Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-14 / 294. szám

Csütörtök, 1961. december 14. s SOMOGYI NÉPLAP As „ellenség“-mél Azt mondták, hogy Antalics István ellenség. Hogy maga köré gyűjtött néhány paraszt- embert a faluban, s mindenből kihúzzák magukat; magatar­tásukkal bomlasztják a közös­séget Hogy nagyrészt ők idéz­ték elő, hogy a somogyszobi termelőszövetkezetet már a segesdi meg a bolhási is le­hagyta. Elindultam hozzá egy sötét estén. Viharos összecsapásra számítva kopogtam be nagy háza ajtaján. Leültetett a konyhában. A reumáról pa­naszkodó, magas, kissé gör­nyedt, csontos arcú házigazda az asztal mellé telepedett. Uj­jaival bele-beletúrt fésűt ré­gen látott tüskés hajába. Mi­kor föltettem az első kérdést, hogyan él, hogyan érzi magát, már ott ült mellettem felesége és lánya is. —... Hogy hogyan élek? — Ismételte a kérdést. — Nézze, őszintén megmondom, hogy nem jól. Igazságtalanok ve­lem szemben a szövetkezet ve­zetői. De nem tudom, miért haragszanak rám, miért nem hagynak békén. Mondanák meg, hogy bűnös vagyok ezért vagy azért, ülnénk le, beszél­nénk meg végre a fölmerült problémákat, ahogyan Nezvál elvtárs, az igazségügyminiszter tanácsolta, amikor panaszra mentem hozzá. De nem akar­ják ezt megtenni, s most már nem is köszönünk egymásnak, sőt az elnök az égjük közgyű­lésen kijelentette, hogy amíg itt ő lesz az elnök, érezteti ve­lem liaragját... A hirtelen támadt csöndben megjelent előttem az elnök alakja. Ha nem ismerném, most azt gondolnám, hogy fe­lelőtlen ember, valamiféle kis­király talán. De ismerem. Az alatt a néhány nap alatt is, amíg a községben tartózkod­tam, erejét megfeszítve dolgo­zott. Az agronómussal együtt járta végig az utcákat munká­ba hívni az embereket. Haj­naltól estig talpalt, s ha nem akadt, aki szalmát vágjon az állatck alá, maga ment föl a kazalra. Csöndes beszédű, fia­tal ember, aki mindig elgon­dolkozni látszik. —... Én ismerem, kérem, az alapszabályt — szólalt meg újra Antalics István. — Engem nem lehet becsapni. A harag akkor kezdődött közöttünk, amikor a belépéskor szóvá tet­tem, hogy nem az alapszabály szerint leltároznak. Akkor tör­tént az is, hogy lovaimat fel­tűnően kevésre értékelték. Et­től kezdve rossz ember lettem a szemükben ... Vélt sérelem ez vagy igazi? Kibúvó a mindig jól gazdálko­dó paraszt hírében álló Anta­lics számára? Magyarázatféle arra, hogy miért nem megy gozni a többiekkel a közösbe, noha gyakran az agronómus szólítja fel rá? Szeretnék a szí­vébe látni. Ha jó szándékú em­ber, s belátta, hogy a nagyüze­mi gazdálkodás szükséges; ha megértette, hogy az ő húsz holdját is, ha még olyan jól gazdálkodott is, hozzá kellett csatolni a közöshöz — mert a falu többi ezer holdját na­gyon alacsony színvonalon vagy sehogy se művelték meg —, akkor nem szabadna ma már a két évvel ezelőtti sérelmen lo­vagolnia. Arra gondolok, hogy ez az ember valóban finom módszerekkel dolgozó ellenség lehet, akinek nem számit se a falu, se az ország érdeke, aki gyűlöli a népet, s haja még tüskésebb lesz, ha kimondják előtte a szövetkezet nevét. Aki... Indulattal az asztalra üt, s fölemelt hangja riaszt fel gon­dolataimból. — __Azt mondták nemrég a szövetkezeti vezetők, amikor valamit szóvá tettem, s megint összekaptunk, hogy ugye, örül­nék, ha holnaptól nem kellene tsz-tagnak lennem. Nem örül­nék, képzeljék el, nem örül­nék, mondtam, mert szégyell­ném, hogy kiközösítettek. »Nem örülnék, nem, nem örülnék!« kiáltotta reszkető ajakkal az ötvenéves ember. Beleborzongtam. így beszélne az ellenség? —... Leintettek — folytatta —, mint ahogy leintettek . ak­kor is, amikor azt mondtam, hogy nem szabad olyan ocsút vetni a földbe, mint amilyet ők elvetettek. Itt van belőle egy fél kiló mutatóba. Leintet­tek, amikor azt javasoltam, hogy kaszáljuk le felében a rétet, ha harmadában nem vál­lalják. Hagyták inkább kint rothadni, de az én indítványo­mat nem váltották valóra. Kérdem én, szabadna-e előfor­dulnia annak, hogy 300 hold rétünkön ne legyen takarmá­nyunk, amikor a szomszédos községiekben sokkal kedvezőt­lenebb körülmények között is biztosították az állatoknak va­lót. Azt mondtam, hogy mérjük ki a háztáji kukoricát minden­kinek, hogy ne egybe vessük el a közösével, s ne ígérjünk 24 mázsa részesedést a tagok­nak. Leintettek, s most itt van ni! Kevesebb lett a termés, s a rész kifizetésévéi elment a közösségnek majd az összes kukoricája. Azaz valójában a háztájit is munkaegységre ka­pálták meg. Mondtam azt is, állítsunk éjjeliőrt, mert kilop­ják egyesek a szemünket — nem hallgattak rám... Nem régóta itt él elvált lányom is. Kértem, hogy engedjék el napszámba, hisz a gyerekét tartja, Ml neki a pénz. Nem engedték. Mivel érdemeltem ki azt, hogy így bánjanak velem? Fáj, hogy megmondom: nem tartanak közgyűlést és vezető­ségi ülést, és hogy néhányan susmusban intézik el a közös­ség ügyeit? Uram, ezek nem jóérzésű emberek ... — De azok! — vágtam visz- sza a vélt és igazi sérelem dik­tálta kifakadásra. — Tudja-e — kérdeztem —, hogy az agro­nómus, akiről azt hiszi, hogy rosszindulatú, 1956-han öngyil­kos akart lenni, mert elverte a jég annak a kis szövetkezetnek a termését, amelyet azért ala- Wtott, hogy boldogítsa a falu­ban a nincsteleneket? Ugye, nem tudja, mint hogy azt se veszi észre, hogy ezt az em­bert az idegkimerültség kerül­geti, mert óriási erőfeszítése­ket tesz az elnökkel és a bri­gádvezetőkkel együtt azért, hogy a munkát kellő időben elvégezzék. S ilyenkor maga és jó néhány társa tíz órakor in­dul munkába, s már háromkor hazamegy. Gyakran emlegeti a jogait, és keveset beszól köte­lességéről. Ezek a vezetők igenis jót akarnak, de még ta­pasztalatlanok, fiatalok a ve­zetésben, mint ahogy maga is újonc a közösségi életben ... Elhallgattam, csak gondola­taim futottak tovább. Arról, hogy a tsz vezetői már kezde­nek rájönni: nemcsak kettőjük ügye, hogy a szövetkezet jól gazdálkodjon. Nemcsak kettő­jüknek kell dolgozni ezért. Be kell vonni a munkába azt a Puskást is, aki mindig vissza­húzódott, s most a szívót ki­teszi a közösségért, amióta az ellenőrző bizottság elnöke. Kezet fogtunk. — Írjon, amit akar ellenem — mondta bú­csúzóul. — Azt, amit elmond­tam, az atyaúristen előtt is ál­lom. Hem akartam megmondani, hogy egyszer, talán nem is olyan sokára más érzéssel fo­gok kopogni az ajtaján, mint ezen az estén. Hogy úgy indu­lok majd ide, mint baráthoz. Hiszek abban, hogy a szövet­kezet vezetői lassan rájönnek: az Antalics Istvánokból is le­hetnek Puskás Józsefek. Hogy lesznek közgyűlések, megbe­szélések, amelyeken Antalics István véleményét nem intik le, hanem felelőssé teszik őt is. Tehetségét, tapasztalatát a kö­zösség javára fordítják. Rájön­nek, hogy őt, a falu egykor legjobban gazdálkodó emberét jóval többel kell megbízni a burgonyaválogatásnál. És azt Antalics szíwel-lélekkel vál­lalja. Akkor majd azt fogom írni, hogy a gyakran különc­ködő Antalics közösségi em­berré vált. Hiszem, hogy így lesz. A jó módra valló nagy ház széltől kavart sötét udvarán úgy érez­tem, hogy nem ellenségtől tá­vozom. M Szegedi Nándor TAGGYŰLÉSÉN Vagy egy órája tart a tag­gyűlés. Számok, adatok hang­zanak el a titkár beszámolójá­ban a Somogy megyei Vendég­látó Vállalat gazdasági ered­ményeiről, s ez a tényközlés kimondhatatlanul is elismerés­ként beszél a negyven-vala­hány kommunista és a csak­nem félezer párton kívüli dol­gozó munkájáról. Az eredményekről szól a be­számoló, de nem az elbizako­dottság hangján. Tudják, hogy még sok a gyenge pont a vál­lalat munkájában. Szóvá is te­szik a hibákat megnevezve, hogy egyért-m ásért kit illet bírálat. Elhangzik a megállapí­tás, hogy a felszolgálók egy- némelyifce bizonymég nem ta­nulta meg az udvariasság sza­bályait, ez pedig a szocialis­ta kereskedelem minden tag­jára kötelező. Az ember érzi. hogy ami itt elhangzik, abban — ha nem ezekkel a szavakkal is — ez van: látjuk hibáinkat, s hadakozunk is ellenük. A Vendéglátó párttagjai szövet­ségiben vannak azokkal, akik — ha szabad így mondani — elszenvedik' a vállalat dolgo­zóinak akarva, akaratlanul el­követett hibáit. S ez a szövet­ség a legjobb biztosíték a ven­dég számára, hogy egyre keve­sebbet bosszankodjon. Ezért is kérte az egyik felszólaló párt­tag a városi pártbizottságnak címezve üzenetét, hogy a jövő­ben nagyobb figyelemmel kí­sérjék munkájukat, mert hi­szen — idézem — »a vendég­látóiparban dolgozó kommu­nista ugyanolyan értékű, mint akármelyik termelőüzem kom­munistája. Bírálatnak is szán­ta ezt a felszólaló elvtárs. Ugyanis a beszámolóból az is kiderült, hogy a városi pártbi­zottság tagjai az elmúlt két év­ben egyszer sem vettek részt a Vendéglátó Vállait kommu­nistáinak taggyűlésén. A legnagyobb elismerést a vállalat kommunistái a tag­gyűlésen felszólaló pártonkí- vüliektől kapták- Mind a hár­man meghatódva mondták el. mennyire jólesik nekik az a bizalom, amelyet azáltal kap­tak, hogy részt vehetnek a kommunisták tanácskozásán és véleményüket is kifejthetik. Egyikük bonckés alá vette a vállalat problémáit Elrnond.ta. hogy a szocialista brigádmoz­galom náluk eléggé formális. — Ha tárgyilagosak akarunk lenni — folytatta —, márpedig itt a vállalat dolgozóinak él­csapata van jelein, s nincs szükség arra, hogy szépítsük a helyzetet, be kell vallanunk, hogy a versenyvállalások sem eléggé tudatosak. — Mindjárt megkérte az új pártvezetősé­get, hogy a jövőben sokkal nagyobb gondot fordítson ezek­re a kérdésekre, mert — úgy­mond — ma a dolgozók átne- velése a legfontosabb tenniva­lónk. Bátran beszéltek a kommu­nisták máskor talán »kényes­nek" tartott kérdésekről is. Az egyik kommunista kimondotta: — A mi pártszervezetünk nagy változáson ment keresztül az utóbbi években. Egynéhány éve még volt köztünk olyan, aki fölébe akart kerekedni a vállalat dolgozóinak. Ma vala­mennyien látjuk, hogy ml, kommunisták a többiekért va­gyunk. A »többiekért vagyunk" szemlélet ereje hatotta át a taggyűlést. Az a szellem* amely ma egész pártunkat jel­lemzi: a népért dolgozunk a néppel együtt V. .1. rendszeresen és idejében dol- HARMATH—RÉTI: A Toplitz-tó kőknél szokás —, fönt függött den ellenhatás nélkül vette kö- ggry névjcgyi >*£)r. W-Ethl.^ rül szi.tn.te te.pimtlmtoain 3. is.­__ Avanti — hallatszott be- sizmus levegője. A HJ gondos­l ülről. kodott arról, hogy agyának Schellenberg aBas Wurst be- minden sejtje átitatódjék »a lépett, és dr. Wahl alias Dor- Führer ifjúságának szeüeme- ner — fekete, magas fiatal em- vei". bér napbarnított arccal és vil- Kiváló eredménnyel végezte - lógó prospektus fogsorral, el a Humboldt Egyetemen a p szürke flanellnadrágbam és ki- latin nyelvek fakultását. Itt fi-j hajtott gallérú, kék apacsing- gyeit fel rá a titkosszolgálat.; ben — karlendítéssel köszön- Karrierje szédületesen gyors; _ Höhmék. Az ő tippje volt. tötte a jövevényt. volt. Pontosan ez kellett a Ge-^ A Nemzeti Szocialista Párt — Heil Hitler, Herr Ober- stapómak: _ vak, tántoríthatatlan^ berlini VI/9-es körzetének heti sturmbamführer! hit az Üj Rendben, tehetsege Értesítője »Kegyelettel közli, — Üdvözlöm, Domer. nyelvtudás, előnyös külső, sí-; hogy Franz Petrich, a mozga- A Birodalmi Titkosszolgálat ma modor. Két rövid év alatt; lom rendíthetetlen harcosa külföldi osztályának és dél- lett a dél-európai osztály veze-; szívroham következtében el- európai osztályának vezetője tője. » < 'kéKéebees- hunyt. Végrendeletében nyom- kezet fogott egymással..: — Először is idehívom Frö-J tgjj __ szólalt meg kéretlenül dóját az államnak ajánlotta ^ jjp ornJ^r_bent — mondta abban a pilla-* D arufüggő-kapcsolők bakelit alkatrészeit készítik ezen a szovjet gyártmányú bakelitprésen a TRANSZVILL 2*es számú telepén. A gép három műszakban dolgozik, s ha­vonta 1000—1050 kapcsolóhoz készít alkatrészt. Alapos, gondos számadást Üzemeinkben néhány nap múlva hozzákezdenék a szoká­sos év végi léltárak készítéséhez. Fontos munka ez, ezért gondos előkészítést követel. Elsősorban idejében meg kell alakítani a leltározó bizottságokat, kijelölni feladataikat. E munkához úgy kall hozzálátni, hogy üzemeink számadása lesz az: hogyan kezelték az állóeszközöket, a gépeket, meny­nyire óvták azokat, s hogyan becsülték mag a fölszerelési tárgyakat. E fontos munkában az üzem vezetőin kívül a párt­ós szakszervezetnek is részt kell vállalnia. Nem egyszerű leltárkészítésről van szó! Azt is figyelem­be veszik, hogy a további munkához a meglevő anyagokból mire van szükség. Jó alkalom ez arra, hogy különváln i iák a leértékelt anyagokat és az elfekvő készleteket Fontos, fe­lelősségteljes munka ez. Ezért nem lehet csupán segédmun­kásokra vagy ipari tanulókra bízni. A múlt években az ilyen számadó leltáraknál furcsa módszert tapasztalhattunk egyik-másik üzemiünkben: »kira­bolták" a gyárat. Azt értjük ezen, hogy minden megkezdett munkadarabot igyekeztek készre csinálni, befejezni. Óvakod­tak attól, hogy a leltározás idején félig vagy csak részben elkészült munkadarab legyen az üzemben. Miért? Mert ez nehezítette volna a leltározást, meghosszabbította volna ide­jét. Ugyanis nem elegendő a félig kész munkának csupán az értékét föllbecsülni — számításba loeflll venni a ráfordított időt,» a felhasznált anyagot is stb. Főinek következtében a következő év első napjaiban aka­dozott a munka, nem tudták tervszerűen kibocsátani az árut. Könnyebb volt ugyan a leltározás, de helytelen eljárásuk következtében nemcsak üzemük tervszerű munkáját nehezí­tették meg, hanem zökkenőket okoztak más üzemek, nem­egyszer a kereskedelem, a lakosság ellátásában is. Ezért nem lehet egyetérteni a »mindent készre« jelszó­val. Jó, ha már most gondolnak erre üzemeink. A leltárak befejezése után a munka azonnaó folytatására van szűk .ég. Nem szabad tehát sehol sem eltűrni, hogy »kirabolják" az üzemet. Mindazokat a félig kész vagy megkezdett munkada­rabokat tehát, melyek a munka zavartalan folytatásához, a tervszerű árukibocsátáshoz szükségesek, üzemeink a leltára, zás idején is biztosítsak. Sz. L. — Az istenit! — vörösödött ki Kruger mindig mozdulatlan arca, és az SS-ekhez fordult. —- Így volt? A három őr egyszerre kapta vigyázzba magát: Jawohl, Herr Major! Krebs —, s egész este sztrájk­ról suttogtak. »Űgyis megha­lunk — mondogatták. — Ké­pezzenek ki helyettünk máso­kat." Kinek jó ez, őrnagy úr? Kruger könnyedén biccen­tett. — Elmehet fel." fasizmus megszállottja. Nélkü­szar­natbam, amikor Schellenberg é , - - löző tisztviselőcsaládból _ Scheüenberg ldsdiákosan át- mázott Apja, a keménygallé- befejezte beszámolóját a B«n-í csapta vállán a levetett bal- ros. fény es-zsíros ruhaju, ko- hard-akciorol es az értékesítés £ lont, elküldte a köréje sereg- nyökvédős hivatalnok minden problémájáról. Igen, Herr Dor-| lő hordárokat, maga vitte bö- ®Fei^el ner káprázatosán gyors felfo-í röndjét fütyörészve a római tisztes pojg-án elet eszményét menet közben dolgozott s várakozó taxi- A jó eszu fiú halálosan unal- Sasa menet KozDen dolgozott. e masnak tartotta az eszményt Olyan volt, mint egy megbíz-^ — Petnchtől megválunk, s _ . j+ is, a papát is moralizálásával ható elektronikus gép: amíg Wegner — mondta aztan, — Hotel Paíma mondta a ^ permanens tisztes nyomora- , , .. , . .- sofőrnek, es egy negyedóra vaj együtt jó talajra talált ná- befogadta 32 adatok, szempon- múlva kiszállt a középszerű, Ja hatalom átvétele után a tok, körülmények nyersanya- háromemeletes szálloda előtti Hitlerjugend. Csoportvezetőié- gát, már meg is kezdte a rend- — Dr. Wahl foglalt nékem nők annyit szidta a família »át- szerezést, a következtetések le- szobát. Igen, Walter Wurst, hozott puhány, filiszter leve- • t kikovácsolását kereskedő vagyok. Parancsol- g5jét- hogy az föltette neki a varufat’ a.terv ^kovácsolását jón, az útlevelem. kérdést: nem akar-e a HJ ahogy o nem minden busz Megmosdott, átöltözött, az- egyik otthonába költözni? keség nélkül nevezte ezt a fo tán bekopogott a mellette levő — Boldogan — felelte az ek- íyamatot —, az »alkotást", szoba ajtaján. Az ajtón, a szám kor nyolcadik gimnazista Dór- alatt — ahogy az állandó la- ner, és attól kezdve már min­ahogy Krebs és az SS-ek mö­gött becsukódott az ajtó. — Utaltassunk ki neki vala­mi végkielégítést? — Ne utaltasson ki neki semmit. Nem vagvnk egy tüskével a mimóza lelké­ben hazaengedni ezt a szenilis, hülye fecseget. Túl nagy a tét, Wegner. — Tehát? Karácsonyra, újévre lepje meg ismerőseit, rokonait! Neves magyar iparművészek alkotásaiból iparművészeti bemutatót tartunk. — Folytatjuk. — Művészi kisbútor, bútortextil, kerámia, ötvösmunkák, ajándék- tárgyak. Vásárlás részletre is. Képcsarnok Vállalat, Kaposvár, Ady Endre ntca 10. (3710)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents