Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-07 / 288. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Csütörtök, 1961. december t FILMSZÍNHÁZAINK műsorából w. i ■ n a n m ■ ■ Vörös Csillag A belga nemzetközi tu­dományos alapítvány, amely ezt a filmet elkészítette, 'a kongói őserdők állatainak rejtett életét mutatja be. Két évig forgatták a filmet Afrika e vidékének legis­meretlenebb területein. Hein Sielmann, több tudo­mányos film kitüntetett rendezője készítette ezt a filmet Szakértői közül az egyik belga etnológus jól beszélte a különböző dialek­tikusakat, és így megnyer­te az erdők urainak, az ős­lakóknak a bizalmát ö győzte meg a baniangákat, ■■■■■■■■■coaaaaaa Szabad Ifjúság Az őserdő urai $ hogy a filmesek rájuk irá­nyíthassák -idegen tekinte­AZ IRODALOM nem iroda­ikon olvasóik nélkül, mint Ráhagy a színházművészet sem , .iszmházművészet a naponként tűket«, hangos gépeiket De jfj változó és megújuló közönség előbb meg kellett magya- ^'nélkül. Ügy vélem, nem szük- rázm, hogy nem kell félni ínséges tovább boncolgatni ezt a filmfelvevő gépektől, s jga beköszöntőül választott igaz­aitól sem, hogy csorba esik jóságat. Csák azért idézem, hogy méltóságukon. A legtöbben ajbivebiben. tudjak rámutatni az Síidéi jvaposviári irodalmi napok ^tartalmára. Mulasztás volna $jnem lemérnünk azt, hogy az "íirodalmi napokon volt-e miért |és mit ünnepelnünk. Adtak-e itöbbet ezek a napok, mint a gtöbbiek, vagy akár az előző év ^hasonló célú és tartalmú ese- Adtak! mégis támadásnak vélték eleinte a fényképezést Az őserdő urai című szí­nes belga film arról beszél, hogy a dzsungelek mélyén ma még primitív szokásaik rabságában élő népek ha­marosan kijönnek a fény­re, és megismerik a szabad­ságot Iskolatársak voltunk Mi lesz veled, em­berke? Mi lesz ve­led, Ludvig Fusch pénzesle vélhordó, te szürke kis ember? Be tudod-e bizonyíta­ni igazadat? E gon­dolat ötölhet fel ben­nünk az Iskolatár­sak voltunk előadása közben. Fusch a há­ború utolsó éveiben lelkiismeretétől űzve levelet ír volt isko­latársának, Hermann GÖringnek, és naivan figyelmezteti, hogy a háborút már amúgy is elvesztették, ves­sen hát véget ennek az értelmetlen pusz­tításnak. Kössön bé­két. Ezzel a levéllel olyan lavina indul el, amely már észre­vétlenül mozgásban volt tizenöt éven át. A levélhordó bíróság elé kerül. Goring egy szentimentális han­gulatában megsaj­nálja őt, bolonddá nyilváníttatja, s ezzel megmenti a halálos ítélettől. Milyen hosz- szú ideig tart, míg Fuschnak sikerül be­bizonyítania épelmé- jűségét a , háború után.. • Néhány gondolat a kaposvári irodalmi napokról pC&útc tttCS Cst& Ü’ft-i’ttlS / » « » Országos Rendező Iroda mai műsorai:... Kapos- váron Egész évben szilvesz­ter... — hallottuk hétfőn reg­gel fä 8-fcor a rádió műsor­ismertetésében. Nosza rajta, a jó kaposvári saínházlátogBitó közönség ne­kilátott napközben jegyet sze­rezni. Bár valami azért nem egészen stimmelt, hiszen egyet­len plakátot sem láttunk erről a műsorról. De hát bemondta a rádió! Ilyenformán egész nap csen­gett a telefon a színházi jegy­irodában, s az ott dol gozók alig győzték kimagyarázni ... no, nem magukat, hiszen ők a legkevésbé sem voltak hibá­sak. Mások helyett kellett ma­gyarázkodniuk: az Országos Rendező Iroda helyett. Ugyan­is az ŐRI már másfél hete le­mondta december 4-re hirde­tett műsorát. A rádiónál azon­ban nyilván elfelejtette ugyan­ezt megtenni Nem az első eset, hogy ilyen zavart okoz egyesek gondatlan­sága. Sokan »beugrottak« a reggeli jnűsorközlésnek. A be­mondó szövege az »Egész év­ben szilveszter« helyett így fedte volna az igazságot: »Az Országos Rendező Iro­da mai műsora Kaposváron: Csak ma este április 1.« Lehetséges azonban, hogy az ŐRI másutt is bemutatja ezt a »nagy sikerű« esztrádműsort... W. E. áj _ Somogy megyét országosan *úgy emlegetik, mint olvasó ájmegyét. Nos, erre a kivételes jfjstátusra nem hoztunk szégyent ezúttal sem. Jóllehet ez az áj igen rangos helyezés — ha —Szabad így nevezni — nagyon sokra kötelez bennünket. Ki- Jvált akkor, ha az irodalom, a pjmai magyar irodalom számára ájakarunk ünnepnapokat ferem- jjjteni. Persze, a csak a bensőnk­éiben leírt kötelezvény nemcsak jjjaz »olvasó megye« példájából áj táplálkozik. Táplálkozik ko- jjjrábbi tapasztalatainkból is. A pmúlt év irodalmi napjainak ^tapasztalataiból. Éppen ezért lg elsőrangú eredményként és áj erényként az idei irodalmi na- jjipok sikerére kell rámutatnunk, álamnál is inkább, mivel e siker ájmögött nagy és körültekintő jjjmunka bázisa áll megbízható áj erőforrásként. A rendezők új ^módszereket használó munká­lja. Nekik is köszönhető, hogy i^az 1961. évi irodalmi napok ^legszebb és legnemesebb érté- ájkekónt az irodalmi közérdsk- l^lődés elmélyülését könyvelhet- ájjük el. áj AKIK OTT VOLTAK a ta­áj! álkozókon, azok belüliről faka- *dó igényből kívántak részt vén­áim az irodalmi napok esemé- i^nyein. Megbecsülést és szere­lj tetet egyaránt érezve a mai jfemagyar irodalom Kaposváron ^megjelent képviselői iránt. Ez á(a nem agyonszervezett, hanem jjmintegy korábbi munkánk ’eredményeként feltört érdeklő­dés tette, hogy az íróvendégek az idén sokkal inkább családi körben érezhették magukat. Elmondhatták, hogy bár sok­szor megfordultak már nálunk, mégis haza most érkeztek iga­zán. Az idei irodalmi napok munkás- és írótalálkozóinak elevensége, ember- és szívkö­zelsége, a Latinka Sándor mű­velődési Ház színháztermében megtartott záró irodalmi est bensőséges sikere tanúskodott arról, hogy magunk mögött hagytuk a tavaly még uralko­dó jellegű külsőségeket. Az idei irodalmi napokban a tar­talom dominált. Mellőzve min­den ünnepléssel járó és az író számára kínos csinadrattát, felszíni csillogást. ILYEN SZEMSZÖGBŐL vizsgálva a közelmúlt napok kulturális eseményeit föl kell jegyeznünk, hegy az 1961. évi irodalmi napok valóban talál­kozások voltak. Olyan élmé­nyekkel megajándékozó talál­kozások, amelyek meghitt ba­ráttá, ismerőssé avatják az írót és olvasót, akiről azt mondot­tuk bevezetőül,- hogy nélküle nincs irodalom.. Túl a szubjek­tív észrevételeken, bizonyos vagyok abban, hogy néhány héten belül már objektíve is lemérhető lesz az idei irodalmi napok erkölcsi sikere akár a Megyei Könyvtár, akár a köny­vesbolt munkájában. Leginkább azért a költészet frissen aratott győzelme tehet bennünket büszkévé. Sokszor és sokan szálltunk vitába azzal a már-már uralkodóvá vált né­zettel, hogy napjaink olvasó emberének, figyelme túlnéz a költészeten, hogy a lírát akár ki is emelhetnénk könyvtá­raink állományából,, annyira nem kellenek senkinek sem a versek. Az irodalmi napok si­kere alaposan megvétózta ezt a hiedelmet és pesszimista megállapítást. Ismeretes, hogy az irodalmi napok íróvendé­geinek többsége lírikus volt. Mégsem emlékezünk eddig olyan irodalmi estekre, mint amilyenek ez alkalommal az üzemekben s pedagógusok ré­szére az SZMT klubjában vagy színháztermében lezajlottak. Tömött széksorok vártak vala­hány helyen az írókra. S van okom azt állítani, hogy például a pedagógusoknak tartott es­ten a sokak által csak itt meg­ismert József Attila-díjas köl­tőt, Jobbágy Károlyt elhallgat­ta volna a hallgatóság akár éjfélig is. Nagy dolog ez? Két­ségkívül nagy dolog; arra utal, hogy ma is költészetkedvelő nemzet vagyunk, csak éppen nem ápoljuk eléggé a verssze- retetet. Illetve csak ünnepi al­kalmakkor ápoljuk, holott a költészetnek éppen napjaink­ban van igen nemes hivatása. MÉG VALAMIT följegyez­nénk, s ezt már a következő évre szólóan. Jövőre talán tá­gítani kellene az irodalmi na­pok hatókörét, kiterjeszteni a megye falvaira is. Ha igaz az, hogy olvasó megye vagyunk, akkor íróinknak a jövőben le­hetőséget kell adnunk arra, hogy szőkébb hazánk paraszti lakosságával is találkozzanak. Ugyanolyan ember- és szívkö­zeiben, mint ahogy az idén Kaposvár lakóival találkoztak. L. I. öl vannak azok a téli (jf) -nyaralók«, akik ma ■ nem mennek hajóki­rándulásra Füredre? Alszanak odabenn a »Bányászban«. Oda nyitok be, ahol sok a fotel, a karosszék, a társasjáték, vagy­is az üdülő társalgójába, a »corso«-ba. Sokat időztem itt, s megis­mertem a sétálókat. Az a szem­üveges, kopaszodó öregúr, aki azt mondja, hogy rettenetesen unatkozik, az a »Muri bácsi«. Nagy Don Juan; hölgyek, vi­gyázat! Bár most különöseb­ben nem veszélyes, mert egy csinos elvált asszonynak csap­ja a •szelet. Ügy látszik azon­ban, hogy nem nagy sikerrel, mert nem találja a helyét. El­vágyik innen valahova mesz- sze-messze, talán oda, ahol könnyebb a hódítás, mint itt. Türelmetlenül felkapja a dél­utáni újságot, idegesen átla­pozza, aztán leteszi, és ezt mondja: »Holnap úgyis ezt hozza a reggeli lap, igaz, szer­kesztő úr?« ' em csodálom, hogy el­lenállhatatlanul fel­lobban az öregben a páros élet utáni vágy. Egy ki­csit odébb, annál a kerek asz­talnál fiatal nászutaspár kár­tyázik. A tizenhetedik új há­zasok ebben a csoportban. A fiatal nők selyemkendővel csa­varják be nyakukat, s nagyon ügyelnek arra, hogy le ne csússzon a kendő. Bár az en­HIDEG TAMCA nél a kerek asztalnál ülő fe­kete szemű, szép asszonyka nem zavartatja magát. Nem köt kendőt a nyakára; úgy vé­li, minden látható jel a »csa­ládban marad«. Sem ő, sem férje nem tartozik a könnyen zavarba hozható emberek kö­zé. A férj, Hammer Ferenc futballista és taxisofőr Pes­ten. Hozzászokott a járókelők fenyegetéseihez, az apró bün­tetésekhez. Napi ISO kilométer vezetés után most nem sokat ad a formaságokra; gondtalan akar lenni. Ez persze nem min­dig sikerül. Tegnap este pél­dául társasjáték közben ••bün­tetésből« szerelmet kellett val­lania egy idegen nőnek a neje szeme láttára. Sajnos, ez a sze­relmi vallomás, bár egy csöp­pet sem hasonlított arra, ame­lyet udvarlása kezdetén a fe­leségének tett, mégis nagyon gyakorlatias volt. Ki lehet ezt valamivel magyarázni? nnél is nagyobb gond­ban már csak a má­sodik asztalnál ülő, Zalaegerszegről jött nászutas­pár van. Lejárt a műszaki ve­zető férj szabadsága. Itt kell hagyniuk az üdülőt, a televí­ziót, a filmvetítést, a Buda­pestről meghívott írók előadá­sait, élménybeszámolóit. Sza­<5 báné, az üdülő vezetője hiába fáradozik a kuttúrossal együtt a minél gazdagabb program összeállításán, ők már nem él­vezhetik azt. Itt az első komoly próbatétel az asszonyka szá­mára. Neki ugyanis van még szabadsága. Végül is azt mond­ja az urának: »Veled megyek.« Egy másik asztalnál Nagy Marika kecskeméti segédmun­kás, Vezsenyi József bajai fo- gatos, Ruzsenszki György ál­lami gazdasági ipari tanuló és Vágó Ferenc traktoros ül. A kislány pedig, aki olyan önfe­ledten nézi őket, kiváló dolgo­zó, szintén faluról jött. Nem akarom elkiáltani a kitünte­tést. Nagyon szerény ugyanis a lány. Tegnap megküldték ne­ki hazulról •lebélyegezve az üdülőjegyét. Tudniillik mikor idejött, nem volt rajta pecsét. A beutalójeggyel küldtek egy kis levelet is, s azt átadta az üdülővezetőnek, mert azt hit­te, hogy annak szól. Ez volt rajta: »Kellemes pihenést kí­vánunk kedves kiváló dolgo­zónknak!« ersze nem mindenki ül ' i_y társaságban. Az a Ká- " jós, szőke asszony magányosan nézegelödik. Egy nagy önkiszolgálóboltból jött Pestről. Hasznos Ferencmiinek hívják, pihenni vágyik. Ez si­kerülne is, ha nem gondolna annyit arra, hogy mi van moJL az önkiszolgáló bolttal a Nagy­szombat utcában. Közben azon tűnődik, milyen jó, hogy be­osztottjai bizalommal viseltet­nek iránta. Az egyik kis el­adó például előbb mutatta meg neki az új lakását, mint any­jának. Hogyan lehetne még inkább elmélyítenie az embe­ri kapcsolatokat egy vezető­nek? Vajon miért nincs itt valaki, akivel ilyesmiről is le­hetne beszélni? Beszélgetni? Nona... Vi­gyázzunk azokkal a beszélge­tésekkel! Ki hinné el, hogy önkiszolgáló boltról beszélget egy csinos nő az üdülőben? Az a sarokban ülő, bizalmatlanul körültekingető hölgy biztosan nem. ö azt sem hiszi el pél­dául, hogy a fiatal doktornő azért alszik sokat, mert pihen­ni akar. Szerinte megveti az embereket. Az a három nő pe­dig azért megy állandóan este táncolni, hogy ... /f sarokban ül férjével Cyl. a Pestről való Ko- vács néni. Azóta jó az emésztése, amióta ide jött a Rákóczi úti autófüstfelhöből. Csak most még rengeteget sír szegény, mert amikor látja a mrak gondtalan fiatalokat, mindig az jut eszébe, hogy milyen ke­serves, vérszegény volt az ö fiatalsága. Napok óta azon. tö­ri a fejét, hogyan lehetne me­gint beutalójegyet szerezni a tavaszra a Bányászba. Rohan az idő. A csuda vin­né el ezt a ••Muri bácsit«, foly­ton arról beszél, milyen lesz a búcsúest. Az öreg minden évben üdült valahol, s már kí­vülről tudja a programot. Ko­vácsáé azt gondolta, hogy még négy nap van a búcsúzásig, s most kiderül, hogy már csak három. ••Muri bácsi« csak tud­ja, hogy a búcsúestet egy nap­pal az elutazás előtt szokták megtartani. Végighordozza a könnyes búcsúkardot, és fel­riadnak az üdülök __ / Mindenki pihenni jött Jit ide. Fürdés nélküli, csöndes, nyugodt órákra számítva. S néhány nappal a búcsú előtt veszik észre, hogy a változatos, gaz­dag program miatt nem volt idejük elolvasni a magukkal hozott könyveket, a tervezett napi tizenkét óra helyett csak hetet aludtak. Pedig nem is fákutyáztak, nem is szánkáz- tak még. Szent ég! Mi lett vol­na az alvászattal és az olva­sással, ha netán befagyott vol­na a Balaton! Szegedi Nándor PARADICSOM a , Latinka Sándor Művelődési Ház a gyer­mekeknek is. A huncutok egy­kettőre rájöttek, hogy itt min­den különösebb akadály nél­kül megnézhetik á 14 éven alul nem ajánlott és a 18 éven felülieknek szóló filmeket. A Kalandor című, 14 éven alul nem ajánlott filmet, például vagy húsz tíz év körüli gye­rek tekintette meg, a múlt hé­ten. . Vajon meddig lesz ■ még szabad bejárásuk a gyerekek­nek a nekik nem való előadá­sokra? * * * A szélhámos ne legyen hiú A túlzott hiúság nemrég ka­tasztrofális következmények­kel járt egy rendkívül ügyes amerikai pénzhamisítóra néz­ve. Ez, a férfi több mint 20 évig hamisított 10 dolláros bankjegyeket anélkül, hogy nyomára bukkantak volna. Valószínűleg még évekig foly­tathatta volna tevékenységét, ha újabban nem helyettesíti a hamis bankjegyeken az Egye­sült Államok elnökének képét saját arcképével. Alighogy megkezdte a szokatlan önrek­lámot, letartóztatták. * * * Mire költötték a lottónyereményt Makkaiék ? Makfcai Gyula toponári ital- boltvezetőhöz nemrégiben el­látogatott a szerencse. Mint hí­rül adtuk, a lottó 42. játékhe­tén négyes találatot ért el. Hogy mire használta fel a 414 ezer forintot a szerencsés nyer­tes? — Vettünk egy kétszobás, összkomfortos lakást Balaton- íellén 160 ezer forintért. A ház tatarozására még olyan 20 —22 ezer forintot költünk. Az új lakásba márciusban költö­zünk be. 17 ezer forintért bú­tort, 15 ezer forintért ruhát vásároltunk. A nagyszülőknek és a rokonoknak 80 ezer fo­rintot ajándékoztunk. A meg­maradt 120 ezer forintot pedig takarékba tettük — mondta Malkkai Gyula. * * * AZ ÜGETŐ EREDMÉNYEIT sugározza a rádió. Szent áhí­tattal figyelem, mennyit kap­nak tétre és helyre a szeren­csés nyertesek; hányadiknak futott be a Vezér, a Rigoletto és az Ámok. Hirtelen megüti a fülemet valami vérlázító: ••Első Ingyenélő, ötödik Dol­gos« — olvassa a jelentést a bemondó. De ez már mégiscsak sok! Hogy egy ló Ámok, még csak hagyján, hogy Rigoletto, azt is lenyeli az ember. De hogy Ingyenélő, s első legyen, őt ajnározzák, a Dolgost pe­dig szidják, mint a bokrot, amiért felelőtlen nevű társa megelőzte! Hát ez, kérem, még a lovaknál sem igazságos! — lg — * * * , A K'sdobosok nevében köszönöm“ Élénk zsibongás tölti be a Somogyvári Általános Iskola folyosóját. Vajon milyen aján­dékot kapunk? — ezt találgat­ják a pajtások. Hirtelen meg­szólal a csengő, s pár perc múlva kezdődik az ünnepség. Először a tanár néni köszönti a gyerekeket, aztán ének, sza­valat következik, majd Szántó János nyolcadikos egy kis vi­torlást nyújt át Barte Ferenc őrsvezetőnek. A lányok babát kapnak, a kispajtások pedig szaloncukrot a tanár nénitől. Milyen szép, hogy ezek a gyérekek arra is gondolnak, hogy a kisebbeknek örömet Szerezzenek! Somogyi Mépíerp Az MSZMP Somogy megye: Bizottsága es a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőse*? • Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latint S. u. 2.. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készül« a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posia. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitőknél. i Előfizetési díj egy üónap"* U iá

Next

/
Thumbnails
Contents