Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-26 / 21. szám

Péntek, 1962. január 26. 3 SOMOGYI NÉPLAF Alkatrészhiány akadályozza a téli gépjavítást Csörrem a szerszám, sziszeg a ^ hegesztő, a gépállomások műhelyeiben lázas munka fo­lyik. A mezőgazdaságnak ta­lán ez az egyedüli ága, ahol télen sincs pihenő. Ennek az időszaknak a fő tennivalója a nagyjavítás. Már a nevében is bent van, hogy nem kis fel­adat ez. Különösen nem köny- nyű ez az idén, amikor két hó­napra csökkent a javítási idő, mivel még decemberben is szántottak a gépek. Február 28-ig pedig el kell készülni ez­zel a munkával, hiszen az enyhe időjárás arra a re­ményre bátorít, hogy korán el lehet kezdeni a tavaszi ten­nivalókat. Milyen ütemben megy a gépjavítás? Zsúfolt a szerelőcsarnok & Nagyatádi Gépállomáson. A szerelők csak oldalvást közle­kedhetnek a gépek köeötr, ha ugyan tudnak, mert meglehe­tősen szanaszét hevernek az alkatrészek és a szerszámok. Egyetlen satupad sincs a gé­peknél. minden kis szeretniva­lóval 20—30 métert kell gya­logolniuk a dolgozóknak. A rendetlenségtől áttekinthetet­len a szerelőcsarnok, nehéz el­lenőrizni, hol, milyen ütem­ben végzik a munkát. Épp ezért nem holnap, hanem még ma kell itt rendet téren .téri' — Eddig csak elboldogul­tunk valahogy a javítással — mondja Zaitykó István főmér­nök —, de most már öt gé­pünk félbehagyva áll 12 féle alkatrész hiánya miatt. A meg­rendelt 150 tételből 39-et nem kaptunk meg, s ez mintegy 300 alkatrészt jelent! 74 erőgépen kell a gépállo­másnak a karbantartást, a íő- és folyójavítást elvégeznie. Ezenkívül 50 üzemképes gépet még egyszer ellenőriznünk kell. Ez ideig csupán hit erő­gépet hoztak rendbe — éslasi- sa-n január vége lesz! Nem tudtak kellően felkészülni — ezt az Iharosberényi Gép­állomás vezetői panaszolták. A januárra eső 15 fő- és 7 fo­lyó javítási erőgépből mind­össze hármat csina’tak meg. A gépállomás főmérnöké, Lusztig József szerint a gépek rosszabb állapotban voltak, mint ahogy az előzetes fölmé­réskor megállapították. A le­maradásnak ez csak részben oka. A fő ok itt is az alkat­részhiány. Amit lehet, meg­csinálnak maguk; az eszter­gályos nyújtott műszakban dolgozik, a hegesztők két mű­szakban. A gépek műszaki át­vétele mégis késik. Itt sorako­zik például jó néhány Zetor kijavítva, nem hiányzik róluk más, mint az akkumulátor — emiatt nem lehet átadni őket. Az alkatrészhiányról hallva elgondolkodik az ember. Ho­gyan készültek föl a gépállo­mások a nagyjavításra? Iha- rosherényijén azt válaszolták erre, hogy decemberben kevés alkatrészt rendeltek, mert nem volt pénzük. Va1ótoan nem volt fedezetük rá? Igenis volt, hiszen a Gépállomások Me­gyei Igazgatósága engedélyez­te: 150 százalékig fel lehet töl­teni a raktárakat az 1962. év terhére. Érthetetlen az iharos- herényiek mulasztása. Viszont néhány alkatrészt hiába ren­deltek meg. Egy december 12-i és egy január 16—i megrende­lésen T—28-as ékszíjtárcsát és kardánkeresztet kértek. Még ma sem kapták meg. Vajon az AGROKER több mint egy hónap alatt nem tudta volna beszerezni ezeket az alkatré­szeket? Elektróda nélkül megbénul a munka! Pedig a Tapsonyj Gépállomáson — akárcsak másutt is — már mi priemt felkutattak, minden lehetőséget megpróbáltak. Ge­rtii Vendel műszaki vezető ép­pen ottjártunkkor érkezett meg Nagybani ti bői: használt, de "még jó csapágyakat szer­zett az állami gazdaságtól. Hoffher-gépeket javítanak, és égetően szükségük van a csapágyakra. A januárra elő­irányzott 15 erőgépből 5 ké­szült el, 4 félben áll. Az al­katrészhiányt csak tetézi, hogy egyetlen szál elektródájuk sincs a hegesztéshez! — Pedig — mint a műsza­ki vezető mondta — ha meg­van minden eszközünk, már lég átadhattuk volna ezt a 12 gépet, amely itt sorakozik a szerelőcsarnokban. A Tapsonyi Gépállomás is még októberben készített egy följegyzést arról, hogy hozzá­vetőlegesen mire lesz szüksé­gük a nagyjavításhoz. Ezt a jegyzéket az igazgatóság el­küldte az akkori FÖMAV-hoz. Ha a kért alkatrésznek csak egy részét is megkapják, ak kor most feleannyi gonddal sem küszködnének Tapsony- ban — de a többi gépállomá­son sem. Sajnos, ennek a föl­jegyzésnek nyoma veszett a FÖMAV-nál. **« Alkatrészt, alkatrészt, alkatrészt! Rohan az idő, fogynak a munka­órák, és vontatottan halad a javí­tás. Fölkerestük az AGROKER al­katrészosztályát. Miklai Gábor áruforgalmi előadó azzal fogadott bennünket, hogy most már min­den rendbe jön, mert ömlik az áru. ö és Kovách Jenöné mondta el az AGROKER nehézségeit. A december végi átszervezés, a több vállalat összevonása kizök­kentette a kerékvágásból munká­jukat. December második fele lel­tározással telt el. Nemigen rendel­tek árut, mert a gépállomások úgy tájékoztatták őket, hogy nincs pénzük, tgy történhetett meg, hogy az átszervezés után meglehe­tősen üresen állt a raktár, éppen akkor, amikor a legtöbb és leg­fontosabb munka került sorra. Az igen rossz raktározási viszonyok miatt sem mertek nagyobb tételű árat rendelni. Az AGROKER most megtesz mindent, hogy segítsen a bajokon. A sok sürgetésre, intézkedésre na­ponta jönnek a táviratok az Ellá­tási Igazgatóságtól, hogy mi min­dent adtak postára. Persze ettől még nem készülnek el a gépek, s lassan itt a január vége. Vajon nem intézkedhettek volna koráb­ban? S a más megyével való fö­lösleges levélváltások helyett nem küldhetett volna kellő időben al­katrészt az Ellátási Igazgatóság? Mulasztás terheli az AGROKER-t is, a gépállomásokat is. Noha ta­valy is hasonló gondokkal küsz­ködtek, mégsem vonták le a ta­nulságot. Nagyon fontos lenne végre közös nevezőre jutni, s a zűrzavaros kapkodás helyett ide­jében felkészülni erre a nagy munkára! Vörös Márta Idegenvezető voltam Kaposv áron (7) edz aqijaq műrészei közölt Bizonyára sokan elmentek már a 13. számú ház előtt iti a Honvéd utcában. Talán el is olvasták a feliratot: »Agyag- iparosok Háziipari és Népi- iparművészeti Termelőszövet­kezete•.-» A ház maga elhanya­golt külsejével nem tükrözi a benne folyó alkotó munkát, pedig ez városunk egyik neve­zetessége. Az innen kikerült darabok nyomán sok külföldi országban megismerték és megszerették a magyar népi motívumokkal ékes vázákat és dísztárgyakat. Menjünk beljebb. Ne rettent­sen vissza senkit se ez a sár­tenger az udvaron! Érdemes betekinteni, mert például ez az ütött-kopott, alacsony ház itt bal kéz felől sok, ritkán látható szépet rejt magában. De jön is a szövetkezet veze­tője, Barth Ferenc. Megkérjük, vezessen körül bennünket, és mondja el, mi a szövetkezet rendeltetése. — 1952-ben váltunk lö a lak- berendező ktsz kályhás- és fa­zekasrészlegéből. Azóta nagy fejlődésen ment át szövetkeze­tünk. Az udvar hátsó részében korszerű üzemrész épült. Ké­A fazekasműhelyben: Tamás László, a népművészet mestere. nühk kell a v£> aztékot. Né. íny érdekesebb arab látható itt az állványokon: ezeken a vázá­kon megfigyel­hető a köcsögre emlékeztető né­pi forma. A vá­za gyöngymáz bevonatú, s bizo­nyos vegyi eljá­rással ilyen rücs­kös felületet kap. A keresett népi forma és a mo­dem vonal tet­szetős keveréke a mai lakáskultúra legtöbb cserép dísztárgyában is megraláJhaió. —* Búcsúzóul még egy kérdést: milyen országok­ba jutottak el a levő villanyke­mence is. Kísér­leti célokra — a máz minőségé­nek színárnyala­tainak kialaicftá- sánál — <s a rendkívül érté­kes darabok, készletek égeté­sére használjuk. ■— Láthatnánk néhány érdekes­séget a kész dísz­tárgyakból? — Hogyne! Menjünk be a raktárhelyiségbe. A kész árut a kaposvári agyagiparosok népi iparművészeti tárgyai? — Exportáltunk a Német Sző* vefcségi Köztársaságba, Hol­landiába, Szíriába, Egyiptom­ba, Svédországba, Belgiumba, Finnországba, Svájcba, Dániá­ba, Angliába és Norvégiába. A brüsszeli világkiállításon mint­egy 12 ezer darabbal vettünk részt Külföldi vendégek gyak­ran keresik föl szövetkezetün­ket — Köszönjük a szíves kalap­kedvező szállítá­zolást, és kívánjuk a szövetke­Németb Kálmán és Androsek Miklós kályhacsenölJe-íormázók. * föltételek ki- 7J^ dolgozóinak, népi iparmű- o' tároljuk. Ezek a vészeinek, hogy továbbra is sok ÓNOD VÁRI MIKLÓS: sáeqa dosszié — Rose? Eliza legjobb barát- gyilkosságot ákar elkövetni, s lehetne megoldást keresni, re­nője volt Megígérte neki, hogy azért áll már órák óta az ab- ménykedmi, talán még várhat­vigyáz az orvosra, és ezt be is laki előtt mert visszariadt a fogja tartani. Jobb kezekre mélységtől... Egyszer már nem bízhatnánk odaát Vi- véget akart vetni az életének, gyázni fog rá. nehogy lebuk- de megakadályozták. Szerelmi jón, és vissza is hozza nekünk, bánata kergette öngyilkosság- — Igen — felelte szárazon ^ nem látott, más kiutat si- Kömer, és az autó elindult ve- vár; kilátástalan helyzetéből, lük a hideg, téli éjszakában. Annak idején egy átmulatott VII. EGY LÁNY HAZAINDÜL báli éjszaka vetette a köny- nyelmű fiú karjaiba. Vakon követte a határon túlra. — Gyere, gyere! — húzta a fiú. — Odakint megeslküszünk! Boldogságot, szerelmet ígért, és ő követte volna akár a vi­lág végére is. Hiszen szerette! S őt is hívták a rózsaszínű na valamit az élettől. De így? így csak egy megoldást talált... A halált! Pedig hogy szerette az életet, hiszen olyan fiatal volt még, s ime, mégis bezá­rult, vége! Éjjelente, amikor lefeküdt, és magányosan, álom- talanul belebámult a sötétség­be, óriási sdralomháznak tűnt a láger, ahol a «fisszidens élet hajléktalanjai egymás mellett szuszognak a földre terített szalmán, priccseken. A halál­raítéltek keserves életét élik, amíg számukra is nem üt az álmok, csalogatta a kaland- utolsó óra. Nekik talán még Bécs. Hotel Tirol. Fiatal, húsz év körüli, kék- szemű lány állt a hatodik emeleten az ablak előtt. Csak­nem két órája figyelte az alant elterülő várost, Bécs ódon ház­rengetegét, az utcákon tova- suhanó autókat, villamosokat, vágy, amely egész úton kacer- lehet, de az ő szamara nincs a havas háztetőket, a kormos, kodva futkosott előtte. menekülés. A baj nőttön-mő, s füstölgő kéményeket, és kail- lágereiét kijózanította, egyszer csak észreveszik majd gáttá az utcáról felszüremlő . ,, , , . _ _. zajt. Az autók tülkölése, avil- keserves csalódást okozott masok is... Azon a napon mar lamosok csengése, a fagyos mindkettőjüknek. A kaland- dél óta készülődött a halálra, járdán kopogó lépések hanmo- a kiábrándulás egy Levelet akart írni az édes­“itotefenüf^Sdgál^'liftek nő mellé kergette, és anyjának: keserves sírással te­zajával. kihajózott vele Amerikába. li levelet, de osszetepte a har­Eltűnődve állt az ablak előtt, ott hagyta a szerencsétlenné Valahol a nevét, kiáltották, de ^ lányt egyedül, a tegna­péin hallottá. ,, . . „ _ , ...... gyobb kilatastalansagban. — Susan, Susan! — kiabált __. a boy mindenfelé, de csak az üres folyosók visszhangozták a hangját. Annyira belemerült gondo- .. . . ,. . Mim, hogy „n, «ott tudó- J* SSSJt­szítményeink nagy része kül­földre kerül. Népi iparművé- szeti tárgyakkal különböző ki­állításokon mintegy 100 díjat és 30 oklevelet szereztünk az elmúlt tíz évben. i — Tessék, tekintsék meg | közelebbről. Ez itt a legrégeb- *bi üzemrész, a népművészeti fazekasműhely. Itt a szennytől megtisztított préselt és a gyú­rógépből kikerült nedves agyagot korongon formálják a kívánt alakúra. Jelenleg dísz­tárgyakat készítenek külföldi megrendelésre. Ez a nyersen megformált váza fekete alapi- színt kap, majd szárítják. Utá­na sárközi díszítőelemeket fes­tenek rá; égetik, majd kerá­miamázzal vonják be, ezt kö­veti a második égetés, tgy kap­ja meg végleges formáját Az itt látható hamutálak, vázák, falitányérok, díszkorsók, mok- | kás- és teáskészletek mind ha- tsanló eljárással készülnek. | — Milyen részlegeik vannak még? — Kályhás- és virágcsere­pes-részlegünk is van. Men­jünk át a néhány éve épült új üzemrészbe, itt az első mű­helyben cserépkályhacsempét formáznak. A nyers csempék előszárítás után állványokra körűinek ebbe a nagy szaritó- és égetőhelyiségbe. A szárítás­hoz szükséges meleget az ége­tőkemencék biztosítják. Né­hány hetes szárítás után ido- * mok szerint összeállítják a madik sor után. Minek szomo- f megrendelt kályhákat. Ezután mást a körülötte levő világ­ról. Most a szállodával szem- ,,,, ....... közti tér túlsó oldalára sik'ott felelni. A csalódás kiabrandi- tákintete. Nézte az embereket, tóttá a fiúból, de mihez kezd- akik ki-bejárkáltak az épület jen idegenben születendő hatalmas kovácsoltvas kapu- gyermekével? Hiába törte a jám. fejét, nem talált semmi vi­Ha valaki messziről látja, gasztalót. Ha volna idekint azt hiszi, rosszban töri valakije: rokona, ismerőse; ha «It a fejét: talán megint ön- itt lenne az öccse, talán avjf rítsa még ezzel is? Minek hagyjon hátra ilyen szörnyű emléket? Megmosakodott, le­feküdt, gondolatban elbúcsú­zott mindenkitől, s akkor ... akkor bevette a rengeteg ben a rettenetes állapotban? gyógyszert! Hamarosan zsib- Erre a kérdésre nem tudott Három napig sírt egyfolytá­ban. Vigasztalhatták, mond­hattak akármit, a szép szavaik nem gyógyíthatták vérző szí­: a portól megtisztítva, kerimia­• mázzal bevonva kerülnek a ! csempék a kemencébe, s ott : 920—960 fokon égetik őket. : Majd színárnyalatok szerinti • csoportosítással kapja meg a : megrendelő a kész cserépkály- : hát. Ez a hosszú üzmrész a vi­badás futott végig rajta, eler- j rágcserepeseké. Itt géni koron- nyedtek végtagjai, becsukó- j gozássa! és gipszformával nye­dott a szeme, és lázas álomba merült, amelyből a láger ren­delőjében ébredt fel. Hát így volt! (Folytatjuéé | rik alakjukat, nagyságukat a i virágcsereriek. Ezeket éppen | úgy szárítjuk és égetjük, mint I a többi* cserép tárgyat, csík máz | nélkül. ♦ Az új létesítmények közé 1 tartozik az üzemrész vágóba# darabok: mind népművészeti részlegünkben készültek. Az emberek ízlése változik, így nekünk is állandóan bővíté­si kernel öregbítsék városunk jó hírét Wallin £>ei Endre A cserepezőrészleg gépi korongozással készíti a nyers virágcserepet. Villanykemencében égeti a népművé­szeti tárgyakat Gonda Janosné koron- gozó.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents