Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-19 / 15. szám

Péntek 1962. január 19. 3 SOMOGYI NÉPLAP Ösztönző erő Munkaverseny a Közúti Üzemi Vállalatnál Évről évre nagyobb felada­tokkal kéül megküzdeniük az útépítőknek. Somagyban ki­vált rengeteg tennivalójuk akad, hiszen a megye útháló­zata meglehetősen elhanya­golt volt; a felújítás, a kor­szerűsítés csak az utóbbi évek­ben került napirendire. Még mindig bővelkedünk rendbe- hozásra váró utakkal, emeSilett sok új bekötő útra is szükség van. Az idén 100 millió forint­nyi munka elvégzését írja elő a Közúti Üzemi Vál­lalat terve. Teljesítéséhez a műszaki feltételek megteremtésén kí­vül elengedheetlen, hogy a dolgozók érezzék a rájuk há­ruló feladatok fontosságát, s hogy az idén is jól szervezett munkaverseny folyjon a vál­lalatnál. A verseny alapjai megvannak. Már nem átfutó munkahelynek tekintik az út­építést az emberek, mint ré­gebben. Kialakult a törzsgár­da, jórészt állandó brigádok vannak, ezekre bízvást szá­míthat a vállalat. Hogy meny­nyire, azt tavaly is megmu­tatták az útépítők. A siófoki építésvezetőség dolgozói határ­idő előtt fejezték be a bala- tonvilágosi és a balatonszaba- di út építését. A szeptember­ben megkezdett andocs-magy- toldipusztai út november 7-re elkészült. A munkaverseny minde­nütt nagy lendítőerőnek bizonyult. Kivált a siófoki építésvezetőség dolgozott nagyszerűen. Még nem készült el telje­sen az éves munkaverseny ér­tékelése, de semmi kétség, ök viszik el a pálmát. Az év min­den szakában elsők voltak. munka verseny jelentéseket mindig értékelve küldték a központba. Maguk elemezték saját eredményeiket, egybeve­tették azokat a felajánlások­kal, így mindig tudták, hol kell javítani a munkát. Tisz­tán látták az építésvezetősé­gen, de a dolgozók is tisztá­ban voltak teendőikkel. Le­maradásról nem is esett szó soha a siófokiak körében. A vállalatnál most azt kel­tene meghonosítani: a műszakiak lényegesen többet foglalkozzanak a munkaversemnyel és az emberekkel. Tavaly sem volt különösebb hiba, de ha ‘— a siófokiak példáján felbuzdulva — min­denütt figyelemmel kísérik a felajánlások teljesítését, akkor az idén a tavalyinál is jelen­tősebb eredményekről adhat­nak számot. Egyéb feladatok is várnak a műszakiakra. Zökkenőmentesebbé kell tenniük az anyagellátást. A meglévő anyagok hely.es felhasználására is ügyelniük kell, nehogy előforduljon is­mét olyan eset, mint a Ka­posvár—Dombóvár közötti út egyik hídépítésénél. Itt a meg­lévő vasanyagot rosszul épí­tették ba, a munkák elején felhasználták a hosszabb va­sakat, s későbbre már csak az apraja jutott Az emberek azt hitték, hogy nem kapták meg a szükséges mennyiségű anya­got, s ez kedvüket szegte, jól­lehet felajánlásuk teljesítése mintegy kulcsa volt az út el­készülésének. Ha a munkave­zető kellő időben fölfigyel a vasanyag helytelen felhaszná­lására, elejét vehette volna ennek. Másutt megesett, hogy nem érkezett meg idejében a kő. A dolgozókat másik sza­kaszra helyezték. Igaz, dol­goztak ott is becsülettel, de az eredeti munkahelyükön tett felajánlásuk teljesítését veszve látták, s emiatt mél­tán elkeseredtek. A munkaverseny tovább­ra is a dolgozók felajánlá­saira épül. Ezért kell majd a vállalati tervek mellett részletesen is­mertetni a brigádok felada­tait. így pontosan meghatá­rozhatják vállalásaikat. Az eredmények értékelését ha­sonlóképpen brigádokig bont­va kell elvégezni. Tavaly, noha 15—20 brigád is küzdött a szocialista cí­mért, mindössze négyen nyer­ték el ezt a kitüntetést. Ki­rály Imre szb-titkár szerint az idén továbbfejlesztik a moz­galmat. 30—35 brigád dolgozik majd a vállalatnál, közü­lük előreláthatólag 20—25 indít versenyt a szocialis­ta címért, hisz ennél lényegesein több törzsbrigád van. Ezután is vi­gyáznak, hogy a szocialista cím méltó kezekbe . kerüljön. Az 1962. évi 100 millió fo­rintos útépítési terv a válla­lat minden dolgozójára nagy feladatokat ró. A munkaver­seny — ha jól szervezik, és a műszakiak is szívügyüknek tekintik — lendítője lesz a termelésnek. R. F. Pezsgő ifjúsági élet a Csurgói Csokonai Gimnáziumban A KISZ-esek társadalmi munkában segítenek a tsz-eknek — Tanulmányi és takarékossági verseny — Készülnek a hagyományos koncertre A csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumban 1957- ben alig 10—15 taggal alakult meg a KlSZ-szervezet. Ma az osztályok számának megfele­lően 15 alapszervezet tevékeny­kedik az iskolában, a tagok létszáma meghaladja a 400-at. Az utóbbi két évben az ifjú­sági mozgalom mind népsze­rűbbé vált a tanulók között, s jelentős eredményeket ért éL A múlt tanévben a KISZ- esek társadalmi munkában burgonyát szedtek a helyi és a környékbeli termelőszövet­kezetekben. Av szövetkezetektől kapott 9 ezer forinton televí­ziót vettek. Tavaly 120 tanuló a balaitonújhelyi és az irma- pusztai építőtáborokban dol­gozott. Ez évben a fiúk Ka- posfőre, a lányok Balatonbog- lárra mennek építőtáborba. Az idén jóval többen telje­sítik az Ifjúság a szocializ- mjusért-mozgalom követelmé­nyeit, mint tavaly. A múlt‘évi 437-tel szemben ma Jíb. 500 tanuló vesz részt a próbákon. Az alapszervezetek tanulmá­nyi és takarékossági verseny­ben állnak egymással. A leg­jobbakat versenyzászlóval ju­talmazzák. A gimnáziumban sokrétű, eleven kulturális munka is fo­lyik. Nyolcvanén vesznek részt a József Attila olvasó- mozgalomban. A tanulók tíz szakkörben élhetik ki alkotás­vágyukat. A színjátszó szak­kör tagjai és a zenekar ké­szülnek az 1957 óta immár ha­gyományossá vált február 24-i koncer.re. Február 3-án a III. osztály KlSZ-esei műsorral egybekötött szalagavató ün­nepséget rendeznek a negye­dikesek tiszteletére, az önkép­zőkör tagjai pedig irodalmi estet tartanak »József Attila, a munkásosztály költője« cím­mel az egyik csurgói üzem­ben. Várják a zárszámadást... A műúttól messze vannak; idegen nagyon ritkán fordul meg ebben a faluban. Távol, az erdő szélén egy kis fehér ház világlik, Fönyed első la­kóháza. Utána a többi — szo­rosan az erdő lábához lapulva — a Marótvölgyi-patak men­tén. Kicsi a település. 56 család él itt. Most is dolgoznak, alom­nak valót szállítanak a Kis- Balaton környékéről, és trá­gyát hordanak. Hangyaszorga­lommal munkálkodnak o Rá­kóczi Termelőszövetkezet tag­jai. Mint a falu, a gazdaság is kicsi, mindössze 221 hold szántójuk van. De a földek igen jók. Szép az állatállomá­nyuk is; a szántó felét évente trágyázhatják. A patak hídján kopácsolás: Fodor Gyuri bácsi a hidat ja­vítgatja. S közben gondolko­dik. Éppúgy, mint társai, vár­ja a zárszámadás napját... Mit remélnek a harmadik zárszámadástól a főnyedi em­berek? * * * — Még pontosan nem tudom mennyi lesz — mondja Ko­vács István —, 28 forint kö­rül tervezték az egységet, s úgy hallom, ez meg is lesz. Az idén valamivel több jut, mint tavaly. S ez így van rendjén. Sokat dolgozunk. Ál­latgondozó vagyok, de dolgoz­tam mindenütt, ahol férfierő kellett. A jószágot olyankor a két gyerekem etette meg. Ke­vesen vagyunk, s ha kicsi is a szövetkezet, henyélni nem lehet. Annyi bizonyos, hogy abból, amit kapunk — meg annál jobb. 55 éves vagyok, de amit tudtam, elvégeztem. Nyugodtan nézek a számadás elé, megtettük a magunkéit. Csak az bánt nagyon, hogy négy hónapig betegeskedtem. Maga elé néz, hosszan hall­gat, aztán így folytatja; — Va­lahogy úgy készül az ember a zárszámadásra, mint egy ünnepre. Jólesik majd halla­ni, mi minden történt a múlt évben. Meg aztán a pénz is kell. Egy kis házat vettem, ro­mos volt, rendbe kell tennünk. Nyűgödtabö vagyok így, mert öregségünkre lesz egy kis ma­gunk hajléka. Úgy hírlik, 15 forint lesz a készpénz, J3 a ÓNOD VÁRI MIKLÓS: T , . . . ..,„,«4? Kovács István eddig is kaptunk —, szépen megélünk. De ha nem harag­szik, várnak a társaim, trá­gyát hordunk. Mit vár a zárszámadástól Marton Jenő bácsi? — Minél többet kapunk, ..................................................... c d sárga dosszié Kömer előtt szégyellte nagyon nyomja a lelkét. A magát, hiszen az orvos elrab- szép, szőke német lány más- lását Mr. Rogger dolgozta ki, kor, ha fölöttesed társaságában amelyet először Kömer sem ebédelt, szellemes, kedélyes helyeselt. volt, most mindvégig száraz és Elza kijózanodott, bánta, töprengő. A két férfi nem fag- hogy berontott, nem számított gáttá. Saját gondolataikkal vol­mathy századost, a volt hor­thysta tisztet, Rosét, a több nyelven beszélő férfiéhes kém­nőt, a spanyol származású Pedrót, a rádióst, Elzát és Jackot, a volt boksz-bajnokot. Mindenki gyanús volt. Egy­rá, hogy Mr. Roggert is ott ta- tak elfoglalva. Mr., Roggert és másra is gyanakodtak. Titkon lálja. Kömer ezredest ugyanaz ag- méregették, vizsgálgatták egy­— Sajnálja, kisasszony? — gasztotta: rendkívül gyorsan mást, úgy szerettek volna az kérdezte Mr. Rogger fagyosan, lebuktak a Magyarországra át­— Más elbánást érdemelt dobott ügynökök. Utoljára a volna — felelte Elza. 127-es, akiben annyira bíztak, — All right! — kiáltott az és akinek az lett volna a fel­ezredes —, csak ennyi a baj? adata, hogy a ferencvárosi r>á­Akkor magára bízzuk. Jöjjön velünk ebédelni, Elzácska! A gépkocsi a ház előtt állt. Kömer ült a volánhoz. Mr. Rogger Elza mellett foglalt he­lyet. Az úton a járókelőket fi­gyelték, nem beszélgettek. Mr. lyaudvaron kémrezidenciát hozzon létre. Nagy fejmosást kaptak, majdnem a pozíciójuk­emberek leikébe látni, földerí­teni legtitkosabb gondolatai­kat. .. Talán még saját ma­gukban sem bíztak meg, szem­től szembe udvariasak, előzé­kenyek voltak, de a hátuk mö­gött gyűlölték egymást, mint a patkányt! Furcsa volt ez, ba került. A főnökség vizsgá- ahogy így egymással szemben latot rendelt el az V. Európai ültek, s összekoccintották po­Ügyosztályon, ekkor merült fel a gyanú, hogy áruló van kö- Rogger csak a leves után szó- zöttük. Legalábbis erre vallott lalt meg; az ügynökök hihetetlenül gyors rendelkezésére álló — Van egy jó hírem az ön lebukása. A magyar elhárítok adatokból kihámozni, számára — mondta Elzához leleplezték a »Szürke galamb«- fordulva —, ismét Bécsbe ot, akit a Patkány-akció meg­utazhat. Oda mindig szívesen szervezésével bíztak meg, és a ment... 113-ast is, akinek a ropülőte­A válasz mindkettőjüket rek földerítése volt a célja, meglepte. - — De hát ki lehet az áruló, — Jobban szeretnék itt ma- ha egyáltalán helytálló a radni... tételezés? — Ahogy gondolja — felelte Ezt Mr. Rogger és helyettese, elmélázva Mr. Rogger. Körner ezredes is Elza az ebéd alatt fagyó- szerette volna tudni! Gondola san. szótlanul viselkedett, taikban felsorakoztatták ma harukat... Elza a lezajlott eseményeket próbálta történés szerint, a hiányos Az or­vosnak azt ígérte, hogy kará­csonyeste a bécsi Royalban lesz. Nem mondta meg azon­ban, hogy ez mennyi nehézség­be ütközhet. Mindenekei ott; hogy milyen hazugsággal j.it föl- át a határon! Végtére is nem korzó az! Olyankor, amikor megbízatással ment át Auszt- egyformán riába, Mr. Rogger intézkedett. tisztelegtek neki a határőrök .. De ezúttal Kömer azt közöké Lerítt róla, hogy valami guk előtt az embereket: Gyár- hogy személyesen irányítja az orvos megfigyelését, s ebben az akcióban már aligha jut neki szerep. Tudta, hogy az orvos nyomában vannak, s ne­ki legutóbb nem volt hozta elegendő bátorsága, hogy az igazat megmondja. Mi tartotta vissza? Ha akkor szól, ha el­mond mindent, Mr. Rogger ügyesen szőtt meséit, az elrab- lási tervet, amelyről a hence­gő természetű Gyarmatnytól hallott, talán még nem késő. De nem volt hozta bátorsága. Félt a valóságtól, amely ke­serű csalódást okozhat, s félt Mr. Roggertől, akinek messzi­re nyúlik a keze. Nem számolt vele, hogy hallgatásával sok­kal nagyobb tragédiát idézhet elő, s akaratlanul is kezükre játszik azoknak, akiktől már annyira megundorodott... Azon a napon már délután a határ környékén ólálkodott; »Mindenképpen át kell jut­nom!« — ez volt az elhatáro­zása. Szerencséje volt: drapp színű Mercedesét már ismer­ték; szó nélkül átengedték. De bármennyire taposta a pedált, a sűrű köd akadályozta a veze- ♦ tésben: éjfélre ért oda. Hor-1 váthot már nem találta a Ro­yalban. Hívta a lakásán, a te' lefont nem vette fel senki.,. | Tudta, hogy elkésett! S ekkori kezdődött az újabb izgalom: | hogyan jut vissza a határon? * Ah, pedig mennyire elszán! i volt! Most mindent elmondott | volna, s többé talán vissza sem í jön .. Csodálatos! Most nem S félt Körnertől és Roggertől * — Folytatjuk «• Marton Jenő természetbeli. Kapok majdszé pen pénzt én is a háromszáz- egynóhány egységemre, de nem haragudnék meg egy né­gyes lottóra sem! Jenő bácsi elmosolyodik, le­gyint. Rá van írva az arcára benne van a mozdulatában, hogy erre ugyan hiába <Vár, hiszen nem is lottózik. Amit két keza munkájával keres csak arra támaszkodik. A nyár óta betegen, szinte a négy fal közé zárva tölti napjait Vida Imre. ö is várj; azt az ünnepet, a január 28-át, mert amíg dolgozni bírt, égett a munka a keze alatt — Mert azt tartom — mond­ja csöndesen —, hogy aki dol­gozik, az nagyon szépen meg tud élni. Mit várok a zárszám­adástól? Hát.. nem tudom még, a forint hogy ugrik. Saj­mm Vida Imre ti Vilnius tengeri kikötővé válik A litván mérnökök fölvetet­tek azt a/ elgondolást, hogy Vilniust, Litvánia fővárosát változtassák tengeri kikötővé. Vilnius a köztársaság délkeleti részén fekszik, 34" kilométerre a Balti-tengertől, de ez nem lesz akadálya annak, hogy ten­geri haiók vessenek horgonyt a város határában. A szakemberek most dolgoz­zák ki a litván fővárost körül­ölelő Nyerisz-folyón építendő nagy víztároló műszaki terveit. Az az indítványuk, hogy külön­leges gát építése útján megnö­velik a folyó vizének szintjét. Az így keletkező mesterséges tengert elérhetik a fekete-ten­geri kikötőkből a transzkonti­nentális útvonalon a balti ki­kötők felé tartó hajók. (Az SZKP XXII. kongresszusa jó­váhagyta azt a tervet, hogy a Fekete- és a Balti-tengert a Dnyeper és a Nyeman-folyún keresztül összelí csoljákj nos, csak négy hónapot dol­gozhattam —, de azért van kétszáz egységem. Ha hozzá­adom a családét, körülbelül 9 ezer forintra számíthatunk. Persze, ehhez még a háztájiból is jön egy kis jövedelem. A fiam katona, alig várom, hogy hazajöjjön, mert haza akar ám jönni! Kevesen vagyunk férfiak. 49 munkaképes ta­gunk van. Takarmányos voi- tam, amíg dolgoztam, de csi­náltam mindent a világon... A szövetkezet egyetlen bri­gádvezetője, Tüttősi Ferenc járja a falut. Ott van minde­nütt most is, hogy fennaka­dás ne legyen semmiben. Meg­áll beszélgetni itt is, ott is. Kérdezik tőle, mi lesz, hogy lesz, hogyan fiiakul az oszta­lék, s így akarva-akaratlan az ő gondolata is a zárszámadás­hoz kalandozik. — Sokat szeretnénk osztani — mondja. Azon dolgoztunk hajnaltól estig, hogy így le­gyen. Hogy nekem hány egy­ségem van, nem is igen tu­dom, hiszen úgy el vagyok foglalva a közös gondjaival. Nemcsak az irányítással, ha­nem magamnak is meg kell fogná a dolog végét, mert ke­vesen vagyunk... A megyé­ben talán keveset tudnak ró­TüUősi Ferenc lünk, de azt hiszem nem keö szégyenkeznünk. Terv szerint gazdálkodtunk, minden köte­lezettségünket teljesítettük, és 28 forintot osztunk. Nem sok ez, de ahogy az eddigi évek bizonyítják, mindig több lesz— * • * Pöfögve viszi a traktor a trágyát, szekér hozza az alorm- szalmát. Serényen megy a munka. S az emberek közben terveznek, várnak. összeborzong a patak, apró fodrok tarkítják tükrét. A hid mellett tüzet rakott Fodor Gyuri bácsi, néhány percig melegszik, aztán folytatja a munkát sötétedésig. Egy kicsit el vannak zárva a világtól> de úgy dolgoznak, mintha min­denkinek a szeme rajtuk vol­na. „ Vörös Márta Nagyfeszültségű áramvezetékek Szibériában Krasznojarszk és Nagarovo között befejezték a 180 kra hosszú 220 kilovoltos feszültsé­gű áramvezeték építését. A nazarovoi hőerőmű energiája ezen a vezetéken jut el a nagy kiterjedésű krasznojarszki ha­tárvidék központjába. Nagy feszültségű távvezeté­ket építenek továbbá a naza­rovoi erőműtől Abakanba, a Hakasz autonóm terület köz­pontjába és a határterület más ipari kerületeibe. A jövőben az 500 000 voltos feszültséggel működő kraszno­jarszki energetikai rendszert összekötik az irkutszki és a Kuznyec-medencei energetikai rendszerrel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents