Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-10 / 291. szám
SOMOGYI NÉPLAP 5 Vasárnap, 1961. december I#. Horgas Béla: EGYMÁ A FUTNAK A JO'i meghallom ezt a még egyre jöttek.; az ég össze- szavaival magyaráztam neki, szót: háború, ne- szűkült, és lejjebb ereszkedett hogy miért nem heil félni. mindig a re- súlyuk alatt; ott álltunk a föl- — Ilyen kis vonalat nem pülök jutnak eszem_ dön védtelenül és tehetetlenül bombáznak. Nem ér meg nebe. Könyvekben olvastam vá- kiszolgáltatva nekik. Ha bezár- kik annyit. Még Kaposvárt is rosokról, amelyeket hónapokon nak valakit egy ablaktalan szó- elhagyják mindig, vem bénát bombáztak; házakról, ut- bába, és látja, hogy a mennye- nünket. cákról, óvóhelyekről, melyek zet elindul lassan a padló feösszerogytak az emberek feje lé, az érezhet hasonlót. Nem /l/l ar bl^os voltam- mafölött; olvastam a légiriadók- volt pince, nem volt óvóhely, /// Qam‘°an>. Vfdig okról, szirénákról, de nem tu- ahova elbújhattam volna, és ^ kor me?, hátravolt ~ tűzkeresztség. ^ — kor es dom, milyenek a valóságban, nem volt olyan hely, ahol ne _ .. a_ , Képzeletemben élnek csak a hallottam volna az egyhangú, E&V1* re99fl apam kezemoe megvakult városok, a pincében átható zúgást, amely legyőzött ny°Jn}a a karinat, es elküldött ' ■ ■ ■ ■ ' ■ ■* '■* "■ ■ vízért. Augusztus et-eje volt, a mozdulatlan és tiszta levegő átvirrasztott éjszakák, a füs. minden más hangot, betömte a tölgő romok. Az én emlékeze- bőr pórusait, a szemet és a . ,, , , .. .. ... ... temben a nyár él elevenen, az szájat, és lüktetve, hullámozva darabban feküdt a tat fo- ég megüvegesedett kékje, me- jajongott a jülben. Féltem. lott' Megmentettem, a annat, lyet minden délelőtt beleptek, Annyira féltem, hogy a hideg és fehér barázdákra hasogat- összeverte a fogamat, pedig tak a repülök. nyár volt, remegett a levegő a Húsz-harminc kilométerre melegtől, és a kék. sínek egy- , laktunk a Drávától; tiszta idő- masba futottak; fáztam, pedig jöttek mint r ben látni lehetett a Fekete- az árokparton harsogott a. sok hegyeket is, ahol éjszakánként sá-rga virág; menekültem vol- fellobbantak a partizánok tü- de nem volt hova. Látnom zei, és lassú morajlások száll- és hallanom kellett mindent; tak fel a levegőben. Apám a lasztottam, már csak azért is., vasúton dolgozott; az orhazban eÚV cella, kék páncélként bo- m M'nninrhfnm. töliih kaptunk lakást, az országút és rult r(l az ég, nem futhattam a vasút kereszteződésénél, ki alóla, s ha kifutok is, repüés a síneken egyensúlyozva in dúltam visszafelé Feledtem le hettem, amikor ’';rtelen feltűntek mögöttem r röpülök. ér cmorra ^bar. jöttek, mint máskor, és egy szempillantás alatt ellepték az eget. Nem J"dtam, mit ~rínál- jak: visszaforduljak, vagy menjek tovább? Az utóbbit váÉgyik szomszédunk az állomás m.et találok, mert az erdő fö- volt, a másik egy hosszúkás mert úgy távolodtam tőlük, hazafelé menve pedig szembetalálkoztam velük. Szaladni kezdtem, erősödött a búgás, és éreztem, hogy lassan visszaparasztházj‘a falu csak az er- lött ls azok usztak; előttem is __________; _____________ d ón túl kezdődött. Nagyanyám mögöttem is, fölöttem is, jobb- fér bí>tóm # regi félef^ Két. is velünk lakott, és amikor rol, balról repülök, repülők: , , .. .. ... , mmn™ ... H’ segbeesetten próbáltam legyozapam elment a vasútra, anyam anyamra kiáltottam: meg a földekre, vele maradtam __ o tthon. Nem jártunk iskolába, Édesanyám! ni magamban, ahogy közeledNe féljek ugye, ne féljek? Um,-. n- -V « repülök, egyre gyorsabban futottam, •'■mi -öltek a hátam mögött, mintha üldöztzk nyolc óra felé keltem föl, és a nyári konyhában reggeliztem. A nap már erősen tűzött, a levegő remegni kezdett a töl— —------—------------—l-^rinri Ll, j ek, édesanyám? Mondja, hogy ne féljek. LÁSZLÓ IBOLYA: tés fölött, és a kék sínek egymásba futottak. Kilenc óra felé kezdődött. Kutyánk felkapta a fejéi, és vakkantott egyet, az én torkomban pedig megrándult valami. Még nem lehetett látni semmit, még teljesen sima volt az ég, még az apró felhők nyugodtan hevertek, de én már tudtam, hogy jönnek. Kiszaladtam a szőlőlugas alól, és meredten figyeltem a Dráva-part felé, míg könnyezni nem kezdett a szemem, aztán hátraszóltam a konyhaajtó felé: — Nagymama! Jönnek! Nagymama előrejött, beárvyékolta löszével a szemét, és fölnézett az égre. — Dehogy jönnek — mondta —, összevissza beszélsz. Akkor látnám őket. — De én hallom, hogy jön- ■nek — állítottam makacsul, talán csak azért, hogy nagymama újra mondja, nincs igazam. De nagymama hallgatott. Ma már tudom, ő is érezte, hogy jönnek. Visszacsoszogott a konyhába, tett-vett maga körül, és nem szólt hozzám. Én meg lestem tovább az eget, és mivel nagymama hallgatott, magamban mondogattam: ma nem jönnek, ma nem jönnek, nem erre jönnek, biztos, hogy nem erre jönnek. Ügy hajtogattam, mint egy imádságot: biztattam, vigasztaltam és ámítottam magam, pedig tudtam,, hogy hiába . . . nem jönnek, nem jönnek...--- Nagymama! Ott! ’ nnn.™mnmmwmmmrnrnr-nnnnm™i™nnmnnnnnnnnnrnnnT-, C sillogó pontok tűntek fel És anyám mondta és imád- volna. Ök millióan — én egyegv felhő szélén, és valami fi- kozott, és én vele mondtam és magam. Éreztem, hogy minnom, lágy zaj, egyforma bánás ^él’sxZZtnW^ d<W gép köVeU munden rezgeti végig a levegőn, S’ kó- amelyben minden gép hangja fám szegeződik a magaszeledett egyre jobban felerő- ott Lüktetett, szemem, amely bol, és nincs messze a pillanat, södve. Akkor már anyám is blinden gépet látott, úgyhogy mikor felragadnak a földről, szaladt hazafelé, a kapát ott- a táí ^tozott lassan fényes- Mezitláb wííűm, em, nadrá . ....... . segge, hőddé, egne es hullámzó ’ 1 y nagyta a földem, es futott, mert bugássá, és átváltoztam én is, ban> a vizeskanna verte a tértudta, hogy félek. Hármasával mert élni kezdett bennem a öemet, lábamra loccsant a víz, buktak ki a felhők mögül, szá- zaJ> dobálta testemet egyforma belevágtak talpamba a kövek, utaltam őket, néztem az egyre ütemben, > ángatoztam és kó ^s, a ~úgás ott lüktetett újra a noveKedo, csillogó rajt megme- együtt: fülemben, erősebben, mint varevitett nyakkal, mozdulattá- __ Ugye, ne... ugye, ne... kiha. Talpfáról talpfára ugróinál. Még messze voltak, még féljek... édesanyám! tani, szinte repültem, mintha n em láttam őket tisztán, még Apámat nem láttam félni so- magam is szárnyas lény let- csak akkor jöttek át a Dráva ha, valósággal földöntúli lény- tem volna, kórók között csap- fölött, de hangjuk már zúgássá nek tekintettem azokban a na- kodé rovar, melvet ?' erősödött, és ettől a zúgástól pókban. Minden reggel azzal felhő követ kilátott csőrrel, remegni .kezdett a térdem, ébredtem, és minden este az- Apám szavaira gondoltam, de Anyám megfogta a kezemet, zal feküdtem: jönnek a repü- abban a pillanatban gyors pat- kiszahö ‘vnk az udvarról a lök. Lassan az arcomon is meg- tartásokat hallottam a fejem környező tölgyfák alá, mert látszott a félelem, fogyni kezd- fölött, mint mikor botot húz- ak’-or már vagyon közel vol- tem, s a szemem alá söét ka- nak a léckerítésen végig, aztak. .42 előbb még harmincat rikáb rajzolódtak. Apám kije- tán rlehany piiUmat múlva hét szamoham meg, aztán láttam, lentette, hogy magaval visz a Nyílt levél egy névtelen levélre Levelet kaptáin — névtelent, mely tűzzel-héwel arra oktat, toliam hegyére ne vegyem csalárdságait a papoknak, tanuljak filozófiát, tanuljak történelmet... Levélíróim, azt teszem, a tévedéstől csak ez ment meg! Igen, az emberibb Tudás nevében kél a szó a számon, mikor egy eszme hirdetőitől a becsületet kérem számon kaput,vágva az értelemnek: — lássátok, tapasztaljatok, mivé torzítják isteneiket, eszméiteket a papok. mint nyúzzák ma is, aki hagyja, mint nyomorítják szellemét — mikben ma rrfár gyermek sem hisz gyermekdeden hazug mesék! Prókátornak neveztetek, sátán prókátorának, pedig én nem vagyok, nem én, ki mill jókat csal, ezret áltat! Azt hirdetem, ami hitem, nem ismerve már más hatalmat, csupán ami az Emberé, csak azt, mi biztonságot adhat! Azt hirdetem, hogy megteremti századom azt a rendet, mely csillagokig emeli, és őt szolgálja csak, az Embert! felszaladt a számba, mintha el szédültem volna. Bgu olajos talpfát átölelve hányni kezdtem. Akkor már közel voltam az emberekhez. Apám jött értem futva, és odavitt közéjük. Lefeküdtem melléje a vasút- parton, és vártam, hogy meghaljak, hogy meghaljunk, mert olyan égtelen zengés szaggatta a tájat, hogy egy pillanatra sem hittem: élve kiikerülünk onnan. Nem haltunk meg, egy karcolás sem esett raitunk. A szomszéd faluban felállított légvédelmi ütegek lőtték r gépeket, és ez vol az első eset, hogy bomba esett le a közelünkben. Csodálkoztam, és émulva tapogattam « kezemet, megvan-e méo, * nem ••áltozott-e rajta semmi. A következő napokban, amikor sűrűbben kattogtak fenn a géppuskák, és zuhogtak körülöttünk a bombák, már nem féltem annyira. Mire vége lett a háborúnak, én lettem a család legbátrabbja, de éjjelenként néha visszaálmodtam az első bombázást, és olyankor kivert a verejték. /i/t ég most is álmodok /Ifi néha róla. Furcsa, ___' / L rakéta formájú szörnyek húznak át az égen, és felhasogatják fehér barázdákra. Az ég acélburája lejjebb ereszkedik, nem lehet kifutni alóla, s ha ki is futna ” ember, ott is csak repülőket látna, mert ellepik a min- dc őségét. Nyár van, de a táj átváltozik lassan, a láthatár kigyullad körös-körül, és pi- ■os fál\ erdők, házak közelednek; lángból és parázsból van mindegyik; remeg a levegő j fehéren izzának. és egymásbe, futnak a sínek, én meg ott állok a föld közepén egyedül és ordítok: — Ugye; ne féljek... ugye, nem igaz ... ugye, csak álom az egész! És hallom a többiek hangját, látom apámat és a pályamunkásokat, akih ott feküditek velem, a vasútparton, arccal a fűbe borulva érzem, hogy itt vannak körülöttem, és elszáll belőlem a félelem, mert nem vagyok magam. Dombi Lajos: TANULMÁNY; A<z „absJztcaUt Taylor Osborne ismert amerikai zongoraművész áttért »a zongorázás új, absztrakt stílusára«. »Alapos megfontolás és a lehetőségek gondos vizsgálata után arra a meggyőződésre jutottam — mondja a művész —, hogy elég volt a zongorázás eddigi módszeréből. A szokásos módszerekkel nem nyílnak üj lehetőségek a zongoraművészek számára. A múlt és a jelen nagy zongoraművészei már mindent elmondottak művészetükkel, és a jövőben új utakat kell találniuk!« Ezt az új utat Taylor Osborne »az absztrakt zongorajátékban« látja. Az amerikai koncerttermekben sikeresnek is bizonyult az új »stílus«, és a művész most európai körútra készül, hogy az öreg kontinenssel is megismertesse az »absztrakt zongoraművészetet«. Nagy kérdés, hogy itt is beválik-e. Tulajdonképpen miről is van szó? A koncertterem pódiumára zongorát helyeznek. Osborne kalapáccsal a kezében megjelenik, köszönti a közönséget, és néhány ragyogó taktus lejátszása után a kalapáccsal ráver a zongorára. Ezt az »eljárást« —r vagyis a néhány ütem- nyi játékot, majd a kalapáestft-jst — mindaddig folytatja, amíg a zongora szét nem esik darabokra. Osbome ezután lehajol, fölvesz egy darab fát a földről, és a közönséghez fordul: »Ki kíván egy zongoradarabot?« Megjegyzendő egyébként, hogy a jegyek árát minden ilyen koncerthez erősen emelni kell, mert bizony nem olcsó mulatság minden előadáson kalapáccsal szétverni egy zongorát. Fényképgyűjtemény a XIX. századból A híres Gemsheim-fénykép- gyűjtemény, amely a XIX. századból származó 36 darab eredeti fényképfölvételt tartalmaz, most Köln város tulajdonába került. A gyűjtemény eredeti birtokosa, Helmuth Gernsheim 1937-ben emigrált Angliába, s magával vitte történelmi értékű gyűjteményét. Gemshedm most visz- szatér Nyugat-Németországba, és átveszi a kölni fotóművészeti múzeum vezetését. A múzeum gyűjteményének alapját a Gernsheim-féle fényképek képezik, értékét körülbelül 2 fe fél millió márkára becsülik. A gyűjteményben megtalálható a fényképezés feltalálójának, a francia Nicephore Niepcének 1826-ban készült első fölvétele is, amelyet lakásának ablakából készített. JCö YNVESPOLC hogv iobh: ól-balról úmbb és vasútra, mirt any’ámék elron- fekete emelkedett újabb harYnhtcos tavak, ott majd elmúlik belő- jobbról az erdő fölött, retűnnek fel a látóhatár egyik lem a félelem. Mivdev. vap ve- megni kezdett a főid, és szélétől a másikig. Fehér kö- le mentem, s mikor jöttek a mennydörgésszerű csattanások do* húzlak maguk után, olyan repülők, ott álltam a többiek „ volt mindegeik, mint egy üs- között, és megnyugodtam las- SZa adtak ram- Eldobtam a tökös. Akkora volt á zaj, hogy san. Otthon már dicsekedtem vizeskannát, és felbuktam a mem lehetett szót érteni, és is anyámnak, és a. munkások sínek között, a gyomrom meg Goethe, J. W.: UTAZÁS ITALIÁBAN 1786. szeptember harmadiká- ról negyedikére virradó hajnalon a születésnapját ünneplő baráti körtől búcsút sem véve, szinte lopva útnak indul Kairlbadból az új német költőnemzedék hivatott vezére, az ekkor már Európa-szerte csodált Goethe a régen vágyott Itália felé. Az Itáliában készült naplókat, följegyzéseket és leveleket később saját kezűleg rendezte egésszé. Művének legszebb, a mai olvasót leginkább érdeklő részeit gyűjtötte össze ez a kötet, s azt az Itáliában készült eredeti Goethe-raj- zok díszítik. A válogatás és a magyar fordítás Rónay György műve. A kötethez Vajda György Mihály írt utószót. Krúdy Gyula: ÉJI ZENE A kötet Krudynak 1913— 1915 között írt legjobb elbeszéléséit tartalmazza. Fejlődésének csúcsán, sikereinek teljében mütetja be az írót. A gyűjtemény a századforduló életébői merített, impresz- szionista hangulatokkal tarkított írásokat s a világháborús évek novellatemiósét foglalja magában. Korolenko Vladimír: A VAK MUZSIKUS Egy vakon született kisfiú keserves gyermekkorát, férfivá érését írja le meghatóan Korolenko. Pjotr, a vak fiú nehéz utat'jár meg, amíg egyéni szenvedésein túljutva megtalálja lelki egyensúlyát a zenében saját maga fe az emberek gyönyörködtetésére. Miller Arthur: GYÚJTÓPONT Lawrence Newman, egy amerikai nagyvállalat személyzeti osztályának vezetője észreveszi, hogy az emberek elhúzódnak tőle, másképp beszélnek vele, mint azelőtt — mintha légüres tér venné körül. Keresi, kutatja aZ okát, és egyszerre megtalálja. Ráeszmél arra, hogy pár hete szemüveget kezdett viselni, fe attól arca megváltozott: zsidónak nézik. Megbántva otthagyja régi helyét, de új állást nem kap. Hamarosan más téren is találkozik ezzel a titkos, vad gyűlölettel. Pedig Newman sohasem volt zsidó. Megpróbál »együtt üvölteni a farkasokkal«. Igazságérzete fe emberi méltósága mégis feltámad, fe, gyáva viselkedésével szakítva nyíltan kiáll meggyőződéséért Szeráfimovics, Alekszandr; ERDŐTŰZ Szerafimovics a nagy orosz klasszikusok legjobb hagyományainak folytatója és továbbfejlesztője. A címadó novellában egy kis bányászfiú keserves sorsát ábrázolja; a többi írásban is a cári Oroszország kisemmizettjeinek fe elesettjeinek életét jeleníti meg. De vannak derűsebb művei is, melyekben feledhetetlenül kedves kis gyermekhősöket teremt. Kodólányi János: FELLÁZADT GÉPEK Az író szinte egész életművét felölelő novellatermfeében a baranyai paraszti életet áb- rzoló írások, a »középosztálynak« a két világháború közötti életéről szóló elbeszélések fe történelmi tárgyú novellák sorakoznak. Jankovics Ferenc: DUNÁNTÚLI VÉGEKEN Kossuth-díjas írónk három történelmi regényének (Hulló csillagok, A tél fiai, Hídégetés) első együttes kiadása ez a gyűjtemény. A nagyszabású regénytrilógia a törökdúlta Magyarország életét, a végvári vitézek hoea tetteit örökíti
