan az ostor, mint az öreg Szegő, mert ő nem nagyban csinálja, megelégszik egy kályhával. Jól sikerült a be­mutatkozás! ,Azt hiszi, hogy most rezes nadrágban járunk majd, mert első útja ide veze­tett. Mondhatom, gyönyörű meglepetés! »Szegő elvtárs, ez csúnya dolog, a társadalmi bí­róság előtt felelnie kell.« Jakab cigarettát kotort elő a pufajka zsebéből, rágyújtott, és megbökte Halas bácsi ke­zét: — Képzelje, Gyula bácsi, mi lehetett ott! Az öltözőben me­sélték a fiúk, hát halálra rö­högtem magam. Dőlt az egész társaság a nevetéstől. Bemegy az új főnök, és éppen szalon- náznak a gyerekek. Azt mond­ja: »Jó napot, elvtársak! Én vagyok az új igazgató.« Kezet szorít mindenkivel, és oda ér Szegőhöz. Az öreg nagyban kalapálja a fűrészporos alsó lapját. Kezet fognak, és Sze­gő bácsi a maga módján oda­szól: »örvendek, édes fiam, látom, jól áll rajtad a kék köpeny.« Nem állati?... A fő­nök észreveszi a kályhahen- gert, elismerően forgatja és megkérdezi: »Melyik műhely­nek lesz ez a jó kályha?« Sze­gő bácsi úgy nézte, mintha futtatták volna. Hiába integet­tek neki a többiek, kifakadt. »Hát bolondnak nézel te en­gem, édes fiam? Mit gondolsz, a szabad időmet arra fordítom, hogy üzemi kályhát fabrikál­jak?« Ekkor mondta a főnök azt, hogy társadalmi bíróság elé viszi az ügyet. — Szerettem volna látni ezt a bulit. Mesélik, Szegő bácsi az istennek se akarta elhinni, hogy az új igazgatóval beszélt. Még a főmérnöknek sem hitt. Csak akkor hallgatott el, ami­kor délután a kásgyűlés volt. Nem is merte hazavinni a kályhát. Mérgében bevágta a szerszámláda mellé. Az biztos, hogy egy hétig nem szól sen­kihez sem. Ismét nekiláttak a munká­nak. Kockás fölemelte a vink- lerrel a gép elején, aztán csak úgy magának dörmögte: — Most jönne! Persze este tíz órakor odahaza a televízió meg az asszony mellett van­nak az ilyenek. — Csöndben, szó nélkül dolgoztak vagy egy órát. Any- nyira belemerültek a munká­ba, hogy észre sem vettek a főmérnököt meg az igazgatót. Kockás utólag megvallotta, hogy látta őket, de meg akarta várni, hogy köszönnek-e. Kö­szöntek. A főmérnök bemutat­ta az igazgatót, és látszott, hogy te-óbb akar menni. Non. valami ragy örömét '.ette az éjszakai sétában. Az igazgató meg körüljárta a gépet. Koc­kást megkérte, hogy biztosít-^ sa ki a kerekeket, és odaáll! Halas bácsi mögé. Nézte az öreg kezét a szerelőlámpa fé­nyénél. Jakab valósággal bele­izzadt eube a néma szemlélő­désbe!, és egész felsőtestével bebújt a motorház alá. Ami­kor elmentek, nem állhatta meg nevetés nélkül. — Látja, Gyula bácsi, ez a Kockás olyan, mint a béka, egész este arról dumál, hogy biz’ isten, most nem tolja ide a képét az igazgató, amikor meg itt van, meg sem mer mukkanni. Mondtad volna meg neki a véleményedet! Nekem hiába papolsz, legföljebb a só­hivatalig juttatom el a kérése­det. Különben is, legyünk egy kicsit őszinték. Tavaly a szer- számrovancs után azt mond­tad, hogy szétvered a fejét an­nak a csibésznek, akinél meg­találod a kulcsaidat. Nem ta­láltad meg, mert az illető ügyes volt. Te pedig lefizetted a háromszáz forintot Hát ha az lopás volt, akkor az micso­da, amit az öreg csinált? Meg­vette talán a bádogot? A fész­kes fenét! Csinált egy kályhát a raktárosnak, és az kiutalt neki még egy csomó lemezt. Kié az a lemez?... Halas bácsi letette a csavar­húzót, és csöndesen megszó­lalt; — Igaziad van, fiam. Rendes ember az öreg Szegő, velem együtt megette már a kenyere javát, de azért megérdemli a fejmosást. Meg aztán gondol­kodjatok. Volt rtt nekünk há­rom igazgatónk. A legutolsó nyolc évig élt közöttünk. Mi­kor találkoztatok vele az üze­mi értekezleteken kívül? Leg­följebb az irodában. Oda pe­dig évente talán négyszer me­gyünk. — Tudjátok — folytatta el- gondo&odva —, erről nem szívesen beszélek. A legutolsó igazgatónkkal tizenöt évig dolgoztam együtt. Mellettem lett lakatos belőle. Ez Pesten volt. Amikor eljöttem, gon­dolni sem mertem volna arra, hogy három évvel később ő lesz az igazgatóm. Nagyon megváltozott. Azt hiszem, ha tükröt tettem volna eléje, és .osan megmostam voln® a fejét, vagy a tükröt töri össze, vagy engem zavar el. Sohasem tudom elfelejteni, hogy en­gem, akit már Pesten is min­denki Gyula bácsizott, az igazgató mindig csak szaktárs- nak szólított Pedig... Milyen jólesett volna, ha néha-néha bejön a műhelybe, ide áll a hátam mögé, és megkérdezi: »Hogy megy a munka, Gyula bátyám?« Évekig vártam erre, értitek? Évekig... Hiába. El­felejtette, hogy én adtam neki munkásruhát, elfelejtette, hogy együtt ette velem a tö- pörtyűt a stanieliból. Elfelej­tett mindent... Egyszer, ami­kor mentem ki a gyárból, ott állt a kapunál. Beszállt a ko­csiba, de eszébe sem jutott, hogy hazavigyen. Nehéz ezt megértenetek. Higgyétek el, nagyon nehéz. Ügy vártam, hogy egyszer maid rájön, hogy így nem szabad. Vártam, hogy meghív egy fröccsre, és me­gint a régi lesz. Leülünk, be­szélgetünk a munkáról, ró­lunk, a családról... Nem jutott eszébe. Pedig ha csak egyszer, egy órára lett volna a régi, nem fajrút volna idáig a do­log. Szemébe mindenki di­csérte. A háta mögött meg azok fúrták legjobban, akik mézédesen körülrajongták. Ez lett a veszte. Könnyen elfelej­tette. honnan került az igazga­tói széfbe... Az üreg Halas elhallgatott. Jakab egy darabig nézte az öreg arcát, aztán Kockáshoz fordulva megjegyezte: — Azt hallottam, a mostani főnök is meiós volt. Szerelő a Ganzban. A művezető mond­ta, hogy elvégezte asz egyete­met. Mindenesetre kemény legénynek látszik. Azt hiszem, a bemutatkozása jól sikerűit. Igaz, apám az mondja min­dig: »Fiam, az új seprű jól se­per.« Lehet, hogy igaza van az öregemnek, majd eldől. Ha néhány nap múlva újra lejön, akkor a nyakam teszem rá, megnyeri a csatát. Fölvették a szerszámokat, és elfeledkeztek mindenről. Még a hidegről is. Németh Sándor Téli munkák Kisbárapátiban A fagy fölengedett, emiatt az utak rosszak, a fogatok csak lassan haladhatnak. Kis- bárapátinak még nincs bekötő útja. Most a sár, máskor meg a keményre fagyott rögök ne­hezítik a közlekedést. Azon­ban bármennyire rosszak is az utak, a téli munkákat ez nem gátolja meg, a Kossuth Tsz- ben most is dolgoznak. A fo­gatok faanyagot szállítanak az építkezéshez-, tűzifát, takar­mányt és trágyát hordanak. Persze nem mindenkit tud­nak foglalkoztatni — annyi tennivaló nincs —, de a lehe­tőségekhez mérten munkához jutnak a szövetkezeti gazdák. A fakitermelés ennek az évszaknak sajátos munkája. Pattognak a fejszék, sírva süllyed a fűrész a fába, s visszhangzik a tölgyes a fa­vágók hangjától. Az egyik vén tölgy tövében két ember szor­goskodik: Keszthelyi László és Fehér Lajos. Az építőbrigád tagjai. — Most nem építünk, de do­logtalanul nem tudunk meg­lenni. Még minden télen vál­laltunk fakitermelést. Ezeket a fákat azért kell kivágni, mert akadályai a villanyveze­téknek. Szükségünk van tüze­lőre is, meg a közösségnek is használunk azzal, hogy nem­csak az építkezéseknél, hanem itt is számíthatnak ránk — mondják, és még hozzáteszik, hogy ez egyszer nagy fába vágták a fejszéjüket — Biztosan este lesz, mire sikerül kidönteni ... A papsűrűi majorban az állatgondozók végzik mindennapi feladatu­kat. Horváth Ferenc, Csordás József, Polgár János, Horváth József és Apáti János gondjai­ra 47 koca, 307 hízósertés és 113 süldő van bízva. Az ő munkájuk annyiban különbö­zik a nyári teendőktől, hogy most nehezebb a dolguk: a sertésszállások mentén síkos az út, a víz hideg, és enyhébb időben majdnem térdig járnak a sárban. A szarvasmarha-istállónál egy kis szobában melegszenek a gondozók: Geleta Ferenc, Berták József és Puska János. Délfelé jár az idő, de ők még csak most reggeliznek. Ennek okát így magyarázzák: — Nincs villany az istálló­ban, ezért reggel hét óra után kezdhetjük el a munkát. Az itatásra is későn kerül sor, mert a fogat, amelyik a vizet hozza, még mindig nem ért ide. így aztán a reggelit és az ebédet együtt fogyasztjuk el. A majorban kifaragott ge­rendák fekszenek, a tavasszal elkészülő istálló tetőszerkeze­tének alkatrészei. Akkor ugyanis mór egy helyre hozzá' össze a szövetkezet lovait, és a teljes állatállományt a major­ban helyezik el. A kisbárapáti malom épüle­tében van a tsz darálója, olt morzsolják a kukoricát is. A morzsolást Tián Lajos bácsi és öt asszony végzi. A vidám kis csoport — az asszonyok nem tűrik az egy­hangúságot — egész nap gon­doskodik arról, hogy ne unat­kozzanak: pereg a nyelvük, szóba hozzák a múlt év min­den érdekesebb eseményét. Szaporán hajtják a morzsolót. Tián Lajos bácsi a csöves kukoricát hordja. — Annyit dolgoznak, hogy alig győzöm a cipekedést, min­dig kevés nekik a kukorica, ami itt van — mondja, és elis­merően int az asszonyok fel éj Nem messzire tőlük a dará­ló zúg, ömlik a zsákba az ap­róra zúzott termény. —Naponta 8—10 mázsa ku­koricát darálunk le — szel Sárközi István raktáros, a daráló kezelője.. Az asszonyok élcelődése és a \Hllanymotor dübörgése összeolvad a hatal­mas épületben, és csak annyit lehet • megállapítani ebiből a hangzavarból, hogy itt munka folyik. A termelőszövetkezet irodá­jánál szintén már kívülről megtudható, hogy odabenn mi történik. Az ajtóra ugyanis ez van írva nagy betűkkel: „Feleket nem fogadu nk!” Ilyenkor semmi más nem in­dokolja e felirat kifüggeszté­sét, mint a zárszámadási elő­készületek zavartalanságának biztosítása. Az irodában Bá­nyai Tivadar főkönyvelő irá­nyításával négyen dolgoznak: a tsz év végi mérlegét készítik el, mert rövidesen be kell mu­tatniuk a járási tanácsnál. Számológépek zizegnek, né­ha egy-agy számadat hangzik el, és lassan megtelnek szá­mokkal a zárszámadási nyom­tatványok. Dolgoznak az emberek Kis- bárapátiban. Ki-ki a maga munkaterületén hasznosítja erejét, tudását, és ha ott ép­pen nem akad tennivaló, ak­kor máshol néznek munka után. Hermész Ferenc Ingyenes gyógyüdülői keselés Csehszlovákiában A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban nagy gondot fordítanak a dolgozók egész­ségvédelmére. Az ország leg­szebb üdülőit és gyógyüdülőit a pihenő és gyógyuló dolgozók töltik meg. Míg 1960-ben az ország különböző gyógyüdü­lőiben 198 000 beteget kezel­tek, addig számuk 1961-ben 203 000-re emelkedett, s az idén eléri a 205 000-ret. Csu­pán egy év alatt 2000 fiatal számára biztosítottak ingyenes gyógyüdülői kezelést ÓNOD VÁRI MIKLÓS: MMH »♦♦♦ cÁ sárga dosszié Szembesaállt volna az ördög­gel is, ha eléje kerül. Mi adta ezt az elszántságot, ezt az erőt? Az orvos utolsó kétség- beesett kézszorítását érezte. Mi volt ez, hogy azóta sem múlt el róla? Eszeveszett őrült futás volt; versenyfutás az idő­vel, a titokzatos erővel, amely őt is hatalmában tartotta, és halálosan kimerült volt, ami­kor másnap Pedró röhögve új­ságolta: _ — Leütöttem, és a karomba omlott, mint a zsák... Azt hitte, elájul. Alig bírta tett! Újra él, nem hagyta el a ♦ szerencse! Gazdag lehet, elin-1 dúlhat, és meg sem áll addig, { amíg Elzát meg nem találta, f Akkor megmondja, igen, meg- ♦ mondja, hogy szereti, felesé-1 gül veszi, orvos lesz a Genfi- J tó partján és... I Mindig ilyen szobáról álmo- ♦ dozextt! Igen: ilyen lesz a dől- | gozószobájal így fogja bérén- ♦ dezni, ahogy ezt a szobát meg- j pillanatában * meglátta. És bárszefcrény is ? dig nem tudom, kicsoda? Mi lakosztályod! Holnap igaaolvá­az benne, ami így hat rám?« nyakat kapsz, és szobát bérel- Nézte az előtte ölő két fér- hetsz valamelyik szállodában, fit, figyelte, hogyan zabáinak, önkéntelenül is kiszaladt menekulese első öntik magukba az italt, és ki- Horváth száján; . , _ ... mondhatattón undor fogta ei. — Nincs egy márkáim sem... iefz a sarek^ BOTne állan­Gyarmathy elnevette ma- doan jegbe hűtött ital. Konyak „át és magyar barackpálinka. _ Azzal ne legyen gondod! ®*9**™j* . ***** _ Az asztalra dobott egy kö- "SJST teg papírpénzt — Egyelőre... A szoba nem nélkülözött „ , , semmi kényelmet Régen lá­Nan izük, Jócska. *** ü mahagóni bú­» két férfi eev- torofca^ süppedő perzsasző­faragott íróasztal Erősnek érezte magát, meg tudta volna fojtani mind a kettőt. Dolgozott benne a csa­lódás és a bosszúvágy. — Visszaveszem tőlük! Nem bírt enni. Félretolta a sültet. kérdezte mind a bét férfi egy­szerre. __ Rosszul érzem magam. m egállni, hogy neki ne rontson Fölmeeyek Roséhoz - felelte ennek a vadállatnak. A foly- ^ elbúcsúzott. ketyegett. a tatásra mar nem volt nehéz ^ összenézetit, ki­következtetni. Ismerte Körner tal^ egymás gondolatát, ezredes módszerét... — Bolond lány — mondta Sóhajtott, tenyerébe hajtotta Körner —, alighanem beleha- fejét. Ismét maga előtt látta bárodat* az orvosba. az orvos utolsó, könyörgő, so- __ Gondolja? M r. Rogger felhajtotta ma­radék italát. — Készüljön, ezredes! Most megtudhatjuk, mit ér a maga katmondó arcát, és eszébe ju­tott felületes viszonyuk sok apró részlete. »Furcsa ember... tele van ellentmondással, és ___ _________ ___ _ é n nem segítettem neki. Pedig íeh^iTgató "^készüléke... segítséget várt tőlem, és én kihasználtam ezt. Akkor vétettem el a dolgot, amikor Roggernek beszámoltam. Újra meg újra visszaküldött hozzá, nyegeket. A fölött a falon kaikukkos óra sima üveglapon, az asztal tetején tiszta papir és különféle Írónők hevertek. Horváthban azt a benyomást keltette, mintha az asztal mel­lől csak az imént állt volna fel valaki. Még mindig azt hit­te, hogy álmodik! Azok után, ami vele történt, nem is volt__________________________________ e z olyan csodálatos. A szaka- miért, de ^ 'Alföld jutott körülhordozta tekintetét a szobán, amely valamivel na­gyobb volt, mint bécsi lakása, s színesebb, barátságosabb is. Vagy csak neki tetszett így az átélt izgalmak után? Minden­esetre meglátszott; a szobán, hogy körültekintő alaposság- . gal, ízlésesen rendezték be. I Nem afféle szállodai szoba | volt ez dermesztő egyhangú- ; ságával, hanem meleg, ottho- ♦ nos: néhány apróság a vitrin- ! ben, képek a falon, porcelán­csésze a dohányzóasztalon, a kaikukkos óra pedig az Alföl­det juttatta eszébe. Nem tudja dék legmélyéről emelték föl a S eszébe, sosem gondolt még rá, JÜDÄS ÍGÉRETEI Amikor Körner elbocsátotta, ^ __az előszobában várakozó Gyar­m égis^mi azT ami fölytön azt mathy az épület egyik harma- és titokban belecsípett a kar- ^ a megelégedett súgta, hogy ezt az embert d&k emeleti szobájába vezette 'jába:^ igaz ez, vagy csak ál- nyugodt érzésével, nem szabad kiszolgáltatnom? az orvost. legmagasabb csúcsra. S ideg- de most a kakukkos óra a zete még nem szokta meg ezt nagyapját idézte föl emlékeze- a hirtelen változást. Boldogság tőben, aki Gyulán lakott, s ha ömlött szét rajta, lehunyta vakációban ellátogatott hozzá, szemét, aztán újra kinyitotta, mindig úgy látta, hogy egy Megismételte^ ötször,^ hatszor, Ryen kakukkos óra alatt pöfé­Haverszerző János módik? Elmondok egy kis történe­tet, amine a valósághoz semmi köze. Ezt azért bocsá­tom előre, nehogy valakit ■megsértsek, a tapinixMansá- gormnaL Haverszerző János tsz-elnök mindig arra intette a veze­tőséget, hogy fölfelé minden­kivel jóba kell lenni. Az ember sose tudhatja... Egy­szer a járástól néhány elv- társ vadászott a határban, majd vacsorázott a tsz-ben, utána lementek a közös pin­cébe. Iddogáltak, énekeltek, és fejenként köszönömre el­vittek a közösből egy-egy de— mizson bort. »Nyugalom, emberek!« — intette a kis- hitűeket és az ilyesmiben já­ratlanokat az elnök. — Meg­térül ez. Hát nem gondoltok a tavaszi műtrágya-elosztás­ra? Milyen jó lesz nekünk majd akkor e néhány em­ber!« A kisebb fejcsóválókat pedig egyszerűen hintette. Értenek is azoh a magas po­litikához! Aztán jött a vízwgyis em­ber, s kapott egy üveg pálin­kát a közösből. (Bőse lehet tudni, hogy ez mikor térül meg vízben!) A biztosító em­bere sem ment el üres kéz­zel. (Ha jön esetleg egy ta­vaszi jégverés, majd meg­szolgálja az ajándékot.) Az­tán jöttek sorra a nagyobb és csak kicsit »felül« levő emberek. Jött az állatforgaL mis, a MÉIF-es, betoppant sűrűn az adóűgyis ismerős, járatos volt ide még a me­gyei színház közönségszerve­zője is. (Az utóbbi szintén kapott ajándékot, mert egy rossz zárszámadás esetén mi­lyen jó lesz egy jó színielő­adás. Sosem lehet tudni!) Bár súlyos költségek árán, de Haverszerző János meleg barátságot kötött egy kép­árus »ügynökkel«, egy cukor­gyári emberrel, több átvevő­vel, néhány jó tollú újságíró­val, egy körzeti állatorvossal, egy áramszolgáltató vállala­ti ellenőrrel, egy autókeres­kedelmi emberrel (milyen, kapóra jön majd ő, ha a tagság személygépkocsik vá­sárlásába kezd), egy pince- gazdasági szakemberrel, két gépállomási igazgatóval s így még vagy félszáz tsz-be járó emberrel... Haverszerző Jánost min­denkihez bonthaitatlan, szin­te Urai barátság fűzte. S a baráti tábor egyre nőtt. Hi­szen ilyen hire kelt-: »Bele­való tsz-elnököt akarsz meg­ismerni? Menj el Haverszer­ző Jánoshoz. Az az igazi!« S jöttek újra az ismeretlenek, új beiratkozők HaverszerzÖ János szívébe. Már a tsz- ben nem is adminisztráltak mást, csak a barátokat. Ré­szükre külön főkönyvet ál­lítottak fel, s nevetik mellé azt is beírták, ki mire lesz jó, ha egyszer. .­Teltek, múltak a hónapok, s Haverszerző János mint egy kincseihez ragaszkodó fösvény gyűjtögette a bará­tokat. Odahaza esténként a családjának felolvasást tar­tott, hűtőn ízlelgetve az ilyen »barát-ínyencségeiket«, mint járási előadó, főáltat- vásárló stb. Hanem egyszer csak bebondt Haverszerző János fölött az ég. A szö­vetkezetében —. ki törődött eddig az ilyesmivel — meg­bomlott a munkafegyelem, társadalmi munkásokkal kel­lett letörni a közös tengerit, fölszedni a cukorrépát. Le­romlott az állatállomány, összecsomósodtak a bajok. Haverszerző János erről mit sem tudott. Hiszen minden nap két-három barát látogat­ta meg, akikkel jól eltöltöt- te a napokat. Csak hírből szerzett tudomást arról, hogy a tagság a zárszámadó köz­gyűlésen valamire készül. Hogy mire, az is kiderült. Haverszerző János leváltá­sára. Szörnyűség'■ A vajszí­vű elnököt kiebrudalták a tsz-ből! Akkor HaverszerzÖ János sorra fölkereste a ba­rátokat, akik könnyezve saj­nálkoztak azon, hogy ma­napság a szövetkezeti demok­ráciát senki sem sértheti meg. S ha már így történt, akkor bele kell nyugodni a dolgokba. A keserűség vilá­gosította meg Haverszerző János elméjét, mert belevíl- )ant ez a bölcsesség: — Manapság nem elég csak a felsőbb szervekkel jó­ban lenni, hanem jóban kell lenni a tagsággal is... Griff Sándor Mi fűz hozzá, hiszen még min­Átmenetileg itt lesz a Él, megmenekült, újra saüle­(F oly tatjuké

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents