Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-06 / 4. szám
SOMOGYI NÉPLAP e Szombat, 1962. január l Véli ggiitiel Selmecziékxiél disznóölés ▼olt. Ott szorgoskodott a konyhában az egész család, felnőttek és gyerekek egyaránt. Igaz, amikor bekopogtunk az ajtón, már túljutottak a munka nehezén. És a két fiatal, Selmeczi Márta negyedikes, Selmeczi Gyula elsős gimnazista új munkához készülődött. Gyuszi a varrógép mellé ült, Márta pedig ollót és ruhaanyagot vett a kezébe. Nem tévedés, nem névcsere, így történt — Tudják, az ember mindig szereti alakítgatni a ruháit. Én kiszabom, de mivel nem tudok géppel varrni, Gyuszi csinálja meg — mondja a kedves, mosolygós nagylány, aztán leülünk az asztalhoz néhány percre, hogy beszélgessünk a téli szünidőről, a szünidei foglalatosságokról. — Munka volt bőven. Sütés, főzés, takarítás, aztán meg itt a disznóölés, ennek előkészületei .., — Csak munka? — Nem, dehogy Pihenés is. Ilyenkor megengedhetjük magunknak, hogy tovább lustálkodjunk reggelenként. Ebben megegyezett a programom Gyusziéval. Aztán amíg ő szánkózni vagy korcsolyázni volt, addig én olvasgattam. Anna Frank naplóját, Az öreg halász és a tengert. Amikor meg teljesen egyedül vagyok itthon, Radnóti-kötetet lapozgatok. Nagyon szeretem őt. Általában az egész szünetre azt mondhatom, hogy fölfedeztem a verseket ... — És a tanulás? Mindketten fölnevetnekt — Majd... az utolsó napokban. Egy kicsit ismételgetünk.! A másik testvérpárral az út-1 TAR SC-A sarok Készül az áj blúz. cán találkoztunk. Hoffmann István is negyedikes, Hoffmann Pál is elsős. Csak ők még általános iskolások. Egy nagy gyerekhad kellős közepén állnak. Kezükben korcsolya. Karácsonyi ajándék, most folyik a „bejáratása”. — No, Palika, hogyan Ízlik neked a téli szünet? — érdeklődünk az aranyos kis legény- kétőL A kisfiú buzgón bólogat — Nagyon. Sokat játszunk. Nekem jó, mert én még kicsi vagyok, húznak a szánkón, és nem dobálnak meg hógolyóval. ' — fis iskolába szeretsz-e járói? — Nem... — Ejnye, hát miért nem? — Csak... — rántja meg a vállát, azután már ugrik is föl a szánkóra, és noszogatja a bátyját, hogy induljanak. Folytatódik a játék. Így telik el a szünidő. Minden korosztály másként használja fel a vakáció adta lehetőségeket Hétfőn reggel 8 órakor becsöngetnek. S aztán nem lesz megállás a tavaszi szünetig és ezután a tanév végéig. Nemcsak Nagyatádon — ahol meglátogattuk az iskolásokat — hanem mindenütt a megyében, az országban. P. Gy. »Szánkózni jó.« A ßtd takas*áfának a falt., ÜT soha széken, hanem keresztbe rakott lábbal guggol. Ez a szokás főleg Ázsiában és Afrikában dívik, és még ünnepélyes alkalmakkor sem térnek el tőle. •.. ENSZ-statíszti- kák szerint évi 100 dollárnál kevesebbet keres. Ez a helyzet is elsősorban Ázsiában és Afrikában áll fenn. A föld lakossága mindössze egytizedének haladja meg az évi jövedelme az ezer dollárt. ... nem tudja gyermekeit iskolába járatni. Az UNESCO egyik jelentése szerint egyes országokban oly gyorsan szaporodik a lakosság, hogy az iskolaépítés nem tud ezzel lépést tartani. Megnehezíti a dolgot, hogy több országban pénzügyi nehézségek miatt nem vezetik be a kötelező iskolai oktatást. Pillanatkép Jutka a hétördög fióka, így emlegetik. Fiúgyermek hiányában az apa szerfölött elégedett eleven leánykájával. Az egyik csöndes délután berohan hozzá az egyik szonnszédasz- szony: \ — A lánya nyírja a fiamat. ' Az apa kiszaladt az utcára. A nevető embercsoport közepén Jutka egy nagy ollóval, előtte, Pisti térdel rettenetes , frizurával. Az apa ránéz a felbőszült asszonyra, szörnyen inger lí a nevetés, de azért kimért komolysággal megjegyzi: — Nézze, én elismerem, hogy a lányom még nem tud úgy hajat vágni, mint egy borbély, ne fizessen hát érte semmit. ... A SZÍNHÁZ szilveszteri kabaréelőadásán ott ült a közönség soraiban az úgynevezett rendszeres színházlátogató is, aki módfelett büszke színház- látogatói mivoltára, a művészethez való nagy hozzáértésére. Emberünk végigderülte és -tapsolta a kabarét, izomlázat kapót rekeszizma a sok nevetéstől. Mégis... Néhány nap múlva, amikor színész ismerősével találkozott, fontoskodva állította meg az utcán jelezve, hogy mondani szeretne valamit a Bolond Sybillről. Mert a kabaré, az tetszett, de ez... — Micsoda dismőság, barátom, micsoda disznóság! — ??? ! — A színház vezetői kiküldik a primadonnákat tájelő- j adásra, és itt bent, a kőszín- | házban férfiakkal játszatják el ía női szerepeket. Felháborító! Csoda-e, hogy a „műértő kritika” közvetítésére kiszemelt színész szó nélkül állt odébb? Könyvsorsolás — italboltban? Csütörtökön este vagy harmincötén lehettek a hetesi italboltban. Feltűnt, hogy csaknem minden vendég forintos blokkot váltott, de nem sietett vele a söntéshez, hanem a zsebébe süllyesztette. Nem tudtam mire vélni ezt a titokzatos jegyváltást, s már-már arra gondoltam, hogy Hetesen csak belépődíj ellenében lehet italt fogyasztani. Föltételezésemet megerősítette, hogy különösen az újonnan érkezetteknek kínálták a jegyeket. Én is vettem egyet, s ekkor derült fény a forintos blokkok rendeltetésére. Könyveket' sorsoltak ki a jelenlevők-között! Mindenkinek esélye volt arra, hogy egy forintért 30 forint értékű könyvet nyerjen. Körülnéztem az italboltban, és fölvetődött bennem a kérdés: néhányan talán nem is inni jöttek ide, hanem azért, hogy könyvet nyerjenek? Lehetséges. Helyesebb lenne azonban, ha az ilyen sorsolást a közeli KISZ-helyiségben tartanák meg — bor és sör nélkül. Tiszteletbeli zsold, Franciaországban 294 152 kitüntetettje van a becsületrendnek. Ezek közül 174 070 személy ^tiszteletbeli zsoldot« is élvez. Ez a zsold valóban csak »tiszteletbelinek-« mondható, mivel a különböző francia inflációk során mindössze évi 10 újfrankra zsugorodott M vizsgaisgalom, vagy Ct ahogy jó magyarság gal nevezni szokták, érukk, nemcsak kisdiákbetegség. Hat ez a kór valamennyi tünetével azok között is, akik családi körben szigorú számon- kérői az utódok bizonyítványába becsúszott közepeseknek, uram bocsa’, elégségeseknek. Egyszóval azok körében, akik apák- és anyákként, érettebb korukban nyithatták be.annak az iskolának a kapuját, amit gyermek- vagy ifjúkorukban csak messziről nézhettek sóvárogva. Mondom, a drukk, az iskola falai között tomboló járványos megbetegedés nemcsak a fiatalság privilégiuma. Elkapja ez a sápasztó, remeghető, torokkiszárító, verítékeztető valami a felnőtteket is. Es hiába ilyenkor a patika kifosztása, csúcsfogyasztási rekord az idegcsillapítólkből. Még a nyugtató tanári szavak is csak olajat jelentenek a nyugtalanság tüzére. Most is mintegy húszán vár rahoznak a folyosón a fölvételi vizsga kezdetére. Izgalomtól lázas nyüzsgés az egész folyosón végig. Több ez, mint mulatságos. Nevettető és megható egyben. így hát, ha könny szökik a szemlélődő szemébe, nem tudni, mitől van. A nevetéstől-e vagy mástól. Nyilvánvaló, hogy a vizsgázók félnek a tanároktól, a tételektől. Hec- celik egymást a frissen szerzett ismerősök és a régebbiek. Kérdéseket dörrentenek egymásra, de olyan váratlanul és olyan hangon, amitől a nyúl- szívűeknek ugyancsak az inukba száll■ a bátorságuk. Szétszélednek, meg ismét ösz- szc-ytuak. sak egy magas, szőke fCr, fiatalember áll tőlük távolabb. Nyugtalan ő is, hiszen egyik cigarettáról a másikra gyújt. A közeli ip •.?- yatói iroda felé tekinget, elindul, aztán visszalép tovább támasztani a falat. Amikor harmadszor megy el előtte az a kis termetű, fiatal tanár, aki állítólag a fölvételit vezeti majd, rekedtes hangon szólítja meg. Arcán kemény elhatározás ül. Bocsánatkérő gyöngédséggé1 húzza távolabb a tanárt a többiektől. — Tanár elvtársi Ne vegyelek. föl emgeml EQY EMBER, AKI ELFELEJTETT ÍRNI Egy barna és egy kék szempár villan össze. Hökkent csodálkozás a barnában, a másikban szinte kisßüs könyörgés. A fiatal tanár kezében remegni kezdenek a papírlapok. Nem tapasztalt még sokat rövid nevelői pályafutása alatt, de ilyet még az idősebb kollégáktól sem hallott, hogy ... — Ne vegyenek föl, nem akarok én igazán ide jönni! — De hát jelentkezett, barátom! — Igaz. Rábeszéltek a kollégák. Mind tanulnak, és akkor kezdtek már agitálni, amikor a nyolcadik általánosból tavaly kitűnő bizonyítványt szereztem. Addig beszéltek, addig... — RábeszéltékV Bólint nagy komolyam,, és hirtelen folytatja: — De megbántam már. Nagy teher az, négy év a technikumban. — Ha nem akar bekerülni, miért nem megy el, nem kötelező fölvételezm. A szőke fej lemondóan horgod le egy pillanatra. — Le kell vizsgáznom, mert bejelentették a vállalatnál, javasoltak is. Leteszem a fölvételit, de ne vegyenek föl! A tömör zavara nőttön-nő. Mit kezdjen ezzel ae emberrel? Most már nincs idő vitára, meggyőzésre. Kérdezi a nevét, a vállalatát, ahol dolgozik. Aha! Jó ismerősök*, Sók dolgozójuk tanul itt a levelező tagozaton. Tálán jó lenne felhívni Szappanost, az igazgatót, hogy beszéljen ezzel a kemény fejjel itt. Még hogy ne vegyék föl! A reménykedve várakozó vállára teszi a kezét: — Szemes elvtárs, én nem ígérhetek olyasmit, amit maga kér. Ha sikerül a fölvételi, fölvesszük. Ha nem, hát... — a félmozdulat a nőiesen finom kézzel elég érthető, Elszürkülve bámul a kék szem az igazgatói szoba ajtaja mögött eltűnő tanár után. Káromkodni tudna. A rábeszélés nem volt elég szívhez szóló. De nem baj, majd kivágja ő magát! Levizsgázni, az becsület. De a »hogyan«, a »milyen« eredménnyel,- az már nem! Hülyének tettetem magamat .. nem..., ez nem jó. Ha megtudják a vállalatnál, akár él is bujdoshat már most. De mi lenne, ha... ha azt mondaná, hogy elfelejtett írni? Előfordul olyasmi a világban! Ha valami nagy meglepetés vagy megrázkódtatás éri az embert, elakad a szava. Kódor Pista bácsit főbe találta egy repeszdarab, amikor a németek menekültükben felrobbantották a falu alatt levő hidat. Elvesztette az emlékezőtehetségét. Eleinte még a nevére sem emlékezett:! / -/• él órával később ott ( fff ül már kész tervvel " az osztályteremben. Előtte írószerszám, papírlapok és a kihúzott matematikatétel. Könnyű kés egyenletecsike, olyan könnyű, mint a pehely. A podra hajol, de nem nyúlva a világért sem a tollért. Fejből próbálgatja a megoldást. Hümmöget ehhez a művelethez. Egyszeriben mellette terem az előbbi fiatalember, akit volt elég bolond megszólítani, hogy ne vegyék föl. — Nem megy a megoldás? Mór-mór kivágja, kimondatja véle a büszkeség, hogy semmi az egész, amikor sikerül keserves arcot öltenie. — Nem tudom, tanár -úr. — Nem sürgős. Gondolkozzék csak, Szemes elvtárs! Magának kitűnője volt matematikából. Sokáig töri a fejét, hogy ezt meg honnan tudja ilyen non,- tosan ez a kis mitugrász? Tüntetőleg mered előre, mert ha a példára néz,* ellenállhatatlan vágyat érez, hogy összecsapja fél óra alatt a megoldást. Körötte sercegnek a tollak. Arra hátrább papír zörög. Talán csak nem pofátlankodik valamelyik- puskával? Elmosolyo- lyodik. A diák az diák! Még azt is jobb megnézni puskából valamilyen vizsgán, amit úgy tud az ember, mint pap a miatyánkoi. Ül mereven, egyenes derékkal, és titokban azt kutatja az időnként előtte elhaladó tanár arcán, hogy dühös-e rá. — Nekem van időm gondolja kajánkodva. — Délutánra kész lesz a cécó. Megyek haza. 'íratlanul nyílik az ají 1/ íó. ősz hajú férfi lép be rajta. A fiatal tanár szolgálatkész hozzáhajlá- sából és a háta mögött felhangzó morajlásból sejti, hogy ez az igazgató. Azok ketten suttognak, feléje bámulnak. Csak az igazgató ide ne jöjjön — sóhajtotta. — Elkésett a fohászkodással. — Valami probléma van, Szemes elvtárs? Még a nevemet is tudja! De nem ér rá csodálkozni. Válaszolni illik. — Nem tudom én ezt megoldani, igazgató elvtárs! — Nna! Nézzük csak... nincs ebben semmi ördöngösség. Próbálja csak. Van, aki már rég elkészült vele. Maga sem gyengébb legény! Most nem mondhatja, hogy de nem ám. Szőke bozontú hajába túr remegő kézzel. — Nem tudom, értsék meg — egy kicsit hangosabban szakad ki belőle a hang, mint szeretné —■, nem tudok, írni, elfelejtettem. — A számokat is? — Mindent! Nevetés morajlik végig a termen, a fiatal tanár félrefordul, az orrát fújja. Az igazgató győzi esak komolysággal, de ő is alig várja már, hogy hint lehessen a folyosón. Az ajtóból szól -vissza szemét összecsippentve: — Van idő estig! Addig talán eszébe jutnak a betűk meg a számok. S7 aj, de cudar egy ku- tyaszorító ez! Hátul félhangosan röhög valaki. Ha képen lehetne törölni akár saját maga helyett! Már a delet húzzák a közeli templomban. Nézi, egy, kettő, négy, hét... ezek már készen vannak? Készen, mert teszik mind a három írásbelit az asztalra. Irigy U őket. Es mit nem adna most egy jó hideg fröcs- csért! Egy óra... már csak négyen vannak összesen. Már csak ketten a tanárral, akit időközben felváltott az ügyeletben egy idősebb tanárnő. Ott ült a katedrán, és horgolása fölül időnként olyan pillantással méri végig, mintha azt mondaná: — Jól van, fiam. Maga itt van még, és a mi türelmünk rózsát terem. A tanár rágyújt, amint ismét megáll a pad előtt. És a füst után bámuló, sóvár tekintetből értve cigarettával kínálja. Szabálytalan, de ez az ember, ez a felvételiző sem szabályos. Ritka makacs fő, és azt -mondta róla az imént a telefonon az igazgatója, Szappanos József, hogy szorongassákj, mert kitűnő fejű a fiatalember, csak lusta minden előnyére szolgáló jóra, nehezen mozduló paraszti lélek, de becsületes, jóeszű, amilyet keresni kell. Szemes mélyre szívja az első slukkot, már szólva, de a tanár az ablakhoz lép, rövid ideig ott áll háttal, maid nagy léptekkel megy az ajtóig. — Néhány pillanat türelmet. Szemes elvtárs. Dolgozzon addig. Mit? Hogy dolgozzon? Dolgozzon ám a fene! Az ajtó felé fülel. Most van itt az ő ideje! — Ellóghatok, aztán köd előttem, köd utánam. Ennek már jő vége úgysem lesz. Surranva teszem meg az utat a pádtól a szabadulást jelentő csillogó kilincsig, emelné a kezét, de visszahökken. Kint beszélgetnek. Igen, ez a kis tanár hangja, mintha a nevét emlegetné. Micsoda? Fránya fickó? Ezt őrá mondja vajon? Ez meg az igazgató hangja. Rekedt bariton. És a harmadik hang? De ismerős, de ismerősi Hol hallotta? Hirtelen úgy érzi, mintha jeges kéz szorította volna torkon, majd mintha ugyanez a kéz forró vízzel zúdította volna nyakon. Ez Szappanos, az igazgatója! Szóval ide hívták? Mit tudna adni ennek a nyápic emberkének, ennek a nála jóval fiatalabb tanárnak! Szappanos is beköthet ide? Tétován somfordái vissza a pádhoz, arcát kezébe temeti, vár. Bárki megheccel- heti, de a főnök, az nem. Nagyon becsüli ezt az embert igazságosságáért, egyszerűségéért és őszinteségéért. Valahogy úgy van vele nem hivatalos dolgaival, mint apjával vagy bátyjával. /f széles mellkasból ne~ (yL héz sóhajtás tör elő, egyik a másik után. Vinné el az ördög! Széles, paraszti kezére bámul. Hol lett ilyen a körme? Milyen gonddal készítette el reggel Ilonka, a felesége. Még a körömtisztításra is figyelmeztette. Na, nem baj. Tétován nyúl a toll után, körülményesen mártja a tintatartóba. Próbálja, nem tetszik neki. Ismeretlen a fogása. Előveszi a golyóst a szivarzsebből. De mielőtt leírná az első számjegyeket, az órára pillant. Hűha! Fél négy. Ugyancsak kell igyekezni, ha ötre el akar készülni a másik két tétellel is. És most már akar. Csak azért is! László Ibolya
