Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-10 / 7. szám

Sserda, 1962. január 10. 3 SOMOGYI NÉPLAP Sokat segít a szülői munkaközösség a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában A város szélén, a Rokkant­telepen épült fel a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola. Azt, hogy mit jelent ez az iskola, talán nem is a diákok, hanem szüleik tudják legjobban. Azok, akik — ha egyáltalán jártak felső tagozatba — télen csikorgó hidegben voltak kény­telenek a Kanizsai út végéről a Petőfi utcába menni, mert közelebb nem volt felső tago­zatos általános iskola. Jól tudják a szülők, hogy az iskola segítséget vár tőlük ne­velési és egyéb kérdésekben, s ezt a segítséget meg is adják. Igen látogatottak például a szülői értekezletek, a szülői munkaközösségi gyűlések. Nemegyszer kérik arra a ne­velőket, hogy a tananyag csök­kentése miatt nehogy alacsony­ra szabják a követelményt gyermekeikkel szemben, ha­nem alapos tárgyi tudást kö­veteljenek meg tőlük. Segítenek a családi és egyéb problémákkal küszködő, rosz- szabb bizonyítványú gyerme­keken. Az egyik családból négy gyermek jár iskolába. Az apa — bár elég jól keres — nem törődik a családdal, kere­sete nagy részét elissza, az anya pedig ágyban fekvő be­teg. A gyermekek rossz tanu­lók, magatartásuk nem megfe­lelő, mert otthon nem törőd­nek velük. Amikor ezt ismer­tették a szülői munkaközösség előtt, több szülő felajánlotta, hogy a szóban forgó gyerekek elmehetnek hozzájuk tanulni. De más problémák is foglal­koztatják a szülői munkakö­zösséget. A felső tagozatos ta­nulóknak is szükségük lenne napközire. A jelenlegi három csoport ugyanis nem biztosít helyet a nagyobb tanulóknak. A negyedik tanulószobás ne­velő beállítását még azok a szülők is támogatnák anyagi­lag, akiket ez a probléma most még nem érint. (Elsősök, másodikosok szülei.) Vagy itt van a rokkanttele­pi gyerekek zeneoktatása. A zeneiskola igen messze van. Ezért a szülői munkaközösség megjavíttatott egy zongorát, vállalta ° karbantartását. és most a rokkanttelepi fiúk és lányok saját iskolájukban elő­készítő, kezdő és haladó fokon tanulhatnak zenét. Fölmerült, hogy csinosítani, parkírozni kellene az iskola környékét. Igen sok szülő fel­ajánlotta, hogy társadalmi munkát _ végez az iskolában. Már nagyon sokan teljesítették vállalásukat. Nem azért, hogy gyermeküket elnézőbben osz­tályozzák, hanem azért, mert szeretik az iskolát. Tuba Já- nosné, akinek gyermeke már nem is ide jár iskolába, még­is vállalt megbízatást a szülői munkaközösség választmányá­ban. Miért? Mert. tudja, hogy mit jelent az új iskola. Nemcsak a szülők, hanem az üzemek is segítik az isko­lát. Sok kiselejtezett szerszá­mot és kisebb gépet adott a textilművek. A gépeket az üzemben dolgozó szülők rend­be hozták úgy, hogy gyerme­keik a politechnikai órákon használni tudják őket, A tég­lagyárban dolgozó szülők hul­ladékfából képkereteket, vi­rágállványokat és meníőlá.lá- kat készítettek az iskolának. Nem pénzt gyűjtenek tehát, hanem társadalmi munkát vé­geznek. A szülői munkaközösség tag­jai példát mutatnak: hogyan lehet jól kiépíteni és gyümöl- csöztetni a szülői ház és az is­kola kapcsolatát, F. L. A Szovjetunióban minden család kényelmes lakást kap Alá mir járt az új moszkvai ke­rületekben épült kísérleti lakótöm­bökben, látta a tetszetős, nagy ab­lakos. erkélyes házakat, bennük az ízléses, modem bútorokkal be­rendezett lakásokat. A közeljövő­ben ilyen kényelmes, a higiénia és a kulturált életmód minden kö­vetelményének megfelelő lakása lesz minden szovjet családnak. A szovjet hatalom éveiben sok minden történt a lakásviszonyok javításáért. A városok és telepü­lések lakásalapja csupán 1960-ban 85,1 millió négyzetméterrel bővült. S ha ehhez hozzávesszük a mun­kások és alkalmazottak által a városokban, a kolhozparasztok és a falusi értelmiség által a falvak­ban épített lakóházak millióit, fo­galmat alkothatunk a Szovjetunió­ban folyó lakásépítkezés ‘ méretei­ről. Ennek ellenére még mindig nagy a lakáshiány. Éppen ezért tűzte ki a párt azt a feladatot, hogy a fokozott lakásépítkezés ré­vén a második évtized végéig min­den család — az új házasokat is beleértve — külön lakást kapjon. A lakbér a Szovjetunióban a leg­alacsonyabb. Az SZKP program­tervezete mégis kimondja, hogy a második évtized folyamán a la­kások használata minden állampol­gár számára fokozatosan ingyenes­sé válik. A szovjet emberek ezen­kívül díjtalanul használhatják majd a helyi közlekedési eszközö­ket, a vizet, a gázt, a központi fű­tést. Embertelen módszerek? RUHAÜZEMI TAPASZTALATOK Névtelen levelet kapott szer­kesztőségünk. Írója vagy írói állítják, hogy a Kaposvári Ru­haüzemben basáskodó, maguk­ról megfeledkezett vezetők vannak. »Az SZKP XXII. kongresszusa új erőt adott a szocializmus építéséhez... De az ilyen emberek, akik a leg­csekélyebb hibáért is lerámol- ják, durva, kapitalista mód­szerekkel kirúgással fenyegetik a dolgozókat, akadályozzák ezt az egészséges fejlődést... Ezek közé tartozik Dómján fő- teremmester is« — írják. Az eldobott szőlőfürt » ... Egy dolgozó asszony asztaláról az ennivalót a sze­métkosárba dobta, s amikor a dolgozó asszony sírt, mert éhes volt... úgy viselkedett, mint­ha övé lenne a gyár, és nem a szocializmust építenénk.. ■ Nem szólhat senki, nem hall­gat meg senkit« — szórja a névtelen levélíró a súlyos vá­dakat Dómján József főterem- mesterre. Hónapokkal ezelőtt, közvet­lenül műszakváltás után. tör­tént. Az egyik teremimok munka közben szőlőt evett. Miközben rövid időre eltávo­zott, Dómján meglátta a félig elfogyasztott szőlőfürtöt, s azt néhány érdeklődő szó után a szemétkosárba dobta. A főte- remmester azt állítja, úgy gon­dolta, hogy az előző műszak­ból hagyta ott valaki. A te- remírnok és még néhányan vi­szont azt mondják. Dómján ha­tározottan tudta, hogy kié volt. A munkatermekbe ennivalót bevinni, s ott fogyasztani ti­los, nehogy a kényes szövete­ket összepdszkolják. Dómján József jogosan lépett föl tehát azellen, hogy a munkahelyen bárki szőlőt vagy más enniva­lót fogyasszon. Erre valók a munlkaszünet percei. A helyes eljárás mégis az lett volna, ha figyelmezteti a szabálysértő dolgozót, s kiviteti vele az ételt. Szálka és gerenda Kátas János elvtárssal, a megyei pártbizottság ipari osz­tályának vezetőjével jártunk az üzemben, és beszéltünk jó néhány dolgozóval. Akadtak olyanok, akik több kisebb hi­báját említették Dómján Jó­zsefnek. Azonban semmi eset­re sem fedik a valóságot a le­vélben állítottak az emberte­len módszerekről, a kirúgás­sal való fenyegetőzésről. Akadtak olyanok — s ezek voltak az őszinték —, akik ezt mondották: — Ha hibáztam, vagy fegyelmezetlen voltam, megdorgált, jogosan. Különben nincs egymással semmi ba­junk. Néhányan — s ők voltak ke­vesebben — csak a főterem- mester hibáiról beszéltek, a magukéról hallgattak. Arról, hogy engedély nélkül kimen­tek az üzemből, s hogy Dóm­ján Józsefet protekciázással vádolták, amikor nehezebb munkára vitte el a szálvágó gépet, arról nem szóltak egy szót sem. Hibás volt Dómján József, amikor több dolgozó állítása szerint félreérthető kifejezése­ket használt Török Zoltánmé- val szemben. A bírálat vissza­verését keresték, amikor egy vita után alig fél órával rossz minőségűnek ítélte és vissza­adta F. Horváth Józsefné mun­káját. „Nem szólok semmiért..." Beszéltünk Dómján József löteremmesterrel. Megmondtuk neki, nem tartjuk helyesnek, hogy azt a bizonyos szőlőfür­töt eldobta. Javasoltuk, hogy Kerülje az ilyen helytelen módszereket. — Nem szólok többet semmiért — íogadko- zott —, pedig én csak a ren­det és a fegyelmet követeltem meg. Nincs igaza! Jól tette, hogy szólt eddig, és szólnia kell ez­után is, ha hibát, fegyelmezet­lenséget lát. Csupán, a módsze­reken kell változtatnia. S ha nem használ az intő szó, al­kalmazzon fenyítőeszközt. Jo­ga van erre, s kötelessége is a fegyelmet megszilárdítani. Egyről azonban ne feledkezzen meg: az üzem 1200 dolgozójá­nak többsége nő. S ők érzéke­nyebbek, mint a férfiak. Félre az intrikával! Nem akarjuk mentegetni Dómján Józsefet, de »bűne« korántsem olyan hatalmas, mint a levél írói állították. Rendet, fegyelmet akart. Egyet­értettünk Müller László igaz­gatóval, amikor a főteremmes- ter védelmére kelt, s kijelen­tette, hogy egyik legjobb szak­embere, akinek nagy érdemei vannak az üzem fejlődésében, eredményeiben. Még néhány dolgot a levél íróihoz. Vélt »óriási« sérel­meikkel, a szőlő kosárba do­básával foglalkozott az üzem pártszervezete, igazgatója. De többi alaptalan és jelentékte­len bejelentésükkel már nem merték hozzájuk fordulni. A városi, a megyei pártbizottság­nak és a szerkesztőségnek ír­tak, hátha itt célt érnek el. Arra hivatkoztak: az SZKP XXII. kongresszusa új erőt adott a szocializmus építéséhez^ s tűrhetetlen, hogy ilyen ba­sáskodó vezetők akadályozzák a fejlődést. Mint megállapítot­tuk, apróbb hibák ugyan elő­fordultak, basáskodásról azon­ban szó sincs. Az új szellem nálunk a párt­ós gazdasági vezetésben is ér­vényesül, s érvényesült már a kongresszus előtt is. Éppen ez az új szellem, pártunk őszinte, nyűt politikája a hibák ken­dőzetlen — s nem névtelen le­velek útján történő — feltárá­sát várja el. Ez az új szeijem, a lenini normák — amire a levélben hivatkoztak — azt kö­vetelik, hogy ne rágalmazzák, hanem segítsék a vezetőket. Mert nemcsak a vezetőnek, a beosztottnak sem szabad az emberséges módszerekről elfe­ledkeznie. S ne csak azt ve­gyék észre, ha a vezető néha ingerült, esetleg kifakad, ha­nem tekintsék gondjait is. Hogy 1200 ember munkájának irányítása mennyi terhet rak vállai ra, s hogy munkájában éppen a fegyelmezetlenek gá­tolják, a rágalmazók pedig el­veszik munkakedvét. Mert ahogy a szocialista ve­zetőt a dolgozók iránti közvet­lenség'. emberség jellemzi, ugyanígy ez jellemzi egy szo­cialista üzem dolgozóját is, nem pedig az alaptalan vá­daskodás, intrika. S zalai László Elvtársak, segítsenek /“ Tarthatatlan állapotok a hetesi Vikár Béla Tsz-ben — Nem tudom, mi lesz ve­lünk ebben az évben, 16 fo­rintot ér a munkaegységünk, s ebből 4—5 forintot kapunk meg készpénzben. Aki keve­set dolgozott, annak a kerese­te jóformán rámegy az SZTK- díjra. Kevés az erő, legjobban az egykori proletárok veszik ki részüket a munkából. A többiek csak azért tesznek valamit, nehogy kártérítésire kötelezzék ekei. Az első esz­tendőben 19 forint volt a munkaegység értéke, a mosta­ni zárszámadáskor már 3 fo­rinttal kevesebb, s ha ez így megy tovább, akkor... tönk­remegy a gazdaság — fakadt ki Horváth János fogatos. El­keseredés, lemondás érződött szavaiból. Két év után elfogyott a szorgalmas emberek türelme. Fáradozásuk kevés eredmény­nyel járt, s a várakozás kime­rítette a pénztárcát, pedig az nem is olyan régen még a kö­zösbe adott állatok árától duzzadt. Akinek pedig nem volt beadni való jószága, és nincs tartaléka, az nehéz hely­zetbe került. A tagok mulasztása — Az én brigádomban 210 munkaképes szövetkezeti tag van nyilvántartva. Sajnos valóságban mindössze 42 asz- szonyra és 65 férfira lehet szá­mítani a közösben. A többiek ? látta, mennyien szállnak föl Hetesen a buszra? No, kérem, azok elmentek oda, ahol töb­bet fizetnek nekik. Akik itt­hon maradtak, azok közül is néhányan tölbb ezer forint földj áradékot kapnak évente, s nem látni őket a mezőn — mondta Rácz József kertészeti ; örigádvezetó. ÓNOD VÁRI MIKLÓS: (7) cA sát'qa dosszié Egy kimutatáson 21 asszony dékba, de még nem tudta, ho-Íneve ™pe't. Közülük csu- gyan adja át, mit fog monda-? P^n 9 vallató munkát. Távol­ai. Ezt még V kellett eszelnie. í maradasa miatt ^ivel^rn- Horváth doktor egész nap?1**1 «*> indítottak fegyelmi ki sem mozdult a szobá-fgarast, mert valahányszor a ból. hanyatt feküdt az ágyon,í közgyűlés ele terjesztettek, a mondanivalóját rakosgatta. öt-pfok mindannyiszor a hánya- féleképpen elképzelte, egyik! gokmegbuntetese ellem sza- sem tetszett, belefájdult a fejeiét ** Horváth az alvó beteg ágya — Pardon, bocsásson meg! szélén ült, amikor Helmut be- Majd máskor beszélgetünk, lépett. Arcát tenyerébe hajtőt- most menjen aludni! ta, a fáradtság végül őt is el- Helmut doktor állta a sza- nyomta,'s csak az ajtó nyikor- vát. Még aznap telefonált bé- gására ébredt fel. Zavartan esi főorvos ismerősének, és fí- sietett a belépő osztrák orvos gyeimébe ajánlotta a magyar elé. — Kérem... sürgős... gyógy­szermérgezése volt. Minden fe­lelősséget vállalok! Helmut az alvó lányhoz lé­pett, óráján a másodperceket kollégát. Két hét múlva Hor­váth már az osztrák főváros­ban volt, ahol egy nyári dél­után véletlenül ismét találko­zott a Royalban Elzával. Ezt a találkozót soha nem számolva vizsgálta a beteg felejti el. Elza is meglepődött, egyenletes pulzusát, s némileg felugrott, felkiáltott crömé- megnyugodva fordult a mellet- ben. te álló magyar orvoshoz. — Nohát, hogy kerül ide? — Nem valami szabályosan Horváth részletesen beszá- járt el, de... rendben van. molt az utóbbi hónapok ese- Mától ’ kezdve, amíg helyet menyeiről s a szerencsétlenül nem találunk önnek, itt dől- járt magyar lányról, aki vi- gozhat mellettem. Most azon- szánt az ő szerencséjét alapoz­nál feküdjék le. Pihenje ki ta meg. magát. A betegről majd én — S mi történt végúi is a gondoskodom. lánnyal? — kérdezte fiáélén­Horváth távozni készült, külve Elza. Helmut egy pillar:atra még — Segítettem rajta. Ez a visszatartotta. Íróasztalából két legtöbb, amit tehettem ci te... poharat és egy üveg kecs- — Ez szép — felelte a lány, keméti bárackpáltókat szedett enyhén megremegett a hang- élő. Töltött, s minden ellen- ja —, de... nem gondolja szenv nélkül, de mélyen a? or­vos szemébe nézve megkér­dezte: — M 'rdja, rmlye > világ van ott, ahol ilyen pálinkát főz­nek. Horváth erre megrándult. Mereven nézte az úvagtl, nem hogy veszélyes vállalkozás volt? — Ugyan, nem ő az első! Horváth elgondolkodott. Szeretett volna már másról beszéim. — Nézze: orvos vágyott... A találkozások ettől kezdve válaszolt. Helmut csak most gyakran megismétlődtek. Elza kapott észhez, máris megbán- tapintatos volt: soha többe U tapintatlanságát. nem érdeklődött a magyar lány felől, átadták magukat a szórakozásnak, a féktelen pénzköltésnek. Elmúlt a nyár, az ősz, közeledett a karácsony. Legutóbb két hete találkoztak. De Elza ideges, ingerült volt, hiába faggatta, nem mondta meg, hogy mi bántja. Egész idő alatt ott tükröződött az ar­cán, hogy mondani akar vala­mit, valami fontosat, de az utolsó pillanatban mindig visszafojtotta. összerezzent, félénken tekingetett körül a legkisebb zajra: nagy kék sze­mének riadt tekintete mögött valami titkolt félelem rejtő­zött. Az orvos szerette volna a kezét megfogni, simogatni és a kezében tartani, hogy el ne illanhasson mellőle, de nem merte. Elza idegessége lassan­ként átragadt őrá is. — Láthatom karácsony es­te? — Talán ... — felelte elgon­dolkozva Elza, s a hangja most is olyan bánatosan meg­remegett —, talán igen. — Akkor nyolc órakor a Ro­yalban. — Jó. A Royalban — ismé­telte gépiesen a lány, s megint megrándult, mintha kimonda­ná végre, ami nyomja, de nem szólt, csak mélyen, bánatosan az orvos szemébe nézett. Ha olvasni tudott volna eb­ből a tekintetből.. . Izgalommal. tervezeetve várta a karácsonyt. Elzának arany nyakláncot vett aján­Megkívánta a friss levegőt, ki-! nézett az ablakon. A Kartner-i Strassén még nagy volt a nyüzsgés, lement, és elindult a nem akarnak ártani senkinek, nem akarnak haragost szerez­ni. Fedig ha idejében, kellő í eréllyel léptek volna föl a ha­n szemben, bizonyos Si , egyedül! hogy nem bomlik meg ennyi­ballagni, fölkészülni az esti! ___ —— ,, ,, tre a termelőszövetkezet remd­v allomasra^ Igen. Határozott::je & eredményeik jobbak le- ma este megken Elza kezet.?, ’tn^npk Eleje tárja elképzeléseit. Már?” , nem nézte, merre jár: gondo-f Gulyás Karoly agronomus­• nak és Toldi Bertalan az a párt­latei messze kalandoztak, _ minden más emlék elmosódott, !®ká] csak Elza maradt meg benne.: - ... Elfelejtett mindent, ami volt s?gyökeresen meg kellene val­ósak arra gondolt, ami ezután ?toztatni’ ™ert ?z «Míg alkal következik: Elza, szerelem re-:™320“ »Vi*rä.«nJ s* titkárnak az a véleménye, maradt meg benne!! ho®r a gazdálkodás menetét ménykedés, boldogság, forró _ termelési eljárások k ? nem voltak hasznára a tsz­kézszorítások. fullasztó csókok.* ölelések, lelkendező szavak, es-| — Nem osztottuk fel tagok küdözés ezerszer és milliószoy.tra a megművélendő területet. ...S most ott ült már fél?s ezért senki sem érzett kellő órája az asztalnál, hall vatta aj felelősséget munkája iránt, részeg tiroliak óbégatását. fi-! Az idén érdekeltté tesszük a gyelte az emberek önfeledt,?dolgozókat a termelésiben, a ünnepi hangulatát, s iszonyatos!nádudvari módszert akarjuk düh szállta meg. Szeretett vol-! bevezetni. Ezzel serkenthetjük na nekirontani, szétütni köz-!.Íobb minőségű munkára is — tűk, összetörni, mevsemmísíte-? magyarázta az agronómus. ni mindent és mindenkit. ? Szép tervek ezek, de miért Elza nem jött. ' ?nem gondoltak előbb a meg­A nincér nesztelenül tette, valósításukra, hiszen megnla- asztalára a nvolcadik poháríkulásuk óta már két esztendő gint. Felhajtotta, az ital mérnökiéit el? ros révületbe bódítote Pana-| . szosan. szomorúan bámult bel"! A vezetők viszálya az üres nnhá-ba. — Látja. Elza. nincs szeren-? Egyesek szerint a vezetők : közti ellentét az oka az eddigi A vi­csém az élethez Egvedül va-. , , . , . __ , w ok. mint a kivert kutva . tev töltöm ezt a karácsonyt, fsralykodas es a hatalomfeltes . . ínem hagyott időt arra, hogy I összehangolt, jól megfontr.lt — Folytatjuk. «•> * tervek alapján irányítsanak. Előfordult, hogy Kiss-Pál Jó­zsef tsz~elnök, homlokegyenest más rendelkezéseket adott ki, mint az agronómus, s ezzel a tagokban felébresztette a ké­telyt: vajon kinek higgyenek, kinek az utasításait hajtsák végre? Kiss-Pál Józseffel Tátom- pusztám, a Felsőfokú Mező- gazdasági Technikumban be­szélgettünk: ott tanul. Ezt mondta a szövetkezet állapo­táról: — Szombatomként hazame­gyek, s olyankor hallom, hogy rosszul mennek a dolgok. Gu­lyás Károly agranómus olyan költségekbe verte a szövetke­zetei, amiket elkerülhettünk volna. A gépállomásnak több mint egymillió forintot utal­tunk ki, holott ennek felét megtakaríthattuk volna, ha a gépi munkákat ésszerűen vé­gezzük. Igaz, hogy sokszor megváltoztattam az ő utasítá­sait, de csak azért, mert jót akartam a tsz-nek. Gyakorta vitatkozunk, s az utóbbi idő­ben már úgy votó, hogy ha én bementem az irodába, ak­kor ő kijött, kerültük a talál­kozást. Ha nem jövök el is­kolára, s őhelyette másik ag- ronómusumk van, akkor most legalább 32 forint jutna mun- kaeőrségenként. Az agronó­mus az oka, hogy gazdaságunk ennyire leromlott. Gulyás Károlynak viszont az a véleménye, hogy a másik elnök irányításával szebb ered­mények születtek volna. — Nem hallgatott senkire, önkényesen intézkedett az el­nök. Szakmai kérdésekben is mellőzött, mindent jobban akart tudni, mint má. Emiatt később már senki sem vállal­kozott arra, hogy kezdemé­nyezzen, vagy vitába szálljon az elnökkel — mendta az ag­ronómus. Ellentétes állásfoglalások és hamis nézetek akadályozták a szövetkezet fejlődését. Nyilván­való, hogy a tagságra is ked­vezőtlenül hatott a vezetők közti viszály. Látva összefér­hetetlenségüket, még a szor­galmas dolgozókban is m ^ i n­gott a vezetők iránti bizalom. — Elvtársak, segítsenek raj­tunk — kérte az egw'fr fo-ga- tos. Igen. segíteni kell raj­tuk, amíg nem késő. Nem pénzre, nem könyöradcroáey- ra várnak, hanem clk«-s ta­nácsra. Meg kell találni a módját annak, hogv megszűn­jenek a nézeteltérések a hete­si Vikár Béla Tsz vezetőségé­ben. Olyan emberek vegyék kezükbe a szövetkeze! irányí­tásét, akik mindenkor síkra- szállnak a köz érdekében, és jó munkával mutatnak -é'dát a tagoknak. Hernesz Fereaa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents