Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-12 / 292. szám

Kedd, 1961. december 12. 3 SOMOGYI NfiPt, A* Ezt a harcot orvosok és vé­dőnők, anyák és apák vívják. Az élet legszebb ajándéka a gyermek. Szorosabbra fűzi a családot, mosolyt varázsol a göncitől árnyékolt arcra, értel­met, célt ad az életnek. A szü­lőszobák előtt izgatottan vára­kozó apáknak mi mindent je­lent a gyermeksírás?... Az el­ső mosoly, áz első gügyögés, az első szó, az első lépés mind- megannyi kedves emlék marad egy életen át Az örömet azonban sokszor váltotta fel gyász. A múlt sta­tisztikája nagyon szomorú ké­pet mutat. Hosszú évtizedekig Somogybán halt meg a legtöbb csecsemő. Lentről, nagyon mélyről indultunk el. Az elma­radottság súlyos áldozatokat követelt. A mi társadalmunk adta ki a jelszót: »Legdrágább kincsünk a gyermek." Minden­ki tudja, hogy ez nem frázis. Egy statisztika került a mi­nap a kezembe. Három ország HARC A GYERMEKÉRT orvosok és vé- összehasonlító adatait tártál- Vöröskerosvt összehasonlitó adatait tartal­mazza. Eszerint Olaszország­ban az utóbbi három évben 8, az Egyesült Államokban az utóbbi öt évben 8,7, Magyar- országon az utóbbi három év­ben 15,4 ezrelékkel csökkent a csecsemőhalálozás. Az orszá­gos eredményhez megyénk ad­ta a legtöbbet: nálunk 34,2 ez­relékkel csökkent ez a szám. A hivatalos kimutatás egy mondata: »A legszebb ered­ményt Somogybán érték el." Nagyot léptünk előre. Tíz évvel ezelőtt még a kis szülő­otthonok sem voltak kihasz­nálva. 1960-ban pedig már 4126 gyermek született Inté­zetben, és csak 568 látta meg' a napvilágot a családi otthon­ban. Ez annak köszönhető, hogy az utóbbi három évben soha nem látott méreteket öl­tött megyénkben az egészség- ügyi felvilágosító munka. Az orvosok és védőnők egészség- ügyi állomásokat szerveztek. A A napraforgó is megsínylette az aszályt A napraforgó igen fontos ipari növény. A belőle nyert olaj jelentős exportcikk. A Terményforgalmi Vállalat az idén 585 vagon napraforgó át­vételére kötött szerződést me­gyénkben. A harmadik ne­gyedévre 150, az utolsó negyed­re 435 vagon termény felvásár­lását tervezték. Szeptember végéig azonban csak 128 va­gon, az utolsó negyedévben pedig az előirányzott 435 vagon napraforgó helyett 415-öt vet­tek át a tsz-ektől. Előrelátha­tólag még 8—10 vagonnal vá­sárolnak fel az év végéig. A tervet azért nem tudták teljesíteni, mert az idei időjá­rás kedvezőtlenül hatott a napraforgó terméshozamára. Hat mázsa alatt van az átlag­termés. Alig akad olyan nagy­üzemi gazdaság, amely teljesí­teni tudta szerződésben vál­lalt kötelezettségét. A tahi Győzelem Tsz például 500 má­zsa helyett 200-at, a toponári Petőfi Tsz 500 mázsa helyett mindössze 120 mázsa napra­forgót szállított, a böhönyei Szabadság Tsz 12 vagon helyett 6-ot adott el a Terményfor­galmi Vállalatnak. Megyénkben eddig az Treed fajtájú napraforgót termelték; az idén próbálkoztak először a fcrasznodári fajtával. Ennek a hozama valamivel kisebb a má­sikénál, viszont olajtartalma lényegesen több, s ezért átvéte­li j ára is magasabb. A Ter­ményforgalmi Vállalat a jövő évi szerződéskötésekkor a krasznodári napraforgó ter­mesztését fogja szorgalmazni. Így — gyengébb esztendőben is — több bevételhez jutnak a tsz-ek, mintha iregi fajtát ter­melnének. Vöröskereszt aktívái szántén áldozatos munkát végeznek. Az embereket érdekli az egész­ségügy. Tucatszámra lehetne sorolni azokat a községeket, ahol a falu-apraja-nagyja ott van minden előadáson. Egy számadat: tavaly két­ezer kisgyermeket gyógyítottak meg megyénkben. De ki tudna számot adni arról, hányszor száguldott a mentő szirénázva? Ki tudná felsorolni, hány esetben álltak orvosok és ápo­lók aggódva a gyermekágyak mellett. Az orvos emlékezete csak a nehéz eseteket tartja számon. Csak egy a sok kö­zül: Februárban egy somogy- szili anya öthónapos koraszü- lessel 68 dekás gyermeket ho­zott a világra a kaposvári szü­lészeten. Az orvosok nem mondtak le róla, éjszakákon át ott ültek a kis Horváth Marika burája mellett. A na­pokban a nővérek több gyó­gyult gyermeket adtak át a szülőknek. Marikát is várta az édesanyja. Mielőtt felöltöztet­ték, lemérték. A mosolygó, gü­gyögő kislány 5 kiló 70 deká­val hagyta el a kórházat. Nemes és nagy küzdelem, amit az orvosok vívnak gyer­mekeink egészségéért. Mind­nyájan azt akarják, hogy mi­nél kevesebb szülő sírjon, s hogy minél több szülő örül­hessen csacsogó gyermekének. n. s. \ 12 Vas megyei traktoros szánt Somogybán Október 12-én egy tucat UTOS traktor indult el a Vas megyei Pácsonyi Gépállomás­ról Somogyba. Még azon a na­pon, éjjel 11 óra körül megér­keztek első állomásukra, Ka- darkútra. Másnap pedig mun­kához láttak a Béke Tsz-ben. Azóta csaknem 3000 normál­hold munkát végeztek: segítet­tek a vetésben, és jókora terü­letet felszántottak. A traktoro­sok egy csoportja a napokban Toponárra költözött, s most ott szántanak. A toponári KISZ»esek adtak át egy szo­bát nekik. Nyolcán laknak a brigádszo­bának berendezett helyiség­ben, a többiek — Takács János, Vajda Ferenc, Fodor István és Takács Vilmos — Kadarkúton maradtak. A vaságyak között kályha duruzsol. Kint apró cseppekben szemerkél az eső. A gépek állnak, a traktorosok most kipihenhetik az előző na­pok fáradalmait. Véneii Tibor szerelő, a bri­gád vezetője Kaposvárra ké­szülődik, hogy alkatrészt vá­sároljon. — Nálunk, Vas megyében már végeztek az őszi munkák­kal Szövetkezeteink többnyire fogattal vetettek, szántottak, a gépállomástól alig kértek se­gítséget. Somogybán pedig szükség van ránk. Még nem voltam ennyi ideig távol ha­zulról de olyan kedvesen fo­gadtak bennünket, hogy szíve­sen maradnék itt tovább is. I A brigádban két legény is Kérésünk csupán az, hogy ad- van: az andrásfai Berta Gyula janak egy rádiót addig, amíg | és a petömihályfai Kulcsár Bé­Toponáron vagyunk. Rossz idő esetén, amikor nem dolgozha­tunk, jó szórakozást nyújtana — ihondja a brigádvezető, és már siet is a vasútállomásra. Magas, szőke fiatalember Kóbor János. Társai élcelődve mondják, hogy mióta itt van Somogybán, vagy tíz kilót hí­zott. — Nekem nem újság a ki­helyezés — mondja. — Az bi­zonyos, hogy használt a levegő­változás. Csak az a baj, hogy néha tétlenül kell vesztegel­nünk, mint most is. Az eső fel­borítja terveinket, s ez a mun­kát adó tsz-nek is, meg ne­künk is kárunkra van. Szigeti László és Fülöp Imre arról beszél, hogy többen kö­zülük akkor találkoztak egy­mással először, amikor elindul­tak Somogyba. Ugyanis külön­böző brigádokból jelölték ki őket. A munkában annyira megszerették egymást, mintha mindig egy családban éltek volna. Ha valamelyik gép elromlik, ők maguk azonnal megjavít­ják. Segítenek egymásnak, hogy minél előbb ismét dolgoz­hasson a traktor. Az is előfor­dult, hogy nekik kellett lehor­dani a tábláról a kukoricaszá­rat, különben nem szánthattak volna. Nekigyürkőztek hát, és egykettőre áthordták a kévéket olyan területre, ahol már vé­geztek a szántással. Karádföl- di József nemrég beteg volt, s három hétig nem dolgozhatott. Felépülése után még éjszaka is szántott Karádon, hogy pó­tolja a mulasztottakat. la. Este, munka után levelet írnak haza szüleiknek, no meg a szeretett kislánynak, Berta Gyula már járt egyszer megyénkben — Fonyódon nya­ralt —, s mint mondja, na­gyon szép emlékekkel tért ha­za. — Most is jól érzem magam. Rövidesen Kadarkútra látoga­tok, mert meghívtak a bálba. Helyes lányok vannak ebben a megyében is... Gorza János nagy gondban van: felesége kórházban fek­szik, gyermeket vár. Fiú lesz-e vagy lány? Mindennap izgatot­tan várja a táviratot. — Jóleső érzés — mond.iáik, hogy a tsz-elnök, a párttitkár, a tanácstitkár szinte naponta meglátogat bennünket., és nem­csak munkánkról, hanem ellá­tásunkról, gondjainkról is ér­deklődnek. Törődnek velünk.:. Traktor pöfög az udvaron, fürgén ugrik le róla Kóbor János. — No, fiúk, mehetünk. Ki­mentem, megnéztem a talajt* nyugodtan hozzáláthatunk új­ra a munkához. Elállt az eső. Egyszerre kezdenek öltözköd­ni, s már indulnak is, nehogy egyetlen órát is elveszítsenek... Ha Toponáron végeztek, máshová mennek segíteni. Szorgalmuk, lelkesedésük pél­dás. nem csoda, hogy minde­nütt örömmel, szeretettel fo­gadják őket. H. F. Elszaporodtak a mezei egerek a rácegres) Márcins IS. Tsz földjein. Az asszonyok had­járatot indítottak ellenük. Képünkön: egy 85 holdas búzatáblán Arvalint szórnak az í egérlyukakba. t Hozzájárulássá HARMATH—RfiTf; A Toplitz-tó legjobban, újabb munkást* éves lengyel állampolgárt sen­betanításával idő vész kárba, ki nem látta többé. A norvég gyors mozdulattal Dávidka zsebébe nyúlt. Kivet- e a fontakat és kilépett: — Én vettem el a pénzt... — Alszol, norvég? _ ta Krebs takarodó után a pries- * — S HA NEM ÍGY TÖRTÉ­NIK? — Akkor mindenre képes lettem volna! — Mindenre? — Igen! Még arra is, hogy önkényesen itt hagyjam mun­kahelyemet Erre azonban nem került sor. Molnár Ferenc mérnök hozzájárulással kiléphetett a TRANSZVILL 1-es telepéről, s december 1-től már új mun­kahelyén, a 23. sz. AKÖV-nél dolgozik. — Mi késztette erre? Hi­szen régi helyén is megbe­csülték. Arra is lehetőséget adtak, hogy tanuljon, fejlőd­jön, s még nagyobb fizetés­5 sei járó beosztást is ígértek, suttog-$ — Kérem... Miskolcon vé­geztem a műegyetem nehéz­ig ipari szakán. De valamikor ez Igen, a szakértő úr még elvi­selhetetlenebbé tette az amúgy is elviselhetetlent, üvöltött és ártott, ahol tudott. Aztán este hazament, és papucsban tanul­mányozta nyomdája könyvelé­sét Ö buktatta le a szerencsétlen Dávidkát is. Dávidka nagy, fekete szemű 12 éves kreol kisfiú volt A varsói gettóból került ide. Az apja a barikádokon esett el, anyját Sachsenhausenben azon­nal elválasztották tőle. Neki is csen. , . , . Ezek voltak a nehéz napokig v___ — kezdte, de a kisfiú mar mel- iggj-^ho-ebb percei. Nappal nem jj eäP ' , lebte is volt értek rá gondolkodni, az éj-* volt az életcélom. Oda csak — Add vissza, bácsi — 20- szakát a fáradtságtól álmatlan 5 azért mentem, mert a gép jár­kogta —, könyörgöm, add visz- ájulteág völgyébe zuhanva* mű szakra nem vettek föl. sza. Anyukám itt van valahol aludtak végig, de ez a néhányJ Beszél, magyaráz. Hogy jó kint, és biztos, nincs néki en- perc... az a tétlen ébrenlét a* ... „ „D.,TCV,,n T _ nivalója. Azért tettem zsebre követelőző gondolatoké volt. / a TR . te lehetett ott, amikor Petrich ezt a pénzt abból a csomagból, Ilyenkor árnyak népesítet ték * szerszámszerkesztókent dolgo- ésarevette, hogy a szokásos amit Wegner bácsi küldött a be a sötétséget, élő vagy halottéi zott —, de nem látott benne szakértő bácsinak, hogy ha ta- szeretők, feleségek és barátok* jövőt. Az AKÖV! Az igen! Ott ger, és Wegner másnap behoz­ta Dávidkát. Vagy másfél he­napi mintacsomagban, amely­ben ötven darab bankónak kel­lett lennie, ezúttal csak 42 van. Azonnal belefújt Krugertől ka­pott sípjába, a munka leállt. Bejött az őrnagy is, parancsá­ra Wegner sorakoztatta a nagy­teremben valamennyi foglyot Berhardsen, a norvég parti­zán került Dávidika jobb olda­lára A sor hirtelen végighul­gázkamra lett volna a sorsa, lámzott, a norvég jókora keze­^cl^rvctl 1 iJ. ex rcib v truxa a. iZArtUU, a ui*! vtg J a. ívvía-- . ... , . * •• z. ••z_i. „ ha Wegner főhadnagy akkori- feje Dávidka csíkos rabruhájá- iet e§3’ pillanat alatt ut.ru. Iá!kozom anyukával, odaadjam árnyai. És elsősorban gyerme-£ gé kocsik vannak, motorok, neki kék amyai, akik — ha vannak* . mi _i__i__- -a-a. hoirt még — kenyérről álmodnak, £ Néhány ev múlva szere ne é s apa nélkül nőnek fel. * Diesel-mérnöki szakoktatás­— Nem — jött Berhardson £ ban részt venni, leheletszerű válasza. * — ÉS A VÁLLALATI ÉR­— Semmiség. Osló ifjúsági í DEK? A JRANSZVÍLL-ntóc ökölvívó-bajnokságán egyszer* na®r .Kzu t =c vo ezüstérmet nyertem. Bírom. * munkájára. — Hja, akkor vissza lehetett* — Nincs pótolhatatlan em­WLadyslaw, a vörös hajú balti matróz remegő szájjal fordította a lengyel szavakat. Az őrnagy arca rebbenéste- len maradt. K ötéiességszjerűen lendítette ki öklét, egyenesen a norvég arcába. A partizán fe­jj bér, remélem, az ón helyem­krá­különleges papír jellegzetes zi- „ zegését, zörgését hallotta, ta- ner tóhadnagy bicege pintottá. Eléggé megismerte kogott egy sort, aztán megker- ezt a tapintást, ezt a hangot a dezte: ban nem javasolja Krugemek: hoz préselődött, de azonnal a vér, de meg sem ingott. Kru­— Őrnagy úr, a szakértő úr visszahúzta, mintha sav marta intett, a gyereket az iro­naponta többször is kezembe yolna ^ meg. dába vitték. Mögöttük Weg­nyom valamit, hol egy klisét, ~ ' * hol egy bankjegyet, hol egy ol­lót, hogy szaladjak vele a nagyterem egyik végéből a másikba, valakihez, vagy egy másik műhelybe akar ezt-azt küldeni. Hát tudja, őrnagy úr, a lábam miatt nálam szaladás- ról szó sincs, arról nem is be­szélve, hogy amíg viszem, még­sem tudom úgy szemmel tar­tani a társaságot, mint kellene. _ _ _ Tudom: a munkásokra szűk- azonban sokféleképpen lehet, lekedhetünk személyes érzel- ség van, és nem akarjuk bőví­teni a létszámot. De nem le­hetne, mondjuk egy gyereket beállóani erre a célra? — Rendben — bólintott Kru­19-es barakkban... — Nyolc tízfontos bankjegy eltűnt — szólalt meg szárazon, majdnem közömbösen Kruger. — Nem nagy összeg, de a tény életveszélyes. Nem zsákbamacskát, bárki meg kell halnia. Meghalni — Hm... őrnagy úr... Nem lehetne elkerülni, hogy ezt a gyereket... — Nem — hangzott halkan, árulok rendíthetetlenül a parancsnok tette, válasza. — Talán én is sajná­lom ezt a kölyköt. De nem cse­és ha a tettes most előlép, ezt megkönnyftjük neki. A pénzt úgyis megtaláljuk — ha a bű­nöst nem, megtizedeltetem a barakkot. Ezt én sajnálnám a meink szerint. Kötelességünk példát statuálni. Ha most nem ppltatok tesszük, ezerszer megbánhat­juk. ...Dávid Jendrichowski 12 — Folytatjuk, Mindig meg kell próbálni^ re is tudnak megfelelő ern visszaütni. Eleget mondtuk mi f hert állítani. Igen, elismerem, ezt még ideiében. Norvégiában £ ho^v a TRANSZVILL fejlődő is. másutt is. $2 vallalat, de az AKÖV-nek — Mit jelent ez a »mi«? * nincs mérnöke. > — Mi, kommunisták. K Fiatal, 26 éves, határozott — Nem tudom, Norvégiában^ ^lépésű magabiztos ember. ’ > Tálán nagyon is az. Miközben hogy volt. Németországban^ hallgatom, az a meggyőződés nem hallgattunk rátok, fin* alakul ki bennem, hogy túlsá- sem. Untam, hogy folyton fal-* gosan is tudatában van sa­ra festitek az ördögöt. Békés> iát személye, illetve mérnöki , , __ , . * diplomája, szakkepzettsege ember vagyok, norvég. Egv ki-5 jei;nt6ségének. Nem, ezt nem csit jobb életet akartam ésíj mondja, de érződik hangjából, kész. Ti meg örökké nagy sza-* ö csupán ennyit jegyez meg: vakat mondtatok, harcról pa-/ »Makacs ember vagyok...« egyszerűen idege-y Helyesen cselekedtek a sítettetek. $ TRANSZVILL vezetői, ami­■j, kor hozzájárultak Molnár Fo- * renc elmeneteléhez. Egy ked­vét vesztett ember nem vér gezhet igazán eredményes munkát. Mégis’ beszélni kell erről, mert az utóbbi időben sok hasonló eset fordult elő más üzemeknél, vállalatoknál is. AMIKOR A NYÁRON Mol­nár Ferenc meghallotta, hogy az AKÖV mérnököt keres, először velük állapodott meg, s csak azután beszélt vállala­tának vezetőjével. Kérelmét, felmondását nem fogadták el. Sem-az igazgató, sem a vál­lalati, sem a területi egyezte­tő bizottság nem helyeselte, hogy otthagyja nehéz helyzet­ben levő üzemét. 1959. április 30-án kanta kézbe diplomáját Molnár Fe­renc. Alig ért haza, néhány nap múlva, május 6-án már dolgozhatott is a TRANSZ- VILL-nál. Nem akarjuk há­látlansággal vádolni, hiszen az eltelt idő alatt becsülete­sen dolgozott. De azért egye­nesebb eljárás lett volna, ha először vállalatának vezetői­vel beszél, s csak azután megy az AKÖV-höz. Mit, szólt volna hozzá, ha a terv veszé­lyeztetése miatt, népgazdasá­gi érdekből nem járulnak hozzá elmeneteléhez? S ha önkényesen kilép, akkor bizo­nyára az AKÖV-nél sem fo­gadják szívesen. Minden vállalatnak nagy szüksége van jól képzett szak­emberekre. De vajon hasz­nál-e a népgazdaságnak, me­gyénk szocialista iparának, ha egy üzemben már jól begya­korolt szakembert máshová visznek? Sok gondot okoz a szakemberhiány. Mégis elő­ször nem a számításba ’Övő szakemberekkel, hanem az érintett vállalatok igazgatói­val kellene tárgyalni arról, hogy van-e nélkülözhető mér­nökük stb. MOLNÁR FERENC PÉL­DÁJA arra kell fi a vetkez­tesse valamennyi vállalatun­kat: fordítsanak még nagyobb Gondot a szakembork é r> 7«<= re. Nézzék meg. van-e vál Illa­tuknál olyan fiatal sr^kmun- kás. akit ösztön dvlifd pffve- temre kíildhetnónok ^ álta­luk kinevelt szakember az- után bizonyára hosszú időn át hasznos munkása lenne:' válla­latának. Szalai LászW

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents