Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-17 / 297. szám

Vasárnap, 1961. december 17. 5 SOMOGYI NÉPLAP László Ibolya: DCít plro j alma — Elég, a szűzmáriátokat! Elég! A három fehémép riadtan bújt összébb. András jó em­H etek óta ez ment a kórusra. Persze akármilyen már, amikor maguk- szépen zeng is a harmonium, ra maradtak. Alig kérdezget fel a kórusra latinul tette be maga mö- a plébános úr, s 'ölelget rá a gött az ajtót a nappal ha- kántor; akármilyen szép elfog- bér, de ki tudja, mi nem telik zaszólítva az idetévedt rokont, laltság is kórusban zengedezni, ki tőle. Valami retteneteset vendéget, szomszédokat — fii- az egér nyugtalanította a gye- vártak, és jól látta ezt a férfi léhez hajolt hol áz egyik, hol rekeket. Addig biztattak, míg jg^ mert elhúzódott a szája a másik asszonj'. Tudta mar félrehúzta a doboz fedelet, egyik oldalon, inajdnem a rósz— a sorrendet. Előbb az anyós Ott kuporgott a kincs. Az- szül összeforrt füléig szaladt, kezd példalozgatm onnan a tán hogy, hogy nem, egyszer tűzhely mellől, aztán a felesé- csak sutty, kisurrant az egér- ge. Később a kislány is, 'Teri- ke a dobozból. Nem szükséges ke, hogy így meg úgy, csak tán ecsetelni, miféle ribillió — Majd függ... Később aztán — meglátom. Attól látva a nem teheti meg, hóid' nem támadt erre a kóruson, ahol megkönnyebbülést_ - hozzá­tette: — És gyónni meg áldoz­ni is kell? — Hát persze! Kinek ártasz vele! Csak annak a fekete lel­megy el a templomba, amikor kivált a jobb oldalon álló lá- a lánya bérmálkozik. Mit szól nyok feledkeztek meg arról, majd a falu, a rokonság; hogy most kell legszebben ilyenkor régen ott volt, az énekelni, mivel közeleg azúr­egész család a templomban, felmutatás... kednek használsz — így az hogy bűnt! Olyan tiszta most nem úgy mint most. Megjelent aztán Koitai tisz- aki leghamarabb elfe- a te telked mint a habfalat! Si£öc András csak hallgQ- . , , lejtette, hng> az imént nieb — Gondol ja, nvamyám? — tott,, csak hallgatott. telendő ur, hogy rendet csinál- rnákszemnyivé zsugorodott sokatmondóim hunyorgatofct Még a puhítás kezdetén j«V ki tudja, miért támadt volna ijedtében. _ Hát ami azt illeti, igaz az asztalra vert; és elkiabálta, ez a szentségtörő galiba. Már András várt. Aztán amikor könnyű az én lelkem, ne­hogy ő ugyan nem! Be nem ott a kóruson fültövön terem- látta, hogy az asszony ezúttal ezt nem értik maguk. Pedig teszi a lábát a templomba. Az- tette SipŐc Andrist, s verte nem ágyaz külön, a kislány nem megyek templomba se tán mindjobban rádöbbent, végig a csigalépcsőn, még a pedig egyre körülötte forgoló- holnap, se azután, se pedig milyen igaz az a mondás, hogy templom előtt is, ahol teli tó- dik, mint valami hízelgő kis- semmikor. Értették? Mert ha sok lúd disznót győz. Már rokból ordított a gyerek, mert macska, belement a dologba, nem értették, akkor..: getett a pincekulcs felé, míg- OOOOCOOOOOOCOCXDOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOO nem megértették, hogy azT ebédre mar most csak egy kisO JOBBÁGY KÁROLY: bor kellene, mert még azt hi­szi a csibe, hogy kutya eíto< meg. — Nem ittál te, András? —( kérdezett rá a felesége, míg az£ anyós odajárt a pincében. — Egy fröccsöt Nagy Jóská-J val. — Több volt az, te! — Annyit számoltam — ve- < tette oda félvállról. S magaC elé helyezte a korsót, mikor [ az az '"■ztalra koppant. ó ideje üldögéltek 5 már csöndesen, ami-C kor az anyós meg- £ jegyezte: — Akkori hát holnap együtt megyünk. — Nem hinném! — Hogyhogy? — Mert nem veszek bűnt a[ lelkemre. Száraz nevetéssel veregette £ hátba az öregasszony: — Még ( £ • '•í J (A kaposváriaknak) Egy hete, hogy mint villámtól csapott kőolajforrást vagy lángoszlopot álltatok körül és hallgattatok. Ti súgtátok a szót, mit mondhatok: .»Kimondani minden kimondhatott« hogy az igazság szép, hogy nincs titok, rejtett hazugság, mímelt rigmusok.... * * * De rég volt! Mennyi szürke perc, de sok gond, düh tepert le. Már parázs vagyok, s a »költészet« oly távolban ragyog, akár a Hold avagy a csillagok. Előttem kedves ajándékotok; két piros alma. Mint a tűz, lobog, mint két kicsinyke, zsebembe dugott bomba, mely egyszer még robbani fog; a nyári nap belőlük rám zuhog, s én fényben fürdőm, kurjantok nagyot: ... Jó élni, írni ... Csak biztassatok! Budapest, 1961. december 8. igen-igen unta, hogy mást sem hall, csak a falut, a rokonokat, hogy ez a szokás meg az a szo­kás. Kiabálni' sem kiabált már, amit mondott, csöndesen mondta. Ezenkívül megpróbált nem oda figyelni, valahány­szor megindult a támadás el­lene. De hasztalan folyamo­dott az újságolvasáshoz, hiába mutatta, hogy nincs figyelme másra, csak arra, amit a rádió mond. Nem szűnt a ptrézsmitá- lás. Ebadtái mór még szüp- pögnek is. hogy kisül a sze­mük, elibújdosnak és így to­vább. .. M ikor is volt az, hogy utoljára járt temp­lomban? Hát az ugyancsak régen! Tu­lajdonképpen már húsz évvel azelőtt is csak azért hajlott a templomi esküvőre, mert más­ként nem adták volna Terusí, a feleségét. Hogy miért nem volt a templomosok között so­ha? Keze önkéntelenül tévedt a bal fülére. Bizony. Ma is itt hordja az emléket, amit hitok­tatójától, Kalocsai káplán úr­tól kapott. Van annak már jó- néhány. évtizede, még iskolás volt, amikor a kórusról lepo­fozta a tisztelendő úr egy semmiség miatt. Valami nagy ünnep vottit, és mint mindig, most is az iskolások énekeltek fönn koszorúként körülfogva a bairmóniumot. ö vajmi kevés- beleVérzett a füle a csavarga­bői tudta, hogy ez a nap más. tásba. ennyi kell ahhoz, hogy mint a többi. Legföljebb ab- — Meg.ne lássalak a temp- gass-m a falu. ból, hogy az anyja a kevesebb lomban, te sátánfaj zat! — eggel aztan az foltú nadrágot vetette föl vele üvöltötte Koitai tisztelendő úr mellé készített un- dúlt. Döngve csapódott be mö­A dikció végére odacifrázó- dott a káromkodás, ami azzal fejeződött be, hogy jártássá csak száját a faliu, a sok fari­zeusa, képmutatója, ö ebbe a bandába be nem áll. A bor mindinkább megoldotta a nyelvét, és sehogyan sem en­gedte szóhoz jutni a szóhoz készülődő asszonyokat. Később aztán megbánta egy kicsit, mert amikór az anyósa mar­kába kapta a kancsót, hogy azzal nemit ja el a sok isten­telen beszédet, Terus felsikol- fott, és falfehéren ugrott oda az anyjához. — Hagyja, anyám! Maga még ölni is képes lenne a szentességéért, pedig András­nak van igaza. Boros egy ki­csit, de neki van igazsága, senkit sem lehet arra kénysze­ríteni, hogy képmutató tegyem belőle, csak azért; ’ Hogy tet­szem a falunak. — No, ugye! — simultak ki a fékevesztett méreg vonásai a férfi arcán. Az öregasszony szélütöttként hebegett, szemé­ben gyűlölet parázslóit fel. Előbb a lányát nézte, aki mind Ott egye a fene! Ha csak közelebb húzódott az urához, aztán a vejé derűs ábrázatát ágy nézte mereven és sarkon for­melle BEÜTÖK LÁSZLÓ: Spicli f ák Hársfák csillognak csupaszon, mint meztelen nők a r.apön. Az utca halszemű folyó, pupillájába bújt a szó. Csak a tükrözőn fény csobog derékig érő házs nk kezes bozótján hangtalan. Én hallom csak hogy hangja A hamvas bőrű wVrga fák megidézik a nyári bált, sugárzenére patt g> Icánkén, Afrikán aló kitárulkozás fűre ép folyóparti bűvöl?• t mikor bokrok 'és ■ "l között égő-pucérra veik" e ■ lányok nézték a r szemét, bizalmuk tükrös tetvesét. Csak a sebhelyes '"ri hold billenti színre a a t: reggelre dér lesz ...apogó padlóba bújik a folyó, s fagyon köszörült penge vág az ábrándozó part' MV vaccgásjba, mi fehér szakánként le a földig ér. TÉNAGY SÁNDOR: SzmitmeJ adásod oagjjúk habfehérre mosott inggel, ami torkaszakadtából. inkább pemdelyféle volt, mivel Nem látták többé, altkor neplőből megértetne, g^tte az ajtó, de egy hogy mára gondol­apjától örökölte el, és az any- sem látták volna, ha’ csupán iák a gyónást az asszonyok, ja csak igen keveset igazított annyi történik, hogy a fülén Mar igen oldozodott volna a «V*»- rajta. A reggeli sem volt pa- megmarad a tisztelendő úr ke- bocskor. de csak felöltözött. gyek. UU. frtí-i. l.-wiwir\ 0 , RuoiYicon T ntriak a7 a 1 gondo­latnyi idő múlva ismét ki- A ... templomba me­rádésabb: szalonna főtt krump­lival. Viszont nem kellett is­Ráérősen eredt útnak, és az Andrásból harsány nap beállított a plébániára, és S tört kL ze nyoma. De az apja meg az­•nevetés iÄÄäS’SSÄ BUS»•SSU.1» Ä JKMBE ­vehetőbben. Már indult volna b »n„ha« ember mert arra emlékezett, hogy a már biztosan sorba sem kell a templomba, amikor észre- váL^rStthTía <Stle- kis folyosón vannak á gyónta- álIni! vette, hogy. valamivel igen el ^kn T^ mond^ Tál tószékek. Kalap,évévé lépett ---------------------------------------------­m élyükén játszik a Cirmos. valakit megvertek a ^ “ mindjárt megbánta, Biztosan egeret fogott reggeli- ^nlát tLüg mert álldogált ott valami ti­re — gondolta. Igen am. csak- • ^ zenöt-húsz várakozó. Jobbára hogy az egér még nem is volt «D . csak öregasszonyok, összesúg­igazi egér, csak egérke, és igen Annyi ev után most, amikor tak a láttára. megesett rajta a szíve, amikor már megette a kenyere javát is- _ Mire várnak m Zsuzsa mcneKvesi - - --- — 8 o Q Ö 8­8 O 8 Mit adjak cserébe, hogy fölismerni hagytad a szépség mélyebb é“ ékeit, hogy magadról értem leszaggattad a felületesség karácsonyfadíszeit, hogy bátor reménnyel a világnak a szerelem immár fölmutathat ? Mit adjak érted önmagámnak, hogy fölfogni és értékelni merlek, hogy kezeid kosárkáiból a férfiöröm test-szép gyümölcsöt szüretelhet — ? - A sejtekben ez a nyüzsgő elevenség neked való. csupán csak rád vonatkozik, a halálból tértem vissza hozzád eltévedt, ferde utakon. A halálból tértem vissza hozzád, q s mindazt mi bennem lerakodott, o átadom majd' mint szemérmes adósod. g 0QQ00000000O0COCXXXXXXXXXX300O00000COCXXXXXXXX) o 8 OCő NYVESPOLC meg a legközelebb állót.' Zsuzsa néni égre függesztette a szemét, és Urbán Ernő: Árnyak és SUGARAK «**»- -«««• most ő fogta a markába. Nem kozzon a templomban. Mit telt bele sok idő, zsebében egy csináljon 6 ott? Csak azért dobozkában ott lapult a meg- menjen, hogy a falu ne vegye p­tépázott kis jószág. Kezét a szájára a családot? Hol is tart ugy sugta vissza' B nbocsa Két almnovéllát tartalmaz kincsen tartva indult öregszü- az asszonynép a rábeszélő igye- natra,- fiamr ^ a A cíir.adó elbeszélés léjével együtt a templomba, kezeiben? — Olyan kevés van belőle, fiatal bűnözőkről szól. Főhőse Ha el nem ragadja meg a a m ég most js a csúfságot hogy sorba kell állni érte? Gönczöl Imre, más néven Po­templom előtt a dicsekve= . - IX /I ecsetelik, hogy vi- Az öregasszonyok megbot- Cok, jóéi-zésű kisfiú, akit kör­za tan nem törtem« d j. I V i lággá mennek. Sipőc ránkozva méregették. nyezete már-már megront, kiköttyantóttá a fiú -• fél szemmel az anyó- — No, Zsófi nénérm, Isten amikor gyámjának sikerül in­mije vson ne . • M “ sára nézett. Az is elmenne va- hevében én maga után követ- tézetbe elhelyezni. Az ő ka­^ fí- 'már nem lehetett i°n’ va"Y csak mondja? Mert keznék, de nem érek rá itt landos viszontagságait, átala­mutat 1 isb-oi ó s ívid ha elmenne, tán még érdemes várni, átlépek addig egy ki- kulását és magára találását mert reivonun az iskoiu 5s lenne tovább tartani a nya- csit az italboltba. — Nem tö- ábrázolja az író. — A Varga­kasság frontját. De mi ez már rődött a szömyúködéssel, betű jóízű humorral tárja az megint? Bőgnek mind a hár- nagy gangosán kilépegetett a olvasó elé egy dunántúli ter­mán. s úgy hajtogatják a ma- folyosóról. melőszövetkezet életét, meg­gukét. Eh, nem lesz nekem bé- Jó bárom óra felé lökte be alakulásának viszontagságait, kességem ezektől! Elmegyek, maga előtt a kiskaput virágos gondjait és örömeit, aztán kész. Valamit csak kell jókedvvel érkezvén haza. már mondani, mert amióta ez 5000 kilométeres televíziós közvetítő vonal ' Szuvjet-Küzépázsia Zs Kazahsz­tán lakosai foghatják mold a moszkvai televízió adásait, na be­fejeződik n Szovjetunió legnagyobb televíziós közvetítő vonalának ki­építése. A több mint 5000 kilométer hosszú közvetítő vonal Moszkvát köti össze az Urállal, üzbekisztán- nak. Kirgizia val, Kazahsztánnal és Tádzsikisztánnál. Az első részleg Moszkva és Szverdlovszk között már elkészült. A terv szerint a közvetítő vonal építését 1965 vé­géig befejezik. az áldatlan rábeszélés tart, az asszony nem aluszík a szobá­ban. Ezt az elkülönülést ’s bi­zonyosan az anyós csavaros esze találta ki. No de hát majd ő rendet tesz! Olyan hirtelen­váratlan csapta le. az asztalra az újságot, ami mögött eddig Weisenborn, Guenther: KÖVEK AZ EMLÉKMŰHÖZ Míg ebédelt — egyedül,, mert nem vártak rá —. az anyós péídálózgatott: — No. látod, még a világ is más. ha az em­ber lelke könnyű. — Hiszen ha 'tudná, nya­nyám, hogy milyen könnyű! Sehogy sem bírt a jókedvé- tönnaplóját emlékeztetőül ős megbújt, s akkorát ütött okié- vei. Előbb az asszonyt forgat-, figyelmeztetőül az eljövendő vei az asztalra, hogy az meg- ta meg. aztán az anyóst. Jól nemzedékeknek Nem szokvá- reccsent beebédelt, aztán addig néze- nyos napló ez. A szerző — Fay fiatal német író — számtalan társával együtt v— Hitler börtönébe kerül. A felszabadulás után kiadja bör­.fegyházbeli szörnyű élményei­vel párhuzamosan — szabad élete színes, érdekes epizódjait villantja 'fel úgy, ahogy cellá­ja magányában, az éhezés és nyomorúság állapotában fel­ötlőitek emlékezetében. Brecht, Bertolt: A VÄGÖHTDAK SZENT JOHANNAJA A darab színhelye a chica­gói vágóhidak, szereplői pedig konzervgyárosok, kereskedők, ügynökök, munkások, munka- nélküliek, az üdvhadsereg és Johanna d’ Arc, az üdvhad­sereg katonája. Johanna a »nyers erőszak« ellen prédikál a felbőszült munkanélküliek között, és bízik a gyárosok jó­ságában. De azok gépfegyver­rel lövetnek a munkásokra. Johanna az erőszak láttán, ha későn is, fölismeri az igazsá­got, és halálra sebzetten is .hirdeti. Szilvási Lajosi EGYSZER-VOLT SZERELEM Kanada őserdeiből tér visz- saa két esztendő után Holló Péter soproni erdőmémök- hallgató. Idehaza, a soproni főiskolán új próbatétel var rá: vissza tud-e illeszkedni az életbe, képes lesz-e meglelni helyét a főiskola közösségé­ben, s visszatalál-e Kriszti­nához, életének egyszer-volt szerelméhez. Szilvási Lajos új regénye a nagy sikert aratott »Bujkál a hold« egyik fősze­replőjének sorsát szövi tovább. Karsai Elek: A BERCHTESGADENI SASEÉSZEKTÖL A BERLINI BUNKERIG A rádióban elhangzott elő­adássorozat úi fejezetekkel és új részletekkel kiegészítve könyvalakban is megjelenik. Karsai Ausztria lerohanásátói kezdve egészen Hitler halálá­ig tárja fel az imperialista világpusztítáa tényeit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents