Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-18 / 14. szám
Csütörtök, 1962. január 18. 3 SOMOGYI NÉPLAP Megbékélés MÉG A TAVASSZAL TÖRTÉNT, hogy egyik termelőszövetkezetünkben valóságos palotafonradalcm tört ki az asszonyok között: közös, osztatlan répaföldön egyeltek — munkacsapatban. Ségi és új tagok vegyesein. Pontosan nem lehetett kideríteni, melyik volt az a tüskei amelyet oly módon szúrtak egymásba, hogy feijajdultak tőle. Tény azonban, hogy kijelentették: ha nem osztják meg a csoportot, nem dolgoznak tovább. Le is álltaik. Később is csak úgy voltak hajlandók dolgozni, hogy az egyik csoport a répaföld innenső, a másik a túlsó végén állt be a sorba, s kijelölték a középvonalat. Nem közönséges asz- szonyi veszekedés volt ez, hanem a korábbi társadalmi helyzetből származó szembenállás. Azok, akik már vagy egy évtizede voltak tagjai a szövetkezetnek, betolakodóknak tekintették az újonnan belépetteket, a »gazdánékat.« Az új tagok viszont »iecsú- szottaiknak« érezték magukat, akik kénytelenek együtt lenni volt napszámosaikkal, A két csoport már a kezdet kezdetén ösztönösen elkülönült egymástól. Ha nem ilyen rfromitszarű« Is, de lappangó, csöndes elkülönülés másutt is volt, sőt van is még. Hiszen a parasztság azzal, hogy új és azonos termelési viszonyok közé került, még nem lett lelkében is egységes. A régi társadalmi ellentétek, a konvenciók, esetleg korábbi sérelmek maradékai meggátolják a szükségszerű folyamat gyors lezajlását. AZ ELSŐ PILLANATRA talán különös dolog, de az egységes paraszti osztály kialakításának lényeges gyorsítói lehetnek éppen a -falusi asszonyok. A férfiaknál ugyanis sokkal könnyebb a helyzet. Noha az egyéni gazdaságokban is nélkülözhetetlen volt az asszony! munka, mégis a vezetés, a magángazdaságok igazgatósa a férfiak kezében volt. Ebből a hagyományból következik, hogy a közös gazdaságokban is többnyire férfiak viszik a vezető szerepet, a hirtelen megnőtt, több ezer holdas termelőszövetkezetekben pedig elsősorban olyanok, akiknek egyéni gazda korukban nagy és jó termelési gyakorlatuk volt. Ennek következtében a termelőszövetkezet férfitagsága körében korántsem csapnak így össze a régi társadalmi helyzetből, előítéletekből adódó ellentétek. Az asszonyok többsége viszont) ftna is ►részletmunkát- végez a termelőszövetkezetben. Átfogóbb gazdálkodási tapasztalat nem áll mögöttük, s az újakban mégnem alakulhatott ki a konvenciókat legyőző, közösségi együvétar- tozás érzése. ISMERTEM EGY VOLT KANÁSZNÉT, aki csak akkor érezte magát egyenrangú termelőszövetkezeti tagnak, amikor — mint állatgondozó feleségét j— külön meghívóval invitálták a tsz-asszonyok teadélutánjára. Egy másik esetben az történt, hogy a volt tekintélyes gazda (akkor már termelőszövetkezeti tag) feleségét nem lehetett bekapcsolni a gazdaság munkájába. Méltóságán alulinak tartotta, hogy ott dolgozzon, ahol egykori napszámos asszonya. Történt egyszer, hogy megbetegedett, hetekig az ágyat nyomta. Szinte kényelmetlenül érezte magát, amikor egyik nap virággal kereste föl éppen az a volt napszámosasszony, aki ma a falu nőtanácsának vezetője. Ettől kezdve, amíg csak föl nem gyógyult, minden nap meglátogatta valaki. Amikor meggyógyult, maga kopogtatott tennivalóért a szövetkezetbe. A közösségi érzés emberséges gyűrűjében találta magát, mert maguk a nőtanácsi asszonyok gondoskodtak arról, hogy könnyű munkát kapjon, amíg meg nem erősödik. Az üzemi kiadásoktól megszabadult falusi csaladokban sokkal több jut ma a kultuiá- ra és'civilizációra is. Ez a tény ugyancsak az - oes paraszti osztály kialakulását segíti elő. Ennek következtében sok termelőszövetkezet vagy maga a tagság is áldozhat a közös szórakozásra. Számos országjáró autóbuszki- rándulás, színházlátogatás vagy a tagság úttörőinek közös nyaraltatása — kapocsként fogja össze az azonos termelési és társadalmi körülmények közé jutott parasztságot. Lassan már elveszti szerepét a hajdani föld nagysága, s mindenkinek az határozza meg emberi értékeit és a faluban elfoglalt helyzetét, hogy saját erejéből mire viszi a közösben. Általánosabb azonban még az, hogy élnek az előítéletek, amelyek befolyásolják a közös gazdaságok harmonikus rendjének kialakulását, és leküzdésük sck időt vesz el magától a vezetéstől, a produktív munkától KI KELL HASZNÁLNI azt a lehetőséget, amit a falusi nőtanácsok nyújthatnak a közösségi érzés, az egymás iránti felelősség, az egyenrangúság megteremtésében. Szemes Piroska T)íz nap fa a katmadik JV (Johari Feri bácsit világéletében törekvő, dolgos embernek ismerték a faluban. Még zöldfülű gyerek volt, amikor a szükség megkedveltette vele a munkát az úri birtokon. Volt kocsis, dolgozott az istállóban, a tehenek mellett, mikor hová osztották be. Aratáskor senki sem tudott olyan széles rendet vágni az uraság búzájában, mint ő. Szénahordáskor pedit egy egész petrencét emelt villájára, s könnyedén lódította fel a magasan rakott szeicér tetejére. Amikor a tsz megalakult a faluban, Mohári Fen bácsi nem sokat habozott: — Egye a, fene azt a három holdat, örülök, hogy megszabadulok tőle, nekem most már úgyis mindegy — morfondírozott, s aláírta a belépési nyilatkozatot. Eme cselekedetében az az elgondolás is vezette, hogy majd csak adnak valami munkát neki is. elvégre dolgozni mindenkinek joga van. Ettől kezdve gyakran birizgálta az elnököt, Bekecs Pétert, hogy: »Te Péter, hát csak ennyibe veszitek az öregeket? Miért nem adtok már valami műm kát nekem is?-« zsörtölődött folyton-folyvást. Persze, hogy mindig kapott , munkát. Igaz, nem bíztak rá nagy feladatot, de a trágyateregetésböl, a csemeteültetésből és más efféléből az öreg elmaradhatatlan volt. Hanem az utóbbi hónapokban egyre gyakrabban panaszkodott reumás lábára hűséges élettársának. Erzse asz- szony szorgalmasan masszírozta is esténként. — Nem használ ennek más, mint a gyógyfürdő — mondogatta ilyenkor az v«A«n.k. éri bácsit egyik reg- Z. gél hívatta az elnök az irodába. — Biztosan valami új munkát adnak — gondolta, amikor benyitott. — Azért hívattam, Feri bátyám — fogadta az elnök —, hogy megmondjam: négy idős tsz-tagot tíz napra Harkányba küldünk üdülni. Gondoltunk magára is. Biztosan jót tenne a gyógyfürdő. Az öreg felrántotta a fejét. — No de Péter, mi az úristen gatyamadzagjának néztek ti engem, talán gróf vagy herceg vagyok én? Küldjétek mást helyettem, én bizony el nem megyek! — ellenkezett. Az elnök azután beszélhetett a szívére fél óra hosszat arról, hogy a dolgozóknak ihren és ilyen jogai vannak ez üdüléshez, és a többi, és a többi, míg végül levette a lábáról. Az öreg kényszeredet- fel s alá. Föl ten bólintva csak ennyit mondott: — No, jól van, nem bánom, de csakis a reumám kedvéért. Az elnök erre egy papírlapot tolt eléje: — Akkor adok egy beutalót, Feri bátyáin. Még ma délelőtt elmegy vele az orvoshoz, az megvizsgálja magát, és felírja a javaslatát. Utána majd hozza vissza. Holnap a fél hatos vonattal mennek majd, nehogy elaludjon ám! éri bácsi fekete ünneplő ruhában ballagott le az állomásra feleségével, egy vaskos bőrönddel, mely a szükséges fehérneműket tartalmazta, és egy aktatáskával, melybe egy kis harapnivalót csomagolt az útra a gondos asszony. Az állomáson már várták cimborái: Porrog Józsi, Kovács Mihály és Kaparó Pali. Aztán elcsattant a búcsúcsók, és elhangzott az aggódó figyelmeztetés, hogy: »Feri, vigyázz magadra«, és megindult velük a vonat. Az ablakból még látta egy darabig, hogy az asszony integet, aztán elvesztette szem elől. Szótlanul ült le az ablak mellé, szórakozottan szemlélte a szinte pillanatonként változó tájat, hallgatta a kerekek ütemes kattogását. A többiek jókedvűen kártyáztak, beszélgettek. — Minek búsulsz, Feri, csak nem az asszonyt sajnálod? Inkább igyál egyet! — kínálta meg Kaparó Pali, de ő eltolta a demizsont. dt z első nap minden olyan furcsának tetszett neki. A kedves fogadtatás, a környezet szépsége megnevezhetetlen hatással volt rá, különös érzéseket kavart benne. Szokatlan volt minden: a vajas kenyér, amit a reggeli kávé mellé adtak, a televíziónézés, s a fürdőben a rengeteg ember látványa ámulatba ejtette. Mondta is ebéd közben Kaparó Palinak, aki gyerekkora óta a legjobb barátja: — Ekkora fényűzés, az embernek még a szájába is belerakják a töméntelen jobbnál jobb ételt, mintha legalábbis püspök vagy más efféle naplo- pók volnánk. — Azért csak könnyebb ezt kibírni — vélekedett a másik mosolyogva —, mint a trágya- terégetést, igaz-e? — Hát éppenséggel lehet, hogy könnyebb, de én azt mondom, hogy ez a nagy henyélés nem nekem való — öntötte ki véleményét. A második nap jóval lassabban telt el számára. Napközben úgy érezte, mintha meg akarna állni az idő. Pedig a napirend elég változatos volt: délelőtt fürödni mentek, ebéd után rádiót hallgathattak, olvasgathattak. De neki nem ízlett a pörkölt. A rádiót sem hallgatta sokáig. — Legalább egy zsák kukoricát adnának az embernek, hegy morzsolhasson — mondogatta a többieknek. — Ej, ne légy már bolond! — mondták neki azok. 7t armadnap ebéd után összepakolta a holmiját, s a bőrönddel, az aktatáskával beállított a gondnokhoz. Tétovázott, hogy mit mondjon, hogyan is fogjon hozzá, aztán lassan tagolva a szavakat kibökte: — Kedves elvtársnö... szeretném. .. bejelenteni, hogy hazautazom. A fiatal gondnoknő elmosolyodott: — Ugyan, Feri bácsi, aztán miért? Az öreg zavartan magyaráz- gatott: — Nézze, kedves elvtársnö, engem úgy küldtek el ide, és ha nekem tíz napot kellene itt dologtalanul eltölteni, hát belebetegednék. Inkább hazautazom. A gondnoknő először azt hitte, hogy csak tréfál az öreg. Amikor azonban látta, hogy az komolyan gondolja a dolgot, áttért a meggyőzés módszerére. Az sem használ' öreg Mohári hajtható' maradt. Rendületlen ,i galommal húzta ki zsebéből a szobája kulcsát, s átadta a még mindig csodálkozó gondnoknönek. — Igazán kivárhatná már azt a hét napot, ami még hátravan — mondta az —, de ha tényleg el akar menni, Feri bácsi, nem tarthatjuk erőszakkal vissza. — Hát akkor a viszontlátásra — nyújtotta kezét az öreg. — Még mosolyogva hozzátette: — Engem várnak otthon. — Majd megmarkolta a bőrönd fogantyúját, s kiballagott a vasútállomásra, hogy elérje a délutáni vonatot. Kerék Imre <7‘ EGY LAKÓ NAPLÓJÁBÓL — Lelkes Istvánt keressük, itt lakik? — , m kopogott be hozzám 6 ■ ma reggel egy épí™ tőmunkás. Igent mondtam. Ekkor tudtomra adta, hogy Április 4. közben levő lakásomban, ahova egy évvel ezelőtt költöztem be, újra rakják a parkettáit, mert az összeszáradt, fellazult. Két év múlva saját költségemen akartam megjavíttatni, de ha az építőipari vállalat ezt garanciális javításban elvégzi, gondoltam, beleegyezem. Feltörték az »ugart«. Január I A parkettát halomba rakták, minden a I feje tetején áll a szobában. Az építő- munkás gondterhelten sétál csak fölszedte ÓNODVÁRI MIKLÓS: valahogy a parkettát, de nem tudja, hogyan rakja vissza. Azt hittem, nem tanulta meg jól a szakmáját, de csakhamar kiderült, az a baj, hogy nem kapott egy darab parkettát sem, amivel pótolhatná a1 hiányzót. Ha ugyanis a parkettát összeszorítják a szobában, akkor nyilván kisebb helyet foglal el, s pótlásáról kell gondoskodni. A munkás legyint: »Azt mondják a vállalatnál, hogy csináljuk meg, ahogy tudjuk. A 150 ezer forint javítási díjat él kell költeni.«----------W Reggel felhívtam az j anuár ■ építőipari vállalat „ ■ főmérnökét: — Ho8 ■ gyan lehet — kér——™ éleztem —, hogy) a javítást elrendelik, de nem adnak hozzá anyagot? — Kell adni hozzá — mondta a főmérnök... Egész délután biztatom a munkást, hogy lesz parkett. cA sárga d z ié Mr. Rogger mélyet szippantott szivarjából. Ismét a bár- ________, s zekrényhez lépett, töltött ma- J Nem nagyon hisz nekem. Sőt gának és ivott. Ujjával idege-?látom, elszánta magát s neki- sen dobolt az üres pohár szé-fáll, hogy visszarakja a parket- lén. I | tát. — Nem szabad az orvost ab-f — Ha nem rakja szorosabban a hitében hagyni, hogy fban, mint volt, akkor mért szolgálata milyen fontos ne-1szedte föl? — mondom neki. künk. Éreztetni kell vele, hogy!__ Ha meg szorosabbra csinálN os... szóval ezt az embert kű. Mondja, »Bért nem tart — A felét annak, amit igéi- mi teszünk jót neki, ha végle-|ja, pótlás kell hozzá, koránál és műveltségénél fog- jobb italt? tünk... gesen átmentjük Ausztria te-| Vállát rándítja: va nem kezelheti úgy, mint Elhúzta a bordó függönyt a — Yes. Maga tudja, csak az- rületéről. Ki kell éheztetni. | _ van nálam deszkahuUaegy tizennyolc éves gyereket, fal előtt. Térkép vált látható- tán Iá ne szaladjon a kezünk- Ért engem, ezredes? Ki kell | dék — feléli — meg fűrész. De hát: nem avatkozom bele. vá. Töprengve szemlélte. bőL éheztetni, hogy térden állva Jjviár ki is számítottam, hogy a A maga dolga. Csupán felhí- — A Patkány-akció befeje- — Azt hiszem, éppen ezzel könyörögjön a munkáért est^s szoba bal oldalán parkett vom figyelmét, hogy minden zése égetően sürget. Engem tartjuk fogva... vegye megtiszteltetésnek a | helyett deszkát rakok le hiba, amelyet a beszervezés- állandóan eredményért gyö- Mind a ketten nevettek. Mr. megbízatást. Erről jut eszem-1 ^ A főmérnök nél vétünk, később, a gyakor- törnek, de ezen a ponton kép- Rogger közben visszarántotta be: jöjjön velem ebédelni. Polati munkában nagy károkat telenek vagyunk előbbre jut- a térkép élé a bordó függönyt, kőbán megéheztem, akozhat. ni. A nyár óta három embe- és leült szemben az ezredes- Már indultak, amikor nyílt __ Ezredes úr! __ felelte rünk bukott le. A magyar el- sei. az ajtó. Elza lépett^ be. Moso-| n em küldte a pótparkettát, és beletörődtem abba, hogy deszka- . foltos lesz a nagy Körner — kéotelen vagyok hárítás ördögien dolgozik. Ezt — Képezzék ki ezt az em- lyogva fogadták. De csakha- ;szoba is. Az idő múlik, s most róla magamat meggyőzni, én mondom magának, ezredes, bért minél hamarabb, minél mar arcukra fagyott a mosoly. :mál, ^ a fő; hogy befejezzek hosv valóban orvos volna Nem muszáj másnak elrnon- gyorsabban. Minden erőt a Elza alig tudta leplezni fel- |a munkát, mert közbejön vaAnnak ellenére ZTv í j van! dani. Tuda, mi történt a Patkány-akció lebonyolítására indultságát. ÄL ^teTva 8kö^s^ä 127-essel? kell összpontosítani. Mit gon- - Ezt jól elrendezték! szélhámosnak nézem —Lebukott? dől, használható lesz az orvos? — Mit, Elzacska? szema os f ' . „ —Le bizony! Pedig a leg- — Azt hiszem, igen. Mind a két ember csodalkoMr. Rogger elmosolyodott. erősebb emberünk volt. Ügy — Süsse meg! — gurult mé- zó arccal meredt rá. , — Ez is... az is... Alapo- bfztam beime mintha a saját regbe a főnök. — Igen vagy — Karácsony este fejbe ver- san ki kell próbálni. Minden íiarn lett voina_ g mégis: ez az nem? ni és elrabolni valakit — oldalról. De ettől függetlenül ökör felmászik egy reformé- _ Ezredes űr... az utóbbi mondta, és érezte, hogy a fü- semmi nem ment bennünket tus templom tornyába. A ha- időben néhány használható le tövéig elpirul, annak állandó szemmel tarta- rangozóval paktál össze, de emberünk vált használhatót- Kömer elsáoadt, ekkora sától, hogy ígéreteinkben az elsö adását bemérték. Ügy janná ön is erről beszélt az vakmerőségre Mr. Rogger sem művezető mást mond is. Fúr- nak-faragnak, ahol nem lehet pótolni sima deszkával a hiányt, oda kézzel »gyártanak« parkettát. — Milyen sok bért kell erre a kisipari módszerrel fabrikált parkettára kifizetnie a vállalatnak? — kérdezem tőlük. — Semmivel sem drágább, mintha pótlást küldenek — felelik —, mert azt, hogy magának kézzel csinálunk parkettát, nekünk nem fizetik ki. A javítást ugyanis aszerint bérezik, hogy normaidő alatt mennyi parkettát rakunk le. A normát kész parkettához szabták. Ha nekünk kell gyártani, teljesítményünk majd a felére csökken. Ez ellenkezik a Munka Törvénykönyvével. Nem tudják ezt az Építőipari Vállalatnál? Az igazgató biztosan nem tud a dologról. Ha sejtené, hogy mi van itt, nóhányan megütnék a körmüket. Fölkerestem Kovács Január I József művezetőt* . . I aki annyi gondot* 11 ■ ijedelmet okozott intézkedéseivel. Amiesak lassan haladjunk előre, szed^ók je mint a fiatal ga- Maga rögtön egy svájci kh- lambot a fészekből. Nos, mi imént. számított. Volt már rá eset, __ ___ __M-'rmedie ___ Mr Rogger hogy Elza alaposan megmondn ikát ígért. Toronyórát lánc- Várható az orvos mun- csapott' az asz- ta valamiről a véleményét, cal. Ez nem volt helyes, lui váKo állítása? a* mínkába állítása ^ zásba viszi bőkezűségét. Ha __ jjz egy kicsit öntől is í gy halad, szétosztogatja az íügg Egyesült Államokat. Gondol- — Hogyan értsem? jón arra, hogy mi marad ne- _ pénzre van szükség, künk? Nem igaz, ezredes? _ Rendben Van. Egyelőre A bárszekrényhez lepett, hétezret utalok. Ezt előlegbe, töltött magának, és felhajtot- lány mennyit kap? te az italt. Kömer gúbyosan etvígyoroim. Velem viszont szükmar- dott. , , n vnin olykor örült is ennek, mert tóira — a “a"^kc‘0 " . Elza éleslátása sok reitett hi- denaron yeg^ kell hajtón . ^ ^ M a fieveWt De ötvenezret kapunk erte. Érti, kritika kellernetlprmi Kömer: öt^nezrebs nekünk lön nem kell felmászni a torony- _U1_______,Ä„„ b a. ahonnan könnyen leszé dűlhet az ember, hehehe... Alig egy árnyalatra Kömer m elmosolyodott — Folytatjuk. —• ahhoz ez a lánv. hogy a dolgaikba avatkozzék! lami, es... Délben azt mondja a parkettázó, hogy művezetőjétől utasítást kapott arra, hogy más munkahelyre menjen dolgozni. — De hát félben van a parkettázás! — kontrázok. __ Én is ezt mondtam neki. D e ő azt felelte, hagyjam ott, mert különben nem fizeti ki a béremet. Szóval én, a lakó szégyelljem magam, és kérjek bocsánatot, amiért beengedtem őket dolgozni. Én vagyok az oka mindennek — k A házban dolgozo JailUáf I ma-sik két munkás is _ ■ bejött segíteni. Azt 10 ■ mondták, addig nem —™ mennek el innen, [míg be nem fejezik a munkát, imert esi a tisztesség, még ba a kor rosszallásomat fejeztem ki neki, kihívóan azt mondta, hogy a parkettázásban nincs szervezetlenség. Talán nem ért hozzá az elvtárs? k A parkettázást a Január 8 munkásak jóvoltából , _ 0 befejezték. Ezt a 1 * ■ gondot tehát letet- tem, de a művezető kijelentését nem tudom »•lenyelni«. Szerinte nem volt szervezetlenség. Kinek van igaza? Én egyszerű ésszel úgy képzelem, hogy ezt a munkát akkor végezték volna szervezetten, ha előbb fölmérik, melyik lakásban mennyi parkettára van szükség. Ezt odaszállítják és lerakják. Lévén tél, biztosítják azt is, hogy a három parkettázó be is fejezhesse feladatát. Ezt gondoltam reggel. Ügy látszik — állapítottam meg délben, amikor már egyre jobban belebonyolódtam a kérdésbe —, hogy olyan iskolába kellene járnom, ahol megtanulhatnám a »magasabb szintű« szervezést. Azt, ahogy Kovács művezető csinálja. Este, mivel semmi bajom se történt (szerencsére közben lehiggadtam), döntöttem: kitartok a szervezettségről vallott reggeli álláspontom mellett. Lehet, hogy ez az elképzelés nem olyan magas szintű, mint amilyen Kovács művezetőé, de hasznosabb. És ez sem mellékes. Sz. N»
