Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-21 / 17. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1362. január 2L Vándormadarak — Ez mégiscsak lürhstellen! Folyton arra hivatkoznak, hogy a városiakat kell előny­ben részesíteni, mégis a falu­siakkal törődnek többet. — A fiatalember, aki ezt a kijelen­tést tette, a nyomaték kedvé­ért cifirát káromkodott e kiro­hanás után. Az előadó bizo­nyára megszokta már az ilyen véleménynyilvánításit, mert kézbe vette a fiatalember iga­zolványát, & megmutatta: Ja. kab Gyula január 8-a óta la­kik Kaposváron. S egy héttel később már az asztalra vert. Hetenként kétszer: kedden és pénteken általában kétszá­zan fordulnak meg a városi tanács munkaközvetítő irodá­jában. A jelentkezők 90 szá­zaléka falusi. Ezen a napon 287 számot adott ki a portás. Nyolc óira után megkezdődött a félfogadás. A munkákeresők többsége fiatal. Martinka Mária és Napy Rózsa egyszerre lép az előadó asztala elé. Mindketten két hónapja laknak Kaposvá­ron. Martinka Mária Dalmand- ról, a dombóvári járásiból jött a városba. Hoogy miért? Gon­dolkodás nélkül rávágja: — Nem akartam a gazda­ságban dolgozni. — És itt? — A MEZÖKER-hez szer­ződtettek, de már lejárt a szerződésem. — Hol lakik? — Albérletben a Szent Ist­ván utca 24. szám alatt, 130 forintot fizetek havonta. — Mennyit keresett? — 8Ó0 forintot. — És mennyit tudott meg­takarítani? — Nagyon spóroltam, ha­zulról sok mindent kaptam, így havonta háromszáz forin­tom! megmaradt. De már ne­gyedszer vagyok itt hiába. Nagy Rózsa Somogyaszaló- ból jött. Rokonainál lakik. Ok­tóber óta járja a várost. El­menne négyórás munkára a kórházba, de van városi je­lentkező is. Vállalna 400 fo­rintos munkakört is, csak ma­radhasson. Idős ember a következő. Látszik rajta, hogy falun ette meg kenyere javát. — Most már városi vagyok. Itt vettem házat. Tessék, itt van a papír a tsz-től is meg a tanácstól is. — Jakab János mezőcskonyai parasztember 54 éves korában gondolta meg magát. Eladta a házát, nem lei­ót­0®V törődik a közösbe vitt 8 hold­jával, városi ember akar len­ni. — Nem. nem volt rossz a szövetkezetben. December vé­géig még innét is kijártam dolgozni. De most már itt ma­radok. Nem félek a munkától elvállalók bármiit. — Jelentkezett már a Latin­ka Tsz-nél? — Én? Hát mit gondolnak? — Kedves kortársaim, alább egyikünket Ív el. Én ma előre jöttem, nap költözködünk a Le' ca 10-be. Ott kantunk szobát. Olyan helyre szeret­nénk menni, ahol keresbe*-,’- Nagyon kérem, segítsenek. Papp József Csökölvből ér­kezett »dóré«. Arra a kérdés­re, hogy miért jött, ezt vála­szolja: — Itt akarom megalapozná családom jövőj'ét. — De hiszen csak egy szo­bát kap, és munkája sincs! — Majd lesz ... Kiss Margit S zen trióvá n- pusztáról jött. Négy hónapja keres munkát Kaposváron. — A textilművekbe szeret­nék menni, de most nincs föl­vétel. Takács Anna Bonnyát hagy­ta el. — Talán tíz fiatal ha van a tsz-ben, én nem akarok ott dolgozni. Kaposváron szeret­nék maradni. Pusztai József négy hónap­ja Csökölyből jött. — Biztattak, hogy már­ciusban lesz hely, várok, van kitartásaim. — Nem kaptunk Somogy- viszlóban rendes lakást, kény­telenek voltunk (!) itt a Ka­nizsai utcában házat venni. Én a tsz-ben dolgoztam, nem félek, a munkától — mondja Zadravecz Antalné, és nyújtja a papírt. — Tessék, itt van, kiengedtek a tsz-ből. És érkeznek sorba a töb­biek. A legtöbben már itt lak­nak a városban. Néhányan most jöttek, de mindenáron maradni akarnak. Ma vagy ho’nap albérletet keresnek, és mindennapos látogatók lesz­nek a vállalatoknál. Nemsoká­ra pedig majd mint lakás - iígénylőik kilincselnek a ta­nácsnál. Az elnöki irodában a pana­szosok többsége ethri-rez.kcde- si gondokról beszél. Egy bar­na hajú, kék kabátos fiatal- asszony kifakad: — Ezt nem lehet bírni, ké­rem! Hát miért nem kapok én munkát? Karádról jöttünk be, férjeim a cukorgyárban dolgo­zik. Mindössze 800 forintot ke­res. Számítsa ki: 350 az albér­let, 100 forint a tej, 100 a ci­garetta, mi marad? És Ivanics Ferencné 23 éves fiatalasszony sorolja a pana­szait, mert szentül meg van győződve igazáról. — A falu? ... — Mit csináljak ott? Ta­lán kapáljak? Guzsvinecz Tiborné novem­ber 20-a óta lakik Kaposvár on. 350 fcrinto-t fizetnek az albér­leti szobáért. Azelőtt Kapós- mérőben a férj szüleinél lak­tak. Mégis bejöttek, fölöslege­sen szedtek gondokat a nya­kukba. Hiszen Kaposmérőben is találnának munkát ma.guk- nak. Most viszont töprenge­nek, hogy mi * * * Igen, mi lesz ? Mi lesz * Guzsvinecz Tibornéhoz, és az Ivanics Ferencnéhez hasonló újdonsült »városiakkal«? És mi lesz a többi vándormadár­ral? A napokban írtunk arról, hogy Kaposváron nincs sza­bad albérleti szoba. Nem kell magyarázni, hogy miért nincs. Kaposvár lélekszárna tízezer­rel nőtt az utóbbi tíz évben. Ez alatt a tíz év alatt több mint hatezer falusi fiatal ke­rült a város üzemeibe. A töb­biekre most otthon volna szük­ség, a falvakban. A falusi fia­talok egy része mégis csak a városban tudja elképzelni a jövőjét. Nem törődnek a kö­rülményekkel, azzal sem, hogy tán nem sikerül megvalósít'?1' elképzelésüket. Akadnak szülök, akik való­sággal kényszerítik gyermekei­ket a városba. »Menj, fiam. keress magadnak könnyebb életet.« Pedig lehet, hogy ez a »könnyebb" «'et egyeseknek sokkal nehezebb. A városi tanács végrehajtó bizottsága nemrég olyan ha- 'érozatot hozott, hogy vidékit csak akkor lehet kiközvetíteni, iia az állásra nincs városi je­lentkező. Sokan azonban metA próbálják kijá’szahi a rend-le­let. Bejelentkeznek, árága al­bérletbe költöznek, közben nem gondolnak arra, mennyi csalódás tel szabad vln áztak meg, ha otthon maradnának, és falujuk szövetkezetében ke­resnék a boldogít1 ást. Németh Sáitdar Sikert az érkezőknek! Két portásváltás között a szállodában Á Kaposvárra érkező vonatok, autóbuszok, gépko­csik utasainak egy része a Leke Szállóba siet. hogy he­lyet biztosítson magának éj­szakára. Elnézem a jövevénye­ket, amint ott állnak sorban a portán. Vajon kik ők? Honnan jönnek? Olyanok biztosan nem, mint amilyenek régeb­ben fordultak meg itt, akik­ről Farkas István portás azt mondja, hogy sokat dőzsöltek, mulatoztak. Eltűnt a vendég­könyvből a földbirtokosok, nagykereskedők neve, s azoké is, akik nagy bőröndöket cipel­ve nyerészkedni jöttek a vá­rosba. Mit visz vajon most az a sótét szemüveges fiatalember a bőröndjében, aki éppen a sor végén áll? Mi van a töb­biek aktatáskájában? Miért jöttek? Tallózok a sok név között. Hirtelenében meg sem tudom számolt.!, fogy hány szakmai, vállalatot, intézményt képvi­selnek. — Fiatalember! — kiáltok a sötét szemüveges után. s a kö­vetkező másodpercekben már tudom róla, hogy a győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyártól jött ide Diesel­mozdonyt kipróbálni. — Kaposváron Diesel-moz- ”t kipróbálni? Nem ér­tem. .. — Igen. A kormány diesele- sítési programjának megfele­lően a vagongyár készített töb­bek között egy 270 lóerős, aránylag kicsi, de személy- és tehervonat vontatásra kitűnően használható Diesel-mozdonyt. Ennek prototípusát Kaposvá­ron próbáltuk ki egy éve. Az­óta a gyár kiriz.;: í! belőle még tizet. Ebből ötöt Kaposvár kapott, egyrészt, azért, _mert itt van a legtöbb kiselejtezés­re váró, elavult gőzmozdony, másrészt a terepviszonyok is alkalmasak arra, hogy az új típusú mozdonyok teljes beve­téséig még megfigyeléseket végezhessünk. - Holnap mind az. öt mozdonnyal akarok cgy-egy vövidebb utat tenni... A szálloda portája ~i hangyabolyhoz hasonlít. Most három fiatalember érkezik. Idegesnek, ziláltnak látszanak. Budapestet és Keszthelyt hív- sam meg a fizetésemet. HaQ­gattam rá. A magamét köl­tőm. .. — Az ifjúság nevelése rend­kívül fontos feladatunk — ezt mondja néhány perccel ké­sőbb az egyik vendég, Czirják István, a KISZ Központi Bi­zottságának tagja. Az Ifjúság a ' szocializmusért-mozgalom segíti ezt elő a leghatásosab­ban. Részben a mozgalom ki­bontakozását jöttem segíteni, részben pedig a nyári ifjúsági táborok előkészítését beszéljük meg. Ha érdekli, elmondom. Öt ilyen tábor lesz a megyé­ben. Kaposfőn ezer fiú dolgo­zik majd. Balatonkilitiben, Bogláron, Balatonújhelyen és Kutason is lesz ifjúsági tábor. ják. »Szitányi László operatőr, Magyar Rádió és Televízió" — olvasom egyikük személyi lapján. — A kollégának szívesen rendelkezésére állunk — fel­kiáltással egy asztalhoz ülnek velem. Elmondják, hogy föl­vételeket akarnak készíteni a halóbútorgyártó asztalosipari, valamint a bőrlabdákat előállí­tó szíjgyártó ktsz-ről és egy forgalmasabb napon a Latin- ka-ház életéről is. Voltaképpen egy téli vadászat megörökíté­séért jöttek Somogyba, de a kedvezőtlen időjárás közbe­szólt. Innen irány a Balaton: fölvételeket készítenek a jég­vágásról. — Van itt egy fiatalember a Wilhelm Pieck gyárból — mondom —, új típusú mozdo­nyokat próbál ki. — Hol? — kapják fel fejü­ket és elsietnek. Kint felbúg az autójuk. Űgv látszik, nem töltötték hiába ezt a néhány percet sem. Teli ház van j a szállodában. A vendégek kö­zött alig látok magánügyben járót. Hogy ez a húszéves fia­talember, Miholics Gyula nem szombat-vasárnapra tette láto­gatásának idejét, mint általá­ban a magánosok, ennek vala­mi komolyabb oka lehet — gondolom. — Mezőgazdasági gépszerelő vagyok, állást keresek Kapos­váron — mondjá. — Zala megyében nem ta­lált? — De igen. Csakhogy mi­előtt bevonulok katonának, egy kicsit világot akafok lát­ni. Városban akarok dolgozni, s szeretném, ha fölvennének a Kaposvári Gépállomásra. Rég­gé' jöttem. A gépállomáson még nem voltán1, mert ott ra­gadtam a vasútállomáson Képpel megrakott autó gördül a szálloda elé. Egy nyurga, lányos képű fiatalem­ber lépett ki belőle. Ügy né­zett körül, min tin uj volna itt neki minden. De amikor a hallban megkérdeztem jövete­lének céljáról, kiderült, hogy nem is olyan ismeretlen szá­mára ez a hely. — Kérem — mondja —. én, mint a Képzőművészeti Alap országos propagandistája mondhatom, hogy a kaposvá­riak művészi kép iránti igé­nye meglepett. Egyetlen vá­rosban se tapasztaltam, hogy ennyire érdeklődnének a he­lyi festők művei iránt. Saj­nos, ezt az igényt nem tudjuk teljesen kielégíteni. Ügyesek a város festőművészei, de még több jó képet kellene készíte­niük ahhoz, hogy a zsűri töb­bet fogadhasson el. Mert jó képekkel akarjuk alakítani a közönség ízlését. Falun még kisebb az érdeklődés. Helyes, hogy kiűzzük a giccseket. de nem tudom, ió-e, hogy helvük- re mindjárt modem folt!.epe­ket kínálunk. Somogybán is egyre inkább meggyőződöm a I arról, hogy falun a képek kí- ! nálatában még nem ugorha­endéglőben. Ügy látom, az álmodozó te- I tűnje tyl nagyot, kintetű gyerekemfcert nem na- j Ide érkezett a Tudományos gyón izgatja az állás. Vett egy sereg újságot, azokat, előbb el akarja olvasni. De vajon ki finanszírozza ezt a bohém csa­vargást? — Én — hangzik az öntuda­tos Válási. — Édesanyám min­Akaöémia tagja, Egyed Imre, hogy négy társával a felsőfo­kú mezőgazda-sági techniku­mok létesítésével kapcsolatban tanulmányozza a kaposvári vi­szonyokat. A TRANSZVILL négy osztályvezetője azért jött. A kisiparosok nyugdíj járulékáról és betegbiztosításáról A múlt év végén közzétett, a kisiparosok nyugdíjbiztosítá­sáról szóló rendeletet több kisiparos helytelenül értelme­zi. Nem látják viítógósao, hegy a nyu gdi j járu lékot az SZTK alközpontnak, vagy pedig a KSZKBI-nek kell-e fizetniük. Hujber Fe-rencnét, a kapos­vári SZTK-alközpont ügyveze­tő-helyettest arra kértük, hogy ismertesse a rendelet végrehajtásával kapcsolatos tudnivalókat. —r A zavart az okozta, hogy december 31-ig a kisiparosok önkéntes betegbiztosítási járu­lékát a KSZKBI-nek kellett befizetni1, ám most, mivel a ja­nuár 1-én életbe lépe't köte­lező nyugdíjbiztosítást az SZTK kapta, hozzánk csa­tolták a kisiparosok betegbiz­tosítását. ÉPÍTŐKÖVET, KAVICSOT már most rendeljen sajfit érd kében a TŰZ ÉP Válialat legközelebbi telepén! 1 né kavic« 18,22 Ft, 1 tonna >örös építőkő 42,18 Ft feladó állomáson vagonba rakva. (507) A kiskereskedők, a zenészek és a támepedagógusok tovább­ra is a KSZKBI-nek fizetik a biztosítási díjat. A nyugdíjjárulékot minden pariigazolvánnyal rendelkező kisiparosnak kötelező fizetnie. Havi összege 80 forint, azonban az ötven éven aluli férfiak és a 45 évén aluli nők 150 vagy 200 forint biztosítási dijat is fizethetnek. A 10 éves biztosí­tási idő lejártával a nyugdíjra jogosult iparos 80 forint után 400, 150 forint után 600, 200 forint után 800 forint havi nyugdíjat élvez. Azok a kisiparosok, akik- valami folytán (betegség, öreg­ség stb.) nem tudják tíz évig fizetni a nyugdíjjárulékot, ko­rábban is kérhetik a nyugdíj folyósítását a KIOSZ tie 1 ga révén a munkaügyi mi­nisztertől. Az így kapott nyug­díj azonban nem örökölhető. A kisiparosok nyugdíjbizto­sításába beleszámít az ipari biztosításban eltöltött idő ak­kor, ha az ipari biztosítás vé­ge és a kisiparos nyugdíjbizto­sítás kezdete között nem telt el öt évnél hosszabb idő. A nyugdíj járulék összegét a tárgyhónapot követő hónap 15-ig kell befizetni. — Mikor kérhet fölmentést a járr'ék fizetése alól a kis- :páros? — Ha 30 nannál hossz-1 bb nai szolgálat miatt szünetelte­ti iparát. Ezenkívül, ha a kisiparos termelőszövetkezetbe lép, esetleg ktsz-ben alkalmaz­zák próbaidőre. Ha ez idő alatt az ipart nem szünetelte­ti, nyolc napon belül jelente­nie kell ^központúinknál — csatolva a tsz vagy a ktsz iga­zolását —, hogy ott. fizetik a törvényes nyugdíjjárulékot. — Az önkéntes betegbiztosí­tás továbbra is fennállté, tel­jesen íüegetlen-e a kötelező nyugdíj járuléktól ? — Igen. Az a kisiparos, aki betegség esetére biztosítani akarja magát, annak a nyug- dijjáruléktód függetlenül vá­rosban havi 80 forintot, vidé­ken pedig 70 forintot kell fi­zetnie. Ezzel orvosi kezelést, ha kell, kórházi ápolást, úti­költséget, gyógyszerellátást stb. biztosít magának. Gyakori eset, hogy akiknek kórházi ápolásra van szükségük, sürgősen biztosítják magukat A rendelkezések azonban ki­mondják, hogy aki az ipar jo­gosítványának megszerzésétől számított hat hónapom belül nem biztosítja magát, az a ké­sőbbi biztosítás )psetén nz első három hónapban csak korláto­zott mértékű el'át ást kap (or vosi kezelést és gyógyszert): kórházi ápolásra pedig csak három hónap biztosítási idő után jogosult — fejezte be a betegség vagy tényleges kato- tájékoztatást títtiber Ferencné. Sok a pénzünk? Ügy látszik, igen. Ahi itant hiszi, fáradjon el a MÉH Achim András utcai telepére. Ékesszóló — egyúttal szomo­rú — példáját láthatja ott annak, hogy néhány i-iiiss r vezetö hogyn kezeit a gond.ia.ira bízott népvagyont. /I napokban a Kaposvári Állami Gazdagságtól szállítot­tak oda egy rakomány -használhatatlan-, a gazda-;i iirn fö­löslegessé vált »ócskavasat«. Egyebek között 87 db vado­natúj kaszát (á 52, összesen 4554 forint), 270 db vadonatúj kultúrkápát (á Z4,50, összesen 5515 forint), 158 db új kézi kapát (3178 forint). Kaszaüllőből 80, kaszakalapácsból 60, répafejelő késből 200, répaegyélő kapából 260, répa ásó-villá­ból 566, sarlóból 83, kasza tokmánybái 177 darabot adtak át. Az utóbbiak is újak, illetve a'igr használtak. — A jövőben mindent géppel végzünk a gazdaságban, nincs ezekre szükségünk — mondotta az eladással megbí­zott szalcember. Lehet, hogy a gazdaságnak nem lesz rá szüksége. De azt nem hisszük el, hogy egyik-másik, fiatal termelösizövet- kezetünk, amely még nem dicsekedhet teljes gépesítéssel, ne vette volna át szívesen éteket a munkaeszközöket. Ez azonban egy kis utánjárásba, munkába került vol­na. A MÉH-nek átadni kényelmesebben és gyorsabban ment. S kripták is a csaknem 30 ezer forint értékű »ócskavasért« 2000 forintot. Az ügyet most már nyugodtan le is zárhat­ják — gondolják. Leírják a veszteséget, s jelentik maid fö- lötteseíkhek, hogy a »hulládé kvason« sikerült túladniuk. Szerintünk ez nem valami sikeres üzlet volt. Mi imJ'ább a népvagyon könnyelmű fecsérlésének neveznénk ezt. Ilyet csak azok tesznek, akik nem gondolnak arra, hogy ami ná­luk már szükségtelen, azt esetleg másutt szívesen fogadnák, és eredményesen használnáki S vajon mi vezette az AGROKER-t, hogy ő is a MÉH ügyfeleinek sorába lépten? 165 mázsa, 550 pár vadonatúj szekértengelyt adtak el ugyancsak »ócskavasként«. 26 ezer forintot kaptak érte, jóllehet 300 ezer forintot ért. Ezekre már nem volt szükség Somogybán — mondák. No és, ha így van is? Nem lehetett volna esetleg más megyében ér­tékesíteni? S mi indította az állami gazdaságokat arra, hogy a MÉH-nek szánt és nemrégen már átadott négyvagonnyi kise­lejtezett motort, szivattyút stb. összetörjék? Talán attól fél­tek, hogy a náluk kiselejtezett munkaeszközöket, gépeket esetleg még meg lehetne javítani, s valamelyik tsz öröm­mel megvenné a MÉH-től? Ügy látszik, sok a pénzünk. Máskülönben miért is szór­nák egyesek ilyen könnyen? Vagy csupán azért könnyel műsködnek néhányan, mert nem a magukét, hanem az ál­lamét, valamennyiünk pénzét pazarolják?! Ss. L. dig azt mondta, hogy takarít-; hogy megvizsgálják: hogyan lehetne termelékenyebben dol­gozni kaposvári gyárukban. Itt van a Könyűjperj iv-vező Intézet két mérnöke, Dohai r? + H.»7,n Ac rPOT<'SnÍ (> r 1 § örömmel nyugtázzák, hogy si­került jól befejezni a fonoda bővítését, s most, a műszaki átadásra iöt+ev n1 beruházás nélkül ötven száza­lékkal növelni tudták a kapa­citást. Itt van már majd mindenki, csak Szabó István egyetemi adjunktus hiányzik, pedig már fél tizenegy felé jár az idő. Végül beballag. Fáradtnak lát­szik. De felüdül, amikor elő­húzza a Kaposvári Járási Párt- bizottság levelét, amelyben a párttitkár azt kéri, hogy tart­son előadást az intenzív búza­fajták termelésé1',el kapcsola­tos problémákról. Aztán elin­dul a lépcsőn. | Csöng a telefon, j A portás fölveszi, s mint reg* gél Breznltsz Béla tette, ud­variasan bejegyzi a kérést. Holnap ismét mások jönnek. Hogy miért? Nem dorbézolni és nem becsapni bennünket. Hogy itt jártak, annak nem­csak a vendégkönyvben, ha­nem az üzemekben, intézmé­nyeknél, iskoláknál is meg­látszik majd a nyoma. Az ilyen vendégeknek portásaink szívesen szorítanak helyet. Valahol becsukódott egy aj­tó. Talán Szabó István tért nyugovóra, vagy valamelyik szobában még egyszer megbe­szélték a holnapi tervet. A többség alszik. Jó éjszakát és sikeres munkát ez érkezőknek! Szegedi Náffldo*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents