Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-13 / 293. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, 1961. december IS. VÁLJUNK EL ZENÉS víqjAték a csiky QERQELY SZÍNHÁZBAN A z asszony izgalomra, sze- retemre vágyik, férje elhanyagolta, nem törődik ve­le. Az imádót férje unokaöcs- csében léli meg; szerelmes vá­gyakozása azonban csak akkor érheti el végcélját, ha megsza­vazzák a válásról szóló tör­vényjavaslatot. A ház ura föl­fedezi, hogy kijátsszák, azasz- szony tudtán kívül is fogadja imádóját, s ha nem ügyel min­denre, hamarosan szarv ékesíti nemes homlokát. Kezdetben dühödten, féltékenységtől gyöt­rődve hadakozik, egy hirtelen ötlettel azonban látszólag be­leegyezik a változtathat atlan- foa, s sziporkázó jelenetek so­rozatában »gyógykezeli« fele­ségét Mi sem természetesebb, mint hogy a házastársak sok kedves epizód után újra csak egymásban találják meg a leg­szebbet, a legjobbat, a hűséges élettársat... Sardou kitűnő érzékkel épí­tette föl vígjátékát, szerkeszté­se mintaszerű, típusait az élet­ből merítette. Nem csoda hát, ha megérezzfik, hogy szánt­szándékkal tükröt tart elénk, s az a mulattató, ahogy Cyp- rienne-ével együtt torzul el ar­cunk, s rádöbbenünk tévedé­sünkre. Az imádott férfiú ugyanis oly ügyefagyottá, i<fió- tává alacsonyodik perfcek alatt a szerelmes asszony szemében — voltaiképpen az volt koráb­ban is —, hogy már csak vá­dolni tudja önmagát Az író ötletekben, fordulatokban gaz­dag és rendkívül szellemes, fi­nom humorú párbeszédek kap­csán láttatja velünk a házas­élet apró bonyodalmait, s de­rűsen mondja: lám, lám, nem árt néha »megfiatalodni«, föl­idézni a házasság első napjai­nak legszebb emlékeit, hogy helyrét» 11 énjén az egyensúly, a családi béke. Mert a szerelem­re vágyó asszonyt újra és újra meg kell hódítani. A z önmagában is kedves, mulattató történethez Csanak Béla szerzett nem nagyigényű, de hangulatával, slágereivel is a cselekményt szolgáló zenét A muzsika eb­ben az esetben szerves része az előadásnak, nem mesterkélt, nem szöveghez erőltetett kö­lönc, mint azt már több zenés vígjátéknál tapasztalhattuk. Minden részlete indokolt az adott helyen, élénkíti a cse­lekményt. A zenekar Tarnay György vezetésével a zeneszer­ző elképzelésének megfelelően szinte hibátlanul oldja meg feladatát Csanak zenéje tehát hozzáadott valamit a vígjáték­hoz, kár, hogy nem mondhat­juk el ugyanezt a táncokról Receptet adni valóban nehéz, mégis érdemes volna néha — legalább ilyen kellemesen szó­rakoztató vígjátéknál — vala­mi újjal valami olyannal elő­rukkolni, aminek stílusában, tematikájában is köze van a játékhoz, s nem hozzáragasz­tott sallang. Hortobágyi Margit mulattató kedvvél, jó érzékkel vitte szín­padira Sardou vígjátékát Az alapszituációból áradó szelle­messég, a lehetőségek gazdag­sága mintha felvillanyozta vol­na a rendezőt, s arra inspirál­ta, hogy mértéktartóan, finom eszközökkel igazán jó hangu­latot teremtsen. Ez a műfaj érezhetően felüdülést jelen­tett, számára, többet adhatott önmagából, mint operettjeinél, itt is megtalálta a helyes ará­nyokat, és jó ritmusú előadást produkált. A felvonások nem válnak szét egymástól, egysé­ges a játék, fölfelé ívelő a han­gulat. Mindössze két jelenet­részt mérsékeltünk vagy hagy­tunk volna el az előadásiból: az egyik Ciprienne gyér öltö­zékei 'bevonulása, a másik az évszázados viccből táplálkozó »leltározás«-jélenet. Tarr Béla hangulatos díszletei szép kere­tet adtak a játékhoz. A z