Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-14 / 11. szám
Vasárnap, 1962. január 14. 5 SOMOGYI NfiPLAP Hidas Antal: APIRTALP F iczek éppen befejezett egy bakancsot: fekete viasszal kente a talpat, posztóval dörzsölte, a viasz éppen úgy villogott, mintha alatta bőrtalp lenne. Nyílt a boltajtó. Egy küszöbhöz ütődött kard csörrent. Fi- czek megijedt. Tiszti köpenyes ember lépett be. Szörnyen magas voit. Az alacsony széken ülő Ficzek, mintha a háztetőre meredne, úgy nézett föl iá. Közben cipője sarkával észrevétlenül a stelázsi alá tolta a papírtalplcartont, kezével pedig elképesztő sebességgel végezte a fekete viasszal való bedörzsölési műveletet. A talp már úgy fénylett, hogy borotválkozni lehetett volna benne. «•Tiszta szerencse... Ha tíz perccel hamarább jön ...« — gondolta magában Ficzek. — Mivél szolgálhatok? — rebegte élfulladva, hangosan. — Szeg van a cipőmben. «Hazudsz — gondolta magában Ficzek űr. — Hazudsz! Nem azért jöttél.-“ — Tessék helyet foglalni — mondta hangosan, és a susz- terbamkli melletti szék félé biccentett. Közben a keze, kezében a posiztódarab olyan gyorsasággal repült elöre-hát- ra a papirtalpon, mintha egyre nagyobb feszültségű villanyáramot kapcsoltak volna hátsójába, s ha a feszültség még fokozódik: a kéz lerepül, a mester kéz nélkül marad. A tiszti köpenyes ember leült. Kardja újra megcsörrent. Ficzek összerázkódott. A tiszt lehajolt, kifűzte cipőjét, s odanyújtotta Kezeknek. De Ficzek, miközben tovább végezte az iszonyúan sebes mozgást, nem a talpat, hanem a tiszt arcát nézte, aki csodálkozva tartotta a megvadult karmozgású Ficzek elé a cipőt — Miért nem veszi el? — mondta nem tudván mire vélni a dolgot «Egész biztosan nincs benne szög« — gondolta Ficzek. — Kérem! — mondta hangosan. A kéz megállt, letette a viaszos posztót bakancsot, s az előbbi erőfeszítéstől remegve kinyúlt a cipőért, de Ficzek úr szeme továbbra is a tiszt arcét vizsgálta. «Ügy látszik, félbolond« — gondolta magában a tiszt s hogy megszabaduljon ettől a furcsa tekintettől, újságot húzott ki a zsebéből, s olvasni kezdte, mégpedig úgy, hegy az újság eltakarja arcát. Ficzek benyúlt, a cipőbe, szemét lehunyta, mint valami orvos, amikor daganatot akar kitapogatni. Meg volt győződve, hogy semmit sem talál, s amikor ujjahegye beleütközött a szögbe, Ficzek elképedve mormogta: «Van!« És kinyitotta a s2emét. Meglátta, hogy a széken ülő katona «Népszavát« olvas. Ficzek úr elhúzta a szájat «Ahá! Így akarsz lépre csalni. Népszavával. Hogy ne féljek, hogy mindent mondjak el, ha kérdezed.« N épszava7 — kérd ez.- ■te hangosan, s közben egy görbe re- szelovel ráfutott a szögre. — Uhüm! — hallatszott az újságolvasó hangja, s még följebb tartotta a Népszavát Ficzek úr okvetlenül beszélni akart, áthidalni belső remegését. — Ha meg nem sértem: zászlós? — kérdezte. — Hadnagy. — Szervezett? ■— Mi? — kérdezte meg- ütódve a hadnagy, s leengedte az újságot. «Elárultad magad« — gondolta magában Ficzek. — Népszava! — mondotta hangosan, s az újságra kacsintott olyan arcki fejezesse!, hogy a tiszt egy kissé hátrább húzódott. Ficzek ennek a mozdulatnak különös jelentőséget tulajdonított Igazolva látta gyanúját. «Hát persze. Jaj, istenem, mi lesz most?« — nyögte magában, és kifújt egy tüdőnyi levegőt, mintha a levegő lett volna az, amitől meg akart szabadulni, s végre meg is szabadult De új levegőt szívott. Azt is gyorsan ikj kellett fújnia, mert még jobban, megfeküdte tüdejét Kinyitotta száját- azótn keresztül lélegzett, hogy ne hallatsszon á M- hegése, mert az orrlikak nem tudtak zaj nélkül megbirkózni a fokozott levegöszükségl ettől ... Ficzek érezte, hogyan ver a szíve. Ficzek reszelt, holott már nem volt mit reszelni a cipőben. de él akarta foglalni a kezét, ne látezódja.nak remegő ujjat Húzta az időt, hogy közben ö is meggondolhassa: mit fog válaszolni, amikor a tiszt kérdéseket ad föl: de ugyanakkor félt, hogy hallgatása gyanús, a tiszt még azt hiszi róla, hogy ő megijedt, zavarban van, ezért hát elkezdőit beszélni, összevissza. —■ Nagyon örülök — mondta —, de nem lehetett megérteni, minek örül. A tiszt türelmetlen mozdulatot tett. — Ne méttóztassék türel- metienkednj, azonnal meglesz ... Nagyon örülök ... Mondja, uram, nem magyarázna még nekem valamit? A...? S még mielőtt igenlő választ kapott volna, gyorsan belekezdett: etszik tudni... Van két barátom— . a Trepse meg a Rapsz — fújta Ficék. — Nagyon művelt emberek... .Ők mesélték nekem: Gróf Tisza István kijelentette, hogy a magyar kormányt csak egy vád illeti, túlságosan békeszeretö volt. Károlyi Mihály gróf azt mondta: kívánom, hogy az új név meghozza a békét. Csernoeh János hercegprímás szent beszédet tartott: mi, katolikusok mindig a békére törekedtünk. És kérte az Istent, hogy legyen szíves közbelépni a béke érdekében. I. Ferenc József — és Ficzek úr tiszteletét kifejezni vagy tíz Centiméterről fölemelte suszterszékéről a fenekét, majd visszaült és folytatta — őfelsége azt mondta, hogy ő békét akar. ‘ Poincaré (Ficzek úr betű szerint ejtette ki a Francia Köztársaság elnökének nevét) azt mondta, hogy ebben az évben, reményll, jótékony békét fogunk ünnepelni. Garami azt mondta, hogy a magyar szociáldemokraták békét akarnak. Vilmos császár — Ficzek úr tisztelete jeléül megint fölemelte fenek '' te most csak öt centire — ‘ "1LASZLO IBOLYA: MÉNES NYARGAL ÁT Kezed tedd ide a szívemre mielőtt még nekieredne vinne ragadna messzire hol nem ismerős semmi sem fekete utak fekete fák őrzik a dermedt éjszakát s fekete réteket nevel a rémület rémeivel Érintésed elűzi még a múlóság keserűjét itt hagy talán a pillanat a föld felett az ég alatt Ménes nyargal át mellemen tégy csodát édes szerelem tedd hogy tiprásuk elkerüljön ne kellessen alámerülnöm- magához hív magába ránt / a fekete hínárú világ én nem mehetek innen el mert virág nyílik szívemen Virágom Világom segíts erős és jó vagy menekíts fájdalmas rettegés féSzít nyugtassatok meg egy kicsit kiáltsatok rá a szívemre ha terheivel úgy sietne ahogy rohanni nem szabad szóljatok nektek szót fogad mert Értetek lett ilyen űzött tépett dobott el minden nyűgöt készíteni a nagy Család jövőt fogadó asztalát! V L I li&vr Lóránt János: KÉVEHÁNYŐ. HAJNAL GABOR: TA VASZÍZ Ű JANUÁR Nem láttam soha ilyen januárt — a fürge hóvíz zengve csordogált, ázott avaron kopárak a fák, s szikár rőt fejük kéklő égbe lát, ahol fellegék aranyszínben úsznak, s leöge lebegő tarka koszorúkat dobnak mord hegyek erdős tetejére... Bokrok alján hó lapul, topped vénen, ravaszul, meleg szellő meglégyint, s kedvem’ dalba fog megint. TavasZízű levegő januárból tört elő. s részegítvé csordogál torkomba le s már bejár lábujjamig. Érted-e, ébred a föld holt szive, zsibong, remeg... jöjj vélém, ő, ölelj át, kedvesem. T — Hát bizony az nem rossz! i — válaszolta a hadnagy. — És ha nőj cipőt rúnáidét — mormogta Ficzek, de majdnem elharapta a nyelvét. — Tetszik tudni — ugrott el gyorsan ettől a «női cipőtől« —, a Rapsz mesélte nekem, hogy a hadvezérek pénzt kapnak a : győzelemért. Kitchener angol : lord — céhával ejtette ki — : harmincezer fontot kapott, : amikor a derviseket legyőzte : Csak azt nem tudom, mit kap • egy hadvezér, amikor veresé• get szenved ... Mondjuk .. < mit kapott Pótiorek, amikór : Sábáénál jól a fenekére Ver• tek? .. .Tíz krajcár — nyúj• tóttá oda a cipőt a hadnagy- : nak. • — Érdekes ember maga, í mester úr — mondta a had- t nagy, s elvette tőle a cipőt ! Lehajolt Fölhúzta. Befűzte. Nem tudta eldönteni, ki az, - akihez került. Húszfillérest { keresett a‘zsebében, hógy kifizesse a javítást. Közben meglátta a Ficzek mellett heverő | ragyogó, papírtalpú bakancsot, t — Szabad? — kérdezte, és I kezébe vette. • — Tessék! — mondta Ficzek. í A lélegzet újra mellébe szö- | rult, s mintha a levegő kövék- ; ké változott volna, csak dara- | bókban, szaggatottan jött ki t belőle. «Tudtam«! J — Kinek készül? — kérdez- • te a hadnagy. — Kuncsaftnak. — Bőrtalp? — pattintott a : villogó viaszos talpra a hadnagy. Ficzek úr csak a fejével in- : tett, de olyan határozatlanul, hogy azt akár igennek, akár nemnek föl lehetett fogni. A mos császár őfelsége szinten nyakamat! Tévedtem. Hiszen a hadnagy igennek értette, békéit akar, Miklós cár — bé- cipőben volt szög. Talán a had- — Hja-ja. így van ez — két akar. Ö Hágában néhány nagy tényleg csak egyszerűen mondta a hadnagy. — A sze- évvel ezelőtt még békepalotát —- hadnagy. Bejött, mert szög Kény ember nem csapja be se NAGY MARGIT: ÜZENET Apád, bőröndbe pakolta a máltat, levélarcában mosoly fogja össze emlékeit. De éjszakánként átússzák a tengert idegfeszitett idegezá lat. A távolságból babonásan fújta képzeleted, Te zsugorodni látva a faludul égre nőtt város kezébe csaptál, és falaival rejted arcodat. üzenek érted földed erejével és hűségemmel, amely visszavár meg. de nem követ. Virágod nélkül tátong a váza, s léptedért bújnak úttá a kövek. \ is építtetett. Nem mondana volt a cipőjében...« meg, uram, ki akart háborút? a bbahagyta a reszeA hadnagynak — úgy látszik / \ lést. Kivette a te— megtetszett Ficzek, de ami * ' szelőt Ujjaival a a Trepse és Rapsz barátokat il- cipőben tapogatott: eltűnt-e a leti, a betű szerinti mondott szög kiálló vége? «Polncaré«-bol gyanított valamit felebarátiát, se hazáját — letef,~ - bakancsot. A &uisz György: IMRE BÁCSL — Maga tud olvasni? — Rosszul. A betűket külön- külön megismerem, csak fiikor ki akarom mondani a szót, nehéz összefogni őket Szétugrálnak, mint a bolhák. , A hadnagy nevetett. — Érdekes hasonlatai vannak. «Csak nevess! Tudom, mi következik!!« És Ficzek fejét nyakába húzva nézte a hadnagyot, mint rámeredő fegyvert kivégzéskor az elítélt. «Először rákényszerítettek a papírtalpra, most pedig a felelős én leszek! Tudom... tudom...« — Na és a barátai tudnak olvasni? — kérdezte a hadnagy. Ficzek igent bólintott nyelt. — Hát akkor... Szóval... — És a hadnagy még jobban nevetett. — Mondja meg a — barátainak, kevesebbet járjon a szájuk, mert az ilyesmi, kedves atvámfia — börtönnel végződik. * «Börtön!« — hallotta Ficzek u Srót. «Űgv látszik, valami «uarhasásot mondtam, s most még ezért is kitöröm a nyakamat.« A hadnagy olyan jóindulatúan mosolygott rá, hogy Ficzek mégis kételkedni kezdett. »Nem, ez nem akarja kitömi a — Az Ficzek, a legjobb — mondta és közben fáradtan tnyújtotta a javítás árát, s közben olyan hangon, mint aki érdekes emberrel érdekes újdonságot közöl, elmondta, hogy a napokban masírozási próba nagyot sóhajtott —, ha az em- volt a harminckettes laktanyá- bert se háborúba nem viszik, ban. öt mint hadbírót vezé- se börtönbe nem dugják. nyelték ld. Egy század bakát új ruhába, bakancsba öltöztettek fel, s kivitték őket a népligeti gyakorlótérre. Ott masíroztak. Délutánig a köpönyeg, ruha, bakancs — rongyokban volt. — Most mi lesz? — Kérdezte Ficzek. — Letartóztatás. — Letartóztatás? — Hát maga hogy góndolja? Hadseregcsalók... — És aztán mi lesz? — Azt hiszem, fölakasztják őket. Ficzeket halálos fáradtság fogta el. A hadnagy fölállt. Az alacsony székről Ficzek megint úgy bámult rá, mintha a háztetőt nézné. Már tudta, kár volt gyanúsítani, a hadnagy derék fiatalember. És Ficzek meghatódott. Szerette volna megmondani, hogy ő nem tehet róla, hogy neki a cég adta a papírtalpar.. De szájából más szavak jöttek. — Jó volna földbirtokosnak lenni... — sóhajtotta. A hadnagy csodálkozva nézett erre a furcsa emberre. Gyorsan begombolta a köpönyegét. — Földbirtokos? Miért? — kérdezte. — Fölmentik. . . — Na, igen, fölmentik... — Csak azt nem tudom — mormogta Ficzek —, mennyi ideig tart fölszántani egy hold földet? — Két-három napig biztosan eltart —• szólt a hadnagy, s a kilincsre tette a kezét. — Hát ha valaki olyan sokat dolgozik — mondta Ficzek —, akkor persze, hogy fölmentik. .. Százezer holdat fölszántani, kérem... — Ugyan már, mester úr! — kiáltott rá a ■ meghökkent hadnagy, akinek most már végképpen őrültnek tűnt föl a susztermester. — Hát maga tényleg nem tudja, hogy a földbirtokos még a kisujjával sem nyúl a földhöz? — Tudom én, kérem — szólt fáradtan, csendesen Ficzek. — De olyan jó ebben az őrült világban egy kicsit hülyének lenni. S a szeme könnyel telt meg. Közeljövőben megjelenő könyvek Cseres Tibor: PESTI HÁZTETŐ A regény hőse, egy fiatal fiú szerencsétlen családi körülményei miatt javítóintézetbe kerül, majd egy bádogos- mesternél dolgozik, aki nevelni igyekszik. A fiú beleszeret egy elvált asszonyba, s már- már úgy látszik, hogy rendbe jön az élete, amikor rablással vádolják meg. Kiderül, hogy nem ő, hanem egyik régebbi barátja követte el a rablást. Élete felkavarodik, s csak hosszú idő múlva kerül ismét a rendes kerékvágásba. El VARÁZSOLT M iDARAK A nyugatról és keletről beáramló mesemotívumok kereteit az örmény nép megtölti saját életének szereplőivel és a gazdag táj jellegzetességeivel. A hősök ezekben a mesékben is a szegény, elnyomott nép álmait váltják valóra, de sikereiket nem a titokzatos erők közreműködésének, hanem saját furfangjuknak, leleményességüknek köszönhetik. A meséket igazságérzet jellemzi, a jók elnyerik jutalmukat, a rosszak megbűnhődnek. ERDÉLYI JANOS válogatott müvei Ez a legátfogóbb válogatás, amely eddig Erdélyi János műveiből készült: tartalmazza verseit, tanulmányait, kritikáit és filozófiai írásait. A kötetet Lukáesy Sándor rendezte sajtó alá, ő állította össze a jegyzeteket is. A vezető tanulmányt Wéber Antal írta. Galabárdi Zoltán: Átkozottak A regény cselekménye egy i törvénytelen származású, púpos kisgyerek életsorsát ábrázolja. A történet az 1920—30- as években játszódik, színhelye egy kis dunántúli falu. Ez a sötétbe ragadt világ megfojt mindenkit, aki tehetségesebb, de védtelenebb, gyengébb a többieknél. Gál István: PATKANYLYTTK A kisregény egy határmenti őrs életét örökíti meg az 1950— 51-es években. Nyomozás indul meg egy határon átszökött ember ügyében. Az áruló parancsnok rábesaéli törtető, szolgalelkű helyettesét, hogy vádoljon be a nyomozóknál egy ártatlan embert. Hiába akarják: barátai jobb belátásra bírni, karrierje érdekében kitart az általa gyűlölt őrsparancsnok mellett.
