Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-06 / 287. szám

SOMOGYI NfiPLAF 6 Szerda, 1961. december •. Peres a rokka. // Kérem a panaszkönyvet... // az Állami kereskede­lem, a szövetkezetek üzleteit a vendéglátó helyeket vizs­gálva azt láthatjuk, hogy több­ször hallhatják kereskedelmi dolgozóink e cikk címének há­rom szavát. A panaszkönyvbe írt bejegy­zés a vásárló bírálata a keres­kedelem és az ipar tevékeny­ségéről. Ebibe írhatjuk meg vé­leményünket többek között az áru minőségéről, a kiszolgálás­ról, az üzlet rendjéről, a ke­reskedelmi dolgozók magatar­tásáról A panaszkönyveket né­zegetve azonban azt tapasztal­juk, hogy a vevők nemigen él­nek a bírálatnak ezzel a mód­jával, pedig a panasakönyvbe 'beírtak igen nagy segítséget nyújtanak a hibák kiküszöbö­léséhez, a munka megjavításá­hoz. BELELAPOZTUNK néhány panaszkönyvbe. A következő­ket jegyeztük föl: A balatonszemesi élelmiszer- bolt pénztárainál kivételeznek a sorban állásnál. A vállalat figyelmeztette a pénztárost. A balatonlélled 525-ös boltban történt, de a 434-es bolt pa­naszkönyvébe írták be, hogy méréskoír barna csomagolópa­pírt meg zsírpapírt is tettek a szalámi alá. Ez nyilvánvalóan odliik. “ Eszembe sem jutott, hogy ma van a névnapom. Mint egyébkor, most is a megszo­kott módom léptem be az ötö­dikbe. De már az ajtó előtt feltűnt, hogy a szokásosnál nagyobb a ricsaj. — Hát nem tudom már rá­szoktatni ezeket a nebulókat, lP0[11 névnapjain?! hogy óra előtt csöndben kell hatott. Az egyik lenni?! — gondoltam magam­ban, és egy icipicit mérges — Te hülye! Lehullik az összes virágnak a szirma! — Összetöröd, te tökfUlkó’ — Add már ide, mert úgy pofom váglak! Aztán egy csöndesítő hang — Hogy kicsit zavarban voltam a kis közjáték miatt, a felköszöntés vége pedig — »Tisztelettel vet­tük tizenhat tízért!-“ — ez a spontán őszinteség ott incsel­kedett a fülemben. Megkö­szöntem a figyelmességet — beszéltek a tanár valóban nem várt kedvesség — Ez vojt —t aztán elmondtam, h igy kirohant örülök a virágnak, de igazán hozzam, lecsapott az aszr nem kellett volna költségbe ___t _ ______t___ ______ talra egy, a pusztulásig verni magukat. Erre ök: v oltam. Odabent meghökkentő agyongyötört, szétzilált csők- & tanár néni, ez igazán kép fogadott. Az egész osztály másik majd feUokve költeé& csak 20—30 fillé­egyetüen gyerekgomolyag volt, a vlra? mellé helyezett kellett összeadnunk! viráctfocrlánvok rönköd tok a Ogy rongyos Újságpapírba CSŐ­levegőben- valamit té->ttík magolt valamit Mindketten A tábla felé fordultam, hogy martak eavmás kezébőL Köz- dühösek voltak. Alig tértem elrejtsem a mosolyt. Ott vart a b^^^raifverekStek kiabál- magamhoz - hiszen pfflana- másik meglepetés: gyönyörű tak. T legjobban csodái- tok játszódott le az egész rajzokkal ékesítve cifra betűk: koztam, hogy bár észrevették, «set —, odaperdült elém az »Tanár nénit névnapján sze­egyik fiú, és hadarva, egy retettel köszöntjük!-« szuszra előadta mondókéját: — Ki rajzolta ezt? — sza­— Kedves tanár néni, név- ladt ki számon a csodálkozás, napján sok boldogságot, jó — Mindnyájan! Tetszik tud­súlycsonkítás. A vállalat fele­lősségre vonta az eladót. Ka­posváron, a Honvéd utcai 325- ös ÉKV-boltban arról árulko­dik a panaszkönyv, hogy a kannában levő tej színét előbb levették, s csak azután kezdték meg a tej kimérését A bolt­vezető szerint nem keverték össze a tejet, mielőtt kimérték. Pedig ez nem nagy dolog, s elejét vehették volna a pa­nasznak. SOK HELYEN KIFOGÁ­SOLJÁK a vevők a panasz- könyviben, hogy filléres, apró háztartási cikkekhez nem lehet hozzájutni. Márpedig sörnyitó­ra, dugóhúzóra, kcnzeirvnyitó- ira minden háztarl ách__ szük­ség van. A siófoki 41 j ös bolt­nak nincs mákdarálója, amely- lyel a vevő megdarálhatná a ■boltban vásárolt mákot. Ért­hető a panasz, hiszen a siófoki 415-06 az egyik legnagyobb üz­letünk. (Bezzeg a «maszek« boltokban gondoskodnak dará­lóról!) A Vendéglátó Vállalat ka­posvári piacon levő büféjének panaszkönyvébe több mint egy éve beírták, hogy az ereszt egy kicsit hosszabbítsák meg, mert esős időben a .vendégek nya­kába folyik a víz. Semmi sem történt a panasz orvoslására. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség megállapította, hogy a balatonboglári Marika Cukrászda & a lei-lei Pipacs Söröző panaszkönyvébe beirt bírálatokra a panasztevők nem kaptak idejében választ Ez a mulasztás megengedhetetlen, hiszen a panasztevők bizalom­mal fordulnak a vállalatok ve­zetőihez, s legtöbbjüket jó szándék vezeti, amikor meg­jegyzését beírja. ÄLTALÄBAN AZ A TA­PASZTALAT, hogy ha a vevő kéri a panaszkönyvet, nem szívesen adják oda. A kaposvá­mégis ahelyett, hogy elcsönde- sedtek volna, mint máskor még nagyobb lett a káosz. — Mi ez, gyerekek?! — afca ratlanul is hangosabban tei.lcm le az osztálykönyvet az asrial- ra. Csak egy pfflana-tig lett csönd, aztán lázas izgalomm, egészséget kívánunk, tessék ni> mindenki húzott egy véna­tőlünk elfogadni ezt a ús lat, hogy az egész osztály mun- ajándékot, szeretettel és fiszte- fc4ja benne legyen_ Most aztán igazán megha­tódtam. Hát lehet haragudni lettel vettük tizenhat tízért! És már ott sem volt. Az osz­tovább marakodtak valamin, tály néma csöndben állt, szem- kerekekre? közben nagy összevisszasággal látomást leste, hogy fogadom ilyeneket hallottam: ajándékukat Megvallom, egy Följegyezte: Vörös Márta ri Corso Cukrászdában novem­ber 19-én egy fogyasztó kifo­gásolta, hogy a gesztenyepüré túl kicsi. Kérte a panaszköny­vet —■ »finoman« elutasították. (A másnapi ÁKF-eíUencrzés is kisebbnek találta az adagokat az előírtnál.) Az ÉKV 325-ös kaposvári. Comb utcai hűsbolt- jában egy vásárló nem kapta meg a panaszköinyvet, ehelyett a hentes bizonyos helyre kí­vánta a vevőt. Az ÄKF a pa­naszkönyvek kiadásának meg­tagadóit felelősségre vonja. Akadnak alaptalan panaszok is. A 423-as balatonboglári bolt panaszkönyvében a rétesliszt minőségét kifogásolták. A lisz­tet megvizsgálva az illetékesek azt jónak találták. (Viszont a rétessütés elég nehéz, sok ta­pasztalt háziasszony ás »meg­bukik« ezzel a tésztával.) DICSÉRETEKET IS olvas­hatunk a panaszkönyvekben. A 428-as bogiári ÉKV-bolt pa­naszkönyvébe pL beírták, hogy olyan jó feketét főznék ott, hogy annak kedvéért minden nap átmennek LeHéröl Boglár­ra. A bailatanföldvári ÉKV- bolt panaszkönyvéban négy be­jegyzés tanúskodik az üzlet dolgozóinak becsületességéről. Négyszer adtak vissza nagy összegű pénzt (440, 400, 408, 700 forintot), amit a vásárlók elvesztettek. Kresz Ferencné boltvezető, aki nemrég kapta meg a »Kiváló kereskedelmi dolgozó« jelvényt, örömmel mutatta ezeket a bejegyzése­ket A PANASZKÖNYV TAR­TALMA BÍRÁLAT. Ezt a bí­rálatot a kereskedelem dolgo­zód, vezetői fogadják fontossá­gának megfelelően. Ez jelentő­sen hozzájárul ahhoz, hogy a kereskedelem munkája még jobbá váljon. F. L. TARKA Télapó nyelvjárással Megjelent a Demográfia legújabb száma A Demográfia népességtudo­mányi folyóirat legújabb szá­mában több olyan tanulmányt közöl, amelyet megvitattak a Nemzetközi Népességtudomá nyi Unió 1961. évi New,\ork-i konferenciáján. A tanul n há­nyok a termékenység kérdésé­vel, a halandóság kor szeri r- ti alakulásában bekövetkezett változásokkal, a csecsemőha­landóságot befolyásoló társa dalmi és biológiai tónyező'-kel, a házasulok korösszetételében bekövetkezett változásokkal, az újraházasodás kérdésével foglalkoznak. Az egyik taL nulrnány az 1960. évi magyar népszámlálás család- és ház­tartás — statisztikai fölvételé­nek néhány előzetes eredmé­nyét ismerteti. A folyóirat be­számol az 1961. évi nemzetkö­zi népességtudományi konfe­renciáról és a Magyar Tudo­mányos Akadémia demográfia: bizottságának vitaülésérői is. (MTI) JE NEHÉZ VÁLASZTÁS ásodik órája ülésezett már a termelőszövetke­zet vezetősége, de a döntés még mindig nem született meg. Nem tudták e l határ ózni^hogy^ papirfl0Zi arcáról lehervadt a pet, a legjobban ért hozzá, az jelöltekkel vált néhány szót, nr mosoiy Megrökönyödve me- üljön majd a nyergébe. majd együtt megindulnak visz­redt a kurta névsorra, és bo- Ellobbant a nagy várakozás, sza a szobába. Elöl az öreg rostás képe lassan kiszínese- és a vezetőség csalódottan néz- jött, nyomában pedig a töb­dett. te az öreg gépészt. Mácsár Ju- biek. Benn a helyiségben az —: szólt hevesen, és szeme lep­lezetlen haraggal járt körben a jelenlevőkön. ás Józsi bácsi, az öreg, tapasztalt, sokat látott elnökhelyettes, egykori uradal­mi gépész ekkor megszólalt. Oi ki legyen az új Zetor traktor vezetője. Ami azt illeti, nem is volt könnyű a választás. Öten is jelentkeztek a fontos tisztségre. Ám még ennél is nagyobb nehézséget okozott, hogy valamennyi jelentkező­nek akadt pártfogója a veze­tők között. A felszólalók hol nyíltan, hol burkoltan, de szen­vedélyesen védték pártfogólt­jaikat, és valahányszor ellan­kadt egy kicsit a vita, mindun­talan rájöttek, hogy semmivel sem jutottak előbbre. Ott tar­tanak, ahol elkezdték. — Ez így nem mehet to- .) vább — emelkedett végül szó­lásra a szövetkezet elnöke. — Javaslom, hogy szavazzunk tit­kosan. Így nem lesz pletyka, szóbeszéd, és nem vádolhatjuk szoít- egymást se elfogultsággal. Az — Én nem ismerem a szívét idő megtakarításról nem is be- meg a szakértelmét egy jelent- szélve. kezének, sem. Ezért nem is Egyetértő bólogató* fogadta pártfogolok közülük senkit. A az indítványt, s csakhamar elő- traktort viszont csak olyan kerültek az apró papírszele- ember kezébe adhatjuk, aki­tek, s azokra sorban felírták a ben megbízunk, aki jó gazdá­jelöltek nevét. A szavazás nem Jlesf ? fjpnek. Mert higgyé- . tek el, lelke van annak is ... — Mit? Hát mit is kellene itt leginkább tenni? — papri- kázódott fel hirtelen a kis em­ber. — Hóhérok maguk, nem pedig gazdái a gépnek. Zargat- ják összevissza a sáros udva­ron, holott még be sincs járat­va. Meg kell azt tisztogatni gondosan, aztán bejáratni szakszerűen, és ha ez mind — Innen mindenkit kihúztak íts hangot is adott elégedetlen- öreg sorba állította a jelentke- megvan, akkor kérdezze, hogy ségének: — Azt mi is tudjuk, hogy próbát kell tenni -*• mondotta. — Már tettünk is. Az összes jelentkező tett egy kört az ud­varon a traktorral, össze is sá- rozták, csupa piszok az egész gép, láthatta maga is. Minek — Én húztam ki valamennyi húzza hát akkor az időt ilyen eŰVmas után a magasba len­tartott sokáig. Egymás után hulltak az apró papírdarabok húzza ezzel az időt — vágott a az urnának kijelölt viharvert szavába hirtelen Mácsár Ju- elnöki kalapba, s amikor min­denki leadta a voksát, az el­nök az asztalra borította a cé­dulákat. — No, számoljuk csak össze, ki mennyi szavazatot kapott — kezdte bontogatni érdeklődve a papír szeletkéket. Á többiek kí­váncsi figyelemmel kísérték minden mozdulatát. Alig ért azonban az elnök a harmadik nevet. javaslatokkal? — Ingerült, tü­— Aztán miért van kifogása relmetlen volt a hang, de az mindenki ellen? — kérdezte öreget ez sem hozta ki a béke­leplezetlen ingerültséggel az tűrésből. elnök. Az öreg azonban nem — Miért nem hagysz te en- sértődött meg. Csöndesen vála- gém beszélni? — nézett derű­sen Julisra. — Arra gondol­tam, hogy valami más próbát kellene csinálni. Sőt már ki is eszeltem valamit. A figyelem megint az öreg felé fordult, de az a pipájával volt elfoglalva. — Beszéljen már, a minden­— Ezt már hallottuk, ne ségit, ne húzza az időt — dob­bantott türelmetlenül az el­nök, de Józsi bácsi hirtelen begubózott. Nem szólt egy szót sem, csak nézegette a többie­ket, és szemlátomást erősen gondolkozott. __(f Járjatok egy percet — U szólt végül, aztán föl­kelt, és kiment az ajtón. A ve­zetőség tagjai az ablakon ke­resztül annyit láttak csak, hogy a döntésre várakozó trdktoros­zöket, aztan elébük lépett, és mit kell még csinálni a vezetö- mintha csak tréfálkozna, meg- k. Különben magának mint kerdezte: régi gépésznek jobban kellene — ^Melyifetek mit csinálna ezf tudni mindenkinél — tá­legelőször, ha holnap megkap- rnudt neki az öregnek, de az ná a traktort? agy mosolygott, mintha hájjal A sorban állók egy pár pil- kenegetnék. tanaiig gondolkoztak, aztán A vezetöség elámult a mér. dűltek a kezek. gas kifakadás hallatán, és a — Én azonnal dolgozni men- bejáratás emlegetése is meg- nék vele — válaszolt Szegi Fe- jepte őket. A legtöbben azt se lis, a fiatal könyvelő, ám az öreg nem jött ki a sodrából. — Ezt igen. De amit most akarok mondani, azt nem — szólt csöndesen. Mindenki várakozással te­kintett az öreg felé. — Tegyünk próbát a jelent­kezőkkel — hallatszott a javas­lata. — Akiről bebizonyosodik, hogy a legjobban szereti a Bé­renc, aki évekig dolgozott már a gépállomáson. — Én előbb megnézném, van-e elegendő üzemanyag — vette át a szót Szabadi Dezső, aki nemrég jött csak haza a gépészképző iskoláról. Aztán Tóth hajós, *majd Sebő Imre következett, de Józsi bácsit nem elégítette ki egyik felelet sem. Már csak egy ember, a kis fekete, mokány képű Szűcs Berci volt hátra. Az ősszel sze­relt le a katonaságtól, ahol na­gyon megkomolyodótt, és ki­tudták, mire való ez. Bús Jó­zsi bácsi ellenben elégedetten mosolygott, és mielőtt még bár­ki is szólhatott volna, az el­nökhöz fordult. — Én azt mondom, őt ül­tessük a gépre, András. (Jjj em akadt ellenvetés, mindenki meggyőzőiden- bólogatott, egyedül Szűcs Berci állt bátorító szóra várva. De az se késett soká. — Eredj csak, és csináld azt, amit olyan szépen elmondtál tanulta a gépkocsi-vezetői — csapott a vállára Józsi bá­Az egyik általános iskolai Télapó-ünnepség előkészítése­kor nagy gondot okozott, hogy ki vállalja magára a Télapó szerepét. Végül is a tantestü­let legfiatalabb tagjára esett a választás, aki történetesen sze­gedi származású volt. Az ünnepségen az alsó tago­zatos csöppségek egyre foko­zódó izgalommal várták Tél­apó •jövetelét. Mikor belépett, és nagy puttonyával, szép, fe­hérrel szegélyezett piros hacu- kájával végigbaktatott a ter­men, megilletödött, szinte áhí- tatos gyermekszemek kísérték minden lépését. Az elsős-máso­dikos apróságoknak még a szá­juk is tátva maradt a csodál­kozástól. Télapó letette a Sü­tőipari Ktsz-től kölcsönzött ko­sarát, kinyitotta a nagy köny­vet és megszólalt: — Kedves gyerökök!... Mint varázsütésre élénkség támadt a csöppségek között. Huncut tekintetek bazsajogtak össze, s a termen végighullám­zott a suttogás: — Hihihi! Ez a Zimányi ta­nító bácsi! toe — • • • a nö mar ovodas korában IS Nö. Legalábbis erről tanúsko­dik az a kis történet, amelynek hőse két kislány. Játszanak a ki­csinyek az óvodában, mindenki­nek jutott valami a gazdag játék­tárból, kinek baba, kinek mackó, építőkocka, labda vagy más. Csak ez a két kislány bújik meg egy sarokban, a többiektől távol. Fod- rászost játszanak a valószínűleg otthonról elcsent fésűvel, amely olyan nagy, hogy a kis frizura- művész alig bírja fogni. Kicsi a kéz, de nagy az igyekezet. A »vendég« mégis szerfölött elége­detlen. Panaszolja, hogy húz a fésű, szája sírásra áll, s kitépi ma­gái a »fodrásznő« kezéből: — Hi­szen te összekócoltál! — Én? Én csak összetupfrolta- lak«. S fi — • * * NAGY VADASZ HÍRÉBEN ÁLL a faluban Szabó András bácsi. Sikereit nem tartja ti­tokban, szeret azzal dicseked­ni, hogy ő milyen jó lövő. Egy alkalommal - meghívta barát­ját, a községi tanács hivatal- segédjét is. Az elhatározta, hogy megtréfálja kollégáját. A vadászat előtti napon egy ki­tömött nyulat helyezett el az erdei úton egy bokorban. Más­nap arrafelé csalogatta barát­ját: — Pszt, Andris bátyám — fordult nagy komolyan az öreg­hez —/ mintha valami mozog­na ott a bokorban — mutatott abba az irányba, ahova anyu­lat tette. Az öreg lekapta a puskát, óvatosan célzott, és eldördült a fegyver. Andris bácsi meghök- kenve húzta oda barátját, aki már alig bírta visszatartani nevetését. , — Te, Pista, nézd csak elta­láltam, és mégsem vérzik! — ki — • * * It* a mozi-Mikulás! ötletes kezdeményezést valósí­tott meg a Somogy megyei Mozi­üzemi Vállalat és a MOKÉP. De* center 6-án hangos hirdető gép­kocsival járják a megyét, és han­gulatos hirdetésekkel tájékoztatják a gyerekeket & legújabb, nekik va­ló filmekről. A gépkocsiban ott ül Télapó is.‘ Siófoktól Keresztárig; Marcalitól Kaposvárig meglátogatja az isko­lákat, szaloncukrot és meghívókat osztogatva a gyerekeknek. Télapó meghívója azokat a fil­meket hirdeti és ajánlja a legif­jabb mozilátogatóknak, amelyeket a hónap folyamán ők is megte kiüthetnek. A jó tanulókat külön is megjutalmazza moziképekkel és filmszínészek arcképeiből összeál­lított könyvjelzőkkel. Városunkban már tegnap dél­után megjelent a mozi-Mikulás — nem kis konkurrenciát okozva Május 1. utcában már napok óta sétálgató csemegés Mikulásnak, aki mindeddig egyedül uralta a te­repet. szakmát is. Egy behemót harc­kocsit vezetett, de olyan sze­retettel és szakértelemmel, hogy még oklevelet is kapott. Józsi bácsi őelőtte állt meg, mustrálgatta egy darabig, az­tán tőle is megkérdezte: — Hát te mit csinálnál? esi. — Mert te leszel a trakto­ros, öcsém. Erre aztán megjött Berci hangja is. Örömében hirtelen akkorát kurjantott, mintha egy egész századot vezényelne ro­hamra. Ballagó László Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megye; Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISUEAtt JÓZSEF. Szerkesztőséé* *».aDOsvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-1K Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinig. S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: W1RTH LAJOS. Készül* a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi posta -f arai knál és postáskézbcsítöknél. Előfizetési díj egy hónapi 11

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents