Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-07 / 5. szám

Vasárnap. 19SZ. január 7. 5 SOMOGYI VfiPLAV Hornyok József: (Hű-mantika A SÁTORBAN hárman lenkezem, még rám üt vele: voltak, így kaptam ne- inkább csak a béke kedvéért gyediknek helyet éjszakára. A beleegyeztem, hogy levelében sátorbeliek rám tekintettek, megemlítsem a lánynak. Nem amikor a kutatóállomás he- sokat törődött velem a váiasz- lyettes vezetője megmutatta levélben. A második levélben fekhelyemet, máskülönben sem mondott tötol nem sokat törődtek. A bejá- gésnél. Kezdte Kiss Irma van a faluban. — Na, fenébe! Most melyikhez menjek? — Egy utcában lak­nak mind a hárman, ne bú­suljon. — Az első utcaáj tónál hagyjon ott, majd megkere- , a hümmö- sem. — Na, itt vagyunk. Néz- hiúságomat ze, van itt egy kis jó pólin­ratnál körszakállas fiatalem- bántani. — Most majd én fo- ka — előhúztam az üveget a bér hevert befelé fordulva, gok írni! A szakács nagyon hátizsákból. Megnyalta, meg- mögötte a második ágyon gye- meg volt elégedve. kóstolta, a szeme felakadt. — rekkópű férfi ült felhúzott Üjra nyöszörgőit a matrac, a Na, ezért a korty pálinkáért térddel, alsóruhában, és kifelé, körszakállas fiatalember kifelé megmutatom a másik kettőt a csillagokra bámult, a nagy, fordult. A nyakas kis emberke is. — Elég ez az égy, most nyitott éjszakába. Az én féle- tüntetőleg, hogy 6 úgyis tisz- majd elkalauzolom én magam., men lecsüngő bajúszú, verés tában van a végével, tovább nyakas kis emberke stoppolt, stoppolt. A gyerekképű azt mondta: — Az első levelemre nem jött válasz. Én csak nem tágí­A szeme se állt jól, azt mond­ta: — Szent Péternél jelentke­zett valaki. — Mit szenvedtél? — Benyitottam a kapun. Egy öregasszony állt háttal. — Jó estét, anyóka. — Jó estét, fiam. Kit keres? — Kiss Ir­mát. — Az az én unokám. Ilyen csúf vasom! bába a , TZT tót töttam: láttam, a lány nagyon ^uí “,jnü- kérdezte Péter. — Me^io- mék&cs lrtam neki, ha nagymama? Meg megirtoztam- Engedjetek be jav- ha nem ha ke]1 ha Na, mm mit «inaim - Itt­asnao is jelentkezett nem; j Ö6saemeleged. hon van? - Itthol hát - Ár­tunk. De személyesen még so- F? már jött is ki Irmuska. sültem. gényt. Másnap is jelentkezett valaki. — Mit szenvedtél? — Kétszer nősültem. — Kerges­sétek el a szamarat. Nevetett, azután társaira sandított! a szeme sarkából. Tűnődve kérdezte nagy vidá­man: — Nekem mit mondana? Én háromszor nősültem. A körszakállas nyögött, fel­dobta magát, mint egy gumi­labdát, még jobban befelé for­dult, sírt a sodronya. Persze, felhozódott a nőkér­dés — gondoltam. De miről be­szélne három férfi a lefekvés előtti órában? káig nem tudtam megismerni. Vastag fenekű, vastag felsőka­A vezető mérnöknek nem volt ^ kerek .arcu’ la’ * ellenére, hogy odautazzam, fényképén nemigynézett ki. csak hát mindig közbejött va- legurul az agyról, ha fel- ]ami fektetik. — Jo estet kívánok. , ., , Maga Kiss Irma? — Megszep­- Fom^-nok elvtars elme- pent láttam. _ ÉI1 vagyok _ hetek jzep kuniam, hány a v^jaszojta halkan. Tovább né- dika van most? - Tizennyol- zegettem. _ ^ nem iIyen _ caoika. — A jovo hónap tize- szóltam fé,lhangon. _ Feri, RippLRónai: KÖRTVÉLYESI KASTÉLY dikén jó lesz? — Jó. — Moot nem lehet Kemény fémlapká­kat kell beszerezni a fúróko­ronákhoz. Tizenötödikén meg­felel? — Megfelel. — Tizen­ötödikén jött a helyettese. Út­, _____,. nák indítottak egy nagy kupá­N incsenek már szenvedé- ^ exkavátort szétszedett álla- lyes szerelmek szolt a nya- p^pan. Gondoskodni kell az kas kis emberke. Egyik P átrakásról. Az a gép egy óra meg lato valakit masnap ^ vonatot rak meg... megkered, a harmadikon fele- HánapoWg hltegettem a lányt, segul veszed. Utána elválsz. goha egy szóval sem zúgoló- Könnyű szívvel beszélt, azt dott BÍ7j0tt bennem. Válaszolt hiszem, inkább csak a másak renden levélre pontosan. Egy­kettő szórakoztatására. A GYEREKKÉPÜ férfi átkarolta a térdét — Első évben mindig a konyha körül forogtam — mondta. — Mindig éhes vol mondta a nevemen szólítva —, Feri, magának milyen lány kellene? Már kötekedett, már élvezte a helyzetemet, amibe kerültem, valahonnan rájött, hogy kivel áll szemben. Már megjött a bátorsága: — Köp- cösebb? — Magával levelez­tem? — kérdeztem komolyan. — Nem — szól elkomorodva. — Nem, de azért jöjjön be. Jön az öcsém, mindjárt elkí­séri magát. Igyék meg addig egy pohár bort. — Köszönöm. Megyek én tovább, kicsit tü­relmetlen vagyok. — Olyan kedves lett. — Gondolom —, mondta, és sajnálta, hogy nem maradok. Kikísért, csupa igye­kezet volt, ahogy magyarázta panaszkodott —, a kislánya odáig, nehogy melléfogjak. De lamel yiknefc éppen ott volt huzza le a lábáról. — Kislánya bát ez csak olyan formaság dolga, a főmérnök megbíztál van neki? — Kislánya. — Lát- .... . , ^— Te, nézz utána. Betegen ta az elképedést, azt mondta: ot> 821110 iránta figyelmesseg, fekszi4c járjanak utána. He- — Miért csodálkozik? Megesik, hivatalos leánykenés. Lecsaltuk lyes gyerek, megérdemli, csak Mással is megesett már, hogy az öreget a pincébe: pálinkás- honnan tudja, hogy öt nap kislánya született. — Na de pohárral mérték neki a bont. múlva meggyógyul, ha súlyos erről engem illett volna érte- Az öreg odasúgta: mit marhás- beteg? Szóval nézz utána. — síteni. — Jött ki kacagva a kodik ez itt ezzel a kicsi po- Utána is nézett, fiatalasszony, két tenyerét ki- hárral? — Csak várja ki a kaptam a táviratot: — A fordította, nehogy a sár a ru- magáét. — Megivott vagy húsz hazugság kiderült. Stop. Időre hájéhoz érjen. Szoknyája fel- pohárral a kis öreg. A végén gyere vissza. Stop. Különben hajtva Előre kacagott, nézett már hangoskodott. — Na, mi- fegyelmi elé kerülsz. Stop. — tetőtől talpig, de már mondta lyen fiút neveltem a lányod- Persze visszamentem. Egy hó- a kicsi lányának: nak? — Az én apám kicsi em- nap múlva megnősültem. Van _ CI REDJ, VIDD EL az berke, olyan, hogy bebújhatott két gyerekünk. Azóta nem volt t- Irmuska nénihez a az apósamnak a csianaszárá- inrärHiniir hamm kttA Km­ba. szer kihasználtam a főmérnök gyenge pillanatát: — Most el­mehetek? — Vakarta a fejét. Nevetett. — Elmehet. — Gon­dolkozott azután is, hogy sza­_______ _ ladtem készülődni. Azt hiszem, t am. A hegyi levegő, a mász- restellte, hogy visszaszívja. De az Irmuskáéfe házát. Nem ffi- kálás ... Bizalmas viszonyba én csak a vonaton éreztem ma- gyeltem jól, a nagy türelmet- kerültem a szakáccsal Azt gam biztonságban. — Megyek! lenségben hamarabb bekopog- kérdezte, miért nem nősülök — Néztem a fákat, s mintha tam. Megzörgettem az utcaka- meg, ő ismer valakit, az jó repültem volna valami felé put. Erre már jött is ki egy volna nekem. Ha már ajánlja, amire régen vágyam. Sorházán Ms pdhéskedő, szőrösödé tizen- nincs benne köszönet. — Testi leszálltam. Jó estenden volt a négy éves fiú. fogyatékossága van? — Nincs nap. Ráköszöntem egy öregre. _ irmáékat keresd? Itt annak! — A szakács megbot------ Bátyám, hova megy? — Al- jaMiak a harmadik házban. — s ószafára. — Egy másik öreg- Megyek, belépek, nekem rőri­hez mentem: — Apó, maga hova megy? — Felsőszófára. — Hát ide Sorházára senki sem való? É N IDEVALÓSI VA­GYOK, fiam — mondta nevetve a vasutas. — A nők mind egyformák. — Nem tudja, hol lakik Kiss ír- nem tudta, hányadán álljon. Az már nem igaz! — mondta musfca? — Várjon, mindjárt — Éppen a legcsúnyább mun- a szakács. — Ez nem olyan leteszem a szolgálatot... Be- kában van — mondta —■, ta­lány, hogy háromszor odamész, ment az irodába. — Jöjjön ve- pasztja a ház földjét. Vasár- ég uiár megfogod a mellét. — lem, fiam. De, fiam — állt nap mulatoztak, feltörték. Ott Volt nála egy fakanál, ha el- meg egy lépés után —, három kell állni állandóan mellette —-> KÖZELJÖVŐBEN MEGJELENŐ KÖNYVEK rán,kozva nézett. — Vénlány? — Még ugyan fiatal. — Nem tudtam lelke­sedni, más volt az elképzelé­sem a találkozásról, mert el-el tudtam képzelni magamnak, hogy hogy lesz. — Nincs szán­dékomban nősülni — feleltem. nénihez a bácsit. — Én aztán felvettem a kislányt az ölembe, nagyon megszoríthattanx, mert elkez­dett csöndesen sírni. Be volt a kapu csukva,, vagy mi, nem tudtam kinyitni. Ólálkodtam az ajtónál: felköltsem a falut? Lánynézőbe jövök, dörömböl­jek? Nagy, derék ember itatta a teheneket, észrevett. — Kiss Irmát keresem. — Az én lá­nyom. — Igen? — Mi ütött be­lém, hogy úgy folytassam: — Van nekem egy barátom, itt jártam a szomszéd faluban, megbízott, keressem fél, adjak át neki egy üzenetei — Miért nem mondta annak az ember­nek, hogy jöjjön. Annyira vár­ja a lány. Na, várjon, roegita- tom köztünk három rossz szó. Szó­val van ilyen házasság is. A GYEREK KÉPŰ elhafi- ' ■■ gatott, végignyúlt az ágyán. A körszakállas feldobta ma­gát, és még fájdalmasabban nyögve újra befelé fordult A nyakas kis emberke bölcsen hallgatott Végigfeküdtem az ágyon, Beszélt összevissza megállít­hatatlanul ... összekeverte a piros tojást a helikopterrel. Apósom, az állt a lábán. Azt nem vágta oda soha az itaL Az csak szelíden mosolygott... Na, én éltem világomat ott­hon. A szabadságidő kezdett lejárni, küldtem táviratot, sú­lyos betegien fekszem a városi csak a takaró tetején. A kis kórházban, öt nap késéssel ér­kezem. Azért valahogy viszke­tett a dolog, nem éreztem jól magam. Sohase csináltam effé­lét. Már rázott a hideg is. Va­vil lány égő szorgalmasan ontot­ta fényét fölöttünk, kínt a sá­tortábor kicsi áramfejlesztője altatót dúdolt. , . ... , . ----- a tehenet. — De akkora t ott egy kutya, aláírtam ja- vo,t; a tehenet tovább tette volna, ha nem akar fél­reállni. — A lányom kiment a szőlőbe — mondta. — Ide hall­Chauer, Geoffrey: CANTERBURY MESÉK Az angol nyelvű realista költészet első nagy mesteré­nek 1387 körül írt verses elbe­szélésciklusa. A mű kerete: Zarándokok gyülekeznek egy londoni vendégfogadóban, minden rendű-rangú nép — közte: lovag, apród, barát, apá­ca, kalmár, doktor, ispán, ha­jós —, hogy együtt menjenek el a canterburyi érsek sírjához. Hogy a hosszú út unalmát el­üssék. elhatározzák: mindenki mond egy mesét a többiek mu- lattatására. A meséken keresz­tül megelevenedik az olvasó előtt a középkori Anglia. Csavcsavadze, llja: AZ ÉJI LOVAS A múlt század derekán alko­tó grúz költő három elbeszélő költeményét tartalmazza a kö­tet. Csavcsavadze elsősorban a népről ír: A fiatal pásztor fel­lázad búbén.'ra ellen, felindult- ságában megöli, majd a he­gyekbe menekül, hogy sze­génylegényként harcoljon to­vább elnyomói ellen. Másutt látom-»ként tárul a költő elé hazájának történelme, és ki­rajzolódik p jövő útja. E két poém-: eni'-d Védettségét kegyes történet, oldja. fel. Egy isten­félő remete megmenti a ziva­tarba került ifjú lányt, s an­nak szépsége megingatja hitét, megzavarja nyugalmát Kálidásza: VÁLOGATOTT MÜVEI Az ind irodalom legnagyobb költője, világhírű klasszikusa a IV—V. században élt. Életét csak legendákból ismerjük. A gyűjtemény valamennyi lírai alkotását magában foglalja, s szemelvényeket ad epikájából és drámájából is. A kötet tar­talmazza a Goethe és Arany János által olyan nagyra be­csült művet, a Sakuntala fel­ismerését. Kálidásza költésze­tét indiai színpompa, csodála­tos képsorozatok, bájos jele­netek jellemzik. KIHAJTOTT A BÜKK LEVELE A kötet az első jelentős ro­mán .népballada- és népkölté­szet-gyűjtemény. A gazdag képzelet- és érzelemvilágú köl­temények, dalok és balladák témái nem egy helyen felcsil­lantják a román és magyar népköltészet rokon vonásait. A szép kiállítású kötet verseit Ilyés Gyula, Jékely Zoltán, Ig- nácz Rózsa és a legjobb erdé­lyi műfordítók tolmácsolják. ugrani, fogtam a kilincset. Be­lül a nagy kutya rágta a kerí­tést. Egy asszony nézett át a Äm - Én is voltam úton, te­kercsem Az en lanyom dóm, mit jelent az. Jöjjön, Bizonytalanul ram tekintett, igyunk egy ^ meleg étellel nem tudom meg­kínálni — mondta —, friss hús van, de azt sütni kell, mind­járt hazajön az asszony. De hideg főtt sonka van. — Jó lesz — akkor már éhes voltam. Odaült velem szembe, kiöntöt­te a bort a poharakba. — Na­gyon jó pennás gyerek: elol­vastuk egy-két levelét, meg ne mondja már neki, nem is any- nyira az én hibám, az anyjáé, 5 eszelte ki, de már mi is tü­relmetlenek voltunk, megval­lom magának; egy év nagy idő, azóta leveleznek, de ki­re, mire vár ez a lány? Milyen ember az, mondja: Magas, alacsony? Szőke? Barna? így a levélből komoly embernek ítéljük. — Nincs azon semmi különös, olyan, mint más em­ber. — Akkor megjelent a kü­szöbön egy magas, jó testállá­sú lány, csinos, derék. Kint már sötétedett, bent égett a villany, hozta kasban a szőlőt. — Feri! — annyit mondott. Azonnal megismert. Majd leej­tette a kast a szőlővel, állt a rá­szakadó örömben. Én oszt ma­gamhoz húztam, megcsókol­tam. Rég esedékes volt ez a csók, levélben már nagyon sokszor elcsattant. — Én azon­nal agyonvágom magát — tért magához az apja a meglepetés­től. — Minden titkomat kiszed­te! — Ne haragudjék, bocsás­son meg érte. — Dehogyis volt haraera gondja. p EGY SZERDAI NAP *- VOLT; csütörtökön, pénteken szüreteltek. Ide hív­ták a vendéget, oda hívták. 5 Mindenhol csirkehús volt. Kis í hordóval vitték ki a bort a' szüretre. Mindig azért vészé- < kedtek, hogy keveset ittak egy- j más borából, nemhogy megit- ? ták. Érte mentem az apámnak, j eikísértettena magara vele Érdekességét fokozza, hogy a fordítók között Bartók Béla is megtalálható. Lermontov: VÁLOGATOTT VERSEI Puskin és Nyékraszov mel­lett a XIX. századi orosz köl­tészet harmadik nagy óriása Lermontov. A népszerű soro­zatban Lator László tolmácso­lásában jelennek meg költé­szetének legszebb darabjai, több mint ötven verse. Ady Endre: ÖSSZEGYŰJTÖTT NOVELLÁK Ady novelláiban korának egész társadalmát felvonultat­ja. A nincstelen jobbágyutód falusi nyomorát éppúgy érzé­kelteti, mint a menekülési kí­sérletek számos zsákutcáját, a városba költözést, az amerikai kivándorlást, a sivár szektákat, a tiszta erkölcs megnyomoro- dását. Ír a biztató mozzana­tokról, az agrárlázadásokrol is. Legjobbak a klérus és az arisz­tokrácia elleni írásai. Első íz­ben jelenik meg a nagy költő teljes novellatermes». BEDE ANNA: DÉDAPÁM BORA Vegyétek hát, dúlőúti parasztok, maradni-hű, nagyálmú sok rokon: felajánlom e pár tőkényi szőlőt a talpperzselő, arany homokon, lepkék, bogarak szikravillanását, hét megrokkant, gubbasztó szilvafát, az árnyékukban álmodott sok álmot s szölővirágok bódult illatát. Vasárnap reggel nem jönnek már hozzánk fehér apók, nagykendős nénikék; szertefoszlott nagyanyám látomása, nem hirdeti már többé az Igét. Odaadom a sok-sok nyári estét, gyöngyházas éjt, békével virradót, míg cémahangon zsoltárt énekeltünk, s nem volt fenn más, csak mi s a csillagok. Odaadom gyermekkorom meséit, a sok kis verset, mely ott született az eperágon, hűvös levelek közt, a kert harsány virágai felett... Költő vagyok, nekem nem fájhat adná, azért küzdők, kacagok, szenvedek, hogy megoszthassak mindent mindenekkel: felajánlottam az életemet; hát vegyétek most ezt a pici földet, melyre nemrég azt mondtam még: enyém. Legyek nincstelen, csak szivemben-gazdag, ne legyen másom, csak a költemény. De vigyázzatok: ez a homok forró, és nem szereti az embereket! Nem is olyan rég ó volt itt az kr még, dühös, tüzes tajtékokat vetett... Dédapám volt a legelső ember, ki megállóit itt, e reménytelen dombon, és biztos kézzel harcba kezdett, e dacos táj csak azóta terem! Hát vigyázzatok, legyetek erősek, csak ti győzzetek, soha a homok, legyetek bízók, mint ö volt, s merészek, nagykedvű, szép pogány apostolok Ezt a poharat most hadd emelem fel, kis kertem könnyét, kedves italát: rátok ürítem, ti marad rá-bátrak, eget lebíró, kapás daliák! Engem magához szédített a Város, ti megmaradtatok a helyemen. Végtelen út ámokfutója lettem, titeket megtart a földszerelem... Legyen közös, szép munkátokon áldás: Érjetek sok bő, fürthozó nyarat! Kertem tiétek, ti meg az enyéim; fogadjátok hát, — családban marad*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents