Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-26 / 21. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Péntek, 1962. január ML----------------------------\ Egy elfelejtett vándorzászlóról A Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat egyik termének falán kicsiny zászló lóg, rajta felirat: »A Megyei Tanács V. B. Ipari Osztályának vándorzászlaja a kiváló minőségű munkáért.« — Mikor kapták? — Mikor is ... 1955-ben vagy 1956-ban, Igen, bizonyára akkor...! Akkor pedig vagy itt felejtették, vagy pedig végérvényesen nekik ítélték, de ezt ma már nem tudják. Mint ahogy nem tudják az ipari osztályon sem, hogy volt-e ilyen zászlójuk, s mikor, kinek adományozták. A zászlót ma is olyan büszkén őrzi a nyomda, amilyen büszkén fogadták, amikor megkapták. Nem volt rossz ötlet néhány évvel ezelőtt ilyen módon is jobb munkára ösztönözni az üzemeket, vállalatokat, s nem volna rossz ma sem. Hiszen most is fontos a munka minőségének javítása. Helyes lenne az elfelejtett vándorzászlőt újból útjára indítani. Nem feltétlenül szükséges, hogy ezt a munkát a tanács ipari osztálya vállalja magára. Végezzék közösen a Szakszervezetek Megyei Tanácsával, vagy csinálja ezt egyedül a szakszervezet. Bár üzemeink, vállalataink munkájának minősége állandóan javul, a buzdításra mégis szükség van. Főleg akkor járna ez eredménnyel, ha a vándorzászló mellé némi anyagi ösztönzőt is biztosítanának. Az év elején vagyunk. A tanács ipari osztályának és a szakszervezetnek érdemes lenne foglalkozni ezzel a gondolattal, hogy Hy módon is fokozzák üzemeink a minőség javításáért folytatott harcot. Sz. L. _________J G YAKO RLATI VIZSGÁN Meglepődve torpannak visz- sza a vevők, amikor a Motar- és Műszaki Boltba belépve harsány, szavalókórusszerű köszönés fogadja okét — Mi van itt? — csodálkoznak. Az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat másod- és harmadéves tanulói félévi gyakorlati vizsgán vesznek részt. A pult mögött álló fiatalok szemében ott tükröződik a kíváncsi kérdés: »Vajon hogyan sikerül?« A vizsgabizottság tagjai — Ádám László, a megyei tanács kereskedelmi osztályának dolgozója, Rimái Károly, az ipari tanuló-iskola szakelőadója, Bene Lajos tanulófelelős —• egymás után szólítják a fiatalokat. A tanulók megrendelést állítanak össze; a hiányosan érkező áruról jegyzőkönyvet vesznek föl; elmondják, hogy a rqotor, a kerékpár milyen alkatrészekből áll; mit kell a tanácstalanul bejövő vevőnek ajánlani. Alsó Jancsi jegyzőkönyvet készített egy hiányosan érkező szállítmányról. A leglényegesebbet azonban kifelejtette: a szállító nagykereskedelmi vállalat megnevezését és a szárn- laszámot. Páhoki Gyuszi a megrendelés összeállításakor az árut nem csoportosította. Pedig így megkönnyítette volna munkáját, és jobb lett volna a vevőnek is. A marcali Kesztyűs Sanyi a különböző leltárakkal nem volt tisztában. A fonyódi Takács Lajos elméletben jól ismeri az árukat, de gyaKoriati megismerésükre kell nagyobb gondot fordítania. A kaposvári fiaitalok mind az elméleti, mind a gyakorlati felkészültségben fölöttük álltak vidéki társaiknak. Ügy látszik, hogy a megyeszékhelyen levő motor- és műszaki boltban többet törődnék a kereskedelmi tanulókkal, nagyobb lehetőséget biztosítanak nekik a szakmai ismeretek elsajátításához. Kilenc fiatal vizsgázott. Kiváló eredmények nem születtek, a legjobbak is csak négyest kaptak. Ez szemlátomást nem tetszett egyiküknek sem, jobb eredményre számítottak. Talán év végén majd sikerük Elsősorban a harmadéveseknek, de a többieknek is jól ki kell használniuk a hátralevő hónapokat. Csupán rajtuk áld, hogy az év végén kiválóan vizsgázzanak. A Szovjetunióban, Lengyelországban és Romániában jártak tavaly az Építőipar! Tudományos Egyesület kaposvári csoportjának tagjai Az Építőipari Tudományos Egyesületnek Kaposváron is működik egy csoportja — mintegy 25 taggal — a Somogy megyei Építőipari Vállalatnál. Mivel közvetlenül a budapesti központhoz tartoznak, így csak az egyesület fővárosi előadásait hallgathatják meg. Minthogy költséget és sok időt vesz igénybe az utazás, ezért meg kellett elégedniük az egyesülettől kapott folyóiratok tanulmányozásával. A múlt évben — a kicsiny létszám miatt — Kaposváron nem is szerveztek előadásokat. Az egyesület azonban tíz Somogy megyei tagját külföldi tanulmányútra küldte. Négyen a Szovjetunió, hárman-hárman pedig Lengyelország és Románia építőiparát tanulmányozták. A gyakorlatban sok tapasztalatot hasznosítottak idehaza a külföldön járt műszakiak. Minden utazás után beszámoltak - a látottakról, összevetették azokat az itthoni körülményekkel. Az Építőipari Tudományos Egyesület helyi csoportja úgy tervezi, hogy az idén legalább egy előadást rendez Kaposváron, s ha lehetséges, hat- nyolc egyesületi tagot külföldi tanulmányútra küld. Elítéltek egy gázoló gépkocsivezetőt Beszámoltunk arról, hogy 1961. október 7-én Fülöp Béla, a Somogy megyei Moziúzemi Vállalat gépkocsivezetője Kaposváron és Toponáron szeszes italt fogyasztott, majd a Május 1. utcában — az ital hatására és a gépkocsi helytelen világítása miatt — elütötte az úttesten szabályosan haladó, kerékpárját toló Milcó. esi Jánosáét. Az asszony húsz napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. A Kaposvári Járásbíróság bűnösnek mondta ki Fülöp Bélát foglalkozása szabályainak tudatos megszegésével elkövetett veszélyeztetés bűntettében, és jogerősen 15 százalékos bércsökkentés mellett 10 havi javító-nevelő munkára ítélte. Bejegyezték az ér első magyar szabadalmait Az Országos Találmányi Hivatalban az év első magyar szabadalmait a napokban jegyezték be. A szabadalmi osztály naplójába most kerül be nyolcadszor Ungar Mihály darugyári elektromérnök neve, aki munkatársaival ezúttal a portáldarúk távirányítását oldotta meg. Ha a találmány megvalósul, a darukormányos csupán egy ultrarövidhullámú rádióadót kezei, azt is lent, a rakodótéren, s a daru rádióparancsra halad a kijelölt irányba, emeli föl vagy engedi le terhét Hasonló elv alapján már működnek daruk külföldöm, a magyar találmány azonban ezektől lényegesen különbözik, mert többféle költséges szerkezetet fölöslegessé tesz. Szabó Artur gépészmérnök és Kertész Pál vegyészmérnök a harisnyakikészítő özeinek részére talált fel értékes gépet, amely a festést gyorsabbá és olcsóbbá teszi. Dr. Szöllősy László egyetemi tanársegéd és Ságodi Sándor gépésztechnikus az állatgyógyászat fejlesztéséhez nyújtott segítséget találmányával, a röntgenhez kapcsolható műtőasztal előállításával. Találmám uk lehetővé teszi, hogy a beteg állatról mű iét közben is készíthessenek röntgenfelvételeket. Az említetteken kívül még több más szabadalmat is be- jegv_ztek az év eleje óta, a legújabb a 113 653-as számot viseli; a szabadalmak nyilvántartása, vagyis 1867 óta ennyi találmányt jegyeztek oe Magyarországon. Tekintve, hogy a szabadalmak száma ha1 cma körülbelül százzal növekszik, május elejére várható a 150 ezredik szabadalmi okirat kiadása. (MTI) TÁBIKA sorok T ervszerűtlenség Még mindig vannak jósok! Persze a módszer már régi. A világ végét ugyanis olyan sokszor megjósolták, hogy még összeszámolni is nehéz lenne. A legutóbbi jóslás február 5-re ütemezte be ezt a nem éppen egyszerű dolgot. Hogy miért éppen erre a napra, arról lehet vitatkozni. Legalábbis úgy gondolom, hogy szép számmal vagyunk olyanok, akik egyéb elfoglaltság miatt nem egyezünk bele abba, hogy a hét első napját ilyen célra használják föl. Mert ugye hétfő, az a kiszállások napja. A többi nap? Hétközben nem nagyon ér rá az ember ilyesmire. De vasárnap! Arra még véletlenül se ütemeznék. Persze csak azért, | mert akkor mindenki ráér... > * * * Kívül vagy belül — Házon kívül van — duruzsol bele egy lágy női hang a telefonba. — Hívja később. Nem hívom később. Erőszakoskodom: — Nagyon sürgős a beszélgetés, keressék meg — gondolva, hogy közben hátha bebújt az igazgató a szekrény mögé, vagy az ajtóban áll, csak éppen annyira nincs közéi a titkárnőhöz, hogy átadja neki a kagylót. Az erőszak segít — Jó, megnézem. — Megadó sóhaj. Egy perc sem telt el, a hívott fél megérkezett házon kívülről házon belülre. — ns — * * • Meghökkentő temetés Colorado amerikai állam egyik kis városában temetésre gyűltek össze egy ottani bogaras öregember rokonai. Temetés közben meghökkentő dolog történt. A pap kenetteljes búcsúbeszédének közepetáján tartott, amikor egy sírból jövő hang — o halott hangja — félbeszakította, és az alábbi felhívást intézte a gyászoló gyülekezethez: »Takarodjatok innét, álnok rokonok! Hiszen csak azért jöttetek, hogy halotti toromon jóllakjatok, és átvegyétek az örökséget. De alaposan tévedtek, kedveseim, mert már mindent elajándékoztam!■» Az elhunyt még életében lemezre vétette meglepő búcsúját, és a koporsókészítőt nagyobb összeg ellenében rábírta, hogy a lemezjátszót a kellemetlen üzenettel »a megfelelő pillanatban« bekapcsolja. * * * SÁNTHA FERENC öttagú népi zenekara február elsején hathónapos szerződéssel a nyugat-németországi Kré- feld városába utazik. Mint érdeklődésünkre Sántha Ferenc vezetőprímás elmondotta, a város szálloda-éttermében fognak naponta hét óra hosszat muzsikálni. Elsősorban a magyar népi zene és a magyar nóták népszerűsítésére törekszenek a bécsi valcerek, német dalok előadásán kiírni. Ottlétükkor több helyen vendégszerepeinek, s rádió- és televízió- föllépésre is lehetőségük nyílik. * * • A legilletékesebbhez fordult... »-Azonnal intézkedjék, hogy megjavítsák és kellőképpen helyreállítsák az uptoni utat; szörnyű állapotban van!« Egy dorseti lakos (Anglia) fenti sorai rendkívüli mértékben meglepték Róma polgár- mesterét. Válaszában megkérdezte a levél íróját, hogy miért éppen őhozzá fordult ebben az ügyben. A viszontválasz postafordultával megérkezett Angliából: «-Elfelejtette talán, hogy több mint ezer évvel ezelőtt a rómaiak építették ezt az utat?« * 3 * Jobb kutyának lenni... Mister Green gazdag angol háztulajdonos halála után 300 ezer lont vagyon maradt. A végrendelet felbontásakor kiderült, a vagyon tulajdonosa úgy intézkedett, hogy a hatalmas összegből 800 gazdátlan kutyának otthont építsenek. A sajtó rámutatott, hogy ennek az összegnek a kamataiból 18 árva gyermeket lehetne fölneveltetni. Az angol állatvédő egyesület évi bevételei elérik a 400 ezer fontot, míg a gyermekek védelmére alakult társaságnak évi 300 ezer fontból kell kijönnie. — — — — 1—r-——i—i—rviym-mnnnnrra cxw pár ga'amlx olika beteg. Kanya- rós. A piros foltok döntötték kis testét, arcát, a láz kicsere- pezte száját. Nagyapja ápolja, s^iyja, apja dolgozik. Nagyapó is %zt tette 46 évig, de most már itthon lesz — nyugdíjban. Napközben majd sétálni megy, széjjelnéz a piacon, jó időben kiül a korzóra, újságot olvas, diskurál, mint afféle igazi nyugdíjas. De most nem mozdulhat unokája mellől. Mi is lenne, ha még mindig gyalulná a deszkalapokat a gyárban? Mondták is neki: »Székely bácsi, maradjon még köztünk.« Bírt volna ő még dolgozni, de akkor ki törődne most a kis Zolikával? Szegénykémnek nem fogná senki forró fejét, és lázas tekintete folyton az ajtót lesné, mikor jön haza valamelyikünk. Vagy bevinnék a kórházba? ... — Jól van ez így — mondja nagyapó maga elé saját gondolataira válaszolva, majd a gyerek felé fordul: — Adunk mi annak a betegségnek. Gyere, tartsd a kis popsidat, benyomjuk a kúpot, elszalad a láz, aztán már mehetsz is az iskolába. Sajnos, elmaradsz a tanulásban, a többiek m-ár az s-betűnél tartanak, meg 8-ig számolnak, összeadnak, kivonnak. Na de majd pótoljuk a karácsonyi szünetben, csak légy türelmes, erős, és gyorsan akarjál meggyógyulni. Zolika nagyon leromlott, már egy hete jóformán alig evett, bármivel kínálták is. Ügy kellett noszogatni, hogy a citromos limonádét megigya, a főtt csirke combja sem ízlett neki. Láza csillapodott, de étvágytalan volt. Egyik este la csalod kincse — mi okozta kívánalmát, ki tudja — kijelentette, hogy galamblevest enne. Lett is erre családi perpatvar. — Itt szikkad a drága finom csirke — korholta anyja gyermekét —, de az nem kell neki. Most kitalálja, hogy galamblevest enne. Még mit nem! Azért nevelgetem én az aprójószágot, hogy most szaladgáljunk a piacra galambért. Zolika sírva fakadt, nagyapja persze vigasztalta. Erre öt is megpirongatta leánya mondván, hogy akkor hiába feddi meg a. gyereket, ha nagyapó még adja alá a lovat kényességéhez. Aztán elcsitult a vihar, anyuka is megbánta, hogy idegességében megríkatta beteg gyermekét. Aludtak rá egyet, és másnap, szombat lévén, a fiatalok korán hazajöttek a múnkából, és valahogy elfelejtődött a dolog. — Holnap reggel bemegyek « városba — jelentette be nagyapó —, megteszem az első nyugdíjas sétámat. llenvetés nem volt, vasárnap van, ráér, ' lánya, veje úgyis itthon tartózkodik. Korán kelt, még igencsak aludt mindenki. Csendben ment ki a lakásból, s a város felé vette útját. Bekecsben., kucsmában egyáltalán nem fázott, pedig hideg dér telepedett a fákra, háztetőkre, vezetékekre, még ősze s bajusza is harmatos lett. Bekanyarodott a térre; gondolta, elmegy a piacra. Az .asszonyok közé vegyült, fi- gyclte az alkudozást. Az egyik kocsi mellett kerek ' kosárban több galambot látott. Eszébe villant; kis unokája galamblevest kívánt. — Hogy adja? — kérdezte, miközben megemelte az egyik párat. — Huszonhat forint — felelte a parasztasszony. —, néz ze meg, milyen kövér. — Az sok. — Mondjon maga is árat, kettőn áll a vásár. — Húszat adok érte. — Annyiért nem adom. Székely bácsi lerakta a galambot. — Na, huszonkettőért elviheti. Olyan galamblevest csinálhatnak belőle, hogy biztosan megnyalják evés után a szájukat — kínálta dicsérve áruját a kendőbe bugyolált asszony. Nagyapó nadrágja zsebébe nyúlt. Aprópénzt érzett meg facsavarokat. Arcába szökött a vér. Kereste tárcáját, nem találta. Kiforgatta zakója belső, külső zsebeit: nincs több pénze. Pedig a galambot megvenné Zolikának, Zavartan szólt a szekér felé: — Majd mindjárt visszajövök. Addig ne adja et — Jó — hangzott a válasz —, csak siessen, mert nemsokára pakolunk. — Az unokámnak kellene — tette hozzá nyomatékül, és elkezdett ismerős után kutatni a piacon. Nem talált olyan személyt, akitől kölcsönkérhetett volna. Ácsorgott a sarkon, benézett az utcába, levert hangulatban topogott. Miközben járkált a házak előtt, egyszer csak a feje fölött nagy robajjal leszakadt egy ablakredőny. Fölnézett: egy fiatal asszony próbálta visszanyomkodni a félig levegőbe lógó redőnyléceket a helyükre, de sikertele. nüL — Na, megint sötétben leszünk — mérgelődött az asz- szonyka az ablakban —, mindig leszakad ez a vacak, aztán mire akad valaki, aki megcsinálná, hetek telnek el. Hirtelen gondolata támadt a töprengő nagyapónak. Meg tudná ő javítani, de restelkedett felszólni. Mit képzelnek majd róla, nem házaló redőnyös ő ... Pedig jó lenne... Pénzt kapna ... Eh ... El akarta hessegetni a gondolatot, de nem tudott szabadulni, úrrá lett rajta az az érzés, hogy unokájának kívánságát teljesítse. A pár galamb... — Na, majd segítek én magának — mormolta a bajusza alatt. — Igazán? — válaszolták az ablakból. — A bácsi meg tudja csinálni? — Valamikor foglalkoztam vele, az régen volt. Van-e csavarhúzójuk meg kalapácsuk? — kérdezte kurtán. — Van, hogyne, jaj, de aranyos, jöjjön csak fel... egyes érzelmek dúltak Székely Józsefben, miközben beállított a vadidegen lakásba. — Ne tessék széjjelnézni — fogadta a fiatalasszony az ajtóban —, még nincs {eltakarítva. Tudja, vasárnap van, ilyenkor egy lttcsit lustálkodunk. Beléptek a szobába. — Húzd magadra jól a takarót — szólt az anyuka a fekvő gyermekére. — Ez az egy van? — kérdezte nagyapó rámosolyogva a kislányra. — Igen. szegénykém most meg van fázva. — Nekem is van \unokám. Zolika. Hétéves. Elhallgatott, nem akarta megmondani, hogy kanyarós volt, nehogy megijedjen a gyermek anyja, aki már vette is elő a kért szerszámokat. Nagyapó odalépett az ablakhoz, levetette bekecsét, kikotorta zsebéből a facsavarokat, és nekilátott a munkának. — Jó, hogy ilyen közel laknak a piachoz — fűzte közben a szót is. — Igen, csak egy ugrás. — Minekünk meg rá kell. szánni az időt, ha be akarunk jönni. Most is néztem egy pár galambot. Huszonkét forintot kértek érte. Szép kövér. Aztán megint elhallgatott. Amikor elkészült a javítással, még ki is próbálta a redőnyt, és kedvesen hozzátette: — Most már vigyázzon, nehogy megint kicsússzon a kezéből a gurtni, mert a zuhanástól újból kiesnek a csavarok. — Igazán, nagyon köszönöm — hálálkodott az asszony. — Tessék 'mondani, mivel tartozom. — Semmivel — szabadkozott az öreg, és már nyúlt is bekecséért. — Na, az nem úgy van — erősködött az asszonyka —, a bácsi dolgozott, csavarokat is adott. — Ugyan — hümmögött nagyapó. — Én már nyugdíjba vonultam, most erre jártam, segítettem és kész. — Nem. is tudok mit mondani — volt most már az asz- szonyka zavarban —,»hogy is köszönjem meg ... Nagyapó az ajtó felé tartott, és ezt gondolta: »Ejh, ejh. nem lesz galamb, most már csak nem szólok, hogy fizessenek, pedig kár, jó lett volna a gyereknek, azért is jöttem fék itt volt az alkalom, de mégiscsak, nem kérek...« — Még egyszer nagyon köszönöm a kedvességét — fordult felé az asszony búcsúzóul —, és ne haragudjon, itt van húsz forint, vegyen a kis Zolikának valamit. Mondja, hogy egy ismeretlen néni küldi, az ismeretlen aranyos nagyapó unokájának. Biztosan örül majd neki. — Biztosan — hebegett Székely bácsi —, de csak szívességből, igazán... — Semmi igazán, jó egészséget kívánok — s a fiatalasz- szony a bekecs zsebébe gyűrte a pénzt. gy kis szégyenérzet támadt egyszerű lelkében, majd melegség öntötte el nagyapót, s a lépcsőn szinte összegabalyodott a lába. Két forintot előkotort zsebéből, és sietett a piacra. Még ott pihegett a kosárban* az egy pár galamb... Markovit* Tibo# i