előadás szereplői a le- hetőségek és adottságok határain belül igyekeztek típu­sokat, jellemeket állítani a színpadra, s néhány igazán ér­dekes figurát keltettek életre. Ilyen volt mindenekelőtt Des PrunéHies-é Bálint György megformálásában. Prunelies az a típusú férfi, aki megunta a családi tűzhely melegét, s bár szereti feleségét, inkább külön utakon jár. Az imádó megjele­nése azonban felbőszíti. Bálint György ezer színnel, gazdag tónusokban festi meg E félté­keny férfi gvöfcrődését, s még megragadóbb játékkal mutat­kozik be a fondorlat kezdetén és később, amikor a belenyug­vás látszatát keltve küzd • az asszony visszahódításáért. Ki­egyenlített, meggyőző alakítás ez. Említésre méltó az átmenet finom előkészítése és megoldá­sa, ahogy a vérig sértett, szin­te megalázott férfi visszanyeri önuralmát, s fölébe kerekedik a csábítónak; Jellemábrázolá­sával, megnyerő humorával Bálint Gyöngy az előadás leg­sikerültebb alakítását nyújtja. Partnerét, a magára mara­dottság ellen lázadó asz- szonyt, aki az első férfi ked­veskedő szavai hallatán képes lángra gyűlni, Farkas Anni formálja meg figyelemre mél­tóan. Cyprienne alakja ugyan­csak nagy lehetőségeket tarto­gat a színész számára. Farkas Anni — különösen az első fel­vonásban — kitűnő típust ál­lít elénk; vágyakozását, Adhe- mar iránti érzelmeit meggyőző erővel . tolmácsolja. Játéka azonban mégsem egységes, bar sok kedves jelenettel örven­deztetett meg. Helyenként — szerencsére nem ez a jellemző — visszatér a könnyebb siker lehetőségének útjára. Játéka arról árulkodik, hogy igenis képes művészi átéléssel meg­formálni figuráját, a közönség tapsa azonban elragadtatja né­ha. Pedig sikere, játékának ér­téke megkétszereződne, ha el­ső felvonásbeid alakítását föl­felé ívelően vinné tovább az előadás végéig. Oratignan Adhamemak, a kalandra vágyó fi csórnak ja szerepében Máltái Sándor győ­zött meg ismét tehetségéről. Elég emlékeztetni arra a jele­netre, amikor rádöbben, hogy Cyprienne-t a nyakába is varr­hatják. Adhemar úgy áll előt­tünk, ahogy az író megalkotta: üres, percnyi örömökért epe­dé, felelőtlen fiatalemberként, s játékával derűt fakaszt, őszinte kacagást; Az előadás kedves epizódjai­val örvendeztetett meg Zilahy Katalin és Nagy László Josep­hine, illetve Valentin szerepé­ben. A Váljunk él megérde­melt sikeréhez hozzájárult W. Várkonyi Sándor, Remete Hé. dy, Vándort. Margit, Oiáh Magda, Farkas Rózsa, Tóth Béla, Romlás István és Dani Lajos egy-egy ikdsebfo szerep­ben. Színházunk Sardou vígjáté­kéval könnyedén szórakoztató, kellemes estét szerzett. Jávori Béla Huszonkettedszer a bíróság előtt Vágyón elleni bűncselekmé­nyek miatt tizenhétszer, .köz- veszélyes munkakerülés miatt kétszer, árdrágító üzérkedésé® testi sértés bűntette miatt pe­dig egy-egy alkalommal volt már büntetve özvegy Németh Józsefné csurgói lakos. Leg­utóbb Nagyatádon, a földmű­vesszövetkezet áruházában akarta kihasználni a nagy to­longást, a vevők közé furako- dott, és pénzt szeretett volna lopni tőlük. Többen észrevet­ték mesterkedését, és szóltak az üzletvezetőnek. Némethné szökni próbált, az odaérkező rendőrök azonban őrizetbe vették. A Nagyatádi Járásbíróság lopás kísérletének bűntette miatt nem jogerősen hathóna- pi börtönre • ítélte özvegy Né­meth Józsefnét. Eltörte a sógornője karját Évek óta haragos viszonyban van sógornőjével Papp Lajos kuntelepi lakos. Az örökölt va­gyon miatt nem tudtak meg­egyezni egymással. Ez év au­gusztusában Papp találkozott a kertek alatt húzódó dűlőúton sógornőjével. Amikor az asz- szony elhaladt mellette, meg­lökte, és ebből szóváltás kelet­kezett közöttük. Papp ekkor a nála levő villanyéllel úgy rá­ütött sógornőjének karjára, hogy annak csontja eltörött. A Nagyatádi Járásbíróság súlyos testi sértés bűntettében 10 hónapi börtönre ítélte a ma­gáról mégfeledkezett Papp La­jost. Az ítélet nem jogerős. A Kaposvári Állami Gazdaság tátompusztai üzemegysé­gének majorjában 400 méter hosszú kövesutat építenek. Képünkön: Takács György vibrátoros hengerrel simítja az utat. # Augusztinovics Győző, Csákány István, Kovács Csaba A termelőszövetkezeti jövedelemrészesedés módjai Hasznos könyvet jelentetett meg a Kossuth Könyvkiadó a termelőszövetkezeti jövedelem- részesedésrőL A szerzői kollek­tívát az a szándék vezette, hogy a tsz-ek gazdáinak a ke­zébe olyan könyvet adjanak, amely részletesen ismerteti a termelőszövetkezetek jövede­lemelosztásának különböző for­máit. A magyar szövetkezeti gyakorlat sok elosztási módot ismer. Hiba azonban, ha a tsz nem azt az elosztást alkalmaz­za, amely fejlődési fokának legjobban megfelelő. A könyv írói szorgalmazzák, hogy a közös gazdálkodásban kellően érdekeltté kell tenni a szövet­kezeti tagokat A példák tucat­ját sorakoztatják fel, s bebi­zonyítják, hogy a jól megvá­lasztott elosztási rendszerrel jelentősen növelhető a tagság munkakedve s ezzel együtt az egész szövetkezet jövedelme, míg ellenkező esetben hátrál­tathatják a szövetkezet fejlő­dését A hagyományos munkaegy- ségrendszeren kívül útmuta­tást kaphatnak az olvasók ar­ról is, hogy a premizálást, a munkaegység értékének rész­ben vagy egészében való kifi­zetését és a pénzbeli részese­dést hol és mikor alkalmazhat­ják eredményesen. Az elektronika előnyei és kátrányai A Los Angeles-1 közoktatási ha­tóságok 600 ezer dollárért elektro­nikus gépet vásároltak, hogy az­zal készítsék el a város pedagógu­sainak fizetési listáját és a fizeté­sek lebonyolítását. Amikor a gépet beállították, 19 ti sy.tv is*'.! ónok fel­mondtak, akik eddig ezt a mun-; kát végezték. Alig hat hétig dol­gozott a gép, de rövid működése alatt nem kevesebb mint kétezer; hibát ejtett. A 19 tisztviselőt ismét; munkába kellett állítani. (Jíábák mama az idén már teljesen magára maradt. A múlt esztendőben elhalt mellőle öreg Babák Mihály, az idén egyetlen lányát vesztette el, két unokája él csak, azok is távol; elég, ha félévenként egyszer jutnak el hozzá. Pedig Babák mama közel jár már a nyolcvanhoz, szerencsére egész­séges, a lábai is jól bírják, hi­szen alig nyom többet negy­ven kilónál. • Valaki azt ajánlotta neki a nyáron, menjen be az öregek házába, ott szépen gondját vi­selik, ellátják minden jóval, de özvegy Babáimé hallani sem akart erről. Inkább összeszed­te minden kis erejét, és neki­fogott a télire való eleséget, ezt-azt beteremteni. Jól beosz­totta a nyugdíját, napokon át törte a fejét, miből mennyit vegyen, már szeptember végén bent volt a kamrájában ötven kiló krumpli, kis kosár hagy­ma, egy fehér zsákocskában bab, vágott borsó, miegymás. Akkor jutott eszébe, hogy nincs még tüzelője. Fogta hát a pénzét, fuvarost is keresett, s hazavitetett öt mázsa szenet a hozzá járó fával. De amint nézegette a kamrában ezt az új szerzeményét, egyszerre el­fogta az elégedetlenség. A ká­nya csípje meg, gondolta, ez­zel én ugyan nem húzom ki a telet, ha erős hidegek jönnek! Eszébe jutott, hogy valamikor, leány s fiatal asszony korá­ban, amikor még a szakállas grófé volt az erdő, kijárt oda ilyenkor ősz elején, összesze­dett ' egy rakás rozsét, milyen jó az, ha kis tüzet kell lobban­tam a konyhában tejforralás­ra, rövidebb főzésra. • • / rr Ouzeö ffl is határozta azon nyom­ban, hogy már másnap előke­resi valahonnan az ember jó erős köteleit, kimegy szépen az erdőre, és nekifog tüzelőt gyűjteni. Ha csak egyet fordu­lok is naponta, gondolta, két hét alatt elég sokat hordhatok haza, s nem lesz gond sem a begyújtással, sem az apróbb főzésekkel; a hasábfa, amit a szénnel adtak, megmarad a fo­kosabb időkre. í JL öl is kett hajnalkám, s ' ff " most itt ballag egy ki­csit gömyedten az erdő felé, a poros kocsiúton. Tiszta a le­vegő, fönt a magasságban né­ma varjak szálldosnak. Játsza­nak, vagy keresnek valamit, mert egyik-másik leereszkedik olykor, aztán visszavág a kék mermyboU felé. Babák mama igen alapos asszony, hát a kötelet belecsa­varta szépen egy kendőbe, a kendőt beletette a rongyos sza- tyorjába, azt pedig a karjára fűzte; megy az erdő felé. Megnőttek ezek a fák, álla­pítja meg, amint belép az ár­nyékba, s teleszívja„ a tüdejét erős levegővel. No, most aztán uram, segíts, sóhajt egyet, s máris nézegeti az avart, hol talál jó száraz rozsét. Mert ha valamit törne az ember, az igen messzire elhallatszik a fák között, akkor aztán a régi időkben egyszerre előkerült a jáger, és volt nemulass! Ment befelé az erdőbe öreg Babákné, szedegette a hullott ágakat, előbb csak a hóna alá fogta, aztán körülnézett, kis tisztást keresett a bozótban, le­terítette a kötelet, és rárakta szépen sorjában a ropogó tü­zelőt. Kereste a vastagját, hogy többet vihessen, de nem na­gyon ákadt, hát fölszedte az ujjnyi ágakat is. /I ztán egyszer csak fölrez- 'SU zent a nagy igyekezet­ben. Jön a jáger, ez ütött bele az értelmébe, s már ott volt alig tíz méternyire tőle a fia­tal agronómus, akit a múlt esztendőben küldtek ide; na­gyon szereti az erdei csavar­gást. öreg Babákné ijedten nézi, régi emlékek támadnák föl benne: jön a nagy bajuszú Ká­rász, erős a hangja, a botját is emelgeti, hogy ide azzal a kö­téllel, és szedje a lábát a ko­szos tolvaja!... Nézi a magas fiatalembert, keze a száján remeg már, hogy mi lesz most, ez még utóbb a puskát is ráfogja. Köszön a fiatalember, s már ott is ÓM a rőzserakás mellett. öreg Babákné halkan fogad­ja a köszönést, hátrább lép egy kicsit, mintha a másik pilla­natban bele akarna futni az erdőbe s hazafelé rozsé és kö­tél nélkül, nehogy megfogja a jáger. • A fiatalember azt mondja, amint látja nagy ijedtségét. — Szedjük, néni, szedjük? öreg Babákné még hátrább lép és felel. — Csak ezt a kicsinyt a. Gyújtásnak inkább. Anti el­hullott, azt. — Vastagja nincs benne — lendíti a lábát a rozsé felé. — Az nincs — siet feleim. — Azt én néni szedem. Nem töröm én. Hozzá se nyúlok a fákhoz, akárki láthatja. — Az pedig több meleget ád. — No iszen! — könnyebbül meg egy kicsit — Jó énnekem ez is. Nem teszek semmi kárt. Akárki láthatja... Most leveszi válláról a fegy­vert a fiatalember, nekitá­masztja egy fának. — No, lássuk csak — mond­ja, és lehajol a rőzserakáshoz, megmarkolja a vékony ágakat. Öreg Babáknéban egészén elhűl a vér, teremtőm, uram, ez még utóbb elveszi az egé­szet, aztán rám kiált, hogy pusz­tuljak gyorsam az erdőből! Me­gint töppedt szájához emeli a kezét, és azt mondja. — Öregasszony vagyok én... Nem lopás ez, iszen csak ilyen vékonykák. — Nem sok meleget adnak — mondja a fiatalember, és szétdobálja az egészet, csak néhány szál Vastagabbat hagy meg a kötélen. Aztán körül­néz, és jókedvűen folytatja: — Várjon csak, néni, hozok én erősebbet! Maga csücsüljön le addig, és őrizze a puskámat, nehogy elvigyék a madarak. — Ö, iszen... — motyorog az öregasszony. — Ez is jó lett volna énnekem. — De jobb lesz a vastagabb, ha már töri vele a vállát! — ezt már jó tíz lépésnyiről, a fák közül mondja, és fütyörész- get, szép vastag ágakat tördel nagy, száraz reccsenéssel. Ormos Gcrő TAB KA MAI GYEREK ... mégpedig ízig-vérig az, noha a szülők a kislány korát tekintve szeret­nék még, ha lennének illúziói a Mikulás és a karácsony téma­körében. Ennek ellenére az után az eset után, amit itt el­mondok, Maximka — mert így nevezik rakoncátlanul göndö­rödő haja miatt — csattanás puszikat kapott és olyan ba­rackot, amit a felnőtt ember ellágyvlását palástolandó szo­kott osztogatni. A kislány va­csora után a játékait rakosgat­ta éppen, amikor a papa rá­szólt: — Megírtad már a Jé­zuskának a levelet? — A ki­lencéves emberke keze meg­állt a levegőben, fürkész pil­lantással méregette, hogy apu komolyan beszél-e, aztán ki­vágta: — Hiszen kértem már, apa, hogy egy diavetítőt ve­gyél nekünk, hogy ne kelljen a szomszédba menni filmet néz­ni! • * * Sztár a temetőben A »Hollywood-temetőben« még mindig sok látogatót vonz Rudolf Valentinának, a néma filmek nagy sztárjának sírja. Nyáron általában 20 000 turis­ta keresi fel a sírt. Mivel azon­ban a »Forest Lawn Memorial Park«, Hollywood másik nagy temetője el alkarja vitatni a »Hollywood-temetőtől« az el­sőséget, ezért a temető vezető­sége rejtélyes, feketébe burkolt hölgyet alkalmazott, s az min­den év egy bizonyos napján sűrűn lefátyolozva megjelenik Rudolf Valentino sírjánál, és vörös rózsakoszorút helyez a sírra. Hiába, Hollywoodban meg a temetők sem »profitál­nak« megfelelő reklám nélkül! • • • EGY NÉMET VADÁSZ le­lőtt egy pintyet, amelynek lá­bán gyűrű volt A gyűrűbe négyjegyű számot véstek. A német két héttel később hiva­talos kiküldetésben Milánóban járt, és megtette a számot a lottón: főnyereményt nyert. Vigyázat, magánbirtok! Egy norvég telektulajdonos a következő táblával próbálta megakadályozni, hogy idegenek haladjanak át a telkén: »Me­mento móri! Minden tizedik áthaladót agyonlövök. A kilen­cedik éppen most haladt el!« A rendőrségnek nem volt elég humorérzéke, és azonnali ha­tállyal eltávolíttatta a táblát. • * • Amerikai „arisztokraták" Amerikában az számít arisz­tokratának, akinek az ősei 1620- ban a Mayflower hajón mentek át az Újvilágba. A hajó annak idején 52 zarándokot szállított Amerikába, s ezek leszármazot­tai manapság túlnyomórészt dús­gazdag emberek. A közelmúltban ünnepelték meg a Mayflower megérkezésé­nek 341. évfordulóját. Az ün­neplésben 21 ezer ember vett részt, azok, akik hitelt érdem­lően bizonyítani tudták »előkelő« származásukat. Hogy mennyire szigorúan végzik az »őskutatást«, arra jellemző a következő eset. Annak idején a Mayfloweren tartózkodott egy bizonyos Tho­mas English nevű fiatalember is. Leszármazottai máig is élnek az Egyesült Államokban, ök azon­ban mégsem lehetnek tagjai az exkluzív »Mayflower Társaság­nak«, niivel Thomas English — uram bocsa* — nem mint za­rándok, hanem mint matróz tet­te meg az utat a hajón. SqmmmíÄp/sp Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11, Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 ¥%

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents