Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-06 / 287. szám

S*erda, 1961. december 6. 3 SOMOGYI NÉPIMP A hallgatás nem megoldás A kuntelepiek választ várnak kérdéseikre Szó, ami szó, a Kuntelepen újság után kíváncsiskodó ide­gen nem sok dicsekvést hall­hat mostanában. Panaszt, elé­gedetlenséget, kételyt viszont annál többet A nem valami derűs, biza­kodó hangulat egyik oka, hogy az idei év nem sikerült úgy, ahogy a kuntelfepiek szerették volna. Akik a számadatokkal bánnak, azt mondják, jó lesz, ha zárszámadáskor tizenöt fo­rintot ér egy munkaegység. Ez jóval alatta marad annak az összegnek, amit a. tervkészítők a tavasszal kalkuláltak. De hát miért? Talán alaptalan volt a terv, vagy az aszályos időjárás annyira keresztülhúzta a szá­mításokat? Kétségtelen, a ked­vezőtlen időjárás is éreztette hatását, mégsem volna helyes mindent az embereken kívül álló, úgynevezett objektív ne­hézségekre hárítani. Mert itt van például a kukorica. Nyil­vánvaló, a szárazság Kunte­lepen sem használt ennek a takarmánynövénynek, de hogy holdamként 360 kiló csöves tengeri teremjen a 265 holdon, az fölöttébb gyanús. Márpedig a beszállított termésről készí­tett statisztika, sajnos, ilyen képet tár elénk. Lám, a má­sodszori kapálás elmulasztása hogyan megbosszulta magát! De így lehetne sorolni to­vább a problémákat. 30 vagon­nal kevesebb burgonyát ta­karítottak be, mint amennyit terveztek. Még csak december elején járunk, de egyik-másik vezetőnek máris fő a feje, ho­gyan vészelik át a telet a ke­vés takarmány miatt. Hogy miért? Azért, mert kaszáláskor, behordáskor ilyen szemlélet érvényesült a tagok között: -Csak nekem legyen.« Talán fölösleges is mondani, hogy a széna java a tagok udvarába vándorolt, ami pedig a közös­nek maradt, az nem sokat ér. Az egyik nemrég oda került vezető ember fogalmazta meg így: »Bizony nálunk Csáki szalmájaként kezelték a kö­zöst.*' Hogy nem alaptalan és nem túlzott ez az állítás, arra bizonyíték a széna fejetlen széthordása. A tsz-irodán máig sem tudják megmondani, ki mennyit vitt el! S az is, hogy a már leszedett, de őrizetlenül hagyott kukoricából is sokat eílopkodtak a mezőről. Ilyen állapotok láttán vajon csoda-e, ha az emberek panasz­kodnak, s híján vannak az elé­gedettségnek, a bizakodásnak. Ott, ahol tíz-tizenkét hónap alatt három elnök váltotta egymást, ahol nincs megbízha­tó nyilvántartás és ellenőrzés, ahol a tagokat nem vonják be az ellenőrzésbe, ott nem is le­het rend, ott csak káosz, kö­zöny, érdektelenség uralkod­hat. a rossz hangulatnak másik, figyelmen kívül nem hagyható oka abban keresendő, hogy a tsz-tagok körében különféle mendemondák járnak szájról szájra. A tsz volt raktárosának, Vörös Ferencnek a leváltásá­val olyan dolgok kerültek nap­világra, amelyek egyre jobban megerősítik azt a faluszerte el­terjedt véleményt, hogy Poros keze nem tiszta. Mit csinált voltaképpen Vö­rös Ferenc? Az már az eddig ismert tényekből is megállapít­ható, hogy okot szolgáltatott a falubelieknek arra, hogy kü­lönféle föltevésekkel, gyanúval viseltessenek véle szemben. Nehéz lenne már megállapíta­ni, hogy a vezetés járatlansá­ga, tapasztalatlansága, vaksága volt-e a ludas abban, hogy mindént ráhagytak Vörösre. Ö vette át a tagoktól a tavaszi vetőmagokat. Senki sem ellen­őrizte, hogy annyit ír-e papír­ra, amennyit az illető beadott a közösbe; ő rendelkezett a terméssel — egyéni padlásokon kellett elhelyezni a gabonát —; tőle függött, hogy a tényleges mennyiséget veszi-e nyilván­tartásba stb. Teljesen szabály­talanul megengedték neki, hogy a nyáron uborkáért pénzt ve­hessen át, s hogy utalvány nél­kül akármit kiadjon. Vagyis Vörös kisiklott mind a vezető­ség, mind pedig a tagság ellen­őrzése alól. Ez rossz vért szült a községben. S ahogy nem le­het pontosan megbizonyosodni arról, hogy Vörös nem köve­tett-e el csalást a vetőmagvak átvételekor, ugyanúgy homály fedi azt is, hogy amit saját ma­gának elvitt vagy kiadott a kö­zösből, megjárt-e. Éppen az ilyen dolgok miatt érik támadások Vöröst és / a vezetőséget. Kérdés, hogy ki tudják-e menteni magukat. So­kan azt mondják, hogy Vörös nem vitt be annyi terményt és egyebet, mint amennyit önha­talmúlag átadóként és átvevő­ként aláirt magának. Vörös azt állítja, hogy 70 mázsa bur­gonyát adott kölcsön a tsz-nek, a tagok azonban kételkednek ebben. Van egy 15 mázsa ku­koricáról szóló papír, ami kö­rül nagy összeütközés támadt Ezen a papíron átadóként sa­ját magát és Miskolci Józsefet tüntette fel Vörös Ferenc. Miskolci elvtárs viszont azt ál­lítja, hogy ő csak) 70 kilóra va­ló mennyiséget adott be. Má­sok ebből arra következtetnek, hogy Vörös így akart jogtala­nul hozzájutni 15 mázsa kuko­ricához. Így van ez a zabbal és még mással is. A Vörös körüli problémák rávilágítanák a könyvelő mu­lasztásaira is. Wirth Ferenc könyvelő az állami támogatás­sal együtt 2800 forint körüli összeget kap kézhez minden hónapban, még sincs lelkiis- meretfurdalása amiatt, hogy a nyilvántartás rendetlen, s hogy emiatt ilyen anarchikus álla­potok uralkodnak a szövetke­zetben. Érthetetlenül nem emelt szót amiatt sem, hogy Vörös az ő nevét hamisítja alá a bizonylatokra. Ha az ilyen dolgokban járatlan parasztem­berek nem tudták is, mi a rend, neki kellett volna meg­tanítani őket arra, hogy ho­gyan kell kiállítani egy bi­zonylatot. s arra is, hogy énei­kül nem lehet, nem szabad nagyüzemet vezetni. Ö annál is inkább megtehette volna ézt még ha eleinte értetlenség­gel s tán nemtetszéssel talál­kozott volna is —, hiszen azért vállalta el ezt a megbízatást, mert úgy érezte, hogy ért hoz­zá, és el tudja látni becsülete­sen. Ha már a köríífmények így alakultak, a járás illetékes ve­zetőinek a helybeliekkel együtt nagyon sürgősen világosságot kell gyújtaniuk sok kérdésben. Igazságügyi sZérveinkre tarto­zik annak megállapítása, hogy bűnös-e és miben bűnös Vörös Ferenc, s ezzel á körülötte gyűrűző vitát le kell zárni. De akad tanulság épp elegendő a pártszervezet és a tsz-vezető- ség számára is. Mindenekelőtt az, hogy hallgatással semmit sem lehet elintézni.- A kuntele­pi Dózsa Tsz tagjainak pedig rá kell ébredniük arra, hogy övék a szövetkezet. S övék a felelősség is, hogy hasonló ese­tek ne ismétlődhessenek meg. Kezükben az eszköz, hogy jó útra fordítsák szövetkezetük szekerét. ÁCS VILMA DICSÉRETE Sohasem panaszkodik fáradt­ságról a Kaposvári Tejipari Vállalat dolgozója, Ács Vilma. Sőt azon bosszankodik, ha né­ha nem adnak neki elég mun­kát. Egyik reggel is nem volt tennivalójuk, sokan tétlenül álldogáltak. Nem így Ács Vil­ma. Keményein bírálta azokat, akik nem intézkedtek, hogy mindenkinek legyen munkája. — Inkább küldjenek el ben­nünket, ha nem tudnak mun­kát adni — kelt ki magából. Vérében van a munka sze­re tete. ö az egyik legrégibb, legtöbb tapasztalattal rendelke­ző tejipari szakmunkás Kapos­váron. — 1926. április 24-én kezd­tem meg itt a munkát. Azóta megszakítás nélkül dolgozom ebben az üzemiben — .mondja. — Milyen más volt akkor az üzem! A fölözést, az 'adagolást, kannamosást, mindent kéz­zel kellett végezni. Most meg? Alig van olyan munka, amit ne géppel csinálnánk. Nemré­gen kapott a vállalat új fölö­ző-, köpülő- és kamnamosó gé­pet. Naponta 10—12 mázsa vajat kell becsomagolnia. S ha vég­zett munkájával. — 'bár egyike a legidősebbeknek —, nem vár másra: takarít, hogy ragyogjon munkahelye a tisztaságtól. 1945 óta tagja a pántnak. Kiss Ferenc művezető szerint nincs olyan munka, amit rá ne lehetne bízni, amit ne vé­gezne nagy szorgalommal, hoz­záértéssel. Az év elején megilletődve vette át Budapesten a Szocia­lista Munkáért Érdemérmet. Több mint 30 év becsületes munkájával rászolgált erre. Mint ahogy a két kiváló és »Az élelmiszeripar kiváló dol­gozója« jelvényre is. Nyugdíjba mehetne, de nem akar még pihenni. — Kötetes, ségeim vannak szüleim, iránt — mondja. —■ Anyám 80 éves; apám 81. Amíg bírok, dolgo­zom, hogy nekik minél többet nyújthassak. Sok fiatal példát vehetne ró­la. Sz. L. Győz-e a kisiparosokkal folytatott versenyben a Tahi Műszaki Sí tsz KÉT MEGLEPŐ SZÁM von­ta magára a figyelmet Tálban. Az egyik, hogy a Műszaki Ktsz az idén csak 120 ezer forintnyi építőipari munkát végzett ma­gánosoknak, a másik pedig, hogy a járásban mindössze két házat épített a szövetkezet. Fedig a ktsz építőipari részle­gének az idén nem 'kevesebb minit 400 ezer forint értékű magánlakás-építési terve volt, a járásban összesen 39 ma­gánlakás épült ebben az év­ben. Mi az oka annak, hogy a szö­vetkezet nem tudta teljesíteni kislakás-építési tervét akkor, amikor a környező építőipari ktsz-ek túlterheltségről pa­naszkodnak? Az okokat kutatva a járási tanács ipari osztályán megem­lítették, hogy gyakran akadtak kifogások a ktsz munkájának minőségére, s emiatt idegen­kednek az építtetők a szövet­kezettől. A ktsz-ben a kevés megrendelésre és a túlzottan sok kisiparosra panaszkodnak, és arra, hogy Tabon alig épít­keznek. Mindenki vagy a Ba­laton, vagy a város felé húzó­dik. Ráadásul — a Húsiparral ellentétben — a kt^.-nek kö­tött árai vannak, s ezekből nem engedhetnek, mint ahogy a kisiparosok teszik. IGAZA VAN a tanács ipari osztályának, amikor a ktsz munkájának minőségét kifo­gásolja. Példákat is említ: egy szolgálati Iákas tatarozásakor Varga József 'SS£NSKSNNNXVNV3^kVNX*NVVVVVVVVVVV.VVVVVVVVSVVV%VVVVNVVVV^VVVVVVV^V*VXA^fcNNVVV*VNVV*VNVNVAÄ*N»rt:i.;- ablaknál rosszul képezték §ki a vakolatot, idő előtt meg Kruger búcsúzkodott, és ke­ze már a kilincsen volt, ami­kor Schellenberg utánaszólt: — Ha ügyes, kereshet is az üzleten. Olasz szövetségeseink szívesen vesznek át ellenséges valutát — némi felárral. ... Hilde Kruger türelmetle­nül nézett órájára, este 11 óra volt, és férje még mindig nem A Toplitz-tó t dett, egy kis játék Alfa Rómeó­val. Az első felindulás és osz­tályozás után Hilde félénken megkérdezte: — Valóban Rómában jártai? — Egyszer majd... majd, mesélek róla, milyen nagy em­ber a te férjed — mondotta Kruger. Aztán mérges lett ön — És mi a biztosíték? A biz­tosíték, hogy valóban valódiak ezek a hamis pénzek? Hogy nem járunk úgy, mint a múlt­kor? Kruger elmondta a próbát a Fayermann fivérekkel. Nem vagyak szakértő, önöknek kell megállapítani a valódisá­got. Kérem, ellenőrizzék majd... Jó, jó, a viszontlátásra. — örülnek — mondta nem titkolt gúnnyal Schellenberg' Krugernek, miután letette a magára, mert elgondolta, hogy tért haza. Kimaradásai gyako- szeretett felesége egy ostoba riak voltak, de Bernhard min- liba, s holnap mindent elmond Két fogoly* véleményére kagylót —, szűkében vannak a nem fogjuk magunkat bízni, fontnak, és ez váratlan üzlet Különösen nem két olyan fo- számukra. Most természetesen golyóra, akik azóta már nem megvárjuk a bank válaszát, de léteznek. És ha tévedtek? Meg- addig is gondolkodjon római korbácsoltál;ja hamvaikat? útján. Vagy megkorbácsoltatja a ké- — Rómába utazom? — kér- ményből felszálló füstöt? óezte csodálkozva Kruger. Kruger várta a kétkedést, — Mégpedig azonnal. Intéz­őé ennyire hűvös fogadtatásra kedem, hogy megfelelő futár­nem számított. Schellenberg gépet bocsássanak rendel kezé- azonban közben már behívta sére. Felkeresi az Olasz Kirá- egyik emberét, átadta a bank- lyi Bankot, és a megfelelő kö- jegyköteget, és halkan utasí- ritéssel beváltja a fontokat, tóttá valamire. Utána a Biro- Mondjuk ezer fontot. Nem dalmi Bank titkárságát kérte — állami vonalon. Kruger ter­mészetesen csak a párbeszéd egyik oldalát hallotta. — Heil Hitler, üdvözlöm; Schellenberg beszél... Igen, igen, az rendben van, de újabb ügyünk lenne.... Veszélyes csempészbandát füleltünk le a mintha a valódi líra többet ér­ne már a hamis fontnál, de megpróbáljuk. Közben visszatért Schellen­berg embere, és világos disznó­bőr táskájából vadonatúj már- kaikötegek kerültek ki. Kruger a pénzt nézte, de mindig az járt az eszében, miért disznó­határon. és a zsákmány között bőrtáskáhan hozta, miért nem akadt néhány köteg font-bank­jegy is. . . Nem érti? Font. An­gol font. . . Igen. igen... Nos, szeretnénk beváltani a meefe- !elő jutalmak kifizetése céliá­ból. Át is küldtem már... műbörtáskát vitt magával. Schellenberg a „ biztonság okáért megkérdezte: — Nem volt fennakadás7 — Alázatosan jelentem va­lamennyit rendben találták. dig előre jelezte azokat. Az­nap viszont este hatra mondta magát, a legidősebb fiúnak volt a születésnapja Fél tizen­kettő volt, amikor az autófé­kezésből és az ajtócsapkodás­ból megsejtette, hogy férje na- zatért. De mire eloltotta a lámpákat, hogy az óvatosan megnyitott ablakon át Kite­kintsen az utcára, már nem látott semmit. Alig csukta be az ablakot, hallotta férje hang­ját: — Őrnagy vagyok, Hilde. Hüde asszonyos puhasággal törleszkedett férjéhez; úgy zsongta: — Az én férjem nagyon nagy ember. — Menj ki az előszobába, ott egy bőrönd. — Bőrönd? — kérdezte fel- indultán és meglenődve az osz- szonv. Hol jártál? — Rámában — felelte nyu­godtan Kruger. — Egy kis dol­gom akadt. Az asszonv tágra nyílt sze­mekkel nézte, azután rohant ki és már ott. az előszobába»: bányászta a koffer mélyéből a sok, csodálatos szerzeménvt. Kruger jó családapa volt. a cvenmekeVneV is holott A sTíílofésnaoiéf íin,nopln fúrnak külön ajándékkal kedvesk* a szomszédoknak. — De ez egyelőre maradjon a kettőnk ügye. Addig senkinek ne szól- i ]ál, amíg meg nem engedem. 4 — A Grete tantenek sémi] mondhatom el? — Nem! Az ajándékokat megimuta­tatom azért.. — Nem! rongálódott a két évvé! ezelőtt Itt épült betonjárda. Egy el­tört lábú asztalka is található az osztály szobájában; a ktsz két hónap óta halogatja meg­javítását Hogy voltak műszaki hibák, azt a szövetkezet is elismeri. Ezek azonban fokozatosan megszűnnek — ígérik. A járá­si tanácson említett szolgálati lakásnál — mondják — az ere­deti fal is ferdén áll, azért inem lehet helyrehozni. Ami gmeg a kis asztalt illeti, a szö- Svetkezet így vélekedik: »Ho­gyan javítsuk meg, amíg a ia- Snácsnál van? Hozzák át.« Az asszony hálásan rt pacit* De vajon hihető-e, hogy meg- Krugerra, a kurta tiltó sza-5'szűmőban vannak a hibák? vacskák sem zavarták. Az ágt íz Példákat említ Foktd Lajos felé vonta, amikor felsüvítet-gél vtárs, a szövetkezet műszaki tek a szirénák. ^vezetője. — A pincébe! — visszhang-2 — Som zott mindenünnen, a lépcső- 'A--------------­házból máris hallatszott a lép-í tek zaja. Voltak, akik felöltöz- > ve várták a szokásos riadót —5:. a gyerekek felnyögtek első ál-2 műkből ébredve. Krugerék is rohantak a pin-í£ ce felé, félúton jutott eszébe5 az asszonynak a csodálatos ró-:"*1 mai bőrönd. — A koffer! — sikoltotta, és: vissza akart fordulni. — Maradj! — süvített Kru­ger hangja, és Hilde nem te-g községben tataroz­tunk egy házat. A tulajdonos előzőleg kisiparostól kért költ­ségvetést, ám az drágábbért vállalta volna a munkát. Mi elvégeztük, s valószínűleg.meg­felelően, hisz azonnal jöttek a községből érdeklődni, hogy nem válilalinánk-e ezt vagy azt. Egyik kőművesünk azóta ál­landóan Somban tartózkodik: javításokat és kisebb toldáso­kat végez. A közeli hetekben történt: Somogy szilből érdeklődtek bá­dogos és villanyszerelő után. Szerelőink teherautóval kimen­tek, elvégezték a teendőket* másnap pedig már több magá­nos jött Somogyszilból, hogy nem vállalnánk-e el az ő por­táján is a szereléseket. Épített a ktsz a Balaton-pai»* ton is — megelégedésre. EGY PROBLÉMA AZON­BAN VAN, s amig ez megol­datlan, fennáll a munka mi­nőségével kapcsolatos kifogás veszélye is. Az építcrgszleg dolgozóinak tanulniuk kellene tanfolyamokon vagy egyéb to­vábbképzéseken. Egyiküknek- másikuknak célszerű volna lei. tenni a mestervizsgát. Többsé­güknek a képzettsége ugyanis nem megfelelő.' Márpedig a szövetkezetnek bs kell bizonyí­tania, hogy korszerű, jó minő­ségű munkát képes végezni. Állnia kell a versenyt a kis­iparosokkal, sőt fölébük kell kerekednie. A járási tanács ipari osztályá­nak és a szövetkezetnek a munkáját jobban össze kellene hangolni. Közösen kellene megtárgyalniuk a feladatokat, hogy mi módon lehetne javí­tani a lakosságnak végzett munkát. R. F. 61 úttörői- avattak fel a MÁV Leánynevelő Intézetben Vasárnap kedves, bensőséges hangulatú ünnepségen avatták úttörővé a Hámán Kató Álta­lános iskola két ötödik osztá­lyainak kisdobosait. Az úttörő­csapat meghívására a 61 ötö­dikes kislány hozzátartozói, avaitószülői csaknem kiyétel 5nélkül — még az ország les­hetett mást. mint hogy a Pin"5jtávolabbi sarkából is — meg- cében magában imádkozott há-gjeiientek az ünnepségen, zuk és a bőrönd csodálatos^ Dr. Földest József, a Közle- megmeneküléséért. — Folytatjuk Skedés- és Postaügyi Mániszté- Jjnum kiküldötte meleg hangú besaááben szólt az esemény je­lentőségéről és az úttörők előtt álló eszményekről, eszményké­pekről. Az ünnepélyes fogadalom lé­tei után a pajtások felkötötték az úttörőnyakkendőt, majd. át­adták a Kiskereskedelmi Vál­lalat és a Vendéglátóipari Vál­lalat ajándékát, • a négy raj­zászlót. Az ünnepségen a felsőbb osz­tályos úttörők versekből, zoo. goraszámolvbó! és énekszámok­ból összeállított műsorral szá> rakozLátták a pajtásokat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents