Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-05 / 3. szám

Pártét. 1968. január 5. 3 SOMOGYI NÉPLAP Megkértük Németh Ferenc elvtársat, a Kaposvári Városi Pártbizottság titkárát, hogy válaszoljon néhány kérdésünk­re. Alább közöljük a kérdé­sekre kapott válaszokat: — Németh elvtárs szerint Az SZKP XXII. kongresszusának tanulságairól, a revizionizmus és a dogmatizmns elleni harcról milyen tanulságokat keil levonniuk az SZKP XVTI. kongresszusából a varos kommunistáinak? — Napjainkban sok szó esik az SZKP XXII. kongresszusá­ról a város üzemeiben, hivata­laiban és intézményedben. Az SZKP XXII. kongresszusa újabb, történelmi fejezetet nyi­tott a kommunista társada­lom építésének dicső lapjain. A kommunizmus ma mér nemcsak elméleti kérdés, ha­nem gyakorlati kérdéssé is vált, s a Szovjetunióban célul tűzhették, hogy húsz év alatt megteremtik a kommunizmus anyagi és műszaki alapjait. Ép­pen ezért a XXII. kongresz- szust méltán nevezzük a kom­munizmus építői koegresz- szusának, az új programot pe­dig a XX. század Kommunis­ta Kiáltványának. Nemcsak a szovjet nép, hanem az egész emberiség' számára ragyogó jö­vőt nyit, és világos választ ad napjaink legfontosabb elvi és gyakorlati kérdéseire. A XXII. kongresszusnak ezt a jelentő­ségét minden kommunistának meg kell értenie, s másokkal is meg kell értetniük. Városunk kommunistái és párton kívüli dolgozói nagy ér­deklődéssel és figyelemmel kí­sérték a kongresszus munká­ját. Napjainkban folynak párt- alapszervezeteinkben a XXII. kongresszus jelentőségét tár­gyaló taggyűlések. Tapasztala­taink szerint a kommunisták döntő többsége megérti és ma­gáévá teszi a kongresszus tör­ténelmi jelentőségű útmutatá­sait. Néhány helyen azonban nem elég alaposan, nem elég átgondoltan, hanem formáli­san tárgyaltak a kongresszus­ról, és nem igyekeztek saját munkájuk megjavítása végett levonni a szükséges következ­tetéseket. Sajnos azt is tapasz­taltuk, hogy egyesek nem ér­tenek vagy nem akarnak meg­érteni több fontos kérdést. So­kan még el sem olvasták a kongresszus főbb dokumentu­mait, azokból csupán kiraga­dott részleteket ismernek, vagy túlságosan elmerülnek a sze­mélyi kultusz bírálatával kap­csolatos vitákban. Megfeled­keznek a kommunizmus építé­sének szívet-lelket gyönyör­ködtető gigászi programjáról. A városi pártbizottság min­dent megtesz, hogy pártunk központi bizottsága november 17-i határozatának értelmében városunkban a közélet minden területén érvényesüljenek az SZKP XXII. kongresszusának nagyszerű eszméi. Felhívjuk pártszervezeteink ügyeimét, hogy különös gonddal szervez­zék meg a kongresszus anya­gát tanulmányozó szemináriu­mokat, s minden kommunista alaposan ismerkedjen meg a kongresszus anyagával. Üzemeinkben az SZKP prog­ramját olvasva sok munkás tetszését fejezte ki, hogy a Szovjetunióban a ma élő nem­zedékre milyen nagyszerű jö­vő vár, hogy ez a nemzedék már a kommunizmusban fog éílmti. Gyakran hozzáteszik, mi­lyen jó volna már nálunk is itt tartani. Akadna'k azonban olyan emberek is. akik kétel­kednek a nagyszerű célkitűzé­sek realitásába^. Mi még nem tartunk ott, ahol a Szovjetunió, de szá­munkra sem elérhetetlen a kommunizmus. Addig még so­kat kell tennünk, végre kell hajtanunk a pártunk VII. kongresszusán célul tűzött nagyszerű feladatokat, meg kell gyorsítanunk és be kell fejez­nünk a szocialista társadalom alapjainak lerakását. A Szov­jetunió és a szocialista tábor tagjai egymást segítve történel­mileg egy időben érkeznek el a kommunizmushoz. Nemrég hagyta jóvá az or­szággyűlés a népgazdaság fej­lesztésének ötéves tervét. Ez a- terv igen nagy feladatokat ál­lít a szocialista ipar elé, mi­vel a termelés emelésének 70 százalékát a munka termelé­kenységének fokozásával kell elérni. Az üzemek és vállala­tok jövő évi tervét, illetve az ötéves tervet ismertetni kell minden dolgozóval, mert a fel­adatok megkövetelik, hogy a kommunistáik és a pártonkívü- liek figyelmét a jövőben az eddigieknél jobban a gazdasá­gos termelésire és a termelé­kenységgel kapcsolatos kérdé­sek megoldására irányítsuk. A fejlődésünk jelenlegi sza­kaszában előttünk álló nagy feladatok parancsolóan követe­lik, hogy erősítsük pártunk esz mei, politikai és cselekvési egységét. Az eddigieknél több gondot kell fordítani pártszer­vezeteinkben a kollektív ve­zetés gyakorlati érvényesítésé­re, mert még több helyen elő­fordul, hogy a termelés párt- irányítása, illetve ellenőrzése a titkár személyére korlátozó­dik. A pártvezetőség tagjainak is jobban kell élniük jogaikkal. Nem fordulhat elő, hogy bár­hol is egyes vezetőségi tagok a bólogatójános szerepét tölt­sék be. Non lehetünk megelégedve több üzemünkben a párt-, a gazdasági és a műszaki veze­tés színvonalával; rendkívül elégtelen több gazdasági veze­tő szakmai és politikai felké­szültsége. A város üzemeiben és vállalatainál levő műszaki beosztású dolgozók 44 százalé­ka, az igazgatóknak és főmér­nököknek pedig csupán 22 szá­zaléka rendelkezik a munkájuk jó ellátásához szükséges szak­mai műveltseggel. Szükségesnek tartjuk ismé­telten felhívni a párt- és gaz­dasági vezetők figyelmét a marakodó vezetőkkel szemben. Többet várunk az üzemek mű­szaki gárdájától is. Bízunk ab­ban, hogy mindent megtesz­nek a gazdaságos termelésért. Pártszervezeteinknek ehhez na­gyobb erkölcsi és politikai tá­mogatást kell nyújtaniuk. El kell érni, hogy minden üzem­ben és vállalatnál a művezetők váljanak a termelés parancs­nokaivá. Legyenek bátrabbak, kezdeményezőbbek, s fordítsa­nak nagyobb gondot műszaki és politikai tudásuk gyarapítá­sára. __ A XXII. kongresszuson elfo­gadott program rendkívül nagy szorosabb Előfordul, hogy egyik-másik gazdasági vezető lebecsüli a pártszervezetben rejlő politikai erőt Az is megtörténik, hogy némelyik párttitkár indokolat­lanul bizalmatlan a gazdasági vezetőkkel szemben. Érvényt kell szerezni mindenütt a VII. pártkongresszus ama határoza­tának, amely kimondja, hogy a párt- és a gazdasági vezetők ne egymás mellett, hanem együtt dolgozzanak a párt po­litikájának megvalósításáért. A jövőben a leghatározottab­ban föl kell lépni az egymás­sal elvtelenül szembenálló és ÓNOD VÁRI MIKLÓS: (3) cd, sáirqa dosszié — Nincs pénzem, reményte­len a jövőm. Mint az űzött vad, úgy fútkosok a világban, menekült orvos vagyok alig néhány sehillinggel a zsebem­ben. Mit akarhatok én Elzától, ettől a titokzatos nőtől, akinek pénze, autója, egzisztenciája van, akinek olyan sok barátja van... S mit kaphat tőlem Elza? Mit akarhat hát? Ki ő? Ö, mennél jobban ismerem, annál jobban látom, hegy mi­lyen keveset tudok róla. Ezek a gondolatok nem hagyták nyugodni. Üjra meg újra visszatértek. Észre sem vette, hogy egy távolabbi asz­talhoz két férfi ült le, és minden mozdulatát figyel'k. azon az éjszakán nekivágott az ismeretlen világnak. Vágyai, álmai egy elképzelt ausztriai vagy svájci magánklinika felé hajtották, ahol idővel majd előkelő vendégeket fogad, autón jár, és mindenfelől dől Minderről semmit sem tud; két józan fejjel óvatosan el- hozzá a pénz. Mélyet lélegzett, ebben a világvárosi rengeteg- hallgatott volna. Ez akkor fel am;kor a határon átlépett Sí­ben, a milliós tömegben sok- sem tűnt. Elza ügyesen gom- M _ , kai elveszettebbnek hitte ma- bolyítóttá a beszélgetés fona- Mennyi izgalommal, gát, álmodni sem merte, hogy Természetesnek hatott, ha félelemmel járt, es mégis mi" valaha számon tartják, féltő elmondja, hogy Magyarorszá- lyen könnyén ment... Senki gonddal vigyáznak rá. Eszébe §°^ disszidálása előtt szaba- sem vette észre, nem lőttek rá határőrök, nem állították miatt ítélték. Diplomájától meg szökés közben. Miskolcon megfosztották, odahaza a bor- élő özvegy édesanyjának a Európa adásában törzsgárdájára kell támaszkod­ni. A XXII. kongresszuson vö­rös fonalként húzódott végig a békéért vívott harc kérdés®. A kongresszuson újból hitet tettek a két rendszer békés egymás mellett élése mellett. Mindenki számára nyilvánva­lóvá vált, hogy a kommuniz mus és a béke édestestvérek. Aki a békéért harcol, az kommunizmusért is harcol. Békét kíván városunk min­den becsületes embere, olya­nok is, akik ugyan még több kérdésiben nem értenek velünk egyet, de ebben a kérdésben igen, mert félnek egy pusztító világháborútól. Párt- és tömegszervezeteink­nek magasabb színvonalra kell emelniük a békéért vívott tö­megpolitikai munka színvona­lát. Meg kell értetniük min­denkivel, hogy nemcsak igaz­ságunk van, nemcsak óhajtjuk a békét, hanem erőnk is van hozzá, hogy megvédjük azt a háború erőivel szemben. Az erőviszonyok egyszer s min­denkorra, véglegesen a szocia­lizmus javára dőltek él. Ha összefogunk továbbra is, és jól dolgozunk, mi is nagymér­tékben hozzájárulunk a bé­kéért vívott harc sikeréhez. Sok ember meglepődött azon, hogy a kongresszuson szemé­lyekre való tekintet nélkül mi­lyen nyíltan és őszintén, bát­ran bírálták a fejlődést gátló hibákat. Úgy gondolom, ez ben­nünket is hozzásegített ahhoz, hogy a jövőben minden alap­szervezetünkben magasabb színvonalra emeljük az elvi alapokon nyugvó kritika és ön­kritika színvonalát. Sajnos még több pártszervezetünkben nem harcolnak eléggé bátran a termelésben mutatkozó fogya­tékosságok és egyes elvtársiak munkájában levő magatartás­beli hibák ellen. Gyakran elő­fordul, hogy némelyek felelőt­lenül, hanyagul bánnak a reá­juk bízott javakkal, vagy el­tűrik, hogy mások hozzányúl­janak a társadalmi tulajdon­hoz. Olyan is megtörténik, hogy egyik-másik vezető nyíl­tan vagy burkoltan elnyomja a bírálatot, és a kritikátlanság légkörét teremti meg maga kö­rül. Eltűrik — sőt egyeseknek tetszik —, hogy elvtelen, hízel­gő emberek veszik körül őket. A közelmúltban több vezető beosztású embert kellett szigo­rú pártbüntetésben részesíteni, mert súlyosan vétettek a kom­munista erkölcs ellen, pl. iszá- kosság, nőügyek stb. miatt. A jövőben még határozottabban, még bátrabban és következe­................................................................. tesebben kell föllépni minden } olyan hiba ellen, amely árt a nap a börtönben .eltöltött ti-fpárt, tekintélyének, a párt ti­zennyolc hónap után. MégímeSkapcsokláf erősítsenek az együttműködésre, lehetőséget biztosít számunk­ra a párt és a tömegek között kialakult jó kapcsolat elmélyí­téséhez. Ügy kell dolgoznunk, hogy minden becsületes ember fölismerje helyét és szerepét a szocializmus építésében. To­vább kell javítani a kölcsönös bizalmon alapuló légkört, és szakítaniuk keil alapszerveze­teinknek az általánosságban mozgó politikai munkával. Ügy kell dolgoznunk, hogy minden réteg igényének megfelelő konkrét és színvonalas politi­kai és kulturális tömegmunka bontakozzon ki. E munkáiban elsősorban az üzemi dolgozók fúj, magasabb rendű erkölcs [kialakításának. Bárki sérti is • meg a párt erkölcsi normáit, [nem méltó a bizalomra és a [vezetésre. — Miben nyilvánulnak meg jelenleg a revizionis­ta, illetve szektáns, dog­matikus nézetek a varos­ban: hogyan küzd ellenük a városi pártbizottság, H­sem jutott, hogy az amerikai c,ult a^ börtönből, amelyre til- hírszerző központ titkos üav- 2ott moi mutetek végrehajtása nőkéi hálózzák körül, s csak az alkalmas pillanatra vár­nak, hogy mint a polip feléje nyújtsák csápjaikat és meg­markolják. tönbüntetés kitöltése után Szabad sem folytathatta orvosi pá- ... lyáját. üzent. -Szabad földre érkéz- Jlcverese után a * — Nyugaton korlátlanok a tem. Egyelőre Ausztriában |er/^oljes harcot folytattunk a lehetőségek - biztatta a lány maradok.- |P“1 Pofájának tisztása­- csügeediék cl iüi bol~ t\ «, , . ♦gütetet, a. jobboldali és bcdoldd­dogulmi fog.: ’ a val°sag hamar kiáb-|u nézetek ellen. E harcunk Elza megjegyzése gyógyír rándította. Minden terve, el- talapjában eredményes volt. "" kópzelése meghiúsult. A ma­gánklinika felállításához Amikor dr. Horváth Kál- éves, magas, kék szemű, szőke mám előtt az tetve a párttagság? — Mint ismeretes, a revizio­nista és a dogmatikus, szek­táns politikai szemlélet nagyon sok kárt okozott pártunknál?. Az ellenforradalom fegyveres városban is POLIP KINYÚJTJA CSAPJAIT Elzával 1956 decemberében, _ a disszidált magyarok részére v°lt csalódásaira. , rendezett karácsonyi ünnepé- * * * Ä.’yrSE“ S= Ä 5ÄS pénz keUett, és pte SmSZ es marxiz­sok idegen ‘•mindkét irányzatot. Ez azon­| sikerült leküzdeni a l mustül—leninizmustól Két hónap óta tervszerűen T Nem^'tközi “vöröske- rák“ krtyitották'a fegyház ka- ^essze gurult tőle. Méltóságán Jaz egyik, akár a másik nézet­kovetik, számon tartják, es j-eszt bécsi missziójának funk- púját, már az utcára érve dötn- alulinak tartotta, hogy odaáll-jtel ne találkoznánk, es helyen­valahol egy sárga fedelű dosz- cionáriusakónt mutatták be. tött: Nyugaton keresi meg sze- jón százegyediknek a munka-} ként ne okoznának komoly sziéba bejegyzik minden lé- Az ünnepséget követő vacso- rencséjét. Eltagadja büntetett közvetítő irodák aitaia elé *problémákat, hisz létezik még pését. Emberek hajlanak a rán kétszer is beszélt vele. Bár előéletét, politikai menedékjo- Hiába kilincselt kórházról * 8 dosszié tőle, tanulmányozzák, Elza idegen, német akcentus- . . -tű ... ... ■ Kilincseit Kornazrol *a dogmatizmus társadalmi ba­vizsgálják egyéniségét, vitet- Sal beszélt jól megértették ker- Mar a börtönben, ami- kórházra, nem kellett mégmű-{zisa. a kispolgári nézetek, gon koznak fölötte. Valaki már egymást. Elza szívélyes, ked- kor hírét vette a rendszer el- tűsnek sem. Utóbb nyíltan js*«th nagyon sürgeti, hogy közelebb vés volt. Horváth sokat be- leni felkelésnek, kiszínezte kétségbe vonták diplomáját kerüljön a megoldáshoz, és szélt, s a lány az elbeszélés notesz majd, és ez a valóság- Ettől kezdve ismét ivásnak ad­végre, érdemes-e memely részleténél hangos fel- ,, távolság ködében elő­teW-c rá kiáltással adott kifolyást 101 val° mvoisag Koueueu eio ta a fejét, csak Elza tartotta j dolkodásmód stb. Milyen főbb revizionista né­zetekkel találkozunk? A XXII. kongresszus óta bizonyos ele­mek egyre erőteljesebben han­eldöntsék vele foglalkozni, lehet-e rá kiáltással adott kifejezést .. .. . _ számítani. Másvalaki viszonJ együttérzésének. Meghatotta ez ször reálisnak, szépnek tűnt. benne a lelket, aki Időről iáo-1 goztatják, hogy . eljött az öide- igyekszik ezt megaksHáivozni. a közvetlenség, és az elfő- A váratlan szabadulást egy re fölkereste. f Mivél a XXII. kongresz­Kicsoda nz eeyik. és mit akar gyasztott ital hatására azokra új élet kezdetének tekintette. jszus élesen és határozottan el­* másik? Ezt sem tudja1 a részletekre is kitért, amelye- Újjászületés volt számára ez a* {Folytat juk! 2 ítélt« a személyi kultuszit, úgy vélik, hogy az elleniarraÄ» lomban való részvételük miatt rehabilitációban részesülhet­nek. Közülük már többen je­lentkeztek az alapszervezetek­nél a pártba olyanok, akiket ellenforradalmi cselekményeik és nézeteik miatt kellett ki­zárni. A XXII. kongresszus nyomán kialakult bátor kriti­kai légkört többen úgy értel­mezik. hogy most már szaba­don, büntetlenül rágalmazhat­ják, gyalázhatják népi rend­szerünket és a szocialista tá­bort. Több pártszervezetben szek­táns jelenségek is tapasztalha­tók. Véleményem szerint egyes elvtársak meg nem értésből, mások pedig tudatosan han­goztatják, hogy az SZKP XXII. kongresszusán nem volt helyes a pártellenes csoport és a sztálini személyi kultusz nyílt, határozott elítélése. Sza­vakban elismerik ugyan a sze­mélyi kultusz káros hatását, de nem akarják tudomásul venni a tényeket, hanem sze­mély«. szubjektív érzelmekre alapozzák nézeteiket. Több elvtársunk részéről bizalmat­lansággal találkozunk. Gyak­ran mindenkiben ellenséget látnak, szerintük csak a párt­tagok megbízhatóak. Nem ér­tenek egyet például azzal, hogy pártonkívüliek is betölt- hetnek vezető funkciót, ha megvan a rátermettségük. Ezek az elvtársak nem veszik észre, hogy az ilyen nézetek eluralkodása milyen veszé­lyekkel járna a pártra. Előbb- utóbb a párt felhígulása kö­vetkezne be. Minden kpmmu- nistának meg kell értenie, hogy ma és a jövőben nem a szavak, hanem a tettek döntik el, hogy ki mennyit ér a párt és a szocialista társadalom szá­mára. Állandóan tartsa min­denki szem előtt, hogy a dol­gozók támogatása nélkül csu­pán mi, kommunisták nem tudnánk eredményes harcot folytatni a szocialista társada­lom fölépítéséért, és nem vé­gez jó munkát az a párttag, aíki napi munkájával, magatar­tásával és tevékenységével nem barátokat, hanem ellensé­get szerez a {jártnak, népi rendszerünknek. Több elvtárs nem képes tárgyilagosan érté­kelni a helyzetet, demagógiá­ba esett, mindenben csak a hi­bát keresi, és az eredményeket nem veszi figyelembe. Ez leg­alább olyan káros lehet, mint hibák elhallgatása. A városi pártbizottság az SZKP XXII. kongresszusa és az MSZMP VII. kongresszusa határozatainak szellemében még határozottabban küzd a jobb- és baloldali nézetek el­len elsősorban a meggyőzés eszközével. Minden kommu­nistának világosan látnia kell, hogy a revizionizmus megha­misítja a marxizmus—leniniz- mus alapvető tételeit, de a szektáns, dogmatikus szemlé­let is kiforgatja lényegéből és meghamisítja a marxizmus—t leninizmust. Sok elvtársunk nincs tisztában azzal, hogy szektáns nézeteivel hallatlan károkat okoz a pártnak és a nemzetközi munkásmozgalom­nak. Volt egy időszak, amikor magukat szektánsnak nevező elvtársiak egy kicsit büszkék is voltak nézeteikre, és különb kommunistának tartották ma­gukat másaknál. Viszont azt sem tartjuk helyesnek, hogy bárkire ok nélkül rásüssék a revizionista vagy szektáns jel­zőt, ugyanis egyeseknél ez kezd divattá válni anélkül, hogy céltudatos eszmei. politikai harcot folytatnánk mindkét nézettel szemben. A jövőben mindent megteszünk — és erre felhívjuk az alapszervezetek figyelmét —, hogy bátran és nyíltan bírálják mindkét je­lenséget, mert a revizionizmus- nák és a dogmatizmusnak is közös vonása van: szubjektív szemléletből fakad, és lénye­gében elvetik a marxista—le­ninista ismeretelméletet. E munkánkban tartsuk szem előtt Kádár elvtárs szavait, amiket a XXII. kongresszuson mondott el: »Pártunk és né­pünk drága árat fizetett a hi­bákért és az árulásért, nem kér többé a revizionizmusból, de a személyi kultuszból és a dog­matikus, szektáns irányú vo­nalból sem. Mi egy úton és együtt haladunk a Szovjetunió Kommunista Pártjával, amely népét vezetve rendíthetetlenül és feltartóztathatatlanul halad azon az úton, melyet Marx, Engels és Lenin kijelölt.«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents