Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-16 / 12. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Kedd, 1962. január IS. Győzzön a megértés! Zenei körökben óriási vitát váltott ki két magas szinvo- alú rendezvény sorsa. Voltaképpen örülhetne az ember, logy egyre gazdagodik városunk zenei élete, s ma már azon itatkozunk, hogy melyik a fontosabb, az előbbre való hang- erseny, melyik iránt nagyobb az érdeklődés, melyik szállíthat osztatlan közönségs'kerre. A vitába nem is szóltunk clna bele, csakhogy az utóbbi napokban meg nem értés és é'.tékenység vert tanyát a két rendező szerv között, s en- lek már-már súlyos következményei vannak. A Liszt Ferenc Zeneiskola még az évad elején bérleti hangversenysorozatot hirdetett. A Magyar Vonóstrió hangversenyét január 22-én rendezik meg a Bartók-teremben. A Cözalkalmazottak Szimfonikus Zenekara január 29-re terve- ett operaestet Székely Mihály közreműködésével. A hangversenyt azonban neves művészünk kérésére, zsúfolt programja miatt előre kellett hozni egy héttel. A két, nagy érdeklődésre számot tartó est így egy napra került. Megindult hát a futkosás hivatalos szerveinkhez, érvek hangzottak el jobbról is, balról is. A zeneiskola féltette közönségét, a szakszervezet így is bízott az operaest sikerében. A városi tanács művelődésügyi osztálya úgy foglalt állást, hogy egyezzen meg a két szerv egymás között. A megyei tanács művelődésügyi osztályának álláspontja szerint — ésez- ífii tökéletesen egyetértünk — a két hangverseny nem zavarja egymást, hisz mindkettő jegyeit eladták már, a közönség biztosítva van. Mégis — nem tudjuk, milyen közbelépésre — értesítés érkezett szombaton: az országos műsor- igazgatóság a Székely Mihály-est megrendezését nem engedélyezi. Ez aztán végképp felkavarta a hangulatot... Nem vagyunk hívei annak, hogy több rendezvényt azonos napon bonyolítsanak le. Többször fölemeltük már tiltakozó szavunkat, s figyelmeztettünk arra, hogy koordinálni kell városunkban a rendezvényeket, mert az »egymásra szervezés« anyagi és erkölcsi kárt is okoz. Hadilábon állunk a közönségszervezéssel is, alapjában véve tehát nem értünk effvet azzal, hogy két hangversenyt — sőt, mint később kiderült, még egy balettestet is a színházban — egy estén rendezünk meg. A vitát kiváltó esetben azonban igényeinkre, a jóérzésre. igazságérzetünkre, a közönség érdeklődésére hivatkozva is tiltakoznunk kell a műsor-igazgatóság eliárása ellen. Először is azért, mert későn — úgy érezzük, nem egészen jogosan — avatkozott be. Világhírű művészünk, Székely Mihály keveset tartózkodik itthon, programja zsúfolt. Ha most lemondjuk a hangversenyt, talán jó néhány évre lemondtunk kaposvári szerepléséről is. Ezt pedig éppen a közönség érdeklődését, igényeit ismerve nem tehetjük. Az operaest jegyeit eladták, a zeneiskola bérleteit szintúgy. Meggyőződésünk, hogy nem szerencsés a két estet egy napon rendezni, mégis azt kell mondanunk: ebben az esetben nincs más megoldás, mint megtartani mindkét hangversenyt. Féltékenység és áskálódás helyett tehát célravezetőbb a szerencsétlenül kialakult helyzet józan mérlegelése, a megértés ... J. Befejezés előtt Az angyalok földje című film Teljesíthető a „pesti norma“ a Világítástechnikai Vállalatnál is Egyetlen filme* forgatnak a Hunnia Filmstúdióban, Kassák Lajos Angyalföld című regényének filmváltozatát. Révész György rendező és munkatársai jól baladnak Hubay Miklós forgatókönyvének filmre »ültetésével«, s munkájukat januárban be is fejezik. Az új film egyik érdekessége, hogy Angyalföldön a külső felvételek egy részében már nem találtak olyan »kellékeket«, amelyek megfeleltek volna a 30-as években játszódó történet számára. Ezért a szabadban játszódó jelenetek közül többet Kőbánya egyik eldugott, kietlen zugában forgattak. Az angyalok földje című új magyar ülmben Tolnay Klári, Zenthe Ferenc, Végvári Tamás, Szemes Mari, Molnár Tibor és Makláry Zoltán alakiba a főszerepeket. (MTI) — Olyan feszített a norma, hogy alig tudja az ember teljesíteni. A munkaasztal mellől még csak ebnozdulr' n lehet, jóformán lélegzeni is alig van idő. Itt is hagyom a vállalatot, ha letelik az egyhavi fizetett tanulóidő — így panaszkodott egyik ismerősöm, aki csak nemrég került a Világítástechnikai Vállalat 3. számú kaposvári telepére. „Pesti norma vidéken“ Sokan kérik fölvételüket a telepre. Elsősorban asszonyok és leányok. Ugyanis az a hír terjedt el, hogy itt kényelmes és viszonylag jól fizetett munkát kapnak. Amikor azonban leülnek a munkaasztal mellé, vagy odaállítják őket az ismeretlen gépekhez, meglepődnek. Főieg, amikor közük velük, hogy ebből vagy abból az alkatrészből hány százat, ezret kell összeszerelni, gépbe helyezni, lepréselni. Ilyenkor többen kifakadnak: »Pesti norma vidéken...« Egy vállalatnál azonban két normát kialakítani, s eszerint megszabni a tervet, a követelményeket, nem lehet. Ez visz- szafejlődést jelentene. Az ipartelepítésnek nem célja, hogy a már jól bevált normákat az iparban még nem dolgozott, nem eléggé jártas emberek képességeihez igazítsa. A cél itt is kialakítani azt a munkásgárdát, amely fölemelkedik a több éves gyakorlattal rendelkező munkások színvonalára. Mit mutat az átlagkereset? Szeptember 15-én 18 munkással indult meg a termelés, ma 172-en dolgoznak a telepen. A vállalat minden új munkás számára egyhónapi tanulóidőt biztosít. Ezalatt eldől, hogy M alkalmas erre a munkára, ki nem. A tanulóidőben 3,80 forint óraibért kapnak, ez átlagosan 800 forint havi keresetnek felel meg. A megalakuláskor fölvett munkásoknak az egyhónapi tanulóidő kevésnek bizonyult, mé« egy hónapra szükségük volt, ugyanis akkor még nem volt kész a szerelőcsarnok, ahol jelenleg a Petőfi műhely van, s a présgénekkel, munkapadokkal zsúfolt egyetlen műhelyben nem lehetett a fogásokat megfelelően elsajátítani. Ma azonban a tanulók világos, tiszta, jól fölszerelt műhelyben dolgoznak. Decemberben az előző hónaphoz viszonyítva nyolc százalékkal növekedett a termelékenység. Októberben 59, novemberben 70,2, decemberben 78 százalékos teljesítményt értek el a telep dolgozói. Ehhez mérten emelkedett keresetük is. Októberben még valameny- nyien csak a 3,80 forintos órabért kapták, novemberre ez 3,95-re decemberre pedig 4,20 forintra emelkedett. Beszélgetésre nincs idő Teljesíthető tehát a »budapesti norma«. Ma már a Világítástechnikai Vállalat kaposvári telepének is terv szerint kell dolgoznia, naponta 44 ezer 500, 1962-ben 20 millió forint értékű terméket kell előállítania. Hiányzik még ugyan a nagyüzemi gyakorlat, műszaki vezető sincs elegendő — öt kellene —, de az akarat, a szorgalom sok mindent pótolhat. Itt van például Szierer lm. réné, akit a Petőfi műhelyben sztahanovistának neveznek. Novemberben, decemberben 112 százalékra teljesítette tervét. Nagy Sándor művezető szerint a telep egyik legjobb dolgozója. Igaz, beszélgetésre nincs ideje. Adámkovics Antalné is azt vallja — munkája is ezt mutatja —, hogy igenis lehet a Tokajhegyalján befejeződött az új borok első fejtése. A szűrés alapján megállapították, hogy a Szőlészeti Kutató Intézet tarcali gazdaságában tavaly az utóbbi tíz év legjobb minőségű bora termett. A borok legnagyobb része száraz szamorodni jellegű, s ez fölveszi a versenyt az utóbbi évtizedek legjobbnak ítélt 1953-as évjáratával is. A jö minőség és a Szőlészeti Kutató Intézet új eljárásának eredményeképpen egyes boroknál olyan mértékben sikerült meggyorsítani az érlelési folyamatot, hogy már a másodszori fejtésre is sor került. nexnmát teljesíteni. A fiatalok közül Takács Éva, Galambos Erzsébet is az ő példáját követi. Míg Püspök Tibor telepvezetővel és Barcsanics József munkaügyi csoportvezetővel beszélgetünk, két új munkás jelentkezik közvetítő lapjával. Első kérdésük: »Mennyit fizetnek, hány műszak van,?« Amikor meghallják a választ, »csalódottan« távoznak Jobb nekik is, de jobb a vállalatnak is. Akik így jönnek munkát keresni, azokból aligha lesz jó munkás. Értékes tízpercek A 172 ember legtöbbje most ismerkedik az üzemi munka-; fegyelemmel. Sok asszony I nem akart először kendőt kötni. De amikor egyikük haját a! gép elkapta, s jó csomót kité-j pett belőle, mindannyian okul- tak. Szokatlan az is, hogy reg-i gél pontosan 8-kor asztalhoz! kell ülni, így vannak az etbéd-i idővel is. Néhány perccel ! előbb abbahagyják a munkát,' s ebéd után nehezen folytat-, jak. Fél 5 előtt 10—15 perccel pedig mér készülődnek hazafelé, fésülködnek, csomagodnak. Sőt jó néhányan már az öltözőben vannak. Értékes órák, percek vesznek j így el, s ha valaki nem tudja; a normát teljesíteni, az azért; van, mert reggel későbben; kezdett, korábban látott az; ebédhez, késve foglalta ed újra! munkahelyét, s az engedélye-! zettnél előbb hagyta el a mű-; helyt. Befejeződött az új aszúborok fejtése is. A kutatóintézet tarcali gazdaságában csaknem száz hektoliter 3 és 5 puttonyos aszút készítettek az idén. A korábbi évektől eltérően most nem musttal, hanem óborokkal öntötték fel az aszú tésztát, s így különleges minőségű aszúbort nyertek. Az új eljárások alkalmazásával a szokásosnál egy évvel hamarabb érik majd be ez a külföldön is nagy keresletnek örvendő borfajta, és ízben, zamatban jobb, színben csillogóbb, áttetszőbb lesz, mint a ' korábbi aszúborok voltak. (MTI) ; Szalai László Óborral készül, zamatosabb, csillogóbb lesz a tokaji aszú ÉVELED JÖTT, FIAM! — fogadta hazaérkező fiát özvegy Varjú Istvánná. — Igen? És honnan? — kérdezte Sándor, de hangjában nem volt sem érdeklődés, sem kíváncsiság. Az utóbbi időben nemigen érkezett levél a Varjú családhoz. Különben is olyan közömbös az ilyesmi: valaki valamit ír, elolvassák, tudomásul veszik, talán válaszolnak is rá. S valaki megkapja a választ, elolvassa, és nem is sejti, hogy mögötte nagy-nagy fásultság, ki nem mondott szomorúság, titkolt fájdalom rejtőzik. — Budapesti bélyegző van rajta — válaszolta az anya. — Nesze, bontsd fel — nyújtotta a levelet, és hangja, amely mélyről indult, a visszafojtott izgalomtól magas csuklásba fúlt, mint a kamaszok mutáló erőlködése. Sándor szíve akkorát dobbant, hogy mellkasa szánté dongott belé. Arcát elöntötte a hirtelen áradó vér pirossága. Föltépte a borítékot, belepillantott a levélbe, majd a tágra nyitott szemmel várakozó asszonyra nézve fejével szótlanul nemet intett. A szív rögtön visszaszivattyúzta a köny- nyelműen kilökött vért fakó sápadtságban hagyva a férfi arcát, és újra megkezdte egyenletes, szüntelen, egyhangú munkáját a mellkas közepén. — Húszéves találkozóra hívnak volt osztálytársaim —• nyerte vissza hangját Sándor. Zsebébe gyűrte a levelet, és szobája felé indult. Az ajtóból még visszaszólt: *=» Sanyika nincs itthon? — Mindjárt hazahívom — felelte az anya, de a férfi már betette az ajtót. Három éve tartott már ez a csöndes szomorúság a kis családban. Pontosabban harminc- muolc hónapja. Mert mind a ketten gondosan számon tartották az idő múlását, csak egymás előtt is titkolták. Akkor, pontosan harmincnyolc hónapja történt, hogy egy napon Sári sietve érkezett a munkából vagy valahonnan. Már ez a sietség is furcsa volt, mert akkortájt nemigen igyekezett hazajönni, és gyakran ment el hazulról anélkül, hogy megmondta volna, hová megy. Sanyika még csak hároméves volt, és kicsi eszével sehogy sem értette meg, hogy anyuka meg apuka miért veszekszenek annyit, mikor ő mind a kettőjüket olyan nagyon szereti. Sári pedig idegesen, kapkodva bőröndbe dobálta ruháit, kusza betűkkel pár sort írt egy papírlapra, s anélkül, hogy anyósának egy szót is szólt volna, elrohand kezében a bőrönddel. A kis és nagy Sanyi csak később került haza, akkor, amikor a fiatal- asszony már vonaton ült egy másik férfival. »Nem bírom tovább ezt az unalmas, egyhangú életet közietek. Másra, többre vágyom. A gyerek legyen a tied. Ha akarsz, válj el tőlem. Mást szeretek. Budapestre mentem, ne keressetek, úgyis hiába ... « Sándort az első pillanatban csak a »gyerek« szó ütötte szíven. Hogyan lett Sanyikéból »a gyerek«? Aztán megértett mindent, azt a pár ezer forintot is, amely a ruhákkal együtt eltűnt a szekrényből. — Sanyika előtt ne beszéljünk róla rosszat — mondta később a férfi az anyjának, miután megdöbbenésükből magukhoz tértek. — Azt mondjuk neki, hogy elutazott — válaszolta az idős asszony, és szeme elfátyoloso- dott. Sándor bólintott. És amikor Sanyika követelte, hogy menjenek le az állomásra anyukát várni, kézen fogta a fiút, és elindulták a vasútra. Ettől kezdve mindennapi esti sétájuk lett ez az út az állomásra és vissza. Minden nap megvárták a pesti vonatot, és a férfi minden nap összeszoruló szívvel simogatta meg a csalódott, szomorú nézésű fiú fejét. — Elmész a találkozóra? — kérdezte özvegy Varjuné a levél érkezését követő napon. — Igen. Azt hiszem, elmegyek — válaszolta Sándor. — Majd csak meglesznek Sanyikéval két napig. — Miért is ne mennél? — kérdezte inkább önmagától a fiát féltő anya. — Hiszen nagy az a Pest. Sándor nem válaszolt. Megértette a szavak mögött rejtőző gondolatot és aggodalmat. Vagy talán reményt? Csak nagy sokára szólalt meg, és megnyugtatóan ölelte át anyja vállát. — Bizony nagy az a Pest. De talán majd szerencsésen megjárom az utat. Szombaton reggel utazom, és vasárnap este már itthon is iragyok. —* Csak vigyázz magadra, fiam — mondta özvegy Varjuné, és hangjában más is polt, nemcsak aggodalom. * * * AT A FELESÉGED? Vagy tálán agglegény maradtál? — kérdezte Makkos Kálmi, azaz »Maki«, aki a találkozón mint főrendező vett részt. , — Nem ... Illetve ... feljött velem, de rokonai nem engedték el — válaszolta akadozva Sándor. — Tudjátok, ritkán jöhetünk Budapestre, és ámenkor g, rokonok az elsők — tette hozzá magyarázkodva a többiek felé fordulva. Tizenheten jöttek el a harminchatból, az élők közül úgyszólván valamennyien. A legtöbben elhozták feleségüket, ketten-hárman gyermekeiket is. Egy kissé erőltetett jókedvvel idézgették az iskolai emlékeket, osztálytársakat, tanárokat. Ez utóbbiak közül ketten szintén itt ültek közöttük, akik régi tanári noteszaikat is magukkal hozták. Mindez »Maki« remek rendezői erényeiről tanúskodott. Később a sűrű koc- cintgatások hatására fölengedett a hangulat, mind kevesebbszer hangzott el a szokványos »emlékszel«? Népi zenekar húzta, és csöndes dudorá- szás mellett észrevétlenül suhant az idő. Sándor, anélkül, hogy akarta vagy tudta volna, észrevétlenül húzódott vissza a vidám társaságtól, és nemsokára magára maradt az egyik asztal sarkánál. Éjfél körül járhatott az idő, amikor. .. Jól öltözött nő lépett be az étterem forgóajtaján. A bárpulthoz ment, fizetett, és valami italt hajtott fel. Majd végigsétált az asztalok között, és szemét körülfuttatta a zsibongó termen. Aztán ahhoz a csoporthoz közeledett, amely szemmel láthatóan jó hangulatban húzatta a zenekarral. Egy pillanatig habozott, majd odalépett az egyik asztal sarkánál magában borongó férfihoz. — Mit búsulsz, kisapám? Ha van egy ötvenesed, én megvigasztallak — hajolt a háttal ülő füléhez. Halkan beszélt, hogy a többiek meg ne hallják. Sándor nem tudta, hogy a szavak neki szólnak, így föl sem nézett. A nő ekkor hangosabban mondtak: — Nem hallod, apuskám? \ Hozzád szólok. Ha fizetsz va- ! lamit, még ennyit sem kérek. ;! Varjú Sándor, akinek bor- j gőzös agya végre felfogta a ; szavak értelmét, kelletlenül ; megfordult, és fölnézett a nő- ! re. Egy örökkévalóságig tartó j pillanatra egymás arcába néztek. Aztán a férfi lassan, két ; kezét az asztalra támasztva, \ erőlködve fölegyenesedett. A nő bénultan állt egy helyben, szeme nem bírt szabadulni a! másik szemének lenyűgöző, mágneses nézésétől. ! — Mi az, Sanyi, szőbrosdit játsztok? — hangzott valaki- ' nek a hangja valahonnan mész- .. sziről, erre többen hangosan ( fölnevettek. 5 Ekkor Sándor egy mozdulat- | tál megragadta a nő vállát, 5 arccal a társaság felé fordítót- ’ ta, és a részegség határán, rekedt ordítással, mely vinnyogásba fúlt, így szólt: — Nézzétek, ez itt a feleségem. Bemutatom Varjú Sán- domét, aki mégis eljött, pedig ti nem hittétek el. Eljött, hogy megvigasztaljon engem, téged, mindnyájunkat egy ötvenesért. Ez csak nem sok egy ilyen nőért? Rajta, kinek kell? Senkinek? Hát akkor legalább igyunk az egészségére! Felragadott egy poharat, tántorogva emelte a szájához, felhajtotta, majd egyensúlyát vesztve zokogva zuhant az asztalra. Többen hozzáugrották, s a zűrzavarban a nő észrevétlenül eltűnt a forgóajtó mögött. * * * PUKA, INDULJUNK MÁR az állomásra anyuka elé. Még el- késsük a vonatot. — Figyelj ide, kisfiam. Az a vonat, amellyel eddig anyukát vártuk, kisiklott, és nem jön többet. Mi ezentúl már sohasem várjuk azt a vonatot. Balogh Gyula TAB KA mrak MINDIG VOLTAK és — ; föltehetően lesznek is — olya-; nők, akik az utolsó percekben érkeznek a vasútállomásra, ! Ezek az emberek rendszerint ; izgatottak, ingerlékenyek, ; hisz fölöttük lebeg Damoklész ! kardja: lemaradnak a vonatról. A kaposvári állomáson mesterségesen is „termelik” ezt a hangulatot. Szinte megszokott már, hogy a csarnok ! órája néhány percet siet. Az j óra szerint indulnia kellene a! déli dombóvári személynek, ; az ajtókat azonban még nem nyitják ki, és mivel mindenki ! az ajtó fölötti órát nézi. hát ! izgul: mi lesz? Alá pedig az!; utolsó percekben érkezik, az ; I bízva hiheti az állomás órája ! j után, hogy elment a vonat. Hogy régi, kiöregedett óra; jmár ez, azt mindenki látja. Jó!; ! lenne kicserélni valami las-!: ; sabban járó fiatalra vagy meg kellene javítaná. Kár hosszan- ! tani vele az utazás előtt álló- ! kát. * * * Kirakat vagy hirdetőszekrény? ;j Egyre több ötletes, ízléses ; kirakat vonzza a szemet, s : késztet megállásra a kaposvári Május 1. utcán. Mégis mindig akad, ami elrontja az örö-j met. Sokszor tapasztaltuk, hogy!; a szolgáltató részlegek kiraka-!; tai elhanyagoltak, s nem töltik;! be feladatukat. A Május 1. ut- ! can Fodrász Ktsz élvonalban jár ebből a szempontból. A férfirészleg kirakatában egy ; múlt év novemberi tánctanfolyamot, egy röplabdamérkő-; zést és egy decemberi műsoros > előadást hirdetnek. A piros krepp »díszítőelemekre« már régóta térképet rajzolt a ned- ! vesség; a nőd részlegnél pedig; a november 7-ről ott maradt nemzetiszínű és vörös szalag ; sem tudja közömbösíteni a vastagon poros drapéria és az ; egész kirakat sivár, elbanya- ; golt összképét. A szépítés műhelyében ez a látvány senkinek sem bántja az esztétikai érzékét? * * * Tintareklám Kifogyott a toliamból a tinta. Kértem egy üveggel. De ez nem Extra! Pedig azt már megszerettem, és van egy bogaram: mindig egyfajta tintával óhajtok írni. Viszont az újtól sem félek! Most aztán mitévő legyek?! Egy papír hull ki a dobozból, olvasom: »Speciál oldatot tartalmazó Peking tinta.-« Milyen jó, hogy mellékelték ezt a cédulát, mert az üvegen levő kínai jelekből bizony sosem í tudtam volna meg, hogy ez a | neve. Mindenesetre így már ! nyugodtabb vagyok. De nini, itt van hét pont a tinta előnyeiről: simán ír, igen tartós, íráskor világoskék, aztán kékfekete, nagymérvű vízállóságot biztosít. .. Nana! Ez a tinta kezd engem érdekelni! Izgalmas lehet vele írni, mert színjátszó, no és akár vízbe dobhatom a kéziratomat, akkor sem tűnnek el a papírra vetett gondolatok . . . Pillantásom ráesik az asztalon árválkodó üres Extrás üvegre — egy kicsit még sajnálom, de tovább olvasok: ►►•Nem rozsdásítja az arany- és acélhegyeket, nem tartalmaz oldó anyagokat-« Hm, ez egy kicsit rejtélyes, nem egészen értem. Ne maradjak mégis az Extránál?? . . . Nem! Hogyisne! Hiszen itt van a győztes, a minden eddigi érvet letipró hetedik pont: «-Kellemes illata van.« A Parker tintával való összehasonlítást el sem olvasom. Igazán hálás nagyok azok* nak, akik ide tették ezt a kis reklámoapírt. Ha nem böngészem át, maradok konzervatív álláspontomnál. De így? Így most azonnal ezzel töltöm meg a toliam . .. Somoggi Mén/mt Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-1«. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda* ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. m. ti. (F. v.: László Tibor Terjeszti: a Magyar Pos Elő* fizethető a helyi postahiva " knál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 V%
