Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-04 / 2. szám

Csütörtök, 1962. január 1. 3 SOMOGYI NÉPLAP előtt Készülünk a SZÖVOSZ V. kongresszusára bet. Elpusztultak tőle a meg­termékenyítésre hasznos mé­hek is. A szakemberek nem nyugodtak ebbe bele. Egyszer csak valamelyikük fölfigyelt arra, hogy a méh lábán két­féle — egy-egy hosszú és egy- egy rövidébb — szőrszál ta­lálható sorban egymás mellett. A hosszabbak csak a bőrfelü­lettel, a rövidebbek pedig az idegekkel érintkeztek. Ennek alapján hamarosan olyan nagy szemcséjű idegmérget gyártot­tak, amely n§m fér a méh lá­bán levő hosszú szőrök közé, azaz nem érintkezik az idegszőrökkel. A méhek megmenekültek. Helyrebillent — ahogy a szakemberek mond­ják — a biológiai egyensúly. Ez nemcsak akkor bomlik meg, ha egy-egy kártevő él­szaporodik, hanem akkor is, ha ezeknek elpusztítása köz­ben megölik az úgynevezett hasznos parazitákat, sőt akkor is, ha az egyre gyakrabban megvédett növény finomabbá válik, s eközben ismeretlen, új betegségek kapnak lábra. A biológiai egyensúly meg­tartása a korszerű növényvé­delem legfontosabb feladata. Ez igen színvonalas tudomá­nyos és gyakorlati munkát kí­ván a növényvédőktől. Ma már nem utópia, hogy az ember és állatorvos mellett hamarosan feltűnik a növényorvos fogal­ma is. Mintha csak gondola­taimat találta volna el Fülöp Mihály, a Topánért Növényvé­dő Állomás főagronómusa, amikor így szólt: — Megiórjük azt az időt, amikor a tsz-el- nökkel fehér köpenyes növény­orvos áll a gabonatáblák szé­lére, és három-négyféle gyógy­szert is felír a növények gyó­gyítására. Egyik megöli a kár­tevőket, a másik segíti a hasz­nos baktériumokat, a harmadi­kat pedig az időjárás változá­sa miatt permetezik a növé­nyekre. Mintha csak azt az orvost hallottam volna, aki tegnap így szólt egyik betegéhez: — A klorocid a hasznos bélbak­tériumokat is megöli, azért írok fel polibét is, C-vitamint is, hogy ellenállóvá tegyem a szervezetet Toponáron Tóth Lászlómé személyében máris megjelent az olyan szakmérnök, aki mér több mint agronőmus vagy mint mérnök és egyszer nö­vényorvos lesz. Ha meggondol­ja az ember, hogy Toponáron, egy megyei növényvédő állo­máson jelenleg a prágai nem­zetközi növényvédő konferen­cia fölkérésére tudományos megfigyeléseket végeznek az ápion, a cserebogár, a fitoftó- ra és a tafcácsattea kártevők életjelenségeiről, mindjárt ér­zi, hogy a magyar növényvé­delem túljutott a burgonyabo­gár irtásán. A növényvédelem a helyére került. Most már világosan látni, hogy a növényvédők nemcsak egy-egy veszélyes kártevőt pusztítanak el, hanem tevékeny előmozdítói lesznek a termés­hozamok növelésének is. Ugyanis a mezőgazdaságban előirányzott többlet termésho­zamoknak csak mintegy felét érjük el műtrágya alkalmazá­sával, a másik 50 százalékot csaknem teljesen a korszerű növényvédelemmel biztosítjuk. E célból az idén már mintegy 120 permetezőgépet kaptak a tsz-ek. Csupán 30 db maradt benn rendkívüli munkák el­végzésére a növényvédő állo­máson. Azaz az állomás átve­szi a szakmai irányitó és a tudományos kutató szerepét. Elámulok a fejlődésen, de nem lep meg ez, amikor olyan szá­mokat hallok, hogy például a megyében 1959-ben mintegy 105 millió forint volt a növényi kártevők okozta tervezett veszteség. A védekezésnek kö­szönhető, hogy a tényleges kár csali 10 millió forint lett. 1 Toponáron] tására való felkészüléssel tel­nek a téli napok. Ebben már nem a gépjavításnak van nagy szerepe. Az agronómián és, a laboratóriumban is inkább az irányító munka kerül előtér­be. Miközben azon törtem a fejem, hogyan tudják végre­hajtani a megnövekedett fel­adatot az állomás dolgozói, egy fiatalember, Takács Jenő, az állomás mérnöke, a kapos­vári járás növényvédelmi fe­lelőse ezit mondta: — Ezekben a hetekben gyakori vendég va­gyok a járási tanácson, ahol most hagyják jóvá a termelő- szövetkezetek terveit. Beszél­getek minden szövetkezet ve­zetőjével, és a terv alapján ja­vaslatot teszek a legcélsze­rűbb növényvédelemre... — Vajon értik-e mindenütt, hogy miért van szükség erre? — vágtam közbe. A válasz nem volt egyértelműen igenlő. Akadnak még olyan szövetke­zetek, ahol a növényvédelem kényszerű szokás vagy oktalan takarékoskodás, filléreskedés. Az okos vezető ceruzát és pa­pírt vesz elő, és számolni kezd. Aztán habozás nélkül beporoztatja növényeit, mert így 100—100 kg-rnal több ter­mést adnak. Van, aki viszont azt mondja, hogy nem perme­tezted meg gyümölcsösét. Az ilyen ember aztán meglepődik, ha külföldre szánt gyümölcs- termését nem engedik ki, vagy átválogattatják, mert fertőzött­nek találták. Abban, hogy egy­két év alatt 700-róí kétezerre növekedett az exportra induló vagonok szarna a megyében, nagy része van a védekezés­nek. Az okos szövetkezeti ve­zetők és tagok meghallgatják az érveket. Fölfigyelnek arra is, hogy a növényre a védő­szer nemcsak azzal van jó hatással, hogy megvédi a kár­okozóktól, hanem azzal is, hogy biológiai változást idéz elő benne. A burgonvabogár ellen bordóilével való védekezéskor tulajdonképpen az történik, hogy a permetező egyik anya­ga beépül a növény sejtjeibe, fellazítja azokat, megnagyob­bítja a levelet. A szokásosnál vastagabb levelet már nem kedveli a bogár, és nem eszi meg. Ráadásul a megnagyob­bodott levél jóval több nap­ifényt képes magába szívni, jobban asszimilál, s a növény nagyobb gumókat terem. A kijelölt növényvédelmi fe­lelősök remélhetőleg jól meg­értik majd a baíatönboglári tanfolyamon a növényvédelem célját, s nemcsak észreveszik kellő időben a kártevőket, ha­nem ahol van gépe a szövet­kezetnek, ott nyomban véde­keznek is ellenük, és felhasz­nálják az előrejelzés, a hír- szolgálat minden eszközét a hatékony munkához. Nagyon sok ’ szó esik a tavaszról, a nyárról. Érthető, hisz mihelyt járhatókká válnak a földek, elhangzik az első tájékoztató prognózis, az első felhívás a kártevőkkel való összecsapás­ra. A topon ári »főhadiszálláson« már készítik az átfogó táma­dás tervét. Közben arra is sza­kítanak időt, hogy válaszolja­nak az olyan kérdésekre, mint például ez is: nem jobb-e a burgonyát kikelése előtt per­metezni? Készül a válasz a homokszentgyörgyi Zöldmező Tsz elnökének is, aki arra vár feleletet, hogy ki lehet-e vegy­szerrel irtani a sűrű tüskés szedericset, amelynek helyén juh legelőt akarnak létesíteni, A laboratóriumban ott volt a szederics megölve, elhervaszt- va. A válasz nem fog sokáig váratni magára . .. hogy ha ez­után felröppen előttem egy méh, elgondolkoztat. Lehet, hogy a szövetkezetek 120 per­metezőgépe tűnik föl képzele­temben, és jóleső érzés tölt el, hogy frontáttörés történt a nö­vényvédelemben. Vagy talán a növényvédő állomás képe öt- lik föl előttem, ahol először hallottam növényvédő orvos­ról. Ez a ködben meghúzódó épület, amely most a nagy biológusok csöndes munkahe­lyére emlékeztet. Ahol az első meleg napsütéskor, a kártevők megjelenésekor már elhangzik az ütközetre szólító parancs. Szegedi Nándor Sose hittem volna ÓNOD VÁRI MIKLÓS: aíSturqa dosszié A bár tulaj donosnóje ellá­tást és némi százalékot ad minden új vendégért. A részeg francia néhányszor elfogta a magát kellető Anna pillantását, barátságosan visz- szamosolygott, de nem intett neki, hogy üljön át az asztalá­hoz. — Je n’ ámde pás les filettes flattenses... — morogta, és újságját® mélyed!. Anna gúnyolódva biggyesz­tette el a száját. —i Disznó! — tört ki belőle magyarul, bár nem éltette, mit mondott a francia. — Trotyli! — sziszegte Klá­ri és tüntetőén az ajtó felé fordult. A szürke ruhás, magas férfi ekkor haladt el az asztaluk előtt. Szöszi Annához hajolva meg« jegyezte: — Nézd, milyen snájdig ma a doki. — Ismered? — kérdezte megélénkülve Anna. — A lágerben mindenki is­merte. Orvos. Nőgyógyász. Ha valakinek kellemetlensége tá­madt, a dokihoz fordult, és minden rendbe jött. Olcsó és specialista... Egy szuszra hadarta eL De Anna arcára kétkedés ült. Szö­szi tovább sorolta, hogy bizo­nyítsa jólértesültségót. — Otthon becsukták miatta. A lágerban is ráfizetett egy asszony, aki nem várta meg, amíg a doki teljesen kijózano­dik ... — Te mióta ismered? — Volt már vele dolgom ... még otthon — válaszolta Klá­ri, és felhajtotta a maradék Coca-Colát. Mozdulata elárulta, hogy már nem értékeli sokra a disz- szádált orvost. Valóban: amikor a nickels- dórii lágerban futólag talál­koztak, régi ismerősként üd­vözölték egymást. Az orvos sokat csevegett Klárival, s a női barakk lakói között hama­rosan elindult körútra egy fi­nom kis pletyka a disszidált lányról és a disszidált orvos­ról. A pletyka körbejárta a lá­gert; itt elvettek belőle, ott hozzátettek, ppindenki tovább színezte saját fantáziája sze­rint. Mire az orvos fülébe el­jutott, kerek kis mese lett be­lőle, de ügyet sem vetett rá, nevetve legyintett Klári köz­ben Becsbe került, lokálokban, éjjeli mulatókban keresett s talált is szerencsét. Amikor pe­dig egy véletlen találkozás itt is összesodorta őket, és Hor­váth doktor beszámolt a láger­ban költött meséről, mindkét^ ten jót mulattak. Ez a történet éppolyan messze állt az igaz­ságtól, mint amilyen távol‘áll­ták ők| egymástól. Klárinak azóta is, egy percig sem jutott eszébe, hogy hálóját az orvos­ra is kivesse ___A körmyűv«­r ű nőcske sokkal pénzesebb férfiakra vadászott, s amikor a szemüveges orvos egy vonal­ba ért vele, csak egy közömbös pillantást vetett feléje. — Pá, kicsikém — súgta halkan, gunyorosan kuncogva, és tekintetét ismét a franciára fordította. Hátha ... ami nem sikerült Annának, sikerül ta­lán neki. Az orvos nem hallotta a lá­nyok beszélgetését. A recsegő Wurlitzer és a tiroliak okozta hangzavarban amúgy is nehéz volt eligazodni. Egy üres sa­rokasztalhoz ült, kopott velúr kalapját hanyag mozdulattal a székre dobta, a pincértől gint rendéit, egy hajtásra ki- itta, és elgondolkozva bámult az üres pohárba. Arckifej eze­Március végén tartják meg a földművesszövetkezetek, szakszövetkezetek és egysze­rűbb szövetkezetek országos seregszemléjét, a SZÖVOSZ V. kongresszusát. Ezt megelő­zően az alsóbb szövetkezeti szervekben a vezetőség be­számol a legutóbbi kongresz- szus óta végzett munkáról, megtárgyalják a feladatokat, és a tagság újjáválasztja a szö­vetkezetek vezető szerveit. A kongresszusra való felké­szülésnek az ad nagy jelentő­séget, hogy 1957 óta megvál­toztak a falu társadalmi és termelési viszonyai: lényegé­ben befejeztük a mezőgazda­ság szocialista átszervezését. Ebben a munkában részt vet­tek a födművesszövetkezetek is, és azóta az új helyzetnek megfelelően dolgoznak. Mind­erről most vetnek számot az fmsz-ek megyénkben 252 tag­értekezleten, 73 közgyűlésen, illetve küldöttgyűlésen. So­mogy kongresszus előtti szám­vetését a járási küldöttgyűlé­seken folytatják, majd feb­ruár 28-án és március 1-én a megyei küldöttgyűlésen fejezik be. Eddig 30 tagértekezletet és 9 küldöttgyűlést tartottak meg földművesszövetkezeteink. Va­lamennyi rendezvényen részt vett a tagság, illetve a küldöt­tek többsége. Egyetlen ilyen munkaértekezletet sem kellett elnapolni határozatképtelenség miatt. A tagok nagy érdeklő­déssel várják és figyelik a ve­zetőség beszámolóját. Van miről számot adni. Földművesszövetkezeteink po­litikailag és gazdaságilag sokat fejlődtek a SZÖVOSZ IV. kongresszusa óta. Ebben az időszakban megyénkben 63 millió 477 ezer forintot ruház­tunk be a kiskereskedelmi, a vendéglátóipari, a felvásárlási és az ipari üzemágakba. Négy év alatt 200 üzletet nyitottunk. Ma már alig akad település megyénkben, ahol nincs bolt. Csaknem 100 önkiszolgáló vagy önkiválasztó élelmiszer-, illetve iparcikk-szaküzletet lé­tesítettünk. Fejlődött a ven­déglátó hálózat. Az elmúlt négy évben 34-gyel szaporodott a vendéglátó helyek száma. A művelt szórakozás megterem­tése végett 34 italboltot büfé­falatozóvá alakítottunk át, és 10 cukrászdát nyitottunk. Nagy összegeket fordítottunk a bol­tok, vendéglők stb. tatarozásá­ra, karbantartására, a beren­dezések korszerűsítésére. A földművesszövetkezetek több­sége ma már megfelel az igé­nyeknek. A földművesszövetkezetek 'munkájában fontos helyet fog­lal el a felvásárlás. Négy esz­tendő alatt 734 millió forint ér­tékű mezőgazdasági árut vet- tühk át. A íöldműveszövetkezetek 8 sokrétű gazdasági tennivalón kívül jelentős kulturális és tö­megszervezeti feladatokat is megoldanak. A SZÖVOSZ IV. kongresszusa óta fmsz-eink 14 millió 820 ezer forint értékű könyvet .adtak el a falvakban. 65 művészeti csoportunk hirde­ti és terjeszti a szocialista kul­túrát. Évenként a megyében mintegy 400 ezer forintot for­dítunk közvetlenül a falusi la­kosság művelődési igényeinek kielégítésére. Áz fmsz-ek ve­zetői és dolgozói szervezetten részt vesznek a párt- és álla­mi életben. A kongresszust megelőző he­lyi tanácskozásoknak gazdag és sokrétű programjuk van. A tagság az elvégzett munka eredményeinek és fogyatékos­ságainak értékelése mellett tá­jékoztatást vár a jövő felada­tairól is. Ismertessék hát a ve­zetőségi beszámolók a második ötéves terv, ezen belül az 1962-es esztendő célkitűzéseit is. E feladatok megoldásához a tagság újonnan választott vagy újjáválasztott vezetők irányításával fog majd hozzá. Bízunk abban, hogy az fmsz- tagság jó gazdához méltó gonddal és felelősséggel dönt szövetkezetének fontos kérdé­seiben. Németh József. a MÉSZÖV főosztályvezetője. Még egy pillantás az óévre Ki-ki a maga módján búcsúztatta) az 1901 -es esztendőt, s ismét elfoglalta munkahelyét. Ma már éppen úgy dolgoz nak az emberek, mint a múlt év utolsó napjaiban, vagy ta­lán jobban, hiszen új évet kezdtünk, s 1962-ben még többet akarunk elérni, mint tavaly. Egy-két pillanatra megzavartunk néhány embert mun­kájában. , — Ha visszagondol 1961-re mi az. amire sokáig emlé­kezni fog ? Sémini különös...? Tóth Lajos igazgatót és Écsy László főmérnököt az új év első megbeszélésén zavar­tuk meg. Néhány órával ' ez­előtt kezdődött a karbantartás a cukorgyárban, tehát éppen elég tanáeskozniva lőjuk akadt. — Gondolkodom, de semmi különösebbre nem emlékszem — mondja Écsy elvtárs. — De így van ez jól. Minden a ma­ga útján ment, s ez aát jelenti, hogy sikeres volt a gyár mun­kája. Talán érdekes esemény, hogy a magyar cukoriparban először nálunk alkalmaztak dobszűrőket, s ezek nagysze­rűen beváltak. Az 1961-es esz­tendőhöz kapcsolódik az erő­telep rekonstrukciója is, no meg a szárazság. Évtizedek óta nem küzködtünk ilyen víz­hiánnyal. Ám erről már az igazgató elvtárs tudna beszél­ni, mert ő szaladgált emis oly sokat. S az igazgató — aki annyit járt a környező tsz-ekben és állami gazdaságokban, hogy engedjék le a halastavak vi­zét, mert különben megáll a gyár — mire emlékszik legin­kább? — Nekem sokáig emlékeze­tes lesz a múlt esztendő, hisz hat év után ekkor kerültem vissza az ip>arba mint a Ka­posvári . Cukorgyár igazgatója. Megszerettem a gyárat és a várost is. Különöset Tóth elvtárs sem tud mondani. »Semmi sem tör­tént«, csak éppen a gyár újult meg, s a kampány fejező­dött be sikeresen. Ez p>edig természetes, hisz a dolgozók is mindent megtettek a si­kerért ... „Azt a nadrágot nem felejtem el...“ t A Mértékutáná és Vegyesru- sérőJ ítélve olyannak tetszett, fházati Vállalat egyik műhelyé- rninit aki embert ölt, vagy most ínyitunk be. Férfiak dolgoz­' •«Oll- litt rij-. O r, »n + r> VM/vllo+lt készül erre a lépésre. A körü­lötte zajló kávéházi életről nem vett tudomást, gondola­taival volt elfoglalva, amelyek úgy kergették, űzték egymást agyában, mint gátjait vesz­tett zúgó folyam habjai. Az ital mámoros kábulatba ejtet­nak itt, de az ajtó mellett egy nőn is megakad a szemünk. Ritka látvány ebben a munka­teremben. — Boska Gyuláné vagyok ... Hogy mi volt a legérdekesebb? És az asszonyka néhány másodperc múlva már meséli is. — A harangaljú nadrág. Ebből nem sokat értünk, ám lassan minden megvilágosodik: Itt szabadult föl, de 1958-ban a ruhaüzembe helyezték. Ta­valy került vissza, de közben sokat felejtett a tanultakból. Első munkája egy általa még sosem készített haramgaljú nadrág volt. — Hm, hogy fogjak hozzá? te, keze ökölbe szorult, más­kor egész teste elemyedt azok­tól a gondolatoktól, amelyek nem hagyták nyugodni, s ame­lyek' egymással versengve szin­te kiabáltak agyában: »Énrám hallgass, énrám hallgass!« Tekintetével Elzát kereste. Sejtette, hogy nem jön esi, és meghiúsul az ábrándosán ki­színezett randevú. De titkon, t a szíve mélyén mégis remény- j— töprengett, mert régi tamító- kedett: hátha eljön! Délután j-ia (édesapja) éppen szabadsá- felhívta. Elza lakása nem fe-fs0*1 volL A kollégák segitet- lelt. Csigalassúsággal telt el az így, azt úgy, s a vé­idő estig. Az utcákat rótta. Azl8®1 elkészítette a különleges óráját ötpercenként megnézte, Xsz3ba-su nadrágot, s nem is s újra meg újra összerakosgat-|akárhoeyan' “enütt kif°- ta a legutóbbi találkozás em­lékeit. Más gondolatok viszont azt sugallták, hogy jobb lenne, ha felállnia, és elfutna innen, amíg nem késő. Hiszen azt sem tud- _ ______________ j a, voltaképpen ld ez a lány, | nyomott hangulata... és má rejlik Elza közvetlensé- | ge és barátsága mögött. X — Hű, a mindenségit! Olyan j hirtelen jött ez a kérdés — (Folytatjuk.) x morfondírozott rály Imre elvtárs. a Közúti Üzemi Vállalat, szb-titkára. — Szabad gondolkodni? Király elvtárs a mozivetitő­re pillantott, s eszébe jutott, a múlt év egyik eseménye. — Tavaly nyáron kaptuk ezt a vetítőt, s legelőször Batéban használtuk. Néhány szakmai film után egy dokumentumíii- rriet pergettünk le Hitlerről és a fasizmus tetteiről. Nem felejtem el: az embe­rek valósággal levertem távoz­tak. miindnekit lehangolt a múltból fölidézett sötétség. Az újat építő munkások és a háború rombolása — valóban szöges ellentétben állnak egy­mással. „ A szűk helyiség A falakon órák lógnak, a munkaasztalok fölé fejek ha­jolnak. A Finommechanikai Vállalat órásrészlegének mun­katerme ez. Hogy szűk a he­lyiség, azt már a felvevőben is megállapítottuk, mert alig fértünk el a sok órára várako­zó vagy javítani való órát ho­zó emberek között. Ifj. Tóth Lajos is ezt juttatja eszünk­be. Mert ő arra fog emlékezni még sokáig, hogy hamar bepo­rosodik az asztal a szűk helyi­ségben (csak szeretne már egy tágasabb teremről emlékezni erre). — A legérdekesebb mun­kám? Egy anker-óra. Eltörött egy alkatrésze, hegeszteni kel­lett. Ez volt a leghosszabb ideig tartó javításom. Az öreg, század eleji zsebóra azóta is jár, s gazdája szilveszterkor nyugodtan összevethette az órája által mutatott és a rádió­ban bemondott pontos időt. Még egy érdekesség: ebben a szűk teremben az óévben 16 ezer 10 órát javítottak meg, háromezerrel többet, mint 1960-ban. Roland Ferenc jgásíalannak találták a mim­ikáit; a megrendelő elismerte, {hogy éppen ilyent kívánt. A Ivállalatnak jó hírt, neki piedig {örömet jelenjeit ez. Az emberek Megkezdték a függesztett kukoricavető gép gyártását A Szombathelyi Mezőgazda­sági Gépgyárban függesztett kukoricavető gép gyártását kezdték meg. A vontatott meg­oldású vetőgépekkel szemben ennek többek között az az elő­nye, hogy a vetőgépet a trak­tor hidraulikájára függesztve a traktorvezető kényelmesen ke­zelheti. Nincsenek járókerekei, így vetés közben nem rongál­ja a talajszerkezetet. A vetés minősége és pontossága is jobb, megbízhatóbb. Zetor is hordozhatja, mert könnyebbt mint a vontatott vetőgép. Ki-UMTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents