Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-07 / 288. szám
SsfitSrtök, 1961. december 7. 3 SOMOGYI NÉPtAf Lélekmérgező bosszúságok Lakógyűlés az új szövetkezeti házakban A FALU NEM PIHEN Láttam ezeket az embereket, amikor a múlt hónap végén bekoltözködtek az új szövetkezeti lakásokba. Együtt örültem velük. Honfoglalásnak tetszett, ahogy lakásaikat birtokba vették. Idős szülők, apró gyerekek hordták a bútort, az edényeket az új otthonokba. Évekig takarékoskodtak. Lemondtak a. szórakozásról, az új ruháról, csakhogy lakásuk legyen. Sokan közülük kölcsönöket Mtettek föl. hogy a csaknem 20 ezer forintot befizethessék. Kern volt könnyű a 30 évig tartó kötelezettségvállalás sem. Több mint 100 ezar forintba került egy-egy lakás. December 2-án, szombaton dél o tan az egyik épület alagsorában tartották meg az első lakógyűlést: üzemi munkások, vasutasok, postások, tisztviselők. Egyszerű emberek valamennyiem. S szinte mindany- nyian felháborodva szóltak azokról a bosszantó hibákról, amelyeket az új lakásokban tapasztaltak. Fiilöp Ferenc elmondta, hogy csillárt akart fölszerelni. A csillárral együtt a berg- manmcső is kiszakadt a falból egészen a kapcsolóig. Visnyeiék vacsorát főztek; a mennyezet vakolata levált, s az ételbe hullott Farkas Béla házmester lakásában is egy négyzet- méter nagyságban szakadt le a mennyezet vakolata. A tető beázik, pedig a beköltözés óta már többször javítottak. A villanyvezetéket az egyik- épületben már háromszor kellett kicserélni, mert átázott. A lakók egy hétig petróleum- lámpával világítottak. Bognár Ferencék villanyóráján keresztülfolyt a víz. Ha bármelyik lakásban egy képnek szöget vernek a falba, tenyérnyi területen lehullik a vakolat. A villanyórákat az előszobákban helyezték el, emiatt nem lehet az előszobafalat föltenni. A legtöbb családból a férj is, a feleség is dolgozik. Maradjanak otthon, ha a villanyóra leolvasásának ideje elérkezik, vagy pedig saját költségükön szereltessék azt ki? Az egyik kéménybe valamelyik építőmunkás szigetelőpapírt és egy lapátot dobott, emiatt nem tudtak befűteni. , A beköltözéskor hiányjegyzéket készítettek. Bár a határidő lejárt, a hibáikat még mindig nem szüntették meg. Az illetékesek most újból azt kérik, hogy jelentsék a hibákat. Talán elvesztek a jegyzőkönyvek? Valószínűleg így van, ugyanis Bokor Bálákhoz kétszer is mentek ablakot javítani, holott mindegyik ép. Viszont Visnyeiéknél, ahol van törött ahlak, még nem jártaik. Voltak már másutt is javítani. Fülöpóknól a vízvezetékkel volt valami baj, dolgoztak rajta, de most is éppolyan rossz, mint volt. Pénteken leszedtek a tetőt, úgy hagyták. Ha szombaton vagy vasárnap esik az eső, beáznak a lakások. Ki a felelős mindezért? Sok a feleletre váró kérdés. Egy-kettő ezek közül: Meddig kell a lakóknak szeméttároló híján az udvarra öntögetniük A köd lassan felszáll, helyet ad a még egy kis meleget nyújtó napsugárnak. A fonyódi Magyar Tenger Tsz majorja csöndes, az ember akaratlanul is erre gondol: a mezőgazdasági munkáknak vége, a késő ősz csöndet, nyugalmat parancsol a falura, és érthető, hogy itt, a majorban alig-alig látni a gubbasztó takarmány- és szalmakazlak mögött prémes kabátba burkolózott embereket... A kén a tekintettel megörökített külső ilyen. Fázósan huzom össze a kabátom. Vajon hol vannak, mit csinálnak az emberek, azok, a szemetet, s közvilágítás hí- | akiknek derűs tréfálkozásától, v n »1 kí'Aí'L/■>am1. Al«!,. 1. .... — i.... . _ ....... i : : 11. r . ján sötétben botorkálniuk, kockáztatva testi épségüket? Amikor az egyik lakó panaszkodott a sok hiba láttán, az OTP részéről ezt javasolták neki: — Ha nem tetszik a lakás, keresünk rá másik vevőt (!). Tudjuk, hogy az Építőipari Vállalatnak sok a munkája. Ez azonban nem mehet egyik vagy másik építkezés minőségének rovására! Néni csupán e két házban lakó 32 család érdekében emelünk szót! Építik már az új szövetkezeti lakásokat a Marx Károly utcában, s a jövőben épülnek még másutt is. Az ide költöző lakók érdekében is szólunk. Hogy az új lakásokat a mostaninál sokkal nagyobb onddal építsék! Kádár elvtárs a csepeli nagygyűlésen megemlítette: találkozni még olyan jelenséggel, hogy ha egy igazgató lakásában észlelnek hibát, azt azonnal megszüntetik. De ha a hibát egy munkás jelenti, hetek, sőt hónapok is elmúlnak, míg kijavítják. Nem szabad ilyen kivételeket tenni. Az Építőipari Vállalat, az OTP és a műszaki átvevőle sokkal lelkiismeretesebben kezeljék a szövetkezeti. lakások építését, illetve átvételét. S ha már hiba történt valahol, azt. haladéktalanul hozzák helyre. Szalai László szorgalmas munkájától még egy-kót hónappal ezelőtt hangos volt a major? Valóban pihennek, s az otthon melegénél végzik ház körüli teendőjüket, s közben arra gondolnak, mit adott ez az év? Hiszen közel a zárszámadás, a számvetések ideje..: A raktárajtó nyitva. A Magyar Tenger Tsz-nek van nyitva, végre övék a raktár, 208 ezer forintért vásárolták az idén. örülnek neki? De még mennyire! T)e akik most itt vannak, nemcsak azért jöttek ide, hogy gyönyörködjenek, örvendezzenek. — Gyere, hordjuk a fcukori- cacsutát a gépre — hallatszik, s két asszony: Gréczi Ferenc- né meg özvegy Galambos Lajosáé megy az emeletre. Véka a kezükben. Lakatos Feri bácsi, a raktáros a gép körül foglalatoskodik. Tegnap még több cipő kopogott a lépcsőkön, még több kéz szorgoskodott itt, és holnap talán újra így lesz, mert morzsolni mindig kell. Ma azonban az övék minden munka, hármuké. Négy hónapja dolgoznak itt együtt. Azelőtt a határ kérte dolgos kezüket. Itt jobb vagy ott? Nem tudják. Csak azt. hogy megértik egymást, s dolgozni mindig kell. mert különben nem élet az élet. Mennek, teszik a magukét, néha jót derülnek az aranyos, pici asszony, Galambos néni 68 évét meghazudtoló tréfáin. A szeme nevet ennek az asszonynak, de valahol bent, a szíve mélyén fáj, hogy nem tag. Az alakuláskor nem volt itthon, most kéri a fölvételét, és úgy szeretné, ha a közösség befogadná hivatalosan is... A közösség... Még csak most formálódik, mert a Bala- ton-part különleges helyzetet teremt náluk. Sok a kétlaki ember; még nem megy minden úgy, ahogy kellene. De azért, akiket pusztán ezzel a szóval, hogy »termelőszövetkezet-«, el lehetett volna űzni a faluból. Ma? Egy részük már velünk dolgozik... Milkovics Lászlóról, Kaposi Nagy Ferencről vagy Takács Ferencről beszéljünk? Mi tagadás, így voltak ők is. Csakhogy ez már emlék, olyan emlék, amit egy kicsit maguk is szégyellnek... * Kukoricacsutát darál a raktárban Gréczi Ferencné, özv. Galambos Jánosné és Lakatos Ferenc. _ ha lassan is, egy-egy göröngyöt eltakarítva az útból előremennek. Nemcsak a gazdálkodás eredményein — azon, hogy augusztusig 13 forintot osztottak havonta; hogy az idén 25—30 forint között lesz a munkaegység értéke; hogy jövőre már 38-at terveztek —, hanem az embereken is meglátszik ez. — Csak szép szóval lehet bánni az emberekkel — tapasztalatból rögződött véleménye ez az elnöknek, Kiss Feri bácsinak. — Akadtak olyanok, Az istállóban rádió szól — a patronálok ajándéka. Egy ember a silót locsolja, egy másik a teheneket tisztogatja; Horváth Pali bácsi meg a legújabb »csecsemő«, egy most született kisborjú mellett tórdeL Ki tudKiss Ferenc tsz-elnük. — No, eggyel több van megint — mondja feleségének* aki tejkezelő, örül, hogy új lakóval gyarapodott az épület végén elkerített kis rész... A silógödörnél hat asszony dolgozik. Telik a gödör — ők töltötték meg. — Ha elfogy az anyagunk, felülünk a vontatóra és hordjuk. — Nem akármilyen fehémé» pék vagyunk ám mi! — Megtesszük a magunkét. Az igaz, sokat is keresünk, nem panaszkodhatunk... Melyikük beszélt — özvegy Pápai Jánosné, Mohácsi Lajos„Én, a Magyar Népköztársaság ifjú úttörője,fogadom..,* Fél három sem volt még, amikor egyre sűrűbb sorokban jöttek az EDŐSZ Művelődési Otthon felé a piros nyakken- dős úttörők. Kisebb gyerekek is közeledtek felnőttek kíséretében. Legtöbbjüknél kis csomag volt. Egy ilyen kisfiút kérdeztem meg: — Hová mentek ilyen díszes, ünneplő ruhában? — Űttörőavatásra! — nézett rám csillogó szemmel. A terem már megtelt zsongással. Az őrsök keresték helyüket. Izgatott intézkedések röpködtek a levegőben. A kis zenekar hangolt. — 4435-ös számú Tóth Lajos úttörőcsapat! Vigyázz! Jelentést kérek! Egyszerre elült a zaj. A kd- rülálló szülők, avatószülők figyelemmel szemlélték a számukra tálán szokatlan jelenetet. Szemmel Ignác elvtárs buzdító szavai után fogadalomtételre sorakoztak a tegnap még kisdobos pajtások. Az avató- szülök melléjük léptek, és sokan maguk is mondták: »...Tetteimmel szocialista hazámat, a dolgozó népet szolgálom...« Majd Számúéi Dezső bácsi szólt: — Kérem az avatószülőket, segítsenek ezeknek a kis pajtásoknak jó szocialista emberré való nevelésében! Most megszólalt a régi dal: »Ej, haj, száll az ének...« A piros nyakkendők, a háromsarkú kis zászlódarabok, a nemzetközi összefogás, a proletariátus hatalmának jelképei meglibbentek, s az avatószülők mosolygó, meghatódott pillantása találkozott kis védencük boldog, büszke tekintetével. Cs. J. HARMATI!—RÉTI: A próbákkal Schellenberg is elégedett volt. Ügy érezte, most mér érdemes belekapcsolódni az ügybe, és a babérokat learatni. — A fontok beválthatók — jelentette a Mészárosnak, majd hozzátette: — Ügy gondolom, teljesíthetnénk azt a korábbi elhatározásunkat. hogy Krugert őrnaggyá léptetjük elő. Amúgy is esedékes már. Igazán ügyes ember, ha nem rendelkezik is különösebb koncepcióval, de a technikai részleteket kielégítően oldotta meg. Javaslatom azt hiszem bevált. Kaltenbrunner helyeslőén bólintott. Schellenberg elégedetten gondolt arra, ebben kevés követője akadt: úgy dicsérni egy embert, hogy tulajdonképpen saját magát tolja előtérbe. Részletesen beszámolt a Mészárosnak a berlini és a római bankügyletek eredményeiről, s az ismét csak bólintott. Gondolkodott egy kévését, aztán megjegyezte: — Az ügyet fölterjesztem a legmagasabb vezetés elé, de javasolnék még egy próbát. Valamelyik semleges országban. — Nagy szellemek, ha találkoznak — mosolygott Schel- lenberg —, most várjuk a választ a stockholmi és zürichi bankoktól Ittak, a beszélgetés más témákra terelődött, és Schellenberg legalább két órája időzhetett már Kaltebrunner szobájába ’, amikor kihívatták. Másodpercek múlva már visz- sza is tért: — Stockholmtól Zürichig a bankocskák haraptak. — Akkor javasolhatjuk a sorozatgyártást. A fontügy sikerére — emelte föl Rajna-vidé- kivel teli poharát Kaltenbrunner, és cinkosan jegyezte meg: — A Bemhard-akcióra. A mi akciónkra. A 19-es barakk deszkakapuja egyre ritkábban nyílt meg. A motorzúgás a falon kívül, az autó fekezése mindig különös izgalommal töltötte él a bent élőket Különösein, ha a beszűrődő zajokait azonnali sorakozó követte. Azon a reggelen — Gütig naptára szerint július utolsó hetében kellett járniuk — agy őrnagy lépett be a kapun, de régi ismerős: — volt századosuk. Mögötte egy altiszt kisebb csomagot tartott a kezében. A sor előtt Kruger beszélt: — Akciónk első része sikerrel járt. Holnaptól kezdve gépeink ontani fogják a bankjegyeket. Ne felejtsétek el, még egyszer: csak a tisztességes munka vezethet a szabadsághoz. Mondottam: Arbeit macht frei. És hogy erre a napra emlékezzenek, az ebédhez két kiló jutaűomkolbászt utalt ki a táborvezetőség. Kruger végignézett a felsorakozott 140 emberen, a hatást várta, azután intett az altisztnek, s az letette a csomagot a földre. Valamit mondani akart, gondolkodott, aztán még egyszer végighordozta tekintetét a sorokon: — Osszák el igazságosan . Villa a tengerparton — Kurt! — Parancs! — Kéresse hozzám ma 17 órára Schellenberg Oberstrum- banführert és Krufiar őrnagyot. — Értettem. Kaltenbrtmner magántitl az óvatos Schellenberg lámhárítója« beidegzett neszte- lenséggel tette be maga után az ajtót A Mészáros talpát a parkettának feszítette és elru-j* gaSzkodott: karosszéke csikó-5 rogva távolodott vagy húsz^ centit az íróasztaltól. Ezután / kinyújtott lábát előretolta, és^ kényesen, csaknem fekvő hely-/ zetben ereszkedett a székbe. £ Hurkás tarkóját a támla tete-/ jenek támasztotta, lehunyta a<J szemét Ez volt kedvenc póza./j Nála alacsonyabb rangú Iá-/ tógátok jelenlétében is megtel-/ te ezt, ha erősen gondolkodott./ Ha vállveregető hangulatban £ volt, néha még elnézést is/ kért: — Hiába. Csak így tudok / koncentrálni. £ Most is így koncentrált koncentrációs táborok ura — / mozdulatlanul egy kakaós ^ uzsonnáról álmodó gyermek / arckifejezésével. így találta őt a pontosan! 17 órakor belépő/ Schellenberg. ' / — Heil Hitler, Főnök! —< lendült előre a külföldi ősz- Jé tály vezetőjének a karja. Kai- £ tenbrunner csukott szemmel/ helyet intett, és a visszaköszö- ^ nést mellőzve belevágott a do-/ log kellős közepébe. * — Krugerék most jutottak^ el addig, hogy megkezdhetik a/ tömeggyártást. A 'tömeggyár. ü tást, érted, Walter, és ez problémát vet föl. — Folytatjuk. — ja, hányadik ez a kisborjú, amit világra segített, mióta itt van? Hetvenedik, nyolcvanadik? Sok volt — és mind íaradt. Sovány, derűs lü bácsi, és nagyon Nem csalódott, ami- az ailami gazdasági mimtől cserél te a tsz-istállóval. Asszonyok a silógödörben. né, Csonták Istvánná, Németh Egyformán kedves minden jószág Horváth Pali bácsinak. Istvánná, Nagy Józsefné vagy Fodor Istvánná —, nem tadom. Mindegyik szólt valamit — asszonyok, cseri esek és jókedvnek. Büszkék, hogy egyedül is el tudják végezni ezt a munkát, férfisegítség nélkül-. Nem, nem pihen a falu, csak vövidebbek lettek a nappalok* és korábban térnek nyugovóra. Aki dolgozni akar, az most is megtalálja a munkát. Kint zúg a traktor, mélyen forgatja a földet. Holnap megindulnak a fogatok, hatvan holdra hordanak trágyát. S ha lehull a hó, akkor is lesz mit tenni. Berregni fog a mor- /sológép, éles kés metszi a nádat — mert a kertészethez nádpalló kell —, a fogatok jeget szállítanak. Serényen, csöndben szorgoskodnak, míg a hó alatt erőt gyűjt, növekszik a jövő évi kenyér... Vörös Mária
