Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-10 / 291. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 ▼asámap, 19Í1. december A 94 érés Balta Józsi bácsi.«« «»Helyes volt- e a múlt évi kiegyezés? Valóban bölcs-e Deák Ferenc, a haza bölcse?-« kérdezgették egymástól az emberek akkor, amikor az egyik balatonkeresztúri házacskában Bállá József született. 1868-at írtak... Egy esztendeje, hogy Deákék kiegyeztek Ferenc József császárral, a magyarok «»apjával-«, aki «»Sad- nak« élni akarását már egyszer sárba taposta, s akit magyarországi körútja alkalmával oly sokan megistenvertéztek. Bállá Józsi, mire felnőtt, belekerült a Ferencz József-féle paszományos korba. Csakhogy a tűz égette volna meg ezt a kort! A sok jóban éppen munkaalkalom nem akaródzott lenni Hol itt, hol ott dolgozott, s szinte kapóra jött, hogy behívták katonának.' Nyitra- bojnára került, ebbe a tótok meg a magyarok lakta falucskába Itt katonáskodott a hadsereg ménesénél, s így voltaképpen huszár volt ő. És mert az édesapja igazi huszár, amolyan negyvennyolcas volt, hát rajta maradt öreg korára is Józsi '• -sin a «»Balla-huszár-« név. i',‘ st is, ha valaki idegen keresi az öreget, dehogy kell neki Bállá Józsefek után tuda- kolóznia! Jobban ismerik a Bállá huszárt Baíhatankeresztű- ran. Mert Józsi bácsi most is él. és éppen ez a nagyszerű valaNEGYVENÖT ÉVE NYUGDÍJBAN... Egy év múlva a fia is követi zadat átélni, mégpedig nem is akárhogy. Józsi bácsi a leszerelése után többfelé dolgozgatott mígnem a vasúthoz került. Huszonnyolc éves korában már odáig ritte, hogy kinevezték állandó dolgozónak Bosz- na-Dubicára, a boszniai határ közelébe. Az itt élő muzulmánok meg más hitű. horvátok nem valami barátságos , szemmel nézték a magyarokat, kivált fene- kedtek a vasutasokra, mivelhogy ilyen tisztséget főleg magyarok tölthettek be. Ám nem maradt örökké az Una-parti városkában Józsi bácsi. Hamarosan közelebb kerül a szülőfaluhoz. So- mogytamócára helyezték; innen Csurgóra, aztán Tabra, s még a szakály-hőgyészi állomáson is dolgozott. Onnan visszakerült Balatonkeresztúr- ra. Kerek húsz évig volt a vasútnál 1916-ban betegsége miatt nyugdíjazták. Ekkor fiai jártak krampácsolni. Az ötven év felé járó férfi hamar kiesett a munkából, nem dolgozhatott. A nyugdíj persze kevésnek bizonyult, kellett némi pótlás után nézni. Nyaranta aratásnál, cséplésnél segédkezett. Ferenc fiuk keresete is jelentett valamit, bár csak időszakos pályamunkás volt, az meg nem tartott sokáig. Két-három hónapot dolgoztak évente, aztán szélnek eresztették őket. Alkalmi munka következett, majd megint a vasút-; — De bárhogy lesz is — határozott a Bállá család —, házat építünk! Jókora adósság, rokonoktól szerzett építőanyagok, s 1926- ban elkészült a ház. Most is áll, itt laknak az öregek meg Mária lányuk, aki már mindenkinek Mária néni. 1931-ben Ferenc fiuknak sikerült véglég bekerülni a vas-' úthoz. A Marcali—Balaton- szentgyörgy vonalon volt pályafenntartási dolgozó. Akkor azonban másként éltek a pá- lyamunkásak. A vasút mostohagyerekei voltak, nem kaptak egyenruhát sem. Ezért is igyekezett Ferenc a forgalomhoz. Időnként helyettesítette valamelyik . forgalmi dolgozót, s 1940-ben véglegesítették az utazó személyzetnél. Persze Bal la bácsi mellett a fiú is megöregedett Jövőre nyugdíjba megy a kéthelyi váltóőrházból. Megesik ugyan, hogy egy családból ketten vannak nyugdíjban, de hogy apa és fia nyugdíjasok legyenek, az már ritkábban fordul elő. Aligha akad az országban még egy valaki, aki negyvenöt éves nyugdíjassággal és egy nyugatomba vonuló «-fiúval« dicsekedhet. Ráadásul apa és fia ugyanabban a munkában öregedett meg. Azaz dehogy öregedtek! Feri bácsi (mert hisz ő is bácsi már) még fürgén mozog, dolgozik. Édesapja nehezebben mozidul, beteg, jobbára csak fekszik. A lelke azonban még ugyancsak fiatal. Nemcsak csillogó szeme árulja ei ezt, hanem állandó jókedve, frisse- sége is. Még most is emlegeti a rég múlt idők eseményeit, a nagy halászatokat vagy a még édesanyjától hallott történetet, hogy Sávolyban hogyan fizetett rá a két rabsic, amikor meglőtte az erdőst. Egy szenvedélye van Józsi bácsinak, szereti a pipát. Már ugyan a lányát kéri, hogy ömje meg, de aztán elszopoitja egész nap. Még éjszaka is rágyújt egy- szer-egyszer... mi. 1868-tól majd egy évs-zá. és fia, Férnie, aki jövőre megy nyugdíjba. Roland Ferenc TAR IK-A serek Jó taktika Egyik vidéki szálloda hiába kért felújítási keretet, nem kapott. Szerették volna városiasabbá tenni a fogadót, de pénz híján ez nem sikerült. Pedig mindent megtettek: ha jöttek a városból amolyan illetékesfélék, akiktől lehe’ett némi támogatásra számítani, mindig a legjobb szobákat adták nekik. Így aztán mindenki azzal távozott, hogy nagyszerű szálloda ez! Rossz taktika volt. Későn jöttek rá a hibára, de rájöttek; s attól kezdve, ha illetékes érkezik, a szállodában mindig a legrosszabb szoba, a legrozzantabb ágy jut neki... Eredmény még nincs, de várják, hogy a rozzant ágyason hosszas vajúdás után megszületik a felújítási keret — rf — • • * Zuhany az operában A londoni Covent Garden operaház földszintjének utolsó soraiban előadás közben az emberek alapos zuhanyban részesültek. A dolog úgy történt, hogy az állóhelyen valaki előadás közben annyira elfáradt, hogy ráült egy tűzoltókészülék gombjára. A zuhany csak akkor ért véget, amikor a tűzoltókészülékből minden viz kifogyott. * * * Betörafogás világító festékkel Popoios Grachines athéni festékkereskedő lakása erkélyéről észrevette, hogy egy betörő próbál üzletébe behatóink Sötét éjszaka volt, senki sem járt az utcán. Az‘ élelmes kereskedő úgy segített magán, hogy nagy vödör világító festéket öntött az erkélyről a betörő fejére, aki persze azonnal elmenekült. A felriasztott rendőrök azonban a sötét éjszakában is gyorsan elfogták a világító betörőt. * * * Eltévelyedett betűk Üveg, műanyag, porcelán — hirdetik a neonbetűk a Május 1. utcai modem üzlet portálján. Az első szó kéken, a második fehéren, a harmadik lilán izzik a kaposvári estében. Illetve egy kicsit pontatlanok voltunk: az első és a harmadik szó általában kéken és ál« tálában lilán világít, mert az üveg u-je és a porcelán r-je eltévelyedett betűk. Miért, miért se, a v lila, az r kék. S ahogy az ember felpillant a portálra, azonnal ezt kérdezi magában: mit keres a kék betűk között a lila és a lilák között' a kék? Mert ha a Középső szóban is akadna ilyen más színű betű, akkor mindenki arra gondolna: ez valami új irányzat. Így viszont csak az jut az eszébe: a szerelőknek nem volt más, csak ilyen betűjük. s hogy hamar végezzenek — fölszerelték. — lg — „Mérgező* csők A St. Quentin-i börtönben, melyet az Egyesült Államok leg* szigorúbb fegyintézetének tartanak, rájöttek, hogy a rabok kábítószerrel kereskednek. Vizsgálatot indítottak annak földeríté- " sére, hogy milyen úton jut el a rabokhoz a kábítószer. Egészen megdöbbentő eredményre jutottak: kiderült, hogy a kábítószert tartalmazó kapszulákat a rabok női látogatói az érkezéskor és távozáskor váltott csók segítségével adják át a foglyoknak. * * * A „léli álom“ lehelévé tenné, hogy ezer évnél is tovább élhessünk Az amerikai National Geographic Society (Országos Földrajzi Társaság) megállapítása szerint az ember akár 1400 évig is elölhetne, ha meg lehetne oldani a hibemációfc, vagyis a téli álom problémáját Megállapították, hogy a denevérek hússzor hosszabb ideig élnek azonos súlyú más emlős állatoknál, amelyek nem ismerik a »téli álmot«. Ebből az adatból következtetnek arra, hogy a hibemáció megvalósulásával az emberi élet is a hússzorosára, vagyis 1400 évre volna meghosszabbítható. A társaság nyilatkozata azonban óvatosan rámutat- »A tudósok egyelőre csak igen halvány lehetőségéi látják, hogy embereknél is megoldható legyen a hibemáció, n kilátások azonban olyanok, hogv érdemes foglalkozni a kérdéssel.« A KAMASZ értés Jenő széles mozdulattal leteszi az asztalra az újságot. Feláll, lustán nyújtózkodik, és felesége felé forduL — Készen vagy már? Az asszony a tükör előtt áll. Szomorkásán nézi ráncosodó arcát. — Jövőre negyvenéves leszek — gondolja keserűen —, negyvenéves... Jenő ezt nem érti. Most is milyen derűs és nyugodt. Öreguras kedélyesség ez már. Pocakos, hideg, kiábrándító. — Vékonyan rúzst ken ajkaira. — De hát mit akarhatok én... Jenő jól keres, meg kell hagyni. Ügyes ember, a ktsz igazán jól járt vele. —■ Kész vagy már? — ismétli Kertes. — igen, fiam. — Kertesné hangiéban ütőérként lüktet az ingerültség. — Hívd a gyereket, és indulhatunk. Kertes átmegy a másik szobába. és csakhamar visszajön. — Csaba azt mondja, hogy nem jön. Az asszony villámgyorsan megfordul. — És te ezt csak úgy mondod? A férfi védekező mozdulatot tesz. — Kérlek, ne idegeskedj. Ha nem jön, nem jön. — Igen? Szóval eltűröd, hogy fütyüljön a szüleire, hogy az legyen, amit ő akar? Közömbösen néznéd, hegy pogánnyá vál'ék a saját fiad? Kertes bosszúsan félbeszakítja. — Drágám, sürgősen hagyd abba. Megyek, és beszélek a kölyökkel még egyszer. A férfi becsukja maga mögött az'adtát. — Istenem, miket kell megérnem — sóhajt Kér1 esne. és óvatosan púderozza az arcát. Most nyűik az ajtó: öled Csaba jön, tizenkét éves, szeplős, nyurga fiú, mögötte az apja. — Anya, hadd maradjak itthon. Olyan kassa/ film megy a televízióban. — Az éneklő kamaszhang elhallgat, egy pár pillanatig csend van. Aztán Kertesné szigorúan megszólal: — Csaba, öltözzI A fiú könyörgő hangon ismétli: — Anya, hadd maradjak itthon... Az asszony összehúzza a szemét. — Nem szégyened magad? — a férjéhez fordul. — Szólj már te is valamit.., — Gyere, Csaba — mondja kérlelően Kertes. — Hát ez nevetségest — fakad ki ingerülten a felesége. — Könyörögni kell a taknyos- nak, hogy templomba jöjjön. — Nem akarok menni! — kiáltotta dacosan és sértődötten Csaba. — Hallod ezt, Jenő? Nem akar jönni... — Kertesné szemei vihognak. — Hát azt akarod. hogy megverjen az jó Isten? Nem sül le a képedről a bőr? — Nincs is Isten! Nehéz, idétlen csend támad. Kertesné nem talál szavakat, nehezen szedi a levegőt, s halkan elbőgi magát. Férje szükségesnek látja, hogy megszólaljon. — Ezt persze az iskolában tanultad, mi? — Csaba bólint. — Igenis, nincs Isten. Az anyag öröktől fogva van, ha tudni akarjátok. — Ide figyelj, fiam! — Kertes nyugodt, oktató hangon igyekszik beszélni. — Elsősorban az a fontos, amit szüléidtől hallasz, s csak azután jön az iskola. Isten van, ezt a szüleid jobban tudják, mint te. És vasárnap templomba ülik menni. — Az egész osztályból csak Szabó jár templomba — ma- kacskodik Csaba. — Te ne mások után menj. Azt tett. amit apád és anyád mond. Róluk vegyél példát. — De akkor miért mondta a tanító úr, hogy nincs Isten? Kertesné zokogva sikít: — Istenkáromlást kell hallanom a saját lakásomban, a saját fiamtól Ilyeneket mondani... Csaba enyhe gúnnyal jegyzi meg: — Ti mondtatok, hogy minden leckét jól meg kell tanulni. — Majd ha nagyobb leszed, megérted, hogy tulajdonképpen. .. szóval... öltözz, és indulunk. Ne idegesítsd tovább anyádat. Ezt nem tanítják az iskolában. — Csak azt, hogy nincs Isten — rándít a vállán mérgesen Csaba, és kimegy a szobából. — Szörnyű — mondja az asszony, és hatalmasat sóhajt. — Hát igen «-» tárja szét karjait Kertes. — A gázt elzártad? — kérdezi aztán. — El, el... — legyint idegesen felesége, és a tükör elé lép. Felszárítja könnyeit, és ismét bepúderozza az arcát. — Most még öregebbek a vonásaim — tűnődik elkeseredetten. — Jövőre negyvenéves leszek. Istenem, édes jó Istenem. .. ... ertesné becsukja az ajtót a távozó vendég után, és pirosán tüzelő arccal a tükör elé perdül. — Fiatalodtam! — nézi elégtétellel homályos csillogá- sú szemeit, majd pongyolájából félig kibújva melleit is szemügyre veszi. Szinte beszéli magának, hogy keményebbek, formánabbak félárbocra ereszkedett mellei, amióta Gál Miklós, a házibarát csókolgatja. Kertesné tükör előtti hadgyakorlatának csakhamar véget vet a csengőszó. — Megjött Csaba a moziból — állapítja meg, s mielőtt ajtót nyitna, sietve elrendezi a díszpámákat a díványon. Csaba köszönés nélkül jön be, vad és haragos a tekintete. — Talán köszönnél — mondja az anyja. A kamasz érthetetlen morgást hallatt. Kertesné száraz hangon közli: — Eredj a konyhába, a reason van a vacsorád. Csaba a fejét rázza, — Nem kell. Az asszony csodálkozva mered a fiúra. Hozzászokott már Csaba szeszélyeihez, de enni eddig mindig evett, ezért soha nem kellett könyörögni neki. — Mi bajod van? Talán rossz volt a film? — kérdezi Kertesné, és körömráspolyt vesz a kezébe. A fiú színpadias mozdulattal kihúzza zsebéből a használatlan mozijegyet, és az asztalra csapja. — Itt a jegyed.. Kertesné meregbe gurul. — Hol voltál, nem mondanád meg? — A ktsz-ben! — csattan élesen Csaba hangja. — És megtudtam az igazat. Azt, hogy apa sikkasztott, és sit n van. Rácz Pista mindent elmondott. Kertesné sürgős szükségét érzi, hogy megkapaszkodjék az asztal sarkában. Amikor férjét sikkasztás vádjával letartóztatták, azt hazudta a gyereknek, hogy apjának hosszabb időre külföldre kellett utaznia. — Hogy... hogy jutott ez eszedbe? — Tudtam, hogy nem mondtál igazat — a fiú csupa szemrehányás. — Utána kellett járnom. — Hát most már tudod. De ne híreszteld el, mert ez szégyen nekem is, neked is. — Az asszony kapkodva beszél, sietve keresgél elfogadható érveket. — Szegény apád jót akart, de meatévedt... Csaba engesztelhetetlen. — Lóversenyen verte el a pénzt... Kertesné felcsattan. — Csaba! Miféle hang ez?! — közben azt aondolia: Inén. lóversenyen szórta el. ' ta7án nőzött is. Nem árt hogv l-k-t alá került. Végre álhitek én is, fellángolhatok még utóimra. Csaba hallgatásba burkolózik. A szeme azonban élénken parázslik. Az asszony csillapítóan mondia, hogv lezárja a kellemetlen diskurzust: — Apát sajnálni kell. Nincs iogod ahhoz, hogy elítéld. Szegény. . Csaba közbevág. — Sze-'-nv'’.MAa *e sajnálkozol? pfttren örülsz, hogy megszabadultál tőle! A pofon nagyot csattan. Az asszony tenyere sajog belé. Csaba lángvörös arccal az ajtóig hátrál. — Azt hiszed, nem tudom, hogy itt járt Miklós bácsi? Azt hiszed, nem tudom, hogy miért jár ide? — fuldoklik a gyűlölettől. — Megcsalod apát! Azt hiszed, nem tudom? Az asszony a díványra rogyik. — Hallgass, te átkozott kölyök. hallgass! — kiáltja szinte eszelősen. Szégyen, vasmar- kú szégyen fojtogatja. — Istenem, mennyei atyám— — sikolt fel kétségbeesetten. — Nincs Isten! Nincs, Isten! — kiabál Csaba, és zokogva a falnak dől. Múlnak a hosszú percek. A könnyek kölcsönösen elapadnak. Szaggatott szipogás hallatszik, majd az is elhal. Mély, alvadt csend üli meg a szobát. Kertesné a díványon ül, fia néhány méterrel odább — mégis milyen messze —, a fal mellett vizsgálgatja a szőnyeg mintáit. Talán fél óra is eltelik igy, aztán Csaba — megkönnyebbülten a már kimondott szavaktól és engedve gyomra kíméletlen követelőzésének — megkockáztat egy kérdést: — Mi a vacsora? Kertesné gépiesen, színtelenül felel: — Pörkölt. A spájzban van savanyúság is. Csaba csettint egyet a nyelvével, és kimegy a konyhába. Kertesné feltápászkodik, és a tükör elé tám^lyen. Idegenkedve szemléli árkádos szemeit. görnyedt vállait, sírástól püffedt arcát. — Végérvényesen megöregedtem — aondoPa fáradtan. Leki-lv-dóen leairnt tüuö-ké- re felé. és indul, hogy megágyazzon a fiának. Üjvári Károly
