Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-01 / 283. szám

Péntek, 1961. december 1. 3 SOMOGYI NÉPLAP A nemzetiségi megkülönböztetéstől az egyesülésig Régi írások tanúsága sze­rint már .1250-ben település volt a mai Lad helyén. Jóval később, 1730-ban a környék ak­kori földbirtokosa Németor­szágból hozatott be néhány földműves családot. Ezek a telepesek külön közösséget al­kottak. Valamennyien katoli­kusok voltak, a régi magyar falut pedig reformátusok lak­ták. Ez is közrejátszott abban, hogy a magéar és német nyel­vű -lakosság hosszú időn át ha­ragos szemmel nézte egymást. Bűnnek tartották — és kiközö­sítéssel járt —, ha véletlenül egy fiatal pár a két nemzeti­ségből házasodott össze. Az akkori uralkodó osztály vezetői nem hogy a megkülön­böztetések ellen szálltait volna síkra, hanem az ellentétek éle­zésére törekedtek. Ezzel ma­gyarázható, hogy a teljesen összeépült két települést külön nevekkel ruházták fel. Így szü­letett meg Magyarlad és Né­metiad most már hivatalosan •— mintegy végérvényesen — elkülönítve egymástól a két nemzetiséget. Csak a felszabadulás után indulhatott meg az a folya­mat, amely egy családba von­ta össze az addig külön utakon járó embereket. A lakosság kívánságára eltöirölték a köz­ség nevéből a nemzetiség jel­zőjét. És azóta összefogva, egy emberként munkálkodnak éle­tük szebbé, boldogabbá 'éte­lén. Andik József vb-elinök nem kis büszkeséggel beszél a köz­ség fejlődéséről. Minden sza­vának tárgyi bizonyítéka van. — Több minit 200 ezer fo­rint értékű társadalmi munkát végzett a falu lakossága az építkezéseknél és a felújítá­soknál. A községfejlesztésnél mindig szem előtt tartjuk, hogy mire van legjobban szük­ségük a dolgozóknak, mi a legsürgősebb tennivaló. Most alakítunk át egy réfei iskolát művelődési házzá. Három te­Ladi tapasztalatok levíziónk van- Ezeket úgy he­lyeztük el, hogy a község bár­mely részéről könnyen meg­közelíthessék őket. Andik élvtárs elmondja azt is, hogy 16 tanulóval dolgozók iskolája indult. A hallgatók a VII—VIII. osztály anyagát sa­játítják éL Az általános iskola tantermei a kastélyban kaptak helyet, ugyanitt találhatók meg a nevelők szobái is. A szer­tárakban most nagyobb értékű szemléltetőeszköz vari, mint a hajdani gimnáziumokban volt. Kiss István beszervezte a fia­talokat a sportolásiba. A lab­darúgó-csapat az idén már a járási bajnokságban is szere­pen A község terveiről így nyilatkozik a vb-elnök: — Mindenekelőtt a Hunyadi és a Rákóczi utcák villamosí­tását valósítjuk meg. Mintegy 800 méteres szakaszt kell be­kapcsolni a hálózatba. így emez utcák lakóinak régi vá­gya teljesülne. A szükséges pénz — 90 ezer forint — ren­delkezésünkre áll. Egy községi épületet állatorvosi lakássá alakítunk át, erre 50 ezer fo­rintot fordítunk majd. A köz­ségben levő 8—10 analfabétá­nak tanfolyamot indítunk a télen, hogy teljesen megszün­tessük Ladon az írástudatlan­ságot. Stix József iskolaigazga­tó színjátszó csoportot és ének­kart szervez. Mikor a művelő­dési ház elkészül, önálló mű­sorral szerepelhetnek majd fiataljaink. Két termelőszövetkezet alakult Ladon 1959-ben. Az alakulás évében rosszul men­tek a dolgok mindkét közös gazdaságban: a Zrínyi Tsz-ben 9 forint 30 fillért, a Rákóczi­ban pedig 5 forint 70 fillért ért egy munkaegység. Nem cso­da tehát, hogy az utóbbiból öt család elköltözött, mert nem látta biztosítva megélhetését. Azóta új elnök került a szö­vetkezés élére, és az eredmé­nyek is javultak. A Zrínyi Tsz-ben 7, a Rákócziban 3 fo­rinttal több részesedésre szá­mítanak munkaegységenként az idén, mint amennyi tavaly volt. Ez is mutatja, hogy fej­lődtek, erősödtek. Nem vélet­len, hogy három újabb család jielentkeziett fölvételre, és töb­ben jelezték, hogy a jövő év­ben kívánnak belépni ^ szö­vetkezetbe. Szabó János tsz-eünök el­mondja, hogy a két szövetke­zet 4 vagonnal több kenyérga­bonát adott át az államnak, mint amennyit terveztek. — Egyre inkább megértik a tagok, hogy a szövetkezetben helyt kell állni, különben, nem érünk el eredményt. Az idén már sokkal többen dolgoznak a földeken, mint az előbbi két évben. Nem marad megmun- kálátlan területünk, mert most inár elegendő erővel rendelke­zünk. Az állattenyésztésben is előbbre haladtunk. Az elhul­lást majdnem teljesen meg­szüntettük ; hozzáértő embere­ket tettünk az állatok mellé. Stagli József és felesége kü­lönösen kitett rtiagáért. Ezt a házaspárt méltán állítottuk a tagság elé követendő példaként — mondja az elnök. Az idei őszön egyesültek a tsz-ek, s a jövő évre már egv tervet készítettek. Ez a terv a ladiak megbonthatatlan egységének jellegét viseli. Bebizonyoso­dott, hogy a munka csak egy­féle embert ismer: a dolgos, szorgalmas embert. És Ladon nincs hiány belőlük. Megszűntek az egykor tör­vényként tisztelt káros szoká­sok, előítéletek, amelyek oly hosszú időn át korlátot húztak az emberek közé. A néraetaj- kúak is megtalálták helyüket társadalmunkban, és jövőre együtt indulnak munkába azokkal, akiknek ősei több mint 700 évvel ezelőtt letele­pedtek itt, és lerakták az alapjait a mai Lad községnek. Hemesz Ferenc Képek Nagyatád új általános iskolájából (Tudósítónktól.) A; Nagyatádi Általános Is­kola tanulói szeptemberben vették birtokukba az új, tágas iskolát. Azóta naponta több száz gyermek fordul meg itt, mégis szép, tiszta folyosók, tantermek fogadják a látoga­tót. Az iskola növendéked meg­koznak. Megszólalnak a har­sonák, és az úttörőzá&zló a magasba kúszik. Ilyenkor ol­vassák fel a heti jelszót is. A múlt hétfőn a következő jel­szó hangzott el: -A hét folya­mán elosztjuk az őrsök között az udvarra ültetendő fákat. sok. Tanítás után végzik az iskola konyákénak parkosí­tását, fásítását. Ottjártunikkor a V/A osztály tanulói ásták a fák gödreit. Az ősszel csak­nem 300 facsemetét ültetnek el az iskola környékén. szervezték s kapuügyeletet és a napos szolgálatot. Minden nap két tanuló — az egyik kapus, a másik napos — látja el a szolgálatot Egy évben egyszer kerül e tisztség egy- egy tanulóra A napos följegy­zést készít az eseményekről az iskola naplójába. A szol­gálatosok elsőnek érkeznek az iskolába: már negyed nyolc­kor elfoglalják posztjukat. Ha szükséges, figyelmeztetik az iskolába lépőket arra, hogy lábbelijüket töröljék le, ne szemeteljenek. * * « Minden hétfőn reggel zászló- felvonásra gyülekeznek a ta­nulok az udvaron. Az egyen­ruhába öltözött, vörös nyak- kendös pajtások — akiket az őrsvezetők tanácsa megválasz­tott — a zászló mellett sora­Vegyetek részt a gödrök ásá­sában. és a fák ültetésében. Az udvar a tiétek, úgy vigyázza­tok rá, és úgy gondozzátok, Tízóraizás közben a szüne­tekben sok szorgalmas diák nézd át még egyszer a tananya­got az órák előtt. Kezükben Éj A ropIi,2"t\#> Kit takar a két szám? A má­sodperc töredékéig érintetlenül és imgathatatlanul állt a sor, azután előlépett a két Fayer- mann. A tisztnek egy szava sem volt hozzájuk, csupán in­tett drapp bőrkesztyűs jobb ke­zével. Két SS-katona hozzájuk lépett — parancs nem hangzott el, úgy látszik, előre tudták, mit kell cselekedniük, — vas­tag fehér kendőt vettek elő, és bekötötték azzal szemüket. Azután kifelé kezdték őket ta- • szigálei, de a két testvér sután lépdelt, összeakadt. Erre a ka­tonák megragadták őket karju­kon, és valósággal vezették őket kifelé, mint a világtala­nokat. Kétoldalról rövid meg­jegyzés, parancs hangzott el, a szavak rezegtek a levegőben, de a legkifinomultabb fülek sem voltak képesek értelmét felfogni. Miért? Mire való ez? Kivé­geznék őket? Fehér gyolcsot nem diktált a halálraítélteknek, a koncentrációs, táborok divat­ja. Hová viszik a két fivért? A százados végignézett a fel- sorakozottakan, rövid bőrboíját fölemelte, gyengén ütögette ve­le jobb kezét, úgy szólt: — Négy nap alatt mindenki elgondolkodhatott rajta, vajon mi készül itt a falak mögött. Megnyugtatok mindenkit: a ta­lálgatásért kár volt. Ügysem találta el senki. — Megállt, a színészek azt mondanák, hatás- szünetet tartott. Cjra végig­mérte a felsorakozott társasa­iét. Faarccal néztek előre, s csak szemük fénye bizonyította: élő emberek állnak dlőtte. A szemekből egy szó sugárzott: beszélj akármit, de beszélj! A százados azonban tempósan sé­tált fel és alá, lépteinek taktu­sára ütögetve a bottal. A pilla­natok éveknek tűnitek, míg foly­tatta: — Itt, a tizenkilences tábor- részlegben különleges feladat végrehajtására kerül sor. Pénzt fognak gyártani. Angol fontot! Az invázió napok kérdése, és a Führer nem akarja, hogy a megszállt Nagy-Britamnia la­kossága nélkülözze régi pénzét. Tehát, amint mondtam, angol fontot fognak gyártani. Aki rendesen dolgozik, nem bánja meg. Jobb élelmezés, köny- nyebb munka, mondhatnám, szakmunka — váltott át sza­va enyhe gúnyra, és a bottal a deszkafalra mutatott —, biz­tos védelem. Ha valaki még­sem teljesítené kötelességeit, akkor.;. — gondolkodott a megfelelő kifejezésen, de nem mondta ki, vagy nem akarta ki­mondani Bőrbotjával tompa ütést mért tenyerébe, és min­denki érthette, mit jelent az »akkor ;.« — Remélem nem lesznek összetűzéseink, és nem kény- szeiítenek arra, hogy ugyanezt mégegyszer, nyomatékosabb eszKözökkel elismételjem. Ne feledjék, csak a munka tesz szabaddá; a szabotázs és a káosz.:. s— ismét megállt és tenyér "L- csapott. A'..’.tan hangsúlyozva, í : ótagolva mon­dotta, hogy a kü öntöző nem­zetiségű foglyok jól érthessék: Arbeit. macht fiei! — Ennek a különleges 1á- borrészlegnek a parancsnoksá­ga az én kezembe fut össze. Bernhard Kruger százados va­gyok. A szakmai irányítást Wegner főhadnagy úr végzi — mutatott rá a bal oldalon ál­ló alacsonyabb, barna emberre, aki észrevehetően húzta jobb lábát. Igyekezett mindenben Göbbels mozgását utánozni, és Krebsből majd kibuggyant a gúnynév, amivel a propagan­da-minisztert illették: utóbar- nult, sorvadt, germán. — Á tábor rendjére helyette­sem, Bohrens főhadnagy ügyel. A munka holnap reggel kezdődik, ma még várunk egy szállítmányt. A szükséges uta­sításokat Wegner főhadnagy úr kiadja majd. Végeztem. A százados nyugodt, kimért léptekkel kifelé indult, Boh­rens lépett a helyére, és emelt hangon, jó hangosan, hogy még a távozó százados is hallja, így szólt: — Ez a munka a Bemhard­akció keretében folyik. Az a megtiszteltetés ért minket, hogy a Führer a mi parancs­nokunkról nevezte el ezt a fon­tos tevékenységet Kruger megtorpant, hátrané­zett, és Bohrens ijedten kapta el pillantását, nem tudta hir­telen, jót tett-e a kiegészítéssel vagy sem. Kruger hideg szavai csengtek fülébe. Az első szá­mú követelmény: semmi bizal­maskodás befelé, semmi fecse­gés kifelé. A délután újra tétlenül telt el, csak Wagner hívatta magá­hoz Száljanovot és a francia Gerardot. Amikor visszatértek, egy valódi angol fontot hoztak, különböző matricákat, vésnöki felszerelést, és megkezdték a fontklisé első kísérleti példá­nyának készítését. SS-katona foglalt mellettük helyet lö­vésre kész géppisztollyal, és aj többiek jobbnak látták a ba­rakk legtávolabbi sarkaiban J meghúzódni. Krebs és Gütig!) mellé egy harmadik verődött,! ihogy mindenkinek örömére ismerték arcát, nevét és B^ra'filegyen.-« A jelszónak megfelelően 'munkához is láttak a pajtá­zetiségét, csak éppen szót nem: váltottak még vele. A norvég! Berhardsen volt. Gütig esi vi­telt. — Egyet nem értek. Igaz; lenne az invázió? Negyvenben,: emlékszem, naponta adtak új dátumokat, de a gépezetet soha nem tudták megindítani. Most mégis partra szállnának1? De az angolok, hát közben nem készültek fel? A Szovjet­unió is csatázik már. Amerika is, nem értem. — Először is nem hiszem el az invázióé mesét — mondta nagyon nyugodtan Berhardsen. Jól beszélt németül, de sza­vain mégis érződött a jelleg­zetes északi akcentus. — De ha eljutnának Londonig; ak­kor sem angol fontat bocsata-: párak közre, hanem megszab: lási pénzt nyomnának. Vagy felülbélyegeznék a fontokat, szép horogkereszttel. Nem ezt; csinálták mindenütt? — A mindennapos riadókból — tette hozzá. Krebs — én sem; következtetnék egy náci invá­zió lehetőségére, öröm nézni. £ A rendőrség üzérkedés bűn­könyvvel vagy füzettel sétál­nak a folyósom, megbeszélik a nehezebb részeket, segítenek Igazi úttörők- höél méltóan igyekszenek tel­jesíteni az úttö* rőtörvény min­den pontját. * • * Büfé is van áss iskolában. . Itt friss péksüte­ményt, szódavi­zet és bambit vásárolhatnak a gyerekek. Tíz- percekben szé­pen, fegyelme­zetten sorba áll­va várják meg, míg rájuk kerül a sor. S hogy nagy a forgalom, azt mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy naponta öt-hat- száz péksüte­ményt és 40—50 liter szódavizet fogyasztanak el a tanulók. A rendőrség felhívása tette miatt eljárást indított Hcrkner Sándor írógépműsze­rész kisiparos és Szemerei Gyula műszerész, budapesti lakosok éllen. A nyomozás során megállapították, hogy a nevezettek hosszabb időn át kereskedői tevékenységet tyantott közbe Gütig. — Soha5j fölytattak. Budapesten hasz- nem akarton pénzhamisító Jenáit és új írógépeket, szorzó— lenni ^összeadó gépeket vásároltak 5fel, és azokat főleg vidéken —- Folytatjuk. — ^ magas felárral értékesítették. hogy húznak el a gépek, va-j dászrepülők sehol, egy-egy lég-! elhárító üteg, ha közbeszól. In­vázióhoz pedig légifölény kell.: — Akkor meg minek csinál-) nak angol fontokat? — koty-j Ezenkívül gépek cserélésére is vállalkoztak. A VI. kerületi rendőrkapitányság kéri a meg­károsított szerveket (tanácsok* állami gazdaságok, vállalatok, termelőszövetkezetlek), ame­lyek. Herknerrel és Szemerei­vel üzleti összeköttetésben ál­lottak. hogy saját érdekükben jelentkezzenek . személyesen Budapest, VI. kerület, Iza­bella utca 61. szám alatt vagy telefonon a 316-993, I18-a* mellékállomáson. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents