Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-14 / 11. szám

Vasárnap, 1962. január 14. 3 SOMOGYI IfftnAP \ fi TI CSODA ““ U&ye. mégis vannak csodák! — lelkendezett egy barátom, Mmkor Attalán szerzett tapasztalataimról beszélgettünk. — Nem, csodák nincsenek — mondtam —, de csodálatos tettek vannak. Nehéz volna most lépésről lépésre kikutatni, mi történt ta­valy Attalán. Két éven át bukdácsoltak az adósságok, eredményte­lenségek útvesztőiben; az emberek nemigen dolgoztak, s amit tettek, annak sem volt sok látszata. 1.061 elején aztán új vezetők kerültek a regiek helyébe, s az attalai Március 21. Tsz az év végére nem­csak a járás, hanem a megye egyik legjobb közös gazdaságává fej­lődött. A kitavaszodással egyidejűleg elhalkultak a panaszos han- gok; a két év óta várt járandóság és az előleg megcsörrent az er^ szényekben, megteltek a padlások, a górék, és ugyanígy meggaz- dagodott a közös. Hogy történt mikdez? — Annikor idekerültem — milyen goondjaink vagy ja­emlékezett Gondos József tsz- vázlataink vannak, hogy ne elnök, aki tíz évig igazgatója maradjon semmi sem megvá- volt a Somogytamócai Állami laszolatlanul a közösségben ... Gazdaságnak — ugyancsak el. Vajon kinek a szíve nem tó- csodálkoztam, hogy 10 órakor rulkozik ki az őszinte, emberi mennek ki a kocsisok a mező- hangra? Minden fegyelmi in- re, kettőkor meg már kifog- tézkedésnél többet ér ez. nak. Ej, gondoltam magiamban, 2 millió 367 ezer forint adós- ez sehogy se mehet így! Meg Ságot törlesztett le a szövetke- is állítottam őket, hogy be- zet. Olyan ügyesen gazdálkod- szólgessünk egy kicsit. Igye- tak, hogy ma tűi minden Ét­keztem a nyelvükön beszélni, mert az tartom, hogy ez na­gyon fontos! Jó gazdák ma­guk — mondtam —, és nagyon jól tudják, hogy a trá­gya nem akkor használ, ha bent áll a telepen, hanem ha beletesszük a földbe. Bólogat­tak, csak bólogattak, én meg csöndben folytattam. Na, lát­ják, úgy gondolnám akkor, mivel kihordanivaló van bő­ven, hogy indulnánk el reggel 8 órakor, aztán, ballagnánk úgy délután négyig, teszünk egy kis harapnivallót a tarisz­nyába, aztán míg a lovak esz­nek, mi is harapunk egy-ket­tőt,;. így vált, s megindult a tragyaihoadiás. S nem tízszer és nem száz­szor, hanem ki tudja, hány­szor került sor eleinte ilyen csöndes, nagyon emberi és na­gyon közvetlen beszélgetés­re ... — Magunk is csodálkoztunk ezen a hangon — emlékezett vissza Csviag János magitáros Az elnök col­nem volt szigorú, határozott. Amit Gondos József tsz-elnök. kodjunk, mit ke® most tenni, hogy még jobb legyen. Nyugodt és elégedett volt az arca — s azt hiszem, nem tévedek, amikor azt mondom, hogy nem csupán a családi esemény tette boldoggá ... Igen, megváltozott itt „min­den; nemcsak a sorsuk for­dult jobbra, nemcsak egymás­hoz való viszonyuk javult meg, hanem a családban is más lett a hangulat. Kinek az érdeme mindez? Együttesen mindnyá­juké. — Szívesebben láttunk do­loghoz, mert tudtuk, hogy nemcsak ígérnek, hanem ad­nak is — mondta Orbán János. — Harkányban voltam tíz na­pot, és amikor ott elmesél­tem, mi mindent kaptunk, ho­gyan alakult életünk, hogyan fordult jóra minden. így néz­tek rám, ni! — s fejét magas­ra tartotta jelezve, hogy meg­bámulták őt és rajta keresz­tül a szövetkezetét, zetnávalón, a rendes előlegosz- Meglátogattam a Tóth házas- tásan, tisztán több mint 100 pánt is. Az asszony — aki Orbán János háztáji állatni közt. ezer forintjuk van. S kezdenék nem hagyja el a hagyomá­Xotii Sanúorné. ígért, mindenkor megadta, s ezért megfogadtuk a szavát. Épp a napokban mondta az égjük komám, ha tudta volna a tavasszal, hogy ilyen oszta­lék lesz, akkor bizony jobban megfogta volna a dolog végét. Akadtak kétkedők is, de ezen nem kell csodálkozni két év rossz tapasztalatai után. Kért, szinte könyörgött az elnök mindig, hogy mondjuk .meg, visszatérni azok, akik a ne- ,, , ... héz esztendőkben elmenekül- nyos attalai népviseletet - a tek. Hárman — Visnyei Imre, nyáron híressé vált szalmale- Kovács Mihály és Sepie Lajos húzó brigád egyik tagja volt. í,az,a*aJáyJak- — Ki nem maradtam volna Jartam a faluban, ügyeltem az embereket. Jó érzés volt so^a közülük mondta köztük lenni. Kalocsai Józse- mert rájöttünk arra, amiről fék például lakodalomra ké- eddig csak olvastunk, hogy szültek. A tornác párkányán aki dolgozik, az megtalálja 80 kuglóf sorakozott, több számítását, mint kétszáz vendéget vártak. Férje takarmányos. 700 kö- Az ember — csöndes, halk rül van egységeik száma, pe- szavú — az elnök vállára tét- dig betegeskedett az ember, le a kezét, úgy mondta: Volt valami kedves a hangjá­— Sóikat beszélgettünk a te- ban, mikor a szövetkezetről henészetben, akkor is azt beszélve megjegyezte: mondtam meg most is: ne a “ Kézit kezbe téve lehet múltat nézzük, hanem a jö- csak előremenni a munkában, vöt. Ne azon rágódjunk, hogy és mi elindultunk ezen az mi volt, hanem azon gondol- úton ... o.. Nem, nem történt csoda Attalán ... Becsülettel, szorga­lommal dolgoztak, s felvirágzott a szövetkezet. Eddig Március 21. Tsz volt a nevük, mostantól pedig vörös Csillag, ugyanis csatlako­zott hozzájuk a szentivánpusztai szövetkezet. Fordult a kocka. Egyénenként nem cselekedett senki rendkívülit, együttesen mégis igen sokat tettek. Leküzdötték minden nehézséget, s egy év alatt minden rosszat eltüntettek. Szerettem köztük lenni, meri boldogság sugárzott belőlült. Velflk együtt örflltem én Is... vörös marta Ne cipeljenek fölösleg es terheket Egy járási mezőgazdasági osztály gondjairól Mindannyian számot adtak előző heti tapasztalataikról, és egyenként megkapták újabb feladatukat Heti munkaérte­kezleten történt ez a Fonyódi Járási Tanács Mezőgazdasági Osztályán. Ez a megbeszélés hosszabban tartott a szokásos­nál: Balassa Béla osztályveze­tő értékelte minden munkatár­sának egyéves tevékenységét Közben ismertette a tanácsi vezetők zsámbéki tanfolyamá­nak anyagát: a mezőgazdasági termelés ötéves tervét és ezen belül az idei főbb célkitűzése­ket. Mindezt'a járás termelő­szövetkezeti elnökei már egy hónappal ezelőtt megvitatták Bal a ton bog tóron. Lám, a fo­nyódi jár;® mezőgazdasági osztályának dolgozói még csak most értesülhetnek a zsámbé- ki anyagról. Ebből is sejthető: az osztály állandóan időzavar­ban szenved, szinte ki sem lát­szik a mindennapok apró munkájából. Nem mond el­lent ennek az a tény sem, hogy közben részt vettek a járás öt­éves tervének előkészítésében; segítették az ordacsehi Március 15. Tsz-t abban, hogy sertés- tenyésztésre szakosodjék; bá­báskodtak az öt falut egyesí­tő balatonszentgyörgyi Dél- Balaton megszületésénél, tá­mogatták az első lépések meg­tételénél, és mellette állnak jövője megalapozásában. Fő energiáját az osztálynak az ilyen tennivalókban kellene gyümölcsöztetnie. A napi teen­dők azonban lekötik erejének java részét. Szóban is, de írásban is Nemrégiben egy megyei fó­rumon valaki találóan jegyez­te meg: ->A járási mezőgazda- sági osztályok alig képesek ar­ra, hogy saját magukat admi­nisztrálják.-« Sok az írásbeli munkájuk. Az akták kisebb vagy nagyobb hányadára szük­ség van, hogy az osztály ellás­sa szakigazgatási teendőit De az irathalmaz egy része —■. mondjuk ki — fölösleges. Itt a fonyódi osztályon ilyen fö­lösleges aktákat kerestem. A munkaértekezleten első­ként Druzsin Imre főáila tte­nyésztő számolt be. Részlete­sen szólt a takarmányhelyzet fölméréséről. Ezt a munkát négyszer végezték el. Először saját kezdeményezésükre, az­tán a megye, később a minisz­térium utasítására, végül most, a leltározás befejeztével azo­kat a szövetkezeteket járták sorra, amelyeknek számotte­vőbb mennyiségű kölcsönab- rakra van szükségük. Nyilván­való, hogy a valóságos helyze­tet a legutóbbi fölmérés mu­tatja, korábban ugyanis leg­inkább becslési adatok álltak rendelkezésre. Vagy ott a balatonújlaki eset. A sertéshizlaldát rak­tárnak használják, 200 süldőt pedig egy 40 férőhelyes fiaz- tatóba zsúfoltak össze. Pocso­lyában esznek és hemperegnek ezek az állatok. Rendet terem­teni már tegnap kellett volna, nem ma. A főállattenyésztő megmondta a szövetkezet ve­zetőinek, hogy mit tegyenek. Ám itt az osztályértekezleten írásos följegyzést is ad át; a járási tanács végrehajtó bizott­ságát kéri benne, hogy intéz­kedjék az újlaki ügyben. Mire való ez a papírfedezék? Dru­zsin elvtárs szerint: »Szóban ígérte Újlakon Mészégető Já­nos tsz-elnökhelyettes és Lő- rincz István agronómus, hogy megfelelőbben elszállásolják a süldőket, de én már nem hi­szek az ígéretükben. Két évig kellett veszekedni velük azért is, hogy a fiaztatót befödjék.-« Hivatásának él a járási főál­lattenyésztő, s a vb segítségét azért kéri, hogy az újlaki gon­datlan vezetők megtegyék, amit meg kell tenniük. Hány éves a szállítási felelős? Aktát tesz az adminisztrá­tor az osztályvezető asztalára: írja alá, hadd vigye a mai pos­ta. Címzett: a megyei mező- gazdasági osztály. Tárgy: a tsz-i szállítási felelősök névsora és egyéb személyi adataik. Ebből megtudhatják a megyei mezőgazdasági osztá­lyon, hogy például a balaton- keresztúri Új Reménység Ter­melőszövetkezetben Gaál Ist­ván a szállítási felelős, 64 éves, 6 elemit végzett, és raktáros a beosztása. Ugyan mi szüksége van a járásnak ilyen névsor­ra és ilyen részadatokra? Semmi szüksége sincs rá. A megye kérte a kimutatást. Va­jon miért? Szabó Ernő, a megyei mező- gazdasági osztály munkatársa szővegezte meg annak idején — szeptember 26-án — a kör­levelet. A névsor beküldése határidejének október 20-át jelölte meg. A határidő reg elmúlt, de még januárban sem sürgette Szabó elvtars a jelen­tést. Ebből arra következtettek a járásnál, hogy nem is lehet olyan fontos ez a kimutatás. Valóban nem fontos, sőt: fö­lösleges. Szabó elvtárs csak azért írta meg a körlevelet, mert az építési és közlekedési osztály szakelőadója, Rónai Gyula megkérte erre. Tanfo- lvamot akartak szervezni a té­lén a termelőszövetkezeti szál­lítási felelősöknek. Ebből azonban — közbejött akadá­lyok miatt — nem lett semmi. Nem szabad ilyent csinálni! A megyei mezőgazdasági osz­tályon is lehet és kell is csök­kenteni az aktagyártást — ilyenfajta körlevelekkel ne terheljék az amúgy is túlter­helt járási osztályokat! Elszáradt-e a diófa? Bendek József Fonyód, Jó­zsef u. 25. szám alatti lakos diófára kór vágási engedélyt. Azért akarja kivágni, mert nem terem, s koronája a la­kóházat eltakarja. Ott van az ügyiraton a helyi tanács bé­lyegzője és illetékesének alá­írása az alábbi szöveg alatt: •*A fentiek valódiságát igazol­va javaslom az engedély meg­adását.« A községi tanács te­hát csak javasolhat — az en­gedélyezés a járás hatásköre. Mi történhet ennek az aktának a nyomán? Két dolog. Vagy az, hogy a járási mezőgazdasági osztály erdészeti előadója ki­megy a helyszínre, vagy az, hogy nem megy ki. Tegyük föl, hogy megnézi a diófát. Ott megállapítja, hogy a községi tanács illetékesének javaslata helytálló, és az osztály vezető­jével aláíratja a hárompéldá­nyos engedélyt. Fonyódon el­juthat az erdészeti előadó a József u. 25. számú házhoz. Ám ha Táskáról vagy Viszről kap hasonló kérelmet? Indokolt a javaslat és köve­telés: legyen a községi tanács a diófakivágás engedélyező je! Hárman egy íróasztalnál ÓNOD VÁRI MIKLÓS: cA sátq^ad&SLzií r laszfhat tehát a szabadság és a börtön között. Hogy érti ezt, ezredes úr? szükségünk van önre, s okosan gondolkodik, nem .— , rosszul. A javát akarjuk: se-* A mezőgazdasági osztály egyik irodájában kilencen dolgoznak. A helyiségben öt íróasztal fér et. Ä könyvelés három dolgozója egy asztal mellett szorong. Van-e ilyen zsúfoltság a járási tanács va­lamelyik irodájában?,. — Nincs — így válaszol Ruda Gyula el­nökhelyettes. Aztán a gépkocsielosztás. Most a beruházási előadó, a thz-fókönyvelő meg a bankfiók előadója jár a tanács egyik autójával: halaszthatatlan fel­adatuk van, a tavalyi Sétesít- mények műszaki átvétele. Egy hét alatt annyi helyen végez­tek ezzel a munkával, mint korábban — vonattal, busszal közlekedve — egy-két hónapig. A Fonyódi Járási Tanácsnál az volt a szokás, hogy a mezőgaz­dasági osztály nem kapott szolgálati gépkocsit. A pénz­ügyi osztály vehet igénybe ta­xit is, a mezőgazdasági osztály nem! Apróságok ezek? Nem. Hoz­zátartoznak a jobb, gyorsabb munka föltételeihez. Ám e föl­tételek megteremtésében a vég­rehajtó bizottság vezetői nem {tettek meg minden tőlük tel- ! hetőt. Az iroda zsúfoltsága ha-meg a gépkocsihasználat ren- jártdezetlensége arra vall, hogy a — Ne fá-raogya magét! — szó- Nem várt választ. Tovább lalt meg a háta mögött a szó- böngészett az adatokban, bába visszalépő ezredes, mi- — Nőtlen. Negyvenéves. Az közben újra. helyet foglalt az apja is orvos volt. Tőle va- íróasztal mellett, és fölemelte gyónt örökölt, de elitta. Az visszahuiló anyja két hónapja halt meg _______| javat akarjuK: ^{végrehajtó bizottság apparátu­K ömer nyugalmat erőltetett gítő kezet szeretnénk nyújtani, a mezőgazdasági osztály SSÄtS-rtÄHSH* — *«<■»•»*>« * No. «Mw. Ä h»; ^ Ebbm az órában és!megillető helyet. 4de,ÖI?t’ ™erL,„,frf^efIÍ ezen a helyen a legnagyobb* * * * mefiolö77.ük az osztrák biztonságban van. Az osztrák { sokrétű munkája van a hosszal megelőzzük az c»ztraK rend6rség keresi, de mi gon-J fő­leg idegeit? Hogy mászik ki rendőrséget Igen: ügyeltük és ‘rókT’h^ ‘^ha^e |nyódi Járás mezőgazdasági ősz­ebből a bűvös körből, amelyet figyeltettük. Minden lépését ta161io Természetes, hogvftályának. A szakelőadók beszá­az ezredes olyan félreérthetet- ismerjük. Tudjuk, hogy on gazda­az orvos kezéből) iratcsomót. — Ha kíváncsi va­lamire, szívesen tájékoztatom. Végtére is egyeztetnünk kell az adatokat... -4- mondotta, de az arca nem mutatott külö­nösebb haragot. — Tehát: három évre Ítél­ték. .. — Igen. ' — Ebből tizennyolc hónapot letöltött. Horváth seit. elvörösödve helye­Miskolcon... Minden adat egyezett. — Nos: körülbelül ez áll itt magáról — mondotta, és a dossziét a páncélszekrény­be zárta. — Egyelőre... Ez a vád elég súlyos. Érthetetlen, hogy miért nem élt tisztessé­gesen idekint? Fejjel rohant a falnak, az Isten se tudja, ho­gyan fog ebből kimászni! Horváth hallgatott. Amit az első pillanattól sejtett, de nem mert kimondani, most már találja meg. Természetes, hogy ftályának,---------------—— , . ezért mi is kérünk valamit, »mólóit hallgatva kiderül: is­tenül köréje rajzolt? Beteg em- nickelsdorü iagerten «l ieg- ^ ügyes ember. Segítségére |merik a szövetkezetek bér volt, s most kegyetlenül utóbb a becsi lakasan is mute- amerikai hírszerzőt , . , , , ,, ,, f eldúlt állapotba került. Fel- teket hajtott végre. E mute- szolgalatnak. Az a tervünk, *sagl hc yzetet’ szervezetl pattant, és utolsó erejét össze- tek következtében egy magyar hogy dolgoztatjuk, foglalkoztat-1 tét. Tudják azt is, hogy hol, szedve, az ezredes arcába kiól- menekült kislány ^ ^meghalt. alkalmassá tesszük egy {miben kell segíteni. „ . .__________________ ___ _______ Ahhoz, F gy JérJes,JÍa feladat elvégzésére, sr- ha Jól I hogy hatékonyabb szakmai út­dolgozik, nem bánja meg. Jó-{ mutatást adhassanak a szövet­----------------------- , , . .. váteheti bűneit, s mi nemcsak. __ , . ... . , z em, valamit terveznek velem, láncért, amelyet on a szerető- megbocsátással, hanem dől- X kezeteknek, az szükséges, hogy Mire kellek önöknek, mit tud- jenek vásárolt, két ember fi- lárral is jutalmazzuk. Vanfmegszabaduljanak fölösleges tattá: — Mit akar tőlem? akar?! Valamit akarnak, nak még rólam? Ki tudja, mi- zetett életével... Soroljam to- gvdjcban egy klinikánk, a j terhűktől, ne kelljen foglal­S TVTimfl^Tvfc illnUTlíK! Ez ^ ‘.év . ' iTo í Genfi-to legszebb részién. *>e-{ kozniuk erejüket elaprózó, lenleg nincs vezetőorvosa ... |nem föltótlen rájuk váró ten- nagyok tehát a lehetosegek. ínivalókkal így _ közlekedé_ rvn+ml filO'Cf* rwvfrvl flí ff? í . Ez a — Eszerint több mint más- félreérthetetlenné vált: elárul­tál esztendeje ’van még hátra, ta valaki, kiszolgáltatta, csap­ba föl nem errielik. No de ez dába esett, ahol nem komé- nem a mi dolgunk. Mihez diáznak vele. Mi mindennel kezd, ha kisza'badul? A diplo- vádolhatják még? Hányféle el­méjétől megfosztották: an- követett és el nem követett gyalcsinálással nem foglalkoz- bűne lehet még? Meddig fe- hai* mert utóbb felakasztják! szíthetik agyonkínaott, be­óta ólálkodtak körülöttem, s vább? Mindent tudunk! várták settenkedve az alkal- elég ahhoz, hogy belássa. .... , , . kezünkben van, es... no más pillanatot, figyeltek, kém- ^ a k^ összeroppanthatja, kedtek körülöttem. de ez a kéz segíteni is tud. — Doktor! — kiáltott az ez- Aszerint cselekszünk, hogy redes is — gondolja meg, mit önt mennyire sikerül belátás­beszél! Ezzel csak azt érheti ra bírni. Az osztrák hatóság el, hogy tényleg kiszolgáltat- már a sarkában volt, amikor juk a hatóságoknak: kiadjuk munkatársaim az orruk elől a magyaroknak, vagy egy te- ellopták. Sok idő nem volt a lefon, és... no és... máris itt magyarázkodásra, van az osztrák rendőrség a le- verték egy kicsit. tartóztatási paranccsal. Vá- még hálás lesz ezért! Igen: Minden öntől függ: öntől függj az is, hogy mi kerül még eb­be a dossziéba, s hogy ez aj dosszié itt marad-e ebben aj páncélszekrényben, vagy Ön- < nel együtt rendőrségi vizsgáló- {gy^bb“el5rehaladIsa””érde- hat felbe bírö elé kerül. ; Egyszer {— több időt tölthetnek a ter- jmelőszövetkezetekben, alapo- ‘{sabb, elemzőbb munkát végez- íhetnek a közös gazdaságok {kében. — Folytatjuk. — Kutas József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents