Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-25 / 20. szám
SOMOGYI NÉPLAP ft Csütörtök, 1962. január 2i. FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL Vörös Csillag Almási István és Ké- kesdi Gyula novellájából írt forgatókönyvet Galambos Lajos. A filmnek az egyik legszebb emberi tulajdonság áll a középpontjában: a munka, a nagyszerű vállalkozások iránti lángoló szeretet a csüggedés, a csalódások, a meg nem ír- tés kereszttüzében. Akarat és ellenkezés, lemondás és kitartás, Megszállottak kudarcok és sikerek szenvedélyei csapnak össze itt, s az egészet átszövi Éti, a íiguráns lány és Bene mérnök bontakozó szerelmének szép lírája. Bene László vízügyi mérnök. Hosszú évek munkája futott zátonyra, nem sikerült a csatornaépítés. Fáradt és közömbös, amikor kikerül vidékre. Az állami gazdaságban sok gondot okoz a vízhiány. Vízre bukkannak, s Bene mérnököt máris új szenvedély fűti. Kidolgozza a csőkutas rendszerű öntözési tervet, ám a központban erről hallani sem akarnak. Nem hagyja magát: érvel, harcol az elképzelésért, amely- lyel gyümölcsöskértté lehetne változtatni a kietlen pusztaságot. Harcában támogatja Kecskés, az állami gazdaság igazgatója és Éti. Bene mérnök igaza bebizonyosodik, s tervét szerte az országban valóra váltják. A film főszerepeit Pálos György. Szirtes Adám, Papp Éva, Pécsi Sándor. Makiári Zoltán, Molnár Tibor, Básti Lajos, Kállai Ferenc, Ladányi Ferenc és Tompa Sándor játsszák. A CSINOS FÉRJ Szabad Ifjúság 99 Ugyefogyott Ebben az új olasa filmben három kedves, ismert filmszínészt láthatunk viszont. Marcello Mast- roianni szenvedélyes, de megvesztegethetetlen futballbírót játszik. Felesége, akit a bájos Giovanna Ralli alakít, gyűlöli a futballt. Féltékenység, bonyodalom, szakítás a következménye ennek a helyzetnek. A csinos futballbíró tékozló fiúként visszatér atyjához (V. de Sica), aki a Vatikán könyvtárának a vezetője, s annak idején szintúgy a futball miatt szakított fiával. Ebből a helyzetből újabb bonyodalmak származnak. Rómeó Akadnak még kiegyensúlyozott emberek. Rendesek, pontosak, mindig megtartják a szabályokat — és soha nem történik az életükben semmi különös. Vagy mégis ?~ Vannak véletlenek, s egy ilyen során Di- mitrij Gorin, a film főhőse lemond küszöbönálló vezető állásáról, és egyik napról a másikra elkerül minden emberlakta helytől távolra, a tajgába. Városi gondolkodásával vécét keres az őserdőben, s csetlik-botlik az építőbrigád tagjai között. De mindent vállal, mert közelében lehet az imádott lánynak. MI ÚJSÁG A BALATON PARTON? Értekezletet tartott a siófoki járási üdülőhelyi bizottság (Tudósítónktól.) A nyári idényre való felkészülésről tanácskozott minapi Sülősén a siófoki járási üdülő- 5 helyi bizottság. Dr. Molnár ]péter, a járási tanács vb-el- Inökhelyettese szólott a rende- <zésre váró kérdések sokaságéiról, majd határozati javaslatot ^terjesztett elő. A részvevők 1 megállapították, hogy a telek- ? rendezés általában helyes ^irányban halad. Példaként em- 5lítették Balatonszárszót, ahol <a tanács utasította a telektulajdonosokat a munkálatok elvégzésére. Javasolta a bizott- sság, hogy a járási tanács kö- 5telezze a tulajdonosokat az el- j avult épületek tatarozására, 5 Mújítására is. Az utóbbi években lényegeden bővült a strandok befoga- képessége, szépült kömye- ^zetük. Több helyen azonban jkevés a kabin. A siófokiak ? nem dicsekedhettek a strand ^tisztaságával. Arra hivatkoz- 5tak, hogy nem volt elegendő ^takarítójuk. Súlyos gondot 5okoz az idegenforgalom irányítóinak, hogy Siófokon nem tudják elhelyezni a fodrászokat. Jóllehet az utóbbi években több üzletsor és szálloda épült, ezekben azonban nem biztosítottak helyet a szolgáltató iparnak. A bizottság felhívta a figyelmet, hogy a jövőben erre is fordítsanak gondot. Még mindig előfordul, hogy eeyesek engedély nélkül kezdenek nyaralót építeni. Az üdülőhelyi bizottság tagjai kérték a tanácsokat, hogy akadályozzák meg a tervszerűtlen építkezést, s hogy ne engedjék meg a strandokon kívüli fürdést. A különböző szervek csak akkor állíthatnak fel stégeket, ha azok esztétikailag is megfelelnek, és a mentőszolgálatot is biztosítják. A sátortáborok száma évről évre ugrásszerűen nő. Feltétlenül gondoskodni kell ezek vízellátásáról, a szén nyvízelvezetésről, éMmiszerárusító üzletek telepítéséről és a sátrak általános rendjéről. író-olvasó találkozók a téli üdülőkben (Tudósítónktól.) A Balaton-partí szakszervezeti üdülőkben több mint 450 dolgozó tölti szabadságát a télen. Gazdag programjukból kiemelkednek az író-olvasó találkozók. Legutóbb Tatay Sándor, Berkesi András, Fábián Zoltán, Gyömöri Endre író és Ladányi Mihály költő találkozott az üdülőkkel. Több ízben előadó- művészek is fölléptek, hogy színesebbé tegyék az irodalmi esteket, így Palotai Erzsi, Török Erzsébet, Bánfi György, Arató Pál. Az érdekelt írók, költők könyveit a találkozó előtt 8—10 nappal elküldik az üdülőkbe, a beutaltak megismerik a műveket, és így tartalmas viták alakulnak ki. Az író-olvasó találkozók megszervezéséhez segítséget nyújtott a Magvető Könyvkiadó is. Nagy érdeklődés mutatkozik a tudósok, kutatók előadásai iránt is. Legutóbb Molnár Gábor Brazília-kutató, több útleírás szerzője számolt be élményeiről. Változatlanul nagy népszerűségnek örvendenek a Balatonnal foglalkozó TIT-előadá- sok is. Mindez jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a téli üdülőkben kellemesen pihenhessenek és szórakozhassanak a szakszervezeti beutaltak. Tízmillió forintot költenek az üdülők felújítására (Tudósítónktól.) Ebben az évben 00 ezer jfel- nőtt és gyermek tölt két-két hetet a Balaton déli oldalán levő szakszervezeti üdülőkben. A szervezett üdültetést mintegy 300 épületben bonyolítják le. Ezeknek felújítására, tatarozására az idén tízmillió forintot költenek. A tanácsokkal együttműködve egyre nagyobb mértékben végeznek úgynevezett generál felújításokat, vagyis az épületet kívül-belül újjávarázsolják. Több üdülőtelepen új parkokat, sétautakat, pihenőket, napozókat létesítenek. Az üdülőket egymástól elválasztó kerítéseket lebontják. Az utakat kísérletképpen részben színes bitumennal burkolják. Az épületek, berendezések, fölszerelések cseréjére, illetve kiegészítésére több millió forintot használnak föl. Ez évben sok helyre kerül korszerű, ízléses, új bútor. Nagy gondot fordítanak a kulturális és sportfelszerelés fejlesztésére. Minden nagyobb üdülőben lesz televízió, lemezjátszó, illetve magnetofon. Az üdülők könyvtáraira 115 ezer forintot költenek, s az eddigi bárom szak- szervezeti központi könyvtárhoz újabb kettőt alakítanak ki. Sok nyári sporteszközt és játékot is kapnak az üdülők. TABKá Sűwk Kösz! Tegnap elindultam a Béke Presz- szóba egy feketére. Az ajtó melletti nagy üvegablakon egy kissé csáléra álló piros plakátot vettem észre. Rajta szép formás betűikkel a felirat: «-Üdvözöljük a bevonuló fiatalokat!« Körülnéztem, és kihúztam magam. Ereimben gyorsabban kezdett csörgedezni a vér, és valami könnyed, vidám hangulat ragadott el. Régen nem éreztem magam ilyen fiatalnak ... ... És nagy katonásan bevonultam a presszóba. Érdekes opera-kisfilmek a vasárnapi híradó műsorban A Vörös Csillag Filmszínház múlt vasárnapi híradó műsorában Donizetti Don Pasquale- jának részleteit láthatták a kaposvári nézők. Most vasárnap két olasz opera-kisfilm szerepel a mozi délelőtti műsorán. Mozart Figaro házassága és Rossini Sevillai borbély című művének legszebb részletei elevenednek meg a vásznon. Jó lenne egyszer egy teljes műsort adni ilyen opera-kisfü- mekből! Ez aztán gyorsaság! Ha apósom kengyelfutóval küldi el a fontos családi eseményekről beszámoló levelét, akkor is hamarabb ért volna Kaposvárra. Azt a bizonyos levelet ugyanis január 13-án dobták bo a postaládába Budapesten. S hogy mikor érkezett meg? Hát 22-én kézbesítette a postás. Még az a szerencse, hogy az apósom közben január 19-én megérkezett, s elmondta, hogy feladott egy levelet. A tartalmáról is tájékoztatott. Kilenc nap alatt a válasz is megérkezik a Párizsba küldött levélre, Budapestről Kaposvárra azonban nem ér ide. Milyen szerencse, hogy az apósom nem Debrecenben lakik. Akkor mikor kaptuk volna meg a levelet!?- lg * • • Á galamb gyorsabb a sürgönynél Merle Park angol balett-táncosnő gyakorlatilag bebizonyította, hogy egy postagalamb gyorsabban közvetíti a levelet a drótnélküli távírónál. A táncosnő a Covent Garden operából egy időben indított útnak két postagalambot és egy sürgönyt az 50 kilométer távolságban levő suttoni otthonába. Az első galamb 50 perc alatt, a második 53 perc alatt érkezett meg a levéllel, a posta viszont csak 100 perc alatt kézbesítette a sürgönyt. AZ ERŐSZAK BUKÁSA bakancsszegek alatt bántóan recsegtek az üvegcserepek. Mély sötétség ülte meg a fagyos utcákat, s távolról tisztán ideszűrődött a géppuskák kelepelése. Rövid oldalpillantást vetettem Kőszegire, összeszorított ajkakkal ment, szemében kegyetlen egykedvűséggel. Fáztam és féltem; roppant félelemben teltek napjaim, amióta szorult a hurok a város körűi. Szöknöm kellene, menekülni, elhajítani a revolvert, ledobni ezt az átkozott egyenruhát, s akkor talán... Milyen sötétek az utcák... Váratlanul be kellene rohannom egy mellékutcába, s bármilyen jó lövő is Kőszegi, talán célt téveszt. Talán? Lehet-e ilyen kockázatot vállalnom most, amikor a végső pillanatok következnek, amikor minden percben véget érhet ez az esztelen ellenállás? Nem — birkóztak gondolataim —, itt az utolsó töltényig folyni fog az öldöklés, hiszen a parancsnoki posztokon örültek és fantaszták állnak, mint ez a Venczel is. Hogy mondják? Győzelem vagy halál... Itt csak halál lehet... Tudják ezt, tudja ezt Venczel is, ezért bízta ránk ezt az undorító küldetést. A fuldokló patkány bosszúja ült Venczel százados arcán, amikor útnak indított bennünket Szénás lakása felé. Ha ő elpusztul, pusztuljon vele mindenki. Szénás két napja megszökött. Már keresték a lakásán, de hasztalan. Vajon most rátalálunk-e, igazat mondott-e az a spicli, aki Venczelnél járt? — Elevenen hozzátok ide azt a bitangot — mondta összehúzott szemmel a százados, és biztatóan a váltunkra vert. Kőszegi vigyorgott. Venczel egyik legjobb embere. Nekiugorjak és leüssem? Bivalyerős, nagydarab ember, én meg vékony, gyenge és... gyáva is. Igen, gyáva : vagyok, pillám rezzen minden távoli ágyúdörejre. Töprengéseim végső következtetése mindig csak ez: várni, várni a még kedvezőbb pillanatra. Várni... De meddig lehet még elodázni a cselekvést, halogatni a tettet...? Kőszegi figyel. Talán sejti, hogy mi megy végbe bennem. Gyanakszik. Jobb keze állandóan a pisztolytáska közelében. Kőszegi jó lövő. — Itt vagyunk! — hallottam hirtelen társam hangját. Fekete bérház ágaskodott előttünk. Kőszegi megnyomta a házmestercsengőt. Szívem a torkomban vert. Tényleg ebben a házban rejtőzne az a szerencsétlen Szénás? Ismertem: csöndes, zárkózott fiú. Soha semmi bajunk nem volt egymással. A házmester félénken kidugta fejét az utcára. Szőrös, keskeny arcú férfi, fején hálósapka. — Tessék, tessék, testvérek — hadarta sipítós hangon. — Második emelet tizenhét. Gyorsan megmozdult. Ez volt hát a júdás, ez a nyápic, vacogó féreg. Legszívesebben fellöktem volna, de ott volt mellettem szorosan Kőszegi, rumgőzös lehelete megcsapta az orrom. — Csak semmi feltűnést — mondta halkan, és a házmester buzgón bólogatott. Hálósapkájának bojtja harangozott a kapualjban. Csöndesen lépkedtünk, lopakodtunk fölfelé a lépcsőn. Kőszegi finoman megkocogtatta az előszoba ajtajának üvegét. Mindig úgy helyezkedett, hogy engem is szemmel tarthasson. lakásból hamarosan mozgás zaja hallatszott, majd bizonytalan női hang kérdezte: *- Ki az? — Jó barát. Nyissa ki. Sürgős! — suttogta torz hangon Kőszegi. Nem akart zajt csapni s erőszakkal hatolni be az ajtón. így nem lesznek szemtanúk, s meglepetésszerűbb az akció... S az ajtó valóban kinyílt. Fekete hajú és szemű fiatalasszony állt előttünk hálóinge fölött sebtében összegombolt pongyolában. Kőszegi gyorsan behúzta mögöttünk az ajtót, zseblámpáját felkattintotta. Az asszony ajkai közül halk sikoly röppent ki, — Csend! — sziszegte Kőszegi parancsolóan. — Gyújtson lámpát! Az asszony szeme ijedten megrebbent. Szép, nagyon szép — gondoltam. — Élő, meleg, dobogó szívű asz- szony. Hamarosan égett a petróleumlámpa. — Előre! — lökte meg durván az asszonyt Kőszegi. Furcsa vigyorrál az arcán rám nézett, és vállárai intett, hogy menjek az asszony után a szobába. A sápadt fény szétáradt a bútorok között. Az ágyon gyűrött paplanok. Az éjjeli- szekrényen ébresztőóra. Ketyegése a pillanatnyi csöndben szinte betöltötte a szobát. A leeresztett redőnyű, sötét papírral bevont ablak előtt állt Szénás, vállára terített felöltővel. — Nem várt találkozás, mi? — fordult félig feléje Kőszegi. A szökevény bólintott. Kifejezéstelen arcán egy izom sem rándult. Az asszony az asztalra tette a lámpát, és lassan férje mellé sompólygott. Nagy, fekete szemével most már végigmérhetett bennünket. Kőszegiről hamarosan átsiklott a tekintete rám. Mi minden volt a nézésében! Rettegés, harag, megvetés, irtózat... önkéntelenül is lesütöttem a szememet. Sápadt lehettem, rettenetesen sápadt, ajkam kiszáradt. Az óra ketyegése szinte megsüketített. — No, Szénás, öltözz! Venczel százados úr szeretettel vár. Mozgás! — recsegett Kőszegi gúnyos hangja. — Nem igaz? — tette hozzá, és újra belebámult az arcomba. — De igen — mondtam sietve, s úgy éreztem, szánalmas a hangom, csupa idegesség és bizonytalanság. Szénás lassan öltözni kezdett. — Nyugodj meg, Éva, minden rendbe jön — motyogta a feleségének. — Kuss! Ki engedte meg, hogy pofázz?! — förmedt rá Kőszegi. Forróság öntött el. Éva... Tehát Évának hívják... Mit érezhet most? Szerethetik egymást, fiatalok, boldogok lehetnének ... és... Néz, mereven felém fordítja tekintetét az asszony. Vajon ő is átlát rajtam? Igen, könyörgés izzik a szemében, valami csodáért fohászkodik, ami tőlem függ, egyedül csak tőlem, mert Kőszegiből sugárzik a ko- nokság és az irgalmatlanság, férje és ő pedig fegyvertelen, kiszolgáltatott. Nézi Rám számít, bennem reménykedik, hiszen oldalamon ott a revolvertáska. Oldalamon ott a revölvertás- ka! Minden idegszálam megfeszül. S ekkor Éva hirtelen lehajolt. Előrántottam a pisztolyomat, és rekedten kiáltottam: — Ne mozduljon! Kőszegi fölnevetett. — Csak a cipőért hajolt le, pajtás! — mondta vidáman és fölényesen. Valóban férje cipőit emelte föl az asszony. S aztán újra mereven arcomba fúrta tekintetét. Lám, már kezedben a pisztoly — olvastam a szemében. — Érted már? Azt tetted, amit vártam, most már csak lassan... egészen lassan ... fordítsd oldalt a csövét ... A verejték befolyt a számba. Sós íz. És az asszony, ez a fekete hajú és fekete szemű, remegő vállú asszony néz, és szinte megbabonáz. Kőszegi egy lépést tett az asztal felé. A pislákoló lámpa belét akarta följebb csavarni. Éva szeme szinte beszélt: »Most! Itt az alkalom! Most mutasd meg, hova tartozol, mit választasz, most!« /1/t cghúztam a ravaszt. /Ifi Kőszegi félig hátra- \ S / L* fordult, arcán virított a gyűlölet lángja, de revolvere kihullott a kezéből. Aztán a szőnyegre hanyatlott. Álltam némán, dermedten, mégis terhektől szabadultán. Éva mellém ugrott, és megcsókolta a kezemet. A jobbomat, amelyben még ott szorongattam a füstölgő fegyvert. — Köszönöm... ■—> sóhajtott Szénás. Dermedtségemet az életösztön oldotta fel. Menekülni! Hiszen a lövést többen hallották a házban. Majd azt fogom, mondani, hogy Szénás védekezett, lelőtte a bajtársamat, s feleségével együtt elvezetem._ Igen, ez jó lesz. A házmester fölismeri bennem Kőszegi társát. Aztán ha kijutottunk az utcára, majd csak lesz valahogy. — Induljunk, öltözzenek! — sürgettem őket. Sietve kapkodták magukra ruháikat. Odakint mintha hirtelen fölerősödött volna az ágyúdörgés. — Közelednek — mondta Éva, és mellém lépett. — Nagyon esetlenül állhattam ott, mert megragadta a karomat. — Ne aggódjék, a közelben lakik egy jó barátnőm. Ö befogad minket, nála biztonságban leszünk. Anna nem szép lány, kövér és szeplős, de jószívű és bátor. Ugye, velünk tart? Bólintottam, és hosszú hetek után végre tétova mosolyra görbült a szám. Cjvári Károly
