Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-25 / 20. szám
Csütörtök, 1962. január 25. 3 SOMOGYI NÉPLAP Ahol az életmentő vért gyűjtik A Kaposvári Vérellátó Állomásnak több száz véradója van. Nevükről, vérük összetételéről pontos nyilvántartást vezetnek. Az állomás nemcsak Somogy kórházait és szülészeteit látja el vérrel, hanem Tolna és Baranya több egészségügyi intézményét is. Míg valaki az állandó véradók közé kerül, gondos belgyógyászati laboratóriumi vizsgálaton esik át. Megállapítják, hogy milyen a vérnyomása, a vérképe, s hogy melyik vércsoportba tartozik. Csak teljesen egészséges ember lehet véradó. A véradó bemegy egy üvegfalú helyiségbe, a vérvételi műtőbe. Beöltözik, lefekszik, átnyújtja karját egy másik helyiségbe. A vér egy palackba csepeg. Sokan kérdezik, fáj-e a szúrás, van-e valami káros utóhatása a véradásnak Nem fáj, 4—5 percig tart, és semmi káros utóhatása nincs. Hogy mennyi vért vesznek egyszerre a véradótól? Csak annyit és csak annyiszor, hogy az a legkevesebbet se ártson a véradónak. Minden palack vér tartósító oldatot kap. Az üveget címkéA Vérellátó Állomás laboratóriumában a szükséges vizsgálatok céljára vesznek vért. vei látják el, ez elmond a vérről mindent, amit tudni keli. A beteg nem tudja, kinek a vére ad neki erőt, gyógyulást. Nem is igen érdeklődik utána. A Vérellátó Állomás dolgozói természetesem nyilvántartják, hogy ki kinek adott vért. S egyre több a dolguk, hiszen napról napra többen lesznek, akik embertársaik iránti szerétéiből, önzetlenül, minden ellenszolgáltatás nélkül vért akarnak adni. A próbavétel után mikrószkópon számlálják a vérsejteket. Egyre több a gépesített háztartás Csehszlovákiában A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban évről évre több és több tartós közszükségleti cikket gyártanak. A legutóbbi statisztikai adatok szerint 4 emberre jut egy rádiókészülék. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ma már minden csehszlovák családban megtalálható a rádió. (1937-ben 14 emberre jutott egy rádiókészülék.) 1937-ben 560 főre, ma 30 főre jut egy hűtőgép, tehát pillanatnyilag minden 8 családnak van hűtőgépe. A villanymosógép jelenleg minden második családban megtalálható. A csehszlovák dolgozók 1945 óta 625 ezer lakást kaptak, s 1970-ig lényegében megoldják a lakásproblémát. Az átlagos lakbér havi 50—60 korona körül mozog, ez az 1937. évi lakbéreknek körülbelül 25 százaléka. A lakbér a családok költségvetésének körülbelül 2—3 százalékát teszi, szemben a nyugati országok dolgozói keresetének 20—30 százalékával. V J Mennyire a számon volt volt már, hogy megmondjam az igazat. Rose, én rájöttem, hogy céltalan, sivár az életünk. Csak addig kellünk, amíg dolgozunk, és aztán ... Rose, én meg akartam menteni ezt az embert s vele együtt saját magamat is. Örökkévalóságnak tűnt, amíg annyi izgalom, hazu- dozás árán a határon átjutottam. Már nem találtam ott: kerestem, kutattam mindenütt, mint aki valami értékes talizmánt vesztett el; sírva jártam az utcákon, és elmagya- rázhatatlanul becsapottnak, megcsaltalak, szerencsétlennek éreztem magamat. Féltem, de most már nem félek, Rose. Most már tudom, hogy mit kell tennem! Harcba szállók velük, és visszaveszem tőlük. Segíts nekem. Rose! Senki más, csak te segíthetsz ebben. Befejezte a lávaként feltörő mondatokat. Megkönnyebbült. A tenyerébe temette az arcát és sírt. Rose percekig nézte. Őszintén sajnálta, s könnyes lett az ő szeme is. Sfiyik sem gondolta, hogy a szomszéd szobában Kömer ezredes és Mr. Rogger tágra meredt szemekkel figyeli a rejtett lehallgató készülék hangszóróját, és minden szavukat magnetofonszalagra rögzítik. Erről a készülékről senki sem tudott; Kömer akkor szereltette be minden munkatárs szobájába, amikor a vizsgálatot elrendelték, s gyanúba fogtak mindenkit, amíg a föltételezett belső árulót meg nem találják. Nyomon követték Elzát, minden szavát hallották és rögzítették. Amikor befejezte, a meglepetéstől és a haragtól egyszerre kiáltottak fel: — Nahát! Mr. Rogger agyában ekkor született meg a pokoli terv... * * * Elza fáradtan, gondterhelten roskadt a kerevetre. Azt sem tudta, hogy került Rose- tól haza. Félelemórzete szinte megbénította, nem is emlékszik, hogy lehúzta-e a zárba a kulcsot. Hanyatt feküdt, a mennyezetet nézte, de összefolyt előtte minden. Kopogtak az ajtón! Hirtelen felült, rémült sikoly hagyta el az ajkát. K önner és Mr. Rogger lépe' t be. A két férfi szemében gyilel veszett. — Mit akarnak? — kérdezte, s reszketett a hangja. — A doktortól hozunk üzenetet — mondta Rogger, & ördögien. felnevetett —, addig is, amíg ő maga nem jöhet sze^ mélyesen... Kis magnetofonkészülék et tett az asztalra, alig valamivel nagyobbat, mint egy cigarettásdoboz, bekapcsolta, és Elza most már mindent megértett. — Nos? — 'kérdezte ugyanolyan hangom Rogger — ügyes alkotmány... — mit szól ehhez? Elza eszelősen felkiáltott: — Igen!... Az utolsó kitörés volt ez, az elkeseredett leszámolás. — Igen!... vegyék tudomásul, hogy szeretem! Most már érzem, biztos vagyok ebben' — De sohasem leszel az övé! — kiáltotta vészjóslóan Mr. Rogger, és lassan közeledett a lányhoz. — Nem! Ne bántsanak! — sikoltotta Elza. — Nem... Nem! — Áruló! — sziszegte Mr. Rogger, és durván, erőszakosan megmarkolta, a kerevetre taszította. — Mondj el mindent! ÓNOD VÁRI MIKLÓS: cd sárqa dosszié kos tűz égett; megérezte, hogy Mezőgazdasági szakmunkások EGY ÜJ FOGALOM vert gyökeret nálunk nemrégiben, és ez az új mindjobban hódit. Velejárója, természetes következménye mindannak a nagyszerű változásnak, amely fal- vainkat át- meg átjárja. Valamikor, amikor a »paraszt« jelző használata sértésnek számított, s amikor az a közmondás járta, hogy a parasztnak elég annyit tudni, hogy »ha esik az eső, álljon az eresz alá«, aligha volt lenézettebb foglalkozás, keservesebb kenyérkereset a földművelésnél. Ügy nevezték őket a szociológiában, hegy »hárommillió koldus.« Aztán új, szebb világ köszöntött a földek népére, a volt semmitlenekre is. Becsülete van a paraszti munkának. Nem szégyen ma már a föld munkásának lenni, mint ahogy megszűnt ostoba viccek tárgya is lenni a parasztember. Mérföldeket lépett előre falvaink népe mind társadalmi megbecsülés, mind gondolkodás tekintetében. A modem, nagyüzemi gazdálkodásra való áttéréssel felrajzoltuk parasztságunk elé a nagyszerű távlatokat. Jól tudja falusi népünk, hogy megnőtt a szerepe, s nem kevesebbet, hanem sokkalta többet kell tudnia mint azelőtt, kistulajdonos korában. Egyre jobban megteremtjük a lehetőségeket a több tudás, a magasabb műveltség megszerzéséhez. A cél: minél kevesebb legyen az úgynevezett segédmunkás a mezőgazdaságban is. Száműzni akarjuk azt a korábban uralkodó szemléletet, amely szerint a föld munkásának csak erőre meg egészségre van szüksége. Vagyis: paraszt mindenki lehet, csak legyen két erős karja. Ma már persze könnyű ezt az állítást megcáfolni. Nincs egyetlen olyan falva sem megyénknek, ahova be ne tört volna a modern technika, a traktor, a kombájn, a silózógép stb. Ki állítaná, hogy a gépekkel el lehet boldogulni mindenféle szak- képzettség nélkül? A MINAP a Balatonnagybe- reki Állami Gazdaságban jártam. Itt már követelmény, hogy a dolgozók megszerezzék a szakmunkás-képesítést. Jó néhányan végeztek már különböző iskolákat, de nagy gondot fordítanak az utánpótlásra is. Jelenleg például csupán a kertészetben hat mezőgazda- sági tanulót oktatnak. E fiatalok három évig tanulnak, minden évben elméleti képzésre, iskolára küldik őket, utána pedig a tanultakat a gyakorlatban alkalmazzák. Három év után szakmunkás-bizonyítványt és ami vele jár: a nem szakképzett munkásokénál lényegesen nagyobb fizetést kapnak. Tehát anyagilag is jól jár az, aki nem sajnálja a fáradságot a tanulástól. Soho- nya Irén például most végzi a harmadik esztendőt. Somogyi István, Kisfaluén László nemrég vizsgázott, s nem is akárhogyan: egyikük négyest, másikuk jeles osztályzatot kapott. S mint Sohonya Irén mondta, ez alatt a három év alatt beleoltották a hivatástudatot is, s nincs az a pénz, amiért szakmát változtatna. Ha jól sikerül a vizsga, jövőre beiratkozik a technikumba. Hogy miért? »Hogy többet tudjak« feleli szerényen. De talán érdemes megemlíteni, hogy a mezőgazdasági technikumnak önálló kihelyezett osztályai működnek a gazdaságban, s a hallgatóknak a fele munkás és m"nkásT,ő. Kovásznál Mária, Dávid ErzsL Bogdán Rózsa a szőlőtőkék mellett ébredt rá: több tudással többet érő, boldogé kb ember lesz. Ez“rt tanulnak munka után, s olyankor is, amikor mások talán szórakozni, pihenni térnek, vagy éppen udvarolnak. PERSZE, HOGY MÉG NEM MINDENKI gondolkodik ily. képpen, persze, hogy még vannak maradiak, tunyák még a fiatalok között is, mégis ezekben a példákban tükröződik a nem is távoli jövő, amikor a mezőgazdaságban dolgozók nemcsak kereseti lehetőséget, hanem hivatást és szakmát látnak foglalkozásukb~n; igazi örömet lelnek jól végzett munkájukban. V. J. Konfekció helyett szolgáltatást Új utakat keres a Kaposvári Fehérnemű- és Felsdruhakészítő Ktsz 1960-ban jelentős fejlődésen ment át a Kaposvári Fehérnemű- és Felsőruhakészítő Ktsz. 15 korszerű varrógépet vásároltak a régi, lábbal hajtott masinák helyett. Ezzel együtt az utóbbi években csaknem 500 ezer forintot költött a szövetkezet új gépek beszerzésére. Ennek nyomán mintegy 10 százalékkal emelkedett a termelékenység. 300 ezer forintból tágas, világos műhelyrészt, irodákat építettek. Mégis, amikor Balázs László elnöktől és Pócs János főkönyvelőtől tavalyi eredményeikről érdek— Nincs mit elmondanom' Mindent tudnak. Mit akarnak még? — Tudsz a 127-es lebukásáról! Te szervezted be! Kinek adtad még el? Kikkel tartod a kapcsolatot? — Senkivel. senkivel'’ — Hazudsz! lődtünk, nem sok jóval dicsekedtek. Fölemelt terv — anyag nélkül A ktsz 83,1 százalékra teljesítette múlt évi tervét, vagyis az előírt 8 millió 600 ezer forint helyett csak 7 millió 200 ezer forint értékű munkát végzett. Bár tervük csaknem tíz százalékkal volt magasabb az előző évinél, mégsem ez okozta a lemaradást, hanem az anyaghiány. (1957-ben például 12 millió, 1958-ban pedig 10,6 millió forint tervet teljesítettek, mert kaptak elegendő anyagot.) A múlt év első negyedét anyaghiánnyal kezdték. A ktsz tagjai heteken át csak napi mégy órát dolgozhattak. Anyagihiánnyal küszködték végig az i egész esztendőt. Ennek ellenéire elég szép eredményekről adhatnak számot. 40 750 inget, i 14 250 blúzt, 11700 darab ágy- ineműt készítettek. Kötélgyártó :részlegük 164 mázsa árut tériméit 1961-ben. S ha nincs ianyaghiány, nincs lemaradás •sem. — Nem! Eresszenek! — Besaélj! — Könyörgök. s. — Soha! Lakolnod keß. Nem bízunk benned. . . Még ezen az éjszakáin, talán éppen abban a pillanatban, amikor Horváth a pénz- köteget zsebre gyűrte, és az ablak mögül a neomreklámoktól vilüódzó városra nézett, távol, ahol sötétbe veszett a szemhatár, morfiuminjekcióval kábított nőt helyeztek a vasúti sínekre.. A banditák nesztelenül dolgoztak. Az egyik a karórája világító számlapjára nézett. : Nagyobb gondot a javításokra ♦ | Az üzletek zsúfolva vannak J konfekcióval, telve a nagyke- íreskedelmi vállalatok raktárai I is. Ezt látva a ktsz vezetősége, új utakat, illetve új munkát keres. Első intézkedésük: kiterjesztik a szolgáltatást. A tavalyi egy-két százalékkal szemben az idén 10 százalék ♦fölé akarják emelni a szolgálata tásból eredő bevételt. Ernyő- l javító, műstoppoló, szemfelsze- ídő, felsőruha javító és vasaló- I részleget állítanak munkába, {illetve a meglevőket fejlesztik. ^Vállalják méretre készülő in- |gek varrását is. 1 A ktsz konfekciójának mi— Tíz percünk van — suttogta. — Siessünk! — unszolta a másik izgatottan, és a sötétben várakozó gépkocsihoz futott. A reflektort csak akkor gyújtották fél, amikor a hamburgi gyors csattogva elrobogott mellettük. — S Rose? Roseval mi történik? — kérdezte Körner. Mr Rogger elgondolkodott. — Folytatjuk. — ♦nőségéről a kereskedelmi vái♦ lalatok. méretes szabóságukénak, hímzőrészlegüknek a {munkájáról a megrendelők ei♦ ismeréssel nyilatkoznak. A ja- | vitással foglalkozóknak azon- |ban nagyobb gondot kell for- {dítaniuk munkájukra. Eiőíor- •dult, hogy inget rongyosan | adtak vissza, mert a megren- {delő csak a nyak-, illetve a I kézelő kicserélését kérte. ♦ A ktsz fölöttes szerve — fi- ígyelembe véve a kereskedésiemnek konfekcióval való zsú- ♦íoltsá£á4 a* anyaghiányt — mérsékelte az idei tervet. Az első negyedévben 1,4 millió forintos tervet kell teljesíteniük. Ez reális — mondják a ktsz vezetői —, de csak úgy valósítható meg, ha anyaghiány, rendszertelen szállítás nem gátolja a tervszerű r. .'T>- kát. Teriszerübb anyagellátást Az anyagot a Ruházati Exportcikk és Textilértékesítö Vállalattól kapják. Azonban, onnan csak január 11-én autók fel az első negyedévre szükséges anyagok szállításáról s toló szerződést. Mikor éiktzik meg az anyag? Februárban, márciusban? A rendelkezések lehetővé teszik, hogy az anyagot a negyedév végéig kötbérigény nélkül szállítsák le. Ta» valy például az utolsó negyedre szükséges anyag nagy részét december 27-én kapták meg. Emiatt csaknem 20 ezer forint késedelmi kötbért kellett fizetnie a ktsz-nek. A kereskedelemnek ugyanis joga van ilyen igényt támasztania ugyanakkor nem vettek át a ktsz-től 30 ezer forint értékű konfekcióárut a késedelmes szállítás miatt. Jogosan Kérdik tehát a ktsz vezetői: nem lehetne a szerződést az esedékes negyedév előtt két-három héttel megküldeni, s az anyagot a negyedév kezdetére leszállítani? Ez a ktsz a szövetkezetek közül az egyik legjobb, legösz- szeszokottabb törzsgárdát mondhatja magáénak. Többen, köztük Horváth Józsefné, Rostás Károlyné, Móri Lajosné 1950-től, Papp István és felesége, valamint Novak Ágostonná 1951-től dolgoznak itt. Csorba Ijászióné, Várkonyi Lászlódé, Szentes Ferencné jó munkájukkal a szövetkezet kiváló dolgozója címet nyerték el. 38-an szereztek szakmunkásbizonyítványt a ktsz-ben. A szövetkezet tagjai nemcsak szövetkezetükért fáradoznak, hanem mások gondjaiból is részt vállalnak. Patronálják a kaposvári 2. sz. bölcsődét, s pelenkaszegést, javítást végeznek nekik. A Zója Gyermekotthonnak kabátokat javítottak. Nemrégen 80 kötényt készítettek. E társadalmi munkákban a ktsz valamennyi dolgozója részt vett. Szalai Lá&zM
