Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-17 / 297. szám

Vasárnap, 1961. december 17. SOMOGYI NÉPtátY ERDEMES FÁRADOZNI A somogyi országgyűlésid képviselőknek megyénk társa­dalombiztosításáról tartott megbeszélésén eszembe jutot­tak a múlt rendszer képviselői. Akarva-akaratlan összehason­lítottam őket a maiakkal. Ar­ra gondoltam, hogy vajon mit tudtak mondani a múltbeli képviselők, amikor esetleg egészségügyi, társadalombizto­sítási problémákról tárgyaltak. Vajon egyáltalán érdemes volt-e napirendre tűzniük, e - kérdést? Hisz ha még akadt is köztük egy-egy lelkiismere­tesebb, az sem tehetett mást, mint megállapíthatta: pusz­tul a nép, kevés a kórház, az orvos; az emberek nagy tö­megei képtelenéit megvásárolni a gyógyszert, a, gyógyászati eszközöket. Dühöng a gümő kór. Mi' okosabbat tehette! volna, mint eredménytelenül berekeszteni az ülést. Be kel­lett látni, hogy az országból titkos csatornákon elfolyik a pénz. A képviselő úszik az ár­ral., és foglalkozása akkor őr valamit, ha nem gyakorolja. 1 Azt hiszem, ha egy> ilyen ré­gi képviselő betoppant volna erre a . tanácskozásra, ugyan­csak elcsodálkozott volna azon, hogy a mi képviselőink meg­beszélése nem külsőségektől, frázisoktól ködös szópufogta- tás, hanem munkaértekezlet. Mai utódjainak nem kell emiatt szót emelni, hogy a be­teg emberek nem részesülnek gyógykezelésben. Hogy nem tudják megvenni a gyógyszert, beszerezni a gyógyászati esz­közöket. Ehelyett azt állapít­hatják meg, hogy Somogybán 72 százalékkal', azaz 37 millió forinttal több pénzt fordítottak a dolgozók gyógykezelésérej gyógyszerellátására 1961-ben, mint 1958-ban. Hogy a megye lakosságának 97 százaléka ré­szesül társadalombiztosításban. Találóan mondta valaki, hogy el őreh alaflásun len ak, életszín­vonalunk emelkedésének egyik legszeml éltetőbb kifejezője társadalombiztosításunk. Ilyen körülmények között irigylésre méltó dolog! képvise­lőnek lenni. Más arról beszélni, hogy az emberek nem jutnak orvossághoz, mint arról, hogy Magyarországon ma olyan ol­csón kapni SZTK-alapon gyógyszert, hogy szinte min­den családban már külön kis patikát rendeztek be. Az állam az 1958. évi 12 millióval szem­ben 1961-ben 26 millió forintot fizetett ki gyógyszerre a me­gyében. A népi állam lényegé­ből fakadóan gondoskodik az emberről. Persze azért akad dolguk a ina képviselőinek is. A bizto­sítottak számának rohamos emelkedésével pl. szűknek bizo­nyulnak egészségügyi intézmé­nyeink, s bizony (a sürgős ese­teket kivéve) három-négy he­tet is kell várakozni egy-egy kórházi beutalóra. Azaz nagy a zsúfoltság. Egy olyan közpon­tosított beutalási rendszert kell tehát kialakítani, amely meggyorsítaná a beutalásolcat. Sok az üzemi baleset. Képvi­selőink nem nézhetik tétlenül, hogy az állam milliókat kény­telen áldozni az üzemi balese­tek következményeire. Elíté­lendő az a r vállalatvezető, aki — hogy ne csökkenjen prémiu- ffla — eltitkolja a baleset kö­rülményeit, s ezzel elősegíti, hogy ismét bekövetkezzék a baj. Nagyon helyes,. hogy a képviselők fölemelik szavukat az egyes felelőtlen SZTK- vagy egészségügyi dolgozók helytelen magatartása, rideg, udvariatlan bánásmódja ellen is, s hogy igyekeznek elősegí­teni az egyes ügyek elintézése, a gyógyászati eszközök célba juttatása idejének csökkenté­sét. Fáradozásuknak meglesz a gyümölcse. Az említett, többnyire a ro­hamos előrehaladásból fakadó problémáikat is előbb-utóbb megoldja népünk. Éppen ez volt a célja az említett meg­beszélésnek is. Bármily fárad­ságos is a munka, örömmel van tele. Hisz lehet-e felame- lőbb érzés egy képviselő szá­mára, mint az, hogy munkája nem vész kárba, javaslatai előtt nyitva áll a megvalósu­lás útja? Sz. N. NEMZETKÖZI SZEMLE Miit áliiisik Csősaik«* saiilsrllál ? Hallgassuk csak meg, milyen fennhéjázó hangon kér­kedik Csőmbe, a belgák katan- gai bábja: »Lumumba megbukott, és én megkaparintottam az ö mocskos bőrét, lleo és Bombo- ko foglyul ejtett engem Coquil- hatville-ben, és már-már azt hittéki hogy a markukban va­gyok, mégis felszarvaztam őket. Aztán Hammarskjöldre került a sor, akit megbüntetett az Isten csakúgy, mint vadál­lati EN SZ-katonáit, akiket az én csendőreim alaposan meg­vertek. De ez még nem min­den. Mobutu tábornok általá­nos támadást indított Katan­ga ellen, s ez két nap alatt összeomlott... Kata.ngába min­denkinek. beletörik a foga. Olyan veszedelmes átka az el­lenségeinknek, akárcsak Tut- Ank-Ammon fáraó kincsei: aki hozzányúl, az elpusztul/« Vajon miért olyan magabiz­tos a dolgában ez.a politikai kalandor? Mert jól tudja, hogy teljes mértékben élvezi a bel­gák, de a franciák és az ango­lok támogatását is. Hogy a belgák miért támo­gat.] ák, azt mindenki rögtön megérti. Katanga a világ egyik leggazdagabb földje, s a belga monopoltökések foggal és kö­A fonyódi móló és Fonyódliget között mintegy másfél kilométeres összekötő utat építenek. A mentesítő út a jövő évi idényre elkészül. römmel védelmezik hallatlanul magas profitjukat. Hogy csak egy példát említsünk: az Union Miniere-nek, a legna­gyobb katangai tőkés vállalko­zásnak a tízmillió belga fran­kos kezdő tőkéje 1906-i alapí­tása óta 1960-ig nyolcmüliard frankra emelkedett, tehát pon­tosan nyolcszázszorosára nőtt. Ez a mammutvállalkozás 1955- ben több mint kétezer európai és több mint 21 ezer kongói munkást dolgoztatott. Foglal­kozik uránium-kitermeléssel (Katangában ván a nem szo­cialista világ legnagyobb urá­nium-lelőhelye) ; rézzel (az Union Miniere 1950—1960-bon háromszázezer tonna rezet ter­melt, és ezzel harmadik hely­re került a nyugati tőkések lis­táján); ezenkívül kobalttal (a nyugati országok össztermelé­sének hatvan százalékát adja); cinkkel, rádiummal, germá- niummal, kadmiummal és kü­lönböző nemesfémekkel is. Ért­hető, hogy az Union Miniere tiszta nyeresége a legutóbbi tíz esztendőben évente 2,5 és 4,5 mi Hard belga frank között mozgott; 1950—1959-ig a tisz­ta profit 31 miliiárdra rúgott. Katanga tehát "megér egy mi­séi« a belgáknak, s ha ma már lehetetlen Kongót vagy akár annak egyik tartományát is nyíltan gyarmati sorban tar­tani — hát szereztek maguk­nak egy sötét bőrű és sötét lel­kű ügynököt: Csomóét. Aki pontosan, betűről betűre végrehajtja a belga monopolis­táik kormányának utasításait. De vajon miért támo­gatják Csombét a franciák és az angolok? Ami a franciá­kat illeti, abból kell kiindul­nunk, hogy nekik, nagyon sok' Csőmbe-féle emberük van Af­rikában. A francia monopolisták csinálták a legügyesebben — már ami az ő szempontjukat illeti —, hogy látszatfüggetlen- ségiet adtak Ugyan volt afri­kai gyarmataiknak, de arra. kí­nosan vigyáztak hogy az új államelnökök es miniszterel­nökök olyan afrikaiak legye­itek, akik ott vannak a francia monopoltőkések kezében vágj’ zsebében. Ilyen például a volt Francia Kongó jelenlegi mi­niszterelnöke, Youlou abbé, aki mozga tóereje az újonnan függetlenné vált afrikai or­szágok úgj’nevezefct brazzavil- le-i csoportjának, tehát azok­nak az országoknak, amelyek­nek vezető gárdája tökéletesen támogatja a francia kormány politikáját. Ezek a Csombe-tí- pusú franciabarát afrikai poli­tikusok nyílván nem vennék jó néven, ha azt látnák, hogy Csombét vagy akármelyik ha­sonszőrű társukat cserbenhagy­ják európai támogatóik. Csőm­be bukásában saját jövendő sorsukat látnák. A francia kor- mány tehát egyrészt ezért áll Csőmbe mögött De rá kell mutalni arra is, hogy az Union Miniere vállal­kozás részvényeinek huszonöt százaléka a francia tőkések kezében van, tehát a katangai üzletből jócskán kiveszik ré­szüket a franciáik is. Nekik is érdekük, hogy ez a mammutváttlalkozás továbbra is magas jövedelmet biztosít­son gazdáinak. Persze az angolokat is min­denekelőtt üzleti érdekek fű­zik Kata/ngához. Az Union Mi- mere-ben éppúgy, mint a leg­több katangai üzleti vállalko­zásban ott vannak az angol monopoltökések is. Az úgyne­vezett Tanganyika Concession limited nevű angol tőkésvál­lalkozás valóságos testvérvál­lalata az Union Miniere-nek; számos üzletet közösen bonyo­lítanak le, elválaszthatatlanul összefonódtak egymással. Az angoloknak, de különösen az Af­rikában ugyancsak tevékeny­kedő tanganyikai, észak- es dél-rbodesiaí ultráknak régi dédelgetett tervük, hogy Ka­tán gát valamilyen formában állami vonalon is összekap­csolják a vele határos angol gyarmatokkal. Éhnek pedig az az első föltétele, hogy Katan- gát elszakítsák a Kongói Köz­társaságtól, vágj’ legalábbis minél nagyobb önállóságot biz­tosítsanak e tartomány kormá­nyának. Ezért állnak, az ango­lok is teljes erővel Csőmbe mögött, és ezért érthető, hogy az egyébként négergyűlölő Sir Roy Welenszky, az afrikai an­gol ultrák vezére, Rhodesia miniszterelnöke ma Csőmbe egyik fő-fő tanácsadója. A francia és az angol kor­mányköröknek Csombét támo­gató kétszínű magatartását kí­méletlenül leleplezte az ír származású O’ Brien, aid a leg­utóbbi időkig az ENSZ katan­gai megbízottja volt, s aki ép­pen azért mondott le. mert; az ENSZ utasításait nem tudta végrehajtani. Mégpedig azért, mert a francia és az angol kormány New Yorkban a Biz­tonsági Tanács ülésein meg­szavazta ugyan azt a határo­zatot, hogy Katanga az egysé­ges és szetszaki thatatlan Kon­gói Köztársaság része, viszont a heljnszínen a franciák és az angolok mindent elkövettek e határozat végrehajtásának sza- botálására, s nem az Egyesült Nemzetek Szervezetének akció­ját, hanem Csombét támogat­ták. Csőmbe annyira biztos volt a dolgában, hogy a fehér zsol­dosok vezette katangai marta- lócok december 5-én formális háborút indítottak a Katangá­H ARMATH—RÉTI: XXJíJÍJíSSS<XSíSSJ»ÍJÖ«3ÍXSÖttSSűi»3eXJ'»SJíWÍSÍS^SSaS5SSSSSSÍSíSSSí3íXJCJÍ3i«^^ ^ vajOTS mayen *érdeke^ /két is védelmeznek ezek az önmagjának szerette volna, a százezret. A mikrofilmek Ber-ifeNSZ-csapatok Kongóban? kudarcokat egymásra bórítot- lin felé tartottak — kettős cso-> A dolog korántsem egyszerű tök. A helyzet mindig a pilla- magolásban. A német főváros-«úgyhogy érdemes egy kissé ezt natnyi befolyástól, .nemegy- bői pedig útrakeltek a fantfcö-Sa 'kérdést is közelebbről me", szer Hitler szeszélyétől függött, tegefc. A fontok — Made to ^vizsgálná. Ez a levél annyit jelentett, Sachsenhausen, Kruger őrnagy S“ ' hogy Ribbentropnak sikerült termékei. / Abból kell kiindulni, meggyőznie a Führert: az ál- Hitler viselkedését nehe-gh ^ ^ órtási profitle­lambiztonsagi szervek megne- zen lehetett előre kiszámítani./ , . bezítik a német diplomaták Néha végigrikácsolta az össze-!3“eto6e®e“: vannak, mint .Kataai- munkáját a semleges országok- hívott tanácskozást, máskor/gában, természetesen nem má­ban, meggondolatlanul visel- kezébe temette fejét, így hall-áradhatnak ki az üzletből az magának s ezért a külügyminisz- gáttá, közbeszólás nélkül a be-/arnerifcai tSkések sem. A Toplitz-tó^ \\ (40) Moyzisoh megőrizte nyugai- tosságával. Főzött iv ___ ^ _____________________ =___;_________________________ m át, de magában érezte a pil- meg egy feketét, azután elége- tér” hatáskörébe*keuVhírszer- szelőket, de lehet, hogy oda^jj ..... lanat jelentősegét Itt van elot- detten látott hozzá a Kalten- mun]^lt ;s helyezni Téve- sem figyelt Ezen a megbeszé-/50^ amentel ceSek mar re6" te az ugródeszka, ahonnan to- brunnemek szóló rejtjelezett dds ne e^ék: Ribbentrop nem lésen Ribbentrop tett jelentést /óta tevékenykednek Kongóban, vábblendülhet. távirat megfogalmazásához s a a fokozott kémtevékenység el- Szépen cirkalmazta mondatait, /Az »American Kongó« társa­— A fejezetcímek érdekesek, rendkívüli futárcsomag elké- len vojt; hfmem mindazt saját amikor Kaltenbrunner közbe-má_ évszázad de azért szedetném az anyagot szítéséhez. Az izgalom fűtötte, hivatalán keresztül kívánta le- szakította: 5 , . . . , . egy kicsit jobban megismerni, és nem érzett álmosságot akkor bonyolítani. Moyzisch hosszú — Ankarai jelentéseink més^.fele:,e ota egyTrum° hektárnyi Zsákbamacskát nem vásáro- sem, amikor reggel a nagykő- orrot kapott, de nem örült Pa- ról tanúskodnak. /területet birtokol a volt Belga lünk. Ez a húszezer termesze- vétség épületéhez érkezett. pen sem. a nagykövet ugyanis Ez a mondat Hitler »tetsz-/Kongó területén, s a gyémánt- tesen csak előleg, de ha a mi- Már a portán üzenet várta. a lehető legrosszabb viszony- halotti« viselkedésének is vé-Sjátermeléssel foglalkozó For- nőség kifogástalan, ál] az ok- Papén kereti halaszthatatlan ban voit a külügyminiszterrel, get vetett, és .magyarázatot/. . . . . monyonként kért 15 ezres ár. ügyben. A nagykövet udvaria- ^ attasé-kémfőnök röviden követéit. Kaltenbrunner be-é’mraere oet&n cég rész. « . — Moyzisch úgy tárgyalt, san leültette, és egy -szigorúan referált Papennek, utána visz- számolt a Cicero-okmányok-/nek 25 százalékát ez az ame- valamilyen közömbös titkos« jelzésű okmányt adott szavonult és két csomagot ké- rúl gondosan elhallgatva azo-'/nkai csoport tartja kezében, lás-vevésével foglalko- kezébe. Moyzisch háromszor szííett Az egyiket előírás sze- kat a részeket, .amelyek lá\$á-%Rockefeller csoportja pedig mintha tárgy adáS' zott volna. is átfutotta a sorokat, mintha ^ Ribbentropnak címezte, a Sosan ^asás színben átlítorták/' érdekelt Aznap ej jel átnézte az anya— nem akarna hinni a szemének, mtísiik, ugyanolyan tartalmú ,a szövetségesek helyzete*-.,, az Union got. Semmi kétség sem fért Ezentúl Moyzisch csak Rib- ^ähenbrunnemek »íbbemtsrop zavartan védéke-' Mi.niere-ben, mégpedig a Tan­hozzá, az eredeti okmányok bentropon keresztül tarthatta továbbittatta egy Németor- zetrt’ arra hivatkozott: nem/gyjjjyyjgp Limited útján: 1950- másolatai voltak. Olyan okmá- a kapcsolatot a berlini köz- szil gixi induló, biztosnak tar- bízhatnak a nagykövet inasa-^ megvásárolta a Tanganyi- nyoké, amelyekről eddig ma- ponttal, még Kaltenbrunnerrel tott emberével. Elégedetten ban, könnyen lehet, hogy az an-Xj^ Limited részvényeinek je­ff.na,k Kaltenbrunnernelí, de is. Önmagában i^omkodott: gondoit a mentőötletre: az Is- go] kémszolgálat szándékosan/, „„ tApnv részét Nem vitás Htmlernek es Hitlernek sem legalább egy nap késés történt . . - ■ . . /ientekBagr részét. iNem vttas, volt tudomása, s most ő Moy- volna, akkor a fontos csórna- ’ ’ a iratokkal »eteti« EerJrnt. AShogy az amerikaiak még na­zisch szállítja nekik tálcán. Az got még a szokott úton juttat- szárnak, ami a császáré. valóságban Ribbentrop meg2gyobb részt fcérwefc maguknak attasé talán a berlinieknél is ja el. Maga a levél nem lepte Cicero hat hónapon át szállí- volt győződve az iratok ereőe-jL" t ménnedin jobban érezte a hadihelyzet meg. Ribbentrop és Kalten- tott. Moyzischnál gyűltek ősz- ;iségáráL / katangai javauooi, megpeaig változását, és így kiilöaösen brunner halálos ellenségek sae a nyugták, * '-*1 4~M a kifizetett tisztában volt a zsákmány fon- voltak, a babérokat mindegyik fontösszeg meghaladta a negy­(Folytatjuk) /afcér a belgák, angolok, fran- dák rovására. Az amerikaiak azonban úgy szeretnék feltün­tetni magukat, mint akiknek semmi közük sincs a gyarma­tok vagy volt gyarmatok né­peinek kizsákmányolásához. Sőt, az. Egyesült Államok na­gyon szeret a gyarmati népek felszabadítójának, támogató­jának szerepében tetszelegni. Éppen ezért az Egyesült Álla­moknak nagyon kapóra jött az ENSZ-csapatok kongói aJaúója, s az amerikai, kormány felhasz­nálva az Egyesült Nemzetek Szervezetének apparátusára gyakorolt befolyását, elsősor­ban Hammarskjöld volt főtit­kár útján saját érdekei szerint irányította az ENSZ-csapatok egész kongói tevékenységét. Manapság Ugyan r,em pontosan ugj'ánaz a helyidet, mint — mondjuk — egy évvel ezelőtt, mert U Thant, az ENSZ. ügy vezető főtitkára máskép értelmezi a felelősség- teljes ... tisztségéből szármázó jogokat és kötelességeket, mint elődje. Annyi azonban kétség­telen, hogy az ENSZ-csapatok kongói főparancsnokságát, ma is ugyanazok a, személyek irá­nyítják, mint. Hammarskjöld idején, s tegyük hozzá, jórészt ugyanabban a szellemben is. EZ ltot vonalom is megmutat­kozik. Egyrészt úgy, hogy bi­zonyos ENSZ-körok New York­ban is, Léopold.vüle~beft is nem győzik hangsúlyozni az ENSZ jelenlegi katangai fegy­veres akciójának nagyon is korlátozott céljait, tehát azt, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének csapatai semmi­képpen sem akarják eltávolí­tani a katangai tartományi kormányt. Ók csak az ENSZ- csapatok katangai »-mozgási szabadságát« akarják biztosí­tani, ámeiyet Csőmbe — alti- nők úgy látszik, fejébe szállt a dicsőség — december' 5-én fegyveres akciójával meg akart szüntetni. Szó sincsen tehát arról, hogy az ENSZ-csapatok teljes erővel végrehajtanák a Biztonsági Tanácsnak azt a ha­tározatát, hogy Katangát min­denképpen egyesíteni keli a Kongói Köztársaság többi tar­tományával Másodszor • pedig arra is rá kell mutatnunk, hogy a kongói nép ‘leghaladóbb rétegeit kép­viselő Gizenga—Lundula-íéle stanleyville-i csoportosulás fegyveres ereje Lundula tábor­nok vezetésével néhány héttel ezelőtt hadjáratot indított Ka­tanga felszabadítására, s ez a hadjárat Esizak-Katangában je­lentős sikereket ért el. Hogy Lund,ula csapatai nem todtaJe tóvábbhatoini Elisabeth vilié — Katanga fővárosa — felé, an­nak az volt a fő oka, hogy as ENSZ leongói főparancsnoksá­ga gyorsan csapatokat küldött, s azok elzárták Lundula útját, és szinte falat húztak Lundula előnyotnuló és Csőmbe hátráló csapatai között. Az ENSZ tehát — magya­rán szólva — itt is Csőmbe se­gítségére sietett. így áll tehát jelenleg a kongói helyzet. Na oez- szehasordi tju.lv, mondjuk, az egy évvel ezelőttivel, kétségte­lenül tapasztalható, hogy bár a volt gyarmatosítóknak még, mindig sikerült megőrizniük pozícióik jelentős részét Kon­góban, mégis a kongói kérdés közelebb került végleges meg­oldásához. Nem vitás, hogy ez a megoldás végül is a jövőben (s minden valószínűség szerint nem is a távoli jövőben) az lesK, hogy Csőmbe és bandája végleg letűnik a színről, s • gyarmatosító hatalmak elvesz­tik a kongói csatát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents