Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-03 / 285. szám

SOMOGYI ISTÉPLAP 8 Vasárnap, 1961. december S. „FÖLFELÉ MEQY BORBAN A QYÖNQY... — és jól íeszi, hogy nem felfelé. Miért az ö hangú alakpárt vá­lasztotta Vörösmarty? Valószí­nűleg azért, hogy elkerülje az idézett verssor első két szavá­nak egyhangúságát.. Ez jutott eszünkbe akitor, amikor a So­mogyi Néplapba feladott egyik hirdetés kéziratában a »Keres­se fel...« szavakban a »fei« igekötőt »föl«-re változtattuk a szép hangzás kedvéért. A hir­dető kifogásolta ezt a változta­tást; azt állította, hogy a »föl« hangalak »parasztos«, tájnyel- vi (!) sajátosság. Egy kereske­delmi szakember meg már amiatt aggódott, hogy »ha így megy, akkor nemsokára így látjuk majd az újságban: em- bör, gyerök, konyér, mögöszqm, lőhet« stb. Nos, az aggodalom — bármennyire tiszteletremél­tó is — teljesen fölösleges. Ugyanis azzal, hogy egyes sza­vakban cserélgetjük az e és ö magánhangzó^ alakpérokat, nem távolodunk el a köz- és irodalmi nyelvtől, még kevés­bé írunk valamiféle tájnyel­ven. Nézzük meg ezt a kérdést közelebbről. Köz- és irodalmi nyelvünk­ben sok szó fordul elő e, illet­ve ö magánhangzós alakválto­zatban (fent-fönt, fel-föl, re- pül-röpül, csend-csönd, veder- vödör, seper-söpör, csepp- csöpp, per-vör stb.), s ez szin­te kínálja a lehetőséget arra, hogy csökkentsük az e hang megterhelő használatát. Miről van szó? Egyik nyelvtudósunk Deme László a Magyar Nyelv­helyesség (Tankönyvkiadó 1061) c'rmi könyvben közli, hogy elég nagy szöveganyag alapján végzett statisztikai vizsgálódás eredménye szerint az e a vizsgált szövegekben előforduló magánhangzóknak 25 százalékéit teszi. Ha meg­gondoljuk — írja Deme —, hogy 14 magánhangzónk van, akkor ez az előfordulási arány bizony elég nagy. Az e hang­nak e nagy »megterh éhségén« némileg lehet segíteni, mégpe­dig az e hang ö-vel való inga­dozásának ügyes felhasználá­sával. A tőszavak közül is sóik­ban találunk kettős lehetősé­get, s akkor igyekezhetünk az ö-s megoldást választani, pL felesleges, feltétlen, feljebb, temérdek stb. helyett fölösle­ges, föltétien, följebb, tömér­dek. A fel és föl alakpér ket­tősségét is 'jól kihasználhat­juk, pl. valahogy úgy, hogy általában a fel alakot használ­juk, máint ezekben: felad, fel­áll, feloszt, felönt, felültet stb., de e és é hangot tartalmazó igék elé az ö-s alakot tesszük: fölenged, föltesz, föllép stb. fi mai nyelvtudománynak < kérdésben elfoglalt álláspont­ját is alátámasztja irodal­munk legjelesebbjeinek stílu­sa. Hadd soroljunk fel példá­kat annak bizonyítására, hogy az ö-s hangalakok ~ éppolyan egyenrangú tagjai irodalmi szóki nősünknek, minit az e-s alakváltozatok. Az idézetekben jól megfigyelhető, hogy íróink milyen tudatosan törekeditek a két hangalak cserélgetésére, a monotonság elkerülésére, a szép hangzásra. Először VÖRÖSMARTY nyelvét vallatjuk: »Ah, ki fog megint téged fölkelteni?«; »Kelj, fiam, kelj föl szerelmem ...«; »Lebegi te őrzőiangyalként fölöttük....« (Kis«-’enneic halálára.) — »•.. magasan tündökle fölötte ez égen.« (Zalán futása.) ■— »Född, vad fa, örökre az ifjú nevét...« (A magyar köl­tő.) — »Déli ölő szélként föl­kelnek vínl Szigetre ...«; »Völgyi lidéreként átröpül az, fölijeszti ...« (Zrínyi.) — »Föl Endre! Béla! föl magyar!« (A búvár Kund.) — »Ha söprű,- nyélből vannak emberek. Ez a királyok.:.« (Csongor és Tün­de.) — »Föl Peterdi.:.«; ... fölség érzetével Környékez­vén őt a hős apák ...« (Szép Ilonka.) — Hol a temetkezés fölött Egy ország vérben áll.« (Szózat.) — »Ha férfi-lelkedet Egy hölgyre föltevéd .. :« (Ke­serű pohár.) — »Kiálts föl ér­zés.« (Szabad sajtó.) EÖTVÖS JÓZSEF: »Fölkel­ne, jaj! de nincs erő.. .«; ' Csöndes-nyugodva alszik ott...« (A megfagyott gyer­mek.) Es mit mond, »illetve hogyan mondja PETŐFI? »Melynek fölötte lenge déli­báb...«; Fejem fölött míg őszi légen át...« (Hazámban.) — »Röpült felém anyám...« (Füstbement- terv.) — »Mily édes-örömest fölmenteném...« (István öcsémhez.) — »Felrö- pülök ekkor gondolatban ...«; »Itt boruljon rám a szemfö­dél ...« (Az Alföld.) — »Keres- 1 e ott fönn a csapot Vitéz.. .« (Csokonai.) — »Mert a pázsit fölött heveirésző juhász Kuko­rica Jancsi...«; »így halottai­ból öt föltámasztotta . (Já­nos vitéz.) — »Sasként röpí­tem a világon át...«; Csöndes magányban keresék tanyát:..« (Tündérálom.) — »A pusztát síri csend fődé el, Mint elfödik a halottat szemfödéllel...« (Itt állok a róna közepén.) — «.. . tetemimre könnyezve bo­rítasz-e szemfödelet?« (Szep­tember végén.) — »Föltámadott a tenger.« — »Közénk fog jő- ni A császár és családja A föl- séges család.« (Készül), hazám.) — »Helyrül-helyre röpköd gondolatom.« (Szülőföldem.) — »Akasszátok föl a királyokat!« ARANY JÁNOS sem veti ki az irodalmi nyelvből az ö-s hangalflikokat: »S mint bezárt paripa, mely fölött az ól ég...«; »Fölkereste fészkit a réti ma­dárnak ...«; »Toldi a jó késsel a cipót fölszelte«; »És mikor föl­ébred bizonyos időre...« (Tol­di.) — »Más kisöpri háza tá­ját ..«; »Fel sem költi a gaz­dáját ..«; »Legfölebb fejét vakarja...« (Eldorado.) — — »Csöndesebb halál van ott..« (A rab lelkek.) — »Kü­lönben a lég csöndes, népié­iért...« (Bolond Istók.) — »S nem nézve haragját förgeteges éjnek.(Toldi szerelme.) — »És a patak csörgő morajját Nem érted, mit jelent?«; Ha durva kézzel gyönge lantod Kemény sziklához paskolam- dod:« (A dalnok búcsúja.) — »Sima volt a fölszín. -..«; • -Egy erek a fönségben...«; Mint könnyű pehelyszál, fönnakad, föllebben..(Dante.) — »Mit keresnél, gyönge asszony, Vé­res ütközetben?« (Rozgonyiné.) — »Szólj gyöngéden, hol az illik...« (Intés.) »Függ már szögén a hárfa...« (Dal fogy­tán.) ADY ENDRE néhány versso­rával folytatjuk a példák idé­zését; »Csönd van.« (A magyar ugaron.) — »Tátrát és Karsz- tot átröpültem.« (Beszélgetés egy szekfüvel.) — »Fölszállott a páva.« — »Párizs helyett; falu csöndje, Csöndes ér, sza­gos virágok, Zöngő méhek...« (Álom egy méhesről.) »Kelj föl. oh, kelj föl, szent, vörös Nap«, (A vörös nap.) — »A földobott kő.« — »Rázta csöngőjét al- kov-ágy csúcsán.« (Rengj csak föld.) »Csönd van és csöndben barangolok én...« (Barangolás az országban.) JÖZSEF ATTILA is nagy mű­vészettel bánik az ö-s változa­tokkal; »Emeljétek föl szívünket! Azé, aki fölemeli«; Föl a szív­vel, az üzemek fölé!« »Föl, föl!... E fölosztott föld körül sír, szédül és dülöng a lécke­rítés leheletünktől...« »Föl a szívvel, füstöljön odaföni!« (A város peremén.) — »Szép csön­desen aludj.« — »Fönn, fönn a fagy baltája villog...« (Favá­gó.) — »Mint a megriadt le­gyek, röpülnek róla a kotek.« nak az egek.« (Alkalmi vers a szocializmus állásáról...) — ... fölsir a csöpp Búgyerek«; »... a cucli csöpög, mint - a csap« (Iszonyat.) — Én nem fogom be pörös számat.« (Ars poetica.) Kerestünk legújabbkori pél­dákat is. Találomra felnyitot­tuk az »Üj írás« című irodal­mi folyóirat 1961. novemberi számát, s ott Csoóri Sándor »Falusi impressziók« című Írá­sában a következő ö-s változa­tokat találtuk: ajánlják föl; fölnyitják; fölvidítsák; fölött; fölháborodás; fölszabadult; fölcsattan; mögött; néz föl; csönd. Ugyanebben a számban Fo­dor András így ír »Hűség« cí­mű versében: »... s ha kedve szárnyán fölrepült«; »Én fölke­lek az elsuhant időből.« Demény Ottó »Szigorú va­suk fölragyog« és »Nyárutói elégia« című költeményeiből (»Új írás« novemberi száma) a következő szavakat jegyeztük föl: »Fölragyog; föl nem ve­hetem; fölveszem; fönnjár­tam; veszem föl újra; fölra­gad. Se vége, se hossza nem lenne a hasonló példáknak. Azt hisszük, ennyi is bőven elég .annak bizonyításá­ra, hogy az ö-s alakváltozatok teljesen egyenjogú tagjai köz- és irodalmi nyelvünknek. Fö­lösleges tehát amiatt aggódni, hogy a Somogyi Néplap nyelve nyelvjárásiassá válik, mert okkal-móddal cserélgeti az e és ö magánhangzós változato­kat. Szavaink e és ö magán­hangzós alakváltozatainak cse­rélgetése szükséges, hogy nyel­vünk e-beli bőségének egy­hangúságát lehetőleg mérsékel­jük, az e és ö hang váltakozta- tása nem veszélyezteti helyes­írásunk egységességét, hisz ez nem helyesírási, hanem nyel­vi-stilisztikái kérdés. Örüljünk, hogy nyelvünk gazdag szóalak­változatokban és alaktani va­riánsokban, így Kosztolányi szavával —; még zengőbb hang­szer lehet a művész kéziben. R. K. állottam, hogy erdő­mérnök lettél, bará­tom, régi osztálytársam: Nem találkoztunk az érettségi óta, pedig annyi mondanivalóm lett volna az azóta eltelt tíz évről. Ügy éreztem azonban, hogy egyszer találkoznunk kell, s akkor fel fogjuk eleve­níteni azokat a gondolatokat, amelyek annyit foglalkoztattak bennünket az iskolában. Meg­kérdezem tőled, hogy emlék- szel-e még történelemtaná­runkra. Emlékszel-e, amikor a katedrán lelkesedéstől fűtve le­kapta aranykeretes szemüve­gét, s mesélt Párizsról, Moszk­váról, Berlinről, Rómáról, amerre járt Belénk oltotta, hogy az ember milyen nagysze­rű lény, milyen csodálatos al­kotásokra képes. Hogy az em­ber képzelete ott szárnyal a laboratóriumokban, a színhá­zakban, a földeken, az óriási gyárakban. Mondta, mondta élményeit, s kiáltotta szinte, hogy hisz az emberben, a be­csületben, az emberiség boldo­gulásában. Lélegzetvisszafojt­va hallgattuk, s vele lelkesed­tünk. Megfeledkezett a kezé­ben nyitva tartott történelem­könyvről, a soron levő lecké­ről, az első és második világ­háború anyagának ismétlésé­ről. Lelkesedett és eltért a tárgytól. Emlékszel, Pista? En GARAY JÁNOS így ír a »»Mátyás király Gömörben« cí­mű költeményéiben: »Mátyás király a tréfát fölötte kedve­ié...«; »De mint a könnyű só­lyom, föld ttok a király^« (Tömeg.) — »A komor folté- egyszer csak meglöktelek a madás titkát őrzik ezek az padban, és odasúgtam, hogy üzemek.« (Külvárosi éj.) — „mind szép, amit a tanár úr »Ahogy fölvetem boldog sze- mond, de mit szól a leckéhez, mentet, mind följebb oaala- amelynek alcímei száz oldalon 52 gépet keli megjavítani a Csurgói Faipari Vállalat TMK- műhelyében. Többször azonban Pécsre, Nagykanizsára vagy Kaposvárra kellett szállítani a javításra váró gépet, mert nem volt megfelelő munkaeszköze a műhelynek. A közel­múltban egy vasipari marógépet kapott a vállalat, s így há­zilag is elkészítheti már a javítások nagy részét. Megszilárdult a közrend és a közbiztonság, csökkent a társadalmi tulajdon ellén elkövetett bűncselekmények száma a nagyatádi járásban (Tudósítónktól.) A nagyatádi járás közbizton­sága és közrendje az idén to­vább javult. 1960-ban még ha­vonta átlagosan 24 bűnügyben rendeltek el nyomozást, ez a szám az idén havi 18-ra csök­kent. 1960—61-ben jelentősen emelkedett a gépjárművek szá­ma, a közlekedési balesetek számát mégis sikerült csök­kenteni. Ebben az évben ha­lálos baleset nem történt, sú­lyos baleset is jóval kevesebb fordult elő az előző évieknél. A rendőrség a közlekedési balesetek megelőzése végett a községekben, a vállalatoknál és intézményeknél előadásokat, filmvetítéseket és csoportos beszélgetéseket szervezett. Nagyatádon még igen gyakran előfordul, hogy a kerékpáro­sok a járdákon és a parkban hajtanak veszélyeztetve a gya­logjárók, elsősorban a gyerme­kek testi épségét. Erélyesebb intézkedést kell foganatosítania a rendőrségiek. Szükség van arra is, hogy a községi tanács a rendőrség javasolta utcák­ban mielőbb elhelyezze a köz­lekedési jelzőtáblákat. A körzeti megbízottak kihe­lyezésével és az önkéntes rend­őri hálózat megszervezésével megszilárdult ar közbiztonság, csökkent a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűncselekmé­nyek száma. Ebben az évben 35-tel kevesebb alkalommal kellett ilyen ügyekben eljárást indítani. Az önkéntes rendőrök közül a kölzelmúltban 14-en jutalmat, 8-an pedig dicsérő oklevelet kaptak.. A körzeti megbízottak rendszeresen lá­togatják a területükön levő objektumokat, gazdaságokat és tsz-eket. Tapasztalataikról be­számolnak a vezetőknek, hogy azok megfelelő intézkedést hozhassanak. A polgári szemé­lyek ellen elkövetett bűncse­lekmények száma az előző évi­nek a felére csökkent. Ehhez nagyban hozzájárultak azok a lakók is, akik észleléseiket kel­lő időben közölték a rendőr­séggel. át ezt harsogják: Vilmos csá­szár dragonyosezredei szurony- rohammal kétvállra fektették a francia hadsereget. Tízezer angol katonát fojtottak vízbe a nagy átkelési kísérletnél. Varsó egyenlővé vált a földdel. Százezer halálos áldozatot kö­vetelt a Hirosimái atomtáma­dás«. Tízpercben kimentünk a fo­lyosóra, nekátámaszkodtunk a falnak, és ezt kérdezted tőlem: «Vajon a történelmi lecke alapján is hisz-e a mi taná­runk az emberben? Miről kell megítélni az embert: a római szobrokról, Koch Róbertról, Pasteurről, a nyomorba dön­tött milliók boldogság vagyáról vagy a lángoló falvakon átma- sirozó SS-csizmákról?« Egyet­értettünk abban, hogy az em­berek túlnyomó többsége jó szándékú, becsületes; békében akar élni. Csak mindig akad egy vakmerő, törtető kisebb­ség, amely nem válogat az eszközökben, hogy hatalmát, akaratát rákényszerítse a meg­tévesztett többségre — szeny- nyes érdekeiért, népek leigázá­sának, kizsákmányolásának céljából. Szép az, amit a tanár az emberről mond, mind szép, de miért nincsenek olyan mil­liók a földön, akik egyszer ezt mohdanák: »Ne, többé ne öl­jük. egymást. Boldoguljunk, &CLQIJ-! különben nem vagyunk embe­rek. Miért kell nyögni a hábo­rúk keserveit?« Csöngettek, s a kérdések vá- laszolatlanul maradiak. gy új »története m- könyv«-et böngészge­tek. Az SZKP XXII. kongresz- szusáról szóló tudósításokat. Ez nem annyira a múlttal, mint inkább a jövővel foglal­kozik. Ilyen alcímeket olvasok benne: »A békés együttélés a Szovjetunió külpolitikájának fő irányvonala. »Le kell leplezni s meg kell akadályozni a há­borús gyújtogatok mesterkedé­seit.«‘»A tudomány, a műve­lődés, az irodalom és a művé­szet virágzása.« »A népjólét fokozása.« Meghatott az a hal­latlanul nagy erőfeszítés, ame­lyet a Szovjetunió — az az or­szág, amely először mondott nemet a háborúnak — tesz az emberek boldogulásáért. A dol­gozók tízmillióinak juttatott lakást említsem? Az emelkedő bérekről, a hétórás munkanap­ról, vagy az adók eltörléséről szóljak? Idézzem a tudomány előretörésére, a világűr meg­hódítására vonatkozó célkitű­zéseket? Akármelyiket nézem is, mindegyikben az ember baldogitásánák szándékát lá­tom. Egyszóval helyére tették az embert, s úgy örülök, hogy ember vagyok. TARKA sónak Még az a szerencse! ORDÍTÓ G1CCS dísze eg az egvik képkéro'ezö kirakatá­ban. Hatalmas hegyek hóval — ez a »remekmű« témája. Olyan hamis ez az enyhén li­la, hupikék és jajvörös mii, hogy az ember legszívesebben — csirihi-csiribá — eltüntetné a kirakatból. De mivel ezt nein teheti, figyeli, hogy mit szól­nak hozzá a többiek. Munka­ruhás férfiak lépnek a kira­kathoz. A közeli építkezésnél dolgoznak. A legidősebb viszi a prímet a vitában: — Na, ez aztán gyönyörű, mondhatom! Egy lyukas peták nem sok, annyit se adnék ér­te ... Többet ér egy reproduk­ció. — Ne strapáid magad, jo- corn, hát nem látod mellette azt a kis cédulát: nem eladó! Tényleg, .ott szerénykedik a cédula. Megnyugodva távozom: Jaj, de jó. hogy nem eladó. De akkor miért rontja a levegőt a kirakatban? • * * A füstölt hal fogyasztása ntet okozhat Egy izlandi tudós, dr. Dungal beszámolt arról, hogy összefüg­gést talált a gyomorrák gyako­ri előfordulása és a nagymérvű füstölthal-fogyasztás között. A reykjaviki orvos beszámolója szerint az ország ama vidékén fordul elő a gyomorrát, leg­gyakrabban, ahol a lakosság ne­hezen jut friss halhoz, és nagy mennyiségű füstölt halat fo­gyaszt. Az orvos megvizsgálta 2655 halálos kimenetelű rákeset kortörténetét. Megállapította pél­dául, hogy az egyik faluban sok­kal több férfi, mint nő halt meg ebben a betegségben. Utóbb ki­derült, hogy a falu férfilakos­sága néhány héten át vadászaton volt egy távoli szigeten, és egész idő alatt kizárólag füstölt halon élt. * * * BARCS LEGFORGALMA­SABB UTCÁJÁN plakátok láthatók a fákon. Minden pla­kát egy betűt ábrázol. És akár­hogyan nézik is a járókelők, a betűket összeolvasva csak ez a szöveg jön ki: ÓTTOL. Hát ez bizony nem sokat mond. Ám az utcán visszafelé jövet már fény derül az eredeti monda­nivalóra. Ugyanis, a szöveg jobbról balra olvasva: LOT­TÓ. Most már csak az a kérdés, hogy az olvasásnak ezt a mód­ját akarják-e elsajátítani a barcsiak, vagy pedig a piákéi­ra gasztó végzett felületes mun­kát. Mindenesetre bizonyos, hogy az i'Jyen reklámnak néha nincs meg a várt hatása. Emlékszel a diákköri erdei sétákra? Amikor már elfárad­tunk a játékban, s hazafelé tartottunk, mindig eszünkbe jutott az otthon, holtfárad t édesanyánk, beteg apánk, a szűkölködő testvérek. Ilyenkor ösztönösen menekülni álcáz­tunk a szegénység gondolatá­tól, és ábrándozva beszélgetni kezdtünk a fehér kalácsról, a cipőről, a kis autóról, a szép házról, a tudásról, az utazásról. Vajon miért nem érhetjük ezt el, miért nem lehet mindez a miénk? Mellettünk légvédelmi ágyúkkal német gépkocsik ro­hantak el. Éreztük, hogy ál­maink nem teljesülhetnek, • a- lami visszahúzza a szárnyalást. Akkor még nem tudtuk, hogy mi... 4 z új »történelemkönyv« ■ lapozgatása közben egyre jobban éreztem, hogy azokról az álmokról írtak ben­ne, amelyeket a boldogság utá­ni vágy szült kezdettől fogva az emberekben, bennünk is ott a poros országúton. S mindez megvalósul, mert a békés em­berek előtt nincs legyőzhetet­len, elérhetetlen. S azért, hogy békességben élhessen az embe­riség, most milliók állnak fe­gyelmezett csatasorba. Amikor lapozgattam az új­ságot, s olvastam benne. az . al­címeket, szerettem volna, ba­rátom, ha itt vagy mellettem. Meg akartalak lökni, mint ak­kor a padban, a történelem- órán. Azt akartam' mondani, hogy föl a fejjel! Szegedi Nándor I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents