Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-23 / 18. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Kedd, 1962. január 2S. kim éit mezei, es kőé AZ ÁLLAMI BUDAPEST TÁNCEQYUTTES ELSŐ KAPOSVÁRI ELŐADÁSA Forró hangulatú esten ünnepelte városunk közönsége szombaton a Budapest Tánc- együttes , bemutatkozását. Aki látta, egykönnyen nem felejti ed ezt az estét. Hazánk legváltozatosabb néprajzi területeiről kaptunk színes, szemet-lelket gyönyörködtető képet táncban, muzsikában, viseletben. A műsor összeállítását ízlés, műgond, jó arányérzék, előadását pedig a pontos, fegyelmezett és nagy művészi igénnyel együttműködő tánckar és zenekar szép összhatása jellemzi. A bemutatott táncok mindegyikét Molnár István érdemes művész, az együttes művészeti vezetője koreografálita. Molnár alkotó ihlete remek érzékkel és mély művészi igénnyel rendszerezi tökéletes egésszé a saját gyűjtésű anyagot. Nagyon vigyázva mindannak mellőzésére, ami mozdulatban és terjedelemben nem szolgálja a magyar táncfolklór művészi közlendőjét: íme, ez is, ez is a mi kifogyhatatlan kincsünk: ismerjétek, szeressétek, emberek azt, ami a mienk! S a Budapest Táncegyüttes minden számában sikerrel tolmácsolta ezt a mondanivalót Mindössze 45 tagú ez az együttes. A színpadon 12 párnál többen sohasem tartózkodtak egyszerre. Mégis ezzel a két és félórás repertoárjukkal végig lekötötték a közönség figyelmét A Budapest Táncegyüttes csatát nyert, és sok vastapsot kapott A kezdő verbunkos és csárdás után C. Kovács Margit és Janek József mély emberábrázolással mutatta be a kedves és intim hangulatú Hazatéréi fiatal párját. Játékukat a kép középső részében egy kissé elnyújtottalak éreztük szemérmesen palástolt érzéseik kifejezésének rovására. Az Öröm hangulatában való feloldódás azonban már ismét megkapóan szép volt A műsor további számai: a Pámatánc lendületes forgása, a székely Legé- nyes vetélkedése, a Pásztortánc szilaj temperamentuma viharos tetszést aratott. Kiemelkedett a lassú és gyors elemek rapszodikus váltakozására fölépített Dobozi csárdás Mányai Erzsébet és Galambos Tibor szép, kifejező szólójával. A XVIII. századi nemesi udvarházak báli hangulatát keltette a Sarkantyús tánc. Második tételének finom árnyalatai, a megkapóan szép Pámatánc csók-áhítata Surányi Gabriella, C. Kovács Margit és Janek József tolmácsolásában — sokáig emlékezetes marad. Az Ostörtánc két vir- tuskodó csikósa ámulatot keltett. Befejezésül a többszörös nemzetközi nagydíjat és VIT- díjat nyert Magyar képeskönyvet láttuk, amely hazánk két jellegzetes néprajzi területének táncstüusó* foglalja össze. Nem a kiemelés, hanem az emlékeztetés igényével említjük meg a kezdő karádi botos, rezgős és üveges táncokait, a tápéi lányok szűzies báját s legénnyel incselkedő temperamentumát. A káprázatos befejező tétel fergeteges prés tójából egy mozzanatra: a szét- bomló mezei virágcsokrot idéző pillanatnyi képre hosszú ideig emlékezni fogunk. A Jónás Mátyás vezette népű zenekar két önálló száma sikerben semmiben sem maradt alaibta a tánckar produkciójának. A Bihari emlékezetére lassú részének finom harmóniái, a közismert moll- csárdás, valamint a D-dur hangversenycsárdás hegedűtrió variációja és szólói nagy tetszésit arattak. Liszt II. magyar rapszódiájának tolmácsolása lenyűgözően szép volt. Kár, hogy Ökrös József mesteri cimbalomszólóját erősen zavarta a nyikorgó pedál. A táncszámok kíséretében is elismerés illeti a zenekar minden tagját Pászti Miklós betanításával Vavrinecz Béla színes, vórbő és kifejező muzsikájának előadásáért. A Budapest Táncegyüttes igazolta világhírnevét. Műsorukban a közönség több tematikus táncra számított ugyan, azonban — mint hallottuk — ezt a repetaárt színházi, előadásukra tervezik. A Bartók- és Kodály-mű vekre komponált táncok valami újat ígérnek, s ez elé — a szombat esti előadás élménye után — fokozott várakozással tekintünk. Wallingcr Endre Jutalomban részesültek a buzsáki ezüstlelet megtalálói Mint annak idején közöltük, a Buzsák melletti Pálkúti-dü- lőben Varga Lajos tsz-brigád- ja munka közben több mint 400 darab XVII. századbeli ezüstpénzt talált. Az értékes leletet átadták a Rippl-Rónai Múzeumnak. A múlt héten a múzeum régésze, Draveczky Balázs »Amit a régészetről mindenkinek tudnia kell« címmel előadást tartott Buzsákon. Majd átadta a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári és Múzeumi Főosztályának 1500 forintos jutalmát annak a néhány tsz-dolgozó- nak, aki az ezüstlelet feltárásában részt vett. Elindultok a tavasz also hírnökei Néhány nappal ezelőtt a marokkói Tanger fölött vagy 30 méter magasságban 200 gólya húzott észak felé. A gólyák a Gibraltári-szoros fölött elrepülve Spanyolországnak vették útjukat A madarak Marokkó déli részében teleltek, és úgy látszik, bíznak a rövid télben, mert elindultak nyári hazájuk felé. Segesdi tanulság Nemrégen Segesden jártam. Pedagógusokkal beszélgettem. Elmondták, hogy a téli szünetben irodalmi színpadi előadást akartak rendezni: Petőfi-estct »Szabadság — szerelem« címmel. Versekkel, a költő megzenésített dalaival s részletekkel a János vitézből. December eleje óta készültek erre, az utolsó héten naponta próbáltak. Fáradozásukat mégsem koronázta siker. A vasárnap estére tervezett előadás érdektelenségbe fulladt. Pedig hirdették is vagy négy-öt rajzlapon, dobolták is... Vajon nem érdekli az embereket Petőfi költészete? Aligha. Másutt »szorít a cipő«. Segesden, ebben a több mint négyezer lakosú községben csupán 10—12 ember — a szereplőgárda — fáradozott azon, hogy legyen irodalmi est. Sok mindéről, még a terem bef ütés érői is ők gondoskodtak, s közben elmulasztották a legfontosabbat, a szervezést. Bár nem valószínű, hogy ez a néhány ember ezt is győzte volna. Ott, ahol nincs összhang a község művelődési életének vezetői s a párt-, az állami és a tömegszervezeti vezetők között, nem lehet számottevő sikereket várni. Amikor a segesdiek irodalmi estje közönség hiányában elmaradt, a fiatalság színe-java a tanács engedélyezte koszorúcskán ropta a táncot. Akik elolvasták a plakátot, azoknak — látva, hogy nem színdarab — lelohadt az érdeklődésük. Írásos meghívót nem küldtek ki, a pedagógusok nem látogatták a tanácsokat, hogy meghívják a szülőket az előadásra. Senki sem akadt, aki kézbe vette volna a szervezést megértetve az emberekkel, hogy itt valami újról van szó, amit támogatni érdemes. Az emberek nem is tudták, miről van szó. Ahhoz, hogy megszeressék az irodalmi színpad előadásait, először meg kell ismerkedniük ezzel az újfajta műsoros esttel. Ezt pedig a színvonalas műsoron kívül csak megfelelő szervezéssel lehet elérni. , Meg tudja-e oldani mindezt néhány pedagógus? Nyilván nem, és nem is ez a cél. Arra van szükség, hogy a falu vezetői né csak hivatali *köte!ességüknek tekintsék egy-egy kulturális rendezvény, ismeretterjesztő előadás erkölcsi támogatását, hanem saját szívügyüknek. W. E. J TÁBIK A „Népi" süldő Az utóbbi időben a hivata- fejezés azokra a szegény los nyelvben egy új kdfeje- süldőkre, irielyeket az Álzés kezd elterjedni, a »népi latforgalmi Vállalat megvá- süldö!« Fogom az Értelmem sóról, és hizlalásra tóvább- Szétárt — mert bocsánat ad más nagyüzemnek. A vétkemre, bizony elcsodál- »népi« sző a néphez tartozó, koztam ennek hallatáin — a népet megillető, őt jellem» és böngészni kezdem. A né- zó dolgokat fejez ki — tépi címszó alatt sok mindent hát mindenhogyan embet- találtam: népi költő, népi rekre vonatkozik. Akkor ülnök, népi dallam, népi fa- még — minden bizonnyal ragás, népi tánc stb... De a nem sértjük meg őket — népi süldőt nem leltem fosszuk meg a süldőket etAikárhogy töröm a fejem, tői a jelzőtől! Mondjuk ta- képtelen vagyok kitalálni, lén inkább egyszerűen, köz- hogy miért ragadt ez a ki- érthetően azt, hogy árusüldő! „Ilyesmit nem tartunk“ Kérem, mi üyet nem tar. tunk!... Elszégyelltfm magam. Ilát hogy is gondolhattam olyan ostobaságot, hogy toalett- cikkeket árusító boltban toalettpapírt kérjek?... A papírbolt, a háztartási bolt már zárva ilyenkor. Egészségügyi papirnak. is hívják, nézzük akkor a gyógyszertárban. Bátortalan érdéklődésepvre a meleg barna női szemek csodálko- ■ zással és egy kis szemrehányással tekintettek rám. — No de kérem... mi ilyés- mit nem tartunk!... Mindegy. Nincs, hát ninps. Bevásárolok itt szemben az élelmiszeráruházban, és megyek haza. Vaj, kenyér, zsemle, mi is kellene még? —... Tetszik parancsolni még valamit? — Egy tanácsot kérnék. Toalettpapírt hol lehet kapni? — Van itt kérem. Hány csomaggal adhatok? Az ember szükségleteit bizonyos tényezők határozzák -meg. Ezek kielégítésének forrásait pedig *cülönböző -szer és -cikk kiskereskedelmi vállalatok állapitják meg. Így alakul ki az üzletek profilja. Van azonban egy papíripari termékünk — amelyet Badouin belga király is csak bizonyos gyaloglás után iktast be szükségletei közé —, ez, úgy látszik, semmiféle profilba nem sorolható. S emiatt csak nagy ritkán kap. ható. Tulajdonképpen mi is ez? Háztartási cikk? Nézzük meg a háztartási boltban. Néhány hete jártam ott, nem kaptam. Elfogyott... A napokban másutt próbálkoztam. Az Opera Illat- szerbottban úgy nézett rám \ az elárusító kislány, mintha | legalábbis kaszinótojást kér. ", tem volna tartármártással. — Vécépapírt? Itt???... 0,50 forint tartozás A barcsi Vörös Csillag — kérdezte tegnap telefonon Tsz nemrégiben kapott egy Feigl Ferenc, a Vörös Csücsök két az SZTK megyei al- lag mezőgazdásza az SZTK központjától, hogy azop — illetékesétől, idézzük — »A baleseti díj — Szíveskedjenek 50 fillér kerekítéséből adódó 0,50 fo- értékű bélyeget küldeni, rintot szíveskedjék befizet- Vagy valaki személyesen ni.« Megpróbálták rendezni hozza be a pénzt. Adunk ró- a barcsiak ezt a tartozást, de la hivatalos nyugtát. nem sikerült: a helyi posta csak egy forintnál nagyobb összeget fogadott volna eL — Most mát csináljunk? Még az a jó, hogy Feigl elvtárs tegnap éppen Kaposvárom járt! Ráki nem mondta, hogy fázik, mégis elmegyek az elnökhöz. Tegnap még csak kicsit köhögött az asszony, de szólni nem szólt egyet sem- Picinyke, hegyes hasán összébb fogta a kendőt, úgy járkált délig, azután lefeküdt. Ott már nem is gondolt a hidegségről semmit. Aki hosszú szempillájú, fekete szemű gyereket akar szülni, annak egyéb gondolata összemegy, mint az éhes gyomor. Jó asszony a Réki. Nem panaszkodik, hogy fázik, csak a szeme kérdi főzés idején a tüzet. Fa kellene. Ezt mondják Réki szeméből a nézések, s nem volnék becsületes ember, ha nem venném észre. Elmegyek hát az elnökhöz, fát kérek tőle kivágásra. Elmegyek hozzá, s megmondom neki a tényállást, adjon egy fát kivágásra. Látom már napok óta, hogy egymás után döntögetik ki a fákat a főutcán. Piacteret csináltat a község, tél múltával járdát öntenek betonból, kell a hely. A régi, nagy korhadt fákat kivágják, s helyükbe hars kerül. Elmegyek hát az elnökhöz, kérek tőle fát kivágásra. Nem én lennék az első, akivel egyezséget kötne. Hát azoknak, akik most vágják a törzseket, azoknak nincs engedélyük? Van, bizonyosan van! Egy fáról nekem is adhat írást, bírom én a munkát, világéletemben dolgos ember voltam. Nem vagyok én telhetetlen, ad az elnök két fát, viszem haza, amit részelek belőle, bekiáltok a házba: — Réki, itt a tüzelői Három fáról I számíthatok tiz-tizenkét kéve rozsét meg a tuskókat. — Nesze, asszony, gyújtsál be, csinálj meleget! — Mert másra mire kellene a fa. Az a dolga, hogy elégjen. Az ember meg azért van, hogy kivágja a fát. Ezt teszik a nemcigányok is. Ha nekik lehet, lehet nekem is. Nem lopom tőlük, megdolgozok érte. Amit én vágok ki, •x az enyém. Váltamra dobom F A D Ö N T É S a szerszámokat, s fölballagok a főutcára- Kerekes Miskáék meglátnak. Kezükben megáll a fejsze. Néznek. Ha nem szólnak, én se szólok semmit. Becsületes dologban járok, tudja az elnök is. De azért lehet, hogy megkérdezik: — Hova, hova, Dazu? — Fát kivágni megyek, fát kivágni — mondom. Erősen rájuk nézve mondom, nem halkan, nehogy azt higgyék, Dáza helytelen dolgot akar művelni. Talán meg is állhatnék egy kicsi időre, s kérdezném barátságosan az illendőség kedvéért. — Néhéz-e? Nem is igen érnek rá a beszédre, szótlanul néznek felém, mire én megbököm a sapkámat, s tovább megyek. Megegyeztem az elnökkel, adott papírt is, a zsebemben lesz a papír, Dáza kivehet három fát. Vagy négyet. Inkább négyet. Ez lesz a papíron, ezt írják rá a tanácsnál. Azért a köszönésemet fogadhatták volna Kerekesék. Ha annyi fám lenne, mint nekik, én fogadnám az övékét. Nem éhezek én rá a fájukra, nekem nem kell mind, csak négy darab akác. Négy. esetleg öt a hatvan-hetven fa közül. . Jó messzire tőlük kiválasztok majd egy kedvemre valót, s melléje teszem a szerszámokat. Ügy csinálom, hogy mindenki lássa, nem altárhova megyek, hanem ide jöttem. Nekem ezzel a fával dolgom van. Körbejárom, topogok egy keveset, szemügyre veszem, s akinek szeme van, ebből megtudhatja, Dáza akar valamit az akáccal. Azok is, kiket az előbb elhagytam. Kerekes Miskáék is láthatják, nem lopni akarok. Dáza nem lop. Becsületes munkával szedi a fát. Aki legalább annyira ismerőse a faszedésnek, mint én, az tudja, kidöntés előtt a koronát le kell takarítani. Mire az egyik fát lent körbecsáká- nyozzák, addigra Butás fent is elvégzi a dolgát egy másik fán. Dönthetik is ki. Így ügyeskednek egymás keze alá, ösz- szedolgoznak, s ezért érnek rá arra is, hogy odajöjjenek hozzám. Álldogálnak körülöttem, mondanak ezt-azt, hogy nem szokta a cigány a szántást, meg más efféléket. De csak azért jár a szájuk, mert nem tudják a bajom. Nem tudják a kis Dázát, s nem a köhögést sem Réki torkából. Ha Kerekes Miskáék tudnák ezt, lehet, nem úgy kérdeznék, amit kérdeznek: — Hát aztán, hogy gondolod a fakivételt? — így jönnek nekem. ■— Mi vállaltuk el az egészet! — szólnak mérgesen rám. Akadhat köztük hörcsögtermészetű, kinek zokon esik a ténykedésem. Kerekes Miska nem olyan, talán Butás sem, de a többiek? Nem tudhatom előre. — Emberek! — mondom nekik, s veszem elő az írást — engedélyem vau, az elnök írta. Lesz rajta pecsét is, mert pecsét nélkül nem hivatalos az egyezmény. S ha nagyon kell, még azt is mondom neki, a leghangosabb felé fordulva, mondom, hogy fázunk. — Ember, hideg van otthon. Réki is fázik, nem mondta, de fázik, a kis Dáza is fázik, ha megszüli az anyja. Volt nekem tüzelőm, de nem számoltam ekkora hideggel. S így mondom tovább a tiszta igazságot — Azért a gyönge, vacak ágért. . korhadt gyökerekért, nézzék meg, mennyit csáká- nyoltam, s egyedül. Maguk hozzá se nyúltak volna az ilyen fához. Ezt mondhatom csak, mert látom szemükben az irigységet, s Dávidéban az erőszakot is. Pedig van tüzelőjük. Amit ezután szednek ki, eladják, hatvan-hetven forintért mázsáját. — A fa dereka a tanácsé, a többi azé, aki kidönti. így szól az egyezség. Mit akarsz, te Dávid, tőlem? Hagyjál békességben. A tisztességet én is tudom. — Ha erőt vesz Dávidon a természet, nem lehet vele bírni. Beszélek vele józanul, ö meg csak egyre jön nekem: — Eredj haza, Dáza, hagyjad a fát. Mink szedjük ki az egészet, és kész. Eredj haza! Hiába csitítják a többiek, nem érti az okos szót. Az anyámat is szidja csúnya szóval, de ezt már nem hagyom, ha szidja: — Tudod, tudod, mit mondott az anyám, mielőtt elvitte a betegség? Azt mondta, halljátok csak, ültessetek az utcákra hársfát. A virágja finom orvosság, elűzi a halál kutyáját, ha ugat a torkokban. Ha nem mondta volna, ugyan ki szedné most ezeket a fákat? Senki. Maguk se, én se. Hagyjanak hát békével; s te is, Dávid. Állok majd a nagy csomó ember közepén, s azok bólintanak, talán mondják is: — Igaza van Dázának, mondta az anyja, hagyjátok hát élni ezt az embert. Így mondják majd, s nem engednek elűzetni a fáktól, nem hagynak magamra. Ma már nem olyan világ van, hogy el lehessen űzni a cigányt a munkáról. De ezt Dávid nem tudja. Ott hadonászik az orrom előtt, s a többiek is mind mondanak valamit, de nem lehet hallani, akkora a kiabálás. És csak nézem a hörcsög- természetű szemét, s nem veszem észre, s Dávid se veszi észre, mikor nyílik szét a kör. — Na, mi van itt, emberek? Kit ütött agyon a fa? — kérdezi egy rendőr, de már ott lesz az elnök is. Senki sem fekszik a földön, és sokat nem is kell beszélni. Akinek alig van köze a dologhoz, eloldalog. Egyre kevesebben leszünk, csak jmran maradnak ott a faszedőkön kívül, s kiderül a hangoskodás oka is. — Ez törvényszegés — mondja a réndőr —, nem engedni valakit dolgozni, ez törvényszegés. Törvénytelen. — Törvénybe ütköző cselekedet az, amit Dáza csinál! Hogy jön a mi fánkhoz? — kiabál a hörcsögtermészetű. — Elvállaltuk az egészet, lei is szednénk, ő meg ideállít fát dönteni. Ez a jogtalan, nem amit mink csinálunk talán. — Körbenéz, de hiába keresne biztatást, nem lesz, aki pártját fogja. Még a társai, Kerekes és az ágfűrészelő Butás sem mondja, bizony igaza van Dávidnak. Csak az elnök szól. — Gyereket vár a felesége, s kell neki a fa. Tán csak belátod, s nem állsz ellenére, Dávid? — Nem-e? Hát ha saját apám jönne elvenni, amire én megegyeztem veled, elnök elvtárs, hagynám-e? Nem én! Keressen mindenki magának fát, ahol akdr, de nem ott, ahol a munkát én vállaltam! — üti feljebb a fejét a hörcsögtermészetű. — Nono, úgy tudom, Kerekes a bandagazda. Ami a másik dolgot illeti, nemcsak te szedhetsz fát, Dávid, s rongy ember az, aki ölre megy pár vacak fáért. Ennek az embernek az apja — mutat majd rám az elnök — meg a te apád együtt voltak a háborúban. A te apád hazajött, Dázának az apját, a Pilit meg úgy hozták, láb nélkül. Beleunt a vérbe, s kézigránáttal fizették ki. — Ezt mondja az elnök, s mindenkinek mondja, akik körülöttünk állnak. — Csak a törzse volt neki meg a két keze, s azon járt. Letette a kezét a földre, billent egyet a törzs előre, csusz- szant a megmaradt alfelén, megint előre a kéz, billenős, csusszanás. Az apád, Dávid, rendes ember volt. Csinált Pitinek két tappancsot a kézre, kibélelte, nyeregdarabból ülőkét is készített alája, hogy föl ne fázzon. Ilyen ember volt az apád. Te meg szégyelld magad! — Ennyit mond majd az elnök Dávidnak, azután elmennek. Dávid megy is, de nem a többiek. Kerekes Miska sem megy, s Butás is a kiásott gödör körül ténfereg, nézegeti majd, mennyit haladtam reggel óta. — Halljátok — mondja a társaknak —, nem csinálja rosszul ez a Dáza. Jól fog a csákánya. — Huszonöt fokot mondott a rádió, ránk jön a fagy, s nem végzünk a faszedéssel. Elkelne még egy közénk. — Ezt Butás mondja. — Szedd össze a szerszámokat, többen többre megyünk! — tesznek pontot az ajánlga- tásokra, s azután indulnak az ö helyükre. Morog, vacakol a hörcsögler- mészetű, de csak a látszat kedvéért. Messzire elhúzódik tőlünk, egyedül lát neki egy külön álló fának, de nem sokáig bírja. Visszajön közénk, s délfelé majd biztosan ö is előveszi a dohányát s megkínál: — Sodorints magadnak egy tisztességeset, Dáza! — mondja, s rágyújtunk. A kifújt füstöt alig lehet megkülönböztetni a párás lehelettől. Hiába, tél van és hideg. Réki nem mondta, hogy fázik, de látom a szemén, félti a megszülető kis Dázát. Kéne egy kis tűzrevaló. El is megyek holnap az elnökhöz, fát kérek tőle kivágásra. Somogyi Horváth László
